Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-11-15 / 46. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. NOVEMBER 15. A szentek legendáitól az üdvösségtörténethez — A weimari Cranach Lukács-kiállításról — Legutóbbi németországi tartózkodásom alatt, amelynek tulajdonképpeni célja az volt, hogy az áj szász- országi püspök beiktatásán részt vegyek, s tolmácsoljam magyar evangélikus egyházunk jókívánságait, németországi ismerőseim sokat emlegették a weimari és wittenbergi Cranach Lukács-kiállítást. A lapok is sokat írtak ezekről a kiállításokról. Nagy öröm volt tehát számomra, hogy egy napot Weimar-' ban, a német szellemi életnek ebben az egykori világhírű központjában tölthettem, s Goethe és Schiller házán, közös síremlékükön kívül megtekinthettem a Cranach-kiáilítást is, a reformáció nagy festőjének, Luther Márton kortársának, hívének és barátjának a Német Demokratikus Köztársaságban levő festményeiből összeállított gyűjteményt. Túl nagy feladat lenne azt a sok szépet, amit ezen a weimari kiállításon láttam, röviden elmondani. Negyvenkilenc eredeti Cranach-fest- mény, nyolc eredeti festmény Cranach Lukács fiától, tizenhat eredeti festmény Cranach Lukács iskolájából, húsz darab kiváló reprodukció! Ezt a kiállítást azért rendezték Wei- marban, mivel Cranach Lukács hamvai Weimarban pihennek, Witten- bergben pedig azért állították ki grafikai műveit, mivel a reformáció történetéből ismerős Bölcs Frigyes szász választófejedelem udvari festőjeként a nagy művész életének tekintélyes részét Wittenbergben töltötte. Ebben a beszámolóban csak néhány fontos, bennünket, evangélikur sokat közelebbről érdeklő festményre szeretnék bővebben kitérni. Kit ne érdekelne. közülünk mindenekelőtt Luther Márton szüleinek az arcképe? Cranach Lukács személyesen ismerte őket, s ahogyan sok más festményéből is meg lehet állapítani, olyan kitűnő arcképfestő volt, hogy az embernek az a benyomása, fényképezni se lehet olyan élethíven, mint amilyen élethű képeket festett Cranach Lukács a kortársairól. A nagy festő semmit sem szépített Luther szüleinek az j arcán. Luther János mansfeldi bányász arcán látjuk azokat a mély barázdákat, amelyeket a szegénység és a gond évtizedek kemény munkája közben szántott. Ezek a gondbarázdák, nyers arcvonások, a beeső halántékok, a kiülő arccsontok, kételyt tükröző száj és gyanakvóan néző szemek, az öreg ember lágy ősz haja: feledhetetlen benyomást gyakorolnak a nézőre. Luther édesanyjának arca szintén bizonyos nyers komolyságot tükröz- tet. A beesett arc, az összeszorított száj s a fáradt nézésű szemek, a ráncos nyak is sokat elárul abból az életküzdelemből, amelyet a nagy reformátor szülei maguk mögött tudtak akkor, amikor a nagy festő arcvonásaikat megörökítette. Ugyanilyen * valóságszeretettel (»realizmussal«) festette meg Cranach Lukács Luther Márton és felesége, » Bóra Katalin arcképét. Id.. Cranach Lukács a Luther-házaspárral szoros baráti kapcsolatot tartott fenn. A házaspár két arcképén művészi kézzel érzékelteti, hogy noha Luther és a felesége egymástól erősen eltérő természetűek, mégis szorosan összetartoznak. Luthert a népből származó tudós férfiú szellemet sugárzó, markáns arcvonásai jellemzik. Katalin asszony arcán a finom vonások mögül is szembeötlik bátor határozottsága. Luther Mártonról több más képet is láthattam. Cranach Lukács megörökítette őt abból az időből, ? mikor György lovag álnéven élt s Wartburgból, ahol az újtestamentumot népe nyelvére lefordította, még az akkori lovagok külsejét viselve Wit- tenbergbe érkezett. De megörökítette Luthert szerzetesi ruhájában is, továbbá mint a teológia doktorát, doktorsüveggel a fején. Az előbbi képre a nagy festő a következőket írta: »Luther halandó alakjának ez a képe Lukács műve, szellemének ölök képét ő maga formálta ki.« A reformáció története szempontjából felbecsülhetetlen értéket jelent, hogy ez a kiváló festő a nagy reformátor képét az utókor számára megörökítette. Cranach' Lukács azonban nem csupán külső, társadalmi kapcsolatot tartott fenn Luther Mártonnal, hanem híve is volt, ami azt jelenti, hogy a lutheri reformációnak a követőjévé vált. Szinte megdöbbentő észlelnünk, hogy Cranach Lukácsra milyen hatással volt Luther fellépése. Az 1517. október 31-i nagy esemény éles választóvonalat jelent Cranach Lukács művészi fejlődésében is. Amikor a reformáció megindult, már művészete tetőfokán állott. Művei között addig is sok volt a vallásos tárgyú festmény, rézkarc és fametszet, de ezek nagyrészt a szentek legendáiból merítették témájukat. Luther fellépése után viszont már csak kizárólag olyan vallá- . sós tárgyú műveket alkot, amelyek az üdvösség történetével, a szentírással állnak a legszorosabb kapcsolatban. A középkori egyházzal való szakítását mi sem szemlélteti jobban, mint az a fametszet, amelyet festőiskolája a lábmosás evangéliumi jelenetéről készített. A páros kép közül az egyik bemutatja, hogy Krisztus Urunk miként mosta meg, sőt miként csókolja meg Péter apostol lábát. A másik kép bemutatja, hogy a pápa miként nyújtja a lábát a felsorakozott világi és egyházi urak elé csókra. A reformáció központi üzenetét különösképpen megragadóan érzékelteti a weimari városi templomban levő oltárkép. Ádámot a halál és az ördög űzi a pokol felé. A világ felhőktől övezett bírája előtt nem állhat meg, mert Mózes és a próféták eléje tartják a tízparancsolatot, melyet az ember a saját erejéből betölteni nem képes. Az ég és föld Ura azonban talál kiutat: az oltárkép bal- és jobbfelét a pusztában felemelt érckígyó (IV. Mózes 21:4— 9.) köti össze, mely a golgotái keresztre utal (János 3:14—15). Ugyanakkor Keresztelő János az imádkozó Ádámot Isten Bárányához küldi, aki a halált és bűnt legyőzi s a kép jobboldalán halotti csontok és a megkötözött Sátán felett diadalmaskodik. A sok Cranach-kép, amely a reformáció kezdete után keletkezett, évszázadokon keresztül a művészet eszközeivel hirdette az evangéliumot. Csodálatos az, hogy az ellenreformáció, s különösen a harmincéves háború során oly sok kép fennmaradt Cranachtól és iskolájától. Nemcsak Németországban, hanem szerte az egész világon. A hazánkban található Cranach-képekből is igen szép kiállítást lehetett megrendezni fővárosunkban. A budapesti Cra- nach-kiállítás is sok szép vallásos képet foglal magában. Pedig Cranach képeit nagy veszedelem fenyegette már Luther korában is. A reformáció túlzó képviselői közül akadtak olyanok, akik a templomi képeket meg akarták semmisíteni. Luther 1524. augusztusában határozottan szembefordult ezekkel a képrombolókkal és igent mondott a keresztyén művészetre. »A mennyei próféták ellen« című művében többek között ezeket írja: »Magam láttam, hogy ezek a képrombolók az cn németre fordított bibliámból olvasnak . . . Ugyanezekben a könyvekben sok kép van Istenről, az angyalokról. az emberekről és állatokról (Cranach műhelyéből!) . . . Ezért barátilag kérjük őket, akik ezt teszik, nézzék el nekünk, hogy akár a falakra is festhessünk ilyen képeket az emlékezés és a jobb megértés céljából... Adná Isten, hogy az urakat és gazdagokat rá tudnám beszélni arra, hogy az egész bibliát kívülijeiül a házakra mindenki elé odafessék, ami valóban keresztyén munka lenne.« A Cránach-kiállítások világszerte abból az alkalomból jöttek létre, hogy ez év október 16-án volt négyszázadik évfordulója Cranach halálának. A reformáció szülőhazájában nagyon nagy tiszteletben tartják a reformáció nagy festőjét. Nemcsak a kiállítást rendezték meg rendkívüli gonddal a Német Demokratikus Köztársaság kormányának hathatós segítségével, hanem maga a nép is szinte özönlik keletről és nyugatról egyaránt a kiállítás’ megtekintésére, így a reformáció nagy festője is hatalmas összekötő kapcsot jelent az egységre és békére vágyó német nép számára. Cranach Lukácsot sokszor hasonlították Lutherrel együtt Keresztelő Jánoshoz, aki Krisztusra mutatott s Krisztus Urunk útját egyengette. A reformáció kiváló festője ma is úgy áll népe szeme előtt, mint aki a jobb jövő felé mutatja az utat, egyháza előtt pedig, mint a Krisztus bizonyságtevője, aki a művészet nyelvén hirdeti a Krisztusban a világ számára adatott üdvösséget. Dr, Vető Lajos Egyházunk hűséget vár tőled Az Evangélikus Élet Szerkesztőségébe az alábbi adományok érkeztek: ; ... Szere tét intézményre: Huszák Józsefné Budapest 15, Tóth Mihályné Budapest 10, Majoros Zsuzsa Budapest 10, Honoj J. La- joskomárom 5, Markó Emma Salgótarján 15, Ládonyi S. Szombathely 5, Doboné és Szász Edit Budapest 20, Takács J. Gércze 10, Nagy Irma Budapest 5, Vértesy Istvánná Budapest 10, Csekő Edéné Balatonalmádi 10, Imre F. Pásztó 10, Orbán J. Tótkomlós 25, Szabados Géza Tiszaföldvár 20, Ruttkay Béla Budapest 5, Bun- csák G. Kéthely 10, N. N. 15, Schwarcl Julianna Szentmihály 10, Gömöry Gyula Gyón 100, Házi Józsefné 50, Szabados G. Tiszaföldvár 40, Steiner Gy. Budapest 15, Leik. Hív. Dunaharaszti 40, Földi Katika Budapest 20, Markó Emma Salgótarján 5, özv. Meixner Jánosné Laioskomárom 10, Szabó L. Csefiger 5, Faragó J. Soltvadkert 20 forint. Nádasdi templomra: Majoros Zsuzsa Budapest 10, özv. Tüzes Sándorné Csillaghegy 30, Steiner Gy. Budapest 10, Lászik M. 10, Várallyay I. Celldömölk 1 forint. Lelkésznevelő Intézetre: Nagy Imre Farád 10, N. N. 90. Faragó Józsefné Soltvadkert 10, Pesti J. Tamási 20 forint. Sajtóra: Szász Edit 10, Imre F. Pásztó 10, N. K. Gerényes 20, id. Végh Pálné Sokorópátka 5, Orbán J. Tótkomlós 5, Bognár I. Békéscsaba 10, Horváth Gy. Lulla 5, N. N. Székesfehérvár 30, Pintér M. 20, Kovács J. Dorog 5, Kálmán M. Nyíregyháza 20, Martinék M. Szombathely 5, Nagy Ferencné Velence 5, Rezi Ferencné Lőrinte 20. Váralljay I. Celldömölk 3, Csekő Edéné Balatonalmádi 20, Szarka De- zsőné Kisbér 10, Horváth Gy. Lulla 7 forint. Papnék Otthonára: N. N. 71 forint. ..Lábam meiváll Az új kormányprogramul eredményessége Október utolsó napjaiban nagyjelentőségű politikai értekezletet (ártott a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, melyen Rákosi Mátyás összefoglalta az új kormányprogramm alapján tett intézkedéseket és azokat az eredményeket, amelyeket a szocializmus építésének új szakaszán ezek a kormányintézkedések hoztak. A beszéd kiemelkedő része az, amelyben a dolgozók életszínvonalának emeléséről számol be. Egész sor olyan rendeletre mutatott rá, melyek az ország lakosságának örömére és jobblétére adattak ki. Az árleszállítások, a nagyiramú lakásépítkezés, lakástatarozás, adómérséklés, beszolgáltatás csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka- és egészségvédelem megjavítása voltak ezen rendeletek legjelentősebbjei. Rákosi Mátyás rámutatott arra, hogy »a megtett intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953. második felében egymilliárd forinttal növekszik. Ezenkívül pl. a Békekölcsön összegének csökkentése a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy hétszázmillió forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink következtében a munkások, alkalmazottak és a parasztság már ebben az évben mintegy négymilliárd kilencszázmillió forintot kitevő különböző kedvezményben részesül. Az eddig megtett intézkedések 1954-ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztságnak külön-Uiilön mintegy három- inilliárd forintot kitevő megtakarítást biztosítana.« Rákosi Mátyás kifejtette az új fejlődési szakasz feladatai között azt a párt- és kormánypro- grammot, hogy fokozott gondoskodás történik a munkásosztály gazdasági, szociális és kulturális szükségleteiről, hogy az eddigi eredmények megszilárduljanak és még további eredmények örvendeztessék meg hazánk dol- gozó lakosságát. Igen jelentős megállapításokat tett Rákosi Mátyás a mezőgazdaság fejlesztésével és a termelőszövetkezetek megszilárdításával kapcsolatban tett kormányintézkedésekről és azok következményeiről. Megállapította, hogy »október közepéig a körülbelül nyolcszázezer katasztrális holdat kitevő tartalék területből (melyből 643 ezer katasztrális hold a szántó) már 90 százalékot ötéves időtartamra bérbeadtak és sok község akad, ahol több volt a bérleti igény, mint a rendelkezésre álló tartaléktőid. Ebből egyénileg gazdálkodók 430 ezer katasztrális holdat béreltek. Egyénileg gazdálkodók saját tulajdonukba kértek vissza 60 ezer katasztrális holdat. Rákosi Mátyás megállapította, hogy ezek az adatok mutatják az új gazdasági Programm népszerűségét földművelő lakosságunk között. A termelőszövetkeztek helyzetéről Rákosi Mátyás a következőket mondta: »A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a főfeladat nem a további területi, vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Központi Vezető'iégiink és Kormányunk a2on határozata után, hogy az önkéntesség elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a tagok kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfelelő többség követelésére fel is oszolhat, a termelőszövetkezetek összes ellenségei sorompóba léptek és általános támadásba mentek át. A termelőszövetkezetek megerősítésére hozott sorozatos kormányintézkedések segítségével azonban pártunk tagjai, az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságait leküzdve, a termelőszövetkezetek pártonkíviili aktíváival összefogva, egyre határozottabban álltak ki a szövetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet, és fokozatosan visszaszorították a falu szövetkezetellenes,'kapitalista, reakciós erőit. Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen 10 százaléka oszlik fel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetekbe, meghaladja a háromezret. A'kilépők között sok az idén, vagy a tavaly ősszel belépett tag, akiknek javarésze még nem is dolgozott kollektívában, és sok az olyan középparaszt, aki a kezdet nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő, új, fiatál termelőszövetkezetekben nem találta meg gazdasági számítását, vagy akit elkedvetlenített az egyes szövetkeztekben fellépő ellentét, amely az oltani szegényparasztok és középparasztok között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe. A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős, fejlődőképes, százezreket számláló tábora van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is megmutatta, hogy a termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt de» mokratikus, hogy gépállomásaink még nem hídnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyűjtő szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer Inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. Megmutatkozott az is, hogy pártszervezeteink a tszes-ken belül sokszor még gyengén működnek s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének fontos és döntő részét úgy, ahogy azt kellene.« Legfőbb feladatként jelölte meg Rákosi Mátyás azt, hogy a mezőgazdaság erősödjék: »Továbbfejlődésünk kulcskérdése a mezőgazdaság fejlesztése.« Azzal a sok rendszabállyal szemben, amit a kormány az eddigi ered- , ményes intézkedéseken túl még hozni akar népünk jólétének erősítésére, Rákosi Mátyás erőteljesen hangsúlyozta, hogy hazánk dolgozó népének fegyelmezett, jó munkával kell biztosítania a jólét programmjának megvalósítását a termelés egyenletes menetének és mennyiségének, de minőségének is állandó javítása útján. Ez a beszámoló hű tűkre mindannak, amit az elmúlt hónapokban átéltünk és örvendetes tanúbizonysága annak, hogy népünk is és kormányunk is az ország fejlesztésének mostani szakaszán is beváltja a hozzáfűzött reményeket. A pfalzi egyház zsinata tiltakozik az amerikai megszállás ellen Stempel, a pfalzi egyház zsinatának elnöke, a Speyerben tartott zsinaton mondott beszámolójában tolmácsolta azt a felháborodást, ami a pfalzi lakosság körében az amerikai megszállók viselkedése miatt uralkodik. •— Az amerikai csapatok jelenléte mélyreható változást idézett elő — mondotta. — Elkezdődött ez a vidék képének megváltoztatásával. Dombokat tüntettek el, erdőket irtottak ki, virágzó mezőkből betonkifutókat építettek a repülőgépek részére, tele vannak az amerikai városnegyedek kocsmákkal, tánchelyiségekkel és egyéb szórakozóhelyekkel, amelyek az eddigi csendes falusi községeknek szinte »vadnyugati« jelleget adnak. _____ILI-*________ » VT—»« x—_____ 11
