Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-28 / 26. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

)

„A történelemben új fejezet kezdődik a nemzetközi viszonylatokban“

M. Niemöller búcsúnyilatkozata a Béke Világtanács üléseiről és a magyar protestáns egyházakról

Martin Niemöller, a Német Hitvalló egyház elnöke, a nyugatnémetországi hessen-nassaui egyház- kerület lelkészi elnöke, a Békevilágtanács üléseiről múlt szerdán Párizsba utazott, hogy részt vegyen a német-francia viszony békés rendezése érdekében alakult bizottság találkozóján. Elutazása alkalmából megjelent a repülőtéren a magyar protestáns egyházak képviseletében Kiss Roland főgondnok, református konventi és zsinati elnök, Péter János református püspök, zsinati alelnök, a Béke-Világ- tanács tagja, Vető Lajos püspök, Kádár Imre főszerkesztő, a református Konvent külügyi és sajtóosztályának vezetője.

Indulás előtt Niemöller lelkes hangulatban beszélgetett a magyar egyházak képviselőivel, a Béke-Vi- lágtanács budapesti ülésein szerzett benyomásairól. Amikor megkérdezték őt, hogyan hatott rá Ilja Erenburg beszéde, Niemöller előbb hosszan maga elé nézett, majd így válaszolt:

— Ezt a beszédet én is szívesen elmondtam volna.

Lapunk számára Niemöller az alábbi nyilatkozatot adta budapesti élményeiről és a magyar protestáns egyházakhoz fűződő kapcsolatairól:

— Ami a magyar egyházakkal való kapcsolataimat illeti, ökuménikus találkozóinkról már több esztendeje ismerem Bereczky püspököt, Pap László teológiai dékánt; az evangélikus egyházi vezetőkkel, a múlt esztendőben Berlinben és főleg Lundban kerültem közelebbi ismeretségbe. Ügy ismerkedtem meg tehát a magyar egyházakkal, mint a világot átfogó ökumené egy részével. Többször elmondtam már, hogy milyen mély hatást tett rám az, hogy a magyar egyházak nemcsak tárgyszerű és nagy szakismeretre valló teológiai munkásságot fejtenek ki, hanem a Hit- és Egyházalkotmány lundi világkonferenciájával kapcsolatban egészen nagyszabású és őszinte odaadásra valló tevékenységet is fejtettek ki.

Lucknowban is teljes mértékben azonosítani tudtam magamat a magyar protestantizmusnak Péter püspök által kifejtett törekvéseivel, hogy az Egyházak Világtanácsát ne engedjük belesodródni a világ mély szakadásaiba. Megállapítottam, hogy a magyar protestáns egyházak szilárdan kitartanak az egyház ökuménicitása mellett.

— Régen vágytam már arra, hogy saját szememmel is láthassam a magyar egyházakat. örömmel fogadtam el a tavaszra szóló meghívást, aminek sajnos, éppen az indiai tanácskozások elhúzódása

A SZAKADÉK LEGYŐZÉSE

Mk. 2, 13—17.

»Jézus és a vámszedő« e történetéből valódi evangélium szól hozzánk, örvendetes üzenet ez minden ember számára. Mindenki számára, aki bűnös, üj, gyökeresen új dolog meghirdetése van itt.

Kíméletlenül tárul fel itt az a szakadék, amely az embereket két részre különítette el.

Ha az igazak oldalán azokat említik, akik tudósok az írásban és a szigorúan vallásosok pártjához tartoznak, mindjárt tudjuk, hogy ezzel a lakosságnak az a rétege jön tekintetbe, amelyik jólnevelt, művelt, vallásos és illedelmes emberekből áll, akikből az állami és az egyházi életben a nép vezetői kerülnek ki, akik tudásuk és viselkedésük révén »jobbfajta* embereknek számítanak. És ha a másik oldalon a bűnösök alatt a vámszedőket értik, ebből kitűnik, hogy ezalatt azokat az emberkét gondolják, akiknek nincsen ilyen tekintélyük, ezeket tudatlanságuk és az erkölccsel szembeni közönyük következtében durva érintkezési modoruk és tájszólásuk miatt, néha rosszhírt! foglalkozásuk miatt is — az utca népéhez, a »tömeghez« számították. Ezzel azokra az emberekre gondoltak, akik tudják és elismerik, hogy ők nem tartoznak a »jobbfajta« emberekhez.

Ezzel szemben vegyük jói szemügyre, mit is hallunk itt Jézustól s amellett gondoljuk meg, hogy ez a Jézus, mint már hallottuk, az Atya örök világából jött, s hogy ö rajta kifejezetten az Isten jótetszése nyugszik Gyors elhatározással ezt a vámszedő Lévit meghittjeinek 6orába veszi. Ez épp abból a rétegből való, amelyre akkoriban a tisztességes emberek teljes megvetése nehezedett.

És ime Jézus ezt a vámszedőt nem viszi át egyszerűen a szakadékon az innenső oldalra, hanem inkább maga megy át a másik oldalra s a vámszedő a bűnösök egész seregével asztalhoz öl. Egy szó sincs arról, hogy Ö korholó beszédet mondott volna nekik, hogy magát külsőleg vagy belsőleg elkülönítette volna tőlük, ügy viselkedett, mint a vámszedők és a bűnösök barátja. A kegyes írástudók Öt valóban az árulók túlsó oldalán látják.

És ez az, ami felháborította őket.

őszintén megvallva, ez ránk Is kínosan, sőt tán ijesztően hat. Nem tudjuk elhessegetni azt a gondolatot, hogy mi magunk is »talán« vagy »valószínűleg«, sőt falán »bizonyosan« a hívő farizeussal tartottunk volna. Az ember attól, aki Istentől jön, és a világot Istenhez akarja hívni, mégis csak elvárná, hogy ne törölje el a különbséget az istenfélők és az erkölcstelenek között, hanem nagyon is fejezze ki, hogy láthatólag elkülönül az erköcstelen népségtől. Neki a népe »istenes« embereivel együtt egységes frontot kellene alkotnia minden ilyen megnyilvánulással szemben.

Jézus teljes hivatottsággal az árok lulsó oldalára áll. A vámszedőkhöz és a bűnösökhöz. Amidőn Simon farizeus asztalának volt vendége, védelmezőül állt a városszerte Ismert bűnös asz- 6Z0ny mellé, aki könnyeivel öntözte meg lábait. A magát igaznak tartó farizeusról szóló példázatban, aki a templomban a kegyességével kérkedik, habozás nélkül a szegény bűnös pártjára áll, aki a mentségére egyáltalán semmit sein tud felhozni. Amidőn a szenteskedő írástudók egy házasságtörő nőt vezetnek eléje és kárhoztató ítéletet akarnak kicsikarni tőle, kimondja a lefegyverző szót: aki közülünk bűntelen, az vesse rá az első követ. A hegyi beszédben boldognak mondja a lelki szegényeket.

Oly tudatosan és szándékosan áll az árok másik oldalára, hogy a kegyesség képviselői elviselhetetlen kihívásnak érzik ezt és Öt halálra ítélik.

S ezzel kerül még Igazán a túloldalra. Nézzetek a Golgotára! Milyen társaságban látjuk meghalni? Két rablógyilkos között hal meg.

És e pillanatban így kiált lel: »Elvégeztetett!« E pillanatban végezte be azt a munkát, amelyre az Atya közénk küldte. Azért küldetett, hogy a bűnösök közé számoltassék s ezek az övéi legyenek s az Ö igazsága tulajdoníttassék azoknak.

Jézusnak ebben a magatartásában áll az evangélium, az örömhír a mi számunkra. Jézus nem gyengeségből vagy tévedésből, hanem mérhetetlen erővel foglalja el ezt az álláspontot. Ö tudja, hogy Istem, az ö Atyja, szereti a bűnösöket s ezért küldte öt, a Fiát ebbe a világba.. A magából kivetkőzött ember arcán is ott látja az Isten bélyegét, Ezért hívja magához valamennyit: a sántákat és bénákat, az iszákosokat és paráznákat, az elesetteket és kitaszítottakat.

Ezzel valami roppant nagy dolog világosodik meg előttünk. Valami, amit a keresztyén egyház végzetesen mindig újra szem elől téveszt: Isten nem a világ ellen, hanem a világért küzd. Nem az emberek ellen harcol, hanem az emberekért! Nem állít fel frontot a világ ellen, hanem Krisztuson keresztül a világba hatol. Nem átkoz ki, nem von elválasztó vonalat, ő feláldozza magát érte.

Ez éppen az ellentéte a farizeusi magatartásnak.

Vagy. talán azt gondolja közülünk valaki, hogy

ez túlsók kedvezés a bűnösök felé? Ezzel csak azt árulná el, hogy a biblia üzenetét egyáltalán nem értette meg.

Pedig ez abban áll, hogy a háromszor szent Isten a bűnös emberek iránt a legnagyobb kedvezést adta meg azzal, hogy Fiában G maga emberré lett és minket istenfiakká Tett. Akkor bizony nem értette meg, mi a karácsony, mi a nagypéntek és mi a húsvét.

Es most kételkedhetik-e még valaki abban, hogy a hallatlan szeretet előtt teljesen megszűnt az emberi szakadék jelentősége és hogy mi valamennyien — mindkét oldalon — egyképp bűnösök vagyunk ö előtte? Nincs élő, aki igaz ö előtte. Mindnyájan vétkezünk és szűkölködünk Isten dicsősége nélkül, innen is, túliról is. Mi valamennyien nem lehetünk elég örvendezők és hálásak, hogy mindannyiunk számára áll ez az igazság: Jézus a bűnösöket magához fogadja!

Samuel Dieterle

miatt nem tudtam eleget tenni. Most viszont csak három napra tudtam jönni, a Béke-Világtanács ülése alkalmából, azonban három nap alatt is szereztem bizonyos benyomásokat a magyar egyházakról.

örömmel tapasztalhattam meg, hogy a keresztyén gyülekezetek a világon mindenütt ugyanazok. Nagyon remélem azt, hogy az ősszel visszatérhetek Magyarországra, ahol betekintést nyerhetek az egyházak életébe.

— Vasárnap, futó, de nagyon mélyreható benyomást szerezhettem Budapest életéről. .Jártam Budán az egyik templomban és meglepett, hogy teljesen tele volt, ami nyugaton csak nagy ünnepeken szokott előfordulni. A főváros élete nagy örömmel töltött el. Különösen feltűnt, hogy mialatt Közép-Európá- ban az emberek tekintetét, magatartását még mindig a háborús fáradtság jellemzi, itt a szó legszebb értelmében gyermeki örömmel és természetességgel vett részt a nagy sokaság a Margitsziget, a sétaterek, az utcák életében. Elnéztem a Margitszigeten a családokat, ahol apa, anya, gyermekek nézték hosszasan a meleg forrásban játszadozó arany halacskákat. Az operában őszinte elragadtatással hallgattam a ritka, magasszínvonalú műsort. Nem tudtam levenni a szememet Fischer Anni kezéről, aki egy nagy művész, zseniális ihlettségével és ugyanakkor utolérhetetlen technikával játszotta Liszt zongoraversenyét. A magyar népi együttes játékát sem lehet elfeledni.

— Először vettem részt a Béke- Világtanács ülésén, mint vendég, és e mögött az a személyes reménység van, amit Németországban sok keresztyén és nem-keresztyén ember oszt velem, hogy

ugyanis a történelemben Is új fejezet kezdődik a nemzetek közötti viszonylatokban, hogy a világ sorsa emberileg szólva attól függ, hogy szilárdan, tartósan munkálkodunk és fáradozunk a szilárd béke formálásán.

Azt remélem, .hogy mind a keleti, mind a nyugati kérdésben a feszültség enyhülésének bátorító időszakába jutottunk.

Martin Niemöller végül megismételte azt a reményét, hogy az őszszel ismét Magyarországra jöhet és akkor behatóbban részt vehet a magyar egyházi életben és hogy látogatása maid a magyar és német protestáns egyházak közötti régi ökuménikus kapcsolatok felújítását és elmélyülését is eredményezheti a kölcsönös szolgálatban,

»Két dolog van a világon, amit nem lehet megállítani: Isten munkáját és az ember haladását.-«

Stanley Jones.

A SZERETETSZOLGÁLAT HÍREI

AZ ELMÚLT VASÄRNAP, június 21-én két jelentős esemény állott a szeretetszolgálat jegyében. A budai egyházmegye gyülekezeteinek kiküldöttel a hűvösvölgyi intézetben gyülekeztek. Délelőtt Ruttkay Elemér lelkész Igehirdetése után bibliakörökben folyt az eszmecsere. Ebéd után minden részt vevő megtekintette a két intézményt és részben nagy megrendüléssel, részben azzal az elhatározással tértek vissza, hogy az intézményekkel kapcsolatot tartanak és áldozatkészséggel támogatják. Délután először Sztehló Gábor lelkész tartott előadást a szeretetszolgálat alapjáról, a bűnbocsánatról, majd ismertette az intézmények életét. Azután Várady Lajos két jelenetet olvasott fel »Anániás és Safira« című színdarabjából. Scholz László lelkész I. Kor. 13. alapján szólott a szeretetről, amely áldozat nélkül semmi. A befejező áhítaton Danhauser László lelkész hirdette az igét »Magunk oda-szánása« címmel. A megjelentek 360 forintot adakoztak az intézmények javára. Budafok és Óbuda pedig jelentős értékű fehérneműt ajánlott fel az idióták otthona javára.

A BUDAPEST-FASORI GYÜLEKEZET vasárnapja Is a diakonla jegyében folyt le. Délelőtt Sztehló Gábor lelkész prédikált. Az offertőriu- mon kívül sok gyülekezeti tag hozott áldozatot az ügy érdekében. Este zsúfolásig megtelt az Akadémia díszterme. Itt előadták Wislöff- Koren: Még az éjjel elkérik a te lelkedet című evangéliumi színdarabját. A nagy hatást keltő darab meghallgatása után az offertóriumot is az intézmények javára ajánlották íeL

Nyikoláj metropolita

evangélikus egyházunkhoz intézett üzenete

Lapunk munkatárs? felkereste Nyikoláj metropolitát, aki sajátkezű levelében a következő üzenetet intézte egyházunkhoz és lapunk olvasóihoz:

Annakidején nagy örömmel értesültem arról, hogy a Béke Világtanács gyűlését Budapestre tűzték ki. Noha a világ sok fővárosában jártam, itt először vagyok.

Engem is elbűvölt a város s az a vendéglátás és szeretet, mely körülveit bennünket, ideérkezetteket. Engem, mint szovjet polgárt, külön is örömmel tölt el a barátság és szeretet érzéseinek kifejezése hazáin és annak képviselői iránt Budapest lakossága részéről.

Mint a békemozgalom részvevője, meg vagyok elégedve n Béke Világ- tanács budapesti ülésének munkájával. Nem kétséges, hogy a béke ügyét ismét erőteljesen előbbre vittük.

Mint keresztyén, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a béke legyőzi a háborút, mivel Isten, akiben mi hiszünk, az igazság és a béke Istene s az 6 akarata nélkül az életben semmi sem történik.

Testvéri szeretettel köszöntőm a magyarországi evangélikus egyház küldötteit és híveit s az »Evangélikus Élet« olvasóit. Őszintén kívánom nekik,, valamint a nemes, talentumos, munkaszerető magyar nép minden fiinak és leányának Is a boldog életet. A ti népetek szenvedélyesen vágyik a békére és lelkesen küzd a békéért. Erről mi tudtunk, de ezt most a saját szemünkkel láttuk cs a saját szívünkkel éreztük mi, akik a világ minden tájáról ősszegyülekeztünk a Béke Világtanács ülésére. A ti népetek is — ebben mélységesen hiszek — méltán fogja élvezni a béke édes gyümölcseit, amikor a béke uralomra jut az egész földön, az egész békeszerető emberiséggel való közös erőfeszítéseink következtében. n

Budapest, 1953. június 19.

NYIKOLÁJ metropolita, az orosz pravoszláv egyház képviselője a Béke Világ- tanácsban

Elmélyültek kapcsolataink az orthodox egyházzal

A Béke-Világtanács ülésszakával kapcsolatban jövő ökuménikus kapcsolatainkra nézve rendkívül jelentős találkozások történtek a magyar protestáns egyházak, valamint a magyar görögkeleti egyház vezetői és külföldi ortodox egyházak vezetői között.

Dr. Kopolovics Iván, a magyar görögkeleti egyház adminisztrátora megjelent az evangélikus egyházegyetem fogadásán június 20-án este egyházegyetemünk üllői-úti székházában azokkal a külföldi lelkészekkel egyetemben, akik a Béke- Világtanács budapesti ülésezése alkalmával részt vettek az egyetemes egyház fogadásán. Dr. Kopolovics Iván adminisztrátor egyháza nevében díszebédre hívta meg dr. Vető Lajos és Dezséry László püspököket abból az alkalomból, hogy a magyarországi görögkeleti egyházak vendégül látták Nyikoláj moszkvai metropolitát. A református egyetemes konvent által James Endicott kanadai Sztálin Békedíjas lelkész tiszteletére rendezett ünnepi fogadáson pedig megjelent maga Nyikoláj metropolita is dr. Kopolivics Iván adminisztrátor kíséretében. Jelen volt ezen a fogadáson Valérián Zaharia nagyváradi román ortodox metropolita is.

Ezek a találkozások kétségtelenül történelmi jelentőségűek.

Az orosz ortodox egyház világszerte Ismert metropolita ja: Nyikoláj, aki Alexij moszkvai patriarcha helyettese, ez alkalommal először látogatta meg a magyar protestáns egyházakat s kifejezte testvéri érzéseit a magyarországi református és evangélikus egyház iránt, melynek

hűséges népszolgálata, hazafiassága és a békéért kifejtett küzdelme már régóta Ismeretes volt előtte.

Nyikoláj metropolita egyházaink vezetőivel már több külföldi és hazai konferencián és értekezleten találkozott, s most még szorosabbra fűződtek ezek a személyes szálak az orosz ortodox egyház és a magyar protestantizmus között.

Jelentőségéhez mérten kell méltatnunk Zaharia román ortodox metropolita látogatását is a református egyetemes kohventen, ahol egyházunk vezetői is megjelentek s ahol

a szívélyes együttlét azt bizonyította, hogy népeink és egyházaink számára alapvetően változtak meg azok a viszonyok, amelyek között egyházi szolgálatunkat végezzük.

Isten iránti hálára indító tény, hogy az erdélyi román metropolita és a magyar protestáns egyházak vezetői e találkozással is megpecsételhették a történelem folyamán oly sokszor egymás ellen fordított népeink, és egyházaink testvéri kapcsolatát és együttműködését, népeink és a-', népek közötti béke fenntartásának egyik fontos biztosítékát.

Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szerete- tünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart.

Kölcsey Ferenc: Parainesis

B I B Ll A-OLVASÓ

Június 28. Vasárnap. Nehemlás 1:5, 6„ I. Thess. 5:17./ »

Bűneink ellenére is szeret, keres az Isten. Gyermekei vagyunk, várja bízó, gyermeki, könyörgő imádságunkat. Ha Krisztus nevében kérjük, meghallgat bennünket. Éljünk hát kiváltságunkkal.

(Olvasd még: I. Móz. 50:15—21. — Ez. 5:1—10.)

Június 29. Hétfő. Ézs. 45:22., Ján. 3:35.

Az ég és föld hatalmas Ura, az egyedül igaz Isten megtérésre hív, hogy megtartassunk, el ne vesszünk. Az Atya a Fiú kezébe adott mindent, — minket is. Krisztusban nyílt meg az út az Atyához, a boldogsághoz. Menjünk a nyitott ajtó útján Krisztussal, az életre. (Olvasd még: Ján. 8:1—11. ■— Ez. 7:1—10.)

Június 30. Kedd. Ézs. 53:3., Ján. 5:14.

Hinni a magát érettünk keresztig, halálig megalázott Krisztusban; ez a mi hivatásunk. Kicsinnyé, semmivé kell lennünk, hogy 0 lehessen nagy mlbennünk, Krisztust követő, szolgáló, hívő életünk dicsőíti az Istent.

(Olvasd még: II. Kor. 2:5—11. — Ez. 11:14—21.)

Július 1. Szerda. Zsolt. 37:28., II. Kor. 7:4.

Isten minden örömnek alapja. Krisztusban olyan örömre hívott el, amely minden ember életét beragyoghatja. Krisztusban örvendő életünk láttán szülessen minél több emberben vágyódás az örömszerző Isten után.

(Olvasd még: Máté 5:43—48. — Ez. 13:1—12.)

Július 2. Csütörtök. Bír. 8:23., I. Kor. 1:31.

Nem uralkodásra, hanem szolgálatra hivattunk el. Az Ür uralma a ml békességünk és boldogságunk. Krisztust követő, őt dicsőítő életünk hirdesse, hogy 0 a mi bizodalmunk, ö a mi utunk. Járjunk boldogan, szolgáló szeretettel az ö útján.

(Olvasd még: Máté 18:15—20. — Ez. 14:12—23.)

Július 3. Péntek. Ez. 34:11., Ján. 10:29.

Isten megkeresi az övéit. Engem is, téged is megkeresett. Krisztusban életét értünk odaadó pásztorként jelentette ki magát. Hallgassunk a Pásztor szavára. Kövessük öt, higgyünk Benne.

(Olvasd még: Rom. 15:1—7. — Ez. 17:1—10, 22—24.)

Július 4. Szombat. V. Móz. 33 -X, Hóm. 11:32.

Isten szereti engedetlen gyermekeit, szeret bennünket, pedig nem érdemeljük meg. Engedetlen gyermekeihez, hozzánk, elküldte az engedelmes Fiút. Mentő szeretete utáltassa meg velünk engedetlen életünket. Lássuk meg, hogy nem a magunkéi, hanem az övéi vagyunk. Az engedetlenség útjáról hazatalált életünk hirdesse kegyelmét.

(Olvasd még: Gál. 6:1—5. — Ez. 18:1—3., 20—24. — Jer. sir. 3:22—32.)

Schád Ottó • »