Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-10-25 / 43. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 43. SZÄM

Egyes szám ára: I forint 40 fillér

1953. OKTOBER 25.

„A hívek egész élete megtérés legyen“

— mondja Luther a 95 tételben

Luther keresztyén élete sohasem állt meg, hanem mindig fejlődött. Egyetlen vágy égett benne: az Isten igéjének való engedelmesség abban a helyzetben, amelyben Isten szolgálatba állította.

Isten úgy vezette Luthert, hogy egyre inkább meg kellett látnia mindazt, amit Isten az egyház múltjában megítélt s egyre világosabban kellett látnia annak a körvonalait, amire Isten el akarta vezetni magát a reformátort és azután az egész egyházat.

Hatalmas utat tett meg ezen a téren. Csodálhatjuk fokozatos fejlődését.

Mikor 1545-ben összegyűjtött művei elé előszót ír s abban visszatekint egész életére és művére, saját maga is ezt a fejlődést, soha meg nem merevedő és meg nem álló igei engedelmességet tartja a legszembetűnőbb vonásnak: »Mindenekelőtt kérve kérem a keresztyén olvasót a mi Urunkért, a Jézus Krisztusért, hogy legelső irataimat teljes figyelemmel és nagy szánakozással olvassa, tudván, hogy én is szerzetes és a pápisták telivér fajtájából való voltam.« Luther tudja, hogy ellenségei beszédeit egyenetlennek, ellentmondónak tártják éppen fejlődése miatt, mert nem akarják megérteni azt a hatalmas és döntő folyamatot, amit megtérésnek neveznek.

Miközben Luther a legjobb szerzetes és a pápa legodaadóbb fia akart lenni, kellett rádöbbennie arra, hogy Isten más egyházat kíván és abban más szolgálatot. •.

Erről mondta Luther: .'»Saul voltam én akkor, aki komolyan vette a dolgát.« ' Máskor pedig Augusti- nussal, a híres középkori egyházatyával hasonlítja össze magát, akit Isten szintén a fejlődés és szüntelen való megtérés hatalmas útján vezetett végig: »Én is egyike vagyok azoknak, akik, mint Augustinus mondja magáról: írva és másokat , tanítva mentek előre. Nem úgy, mint akik egyszerre a semmiből lettek főfő doktorokká, amint, sajnos, van akárhány ilyen mondva- . csinált doktor, noha valójában semmik, csak n^plopók és járatlan újoncok, mégis, ha csak egyszer is belekukkantottak a Szentírásba, már azt hiszik, hogy nincs szükségük további tanulásra.«

Az Isten igéjét szüntelen tanulmányozó Luther, a maga számára életprogrammként, az egyház számára pedig igére alapozott, hatalmas’ tanításként kezdte ezzel a 95 tételt:

»Amikor Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus azt mondta: Térjetek meg! ezzel azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.«

Majd a 95 tétel magyarázatában ehhez azt fűzi hozzá: »Pál apostol ezt, hogy ^térjetek meg, így fejezi ki: Újuljatok meg elmétek újságában. Ennek a megújulásnak az eredménye, hogy a bűnös észretér és megutálja bűneit. Világos azonban, hogy ennek az észretérésnek és bűneink megutálásának egész életünkön át kell tartania.«

Ennek a naponkénti, egész életen át tartó megtérésnek természetszerűleg gyümölcsei vannak, magatartásban megmutatkozó jelel. Luther azt mondja: »Ha a hitet nem ra- gyogtatjuk a szeretet által, bizony nem más az, mint a hitnek csak hazug álomképe, amellyel önmagad ámítod. Ezért az Űr Jézus semmit sem hagyott meg tanítványainak és nekünk is olyan erősen és komolyan, mint azt, hogy egymás iránti Szeretet legyen bennünk. Mert ez az egyetlen ismertetőjel, amelyről felismerik a keresztyéne- ' két. Olyan teljes odaadással kell lennünk felebarátaink iránt, hogy

egészen az övék legyünk testünkkel, lelkűnkkel, minden javunkkal és becsületünkkel.« Az a megtérés, amely a szeretet gyümölcseit érleli, nem elméleti dolog, nem kolostori visszavonulás, hanem aktív részvétel az embertársak minden ügyében.

»A szeretet pedig, amint mindenki tudja, nem jelent egyebet, mint azt, hogy szívből készségesek és segíteni akarók vagyunk és minden jóságot és szívességet tanúsítunk irántuk. Aki kegyes és igaz ember, az senki ellen sem vét, hanem mindenkinek megadja a magáét. Ahol szeretet van, ott az ember önmagát is odaadja és készségesen, vidáman megtesz mindent, amiben csak szükség van rá.«

Luther számára természetes, hogy a megtérés, mint szüntelen való megújulás, nemcsak az egyes emberre vonatkozik, hanem a hívek összességére, az egyházra is, amit így fejez ki: »Az egyháznak reformációra van szüksége.« Azaz állandóan egybe kell vetnie tanítását és magatartását a szent és örök zsinór- mértékkel, az Isten igéjével. Az ige fényében viszont bátran kell tudni szakítani mindazzal, ami nyilvánvalóan Isten ítéleté alá került és bátran kell dönteni az új mellett, amelyet Isten megmutat. Luther szenvedélyesen szállt szembe az egyház minden régi bűnével és bib- liótlan tanításával:

»Mások, akik előttem éltek, megtámadták és ostorozták a pápának gonosz és botránkoz- tató életét. De én al tanítását támadtam meg s a szerzetesség és a mise ellen indítottam • ostromot, - mert. ezen a két oszlopon nyugszik a pápaság egész épülete. Bár nem számíthattam arra, hogy ez a két oszlop megdőljön.«

A worms! birodalmi gyűlés napjaiból maradt fenn egy imádsága, amelyet egy este ellestek s ebben a többiek között ezt mondja Isten színe előtt: »Jövel Uram, én kész vagyok életemet is odaáldozni...« Ezt ugyan Isten nem kívánta tőle, de egész életműve, minden munkája és tanítása sugározta ezt a teljes odaadást az. egyház megújulásának ügyéért. Az igéhez való hűségből merítette ehhez az erőt. Ez adott néki hallatlan bátorságot és meg nem alkuvást. Ez minden más félelmet kitörölt az életéből s csak egyedül attól félt, hogy Isten akaratától el ne szakadjon. Erre az Istentől való irányítottságára jellemzők ezek a szavai:

»Jó munkát csak biztos isteni elhívásból lehet végezni. Én is így hívattam el a doktori tisztségre és így esküdtem meg az én drága Szentírásomra és így fogadtam meg, hogy azt hűségesen és tisztán prédikálom és tanítom.«

Ez a Szentú-áshoz való hűség tette Luthert a* keresztyén ember naponkénti és egész életen át tartó megtérésének prédikátorává. A Szentírás helyes megértése nyomán lépett ki Luther a világtól elvonult kolostori élet elzártságából kora társadalma elé, hogy hirdesse a megtérés gyümölcsét, a felebaráti szeretet gyakorlásában.

Ez a Szentíráshoz való hűség teremtett Lutherből Isten igéje előtt mindig nyitott 4'- ezért mindig fejlődő embert, akt csodálatos elevenséggel tudta élct- ' tapasztalatát és égyben hittapasztalatát átadni minden idők hivő embereinek:-az egy- . háznak állandó reformációra 1 van szüksége!

Az egyháznak állandó megújulásra van szüksége! — örök zsinórmértéke,'a Szentírás alapján!

Ottlyk Ernő

Parasztságunk nagy féladata

LUTHER MÁRTON: ' / . .

ŰiaUada JOlí&zJUm, föidxeó/záCíáőxvtM

Ballade von Christi Erdenfahrt. 15,23.

örvendjetek, ujjongjatok, ti drága keresztyének, vigaszt nyerve mindnyájatok ' ajkán zendüljön ének dicsérve, amit Isten tett, ezt a drága csodatettet — nagy árat adott értet

Az ördögnek foglya voltam halálban elveszetten, igy kínozott minduntalan bűnöm, melyben születtem.

Es mind mélyebbre süllyedtem ló nem volt életemben, a bűn vont hatalmába.

lótettem mit sem segített, nem értem semmit vele, gyűlölte az ítéletet, jóra nem volt ereje•

Kétségeimben ezalatt

nékem csak a halál maradt

és a pokol borzalma. 1

De végre nagy gyötrelmemet az örök Or megszánta, irgalmára emlékezett: szivét felém kitárta.

0 hű segítséget hozott, ez nem volt ám tréfadolog: megízlelteite kincsét.

így szólott Fiához végre:

Itt a kegyelem napja, szállj le. szívem ékessége, légy a szegények^atyja. öld meg a keserű halált, mentsd meg bűnből, ki rádtalált, hadd. éljen együtt véled.

És 0 engedelmeskedett: eljött a földre értem, - szép, tiszta szűztől született — testvérem kellett légyen.

Nagy hatalmát elrejtette, én szegény formám felvette, hogy a Gonoszt legyőzze.

Igéje szólt: Mögém kerülj, én menthetem meg éked, ■ ú ' ' . most lehet csak, most menekülj, majd én megküzdök érted.'

Én tied vagyok s te enyém, így ott leszel Urad helyén, s az ellenség nem árthat.

■ ■ ' • • . Elrabolja majd életein " ■'

(s vérem ontja — hidd el:- : mindezt javadra szenvedem, ezt tartsa meg erős hittél.'

A halálnál több az élet: • szentségem viseli vétked, v,

igy jutsz az üdvösségre:

En innen Atyámhoz megyek,' ám el nem Hagylak téged: ott leszek én a Mestered. ,

4 Lelket adom néked: ö igazságban vezetve visz igaz ismeretemre ... ... , s kísértésben vigasztal.'

Úgy tégy és csak úgy-taníts hó mint én, hogy hozzám térve így terjeszd Isten országát az ö dicsőségére, ■ <_ , .

és jól vigyázz, hogy emberek meg ne rontsák nagy kincsedet. - ezt hagyom néked végül:

• * "t ' . / T j* ’ ' * : ! ■.

:) • • : v 'v - Vi. ,Fordította:

, •’ <Bodrog-Mik

Parasztságunk országszerte nagy munkában van, mely nemzetünk egészének figyelmét magára vonja. A jövő. évi kenyerünk biztosításáért küzd most hazánk mezőgazdasági lakossága szorgalmas és íelelősség- tudó munkával. A községi, városi és járási tanácsok munkájának homlokterében áll most a mezőgazdaság szervezése az őszi vetések gyors, idejében való és gondos elvégzésére. Parasztságunk mindenütt megért*, hogy ezek a hetek azok, melyekben az áldoit magnak földbe kell kerülnie, hogy kibírja az időjárás viszontagságait s termése biztosítsa az ország jövő évi kenyerét. A dolog végét most mindenkinek jól meg kell ragadnia, nehogy elmaradások történjenek, nehogy földek vetetlenül maradjanak s nehogy az fenyegesse mezőgazdaságunkat, hogy a beálló téli idő már lehetetlenné teszi áz őszi vetést. A jó gazdák tudják, hogy a tavaszi vetés már semmiképpen sem pótolhatná az őszi elmaradást. A magyar parasztság a magyar föld forró szeretetétől áthatva dolgozott mindig ereje megfeszítésével, hogy gazdaggá tegye az országot. A magyar parasztság felelősségtudata az elmúlt években még csak nőtt, hiszen öntudata is nőtt,

mert a felszabadulás utáni magyar hazában széles betekintést nyert a népgazdaság összefüggéseibe, az ország dolgozó népe különböző rétegei között végre politikai egyenjogúsághoz, politikai szabadsághoz Jutott s kulturális felemelkedése is ro- , bamléptekben történik. Mindany- nyiunk dolga, hogy ezt a fejlődést mégcsak elősegítsük, siettessük s erősítsük vele egész hazánkat. Ma az evangélikus lelkipásztorok, presbitériumok és minden Istennek engedelmes evangélikus hívő elsőrendű kötelessége, hogy példát mutasson a munkából és munkára való buzdításból, hogy intse a henyélőket és a felelőtleneket s hogy segítse szeretetteljes erőtől duzzadó közösséggé fejlődni az egész magyar nemzetet. Munkából, áldozatból és kötclességteljesítésből kell most példát adni és ezek útján kell bebizonyítanunk hitünk termékeny életrevaló és áldásos voltát. Istenünk, aki ez évben gazdagon jutalmazta az elvégzett paraszti munkát, meg akarja áldani következő esztendőnket is. Az ország szeme most a mezőgazdaságon van, Isten szeme pedig rajta van mindannyiunkon, hogy helytállunk-e és hogyan állunk helyt kötelességeinkben.

NYIKOLÁJ metropolita:

„A béke - leghőbb vágya minden keresztyénnek“

lós

A »Yorki Egyházkerületi Körlevél« 1953. évi szeptemberi száma üzenetet köiöl Garbett tollából. »Háború vagy béke« cím alatt. Ebbéli York érseke árra hív fel minden keresztyént, hogy a világbéke létrehozása érdekében tegyenek meg mindent, ámí“bajtúk áil/ Ezzel, kapcsolatban a »News« akövetkező nyilatkozatot kapta • Nyikoláj. kru- tyiql ,és kolomnai metropolitától: ,

»Szerte az egész Világon a béke- szeretó emberék százmilliói ■ — egyesülve képviselőik útján, a Béke Világtanácsban — küzdenek azért, hogy a nemzetközi együttműködés szelleme :arasson győzelmet, az erőszak:-szelleme felett..

Az egyszerű emberek millióinak ezt a vágyát osztja -f- mint tudjuk — számos, politikai személyiség különféle országban. Hazám béke- politikájának . is ez. a célja.

Az orosz ortodox egyház is teljes odaadással támogatja ezt az erőfeszítést,’ mért a békének a háború feletti győzelmében az egész keresztyénség törekvései- 1 nek beteljesedését látja.

Ezért örvendezéssel' töltött el, mikor a sajtóból arról értesültem, hogy az anglikán egyház igen kiváló képviselője, a’ yorki érsek — aki 1943-ban Moszkvában vendégünk-volt és akit 1945-ben nagy

örömmel látogattam meg Nagy- Britanniában — befolyásos szavával megerősítette az egész békeszerető emberiség hangját, annak megállapításával, hogy vállalkozni lehet egy »modus vivendi« megtalálására a : különféle i világnézetet valló emberek között.''. HM-' " * > Melegen köszönöm a yorki érsek megállapítását Kínával kapcsolatban; midőn amellett száll síkra, hogy a kínai népi demokratikus köztársaság legyen tagja' az ’ Egyesült Nemzetek Szervezetének.

Minden becsületes ember, szerte a. világon tudatában van annak, hogy Új Kína nem zárható ki a nemzetközi ügyek fórumáról és senki nem térhet ki a 475 milliós Kína elismerése elől, csak azért, mert az önállóan választotta meg életének az útját.'

York érseke támogatta különféle politikai rendszerekben élő népek békés együttélésének eszméjét is. ;•/.

■> Ezt az eszmét az orosz ortodox egyház erőteljésen támogatta békekonferenciákon és kongresszusokon, mert úgy látja, hogy ebben a keresztyén barátság és . testvériség gondolatat valósulnak még. Felettébb boldog voltam,1 mikor értesültem az érsek álláspontjáról ebben a kérdésben« — fejezte be Nyikoláj metropolita. 1 ’

Angol baptista igehlrdető a bukaresti VIT-ről

A »British Weekly* hosszabb cikket közöl' Derek Stone, artgol baptista ige- hirdető tojláböl, amelyben a szerző beszámol a Viiágifjúsági Találkozó alkalmából szerzett bukaresti tapasz- tálatairól. A cikkíró arra is felhasznált« bukaresti tartózkodását, hogy minél részletesebben tájékozódjék a romániai egyházi helyzetről. Megállapítja, hogy erre kiváló alkalma volt, mert minden lehetőséget megkapott rá. Többek kötött öt napot töltött a buka- resi baptisták körében. Részt .vett az istentiszteleteken és hosszabb beszélgetésekét folytatott az . egyház vezetőivel. Megtudta., hogy. Romániában ez- időszermt -140 ' ezer baptista, él, ezek közül ezer a fővárosban. Részt vett egy vasárnapi iskolai tanításon is, amelyen több mint száz gyermek vélt jelen- A ' bukaresti baptista szemináriumbán, az elmúl tta név során hetyen diák kédeült: a lelki pásztori szollá-'

Latra.. Az egyik istentiszteletről a következőikben számol be:

— A templom zsúfolásig megtelt az esti istentiszteletre — közel 500 ember vett részt rajta. Az egész csodálatosan szép istentisztelet alatt és azután is, amikör mindnyájan körülvettek s még később, amikor egy csen* des beszélgetésre került sor, az ifjúsággal, sehol sem láttam boldogtalanságnak, szenvedésnek, vagy bármiféle zavarnak la jelét.

Tudom, hogy sokkal többet kell. Imádkoznunk és dolgoznunk, több szeretettel,! megértéssel és türelemmel — s gondoljuk meg jól, hogy . mit. jelentenek ezek a szavak! —, ha ml, keresztyének arra. törekszünk, hogy valaha is begyógyítsuk* a szakadékot Kelet és Nyuga^

' között.«, t r.- , „

\