Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-27 / 39. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET V ŐRÜL MI SZIVÜNK... »örül ml szívünk, mikor ezt hall­juk, a templomba megyünk, hol Úristennek szent igéjét halljuk.« így kezdődik egyik régi szép éne­künk. így kellene lenni. De csak­ugyan így van-e? Járunk-e a temp­lomba és örömmel megyünk-e? Akik e sorokat olvassák, bizonyosan templombajáró emberek. Ilyeneknek is Íródtak ezek. Bár akadnak olya­nok is, akik keresztyéneknek tart­ják ugyan magukat, mégis elkerülik a templomot. »Imádkozni otthon Is tudok«, vélte nemrégiben egyik hí­vem, amikor a templomba hívogat­tam. Mire azt feledem neki: mi is imádkozni fogunk érette a gyüleke­zetben, hogy mielőbb közöttünk lát­hassuk. Mert hát miért is járunk temp­lomba? Némelyek megszokásból jönnek: családi hagyomány náluk a templombaj árás. Bizonyos, hogy jó szokás a templomozás s a jó szokás nem rossz. Csak hát persze ez ke­vés. Világosabban kellene tudni és vallani: ml visz a templomba. Má­sok talán »vallásos szükségleteik ki­elégítése végett« keresik az Isten házát, öntudatlanul az Augusztinusz vallomása élhet bennük: »Nyugha­tatlan a mi szívünk Uram, amíg meg nem nyugszik tebennéd.« Itt Ismét tudni kellene azt, hogyan ke­ressük Istent és hogyan található ö meg az Istentiszteletben. Lehetne* olyanok, akik úgy vélik, hogy »val­lási kötelezettségeiknek tesznek ele­get« azzal, hogy templomba men­nek) jó evangélikusok akarnak lenni. Nos' templomba menni nem köte­lesség, hanem ajándék s öröm és evangélikusnak lenni kiváltság és kegyelem. Bizony nem Istennek te­szünk szívességet azzal, ha temp­lomba megyünk, hanem Ö hajol le hozzánk atyai szeretetével, amikor az' ö házába, a gyülekezetbe hívo­gat bennünket. Mert erről van szó: a templom­ban együtt van a gyülekezet. Az a síerény, vagy ékes, magastornyú vagy bogárhátú hajlék, csak kőből- fából épített mása annak az élő, szí­vekből épített templomnak, amely a gyülekezet. Alkalma, színhelye csupán Isten népe együttlétének, mint a kagyló héja az élő testnek. Azért megyünk a Templomba, mert ott, az Istentiszteleten gyűjti össze Isten mindig újra az övéit, a gyüle­kezetei. Ha azt kérdezik tőlem: mu­tasd meg nekem a —i gyülekezetét, azt felelném: most legfeljebb néhány utcanevet és házszámot mondhat­nék. De jöjj el vasárnap a temp­lomba, akkor megláthatod őket: ott, az istentiszteletben van együtt, él igazán a gyülekezet. Azért drága kincs — sokszor bizony nem eléggé megbecsült kincs — az Istentisztelet, mert benne lüktet igazán a gyüle­kezet élete. Ezért ez a kérdés: mit jelent ne­ked a templom, az istentisztelet, szorosan együvétartozik azzal, hogy mit jelent neked a gyülekezet? Úgy lépsz-e be a templomba, mint akt hazaérkezik? Az otthon meghitt le­vegője ölel körül ott, ahol Ismerős, kedves arcok mosolya fogad isten­hozottal s ahol te is kutatva s ör­vendve tekintesz szerteszét: hála Istennek, együtt vagyunk megint. Család-e neked a gyülekezet, Isten nagy családja, ahol neki mindenki egyformán kedves, mert drága áron megvásárolt gyermeke s neked mindnyájan — milyen elkoptatott szó — kedves testvéreid a Jézus Krisztusban. Persze tudom, hogy talán nem ismersz mindenkit. Na­gyobb gyülekezetben ez nem is könnyű dolog. De hiszen éppen azért vagytok együtt, hogy megismerked­jetek. Isten ismer benneteket és igazán az Ö színe előtt lehet talál­kozni. Talán némelyeket nem szíve­sen látsz magad körül s lehet is okod rá. De hiszen éppen azért jöt­tetek össze, hogy megtanuljátok el­viselni és —- mindenek ellenére — szeretni egymást. Sokszor azok, akik naphosszat együtt vannak, egy csa­lád tagjai, a templomban találnak igazán egymásra. Egy-egy ige, ének­vers, az orgona zengése s a csend­ben együtt mondott imádság évtize­des falakat dönthet le, jégpáncélos szívek olvadhatnak meg pillanatok alatt, kezek és lelkek találják meg egymást, amik pedig olyan közel le­hettek volna addig is, de volt valami közöttük, ami «itt oldódik meg vég­legesen. A család is néha itt lesz igazán gyülekezetté, a templom csendjében. örül a te szived arra a gondolatra, hogy a templomba készülhetsz, hogy együtt léphetsz a gyülekezettel Isten színe elé? El tudod mondani a zsoltárossal: »Örvendezek, mikor mondják nékem: menjünk el az Ur házába!« (122. zsolt. 2.)? Mennyországi pillanat — LUKACS m Meg kell tanulnunk azt, hogy az imádság nem hangulat! — Sokan él­nek úgy, hogy velük történnie kell valaminek, hogy egyszer letérdelje­nek az Imádság fehér oltára elé. Valakit valami nagy öröm ér, Isten valami szép öröm virágos ágával megsimogatja az életét, ilyenkor az ember boldog, úgy érzi, hogy ezt el kell mondani valakinek, ezt meg kell köszönni valakinek és egy em­beri mosoly meghajol csöndben az ajándékozó Isten előtt. — Valakit bánat ér, Isten próbák viharain vi­szi csendesen át és egy emberi könny odahull az imádság fehér lépcsőjére. Vagy vasárnap van, vagy este van és a sok zaj után az ember megkívánja az angyalok út­ját, ilyenkor egy kéz összekulcsoló- dik és egy fáradt arc imádságra si­mul. — Pedig ez még nem Imádság. Ha te is így jártál, akkor még te nem imádkoztál igazán. 11:1 — S Az imádság valami egészen más. Az imádság először is szeretet, Vá- lami gyönyörű, leírhatatlan és el­mondhatatlan boldog együttlét, le- borulás, odasimulás Istenhez. Felejt­hetetlen pillanat, amikor az ember mindent elfelejt, mert Benne min­dent megtalált. Ezért van az, hogy az imádság mindig mennyország! pil­lanat. 0 Az imádság azután kibuggyanó szó, boldog beszélgetés. Mindenki érezte mór, hogy a szeretetnek és a boldogságnak vannak olyan per­cei, amikor nem bírja el az örömöt az ember. Amikor tele van a pohár, és belőle kicsordul a szó. Az imád­ság mindig ilyen vallomás. A SZERETETSZOLGÁLAT HÍREI BUDAPEST. A hűvösvölgyi öregek otthonában, a Pihenőben, az óbudai egyházközségnek nagyobb számú csoportja látogatást tett vasárnap délután. Komjáthy Lajos lelkész szolgálata mellett többen énekkel, szavalatokkal és magánszámokkal tették gazdaggá az öregekkel való együttlétet. Utána meglátogatták az idióta gyermekek otthonát is. A lá­togatás tulajdonképpen egy »látha­tatlan szeretetvendégség« keretében történt, amelynek adományait, süte­ményeit és a fel nem használt nyers­anyagokat magukkal hozták. A lá­togatást megelőzően a gyülekezet ifjúsága is járt az öregek otthonában s kedves estet szerzett a lakóknak. A budai egyházmegye gyülekezetei közül az elmúlt nyáron már három egyházközség tartott láthatatlan sze- retetvendégséget az otthonok javára s ezeket csendes napokkal kötötték egybe. Ugyanakkor ágyneművel és ruhaneművel ajándékozták meg őket. Különösen az óbudai és a kelenföldi gyülekezetek tűntek ki ezen a téren. A találkozások mind a gyülekezetek­nek, mind az otthonok lakóinak sok áldást jelentettek. A gyülekezetek adományaiból az idióta-otthon számára 30 új szalma­zsákot, továbbá ágyneműt és pelen­kákat szereztek be, újra festették az ágyakat és egyéb javításokat is esz­közöltek. A varródélutánok még min­dig tartanak, növekvő érdeklődés mellett s ezeken már nyolc gyüleke­zet tagjai vesznek részt. SZARVAS. Az árvaház tagjai szá­mára is nagy eseményt jelentett az iskolai év kezdete. Tizenhárom isko- lábajáró leány számára kellett meg­felelő tanszerekről és ruházatról gondoskodni s ez nem volt könnyű feladat. A békésosabal árvaházban 30 leánygyermek növekedik. Mind­két intézménynek nagy szüksége van gyülekezeteink megértő támoga­tására. Áldott szolgálat ez, hiszen az ott nevelt árvák közül kettő a napokban helyezkedett el első munkahelyén. Minden adományt kiildjünk a következő címre: Evan­gélikus Leányárvaház, Szarvas, Sztálin-út. A SZERETETINTÉZMÉNYEK tá­mogatására szánt pénzösszegeket küldjük csekken: 237.410 Magy. Evang. Egyházi Szeretetintézmények Gondnoksága Budapest. Közelebbi cím: Budapest, II., Vörös hadsereg- útja 183. ; . A gondnokság tolókocsit keres. Ar megjelölésével kérünk választ a fenti címre. Többek keresnek örökbefogadás céljából árva fiúkat és leányokat. Ilyen gyermekeket is a fenti címre jelentsünk bet JULIUS SLOWACKI: (Lengyel költő) LUTHER (Részlet az »Óda a szabadsághoz« e. költaimnyből) Valamikor egész Európa gót templomként emelkedett. A hit pillére egybefogta s csúcsa áttörte az eget. Egy reszket'óhangú öreg — derekát megtörték az ivek — megrázta a gőgösöket, királyi palotákat járva; s a szellem sugara betévedt a festett ablaküvegen a dóm-homályba S Azt is meg kell tudnunk, hogy az imádság nem menekülés! — Bete­gek és haldoklók, csalódottak és sfrvaíakadók, akik előtt egyszerre elfogy az öröm, az ólom, vagy az élet, szoktak így törött bottal vissza­botorkálni az Istenhez. Amikor min­den út megszakadni látszik, akkor utolsó mentsvárnak ö is jó és át- kozódva, vagy imádkozva bedöröm­bölnek a szíve ajtaján. — Az Imád­ság nem Ilyen menekülés. Ha te is így jártál, akkor még te nem imád­koztál igazán, 0 Vannak olyanok is, akik számá­ra az imádság csak élet- és üdvösség- biztosítás. — »Okos« emberek sze­retik bebiztosítani magukat. Min­dent felhasználnak csakhogy köny- nyebben és biztosabban elérjenek az élet csúcsára. Sokan azzal a gon­dolattal imádkoznak, hogy Istent megnyerjék á maguk számára erős és hatalmas Utltársnak a földi útra és kedves Házigazdának az örök­életre. Nos az imádság nem ilyen szerződés. Isten semmiféle imád­ságra sem ád senkinek sem menle­velet a földi utakra, vagy útlevelet az örökéletre. — Ha te Is így jártál, akkor te még sohasem imádkoztál Igazán, Az imádság bizalom. Az imádság perceiben Isten ölébe hajtjuk a fe­jünket és úgy érezzük, hogy ö a mi legközelebbi hozzátartozónk, ö ért meg minket igazán és Ö szeret min­ket a legjobban. Neki mindent el­mondhatunk. Ezért hullatjuk ölébe az örömeinket és a könnyeinket, a kérésünket és az álmainkat. Reá bízunk mindent. A legnagyobbat és a legdrágábbat is az életünkben. • 0 Végül az imádság erő. — Akiknek megadatott, hogy néhány hétig nya­raljanak tiszta levegőjű napfényben, azok tudják, hogy hónapokig világít, melegít és erősít ez a szívükbe szí­vott napfény. Akik valaha is voltak az imádság Istentől telftett tenger­partján, azok tudják, hogy ezekből a percekből milyen sokáig és mi­lyen szépen meg lehet élni. Még csak annyit, hogy a tanítvá­nyok Jézustól tanultak imádkozni. Nem maguktól. Az imádságot ta­nulni kell — Tőle. De előbb Hozzá­menni. Megismerni és megszeretni. Azt a Jézust, aki nékünk életünk, üdvösségünk és mindenünk. Ha akarod ezt, akkor hozzon el Hozzá mindig a szíved. Friedrich Lajos A küszöbön szerzetes állt, * alázattal hajtott fejet, Isten szavával vitt csatát, szent büntetésben sose hitt. S szavá'ól megrendült az épület, A fénysugarak beragyogták... Elsőt lélekzett a szabadság és véle legelsőt a hit. Vidor Miklós fordítása. Imádság gonosz gondolatok ellen Uram Istenem, ne távozzál el tő­lem I En Istenem, figyelj rám és segits meg, mert mindenféle hiába­való gondolat és nagy félelem tá­madt föl bennem, amely telkemet gyötri. Hogy mehetek rajtuk keresz­tül sérelem nélkül? Hogy törhetek át rajtuk? En előtted megyek, mondja az Or, megalázom a föld hatalmasait. Megnyitom a tömlöc ka­puit és a titkok rejtekeit feltárom előtted. Tedd meg, Uram, amit mon­dasz és széledjen el szfned előtt minden gonosi gondolat. Ez az én reményem és vigasztalásom, hogy minden bajban hozzád folyamodom, tcbenned bízom, téged szivemből- lclkemből segítségül hívlak és béké­vel várom vigasztalásodat. Kempls Tamás KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK SVÉDORSZÁG A svéd kvékerek vendégeként tíz napot töltött Svédországban a Szov­jetunió baptista egyházának négy és a »Brit és Amerikai Kvékerek« egy­házának öt képviselője. »Hat svéd kvéker társaságában — írja az English Churchman című angol újság — Iskolákat, farmokat, szövetkezeteket, ipartelepeket és más svédországi érdekességeket lá­togattak meg. A látogatás célja az volt, hogy Isten vezetése alatt és a keresztyén testvériség szellemében nagyobb, kölcsönös megértésre jus­sanak. őszinte és barátságos beszél­getéseket folytattak a Kelet és Nyu­gat között fennálló feszültségről. Bizonyos gyakorlati feladatokat tűz­tek ki, amelyek által a szovjetunió­beli és a nyugati keresztyének együttmunkálkodhatnak az emberi­ség békéjének ügyéért.« »A részvevők megegyeztek, hogy saját országaikban beszámolnak arról a szívélyes és megértő szellem­ről, amely beszélgetéseiket jelle­mezte és hogy folytatják azoknak a rendszabályoknak a megbeszélését, amelyek közös céljuk a világ mara­dandó békéjének megteremtése ér­dekében szükségesek« — írja az an­gol egyházi lap. VIETNAM A Vietnami Demokratikus Köztár­saság lelkészeinek nemzeti nagygyű­lésén (Boac tartományban) a külön­böző vallásfelekezetek 146 lelkésze jött össze. Határozati felhívásban szólították fel a vietnami hazafiakat, hogy vallási meggyőződésüktől füg­getlenül egységes küzdelemben ve­gyék fel a harcot a francia betolako­dókkal szemben. CSEHSZLOVÁKIA A csehszlovákiai békeblzoitság Fucsik Julius nemzeti hős halálának tizedik évfordulója alkalmából a legkiválóbb békeharcosok közül hetet az 1953. évi Csehszlovákiai Békedíjjal tüntetett ki. A kitüntettek között szerepel a prágai Comenius protestáns teológiai fakultás dé­kánja, I. L. Hromádka professzor, a Béke Világtanács Irodájának tagja is. Kitüntetést kapott a Szlovákiai Békebizottság elnöke, a Béke Világ­tanács tagja: Horak Alexander ka­tolikus lelkész, miniszter is. *' VATIKAN A Christian című angol lap írja: »Augusztus 27-én aláírták a Vati­kán és Spanyolország között létre­jött konkordátumot, amelyben az ország egyetlen hivatalos vallásának a római katolikus vallást nyilvánít­ják. Az első spanyol köztársaság alatt a vallásszabadságot törvénybe iktatták Spanyolországban, de a fa­siszta uralom győzelme óta a protes­táns istentiszteletek tartását csak olyan helyiségekben engedik meg, amelyek a nyilvánosság elől el van­nak zárva. Jelenleg a protestánsok csupán zárt ajtók mögött folytathat­ják istentiszteleteiket és csakis ad­dig, amíg azokból az utcáról semmit sem lehet észrevenni. A biblia ter­jesztése szigorúan tilos. A konkor­dátumot a többi katolikus államok számára való mintaképként üdvözli a Vatikán. »Ennek a példának a kö­vetése különösen értékes lenne né­hány délamerikai köztársaság szá­mára, amennyiben tárgyalásokba bocsátkoznának vagy megújítanák a Vatikánnal való konkordátumot. Konkordátumunk — írja a Vatikán sajtója — magának Olaszországnak is precedensül szolgálhatna.« Szombat esti közös imádságunk II. Tlm. 3, 1—9. becsületes Tut Lehet becsületesen vagy nem be­csületesen hinni. Az első esetben Isién igazsága meglölti a hívő szí­vet és az mind jobban előre halad az igazság megismerésében. Az igaz­ságban való megizmosodás folytán az Ilyen becsületes hitnek becsületes megnyilatkozásai is vannak. Nem­csak a felszínen, de testeStől-lélkeS- től keresztyén életet él az, akinek becsületes a hite: önzetlen szeretet- ben, készséges adakozásban, sze­rénységben és szelídségben, a ka­pottért mindig hálát adni készen. Az 'ilyen hit mindig és valóságosan hasznára van másoknak és a ' jót szívvel-lélekkel kedveli. VALLJUK MEG, hogy többet adtunk arra, hogy keresztyén­nek és Igaznak láttassunk, mint hagy azok is legyünk. ADJUNK HALAT, hogy Isten tanít bennünket az igazságra és ■■ Szentlelke által építi szívünkben a becsületes hitet. A nem becsületes hit ennek mind az ellenkezője. A látszat benne is megvan. De mindig csak ürügy s a vege soha sem haszon, haladás vagy üdvösség, hanem legfeljebb sa­ját kénye-kedve. Isten azt kívánja egyházától és mlndíífí''keresztyénétől, hogy legyen hltéWrf tálpig becsületes. Ezért tö­rekedjünk a kegyesség erejére s nem hamis látszatára, kerüljük az igében nagyon szemléltetően meg­mutatott bűnt és ne restellünk nyi­tott szívvel tanulni, hogy eljuthas­sunk az igazság teljes megismeré­sére. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy egy. házunk és benne mindannyian tudjunk becsületesen vallást tenni hitünkről emberi köteles, ségeink teljesítésével, egyenes, lelkíiséggel és szeretettel: hogy legyen erőnk a látszat-kegyes­ség kísértésének elkerülésére és Isten Igazságának tanulására. B I B Ll A-OLVASÓ Szeptember 28., hétfő. Zsolt, 93:5., II. Kor. 1:20. Isten uralkodása öröktől való és örökké tartó, örül a zsoltáríró Isten uralkodásának. Az ember iránt -való szeretetének legnagyobb bizonyítéka elküldött egyszülött fia, aki valósággá lett: igenné és Ámenné, Olvasd még: I. Móz. 32:1—3 és II. Tim. 4:1—3. Szeptember 29.. kedd. £s. 49:8., I. Péter 3:22. Az Űr szolgájává fogadja Esaiás prófétát és legfőbb munkájául népe felszabadításét tűzi ki neki. A népek nem éheznek, nem szomjúhoznak többé, nem bántja őket a napnak melege. A legnagyobb áldás szerzője a menny beszállt Jézus Krisztus, akinek alá vannak rendelve az angyalok és minden hatalmasságok. Olvasd még: Máté 18:1—11 és II. Tim. 4:9—22. Szeptember 30., szerda. Zak. 10:12., II. Kor. 4:7, Mindazok, akik Jézus Krisztus követői, világosságot látnak. Gyenge­ségeink, a cserépedényekhez hasonlóan összetöretnek és maradandóvá egyedül Isten dicsősége válik. Olvasd még: IV. Móz. 22:21 és Tit, 1:1—16. Október 1„ estitörtök, Józsiié 3il0„ Ján. 3:11. Józsué leírja azt a jelenetet, mikor Izrael népe menekülése Idején át­kel a Jordán folyón, érzi az élő Isten közelségét, látja ellenségeik legyő­zését. Jézus a Kánál mennyegzőben első csodáját vitte véghez, melyben bizonyságát látták Isteni küldetésének, hittek neki az emberek és ragasz­kodtak hozzá tanítványai. Olvasd még: II. Kor. 6:8—23., Tlt. 2:1—10. Október 2., péntek. Zsolt. 12:6., I. Kor. 1:27. A zsoltóríró lelke tele van panasszal az emberek gonoszsága miatt, mert hízelkedés, hamisság, a szegények elnyomása napi renden van. Isten védi és biztonságba , helyezi a Benne bízókat. Olvasd még: Ján. 12:27—33., Tit, 2:11—15. \ KL -1 fi,.* V , &* vj* Október 3., szombat. « Zsolt. 5:5., Róm. 6:11. Isten gyűlöli a gonoszságot. Eltávolít magától minden hamisságot. Közelében sem maradhat a bűn. A* Igazakat azonban megáldja és ke­gyelmében részesíti. Emberek — int Pál apostol —, haljatok meg a bűn­nek és éljetek Istennek tetsző életet úgy, amint azt Jézus Krisztus taní­totta. Olvasd még: II. Mózes 23:20—26 és Tlt. 3:1—15.------- Szuchovszky Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents