Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-15 / 46. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3> „ÁLDD MEG ÚRISTEN A TE NÉPEDET.“ Áldás: ez Isten szándéka az is­tentisztelettel, elejétől a végéig. Ál­dás a templom csendje, a közös ének s imádság, áldás az ige hall­gatása és befogadása, áldás a gyü­lekezet együttléte, a hívek közös­sége. Isten mindezt egy csokorba gyűjtve adja az úrvacsorában. Az úrvacsora tulajdonképpen hozzá­tartoznék minden istentiszteletünk­höz. örvendetes, hogy ez a felisme­rés egyre inkább terjed és némely gyülekezetünkben minden vasár­nap van úrvacsora, de legalább is havonta egyszer. Hogyan is gyűlhet össze Isten népe anélkül, hogy ne járulna ahhoz az asztalhoz, amit Ura terít meg neki: Isten atyai sze- retetének, békülő, bocsánatos szán­dékának legbeszédesebb jele és va­lósága ez a megterített asztal. Nem mást, vagy többet ád Isten az úrvacsorában, mint az igehirde­tésben, csak másképpen adja ugyan­azt. Az igehirdetésben is J£zus Krisztus, istennek emberré lett be­széde jő hozzánk, emberi szó útján; az úrvacsorában is. Ugyanő van je­len, kenyérben és borban. Az ige füleinkhez szól, a szentséget sze­meinkkel látjuk, sőt nyelvünkkel ízleljük. Minden módon meg akar győzni bennünket Isten kegyelmes indulata felől. Minden módon erősí­teni növelni akarja gyenge hitün­ket. Mégis vannak az úrvacsorának külön áldásai is. Talán a legszebb, legmeghittebb része az istentiszte­letnek. Halkan szól az orgona s a csendben tisztán hangzanak a sze- reztetés igéi. Joggal nevezi Luther ezt a szentséget a lélek eledelének, mely az új embert táplálja és erő­síti, »naponkénti táplálékunkra ada­tott, hogy hitünk üdüljön és erősöd­jék, hogy mikor szívünk már úgy érzi, hogy nagyon nehéz, akkor itt új erőt és felüdülést merítsen«. Nem szándékunk itt az úrvacsorá­ról szóló egyházi tanítást fejtegetni. Legutóbb az Evangélikus Élet ez évi március 22-1 számában volt er­ről szó. Csak az úrvacsorának az istentiszteletben való helyéről és ÉSZAKAMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK A National Council of Churches cf Christ, (Krisztus Egyházainak Nem­zeti Tanácsa), mely a leglényegesebb amerikai egyházi szövetség, szeptem­ber 16-án ülést tartott, s erről a gyű­léséről figyelemreméltó levelet inté­zett az Egyesült Nemzetek Szervezete nyolcadik közgyűlésére Washington­ban kijelölt delegációjának tagjaihoz. A levelet William C. Martin püspök, az amerikai egyházak tanácsának el­nöke, valamint Douglas Horton asz- szony, a »Nemzetközi Igazság és Jó­akarat Szakosztályának« elnöke és Dr. Walter W. van Kirk ügyvezető­titkár írták alá. A levél így kezdődik: »Az amerikai egyházak tanácsa biz­tosítja önt és munkatársait az Egye­sült Nemzetek Szervezete nyolcadik közgyűlésének megkezdődése alkal­mából, hogy változatlanul és állan­dóan támogatja az Egyesült Nemze­tek Szervezetét és az általa képvi­selt elveket. Az a véleményünk, hogy kormányunknak az Egyesült Nemze­tek Szervezetében nemcsak az együttműködés eszközét, hanem a kölcsönös kritika és önmegtartózta­tás eszközét kellene látnia, mely arra szolgál, hogy az Egyesült Allampk és más népek hatalma erkölcsi felelős­ségtudattól hordozott politikává le­gyen átváltoztatható.« Az Amerikai Egyesült Államok ke­resztyén egyházainak tanácsa ezután hat pontban hívja fel az amerikai de­legátusok figyelmét bizonyos égetően fontos nemzetközi kérdésekre. Az első pont a kereai béke ügyét tárgyalja. Az ámerikai egyházak ta­nácsa bevallja ebben a pontban, hogy támogatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének koreai akcióját, majd így folytatja: »Hálát adunk Istennek, hogy az ellenségeskedések véget értek. Ugyanakkor azonban tudatában vagyunk azoknak a komoly kér­déseknek, amelyek még megol­helyes használatáról szeretnénk még pár szót szólani. Abból, hogy az istentisztelethez tulajdonképpen mindig hozzátarto­zik az úrvacsora, következik, hogy annak helye nem az istentisztelet után van, hanem szervesen bele­illesztve az istentisztelet keretébe. A szószéki igehirdetés után s a be­fejező áldás és közének előtt van az úrvacsora igazi helye. Hiszen ez nem az istentisztelet utáni »úrvacsora­osztásra« (már maga ez a kifejezés sem egészen helyes) ottmaradó k c- v e s e k ügye, hanem az egész gyü­lekezet közös nagy ünnepe. Igen, ün­nep, örömünnep "az úrvacsora, menyegzői lakoma, királyi meny- nyegző; előképe és előíze, előre vetí­tett fényes sugara annak a felséges ünnepnek, amit majd a visszatérő Ür készít övéinek, amikor újra leül ve­lük, hogy együtt igyanak a szőlőtőké­nek gyümölcséből, az Isten országá­ban (Lukács 22, 15—18.). A közös­ség páratlan alkalma az úrvacsora, amelyben Jézus felbonthatatlan szö­vetséget szerez övéivel — az újszö­vetséget — s viszont Isten népe, az egyház tagjai is megerősödnek az egymással való közösségben. Nem kevesek dolga tehát az úrvacsora, hanem az egész gyülekezeté.. Helytelen szokás tehát, ha a gyü­lekezetnek azok a tágjai, akik va­lamely oknál fogva most nem akar­nak az Ür asztalához járulni — s ilyen ok mindig adódhat —, amikor látják, hogy kezdődik az úrvacsora, felkelnek helyükről és kiszállingóz­nak a templomból. Nagyon zavarja ez az ottmaradtakat, de nem lehet jó érzés a távozóknak sem. Mennyi­vel helyesebb, ha mindnyájan együtt maradnak, s akik nem járul­nak az oltárhoz, helyükön maradva, csendes imádsággal, halk énekléssel kísérik többi testvéreik úrvacsorá­ját. Sokszor felbukkan a kérdés: mi­kor vagyok elkészülve az úr­vacsorára? Akkor, ha vágyom reá, ha kívánom a bűnbocsánatot, Isten békességét, a megerősödést. Tehát éppen akkor, ha bűnösnek, gyön­gének érzem magam, ha zaklatott dásra várnak. Most miután a fegyverszünetet aláírták, biza­lommal várjuk azt, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok az Egye­sült Nemzetek Szervezete más tagállamaival együtt működnek abban a törekvésben, hogy békés úton megteremtsék az egységes független Koreát... Az erre vo­natkozó tárgyalásoknak az Egye­sült Nemzetek Szervezete kere­tében kell folytatódniok.« A levél másik pontja a fegyverke­zés általános csökkentéséről szól. »Az a véleményünk, hogy az Egyesült Ál­lamoknak a jövőben olyan megálla­podásra kellene törekedniük, amely a fegyverkezés általános csökkentését és szabályozását írja elő, beleértve az atomfegyvereket is ... Nem kerüli el figyelmünket az, hogy milyen borzalmas következ­mények érhetik saját népünket és más népeket is, ha a mai fegy­verkezési versenynek nem vetnek véget. Az, hogy a nagyhatalmak az ENSZ-ben mindeddig nem tudtak valamilyen leszerelési in­tézkedésben megegyezni, nem ve­zethet oda, hogy meggátolják az e cél elérésére folytatandó új és szünet nélküli fáradozásokat.« A továbbiakban a »szervezés-segít­ségről« beszél, majd méltatja azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének 1948. évi közgyűlése el­fogadta az emberi jogokról szóló általános deklarációt és sürgeti, hogy az Egyesült Államok to­vábbra is támogassa az Egye­sült Nemzeteket abban, hogy ez a deklaráció megfelelő nemzetközi szerződésekben valósuljon .meg. Ki­emeli a levél, hogy ez a deklaráció »első ízben tartalmazza a vallássza­badság nemzetközi alapokon való megerősítését«: A levél szól a mene­kültek segélyezéséről, különösen arab viszonylatban és sürgeti a háború ál­tal elpusztított Korea újjáépítésére történő nemzetközi akciót. Végül a és elgyötört vagyok, megkeseredve és elcsüggedve. Tulajdonképpen so­hasem érhet váratlanul bennünket az, ha az istentiszteleten úrvacso­rára hívogatnak, hiszen erre mindig el kellene készülve lennünk! Vagy talán az ige hallgatására nem va­gyunk mindig készen, arra valami különös előkészület kell? Persze, bűn könnyelműen járulni az Ür ol­tárához — de éppen olyan bűn fi­gyelmetlenül, szórakozattan hall­gatni az igét! »Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek,« ez a jó imádság akár igehallgatás, akár úrvacsora előtt. Már a külső magatartásunkban is meg kell nyilvánulnia ennek az igazi előkészületnek, az ige s a szent­ség iránti tiszteletnek. Szörnyű lát­vány az oltár körüli tolongás, lök­dösődés — főként nagyobb gyüle­kezetekben. nagy ünnepeken. Mintha sorban állanának valamely üzlet előtt a portékáért a vásárlók! S az embernek az a benyomása, hogy e sok ritka úrvacsorái vendég siet gyorsan elintézni — lehetőleg ismét vagy egy esztendőre — ezt a »vallásos kötelezettségét« is. Néme­lyek éppenséggel az oltár elől egye­nesen a kijárat felé sietnek s el­hagyják a templomot, nem tudván kivárni a többieket. Sohasem volna szabad az oltárnál térdelők 'mögött többnek, mint legfeljebb egy sornak állva várakozni s nagyon ügyelni kellene a távozás rendjére is, hogy az ne a következő soron keresztül történjék. Bizony nem külsőségek ezek, hanem nagyon is fontosak ak­kor, amikor az úrvacsora méltó megünnepléséről van szó. Nagy ál­dást rejtett el abban az Isten, csak mi valahogy ne tegyük azt hiába­valóvá méltatlan magatartásunk­kal. Hiszen éppen az úrvacsora mu­tatja napnál világosabban: Isten ad, gazdagon, pazar kézzel ajándékoz az istentiszteletben s mi csak elfo- . gadjuk, hálával és magasztalassal, örvendezéssel és engedelmességgel azt, amit ő adni akar. Áldást akar adni, meg akarja áldani az ő né­pét, a gyülekezetei. — r. — levél azt javasolja, hogy Jeruzsálemet nyilvánítsák nemzetközi városnak. Az amerikai egyházak tanácsa ezen levele igen jelentős fejlődést mutat az amerikai egyházak nemzetközi felelősségérzetében. NYUGAT-NÉMETORSZÁG Adenauer kancellár abban a levél­ben, amit Reinhold Maier Württem­berg-Baden Tanács elnökének küldött, síkra szállt a Vatikán és a III. Biroda­lom között 1933-ban létrejött kon­kordátum érvényességéért. A kancel­lár azt a nézetét fejezte ki, hogy a konkordátum nemzetközi érvényű és ezért még a Német Demokratikus Köz­társaságra nézve is kötelező. Az új Württemberg-Baden-i kormány Gerald Müller keresztyén demokrata elnök vezetésével már elhatározta, hogy az áilamatkotmányba katolikus érdekeket védő újabb paragrafusokat Iktat be. GYÜLEKEZETI HÍREK KERTA Október 31-én a délelőtti istentisz­teiét igehirdetői szolgálatát Kutas Kálmán nyugalmazott lelkész látta el. Ö tartotta az esti reformációi ün­nepélyén az ünnepi beszédet. A meg­előző napokon a gyülekezet íiliáiban: Kiskamondon és Karakószörcsökön voltak reformációi istentiszteletek. 1POLYVECE A reformáció hetében október 26- tól november 1-ig, Siktcr László budafoki segédlelkész tartott estén­ként igehirdetést a gyülekezetben János evangéliuma 4, 1—43. alapján, »Lélekben és Igazságban« címmel. A sorozatos igehirdetésen szép számmal vettek részt a hívek. A gyülekezetben hagyományos régi énekes liturgiát Matuz Pál lelkész végezte. TATABÁNYA Reformáció hetében mindkét lel- készi kör templomában igehirdetés sorozatot tartottak a két helyi lel­kész szolgálatával. Október 31-én kö­zös protestáns emlékünnepély volt a gyülekezetben. Ennek végén a hívek együtt járultak az Úr Szent asztalá­hoz. FELPÉC Reformáció hetében előadássorozat hangzott el a gyülekezetben, melynek előadói Nagy Gyula nagyalásonyi, Tóth Sándor mezőlaki, Sikos Lajos marcalgergelyi és Dombi László helyi lelkészek voltak. Október 31-én -vallásos est keretében a gyülekezet ISMÉT KAPHATÓ! A HIT VILÁGA Bevezetés a keresztyén hittanba Irta: D. Dr. Prőhlc Károly Ára: 50.— Ft Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztá^ná^ KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Lelkészbeiktatás Celldömölkön Az anyagyülekezet és a filiák népe megtöltötte október 25-én a celldö- mölki templomot. A gyülekezet egy­hangúlag meghívott lelkészét, Józsa Mártont, az esperes megbízásából Garam Zoltán bobai lelkész iktatta be hivatalába. Beköszöntő igehirdetésében Józsa Márton Mt. 9: 14—29. alapján Jézus szabadítását hangsúlyozta. Ebben a szabadításban gyógyul meg a beteg, meghallgatásra talál a töredelmes könyörgő és felmentést kapnak a te­hetetlen tanítványok. Ezért a sza­badító szeretetért Jézus nem csapja el haszontalan tanítványait, hanem tanítgatja, buzdítgatja őket. »Nagy méltóságunk az, hogy Jézus szabadí­tását és erőforrását kínálhatjuk hí­veinknek bölcsőjüktől a koporsóig, hogy a hit harcában, mindennapi feladataikban és az életben álljanak' meg becsületesen.« A beiktató közgyűlés megnyitásai kor az egyházmegyei felügyelő, dr., Berta Benő és Berzsenyi Miklós gyü­lekezeti felügyelő meleg szavakkal köszöntötték a gyülekezet nyuga­lomba vonult lelkészét, Molitőrisz Jánost és Józsa Mártont, a gyüleke-* zet új pásztorát. A közgyűlés köszöntései során a fóti gyülekezet nevében Zászkallczky Pál fóti lelkész szólott és átnyújtotta a fóti gyülekezet áldozatkészségéből szerzett Luther-kabátot és motoros bőrkabátot, hogy ezzel is elősegítsék a celldömölki filiák szolgálatát. A gyülekezet szívélyes szeretetven- dégségen látta vendégül az ünnepség távolról jött részvevőit, valamint az anyagyülekezet és a filiáfte gondno­kait. A Vatikán a franciaországi „Pap-munkások“ ellen A nyugati egyházi sajtót Francia- országban, Svájcban és Németország­ban élénken foglalkoztatja az a tény, hogy a franciaországi püspöki kar a Vatikán utasítására intézke­déseket tett a gyárakban munkás­ként dolgozó missziós papok (Pré- tres ouvriers) ellen. Az intézkedések kiindulási pontja azt volt, hogy a tavasz folyamán a Rigdway tábornok elleni párizsi tüntetések alkalmával a rendőrség több, a tüntetésben részt vevő papot is letartóztatott. A papok részvétele óriási megdöbbenést keltett vatikáni körökben. A kérdéssel kapcsolatban a »K irchenblatt für die Reformierte Schweitz« című újság a többek között a következőket állapítja meg: »Men­nél valóságosabb életközösségbe jutottak ezek a papok a mun­kásokkal, mennél teljesebben meg­osztották nyomorúságukat és re­ménységüket, annál élesebben is­merték fel a francia gazdasági rend­szer igazságtalanságát és a radikális változás szükségességét.« n Szombat esti közös imádságunk VALLÁSTÉTEL Lk. 12, 6—9. S Nemcsak sok verébnél drá­gább Krisztusnak az ember. Drágábbak voltunk mi Neki a saját életénél és istenségénél is, mert em­berré lett s halálra ment értünk. Ez az evangélium: Isten nem feledke­zett meg rólunk! S Amikor majd Isten számadás­ra szólít bennünket életünk felől, a szerint, amit cselekedtünk: jót vagy rosszat, akkor ugyancsak szükségünk lesz rá, hogy valaki szót emeljen mellettünk. Ebben az igé­ben Krisztus Ígéretet tesz, hoéy val­lást tesz rólunk az Atyánál, azaz azonosítani fogja magát velünk. Az evangélium közepe ez: mi annyira többet érünk Krisztusnak »sok ve­rébnél«, hogy mellettünk tanúskodik, magára vállalja bűnösségünket és beborít saját igazságával. I g I A keresztyén élet vallomás. Val« !——» lástétel arról, hogy mi és min­den ember sok verébnél drágábbak vagyunk Istennek. E hitre alapozó­dik az olyan élet, amely mellé oda­áll Krisztus most is és az ítéletben is. VALLJUK MEG Istennek, hogy az ítéletről is, meg az evangé­liumról is gyakran megfeledkez­tünk. ADJUNK HÁLÁT Krisztus Urunk­nak, aki mellénk áll, önmagát megtagadta s meghalt bűneinkért, s ak( ígéri, hogy a Benne hivő mellett szót emel mennyei Atyánk­nál. ,i KÖNYÖRÖGJÜNK igaz és erős hitért és a hitre alapozódó keresz­tyén életért —, hogy minden sza­vunk és cselekedetünk fakadjon abból az alapmeggyőződésböl, hogy mi s felebarátaink sok ve­rébnél drágábbak vagyunk Isten­nél. BIBLI A-O LVASÓ November 15. Vasárnap. Es. 60:20, I. Pét. 4:13, ...mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt.., ítéletre jön Krisztus az Emberfia. Megjelenése a szenvedőknek, gyászo­lóknak örömöt, vigasztalást, a Róla megfeledkezőknek s önmaguknak élőknek kárhozatot jelent. Olvasd még: Dán. 7:2—17, 26—27,Luk. 12:13—21. November 16. Hétfő. Zsolt. 119:63, Jak. 2:26. ...kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket a testben cselekedett... Isten gondviselése életünk minden cselekedetére és Idejére kihat, Igéjére figyelve ezt felismerjük s ennek a tudata és ereje kell, hogy a mi cseleke­deteinkben is nyilvánvaló legyen, nehogy ama napon ez az ítélet hangoz-* zék felettünk ... megmérettél és híjjával találtattál.., Olvasd még: Dán. 5:1—30, Luk. 12:22—34. November 17. Kedd. Dán. 9«, Ef. 1:7, .. . Amiket cselekedett ... jót vagy gonoszt... ítélet alatt, de bocsánat alatt is van a bűnei miatt gyötrődő s Krisztus szabadítására váró ember. — A megfásult, megkeményedett, Istennel szembeforduló, a vált- ságot semmibe vevő ember számára az ítéletben... rettenetes ... az élő Isten kezébe esni... Olvasd még: Zsid. 10:26—31, Luk. 12:35—40, Zsolt. 130. November 18. Szerda. Józsiié 24:23, Ef. 4:30. Minden bűnös cselekedetnek, könnyelmű keresztyén életnek s ennek következtében Isten Lelke megszomorílásának az alapja — az Istentől elhajolt szív. Azonnal az »idegen istenek« s a szív kívánságai irányítják az életet. — Az Ür sajátjává pecsételt el bennünket s ezért kéri, hogy újuljunk meg a mi szívünk megszaggatásával, Istenhez fordulásával. Olvasd még: Jóéi 2:12—17, Luk. 12: 41—48. November 19. Csütörtök. Zsolt. 18:31, II. Pét 1:19, Isten a benne bízóknak pajzsa, oltalmazója, megtartója az ige által. A meghallott ige áital Isten Szentlelke vezet. — A meg nem hallott üze­net elkerülhetetlenül magával hozza az ítéletet, (melyre Jeruzsálem el- vettetése figyelmeztető példa. A családi életben ennek bizonysága a meghasonlás, gyűlölet, békétlenség. Olvasd még: Ez. 14:12—23, Luk. 12:49—53 November 20. Péntek. Zsolt. 140:13, Jak. 4:6. Az elhagyatottak, megvetettek lelke fogékonyabb az igére. Ilyen álla­potban élezzük meg igazán az Isten közelségét, tapasztaljuk meg az éle­tünkben az Urat, aki mint gyámolító és vigasztaló jelenik meg most és ama napon. Ha magunkban bízunk s megfeledkezünk kegyelemre-szorult- ságunkról és az ítéletről, — nem lesz kegyelem! Olvasd még: Jel. 2:1—5, 7, Luk. 12:54—59. November 21. Szombat. Zsolt. 95:7—8, Jn. 1:46. Bár meghallanánk mi is az Ür szavát s benne találkoznánk Vele s ez a találkozás igazi bűnbánatra vezetne. Vele járhatjuk a megváltottak, megkegyelmezettek útját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents