Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-10-18 / 42. szám
• *r XVII. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. OKTOBER 18. M Az esperes» értekezlet tanácskozást tartott egyhazunk ökumenikus szolgálatáról Már beszámoltunk arról, hogy országos esperesi értekezlet ülésezett Budapesten, melyen egyházunk szolgálatának egész területét megvizsgálták espereseink a püspökök vezetése mellett, az országos esperesi értekezlet egyik jelentős pontja volt az az áttekintés, melyet DEZSÉRY LÁSZLÓ püspök adott egyházunk ökumé- nikus szolgálatáról »Evangélikus egyházunk nemzetközi helyzete és szolgálata, különös tekintettel az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésére« címmel. A püspök az 1948 óta eltelt öt esztendő nemzetközi és felekezetközi eseményein mutatta be egyházunk ökuménikus szolgálatát és a magyar protestantizmus nemzetközi szolgálatával kapcsolatban tanulságokat vont le. A püspök a többi között a következőket mondta: — Isten különös kegyelemmel nyitotta meg* előttünk" ‘a szolgalat útját az ökuménikus mozgalmakban, az Egyházak Világtanácsán és a Lutheránus Világszövetségen keresztül. Az az ökuménikus tájékozódás és ökuménikus egyházi szolgálat, amit az újabb esztendőkben végezhettünk, már magában rejti a mi megbízatásunk távlatainak igazi méreteit. Az oikumenének, vagyis magyarul a földkerekségnek szolgálunk Isten igéjével. Nyilván nem a földgolyónak, de az egész emberiségnek, < .................. Abban a szabadságban, amit egyházi megújulásunkon keresztül nekünk ajándékozott Isten, az egész emberiségért érzett felelősség és az egész emberiség felé - forduló szeretet szabadságát és elkötelezésél nyertük. Az a világra szóló szerv vagy közeg, amelyen keresztül mi az egész emberiségnek szolgálhatunk, természetesen az egyház. A mi hitünk szerint az emberiségnek, az emberiség egységének képe, példája és biztatása az egyház, ez a széles értelemben vett k o i n o n i a, a Krisztusban ’ hívő elhívott szenteknek ez a közössége. Isten a világ keresztyénsége előtt különösen az elmúlt esztendőkben világossá tette, hogy ez a koinonia Jézus Krisztusban, Isten Fiának testében ösz- szetartozik azoknak a feleken ti nézeteltéréseknek ellenére, é< azoknak a történelmi tényeknek ellenére Is, amelyek a világ különböző egyházainak efnbeii hátterét jelentő, sokszor nagyon lényeges különbözőségekben, feszültségekben és összeütközésekben mutatkoznak meg. Csodálatraméltó, hogy az egyházak ökuménikus törekvéseit Isten éppen két világháború alatt, között és után szította magasra a világkercsztyén- ségben és hálásan csodálható az is, hogy éppen az egyházakat szemelte ki arra, hogy az embercsoportok, a népek és a világrészek egymással szembenálló rendszere közötti békéltetés szolgálatát vele elfogadtassa és azzal kapcsolatban felelősségre ébressze. A legcsodálatosabb pedig talán az, bogy Isten az emberiséggel Is mindjobban megérteti, hogy az egyház az emberiség megbékélésének ügyében fontos szolgálatot tehet s hogy* az emberek mindinkább elvárják az egyházaknak ezt a szolgálatát. *— Magyar szempontból nézve ezt a kérdést, azon örvendezhetünk, hogy Isten az emberiség iránti végtelen szeretetét és irgalmasságát azzal Is megmutatja, hogy a magyar egyházakat sem hagyja kívül számításain, hanem éppen nunden eddiginél1 lelkesítőbben bekapcsolja azokat abba. Ha meggondoljuk, hogy mit emelkedett a magyar bibliás egyházak, vagyis a protestáns egyházak nemzetközi jelentősége az elmúlt esztendőkben, akkor ott tartunk, liogy megállapíthatjuk magunkról: »a világ látványosságává lettünk.« Ügy kell ezt meggondolnunk,, hogy közben összehasonlítjuk mai nemzetközi jelentőségünket régebbi történelmi szakaszokban megnyilvánult jelentőségünkkel. Sokszor úgy érezzük ezt az összehasonlítást, mintha a nullával kellene összehasonlítani nehezen lemérhető nagyságú, de minden esetre pozitív viszonyszámot. Ez ismét egy olyan csoda, amelyet Isten nemcsak nekünk adott, hanem adta az egész keresztyénségnek, hogy megmutassa sok biblia prófécia erejét, amellyel O a kicsiket tudja előhívni a nagyok számára példának, a tékozló fiákat tudja visszahozni az atyai .házba és a hátul szerényen leülőket tudja előretessékelni a nagy vendégségben: »Barátom, ülj feljebb.« Ez a csoda még abban az értelemben is rendkívül figyelemreméltó, hogy akikre nem számított a világ, azokat hívta elő bennünk Isten s a mi kihívásunkon keresztül másokat is osz- mélkedésre és a helyes szolgálat elvállalására hív. — A folyamat nálunk azzal kezdődött, mint a próíétánál, aki. elhívásakor úgy érezte, hogy még igen ifjú a nagyfelelősscgű szolgálatra. Vagy úgy, mim a másik vonakodó próféta, azt próbáltuk felelni r Istennék, hogy Mjram, küldj mást, tisztátalan ajkú vagyök én és I tisztátalan nép között lakom«. A I kicsiségünk, a fiatalságunk, a meg nem próbáltságunk gátlásaiból szabadított ki minket Isten s csak az Ö kegyelmének végtelen voltából érthető, hogy egyben a legmélyebb bűntudatból és ítéletből a bűnbocsá- nat örömhírével emelt ki Isten erre a szolgálatra. Éppen minket használ fel Isten az egész oikumené szolgálatára, akik éppen ezelőtti tévelygéseinkkel és tisztátalan beszédünkkel tettük magunkat méltatlanokká. A kegyelem azonban a méltatlanoknak szól. Ezután a püspök részletesen felsorolta az utóbbi évek legkiemelkedőbb nemzetközi egyházi eseményeit és megjegyzéseket fűzött azokhoz, majd így folytatta: — Az elismerések mutatják, hogy a mi erőfeszítéseink nem hiába- valóak az Urban, Azt éljük át, hogy az egész emberiségnek szolgálunk, ha a magunk területén a világ egyházainak szolgálunk s azt, hogy a testvéregyházaknak legjobban úgy szolgálhatunk, ha az igére figyelő, mélyreható teológiai munkát végzünk. Hadd mondjam ki tehát, hogy ezzel immár két nagy tapasztalatot szerzett a magyarországi protestantizmus, benne evangélikus egyházunk a maga szolgálatára nézve, ha kész arra, hogy éppen nemzetközi szerepét, jelentőségét és feladatait engedelmesen vizsgálja s azokban hűségesen helytálljon. — Az egyik tapasztalatunk az, amely előadásom első feléből világosan kitűnik. Isten igéjéből megvllágositott lelkiismeretünk szerint bátran, semmitől meg nem rettenve, egyedülvalóságban is prófétai hűséggel tehetünk bizonyságot Isten igéjéről és az 0 igazságáról az egyházak között, a népek között. I Isten megáldja az ilyen bátor bi- I zonyságtételt. Másik nagy tapasztalatunk az, amit előadásom második részéből lehet megfogalmaznom. Arra vagyunk elhíva és Isten' arra kötelez minket, hogy a teológiai tudományos munkálkodást a tőlünk telhető legnagyobb lelkesedéssel és szorgalommal végezzük. Isten minket olyan körülmények közé vezetett, melyekben előítéletek nélkül, egyedül az Igére figyelve végezhetünk teológiai kutatást és adhatunk hangot teológiai felismeréseinknek. Ezt a helyzetet Isten rajtunk keresztül úgy akarja felhasználni, hogy azzal az egész világ keresz- tyénségének ajándékot adjon, a mi mostani világunk nagy problémáihoz méltóan jelentős teológiai felismerések, hitbeli döntések igazságait. — E két nagy tanulság lelkész! munkaközösségeinket arra vezeti, hogy erősítsük lelkészeink és gyülekezeteink nevelését a bátor és becsületes bizonyságtételben való készségre és neveljük lelkészeinket és gyülekezeteinket teológiai érdeklődésre és teológiai munkára. Ez a két nagy tapasztalatunk ugyanis nem arra való, hogy mellünket verjük, hanem arra való, hogy megalázkodjunk az előtt a tény előtt, hogy mérhetetlenül nagy történelmi felelősségünkhöz és feladatainkhoz képest mily esendő és mily gyenge a mi szolgálatunk, sielgálatkészségünk és szolgálatra való képességünk. Az a meggyőződés, hogy éppen nemzetközi helyzetünk és tekintélyünk őszinte vizsgálata közben támadt örömünk lesz nagy pedagógussá éppen a mi szíveinkben arra, hogy ne elégedjünk meg magunkkal, hanem Isten még több ajándékáért könyörögjünk. Végezzük tovább szolgálatunkat azzal a ' hitvallással, amely a porbaroskadt Péter szívéből fakadt a csodálatos halfogás után, melyben reménytelen vizeken váratlanul gazdagon halászott: »Uram, én bűnös ember vagyok!« A megajándékozottság nagy érzései között eszméljünk bűneinkre, mulasztásainkra és könyörögjünk, .hogy Isten akaratához méltó szolgálatot tudjunk végezni. *— Az volt az elmúlt évek legnagyobb tapasztalata, hogy az egyháznak, mint koinoniának kell megnyilatkoznia az ökuménikus feladatok között. Lelkészeink és gyülekezeteink hitbeli egységére és bizonyságtételére alapozódhatik csak érérvényes és hiteles nemzetközi és felekezetközi bizonyságtételünk. Teológusaink szOies munkaközösségére volt szükség eddig is, s arra, hogy lelkészeink valamennyien egyek legyenek egyházunk bizonyságtételével az otthoni szolgálatukban is. Sőt arra volt szükség, hovatovább mindig inkább arra van szükség, hogy gyülekezeteinket Is magával ragadja az oikumenének, vagyis az egész földkerekségre szóló szolgálatnak lelkesedése. Az evanstoni nagygyűlésig még elég időnk van arra, hogy egyházaink és gyülekezeteink lelkészei és egyházi munkásai széles hitbeli egységét építsük ki a magyar hozzászólás mögé és a magyar hozzászólás számára, hogy azt igazságában és hatha- ' tósságában tovább fejleszthes; Y síik. — A lelkészl • munkaközösségek halaszthatatlan feladata, hogy nemzetközi helyzetünk javulásán, nemzetközi tekintélyünk növekedésén és az oikumenének való szolgálat gazdag lehetőségein érzett örömünket a lelkészekkel megosszuk, őket ezáltal hitbeli döntésünk öntudatában megerősítsük s örvendező és öntudatos lelkipásztoraink útján hasonlóképpen osszuk meg örömünAz Országos Béketanács elnökségének ülése Az Országos Béketanács cliök- sége október 9-én, pénteken Anlics Erzsébet, Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács clnike, a Béke Világtanács tagja elnöHc- tével ülést tartott. Az ülésen Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára besz.- molt a magyar békemozgalom hel-- zetéről. Megállapította, hogy a nt- pek közötti barátság eszméje egye nagyobb teret hódít. Rámutatot arra, hogy a Béke Világtanács iro dójának legutóbbi határozata állóján tovább kell fokozni munkánkat a nemzetközi kérdések minél szé- lesebbkörű Ismertetésére. Az elnökség több hozzászólás után határozati javaslatot fogadott el az ország minden járásában, városában és a budapesti kerületek« ben járási, városi, illetve kerületi béketalálkozók rendezéséről. Ezután Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja terjesztett be javaslatot. Hangsúlyozta, hogy a magyar békemozgalom szélesedése szükségessé teszi, az Országos Békctánács kibővítését. Az Országos Béketanács új tagjául javasolta többek között dr. Czapik Gyula egri érseket, az érseki rendtartomány metropolitáját, a magvar katolikus püspöki kar ezidöszerinti elnökét. A javaslatot az elnökség elfő« gadta. Az Országos Bcketanács <1- íökségi ülése Andics Erzsébet zár« zavával ért véget. A református e^ház zsinata A Református Egyetemes Konvent elnökségi tanácsa javaslatára a református zsinat elnöksége- Be- reczky Albert püspök lelkészt és Kiss Roland főgondnok, világi elnök október 14-re összehívta a zónát ülését. A tárgysorozat egyik fontis pontja az Egyházak Világtanácsa jövő évi evanstoni nagygyűlésével kapcsolatos. A Világtanács kérté, hogy a tagegyházak vezető testületéi foglalkozzanak a világg/Clé* témáival, elsősorban a főtémával, amely így hangzik: »Jézus Krisztus — a világ reménysége.« Ismeretes, hogy a magyar protestáns egyházak már eddig is komoly teológiai tanulmányi munkát végez*ok az evanstoni fő- ás melléktémákkal kapcsolatba» és ezt a tevékenységet az Egyházak Világtanácsa illetékes szervei is- nagyra értékelték, A református zsinat . most Péter János püspök előadásában foglalkozik majd az evanstoni témával és kijelöli’ a további nagygyűlési előkészületek útját. _ A másik jelentős tárgya a zsinat1 na a Magyar Országos Református Egházi Közalapról szóló törvény kieészítése és módosítása. Ezt azok a inzügyi kérdések teszik szüksége35, amelyek az állam és az egyház között kötött egyezmény első' ötévi ciklusának december 31-én beköetkező lejárásával kapcsolatban etődnek fel. A :inat elé kerül az Országos Reforátus Lelkészi Nyugdíjintézetről szóló törvény módosítására vonatozó törvényjavaslat is, amelyrk feladata a lelkipásztorok nyugdíjgyeinek megnyugtató rendezése, gyancsak az állam és az egyház özött fennálló egyezmény szelleméin. , v Tárgyaa a zsinat a teológiai akadémiák nuhnányi, nevelési, fe>' gyelmi é vizsgái szabályzatát is. Egyházlkat a zsinaton dr. Vető Lajos és kzséry László püspök, dr. Pálfy • Miljs teológiai akadémiai dékán és_ tünvalszky Károly egyetemes főtrár-helyettes képviseli. _ A zsinattárgyalásainak ismerte« tésére vissíérünk. Készülj az ige hallgatóéra! Szentháromság ünnepe után 20. varnap. Lukács ev. 14, 25—35. Keresztyénnek lenni, Krisztus tanítványának, követőjének lenni nem mindennapi szürke esemény, hanem az ember életének legnagyobbszabású »vállalkozása«. A tanítvány teljes életére kihat ugyanis az a döntés, hogy őt Krisztus, a »Mesteri elfogadta tanítványául s hogy ő — a tanítvány — engedelmes szívvel kész követni Mesterét bárhová. Mai igénk üzenetét nézve, erre vonatkozólag mindenekelőtt azt látjuk, hogy a tanítvány számára Krisztus nem lehet csupán egy »bölcs tanító«, ki mély tudásával, tapasztalatával vagy ember- ismeretével sok mindenre megtaníthatja tanítványát. De Krisztus nem lehet az őt követő ember számára a legnagyszerűbb emberi • ideál, vagy erkölcsi eszménykép hordozója sem, mert a tanítvány számára Neki a »mindenné*, a »legtöbbé«. Istenévé kell lennie. Aki Ot követi, annak teljes szívévet, teljes életével Őrajta kelt csüngenie, őt kell szerelnie s ezért nem lehet a keresztyén ember számára két a gyülekezetekkel, hogy azok is megerősödjenek hitbeli döntésük tudatában s e hitben mindvégig megmaradhassanak. Evanstonig a gyülekezetre kell néznünk s egyházainkat mint valóságos koinoniát kell felkészítenünk az evanstoni gyűlésre, arra a nagy alkalomra, ahol a mi kis hazai i koirioniánk érintkezni fog azzal a sokkal szélesebb koinoniával, amelyet az oikumené jelent. És mindezt azért, hogy végül az oikumené, az Egyházak Világtanácsa hathatósan és teljes senki és semr előbbfevaló, nagyobb érték Krisztusit, Ahogy Luther is mondja a Magijáéban: — »antin szíved csüng és niben bizakodói, az valósággal a te lened.« — Tanítványnak lenni tehát indenek előtt az első parancsolat élésijeletüi: a Krisztussal való életközösse\t fölébe helyezni minden emberi - bár számunkra még olyan kedve és szivünkhöz nőtt — kapcsolatnak , köteléknek is. A tanitványnakz a csak Krisztusra és a Vele való kapolatra ügyelő élete azonban nem válni világ és életidegen keresztyénség teremt; nem el-, fordulást a családi. munkától és minden emberi közösgkapocstól, hanem inkább mindezekhe.való őszinte oda-' fordulást. Mert csaiy Krisztusnál naponként fnegtisztuUmegújult, örömöt és békességet nyertanítvány tud a családba, a munkába bárhová az emberek közé tiszta etet, ájulást és örömteli békességet nni. Csinazla Sándor egészében engedessen érintkezhessek Evansto után a legvalóságosabb oiknenével, az cmbervllággal, me oly sok kísértés, feszültség s szorongat- tatás között várja iten fiainak, megjelenését, az eiölcsi Igazság érvényesülését, t emberiesség diadalát, a föl igazságot és a végső Igazsári, összefoglalóan pedig: magsta tartós és az egész világra kterjedő békét! Az esperesek meyjtatták ezt a jelentést is. / „IMÉ, AZ ÉN IGÉIMET ADOM A TE SZÁDBA“ u«.em ” . \ .... .... . • S'*'-1’ ^
