Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-10-25 / 43. szám

% evangélikus Élet-- •­„Most az a feladatunk, hogy teológiai munkánk eredményeit a gyülekezetek közkincsévé tegyük“ Dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Aka­démia dékánja a református zsinaton beszédet mondott. Beszédét az aláb­biakban közöljük: — Első szavam a hálaadás szava Istenhez azért, hogy a magyaroi^zágl református és evangélikus egyházak között valósággá lett ökumenikus szellemnek eredményeként idehoz­hatom a Főtisztelendő Zsinat elé az evangélikus teológusok örvendezését is. Nagy öröm számunkra, hogy az evanstoni nagygyűléssel kapcsolatban eddig végzett közös munkánk és teo­lógiai közös látásunk ilyen jó ered­ményeket könyvelhet el^kifelé és be­felé egyaránt. — 1. Nagy öröm számunkra, hogy a külföldön állandóan együtt és úgy emlegetnek ben­nünket, mint közösen teológlzáló egyházakat; mint amelyek nem­csak jó barátságban vannak egy­mással, hanem éppen mint az egyház igazf munkaterületén, az Igében, a bibliai tudományokban együtt dolgozó egyházakat. Nagy örömünk ez azért is, mert tudjuk, hogy nem könnyű ezt elérni még lutheránus és református táv­latban sem a világ különböző tájain. — Nagy öröm számunkra, hogy közös céllal és közös Irányítással dolgozhattunk, hogy a teológiai egy­séget és közös látást a külföld egy­házainak megmutassuk. Anélkül, hogy közben bármelyikünknek is meg kellett volna gyengítenie a sajá­tos hangját. Igazi ökumenikus hang és ökumenikus eredmény ez, ame­lyért naponként hálát kell adnunk Istennek és az egyetemes anyaszent- egyház Urának, a Jézus Krisztusnak. — 2. Nagy öröm volt számunkra, hogy ennek a közös látásnak a teoló­giai kidolgozására az erősebb testvér nagyobb számú és sok jóképességű teológust tudott küldeni, akikkel a külföldi testvéregyházak számára végzett teológiai munka öröme és eredményessége összekovácsolt ben­nünket. Mi sokat tanultunk a testvé­rektől., De hisszük és reméljük, hogy a mi részvételünk és munkánk is jó segítség volt számukra és köszönjük, hogy ezt ők is ismételten hangsú­lyozzák. v — De nem szabad megállanunk a közösen végzett teológiai ‘, munka eredményeinek az ösz- szegezésénél és az azon való örvendezésnél! Tovább kell men­nünk és eredményeinket és örö­münket meg kell osztanunk a gyülekezeteinkkel is. Dezséry László püspök úr is erre a kötelességünkre gondolt, amikor az evangélikus esperesek október 2-i értekezletén tartott előadásában ezt mondta: »A lelkészi munkaközössé­gek halaszthatatlan feladata, hogy nemzetközi helyzetünk javulásán, nemzetközi tekintélyünk növekedésén és az ökumenének való szolgálat gazdag lehetőségein érzett örömün­ket a lelkészekkel megosszuk, őket ezáltal hitbéli döntésük öntudatában megerősítsük s örvendező és öntuda­tos lelkipásztoraink útján hasonló­képpen osszuk meg örömünket a gyülekezetekkel, hogy azok is meg­erősödjenek hitbeli döntésük öntuda­tában s - e hitben mindvégig meg­maradhassanak. Evanstonig a gyüle­kezetekre kell néznünk s egyházain­kat mint valóságos koinoniát kell felkészítenünk az evanstoni gyűlésre, Arra a nagy alkalomra, ahol a mi kis hazai koinoniánk érintkezni fog azzal a sokkal szélesebb koinoniával, amelyet az oikumené jelent. És mind­ezt azért, hogy végül az oikumené, az Egyházak Világtanácsa hathatósan és teljes egészében engedelmesen érintkezhessék Evanston után a leg­valóságosabb oikumenével, az em­bervilággal, mely oly sok kísértés, feszültség és szorongattatás között várja Isten fiainak a megjelenését, az erkölcsi igazság érvényesülését, az Maxim Gorkij Tolsztojról Maxim Gorkij 1902-ben feljegyezte és leírta a Tolsztojjal történt beszél­getését, melyet így írt meg: »Tolsztoj hirtelen ezt kérdezte tő­lem megleoetésszerűen: ^ Miért nen? hisz Istenben? — Nem vagyok ^vivő Nikoiájevics Lveb — feleltem. Ez nem igaz — szólt Tolsztoj. — Ön születé­sétől fogva hisz Istenben és lehetetlen Isten nélkül élnie. Ezt nem sokára érezni is fogja. De ön makacsságból, gúnyból nem hisz Isteniben: a világ nincs úgy teremtve, mint ahogy ön szeretné. Az ember félénksége követ­keztében se hisz néha Istenben. Fiatal emberekkel szokott megtörténni, hogy szeretnek egy nőt és nem merik el­árulni szerelmüket, félnek, hogy ai nő nem viszonozza szerelmüket, nincs bá­torságuk a bevallásra. A hithez éppúgy, mint a szerelem­hez, bátorság, erő ke>H. Az embernek azt kell mondania magában: »Hi­szek« és akkor minden rendbe jön, minden* jóra változik," mindén magá­tól világos lesz és ragadni fogja önt tovább, ön sokféle dolgot szeret és a hit semmi más. mint még erősebb szeretet. Jobban kell szeretni és ak­kor * szeretetből hit lesz. Ha az ember egy nőt szerét, min­dig ezt a nőt tartja a legjobbnak a világon. Mindenki erősen hiszi, hogy a legjobb nőt szereti és ez már hit. Hitetlen ember nem tud szeretni. Ma ekt'siéfeti, holnap máét.'Léiké a osá- vargóhoz hasonlít, meddőn él és ez .nagyon rossz dolog, ön hívőnek szü­letett és az embernek nem szabad ön­magának ellentmondania. Ön azt mondja: szépség. Mi hát az a szépség? Isten a legföiségesebb és legtökéletesebb szépség. így beszélt Tolsztoj, aki erről a té­máról eddig még sohase beszélt ve­lem így. Komolysága, ötleteinek ön­kénytel ensége egészen megzavartak. Néma maradtam. Tolsztoj a díványon ült, keresztbe vetett lábakkal, diadal­mas mosolyt rejtett szakállába, az­után ujjával megfenyegetve engem, Így szólt: — Nem, nem, hallgatását nem fogadom el feleletinek! És én, aki nem hiszek Istenben, né­zem Tolsztojt, nem tudom, miért, de nagy figyelemmel nézek reá és ma­gamban gondolom: — Ez az 'ember isteni 1« (Szirti Gyula fordítása.) emberiesség' diadalát, a földi igazsá­got és at végső igazságot, összefogla­lóan pedig magát a tartós és az egész világra kiterjedő békét!« — Ezért fogadjuk nagy ürömmel és megelégedéssel ml, lutheránus teológusok Péter János püspök úrnak azt a javaslatát, hogy a magyarországi református egyház zsinata Irányt mutasson a to­vábbi munkának és ez az irány- mutatás olyan lesz, hogy abba ml, evangélikus teológusok bol­dogan belekapcsolódhatunk. Kö­szönjük, hogy ez az iránymutatás reális, , hogy kórust és nem uniszónót kiván tölünk, hogy olyant kíván tőlünk, amit meg is tudunk valósítani. — További munkánk felmérésekór eddigi jó tapasztalatainkból kell ki­indulnunk. Eddig végzett munkánk jó eredményeinek pedig két oka van; — 1. Egyik oka, hogy — ahogyan át tudom tekinteni az evanstoni nagygyűlés anyagával kapcsolatos előmunkálatokat — sehol olyan ala­posan nem foglalkoztak különösen a főtémának, de azután minden melléktémának is a bibliai teológiai megalapozásával, mint mi. Ez arra kötelez bennünket, hogy a jövőben ezt a munkát még lelkiismereteseb­ben végezzük el. Én persze a magam szakmája felől is beszélek, amikor eddigi és ezután végzendő közös munkánknak ezt az oldalát hangsú­lyozóm és mi, bibliai teológusok ké­szek vagyunk ezen a téren a leghűsé­gesebb és legodaadóbb szolgálatra. — 2. Eddig végzett munkánk jó eredményéinek a másik oka pedig az, hogy teológiai tudományos mun­kánk közepette mindig a legszoro­sabb kapcsolatot tartottuk gyüleke­zeteinkkel, hogy minden teológiai tudományos megállapításunk plő gyü­lekezeteink valóságos helyzetéből indult ki és arra irányult. Most az a feladatunk, hogy teoló­giai munkánk eredményeit a gyü­lekezetek közkincsévé tegyük, hogy most a teológiánkat ige­hirdetéssé tegyük. S mi lehetne más ennek az igehir­detésnek a formája, mint a bizony­ságtétel és mi lehetne más ennek a bizonyságtételnek a gyülekezetek és az egyszerű gyülekezeti tagok felé érthető megfogalmazása és tartalma, mint amit Péter János püspök úr és az előterjesztett zsinati határozat is így fogalmaz meg az evanstoni fő­témával kapcsolatban: »Jöjjön el a te országod!« — Teológiailag a lehető legmé­lyebb és egyúttal a leggyakorla­tibb behatolás ez a kérdésbe és talán ez az a pont, ahol a mi gyülekezeteink elsősorban figyel­nek fel a központi témára: Krisztus a világ reménysége. Lehet, hogy Péter János püspök úr megtalálta ezzel a teológiai felisme­réssel azt a pontot, ahonnan el­indulva, gyülekezeteink népe meg tudja érteni, hogy az egész világ keresztyénsége miért foglalkozik ezzel a kérdéssel: Krisztus a világ reménysége. Hiszen a gyülekezetek és a hívek ezért könyörögnek napon­ként a világ minden táján: »Jöjjön él a te országod!« «► GYÜLEKEZETI HÍREK 1953. október 85. Szentháromság után 21. vasárnap. Igék: d. e, Mk<9, 14—29. Zsld. 12, 1—6. d. u. Hós 2, 17—22. A .vasárnap üzenete:- Járjunk elhtvatásunkhoz méltóan: a hit har» / cábanl Liturgikus szín: zöld. DEAK-TÉR. , Reformáció hetében, keddtől pén­tekig esténként 6 órakor reformációi áhítatok lesznek a gyülekezeti te­remben. Bejárat a templom melletti lépcsöházból. Az előadások össze­foglaló elme: Hogyan legyek evan­gélikus? Az előadásokat a gyüleke­zet lelkészei tartják. 26-án, hétfőn este 8 órakor Luthe- ránia-hángverseny: Bach 21. kantá­tája. BUDAVÁR * Az I. kerületben lakó hívek szá­mára szeretetvendégség volt az el­múlt vasárnap, amelyen Koren Emil kőbányai lelkész írásaiból olvasott fel. A Ii. kerületi hívek szeretetven- dégsége okt. 15-én délután került sorra Káldy Zoltán pécsi lelkész szolgálatával. A reformáció hetében Kis Káté sorozat keretében Luther tanítása kerül a gyülekezet elé. Előadások kezdete minden este 7 óra. A soro­zat okt. 25-től 30-ig tart. PESTERZSÉBET A pesterzsébeti evangélikus temp­lomban (Ady-u. 89.) a reformáció he­tében minden este 7 órakor lesz ige­hirdetés. Az ünnepi hét okt. 25-én, vasárnap d. u. 5 órakor zenés áhítat­tal kezdődik, melyen Hafenscher Ká­roly kőbányai segédlelkész szolgál. A gyülekezeti vegyeskar és zenekar Kodály és Gárdonyi műveket ad élő Bencze István karnagy vezénylétével. FŐT Presbiteri konferencia okt. 28— nov. 2. A férfiak és fiúk konferen­ciája programrrtját kiegészítették presbiterek számára is. A konferencia előző híradásától eltérően egy nappal későbben, okt. 28-án kezdődik. Asszonyok és lányok konferenciája: nov. 3—8. Háromhónapos kántorképző és bel- missziói tanfolyam kezdődik nov. 16-án. Jelentkezés legkésőbb novem­ber 5-ig. AMBRÓZFALVA A gyülekezetben okt. 31-én és.,no­vember 1-én Koppány János és Zsem- berovszky János tótkomlósi lelkész szolgál. PILIS 1 Október 25-én a gyülekezetben teo­lógus-napot tartanak. Szolgálatot vé­gez dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, Friedrich Lajos, a Lélkésznevelő In­tézet igazgatója és több teológus. CSONGRAD-SZOLNOKI egyház­megye Az egyházmegye lelkészi munka- közössége okt. 14-én tartotta ülését Hódmezővásárhelyén. A közös úr­vacsoravétel után Szlovák Pál espe­res ismertette az Országos esperési értekezleten elhangzott előadásokat. Az ismertetést élénk eszmecsere kö­vette. A lelkészek ködösen készültek el a következő vasárnapi igehirde­tésre. ÉVFORDULÓK ÉS ESEMÉNYEK RANACH-KIÁLLÍTAS UDAPESTEN A Szépművészeti Múzeum Egye- m-utcai . helyiségéiben. . (a Károlyi*" ilótában) most Cranach-kiáliítás ‘Jható- Már írtunk Cranach-ról (Ev. et, aug. 30. számában) s elmondtuk,' ilyen kiváló művésze volt a reformá­lnak. Megemlítettük akkor azt is. >gy Budapesten jelentős Cranach- spek vannak. A Szépművészeti Mű* um most ezeket az olajképeket mind állította, hozzátéve egy sereg Cra- ich-metszetet is. Aki megnézi ezt a állítást, fogalmait alkothat magának ry régi német festőművészről, aki >ráriak gyermeke volt. Ifjabbkori ké­rni még a gótika torzító ember ábrá­it ás ánáK jegyeit figyelhetjük meg. ■sőbbi, érett korszakának alkotásain ömlik « nyugodt realizmus. Cranach hu osak Luther barátja volt, ha­rn jól érette, hogy a .reformáció a áp mozgalma e a nép szántára: ért“ ■tő; világos, valóságon alapuló for- ákM kei! nyújtáhi. Ezek igazak és épek is egyúttal. A realizmusnak nos is más művészeti törvénye, mint L Nézzük meg példám Cranach ryik legszebb Itt látható képét, a Arisattts ás a házasságtörő asszony« műt. A bibliai téma fsak álkajojn •ra a művész számára, hogy örök nberi arcokat állítson elénk. Egész * • • r ' —f*‘ «—1 lÁtn.riJW sóvár éppúgy ott van, mint á kemény s rendületlen szilárdságú, napbarnf- totta vonások hordozója. S az asz- szony: az örök Éva édeskés mosolya visszahúzódott kissé, de bármikor eíő- búihat megint. S. mindnyájuk között a tengely: Jézus afea, ez a tiszta, szép férfi-képmás, az erkölcsi tökély eS megbocsátó szeretet vonásaival. 'Egy másik képén, a »Krisztus levétele a keresztfáról« címűn, ott a német táj­kép s a korabeli arcok és ruhák. S »önarcképén« a nagy eltűnődés az emberi életen, amelynek majd száz évvel később a reformáció képzőmű­vészeti csúcspontja, a holland Rem­brandt állít múlhatatlan példákat^ Jó a Cranach-kiáliítás annak tudatosítá­sára. hogy a szellemi megújulás * nép felemelésén keresztül: az igaz­mondáshoz vezet. KÖNYVHÉT VOLT. NÁLUNK most, október 4-e és 10*e között. Á könyv került néhány napra életünk előterébe. Ámbár ez a megállapítás csak ünnepi szó. A könyv ott Van mindennapi életünkben, nagyon is az előtérben. Soha nem volt annyi könyv­olvasó ember ebben az országban, mint ma. Ha semmi mádból, abból, hogy" tízezrek könyvvel - a kezükben élnek, amely tízezreknek soha nem jutott a kezébe könyv, nagy megúju- ZíWp.tke*tethet bárki megfigyelő. NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE *A nyugat-békési egyházmegye lel- Részi munkaközössége október 12-én Orosházán ülést tartott, mélyen Bácskai Gusztáv szarvasi segédlel­kész beszámolt a nyári segédlelkészl konferenciáról, majd Aranyi József esperes ismertette a legutóbbi orszá­gos esperesi értekezlet fontos kérdé­seit. A munkaközösség nagy figye­lemmel hallgatta a részletes ismerte­tést és a termelőszövetkezeti munka segítése érdekében több határozatot hozott. Ugyanaznap délután tartotta meg az egyházmegye tanácsa is ülését. Ezen mégtárgyalták az egyházmegye jövő évi költségvetését és tervet ké­szítettek a jövő évi munkáróL í KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE A keletbékési egyházmegye lelkészi munkaközössége október 12-én tar­totta Békéscsabán az új munkaév első egésznapos ülését. Az ülés úr­vacsoravétellel kezdődött, melynék szolgálatát Kiss György békéscsabai igazgató lelkész végezte. A munka- közösség a következő vasárnap igé­jét dolgozta fel Marschalkó Gyula vezetésével. Ezután Mekls Ádám es­peres ismertette az országos esperesi értekezelet tárgyalásait. Az ismerte­tést megbeszélés és hozzászólások kö­vették. SZERGÉNY A ittarcálgergelyi anyagyülekezet után szergényi fiiiá ja is fnegtartotta október 11-én d. u. gyülekezeti sze- retetvendégséget. Jellegét és mére­teit tekintve is valóban gyülekezeti Volt ez az alkalom. A templomot egé­szen megtöltötték a hívek. A lelkész igehirdetése után szavalatok és ének­számok hangzottak el. A gyülekezet közösségi életének szép bizonyítéka volt ez a szeretetvendégség. GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A győr-soproni egyházmegye lel­készi munkaközösségének győri és soproni körzete együttes ülést tar­tott október 13-án Győrött Németh Károly esperes elnöklete alatt. Úr­vacsorát osztott Kovács Géza győri igazgató lelkész. Az egyházmegyében létesítendő lelkész! önsegélytervezet megtárgyalása után a munkaközös­ség meghallgatta és megbeszélte De­zséry László püspöknek az egyház- megyei lelkészi munkaközösségek 1952/53. évi munkájáról szóló beszá­molóját, melyet az október 2-án tar­tott országos esperesi értekezleten mondott el. NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége október 15-én ülést tartott Balassagyarmaton. Áz írás­magyarázati tanulmány után dr. Velő Lajos püspök: »Időszerű feladataink« című. előadását ismertette Fábry Mihály szügyi lelkész. Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész pedig De­zséry László püspök előadását Ismer­tette a lelkészi munkaközösségek multévi munkájáról. Mindkét előadás az országos esperesi értekezleten hangzott el. Az előadásokat élénk eszmecsere követte. SZÜLETÉS Biczó Ferenc rábcakapi lelkésíéket két fiúgyermekük után Isten leány- gyermekkel ajándékozta meg. Kiss Jenő győrságl lelkészt és féle­ségét Isten első gyermekkel ajándé­kozta meg, ki a keresztségben az Attila nevet nyerte, Luther a bűnbocsánatról »A nép, amely benne lako­zik, bűnbocsánatot nyer.« Ésaiás: 33:24, Krisztus országa nem kárhozta tás. Nem azért jött, hogy kárhoztasson, hanem, hogy bűnboesánattal meg­tartson. Az Ö országában senki sincs bűnbocsánat nélkül. Krisztus országa nem valami üres pusztaság. Csak bűnüsök juthatnak belé. Mivel pedig bűneikben nem élhetnek, bűn­bocsánatot kell nyerniük. Krisztus tehát csak bűnösöket fo­gad országába. A »«zenieket« nem ereszti be. Kifújja őket, mint a polyvát. Kitaszít egyházából min­den ön-szentet. Ámde a bűnösök, mikor bejutnak, immár nem bűnö­sök. Krisztus betakarja őket palást­jával, mondván: Vétkeztél, de én megbocsátom s elfedezem bűnödéi. A bűn megvan ugyan, de az Ür nem tékifltf, hanem elfed éri, nem rója fel, hanem megbocsátja. így lesz a bűnösből élő, valóságos szent évről évre nagyobb. Hamem gondo­lunk a felnőttekre, a munkában részt vevő, országépitö' milliókra, akiknek ma o'.yan szükségletté vált a szel­lemi táplálék, az értékes könyv, mint valamikor csak az értelmiségi ember­nek. Nem lehet eléggé örülni ennek a valóságnak, üj könyvtáraink ném ké­pesek kielégíteni a százezerezám gya­rapodó mohó, éhes olvasótábort. S nem mindegy, mit olvasnak r-r- embe­rek. Még jól emlékszünk rá, hogy va­lamikor a szegény ember számára osak a ponyva maradt, detektív-regé- nyek, csapnivaló kalendáriumok. Ma ponyva helyett a magyar irodalom s_, a világirodalom klasszikusait olvassák az emberek. Egy-egy híres regény­figura körülvltBtótt alakja a munká­sok beszélgetésének pihenő idején. MÉG FGY BORNEMlSZA-ÁRCKÉP A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi osztálya érdekes és magasszínvonalú vitát folytatott nemrég a magyar' irodalmi humaniz­musról.. A vitát legkiválóbb humanista irodalom-tudósunk: Kardos Tibor ves­zette be. Tanulmánya, a Magyar hu­manizmus kérdéséi, a vitával egyetem­ben, most jelent meg az Akadémia fo­lyóiratában, a Közleményekben. (IV. kötet,'szám.) Ott olvassuk Kar­dos Tibor ,?rős,. pontos vonásokkal megrajzolt jéllemzését a nagy mố gyár evangélikus reformátorról» Bor­nemisza Péterről: Nemrég közöltük * - -- * r-------n__ a Schulék Tibor nagy Bornemisza- monográfiájának párhuzamaiként ide­írjuk a humanista-kutatók megrajzolta arcképet is. Kardos Tibor professzor így ír Bornemiszáról: i »Talán legjelentékenyebb reformá­tor-írónk, Bornemisza Péter, legalább anyira jelentős humanistának, mint prédikátornak. A »Magyár Elektra« és az »Ördögi Kísértetekről« szóló pré­dikációk egyaránt egy szabadságért küzdő, zsarnokságot, feudális elnyo­mást gyűlölő nagy humanista egyéni­séget mutatnak. Az ő tollán a huma­nizmus antikokon iskolázott világi tartalma és vallási folyománya egy­aránt forradalmi értelmű• Hangsú­lyoznunk kell, hogy műveltségében sok tekintetben emlékeztet hazai deák'sá- gunkra, akik Iránt prédikációiban is igen élénken érdeklődik, Bornemisza Péter Budáról elszakadt Városi palri- cius-ivadék, akit azonban -hontalan­sága, a családi vágyon elvesztése egé­szen közét hoz á néphez.*. Kardos Tibor kimutatja', hogy Bor­nemisza Péter a főurakat, az ország- vesztő mohácsi nemzedéket illető ta-* madásaibair előfutára a XVI. század második felében kialakuló plebejus irodalomnak, RehTTmátor-íróink egyi­ke, Sztárai Mihály, megírja az első magyar komédiát, gazdagon népies alakokkal, Bórnémteza Péterre! pedig megindul a magyar tragikus műfaj. A magyar reformáció friss ereje .lük­tet ezekben az írásművekben, friss WrAruró széliem: igazi teformá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents