Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

R S ZÍGOSEVAN GEL IHUS HE TI LH P

XVIII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1953. JULIUS 5é

Nem lehet az a jelszavunk, hogy „kevesebb tudományt“ hanem inkább az, hogy „több tudományt, több igazi kritikát és merészséget“

— mondotta J. L. Hromadka professzor Debrecenben díszdoktorrá avatásakor

A 415 éves ősi debreceni református kollégium díszterme emelkedett ünnepség színhelye volt. Június 24-én J. L. Hromadka professzort, a prágai Comenius hittudományi fakultás dékánját, a 'világszerte ismert kiváló teológust, a Béke Világtanács irodájának tagját avatta tiszteletbeli doktorrá a debreceni Teológiai Akadémia.

A felemelő ünnepségen részt vett és felszólalt Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Vele együtt megjelent Vargha József osztályvezető.

Részt vettek továbbá: a Csehszlovák Köztársaság budapesti követsége részéről Mohelszky követség! titkár és Maszilek követség! attasé. Jelen voltak a Béke Világtanács budapesti ülésszakán részt vett protestáns lelkészek közül: E. Küpers, a »Bekennende Kirche« című egyházi újság szerkesztője, D. C. Thomson délafrikai methodista lelkész, K. Essen nyugatnémetországi lelkész és H. van Dahlen holland református lelkész. Evangélikus egyházunkat dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök, dr. Sólyom Jenő prodékán és Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhclyetPüspökeink körlevelei Péter és Pál napjára

Péter és Pál apostolok napját Magyarországon a történelemben mesz- szibe nyúló hagyományok tartják az aratás kezdeti napjának. A déli országrészeken és egyebütt is ilyenkor mindenütt elkezdődött már az aratás és nincs magyar ember, aki ezekben a napokban ne gondolna az ország földművelő parasztságára s a jövő esztendei kenyérre. Az idei esztendőt Isten jó időjárással áldotta meg s magyar népünknek gazdag a reménysége abban, hogy jó termésünk lesz s békés hazánk dolgozó lakossága ismét előre jut felemelkedésében és jólétében. Most mindén azon . fordul meg, hogy mindenki a maga helyén elvégezze kötelességét, elvégezze a növényápolás, az aratás, cséplés nagy munkáját s hogy az ország földművelő parasztsága idejében és teljes mértékben teljesítse állampolgári kötelességét, a beszolgáltatást, hogy az ország dolgozói kenyerét idejében biztosíthassuk. Az idei kötelességteljesítés a munka vonalán nehezebb lesz a tavalyinál, mert Isten kegyelméből és földművelő parasztságunk szorgalmából gazdagabb lesz a termés. De könnyebb lesz paraszt- Ságunk állampolgári kötelességteljesítése a beszolgáltatás vonalán, hiszen azt éppen a tavalyinál jóval gazdagabbnak ígérkező termés biztosítja. Püspökeink körlevelet bocsátottak ki az egyház valamennyi lelkészének, hogy a június 28-i istentiszteleten emlékezzenek meg földművelő parasztságunk gyönyörű hivatásáról s buzdítsák az evangélikusokat a most előttük álló kötelességek és feladatok, szorgalmas, gondos és idejeben való

tes képviselte.

Pontosan 11 órakor három teológiai hallgató, a régi rebreceni diákok viseletében bekísérte az akadémia dékánját, prodékánját és a tanári kar tagjait, majd újabb tógás teológusok J. L. Hromadka professzort és a hivatalos vendékeket. A magyar és csehszlovák nemzeti himnusz elhangzása után — a teológusok kántusa énekelt —, Tóth Endre dékán üdvözlő szavaival kezdődött el az ünnepség. Elsőnek Győry Elemér dunántúli református püspök szólalt fel és tolmácsolta a református egyház vezetőségének örömüzenetét.

Pákozdy László Márton, a debreceni Teológiai Akadémia prodé- kánja latin nyelven méltatta J. L. Hromadka professzor érdemeit. Miután Tóth Endre dékán ünnepélyesen kijelentette, hogy a Teológiai Akadémia díszdoktorává választja Hromadka professzort, a doktori fogadalomtételre került a sor. A fogadalomtétel után átvette Hromadka professzor' a művészi kivitelű oklevelet és a debreceni Református Kollégium díszes emlékplakettjét. A tanári kar tagjai sorra kezet fogtak az új díszdoktorral, Hromadka professzor pedig cseh nyelven előadta doktori értekezését, amelyet Huszti Kálmán segédlelkész tolmácsolt. A doktori értekezés »A teológia és a teológus felelőssége« kérdéséről szólt.

»Teológusnak lenni mindig annyit jelent, mint magunkra venni a döntés minden kockázatát. A teológia nem pusztán az értelmünkben játszódik le.

A teológia lényegénél fogva az emberi lét gyökeréig hatol le és elkerülhetetlenül gyakorlati következményeket von maga után.

A teológia kötelessége, hogy megszabadítsa az egyházat attól, ami koronként rárakódott. Hogy letépje az emberi szívekről a babonát és kegyeskedést, hogy megtisztítsa önmagát a gőgtől és a kényelmes hagyományosságtól. Mindaz a valódi tudományos kritika, ami az egyházban az apostoli kortól napjainkig lejátszódott, igen hasznos.

Nem lehet az a jelszavunk, hogy »kevesebb tudományt«, hanem inkáb az, hogy »több tudományt, több igazi kritikát és merészséget«, csak ne álljunk meg idő előtt.«

A teológus felelősségéről szólva a következőket mondotta: »A hit belső szabadságára van szükség és merész tekintetre, amellyel a mai történelmi folyamat mélyére nézünk. E fölött nem lehet szemet húnyni, előle elmenekülni. Nem lehet értelmetlenül keseregni.

Számunkra nem elegendők a kegyes szólamok és olcsó elképzelések. Szükséges becsületesen tanulni, odaadóan elmélyedni, bátran közellépni a valósághoz és meghozni a döntést. A politikában való döntést is — azt a politikai döntést, amely valójában nem tartalmatlan »politizálás« többé, hanem az emberért, annak' szabadságáért és méltóságáért, kenyeréért és tisztes lakásáért vívott küzdelemmé változik át az egész világon és éppen a legnyomorúságosabb és legszegényebb helyeken.

Az Isten igéje füzével lángragyúj- tott teológia felelősséget hordoz az egyház határán kívüli világért is, mert az egyház lényegénél fogva a világban él és a világ egészen az egyház szentélyéig hatol. Ezért a teológusnak bátran le kell számolnia a régi világgal a maga tulajdon életében. Kötelessége résztvenni a valóságos életben és hittel menni a megálmodott élet felé. Kötelessége, hogy megértse Isten ítéleteit, amelyek bűneink miatt mint szélvész viharzottak át nemzeteink felett.

Az igazi hit nem mentegeti és nem igazolja magát, hanem mint bűnbánat magára veszi a felelősséget saját nehézségeiért és a világ fájdalmaiért is. Ez a Jézus Krisztus keresztjébe vetett hit értelme.

— Krisztus keresztje alatt kell állnunk, de Krisztus ' keresztje a húsvéti evangélium fényében áll előttünk. Ez pedig a hit győzelmét jelenti, győzedelmes bátorságot a régi világgal való küzdelemben, amelyet bűnbánó szeretettel, de mégis előreszegzett bátor tekintettel folytatunk.«

Amilyen természetes, hogy senki sem fedi te az égő gyertyát valami edénnyel s nem rejti ágy alá, hanem a gyertyatartóba teszi, hogy mindenkinek világítson, ugyanolyan természetes az is, hogy a keresztyének el ne zárkózzanak magukba, önzőén be ne gubózzanak, hanem őrömmel teljesítsék elhivatásukat, világítsanak, azaz tegyék láthatóvá a bűnt, de ugyanakkor sugározzák Isten irgalmasságát is. Mert a fényben »nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jőne«. »Az elrejtőző bűnre« ugyanolyan fény esik, mint ahogy új megvilágításba kerül Istennek észre nem vett, vagy addig nem jól látott irgalmassága.

Jézus Krisztus minket, tanítványokat ilyen fénylő gyertyaként akar látni. Ez az ige azt követeli tőlünk, hogy keresztyénségünk legyen látható ke- resztyénség és másokát szolgáló ke- resztyénségl

i Jogos az emberek követelése, amikor azt várják a keresztyénektől, hogy saját szavaikat komolyan vegyék, éljék azt, amit szájjal vallanak, cselekedjék azt, amit Uruk parancsolt. Az emberek csak akkor becsülik hitünket, ha látják, hogy életünkben és hétköznapi magatartásunkban kiábrázolódnak előttünk a keresztyén erkölcsi jellemvonások. Hitünk ereje és győzelme látsződhat életünkön! Lehetünk Isten meggyujtott gyertyája!

Jogos az emberek követelése akkor is, amikor azt várják a keresztyénekig. Bereczky Albert mondott ezután üdvözlő beszédet, a református zsinat és konvent nevében, majd Horváth Jánosnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének köszöntése hangzott el. »Ez az ünnepi ülés, amelyen Hromadka dékán urat a debreceni református teológia tiszteletbeli díszdoktorává avatják — mondotta —, csak úgy mint amikor Bereczky püspök urat Prágában avatták tiszteletbeli doktorrá, a két egyház közötti kapcsolat megerősödését szolgálja.

Ahhoz, hogy a két egyház között a kapcsolat és a jó viszony létrejöjjön, nagyban segített a két nép baráti viszonya, kölcsönös segélynyújtása és együtt- - működése.

A felszabadulás előtt mind a két országban a hatalom birtoklói tudatosan nacionalista ellentéteket szítottak népeik között. Szembeállították és gyűlöletet akartak teremteni a csehszlovákok és a magyarok között. Ilyen viszonyok mellett az egyházak közötti kapcsolat sem lehetett baráti és normális.

Most népeink jó barátságban vannak és amilyen örömmel, büszkeséggel tekintünk a csehszlovák nép eredményes munkájára, ugyanolyan örömmel és büszkeséggel tekint a csehszlovák nép a mi eredményeinkre, munkánkra.

Népeink barátsága és együttműködése megbonthatatlan, szilárd alapokon nyugszik. Ez a barátság, együttműködés és kölcsönös segítség, mely népeinket mélyen áthatja és további sikerekre ösztönzi, egyben erősíti a világ népeinek békemozgalmát.«

Ezután emelkedett szólásra Dr. Vető Lajos püspök és tolmácsolta az evangélikus egyház, üdvözletét.

Az ünnepség Péter János református püspök záróbeszédével ’ végződött.

tői, hogy másokért éljenek. Jogos ez a követelés, mért maga Jézus áll mögötte, aki azt mondotta, hogy ő nem azért 'jött, »hogy néki szolgáljanak,

hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ö életét váltságul sokakért.« Jézushoz tartozásunk látsződhat szolgálatkészségünkön! Lehetünk Isten másoknak világító és a szolgálatában elégő gyertyája!.

A látható keresztyénségnek és a szolgáló keresztyénségnek az útját nem kell sokat keresnünk, Isten elénk tárja minden percben és minden embertársunkban. Rajtunk múlik, ,hogy lehetünk-e Isten alkalmas gyertyája!

Ittlyk Ernő

A fóti Mandák Belmissziói Otthon és a gyenesdiás Belmissziói Otthon programmját az elmúlt hónapokban gondosan előkészítették s azt az egyházkerületek elé terjesztették. Dr. Vető Lajos és Dezséry László püspökök a múlt héten elfogadták és püspöki körlevélben közzétették a két egyházi központ nyári programmját, mely különböző célkitűzésű csendesheteket és konferenciákat tartalmaz. A programmot a leíkészi hivatalok ismertetik a gyülekezetekkel s , lapunk is közölni fogja azt részleelvégzésére.

DR. VETŐ LAJOS

püspök a Szentírás igéit idézi: »Gyűjt nyárban az eszes fiú, álomba merül aratás idején a megszégyenítő fiú— ez a bibliai igazság ma sokkal inkább érvényes, mint valaha, hiszen ma a magyar dolgozó nép a gazdája az országnak, az ország földjének és mindannak, amit hazánk drága földje terem. A nyári mezőgazdasági munkák szorgalmas elvégzésére buzdít bennünket a háború viszontagságai és megpróbáltatásai következtében sokat szenvedett magyarokat az a világtörténelmi jelentőségű esemény, hogy az elmúlt héten hazánkban, fővárosunkban tartotta harmadik ülésszakát a Béke Világtanács.« A Béke Világtanács munkájának és határozatainak méltatása után a püspök így folytatja körlevelét: »A reménység egyháza vagyunk s azok mellett vagyunk, akik nagy reménységgel nézjk, mindazt, ami ma a földkerekségen /történik s velük -együtt mi magunk is kívánjuk, akarjuk és kör vetéljük, hogy szűnjenek még a földön a háborús vérengzések, szűnjön a népeket nyomorba döntő hidegháború s szülessenek meg mielőbb azok a tárgyalások, amelyeknek eredményeképpen megszületik a kapunk előtt álló béke. A népeknek ezért a nagy reménységéért s annak mielőbbi és minél teljesebb megvalósulásáért ne szűnjünk meg imádkozni és dolgozni. Végezzük munkánkat az eddiginél még nagyobb odaadással, lelkiismeretességgel és félelősségtudattal, szüntelenül arra góndoiva, hogy munkánktól, erőfeszítésünktől függ az, hogy a földkerekség tűz-, láng- és vértengerbe bórul-e, vagy pedig a béke művei épülnek fel diadalmasan rajta.«

DEZSÉRY LÁSZLÓ

püspök körlevelében ugyancsak a Béke Világtanács budapesti ülésezésének jelentőségét méltatja s közzéteszi körlevelében a Béke Világtanács felhívását a világ népeihez. Kiemeli a körlevél a . Béke Világtanács egyetemes határozatait. »A Béke Világtanács tanácskozásain ez alkalommal / a most folyó háborúk, elsősorban a koreai háború megszüntetéséért, Németország demokratikus egyesítéséért s a népek közötti . békés együttélés formáinak megkereséséért emeltek szót. A nemteifoen, hogy olvasóink s a gyülekezetek tagjai ezúton is értesülhessenek ; a sok áldást ígérő alkalmakról. A fóti és gyenesdiási egyházi központ az i evangélikus gyülekezetek tagjai és az evangélikus lelkészek és családtagjaik részére rendez konferenciákat. Imádkozzunk azért, hogy , ez a Programm Isten kegyelméből egyházunk gyülekezeteinek megelevenítésére bő áldást hozzon és nyújtson egyházunk és az evangélikus emberek mai feladatainak elvégzéséhez eligazítást.

zetközi helyzet mostani eseményei azt mutatják, hogy valóban »minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés« s hogy abban a reménységben küzdhetünk tovább a békéért, hogy tanácskozások útján minden nemzetközi kérdés elintézhető. A Béke Világtanács záró nyilatkozata adja a célkitűzéseit annak a világméretekben folyó békeharcnak, amelyben mi is benne vagyunk. Kifejezi a nyilatkozat azt a meggyőződésünket, hogy minden népinek joga van szabadon megválasztania saját életmódját és kötelessége tiszteletben tartani azt az élet» módot, amelyet más népek szabadon választottak. Egy másik felhívásban különösen arra hívja fel a világ békeszerető népeit és embereit, hogy harcoljanak a nemzetközi tárgyalások felvételéért és a legszélesebb körű kultúrcseréért, ami lehetővé teheti mindenki számára, hogy továbbadja munkájának gyümölcseit, technikája eredményeit a tudomány és a művészet vívmányait. ^A mai helyzet korlátlan kilátásokat nyit az emberi kapcsolatok ilyen irányban történő gazdagítására.« Azon kell tehát lennünk, hogy a népek közötti eszmecsere, különösképpen a kulturális érintkezés, egymás eredményeinek megbecsülése és hasznosítása siettesse és segítse elő a kormányok között oly szükséges tárgyalásokat, melyek a lépésről lépésre elért megegyezések útján biztosítják az általános és tartós világbékét.

Gyönyörű, nagy célok ezek s hálát adhatunk Istennek, hogy a magyar nép és a magyar kormány teljes szívvel és egész odaadással áll ezen célok teljesítése mögött. Az a dolgunk, hogy egyházunk lelkészei és hívei is odaadják erejüket és lelkesedésüket a népek közötti jó viszony, a kulturális és gazdasági együttműködés és a tartós béke megszilárdítása ügyének.

Nekünk természetesen elsősorban idehaza van dolgunk. Szolgáljanak tehát prédikációink és lelkipásztori munkánk megmozdulásai, könyörgéseink és erőfeszítéseink ezeknek a céloknak. Elvárom minden munkatársamtól, hogy az emberiség legfontosabb ügye, a béke ügye érdekében most a Béke Világtanács által kijelölt úton és közvetlen célokért Jézus Krisztus parancsolatai alapján és hitünk feloldhatatlan erkölcsi kötelezettségeképpen minden tőlük telhetőt megtesznek.

A hazai békeküzdelem egyik legfontosabb kérdése most itt áll a kapuink előtt. Ez a gyönyörű termést ígérő magyar föld gazdag aratásának önfeláldozó elvégzése.«

A körlevél ezekután a nyári mező- gazdasági munkákkal kapcsolatos kötelességeket tárja fel s így fejeződik be: »Elérkezik a nyári munkák elvégzése után közös munkánk gyümölcsét élvező közös nemzeti örömünk. Isten pedig meg fogja adni azt, hogy megőrzi hazánk és otthonaink, munkánk és kenyerünk tartós békéjét!«

Készülj az ige hallgatására!

Szentháromság után 5. vasárnap Lukács ev, 8:16—18.

Püspökeink engedélyezték és körlevélben tették közzé a fóti és a gyenesdiási egyházi központok nyári programmját

„Gyűjt nyárban az eszes fiú, álomba merül aratás idején a megszégyenítő 'in“ r««.».»