Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-09 / 32. szám

EVANGÉLIKUS ELET Hogyan foglalkozik a szlovák evangélikusok sajtója egyházunk életével? A szlovák evangélikus egyház ' sajtója rendszeresen foglalkozik a magyar evangélikus egyház életével, különösen azóta, hogy a szlovák egyházi delegáció részt vett egyházunk márciusi zsina­tán. A magyar evangélikus egyház életével sok szempontból foglalkozik a , CIRKEVNÉ listy című szlovák folyóirat, mely a szlo­vák egyház hivatalos lapjának te­kinthető, s elsősorban a lelkészek és egyházi munkások olvassák. Cyril Hlavác, a szlovák evangé­likus egyetemes sajtóosztály főtit­kára, akit azóta kineveztek a Tra- noscius-társaság igazgatójának Lip- tómiklósra, s aki a Magyarországon járt szlovák küldöttség legfiatalabb tagja volt, hosszú cikket irt a ma­gyar egyházról. Megállapítja, hogy a szlovák egy­házi delegáció magyarországi látoga­tása történelmi jelentőségű volt. E látogatás »történelmisége első­sorban abban rejlik, hogy két egyházunk történetében most fordult elő első Ízben, hogy egy­házaink képviselői szívélyesen kezet szorítottak a testvéri ke­resztyén szeretet és megértés szellemében. De ugyanilyen je­lentőségű az is, hogy e látoga­tás alkalmával mindkét egyház képviselői gondolatokat és ta­pasztalatokat cseréltek ki, azt tudatosítván, hogy a nemzetek közötti béke megtartásáért foly­tatott roppant küzdelem korában élünk, s az egyházak is hozzá tudnak járulni a béke megtartá­sához.« C. Hlavác kiemeli, hogy a két egy­ház ez alkalomból történt érintke­zése minden vonatkozásban mélyen szívélyes volt s hogy a szlovák dele- •gáció a lelkészekkel, az egyházközsé­gekkel és a hívekkel való találkozás közben megállapította, hogy -a szem- lélhetően jelenlevő, élő Krisztus evangéliumából merítő evangélikus egyházzal találkozott.« Hosszan fog­lalkozik a két egyház vezetőségének első találkozásával az egyetemes egyház székházában, s Itt hosszan idézi df. Vető Lajos és Dezséry László püspökök beszédeit s azok­hoz fűzi a maga megállapításait. -Ezek a beszédek a magyarországi evangélikus hívő nép túlnyomó több­ségének azonos észjárására támasz­kodtak- mondja Cyril Hlavác.-A magyar püspökök megnyilat­kozásai az élő egyházra támasz­kodtak, az Űr egyházára. Szava­iknak visszhangját alkalmunk volt megállapítani több gyüleke­zetben, vidéken és Budapesten.« Kiemeli egy budapesti hétközi bib­liaóra feltűnően nagy látogatottsá­gát és megállapítja: -Ezeknek az embereknek hiába akarja bebeszélni a külföldi rádió, hogy a népi demo­kráciákban nincs vallásszabadság. Tanúi voltunk annak, hogy a magyar evangélikus egyház megértette el- hivatását a mai időkben s új veze­tőivel az élén rálépett a megújho­dás útjára. Az egyházban valóban élő, vallásos hit áramlik, mely az egyházi és vallási célokon túl elő­térbe állítja a munkát és harcot a világ békéjének fenntartásáért. Az egyház ezt a magatartását a sokat próbált haza igazi cél felé igyekvő építésében való élénk részvételével bizonyítja.« A Cirkevné Listy gyakran közöl jelentős híreket a magyar egyházi életről. Többször közöl külföldi egy­házi híreket az Evangélikus Életre hivatkozva és átvesz egyházi szép- irodalmat, így például Németh Ist­ván novelláját, amelyet az Evangé­likus Élet -írjad fiam Eliáb« címen jelentetett meg, vagy közli az Evan­gélikus Élet egyik kommentárját a szlovák evangélikus vezetők magyar- országi látogatásáról. Ján Chabada szlovák egyetemes püspöknek a budapesti evangélikus zsinaton elmondott beszédét a lap vezető helyen teljes terjedelmében közli s fényképet közöl a budapesti zsinatról. Andrej Ludovlt Katina szlovák evangélikus püspök -A mi látogatásunk Magyarországon« cím­mel, Ján Michalko pozsonyi teológiai dékán pedig -Élő egyház« címmel számol be a magyarországi tapasz­talatokról. Michalko dékán cikkét kivonatosan már közöltük egy ré­gebbi számunkban. A. L. Katina püspök ugyancsak a találkozás történelmi jelentőségéről ír és megállapítja, hogy a szocializ­must építve mindkét ország kire­kesztett mindenfajta sovinizmust s ez átment az egyház életére is. Erőtelje­sen kiemeli, hogy a szlovák dele­gáció mind a négy tagja prédikált Magyarországon, szlovák és magyar vegyes gyülekezetekben és megálla­pítja, hogy a magyarországi evan­gélikus egyház szoros kapcsolatban áll és együttműködésben él a magyar református egyházzal. Kátlna püspök beszámol a zsina­tunk által hozott három új tör­vényről és hosszan Időzik a magyar evangélikus egyházi élet különböző vonatkozásainál. A magyar nemzeti élet fejlődéséről elsősorban budapesti és sztálinvárosi tapasztalatok alapján számol be és a magyar művészetnek Is tisztelettel adózik az Operaház -Igor herceg« és -Diótörő« előadásairól való megem­lékezéssel. Valamennyi cikkíró külön kitér a budapesti Evengélikus Teológiai Akadémia munkájára, s idézi dr. Pálfy Miklós dékán beszédét. Meg­állapítja, hogy a teológián gyakorla­tias és igen mélyen teológiai nevelést ad egyházunk, mint megújhodó egy­ház és az élet egyháza a jövendő lel­késznemzedéknek. A. L. Katlna püspök így fejezi be terjedelmes beszámolóját:-Mindazért, amit tíz nap alatt Magyarországon átéltünk, meg­ismertünk, elvégeztünk, őszinte köszönetét mondunk a magyar evangélikus egyháznak s kérjük az Úristent, áldja meg egyhá­zainkat és áldja meg mindkét ország virágzását. A Cirkevné Listy későbbi számai közük Katina püspöknek a budapesti Teológiai Akadémián elmondott be­szédét. Az EVANJELICZKY POSOL című nagy példányszámú egyházi heti néplap szintén gyakran közöl híreket a magyar egyház életéről. Közölte a többi között a budapesti Deák-téri templomban rendezett Tranoscius-est hírét s megállapítja, hogy ez az est nagyvonalú volt. A beszámolóhoz a következő meg­jegyzést teszi: -A magyar iapok örömmel írnak arról az estről, amely nemcsak gazdagította a budapesti szellemi életet, hanem megerősítette az' együvétartozás érzelmeit a szlo­vák és magyar evangélikusok kö­zött.« A lap egy későbbi hosszú tájékoztatásban beszámolt a Réke Világtanács budapesti ülésszakáról, s kiemeli a magyar protestánsok sze­repét s hangsúlyozza az egyházi békeszolgálat szükségességét mind­azon gyakorlati feladatok szempont­jából, melyek a béke megtartásáért folytatott küzdelemben az egyhá­zakra hárulnak. Ján Michalko pozsonyi teológiai dékán a lapban írott hosszú beszámo­lójában megállapítja, hogy Budapes­ten 15 evangélikus gyülekezet van, átlagban 5—5000 lélekkel s e gyűJé- kezetek lelkészei és hívei nem fárad­és nak el a hűséges igeszolgálatban igehallgatásban.-Az Igét tisztán és Igazán hirde­tik. A prédikációk biblikus jel­legűek, a liberalizmus és a ra-.. cionaltzmus ma már meghala­dott álláspontot képvisel úgy az egyházban, mint a teológián.« A vidéki egyházi életről szólva, mint szemtanú ezt Írja: -Egye­nesen meglepő és megindító volt látnunk a csabai óriás templom zsúfolt látogatottságát.« -Az egy­ház ezt a gyönyörű munkát csak azért végezheti így, mert olyan papjai vannak, akik nem szé­gyenük a Krisztus evangéliumát. A magyarországi evangélikus egyház tudja, milyen sok fordul meg azon, hogy jól felkészült lelkészei legye­nek, ezért fokozott figyelmet szen­tel a lelkész! utánpótlás nevelésének. Az egyházi sajtóról írva mefgállu- pftja, hogy az Evangélikus Élet 10.000 példányban jelenik meg s beszámol egyéb egyházi kiadványainkról is. Az új zsinati törvényekről írva, hosszan foglalkozik az új lelkészvá­lasztási törvényünkkel. Michalko dékán is kiemeli, hogy a magyar evangélikus és refor­mátus egyház között milyen példaadóan jó az egyházi viszony és együttműködés. Cikkét a többi közt ezzel a megálla­pítással zárja:-Ez az egyház Jól fogta fel a maga küldetését akkor, amikor a dolgozó nép oldalára állt. Nem csoda, hogy ez az egyház érzi a maga munkáján Isten áldását is. Nem kevésbbé kell hangsúlyozni azt is, hogy ez az egyház a ncp és az egyház bizalmát egyaránt élvezi.« A szlovák evangélikus egyház élete ugyancsak gazdagon tárul fel a szlo­vák evangélikus egyház lapjaiból. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ol­vasóink érdeklődést fognak mutatni azon későbbi beszámolóink iránt is, amelyekkel ezen egyház előtérek örvendetes jeleiről számolunk majd be. Glertz Bo: HITBŐL ÉLÜNK Vászonkötésben. Ara : 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Budapest, VIII., Puskin-u. 12. GYÜLEKEZETI HÍREK Augusztus 9. Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap. Igék: D. e. Róm. 8,1—2; Ján. 0,24—38; D. u. Hab. 2,1—4. Liturgikus szín: zöld. SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE A somogy-zalai egyházmegye lel­készei július 21-én Gyenesdiáson munkaközösségi gyűlést tartottak. Megbeszélték az új zsinati törvénye­ket. A megbeszélést Fónyad Pál nagykanizsai lelkész vezette. Weiler Henrik szepetneki lelkész előadása nyomán behatóan foglalkoztak a lel­készek az egyházunkban fellépő .szek­tás veszédelemméT. Megbeszéltéit, egyházi sájtónk'"’áRfuáns kérdéseit Is. Előző nap este gyámintézeti is­tentisztelet volt ZámolvI Gyula surdi lelkész szolgálatával. Öt választották a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadójául. NYUGALOMBAVONULÄS Dr. Halász Kálmán Budapest- Ferencvárosi, Síkos Kálmán kaiár- péci és Németh Károly lébényi lel­kész július 1-i hatállyal nyugdíjba vonult. Hálásan egyházunkban vég­zett munkájukért Isten áldását kér­jük további életükre. HÁZASSÁG Szuchovszky Katalin, dr. Szuchov- szky Lajos ny. lelkész leánya és Bottá Dénes augusztus 1-én a kelep- földi templomban házasságot kötöt­tek. Az esketést Bottá István lel­kész, a vőlegény bátyja végezte. az evangélikus egyetemes SAJTÓOSZTÁLYNÁL KAPHATÓ KIADVÁNYOK: V Forint Luther: A keresztyén ember szabadságáról — — — — 6.—* Jávor: Kezedre bízom lelkemet 14—, 16 — Kierkegaard: önvizsgálat — 8.— Kierkegaard: Isten változatlan- .sága — — — — — — 2.—< Andersen: Jézus élete — — 4.—■ Dr. Szeberényl Lajos: Gusztáv Adolf — — — — — — 4 — Dr. Szeberényi Lajos: Luther ultramontán ócsárlói — — 6 — Maróthy: Szegények szíve fűzve 10.—, kötve 15.—1 Kemény: Bibliai történetek I, II. 2.—, 3.50 Dr. Nagy Gyula: Az egyház élete — — — — — — 10.—• Bottá: Keresztyén hit és élet 9.—• Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata — — 10.— EVANGÉLIKUS EGYETEMES ‘ SAJTÖOSZTALY Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220278. Keresünk lábaira béna asszonytest­vérünk részére jó állapotban lévő tolókocsit, kölcsön vagy használati díjért, esetleg megvételre is. Cim a kiadóhivatalban. Id. Turcsek Mihály egyházi! 60 évet töltött az egyház szolgálatában Az egyház történetében nagy hely van kimagasló egyházi vezetők szá­mára. Mellettük az egyszerű hívekről csak általánosságban van szó. Pedig az egyház ügyének előbbrejutását ezek az emberek éppen úgy mun­kálják, mint a vezetők. Sokszor ta­lán még jobban. Róluk miért esik olyan kevés szó? Ilyen és hasonló gondolatok fog­lalkoztattak az albertii gyülekezet orgonaszentelésl ünnepségén. Hozzá­teszem azt is, hogy közben jóleső melegséggel gondoltam arra: ime, ezen a nagy gyülekezeti ünnepen valakiről szó esett e «-kicsinyek és névtelenek« közül. A gyülekezet űj orgonáját ünne­pelte és közben nem feledkezett meg az öreg egyházfiról: Id. Turcsek Mihályról sem, aki most van nyolc­vanadik évében és már hatvan éve szolgálja becsületesen és hűséggel egyházát. 175 évvel ezelőtt szentelték fel az Alberti«! gyülekezet templomát Alig néhány hónappal ezelőtt ad­tunk hírt lapunk hasábjain arról, hogy az Albertl-1 gyülekezet ÚJ lelki­pásztort kapott Roszik Mihály sze­mélyében. Most ismét örvendetes eseményről számolunk be: a temp­lom felszentelésének 175 éves jubi­leumára újjáépítették a templom or­gonáját. A gyülekezet kettős ünnepén részt vett Dezséry László püspök, Benczúr László püspöki titkár, Válint János, a Pest megyei egyházmegye espe­rese és még sokan mások. Dezséry püspököt Roszik Mihály lelkész fogadta a presbitérium élén. — Ebben az ősi 'evangélikus gyüle­kezetben — mondotta üdvözlő be­szédében —, népünk hatalmas több­ségét összetevő parasztság és gyári munkásság találkozik püspök úrral. Vegye őszinte beszédnek: a falu dolgozó parasztjai, presbi­terek és egyszerű hívek, lelki- pásztorukkal együtt lázas mun­kával dolgoztak azért, ami ma a legfontosabb: a mindennapi ke­nyérért. De gyárimunkás híveink Is nagy segítségére voltak ebben földműves híveinknek. Azt hi­szem, hogy püspök űr meg van győződve arról, hogy ez a ml magatartásunk egyházi hivő vi­selkedés. Egyházunk Jó szolgá­latát, a béke szolgálatát teszt még szilárdabbá és állandóbbá. A délelőtti istentisztelet idejére, 10 órára a hívek zsúfolásig megtöltöt­ték a templomot. A gyülekezet ap- raja-nagyja jelen volt, hogy részt vegyen az ünneplésen. Dezséry László püspök hirdette az igét. Az istentiszteletet közgyűlés kö­vette, melyet dr. Jugovlcs Lajos fel­ügyelő nyitott meg. Utána Roszik Mihály lelkész ismertette a gyüleke­zet történetét. — A Nógrád megyei szentpéteri ányaegyháznak volt a filiája Szálát nya. A szalatnyai filia lakosai el­hagyták lakóhelyüket és a Pest me­gyei Szentmárla községben teleped­tek le. Innen indultak el 1711. szep­tember 11-én 24 szekéren az AlberH-t egyházközség megalapítói. Velük ment lelkészük is: Claudinyl Fri­gyes is. — A gyülekezet az új lakóhelyen szépen fejlődött és gyarapodott egé­szen addig, amíg 1763-ban súlyos földrengés nem sújtotta őket.- Ennek következtében sok lakóház, valamint a templom is megrongálódott. A csa­pástól magukhoz térve elhatározták, hogy kőből építenek templomot. 1774-ben kezdődött meg az új temp­lom építése és 1778. augusztus 4-én fejeződött be. Szentháromság utáni 8. vasárnapon szentelték fel, ponto­san 175 évvel ezelőtt. Először szlovák nyelven hirdették benne Isten igé­jét. — Az anyakönyvek és jegyző­könyvek tudósításából kitűnik, hogy a további esztendők folya­mán a gyülekezet állandóan szé­pítette és gyarapította templo­mát. 1799-ben tornyot építettek, 1836-ban renoválták a tornyot, 1839-ben ha­rangot vásároltak, 1842-ben orgonát építettek, 1848-ban kelyhet és ostya­tartót szereztek be, 1854-ben a temp­lomot renoválták. 1888-ban a temp­lom tornyát vörös rézzel fedték be és belsejét teljesen kijavították. 1897-ben az oltár körül bőrtérdeplőt készíttettek. 1916-ban elvitték a gyü­lekezet harangját hadicélokra. 1923- ben új harangot szereztek be. 1931- ben renolválták Ismét a templomot. A második világháború ismét áldoza­tokat követelt: a harangot Ismét be kellett szolgáltatni. Az ország újjáépítésekor az ősi evangélikus hit újból feléledt és gyülekezetünk közadakozásból beszerezte a nagy harangot és egy kisebb harangot Is. — Most Ismét ünnepelünk: 18.000 Ft költséggel újjáépült gyülekeze­tünk orgonája. Áldja meg az egyház Ura mindazokat, akik pénzükkel és munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a gyülekezet megünnepelhesse ezt a napot. — Ezen a gyülekezeti ünnepen kell megemlékezni arról is, hogy gyü­lekezetünk egyik munkásának mo.-l van a jubileuma. Id. Turcsek Mihály egyházfi 60 éve áll az egyházközség szolgálatában. Hosszú szolgálati ide­je alatt mindig hűséggel látta el tiszt­ségét és ma a gyülekezet ünnepén mindnyájunk hálás köszönetét tol­mácsolom neki ezért. Ezután Dezséry László püspök emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: — A gyülekezet története első hal­lásra megragadja az embert. Hatalmas és biztos erő nyilvá­nul meg abban, hogy a gyüleke­zet állandóan, kitartóan és szívó­san építette fel templomát, sze­rezte be templomi berendezését és az istentiszteleti kellékeket. Nem pillanatnyi feltobbauásrnl van szó ebben a történetben, ha­nem a Jézus Krisztusra alapozott hitről, mely az egyház iránti ál­dozatkészségben és hűséges sze- retetben folyamatosan nyilvánul meg. — Melég szeretettel köszöntöm az egész egyházkerület nevében ld. Tur­csek Mihályt, a gyülekezet egyház­fiát, aki 60 éve szolgálja az egyhá­zat. Az ő szolgálata is szimbolizálja az egyházközség tagjainak áldozatos és hűséges egyházszeretetét. Válint János esperes üdvözlő sza­val után dr. Jugovics Lajos felügyelő rekesztette be a díszközgyűlést. Délután egyházzenei hangverseny volt, Zalánfy Aladár egyházzenei igazgató, Luhn Ottilia énekművésznő és a gyülekezeti énekkar közreműkö­désével, melyet Somlyód! János kar­nagy vezetett. Benczúr I,ászló püs­pöki titkár hirdette gz igét. S*. A közebéd után Turcsek bácsi ki­ült a lelkészlak udvarán levő padra. Rágyújtott és nézelődött. Leteleped­tem mellé, hogy beszélgessek vele és megtudjak valamit azokból a ta­pasztalatokból, melyeket 60 eszten­dőn keresztül szerzett. — Nagy dolog az kérem, öt lel­kész mellett szolgálni — mondja bó­logatva és látom barázdás arcán, hogy nagyon meghatotta őt a gyü­lekezet őszinte és meleg ünneplése. — De tetszik tudni, sohasem volt panasz rám, mindig igyekeztem a dolgomat rendesen ellátni. Volt idő a lelkészváltozások idején, hogy hosszú hónapokig én őriztem az üre­sen álló paplakot. < Egyébként is. amit itt lát, a fákat, a bokrokat mind én ültettem és én magam is gondoztam és gondozom. — No, de most már biztosan más végzi ezt a nehéz munkát — vetem közbe. — Azt már nem, nem adom ezt én ki senkinek. A fákat és bokrokat én hyesem, a füvet én kaszálom. Éppen tegnap kaszáltam le a temp­lomkertben a füvet. — És nem erőlteti meg ez a ne­héz munka? — Fiatal vagyok én még kérem — mosolyog és a szeme körül össze­szaladnak az apró ráncok. Még hu­nyorít is hozzá. Ahogy beszélgetünk, egyszer csak megkondul a harang. A délutáni szlovák nyelvű istentiszteletre ha­rangoznak. — A fiam harangoz — mondja Turcsek bácsi. — Szeret az is ha­rangozni, akárcsak én. Mert cn bi­zony bolondja vagyok a harangnak. Ma Is gyakran sEoktam még haran­gozni. Harminchat évig én voltam a harangozó. Én is az apámtól vettem át, tőlem meg a fiam vette át. Közben elhallgat a harang és Tur­csek bácsi lassan készülődik, hogy bemenjen a templomba. Búcsúzás közben megkérdezem: — Mondja Turcsek bácsi, a 60 éves, szolgálat alatt semmi hántás, semmi rossz nem érte? Megbecsül­ték mindig a lelkészek a szolgála­tát? Az öreg rámnéz nyíltan és őszin­tén. — Nem mondom, hogy nem ta­pasztaltam rosszat. Bizony sokszor megbántottak. De úgy voltam ezzel, hogy hamar elfelejtettem. A hátam mögé vetettem. És mindig ezt taná­csoltam az idekerülő fiatal segédlel- készeknev ig, mikor valami miatt el voltak keseredve. Már Indul is a templom felé. Meg- hatódottan nézek utána és magam­ban azt kívánom, hogy adjon az egyház Ura ennek a hűséges szolgá­jának erőt és egészséget a további munkára. Szebercnyi Tamáa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents