Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-12-13 / 50. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

Niemöller harca az ige tisztaságáért

Egyházkerületi közgyűlések a református egyházban

_ November folyamán két egymásra következő napon tartotta évi közgyűlését a református egyház Dunántúli és Dunameliéki egyházkerülete.

A dunántúli egyházkerület november 24-én Balatont üreden, az egyház- kerület lelkészüdülőjébcn ülésezett, a Dunameliéki egyházkerület pedig a budapesti Teológiai Akadémia dísztermében noveiríber 25-én.

A dunántúli egyházkerület közgyűlése

A közgyűlésen megjelent az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Veres Pál alosztályvezető, valamint Moravecz József, Veszprém megye tanácsának egyházügyi főelőadója. Részt vett a közgyűlésen Ifiemöller Márton és felesége is.

Győry Elemér püspök jelentését a Mózes 5. könyve 8. rész. 2. versének magyarázatával kezdte: »Emlékezzél meg az egész útról, melyen hordozott téged az Űr«. Akkor jár Isten népe helyesen az úton, ha célegyenes előrehalad, nem néz hátra a megítélt múltra. Tudnunk és mernünk kell hitben és engedelmességA közgyűlésen megjelent Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, az evangélikus egyház részéről részt vettek Dezséry László püspök és Benczúr László püspöki titkár. Ennek a közgyűlésnek is vendége volt Niemöller Márton és felesége.

Kiss Roland egyházkerületi főgondnok beszéde után került sor Bereczky Albert nagyszabású jelentésére. A fiiippibeli gyülekezethez intézett üzenetből indult ki: »-örüljetek az Ürban mindenkor, ismét mondom, örüljetek«. — Az apostoli levelek nem olyanok, mintha nekünk szólnának, hanem valóban nekünk szólnak, — mondotta a püspök.

Ezután arról számolt be, hogy évről évre egyre több örömöt jelent számára az egyházmegyék espereseinek a jelentése. Az esperesi jelentések alapján a református egyház mai legjellemzőbb vonásait mutatta meg. Ezeket a következőkben látta:

Növekszik a teológiai elmélyülés, a tanulási vágy és készség. Mind többen járnak az ingadozásnélküli engedelmességben. Mindennek gyümölcse a gyülekezetekben érik meg. Az ökumenikus szolgálatok iránt növekszik a felelősségtudat. Legfontosabb és legörvendetesebb jel: az igehirdetés megújulása.

A püspöki jelentés után, amely beható vizsgálat tárgyává tette az egyházkerület egyházmegyéinek bel- 6Ő életét,

Niemöller Márton

szólalt fel.

— Szeretném kifejezésre juttatni azt — mondotta —, hogy a magyar- országi református egyház nagy ökumenikus érdeklődésében és a békeszolgálat iránti odaadásában a hit gyümölcseit látom. Pedig ez sem magától értetődő, mert egészen más indító okokból és más célzattal is elképzelhető az ökumenikus munka és a békemunka végzése.

Ámde a keresztyén egyházban

ben járni az elénk adott úton éspedig mindig reménység alatt, — mondotta a püspök jelentésében, melyben bőséges beszámolót adott a magyar református egyháznak az Egyházak Világtanácsa, valamint a Református Világszövetséggel való kapcsolatairól, továbbá a református zsinat országos közalapról és lelké- szi nyugdíjintézetről szóló döntéséről az országos esperesi értekezlet eredményéről és a református egyház békeszolgálatáról.

Győry Elemér püspök jelentése után felszólalt a közgyűlésen Nie- möller Márton.

ezeknek csak a hit gyümölcseként szabad és kell megjelenniük. Azért van békességünk, mert Isten megbékélt velünk. Azért van békességünk az emberekkel, mert Isten békét kötött velünk, de azt, hogy Isten megbékélt velünk, csak akkor hihetjük el, ha azt is tudjuk, hogy Isten mindenkivel éppen úgy meg- békül, ahogy nekünk kínálja a békességet.

Ezért ránk, keresztyénekre nézve a békéért való fáradozás nem olyan szolgálat, amelynek elvégzése felől tetszésünk szerint dönthetünk, amelyet elvégezhetünk, vagy elhagyhatunk. Mert mi, keresztyének, tudunk felebarátainkról. Tudom, hogy minden egyes ember, akivel találkozom, az az ember, akiért Jézus Krisztus éppen úgy meghalt, mint érettem. Ezért végez a keresztyén- ség missziót, amikor a békéért fáradozik.

— Mi azt a békességet hirdetjük, amely minden értelmet felülhalad. De ha ezt a békességet hirdetjük, nem tagadhatjuk meg a segítséget attól a szorongatott embertől, aki ennek a világnak relatív békessége után vágyakozik.

Nincs joga a minden értelmet felülhaladó békességről bizonyságot tenni annak, aki nem fáradozik a földi békességért. Istennek ez a minden értelmet felülhaladó békessége ma a miénk. Minden harcunkban, szenvedésünkben, fájdalmunkban és halálunkban csak akkor a miénk, ha ügyünké lett e föld békessége is. Remélem megértik, mi tüzesíti át szívemet, remélem megértik, mit jelent ez önökre nézve; remélem, békeszolgálatuk valóban hitük szolgálata.

— Ezért töltött el olyan nagy örömmel a püspöki jelentés, amelynek minden sorából, újra meg újra kicsendült az a tény, hogy a magyarországi református egyházban a béke szolgálata keresztyén szolgálat, hitből fakadó szolgálat, gyülekezeti szolgálat.

Niemöller Márton felszólalása után

Dezséry László püspök

köszöntötte a közgyűlést. A következőket mondotta:

— A püspöki jelentést úgy hallgattam, mint olyan evangélikus egyházkerület püspöke, aminek területe csaknem egészen fedi a Duna melléki egyházkerült területét. Minden sorából és gondolatából a valóságos testvéri azonosságot vettem ki.

— Azon gondolkoztam a jelentés alatt, hogy azt az öntudatos hálaadó szívet, amellyel Bereczky Albert ezt az előterjesztést tette, hogyan lehetne megosztani minden magyar protestáns emberrel és hogyan lehetne azt magasan lobogó tűzze gerjeszteni az egész világ keresztyénségé- ben, amit Isten vele tett a felszabadulás utáni nyolc esztendő alatt.

— Azt hiszem, hazánkban is, a világban is vannak hálátlan keresztyének. Nem azért, mert nem tudnak jelekről és csodákról, amiket Isten tett, hanem azért, mert olyanok, mint a naiv gyermekek, vagy öregek, akiknek szívükben nem tud hálaadás lenni.

Vannak olyanok, akik tettetik magukat, hogy ne kelljen hálát adni.

Gyermekeken sokszor megfigyeltem, milyen kevés hálaadással vannak a kenyérért, az otthonért, az új kistestvérért, vendégekért. Ezekért a gyermek általában nem hálás. Természetes számára. Mindezt mások harcolják ki, a szülők adják, az élet hozza. Azért tanítjuk gyermekeinket imádkozni étkezés előtt és után és este az ágyban, hogy növekedjenek arra: észre kell venni azt, amit Isten tett velünk és azt, amit munkával, harccal, fáradozással ki tud az ember küzdeni magának, másoknak. Mondják, hogy nagyon öreg emberek is ilyenek. Mi, magyar protestánsok nem lehetünk sem gyermekek, sem fáradt öregek. Hálaadásban való felgerjedésünk, azt hiszem komoly akadályokba ütközött, de ezeket szinte legyőztük.

— Éppúgy látom, mint Bereczky Albert, egyházlátogatásaim során, hogy emeli fel a gyülekezet fejét, hogy néz körül a szép magyar hazában, hogyan érzi magát jobban, hogyan bátorodnak fel arra a biztos hitre, hogy az országépítés nekik szól.

Nekünk ebben részünk van, ez a gyönyörű jövendő, hogy a keresztyén egyház itt van és itt marad hazánkban és ott marad mindvégig, ahol az Igét tisztán és igazán hirdetik.

Az egyház erősödik, de nem úgy, ahogy 1945-ben politikai párttá és a haladás ellenzési erejévé válni kezdett. Az egyház erősödik és megtalálja helyét, amit Isten kijelöl evangéliumának hirdetésében és a mindennapos munkában és az egész világra kiterjedő felelősségben, az emberiség jólétéért, előrehaladásáért és a békéért.

A, közelmúlt egyháztörténetének egyik legkiemelkedőbb eseménye Niemöllernek és a német hdtvalló frontnak a küzdelme az ige tisztaságáért. Több mint 2000 német evangélikus lelkész vett részt gyülekezetével együtt ebben a küzdelemben.

Ennek a harcnak a lényege az volt, hogy a fasizmus a maga háborús tervei szolgálatába akarta állítani a keresztyén- séget; s ez szükségképpen vonta maga után az Isten igéje tisztaságát védelmező lelkészek és gyülekezetek ellenállását. Aki Jézus Krisztusban hisz, az nem hagyhatta szó nélkül, hogy a keresztyénség címszava alatt előbb csak előkészítsék a háborút, utóbb pedig lángba borítsák és felperzseljék a második világháborúban egész Európát.

Már 1933-ban azt deklarálta a hitlerista páirtprogiwnm 24. §-a,

hogy a fasiszta állam »a pozitív ke- resztyénségef kívánja megvalósítani«. Ezt például Hitler Kerrl nevű minisztere úgy magyarázta, hogy »a nemzeti szocializmus az Atya akaratának a cselekvése«. A keresztyénséget tehát a fasiszták akarták képviselni. Másutt ugyanez a Kerrt miniszter kijelentette, hogy Hitler tanítja a népet az igazi keresztyénsógre, sőt Hitlert Jézus Krisztussal szembeállítva, azt irta: »A Führer az új kinyilatkoztatás hirdetője.« Ez az új kinyilatkoztatás pedig abban állt, hogy a szeretet és a bélre hirdetését fel kell váltania a »lándzsás Isten« hirdetésének.

Mindez azonban eleinte burkolt formában jelentkezett. A nemrég nálunk járt Niemöller egyik előadásának szavai szerint: »A német protestantizmus olyan időszakból érkezett ebbe a helyzetibe, amelyben , teljes békességben volt az állami hatósággal s megszokta a trón és az oltár közötti szoros kapcsolatot.« Csak azok a keresztyének vehették észre a veszedelmet, akik Isten igéje alapján tájékozódtak az élet minden kérdéséiben. Ndemöller szerint:

»A fiatalabb teológus nemzedéken mutatkozott meg Barth figyelmeztető szavainak hatása. A németországi egyházi harcot a fiatalabb teológus generáció kezdte, az idősebbek csak később ismerték fel a veszedelmet.

Az idősebb generáció szinte öntudatlanul is visszavágyott abba az időszakba, amikor a király vagy a fejedelem az egyház ,summius epis- copus’-a (legfőbb püspöke, illetve ura) volt. A legjobb úton voltunk ahhoz, hogy Hitler ilyen ,summus episcopus’ legyen.«

Az egyházi harc akkor tört ki, amikor Hitler azt kívánta, hogy az egyház a jövőben ne kereszteljen meg zsidókat. Erről Niemöller ezt mondta: »Életemnek, azt hiszem, ez az egyetlen olyan ténye, amire büszke lehetek. Én voltam az első, aki egy folyóiratban cikket írtam és kifejtettem, hogy ez olyan igény, aminek semmi körülmények között sem tehet eleget az egyház. Azt mindenkinek meg kell értenie, hogyha az Ür Jézus Krisztus azt a parancsot adta, hogy mindenkit tegyünk tanítványává és kereszteljünk meg, akkor lehetetlen, hogy bárkit kizárjunk ebből a körből.

A zsidókérdés felvetésének eredménye az volt, hogy összefogtak mindazok a lelkészek, akik úgy érezték, hogy lelkész! esküjükkel ellentétben álló magatartást kívánnak tőlük.«

1933—34 telén a régi egyházi keretek között olyan lelkészi csoportok alakultak, amelyek a fasizmussal szemlbeszállva »hitvallIó«-nak nevezték magukat. 1934-ben tartották meg a híres barmeni zsinatot a hdtvalló lelkészek, ahol Ndemöller és Barth vezetésével erőteljesen tetteik bizonyságot Isten igéjéhez való ragaszkodásukról. A Hiitler-féle új kinyilatkoztatásra célozva kimondták, hogy elvetik azt a hamis tanítást, amely szerint az egyház igehirdetése forrásaként köteles lenne Isten egyetlen igéjén kívül bármi mást Isten kinyilatkoztatásaként elfogadni.

Nemcsak a kegyetlen fasiszta terror, hanem a belső árulás is megritkította a hitvalló front sorait, azonban az Isten igéjének tisztaságát védelmező német lelkészek, élükön NiemŐÍlerrel tovább folytatták a fasizmussal felvett küzdelmet, amelynek egyik kiemelkedő eseménye volt a'hitvalló front Hitlerhez intézett levele. Ebben többek között ezt írták a Hitvalló Egyház vezetői: »Még néhány évvel ezelőtt a Führer előttünk rosszallotta, hogy képét templomi oltárokra állították, ma pedig a nép főpapjának, sőt Isten és a nép közötti közbenjárónak a vallási méltóságával kezdik övezni.« Utána idézik Goebbels 1936. április 19-i cikkét, amelyben — már nem tudta hogyan dicsőithetmé legjobban

Hitlert — valóban az embereke leg-« főbb szószólójaként léptette a Min-« denható trónja elé Hitlert.

Niemöller ezzel a levéllel kapcsom latban ezeket mondotta: »Isten úgy rendelte, hogy ezért a feliratért kel« lett meghalnia az első mártó rumiénak, aki a Hitvalló Egyház ideiglenes egyházi vezetőségének titkára voltó Nem lelkész-ember, hanem világi volt, nem teológus, hanem j'ogász* nem is olyan tagja a német népnek, akit Hitler elismert volna, hanem zsidó. Ez volt az az időszak, amikor én is fogságba kerültem.«

1937. június 27-én Niemöllert a Gestapo letartóztatta a Berlin« Dahlem gyülekezetben tartott ige« hirdetése után. Nyolchónapi vizsgá« lati fogság után egy különb!róság ítélte el Niemöllert, meghatározatlan időre szóló fogságra, amiből csak a hitlerizmus teljes leverése után szabadult ki.

Közben a leolvadt létszámú, de hi« tében megerősödött hitvalló front ta« vább dolgozott.

Amikor 1938«ben Hitler Csehszlo« vákiát lerohanta s a háború vészé« delme már egészen közel volt,

a Hitvalló Egyház békellturgiát készített, olyan istentiszteleti rendet, amelyet az egész országban terjesztettek s amelyben a gyülekezetek elé viszik Isten bekére vonatkozó akaratát s imádkoznak a béke győzelméért.

»Említettem már — mondta erről az időszakról Niemöller —, hogy köz» ben a Hitvalló Egyház kicsi csoporttá zsugorodott. A nemzeti szocialista irányú .német keresztyének’ is aránylag kis táborrá lettek, s a kettő között egyre jobban növekedett a semlegesek tábora. Ennek állottak rendelkezésére a legjobb egyházi emberek. Az én nagyon tisztelt, régi barátom, a westfaliai egyház veze» tője, Zoellner püspök állott a sem» leges tábor élén. Ezek a semleges irányzatot követők közelebb érezték* magukat a Hitvalló Egyházhoz, mint a .német keresztyénekhez’, azonban magatartásuk megváltoztatásának idejét a békeliturgia hozta el. Egymásután jelentették ki az egy« házi vezetők: semmi közük a béke« liturgiához. Innentől fogva a Hit« valló Egyház egészen magára maradt s munkája mindinkább az elrejtett« ségbe vezetett.«

A második világháborúban a fa« sizmus »szelet vetett és vihart ara« tott«. (Hós. 8, 7.) A fasizmus leve» rése után a hitvalló front jelentette az új életkezdésiben a kovászt. 1945» ben a német evangélikus egyház stuttgarti állásfoglalásában megval« lotta az egyház is felelősségét a háborúért. Ezt a korszakot így jellemezte Niemöller: »Megértettük, hogy Isten bennünket megtérésre hív és arra szólít fel, hogy gondolkozzunk saját bűneink és mulasztásaink fe» lett.

Később azt is meghallottuk, hogy azt, amit Isten a nehéz esztendőkben ajándékozott, nem szabad könnyelműen elvesztegetnünk. És Barmen felől hallottuk újra az életünket irányító igét és az 1938-as békeliturgiából kiindulva értettük meg újra, hogy az egyháznak az a feladata, hogy a béke ügyéért síkra szálljon.«

A béke ügyének a szolgálata kész» tette Niemöllert arra, hogy részt vegyen a Béke Világtanács budapesti* majd bécsi ülésén is és állást foglaljon a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján való megoldása mellett.

Amikor Nyugat-Ncmetországban újból kísért a fasiszta múlt s a keresztyénséget újból szeretnek a háborús úszítás szégyenletes igájába fogni, jő tudnunk, hogy az ige tisztaságáért küzdő keresztyének, élükön most is Nie- möllcrrel, követik a Békesség Fejedelmének akaratát, szolgálják az új háborús veszély elhárítását.

Mert ez a mának a hitvalló feladata: vallást tenni arról a hitbeli meggyőződésünkről, hogy mi Isten által megújított keresztyén szent életben, igéje alapján követjük a béke- és emberszeretet útját, mert az igéből ezt az üzenetet kaptuk: »Kövessétek mindenki irányában a békességet és szentséget, amely né1« kül senki sem látja meg az Urat!« (Zsid. 12, 14.)

Ottlyk Ernő

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség fes kiadóhivatal; Budapest. VIII., PusWn-u. 12. Telefon: 142-074

Szerkesztésért és kiadásért felel; Dezséry László szerkesztő Budapest. II!.. Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak;

Egy hóra 6.— Ft. negyedévre !5.— Ft, félévre 30.— / Ft egész évre 60.— Ft

Csekkszámla: 20.412—VIII. Engedélyezési és terjesztési szám:

M. E III. B 70.336/1949

10.000 példányban nyomatott

2-536062. Athenaeum (P. i. Soproni BHa)s

A SZERETETSZOLGÁLAT KÉPESLAPJA

"7”l Híre jött annak, hogy a törd as i JLi gyülekezetben nagyszerű munkát ezideményeztek. Mivel meghívtak ige- irdetésre, három nötestvériinkkel elbe- zélgettem erről a szolgálatról. Ho- toki Ferencné, Schmelzer Istvánná és 'Áss Ilona adtak tájékoztatót arról, ogy körülbelül 5 héttel ezelőtt, ^ egy zerdai bibliaóra alkalmával vetődött 4 a kérdés: hogyan segíthetnének a udapesti, hűvösvölgyi idióta-gyer- íekotthon kis lakóin. Rögtön elhatá- jzták, hogy minden szerdán este, gyei őre karácsonyig, de talán azután i, varró-estéket tartanak. Munka őzben énekelgetnek, lelkészük felolvas evangéliumi történeteket, megszó- al Isten igéje is s közben a női kezek erényen mozognak, forgatják a tűt. Csodálatos ebben a szolgálatban az, ogy mennyire ébresztő, hívogató ha- isa lett a gyülekezet jelé, mert olya- ok is jelentkeztek munkára, akik már [maradtak a szerda esti biWiaórák- ób Mindig többen jönnek és növek- zik a lelkesedésük is, amint aa ered- aények is mutatkoznak...

A meginduláshoz egyesek adakoztak lénzben, ebből vettek pamutfcmala- :at. Azután rendeztek egy-két össze- övetelt, is, ez is segített. Most már tt tartanak, hogy majdnem készen an 8 baba, 5 kötött mel’ényke, 2 pár :esztyű és sok holmit, amely már vult volt, rendbehoztak a gyermekek zámára.

Ezenkívül megkezdődött a toll- gyűjtés. Eddig még csak egy utcát áriak végig, de máris van vagy 5 któ ónyi fosztott toll, két párnára való. Imikor a tollgyűjtés híre szétfutott, •ómai katolikusok is adakoztak. Egy dós néni kijelentette: — Igaz, hogy sak egy libám vök, de annak a totó .

bői is adóik... Mások viszont megígérték, hogy két liba tollát szánják rá a szeretetszolgálatra.

így növekszik a tordasiak áldozata, így készülnek a kedves, értékes ajándékok és így lesz áldássá rögtön a gyülekezet számára a felebaráttal való odaadó törődés...

@ De, ha már Tordason vagyunk, hadd számoljak be arról, hogy, ugyanosaik a szeretetintézmények javára, gyülekezett estet is tartottak december 6-án, este az istállóból alakított gyülekezeti teremben. Zsúfolásig megtelt, hiszen Gyúróról és Martonvásár- ról is jöttek. Előadásra került az »Anánias és Sajtra« című evangéliumi kis színmű.

Először talán furcsa volt a kicsi színpad képe. A jeruzsálemi gyülekezet tagjai mai ruhában jelentek meg. Anániásnaik (Schmelczer István) bor- dós-kék nyakkendője volt, Safira (Kiss Erzsébet) zöld ruhát viselt, testvére, Mária (Kiss Mariska), kék fel- Őtőben jelent meg, az öreg, vak koldus (Svigruha Lajos) szemén fekete szemüveg és a pénzszerelmes kereskedőn (Klucsik János) elegáns, szürke ruha simult. Az egykori őskeresztyé- nek pedig ízes, valódi fejérmegyei tájszólással mondták a szöveget... De a 6zép, komoly játék, a színpadról szóló igehirdetés mindent feledtetett. Az az igazság, hogy a ruhák, szokások, bútorok változnak, de Anániás és Safira bukásba és halálba fulladt lelkesedése a pénzzel való küzdelemben mindmáig megmaradt.

A gyülekezet feszült figyelemmel nézte és hallgatta az örökké ismétlődő történetet, amelynek előadása után megrázóan hangzott a színmű alapját»

szolgáltató 'ige a Cselekedeteik könyve 5, 1—11. versei a függöny mögül. A gyülekezet 350 forintot adakozott a szeretetszolgálatra, amely összegből a varró-esték anyagát gazdagítják.

rrj Az északi egyházkerület- püspöki '—! templomában, a Bécsikapu-téreu is december 6-án, vasárnap, tartották ünnepélyes keretek között a szeretetszolgálatra való adakozást. Délelőtt Sztelilo Gábor ügyvivő-lelkész kétszer prédikált, az esti istentiszteleten, amelyen a templom teljesen megtelt, közreműködött a Kelenföldi Énekkar Sulyok Imre karnagy vezényletével. Három szép, művészi mű szolalt meg kitűnő előadásban. Igét hirdetett Sré- ter Ferenc lelkész.

— Az eredeti bűn nagy átka volt az a kifordított indulat, amely mindig kapni akar. Ezzel elvesztette az em» bei a szolgáló szeretet örömét és a kapni akarás átokforrássá, és örökös elégedetlenséggé vál t.

A Krisztus-indulatból származó ada- kozáisiban egy áldás-forrás nyílik meg, az adni-vágyás forrása, mert Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. A szeretetszolgálat az igazi embert élet, mert ez az isteni élet.

A budavári gyülekezet több mint ezer forintot áldozott a szereteíái.itéz- mények javára.

A szeretetszolgálat képeslapja nem teljes, hiszen az ország sok gyülekezetéből lehetne hozzá gyűjteni, ha látni kívánnék, hogy hogyan és hányán égnek másokért. De ennyi is szolgáljon buzdításul és tudósításul: a szeretetszolgálat Isten kegyelméből él és Jézus Krisztus szeretetével cselekszik.

Várady Lajos

A dunameliéki egyházkerület közgyűlése

/

i

\