Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-02-15 / 7. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 ÉLŐ VÍZ KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A kegyes bálványokról Megfigyelhető az egész vilagkeresz- tyéraség életében, hogy a gyülekezetek figyelme egyre nagyobb mértékben fordul az alapvető keresztyén igazsá­gok megértése felé. Egyre több tanul­mány, előadás, igehirdetés foglalko­zik mindenütt a Tiz Parancsolat, az Aposteli Hitvallás, a Miatyánk kér­déseivel. Egymás után jelennek meg könyvek, amelyek a Káté alapvető kér­déseivel foglalkoznak. Nem véletlen, hogy a mi egyházunkban is újra intéz­ményes gyakorlattá vált a családi is­tentiszteletek keretében tartott káté­prédikáció. Ez tuljadonképpen termé­szetes és egészséges folyamat. Luther a Nagy Káté előszavában jelentette ki, hogy a maga részéről egész életé­ben a Káté taoítorénya szeretne ma­radni. A némelwrzági Darmstadt evangé­likus főiskolásainak gyülekezetében a múlt év novemberében előadássoroza­tot indítottak a Tíz Parancsolatról. Az első előadás megtartása, mely a pa­rancsolatok bevezető mondataival fog­lalkozik: Én az Ür vagyok, a te Istened — Niemöller Mártont kérték fel, aki többek között a következőket mondta: »Vannak kegyes bálványok«. Itt van mindjárt az igazságos Isten — ez is kegyes bálvány. Kérdés, hogy féljük-e igazán ezt az igazságos Is­tent? Azt az Igazságos Istent, akiről egv szép énekünkben, mely erősen di­vatban volt akkor, mikor az első vi­lágháború idején magam is katonás­kodtam, ezt énekeltük: »Nem engedi meg, hogy a jókat bánthassák a rosz- 6zak.« Ez az amit senki sem hisz el, amit nem is bizonyíthat be senki. Ez az igazságos Isten emberi ki­találás, vallásos konstrukció. Az ember úgy tesz, mintha félne tőle, a valóságban azonban nem fél; in­kább abban reménykedik, hogy a másik ember fél majd tőle. Ez az Igazságos Isten tulajdonképpen éj­féli kísértés, amelyet szomszédunk számára tartogatunk. Vegyük sorra a kegyes bálványok második típusát: ez a jóisten. Azért szeretjük, mert úgy látjuk, hogy —• Nietzsche szavaival fejezve ki'magun­kat — nincs' más feladata, mint ami­vel mi bíztuk meg, az ugyanis, hogy bűneinket megbocsássa. Ez is kitalálás, valójában mi bocsátjuk meg önma­gunknak azokat a bűnöket, amelyek megbocsátását reáruháztuk a »jó­istenre«. Az ilyen jóisten még min­dig ott kísért a világtörténelemben és az egyháztörténetben és nemcsak a múltban, hanem bizony a jelenben is. Szinten csak konstrukció. Jól tudjuk, milyen kevés állhatosságot mutatnak az ilyen kitalálások. Meglehetősen sok ember hisz állítólag ebben a »jóisten­ben«, de éppen ezek az emberek azok, akik azzal a kérdéssel jönnek, ha egy kis zavar és nyomorúság támad: »Hogyan engedheti meg ezt Isten! Én eddig azt gondoltam, hogy Is­ten szeretet?« Bizony a Biblia szavaiból is lehet bál­ványokat konstruálni. Itt van végül a túlviiági Isten! Róla szól az az ének, amelyet jól ismerünk, s amelyet ha énekelni hallunk, való­ban szépen hangzik. »Fenn a csillag távolba, kell, hogy éljen a ló Atya.« A túlviiági Isten, lehetőleg olyan távol van, hogy majd csak az égben lesz Vele dolgunk. Bízunk benne, de nem ma, hanem csak talán abban az órában, amikor elhagy lélekzetünk, amikor egy olyan útra térünk, amelyről nem tud­juk pontosan, hová vezet. Nem hiszem, hogy az Iránta való bizalom valódi •bizalom lenne. Azt Íriszem, hogy amikor a hitval­lás tételét: »Istent féljük és szeressük és őbenne bizzunk, erre az igazságos Istenre, vagy inkább igazságos bál­ványra, erre a »jóistenre«, vagy inkább jó kis bálványkára és erre a túlviiági Istenre, vagy inkább túlviiági bál­ványra vonatkoztatjuk, nem sok se­gítséget nyújt az né künk, Ezeket a bálványokat mi magunk teremtjük. A rabszolgaság, amelyre ezek a kegyes bálványok vezetnek bennünket, nagyon kényelmes rab­szolgaság. Abban a pillanatban megszűnik, amikor a jóistennek, vagy az Igaz Istennek, vagy a túl­világ! Istennek felmondjuk a szol­gálatot. Ezeknek a bálványoknak nincs felettünk hatalmuk. A mai ember nem is foglalkozik so­káig velük. Tulajdonképpen a polgári korszak alkotásai. De talán mégis jó tesz, ha most egy kicsit elgondolko­zunk felettük, mert szellemük még na­gyon is körülöttünk lebeg. Fontos ese­tekben sem az igazságos, sem a jó, sem a túlviiági Istent nem lehet elő­venni a ládafiából. Azt hiszem, minél alaposabban zárjuk be őket oda, ahová valók, a ládafiába, és minél mélyebbre vetjük a kulcsot a tenger fenekébe, annál na­gyobb szolgája lot teszünk magunk­nak is, meg az emberiségnek is.« hoznak. Ha rászántad egyszer magad, hogy imádkozzál, akkor persze mind­járt Isten összes angyalainak arra ketl vigyázniok, hogy ilyen nagy imádkozó- nak baja ne essék.« A kérdező abban is téved, hogy Isten a szenvedő emberiségnek az imádság meghallgatásának ígéretével egy olyan kiváltságot adott, ami megszabadíthat minden nyomorúságtól, s hogy ez az ígéret az egész emberiségnek egye­temlegesen szól. Egyszer persze az egész teremtett világ megszabadul a gonoszlól. Az ígéret azonban nem erre vonatkozik. Az Üdvözítő azf mondja ián. 14, 13—14): »Akármit kértek majd az én nevemben, megcse­lekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben> én megcselekszem azt.« So­kán kiáltanak Istenhez, akik lélekben egész távol állanak Jézustól, jóllehet az ö nevében imádkoznak, vagyis reá hivatkoznak, mert úgy vélik, hogy ez a helyes. Arra persze nem gondolnak, hogy ez mit is jelent igazában: azt, hogy önmagukért Isten meg nem hall­gatná őket, hanem csak Jézusért A meghallgattaiás ígérete tehát feltéte­lezi a Jézushoz való benső viszonyt, azt, hogy az imádkozó felismerte benne a Közbenjárót, aki elhárítja a meghall- gaítatás akadályát, a bűnt. Sőt a meg- hallgattalás éppen azt is bizonyítja, hogy bűneink csakugyan megbocsáttat­tak. De persze a legtöbb imádkozó erre nem is gondol s nem veszi eszébe, hogy legelőbb ,is meg kellene hajolnia az Ür elölt: e helyett egyéb se jár a fejükben, mint a saját kívánságaik és a baj, amiben vannak. A meghallgattatás ígérete tehát több­féle feltételhez van kötve s erről az írás világosan beszél. Az sem mellé­kes, hogy mit kérünk. Vadnak kéré­seink, amiknek teljesítéséhez valósá­gos csoda kell s erbe aligha van jo­gunk. Pedig éppen elég dolog van, amit egyszerűen csak 'kérnünk kell az intés értelmében: »kérjetek és kaptok«. S milyen gyakran meghallgat Isten, amikor a mindennapi kenyeret, egész­séget és efélőket kérünk tőle! Nem ismerhetjük jól Istent, ha bűneinket nem ismerjük. Pascal HOLLANDIA Még nem tapasztalt katasztrófa zú­dult Angliára és Hollandiára az árvíz- veszedelem következtében. A halottak száma a 2000-et, a hajléktalanná vál­také az egymilliót haladja meg, Hol­landia földjének több, mint egyhatoda került víz alá. Hollandia árvízsújtottjai­nak megsegítése érdekében a rajna- vidéki és westphaliai egyház elnökei, D. Held, D. Wilm táviratilag keresték meg a hollandiai református egyház­nak zsinati elnökét, javaslatot kérlek a praktikus segítségnyújtás módjára vo­natkozóan. 10.000 márka segélyt folyó­sítottak azonnal és bejelentették, hogy a további segítségnyújtás érdekében gyűjtést indítanak. NÉMETORSZÁG D. Theophil Wurm, volt württenbergi püspök és az egységes németországi evangéliumi egyház első püspöke, 84 éves korában, január 28-án meghalt. Temetésén az igehirdetést Dibélius, a németországi evangéliumi egyház je­lenlegi elnöke mondotta. Beszédében a következőket hangsúlyozta: »Wurm püspök egyházunk nagy harcainak ide­jén mindnyájunk atyjának bizonyult. Amikor az egyházat északon a nácik elnémították, a fiatal lelkészjelöltek számára Württembergben adott lehe­tőségeti felszentelésre. Nála mindig tanácshoz és segítséghez jutottak az elkeseredés és a szórón,gatások között. Ha már segíteni nem tudott, akkor is volt mindig vigasztalása. A nemzeti­szocialista állaim hatalmasaihoz intézett levelei a német nép emlékezetében to­vább fognak élni az irgalmasság, az emberiesség, a jog és a szabadság hangjaként, ö lett az atyja az egy­séges németországi evangéliumi egy­házunknak. Ez az egység egy megt levő egység és fenn is fog állatig min­dig, mert egy az Ura és egy az alapja. A mi egész német népünk mindinkább I megtapasztalja, hogy a mi evangéli­kus egyházunkat, egy Lélek és az ige' hangja élteti, még akkor is, hogy ha ezt az egységet szűkkeblű nézetek megbontani igyekeznek.« BULGARIA A bulgáriai orthodox egyház Szent Szinodusa a stoby-1 püspököt: Piment Választotta meg nevrokopl metropolitá. nak. A szófiai rádió Jelentette, hogy Plmen metropolltát a szófiai Szent Szlnodus kápolnában beiktatták új hi­vatalába. Plmen vezette a Szent Szl­nodus ökuménlkus alosztályát egészen 1947. végéig. KANADA Kanada 14 millió lakosának vallás- felekezeti megoszlása a következő: 6.1 millió római katolikus; 2.9 millió Egye­sült Kanadai Egyház (protestáns); 2.1 millió anglikán; 800.000 presbiteriá- nus; 500.000 babtista; 450.000 lutherá­nus. Az Egyesült Kanadai Egyház és az anglikán egyház között tárgyalá­sok vannak folyamatban, melyeknek az a célja, hogy úrvaosorai közösséget hozzanak létre. KOLUMBIA A kolumbiai kormány hivatalos lapja arról tudósit, hogy nemrégiben az or­szág különböző városaiban kilenc evangélikus iskolát bezártak. A lap »célszerűnek, igazságosnak és egész­ségesnek« tartja az Intézkedést. Az Iskolák »sértették Kolumbia erkölcsét és nemzeti érzését« és »az Isteni ka- thollkus intézmények kigúnyolását je­lentették«. INDIA A Lutheránus Világszövetség hanno. veri ütésén különböző nemzetiségű asszonyok beszélgettek a gyülekezeti szegénygondozásról. Elpanaszolták egymásnak keserveiket. Ekkor Lakra asszony, Indiából, így szólt; »Ez egé­szen egyszerűi Ha ml otthon főzünk, a tűzhelyen egy Iádikó ál!. Egy marék rizst teszünk abba, egy marewkal a lá­basba. A ládikót vasárnap a templom­ban beleszórjuk egy zsákba és a gyü­lekezet szegényeit ebből segítjük.« Semmi sem komplikált, ha ember­szerető szívvel közeledünk hozzá. NORVÉGIA Norvégiában ma kb. 3550 lélekre jut egy lelkész. Norvégia lakossága 1900 óta 40 százalékkal nőtt, a lelkészek száma azonban csak IS százalékkal. A norvég egyház legutóbb megjelent év­könyve az egyházi élet ' legnagyobb veszélyének azt a közömbösséget te­kinti, ami az egyházi összejöveteleken urrá lett. Az egyházi munka számára új utakat kell keresni. OLASZORSZÁG A Vatikán hivatalos lapja, az »Osservatore Romano« fogj ailxozik a nem katolikus lelkészek jogi helyzeté­vel. A cikk írója abból indul ki, hogy az úgynevezett 1 a tér ami egyezmény ér­telmében a katolikus egyháznak Olasz­országban államegyház.! jogai van­nak. Az új a!asz alkotmánynak vallás- szabadságra vonatkozó részeiből sem ehet a nem-katolikus egyházak egyenjogúsítását kiolvasni. A nam­BLUMI1ARDT JÁNOS KRISTÓF LELKI PÁSZTORI LEVELEIBŐL Ha nincs meghallgatás rA mi Urunk sokszor meg­ígérte, hogy »amit csak kér­tek az Atyától az én nevem­ben, megadja néktek« (Ián. 14, 14). Hogyan áll azon­ban ez a valóságban? Már sok hívő. Istent mindenek- felelt félő és szerető szív vált kételkedővé az ígéret s a valóság ellentmondásán. Ilyen aggodalmak gyakran felbuk­kannak s ezért szívesen válaszolok erre a kérdésre. Persze azt a nézetet nem oszthatom, hogy »már sok hívő és az Urat miadenekfelett jélő és szerető szív vált emiatt kételkedővé. Mert aki emiatt válik kételkedővé, az bizonyára nem féli és nem szereti az Urat min- denekfetett. Aki csakugyan féli és sze­reti öt mindénekjeleit, az megbékél a látszólagos ellentmondásokkal és meg­hajol Isten felsége és bölcsesége előtt, áki bizonyára jót tudja, miért nem teszi meg néha. amit kérünk s aki igazában nem is lenne Isten, ha mindenben kész­ségesen szolgálatunkra állana. Igazán hívő teliseknek nem jut eszébe Isten szavahihetőségében kételkedni, hanem belenyugosznak abba, ha Isién valamit nem ad meg. Aki kételkedik, az jobban szereti saját kívánságait és önmagát, mint Istent, s nem is tiszteli őt. Az persze már magában is hiba, hogy Isten mintegy olyan helyzetben lenni látszik, amikor szavahihetősége kétséges. Arra is joggal lehet gon­dolni — amint az Ötestamentom ezt többször kifejezésre is juttatja —, hogy Istennek magának is rosszul esik, ha keménynek kell lennie és mintegy a saját szavához hütelennek. Egyébként úgylátszik az ellenségnek is az a szán­déka, hogy hitelét vegye az istennek. Az emberek éppen elég okot adnak az ellenségnek arra, hogy gyötörje őket s az persze annál szívesebben teszt, mivel tudja, hogy a bűnökkel megter­helt emberek nehezen találnak Irittt&il segedelmet. Mikor azután nagy szük­ségben vannak, Istenhez kezdenek kiál­tani, jóllehet egyébként ugyancsak ha­nyagok áz imádkozásban, s nem tudják, milyen az igazi hívő imádság. Ezért összeférhetetlen tenne Isten dicsőségé­vel az, hogy azonnal teljesítse minden kívánságukat, amit önző módon elő­katolikus lelkésznek csak az állami hatóságok beleegyezése esetén szabad hivatalát elfoglalnia. Ezzel a nyilatkozattad ellentétben az Olaszországi Evangéliumi Egyhá­zak Szövetsége kijelentette hogy az utóbbi időben a kormánykörök és a rendőrség magatartása az evangélikus kisebbséggel szemben szöges ellen­tétben ári a vallásszabadság garanciá­jával, melyet az új olasz alkotmány biztosit. Noha a hivaitados pápai la.p csak egyházjogi fejtegetésekbe bocsátkozik, a milánói érseknek: Schusternek leg­utóbbi körlevele messze túl megy ezeken a kereteken. Az érsek kijelenti, hogy hivatali területéről erős protes­táns tevékenységet jelentettek. Azt ál­lítja, hogy a »protestáns propaganda« a_ katolikus hierarchiát szidja é/s gya- íázza. Az érsek nyilatkozata abban ért el tetőpontját, hogy követeit a kor­mánytól: »magasabb vallást és poli­tikai okokból« (egyen lépéseket a pro­testánsok tevékenységének korlátozá­sára. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Wartburg! várkápolnát most épí­tik újjá. Az újjáépítés befejezése után' új orgonát is kap a kápolna. t * Az új Bach-társaság 30. Bcch-ünnep- ségét július 3 és 6 között tartja Lipcsé­ben dr. Günther Ramin professzor ve­zetésével. Többek között előadják a János-paesiót és Bach Magnlficat-ját is, eredeti formában. — Lipcsében be­rendeztek egy Bach-archivumot, mely a Bach-kutatás középpontjává fejlő­dött. Az archívumba különösen a Szov­jetunióból, Lengyelországból, Magyar- országból és Hollandiából futott be sok anyag. Számos eredeti szöveg, Bach 55 művének eredeti kézirata és 25.000 fotókópiája, működésének áttekintését nyújtják. Az archívumban ezen kfvüí bel- ée külföldi szakirodalom, kép­anyag, emlékirat, ünnepi programit!1 és plakát található. AUSZTRIA Innltzer ausztriai bíboros, hercegprí­más megfenyegette és szigorúan meg­intette azokat az osztrák katolikus lel­készeket, akik részt vetlek a népek bécsi békekongresszusán. Ezzel kap­csolatban az egyik külföldi lap meg­jegyzi: Innitzer 1938. március 18-iih, amikor a német fasiszta csapatok meg­szállták Ausztriát, egy nyilatkozatban sietve gratulált Hitlernek és Isten ál­dását kérte a »nemzeti szocialista« né­met egyházra. Az atáfris mellől nem hiányzott a »Heil Hitleri« náci köszön­tés sem. CSEHSZLOVÁKIA A cseh testvér evangélikus egyház átszerveződött. Az átszervezés az Or­szágos közigazgatási újjászervezést követi. Az volt a cél, hogy az új be­osztás révén könnyebb és célszerűbb legyen a szeniorok és a szeniorétól tanácsok érintkezése a népi önkor­mányzattal. Az új szervezet azonban az egyházi adminisztrác'óí Is egyszerű, siti és megkönnyíti. A cseh testvér evangélikus egyház Csehországban, most tizenhárom széniorltusra oszlik. Néhány széniorátus neve is megválto­zott most. Teljesen új a volt német nemzetiségű területen szervezett übe« reci (reichenbergi) széniorátus. A leg­nagyobb a prágai széniorátus, amelybe összesen 31 egyházközség tartozik. A többi szénlorátusban elég arányos az egyházközségek száma, atiag 20——25. Az új területi beosztás személyi váltói zásokat is hozott az egyes szeniorátu- sok élén. Az egyház legfőbb szerve, a szinodális tanács, az átszervezést jóvá­hagyta s azt a kormány is elfogadta.! Az új beosztás 1953. január elsején lé­pett érvénybe. Szombat esti közös imádságunk KIMERÍTHETETLEN kegyelem Jer. 8., 4—9. Ezek 0 sorok nagyon szomorú képet festenek Isten népéről. Keserű össze­hasonlításokra és fájdalmas ítéletre kényszerül az Isten. Azt mondja, hogy Jeruzsálem népe, Izrael, olyan mint a vesztébe rohanó, megbokrosodott Jó, messze mögötte marad bölcsességben a vándormadaraknak, gólyának, fecské­nek, geriic«iek és daruknak, amelyek mindig felismerik a rendelt időt, amikor útra kell indulniok. Mégis! Ennek a népnek a számára nem fogyott ef a kegyelem. Mégiá lehetséges a felállás, erre a megátalkodott bűnre is van bocsánat. A mi Istenünk a bűnbocsánat Istene. Nála kegyelem van bőségben. Élhe­tünk vele! Ez az Ige is azt kínálta. ADJUNK HALAT ezért Istennek: az el nem fogyó türelméért, a fárad­hatatlan hivogatásáért, a keresztfán szerzett kegyelemért. VALLJUK MEG konokságunkat, a kegyelem iránti hitetlenségünket és a teljes visszafordulásra való gyávaságunkat. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten kegyelme gyümölcsének a mi életünkben való meglátszásáért. j Csepregi Béla B I B L I A-0 LVA S Ó Febiuár 15. Vasárnap. Péld. 1:8,. Jn. 11:18. A hitben gyenge nem hallgat az Atya szavára és az édesanya (egyház) oktatását már régen elfeledte. Még az Urat szerető ember is (Tamás) válságos pillanatokban elveszíthet! reménységét. — Szorongattatásban, háborúságban, halálban mindig »Tebenned bizzunk Uram«, ki kősziklánk, várunk vagy, kinok éltünk ideje is kezedben van. Kezére bízhatjuk magunkat, ki megváltott ben­nünket Krisztusban. (Olvasd még: Zsolt. 31.; Lk. 13:1—9.) Február 18. Hétfő. ' Jer. sir. 3:25., Jn. 11:5:) Az Ür váráea nem tétlenség, passzivitás, hanem az ő utalnak szüntelen keresése. Szeretet, hit, az ür szavára figyelés jellemzői ennek. Abrahárri is így hitt és ezért engedelmeskedett mindenkor az Urnák. Jézus ezért sze­rette a három betbániai testvért. (Olvasd még: I. Móz. 13:7-18., Lk. 13:10-17.) Február 17. Kedd. I. Móz. 1:31., Róm. 16:27v Mennyiszer száll az ember szembe teremtő Urával, véli azt, hogy tőle független az élete, lázad ellene. Hányszor akarja az ember Isten helyett a dicsőséget megadatni magának. A hivő embernek, ki Isten képmása — van tisztessége. A hitetlenség oka, hogy az ember kevesebbre vágyik, mint ami Isten által tehetne. KI Krisztusban hisz, az nem a harag, hanem a könyörüiet edénye. Adassák Istennek — általunk is — dicsőség Krisztusért! (Olvasd még: Róm. 9:18—23.; Lk. 13:18—21.) Február 18. Szerda Zsolt. 51:15., II. Kor. 5:15. Sokszor mondjuk: Hol a mi Istenünk? Mi is szívesebben áldozunk az Ur­nák külsőlegesen, ahelyett, hogy a szívünket szaggatnánk meg és megtérnénk az Ür útjára. Krisztusban minden vétkező meghalt a bűn szamára, hogy ne magának, hanem Krisztusnak éljen. ( Kői. 3:3.) (Olvasd még: Joel. 2:12—19.; Lk. 13—22—30.) Február 19.*Csütörtök. Zsolt. 89:35., I. Ján. 4:18. Isten nem töri meg szövetségét, szavát meg nem változtatja. (Abrahám.)' Amit mondott arra építeni lehet — földi és örökkévaló életet. — Szövetsége szeretetszövetség Krisztusban. Aki ezt megismeri és elhiszi, az megmarad ebben s az Isten is őbenne. (Olvasd még: I. Móz. 15:16.; Lk. 13:31—35.) Február 20. Péntek. Zsolt. 136:3—4. II, Kor, 5:18. ^örökkévaló az Ur kegyelme. Kegyelme által békéltetett meg a Krisztusban önmagával. Nekünk adta a békéltetés szolgálatát: éhezőknek enni adni stb. (Ezs. 58:7. kk.; ML 25:36.) de ezt sem mi végezzük, hanem egyedül Isten végzi bennünk a Krisztus által. (Olvasd még: Ezs. 58:5—12.; Lk. 14:1—6.) Február 21. Szombat. Zsolt. 103:22., Róm. Jt:38. Legyen életünk mindenkor az Urnák való hálaadás, mert egyedül őtöie (teremietteég); ő általa (Krisztusban): őreánézve adatott minden. Tükrözze életem is az Isten dicsőségét, hogy így egyedül övé lehessen a dicsőség. (Olvasd még: Róm. 9:14—29.; Lk. 14:7—14.) Betiltó Irtván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents