Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-01 / 44. szám

* 1 EVANGÉLIKUS ÉLET Dolgozni és szeretni: ez tart minket Isten kegyelmében — mondotta beiktatásán Görög Tibor esperes ­'T’ordas újra esperest székhely. A templom előtti lombos fák alól amikor belépek a parochla udvarára, élénk mozgás hallatszik az Irodából. A fejér-komáromi egyházmegye lel­készei gyülekeznek s már öltik is' magukra a Luther-kabátot, hogy be­vonuljanak az esperes-iktató ünnep­ségre. Megállók a küszöbön s régi kép ötllk fel előttem. Néhány évtizede már annak. Akkor is esperes! szék­hely volt Tordas. Istentiszteletre in­dulóban Luther-kabátot öltött épp az esperes, Podhradszky János, ami­kor belépett valaki. Városi vendég, könnyed előkelőséggel. Megbotlott a küszöbön s szokványos halk szitko- zódás szaladt ki a száján. Podhrad­szky János feléje fordult s magyaros bajusza alatt a hang szigorú volt: — Nem szégyenli magát!? Ezen a küszöbön és ma ilyen szavakat használ?! így emlékeznek reá papok, akik még látták őt ereje teljében. T^inézek a fala széles, nagy utcá- Jára. Rendezett porták, modern középületek, beton járda. Az ő né­pért végzett szolgálatának gyümöl­csei. Benne így futott egymás mel­lett a keresztyén szent élet eszméje s a nép szolgálatában elégő lélek. Közben, míg így emlékezem, múl­nak a percek. A papok sorfala bevo­nul a templomba, mely a hétköznapi óra ellenére is telve van hívekkel. Közgyűlési forgaságok hangzanak el, majd papok együttes úrvacsora­hogy egyszer majd elmúlik a vihar. Pedig őmiatta van az Istenítélet. Szökevény, hűtlen ember. Szégyen­telen. — Dolgozni és-^zolgálni — ezt ma iem szabad visszautasítani. A hűvös ünberek merevség*! szökés. Istent íz arra indítja, hogy még nagyobb rihart támasszon. Ezért vállalom ma i szolgálatot reménységgel a Jézus Krisztusban. Húsvét hajnala óta tart ez a reménység. Ennek a hajnalnak a híre megindul a római utakon s a paloták beléremegnek. Üj út és kor kezdődik. Maga Krisztus ez az út így: szolgálni és sze­retni. Valaki messziről nézett felénk és azt mondta: pompás dolog »a keleti zó­nában« élni. Pedig igazában nem is ismerheti azt az örömet és boldog­ságot, amit mi ismerünk: ma, itt pré­dikálni, hittanórát tartani, úrvacso­rát osztani, világos igét hirdetni. Ezt a boldogságot és örömet én ismerem. Utak nyílnak előttünk, lehetősége­ket és eszközöket látunk. Akkor is, ha a kanyarban kereszt látszik és a hajóaljban nevetnek, alusznak 'és semmibevesznek mindent. — Első kötelességemnek ismerem: az igét minél jobban megismerni. Azért, hogy ma szólhassunk őszin­tén, világosan ebben az országban és a mi népünk között. vétele és hamarosan ott áll az elnöki asztalnál Görög Tibor, az ország legfiatalabb esperese. Podhradszky János veje. Nem a köznapian vett rokonság miatt említem. Mélyebb itt az összefüggés. Benne összefut az egymás melletti két vonal: igével, keresztyén szent éléttel a népért. Esért a népért. D olgozni és szeretni •— láthatatlan jeligeként íródik elénk ez az új esperest jellemző két szó az ünnepi megnyilatkozások során. Beköszöntő beszédéből is ez sugárzik. A rangok glóriáját Isten s ez a világ leverte az emberek fejéről — kezdi Görög Tibor. — Ez a szék nem magasabb, mint bármely gyülekezeti szolga széke. A bűnös, kegyelemre szorult szolga helye, ahol dolgozni és szeretni kell. Eszembe jut a sokszor kiaknázott bibliai példa. A Tarsis felé háladó hajón küzdenek á legé­nyek. Vihar ragadta'él a hajót; Min­denki a fedélzeten dolgozik és küzd. Evező és vitorla már nincs annyi, mint induláskor volt, de dolgozni és szeretni kell. Szivattyú sincs, de van horpadt pléhvödör. Hízelgő be­szédre nincs idő. Nem kirándulók, de harcosok. Közös a cél és a munka. Vérlázító, hogy ekkor valaki horkol a hajó fenekén. Alszik és vár, Az a vágy tüzeljen, hogy élet­közei módon, kánaánl érthetet- Ienségtől távol tudjuk megér­tetni, mit jelent Jézus Krisztus. Ehhez az kell, hogy mélyre ás­sunk és egymást segítsük. A mai nap kinyomtatott igéje ez: »'Szeressétek a hűséget s a békes­séget.« (Zak. 8:19.) Imádkozzatok azért, hogy szeressem a hűséget s békességet. \7 égignézek közben az arcokon, az ” egyházmegye papságán. Csupa fiatal arc. A legidősebb is ötvenén innen, de túlnyomórészt negyvenen álul. Az új esperes éppen tíz éve tordasi parochus, amit csak egy-két segédlelkészl év előzött meg. Ezek a fiatal; arcok a munka és szeretet letéteményesei. Egy-kettöben még visszhangzanak ugyan régi, elmara­dott, csáklyás mondatok, de már csak úgy, mint egy elmerülő világ repedt harangszava. Ez a sereg a jelenre s a jövőre néz. A hűvös emberek merevsége, vérlázító hajó- fénéken-alvása, minden haladásnak keserű semmibevevése nem az élet szava közöttünk. Ök dolgozni és sze­retni akarnak, ez az útjuk. Margóciy Emil északi egyház­kerületi felügyelő Üdvözlő szaval után, aki az egyházmegye történe­tére utalt, Dezséry László püspök köszöntötte az új esperest. — Mi mindnyájan Istennek tarto­zunk számadással — mondotta a püspök —, mert ő választott min­ket, püspöktől hívekig. Naponta kell ezt tudnunk. Amit ő reánk bíz, az sok. Amit mi vállalunk, áz ennek mindig csak töredéke. Vigasztalá­sunk csak az, hogy a számadásnál Krisztus lesz ott. Az esperesl szék­foglaló abban volt szerény, de egy­ben hatalmas, hogy megmutatta, milyen nagy a küldő szó s milyen kicsi az ember. Két szava őt is jel­lemzi s egyben minket megment: dolgozni és szeretni. Ez tart minket Isten kegyelmében. Görög Tibor úgy lett esperes, hogy Isten tette azzá. Ö tette alkalmassá s 6 kéri szá­mon. Neki tartozik felelősséggel. Mindannyian úgy ismertük meg, mint aki nagyobb körben és hatás­ban tud dolgozni, mint egy gyüleke­zet. Az igét mindig forró szeretet­tel ölelte magához, tudományos fel­készültséggel és teológus becsület­tel. Szereti hazáját, ezt a mi hazán­kat s nem sajnál szolgálni érte és benne. Szereti egyházunkat, úgy, amint az van, hibáival és remény­ségeivel együtt. Tiszta a lelkiisme­rete az igaz szolgálatra. •— Egy hajóban vagyunk: az anyaszentegyház hajójában. Ez az egész keresztyénség is, de ez az egész magyar evangélikus egyház is. Véletlennek látszik, de sokat mondó, hogy Itt a má­sik, a déli kerület püspöke szól, míg a saját, az északi kerület püspöke Luther földjén, Meis- senben püspökiktatásón van. A lelkészl kar, a szomszédos gyü­lekezet s az egyházmegye tisztikará­nak üdvözlete után a rendes évi köz­gyűlés tárgysorozata folyt, amelyen némi betekintést nyerhettünk azokba az eleddig megoldatlan fel­adatokba, amelyek az új esperes friss, derűs, életteljes megoldására várnak, i A tordasi gyülekezet megtöltötte a templomot, s ezzel is kifejezte sze­retőiét esperessé Jett papja iránt. Giertz Bo: HITBŐL ÉLÜNK Vászonkötésben. Ára : 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Budapest, Vili., Puskin-ü. 12. GYÜLEKEZETI HÍREK I 'S.-. 1953. október 31. Reformáció Ünnepe. Igék: Lk. 12, 1—10. 2. Kor. 4, 6—7. Zsolt 36, 8—11. Az ünnep üzenete: Az evangélium világosság*. Liturgikus szín: piros, 1953. november 1. Blbllavasámap. Igék: d. e. Jn. 20, 30—31, Csel. 8, 20—38. d. n. Es. 8, 11—17. A vasárnap üzenete: Amik meg Írattak. — Liturgikus síin: zöld. REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY Október 31-én, esté fél 7 órakor a protestáns egyházak közös réfotmá- ciói emlékünnepélyt tartanak a Zeneakadémia nagytermében. Ün­nepi beszédet mond Dezséry László püspök. VALLÁSOS FÉLÓRA November 1-én vallásos félórát közvetít a Petőíi-rádió, reggel fél 9-kor. Igét hirdet dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja. deak-tér November 8-án, vasárnap este fél 7 órakor gyülekezeti szeretetvendég- ség lesz a templom melletti lépcső­házból nyíló gyülekezeti teremben. FASOR Reformáció hetében "A reformáció tanítása« címen igehirdetés-sorozat volt a gyülekezet lelkészeinek szolgá­latával. . KÖBANYA Reformáció ünnepe előtti vasár­napon, okt. 25-én, ez évben is szó­széket cserélt az evangélikus és re­formátus lelkész. CINKOTA Október 25-én zenés áhítat volt. A gyülekezeti énekkar énekelt, Trajtler Gábor s.-lelkész orgonáit. Műsoron főleg Bach-művek szerepeltek. PEST EGYHÁZMEGYE Októbér 20-án a Deák-térén gyű­lést tartott a lelkészl munkaközös­ség. Dezséry László püspök az isko­lai vallástanítás elvi kérdéseiről tar­tott élőadást, Kemény Lajos éspéres, Kósa Pál és NandráSs.y Elek lelké­szek az országos esperesl értekezle­ten elhangzott előadásokat ismertet­ték és az egyházmegyei sajtómeg­bízott megbeszélést vezetett az Evan­gélikus Elét kérdéseiről. LELKESZBEIKTATASOK Október 18-án a délelőtti isten­tisztelet. illetve az utána következő égyházközségi közgyűlés keretében iktatta be Mekis Adóm kelet-békési esperes a gyülekezet új lelkészét: Fest Miklóst. A beiktatáson és a köz­gyűlésen a hívek nagy számban vet- résXt Október 25-én iktatták rendes lel-- készi állásába Józsa Márton lelkészt Celldörhölkön és Zábórszky Csaba lelkészt Felsőpetényben. ÓBUDA Az óbudai gyülekezet november hó 1-től 8-lg reformációi ünnepi hé­tét rendez templomában. Az ünnepi hét programmja a következő! November 1-én, délelőtt 10 órakort »Kész vagyok Uram!« Luk. 22:31—- 34. November 1-én, délután 7 órakor! -Halott egyház — élő egyház.« Ján, 14:13. November 2%n, délután 7 órakör: »Egy ember az élen.« Gál. 2:20. November 3-án, délután 7 órakora »Isten nagy haragja.« Rám. 1:18. November 4-én, délután 7 órakor! »Győzelem — ingyen!« II. Tim, 4:7. November 5-én, délután 7 órakor: »Elet gyűlölet nélkül.« I. Pét, 3:12/a. November 6-án, délután 7 órakor; »Egységre törekvés. (Unió.)« Ján, 10:16. November 7-én, délután 7 órakor: »Stockholm—Evanston.« Ján. 10:16. November 8-án, délelőtt 10 órakor: »A megszenteltek egyháza.« Ján, 17:11—19. Növémbér 8-án, délután 6 órakór: Szeretetvendégség. Előadás. »Egy öreg papi könyv,« A szolgálatokat H. Gandy László dr. végzi. Énék, karének, hegedű, or- gonaszámok stb. gazdagítják áz ün­nepi hét műsorát. A HELYREIGAZÍTÁS Az Evangélikus Élet 42., októbér 18-1 száméban á gyülekezeti hírek rovatába hiba csúszott be. A sürl gyülekezet templom javításához szük­séges összeg nem 600 forint, hanem 6000 forint volt. Idősebb keresztyén hadiözvegy elmenne házvezetőnőnek . magános­hoz. A mágócsi evangélikus gyülekézét keres megvételre Vagy kolCsönhász- nálatra harmóniumot. Cím: ÉV. lel­kész! hivatal, Mágócs. Vennék Liturgikus Rénd Kántori szolgálat litografált füzetét. Ba- konyszombathely, Evang. Ielkés2t hi­vatal. A Teológiai Akadémia központi fű­tőt keres a fűtési idényre, félnapos délelőtti munkára. Érdeklődni lehet a gondnoki hivatalban: Bpest, VI,, Léndvay-u. 28. (128-952.) ZENFI HÉT volt október utolsó hetében. Á má­sodik magyar zenei hét, zeneművé­szetünk második országos seregszem­léje. Hangversenyeken és színházi előadásokon mutatták be, főleg if­jabb zeneköltőnk kétévi alkotó­munkájuk jó eredményeit. A zenei hét ünnepségein nagyon sok kül­földi zeneművész és zenepedagógus vett részt. Feltűnt, hogy zenéköl­tőink új alkotásaikban a nemzeti irodalom és történelem nagy hőseit költötték át muzsikává. Petőfi és Vörösmarty messzehangzó költői szava éppúgy zenévé vált, mint Hunyadi János ország védő és világ­védő hősiessége zengő oratóriummá. S kiderült, nemcsak a főváros, hanem a vidéki városok is szemléltetően 5 hallhatóan mutatják az ország zenei műveltségének emelkedé- v dését. Ez pedig nem mellékes jelenség. A 2ene a legközvetlenebb művé­szet s nálunk a régi városokban, főleg a Dunántúlon, éppoly hagyo­mányai vannak, mint másutt Euró­pában. De már az Alföldön ez a zenei kultúra kisebb s a nemzet zö­mét tartó helyeken, a falvakban, a legkisebb. Egy-egy zeneköltő min­dig felszárpyalt a zenétien ország­ból. De a lángész élete sokszor olyan, mint a hullócsillagé: átizzik az égen s eltűnik a végtelenben. A zenei lángész, egy nagy zeneköltő, még nem teszi zenében műveltté a népet. Ahhoz a zenei műveltséget olyan általánossá kell tenni, mint például az írás-olvasást. A magyarság ma egy zeneművé­szeti forradalomban él. Bartók Béla és Kodály Zoltán és tanítványaik világosan bebizonyították, mi a ma­gyar a muzsikában. Meghatároz­ták a magyar zeneköltés útját, át­nézték az egész zenei múltai, min­den számbajövő alkotást és dalla­mot. Kodálv és Bartók összegyűjt** ÉVFORDULÓK ÉS ESEMÉNYEK lámát és szövegét s összegyűjtötték sával tudjuk csak teljessé tenni a a Duna-medence többi népének zé- népi zene győzelmét a népben, zei alkotásait is, hogy összehason­líthassák a magyarral. FADRUSZ JÁNOS Ez a rendkívüli munka igazolta ötven éve elhangzott állításu­kat, hogy a magyar zenekölté­szet legfontosabb forrása a ma­gyar népzene. Megmondták, hogy zenét, ha nem akarunk idegenek zenei rabszolgái lenni, csakis a néptől tanulhatunk. Felfedezésük és bemutatott példáik lázba hozták — óh dehogy a ma­gyar nemzetet, az érdeklődő kül­földet. Idehaza a szakemberek csoportján kívül főlég a fiatalság egy részét. Azt, amely mert haladó lenni az általános maradiságban. 0 Azóta Kodály óriási munkát vég­zett hűséges tanítványaival: meg­tanította énekelni a magyar fiatal­ságot, amelyik ma már tudja, miért szép az igazi népdal. Még nem oly régen baráti úton toborzódott össze egy-egy teljes terem számára Budapesten az a közönség, mely hallani akarta Bartókot vagy Ko­dályt. Ma már ez a múlté, de ne le­gyünk olyan .derűlátók. Még sok ta­nítani való és ízlésformáló munka vár minden magyar zeneköltőre, muzsikusra és zenepedagógusra. A zenei héten tudatosítsuk magunk­ban, hogy közönségünk zenei ízlése még 1 korántsem fogadja be az új magyar muzsikát. Ez az ízlés, főleg a német zene hatása alatt, konzer­vatív. Bartók előtt otthon csak akkor hajoltak meg, amikor már az egész világ elismerté. Ma más lehetőségek előtt állunk. Nemrég jelént meg Kodály és Bar- ! tők teljes magyar népdalgyűjte­: ménye s zenénkben Immár nem le­let szó visszatartó erőkről. De zene-* pedagógiával, a magyar muzsika ötven évvel ezelőtt nagy művészt temettek Budapesten. Budán, nap­hegyi villájában, nem váratlanul, de mindenkit megbénítva, tüdővész- ben, fiatalon, tehetségének első nagy szárnycsapásai után, meghalt Fadrusz János, a szobrászművész. 1858-bafi született. Pozsonyi fiú volt, szülőháza a Pálffy-major Ud­varán állott, a régi vár alatt. Hu­szonnyolc éves koráig volt: lakatos­inas, fafaragó, katona. Véletlenül fedezték fel szobrász! tehetségét. A pozsonyiak támogatáséval a sze­gény fiú elvégezte • a bécsi képző- művészeti főiskolát. Első sikerét »Krisztus a keresztfán« című szob­rával aratta, amely a pozsonyi evan­gélikus nagytemplomban látható* meg a virágvölgyi katolikusban. Fadrusz képzőművészeti lángelme volt. Felfogásában a klasszikus gö­rög szobrászokhoz hasonlított. Stí­lusa az igazmondó s a lényegét ki­fejező realizmus. Már említett Krisztusa is ilyen volt, még inkább meglátszott ez a Mária Terézia lo- vasszobrárt, mélyet Pozsonyban ál­lítottak fel s az első világháború után lebontottak- Holott ezt a szob­rot csak föladatként készítette, Po­zsonynak a heves, tiszta és egyenes jellem, aki FadfUsz volt, meggyő­ződése szerint nem a Habsburg- klrályt, hanem Petőfi Sándort akarta elkészíteni. Ehhez már heifi jutott hozzá. De Kolozsvárott, egy évvel halála előtt leleplezett Má­tyás király szobrában művészi nagysága teljes mértékben kibonta­kozott. Fadrusz érzéke a nagysza­bású iránt a 'Mátyás-szoborral mér­hető meg. Ez a szobor az európai emlékszobrász^t legsikerültebb al­kotása, helye a nagy olasz és fran­cia emlékszobrok között Ván. Ezt a szobrot köszöni a félszázada halott aki száz visszatartó erőt győzött lé s úgy viaskodott velük, mint Toldi Miklós a farkasokkal. Arany János költeménye szerint Fadrusz János készített bronzszobrot erről a hal­hatatlan viaSkódásról. Üa elnézzük ezt a kisebb alkotásét: önkénytelen Fadrusz életé jut. eszünkbe. A csupalzom férfi az egyik csikasszal agyonveri a másikat. Ez a magyar Herakles szobra. Benne van nem­csak a művész élete, mint jelkép­ben, hanem a magyar nép élete is. Mit alkotott volna még a művész, ha negyvenöt éves korában nem pusztítja el a betegség?! A CSEHEK MAGYAR SZUPERINTENDENSE Érdekes életrajzi vázlatót olvas­tunk a prágai Kostnlcké jiskry éz- idei 41. száméban, Rudolf Ricsan cikket írt a csehek közé kivándorolt magyar lelkészek egyikéről, Kováts Ferencről, aki a megújult cseh re­formátusok első szuperintendense lett. II. József karáról van itt szó. A Türelmi Rendelet íehetővé tette az ellenreformáció által vérét vesz­tett, halálba bódult cseh protestán­sok feléledését.. Ott volt & lehető­ség. A Nepomuki Szent Jánosok szobrai között nemzeti tudatához s vele párhuzamosan atyái hitéhez Visszatérő cseh reformátusoknak és evangélikusoknak (akkor még két egyházuk volt, azóta a két egyház egyesült s alkotja a csehtestvér evangélikus egyházat) nem volt lel­készük. Kértek és kaptak lelkészeket Magyarországról. Ez a ftiagyár­cséh protestáns kapcsolatok leg­nevezetesebbje. Kováts Ferenc is magyar lelkész volt, akárcsak társai. Ricsan úgy hiszi, hogy talán szlovák volt, mert tudott valamelyest szlovákul. 1784­Csehország kellős középéh. De 178É-3 ban visszatért Magyarországba, ném tudott ott megélni, képtelen volt eltartani népes családját. E néhány év alatt is nagy mürtkát végzett Velimben: gonddal ápolta sóját gyülekezetét, további igehirdetőket szerzett Magyarországból, lelkész­gyűléseket tartott, sőt elment Bécsbe a császárhoz, arra kérve, segítse anyagiakban a nehézen talpraálló egyházat a lelkészek fize­tésével. — 1793—1798 közt ismét találkozunk Kováts Ferenc hevével a cseh­országi lelkészek 'közt, Kováts sze­génysége miatt tért vissza hazájába* mert a cseh eklézsia oly gyenge volt, hogy egy krajcárral sem tudta jutalmazni papját és püspökét. De Magyarországon, Miskolc környé­kén, ahol letelepedett, nem járt jobban. Kováts ebben »Isten ujját látta, amely azért bünteti, hogy otthagyta a cseheket.« Ekkor fogta magát és visszatért a csehek közé, E2Uttal Morvaországban, a legszegé­nyebb vidéken, ahol az éghajlat oly szélsőséges, a Csehmorva-hegyvidó- ken, Velká Lhotában kapott pa- róchlát. Hivatalába Ugyancsak ma« gyár esperes vezette be, Szaiatfiay, A nagyközségben nemcsak reformé- tus, hanem evangélikus gyülekezet is volt. Az evangélikus gyülekezet is Magyarországról kapott lelkészt, á fiatal Molnár János személyébert. KoVáts testvéri együttműködést Va« lósít meg a két gyülekezet közt, ál­dásos munkát fejt ki. Iskola hiá­nyában a nyolcvan református gyermekét saját lakásán tanítja». Dé a szegénység és a bajok a lelkész mellé szegődtek. Betegeskedett, sok gondja-baja volt a családjával, mi­tévő legyen? Újból hazament, Vissza Magyarországra, de ott néhány náp' múlva meghalt. »Aki a Türelmi idők dokumentumaival foglalkozik, különböző jellemekkel találkozik, a rtem egyforma hűségüekkel. Kovát* a legtisztább jellemek közé tarto­zott« — fejezi be tanulmányát á Cseh egyháztörténész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents