Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-06-22 / 25. szám

evangélikus elet 3 ELŐ VÍZ A megfagyott lelkiismeret Ä napokban nagyon megkapott a századforduló egyik elbeszélő művészé­nek (W. Korolenko) „Fagy“ című no­vellája. Az író egy szívetfogó történetet mond el annak igazolására, hogy a „lelkiismeret is megfagyhat“ és még hozzá előbb, mint maga az ember. A jLjéna folyó partján, télvíz idején, 40 fokos: hidegben több napon keresztül 6zánon utazik két ember. A szörnyű hi­degben szinte meggémberednek. Sokszor t szinte még a lélekzetiik is elakad. Szempillájuk között vékony jégcsapok húzódna];. A hideg behatol ruhájuk alá, izmaikba, csontjaikba, a csontok vele­jéig. A gyilkos hidegben a lelkiállapo­tuk is megváltozik: benyomásaik tom­pulnak, az embereik gyűlöletesek lesznek előttük. Már csak arra törekszenek, hogy ia szánon minél kényelmesebben elhe­lyezkedjenek és minél kevesebbet mo­zogjanak. Aztán ülnék megmerevedett testtel. Ilyen állapotban vágtat el a szánunk, az üt szélén ülő megdermedt ember előtt, aki csak a mozdulataival jelzi ké­rését: „Ne hagyjatok itt megfagyni. Vegyetek fel a szánra.“ Bár a szánon idő két ember látja a segélykérő sze­rencsétlent, de a fejük meg sem moz­dul és a szemük meg sem rebben. Ott hagyják a nagy hidegben és ők tovább vágtatnak. Este a meleg kályha mellett felengednek dermedtségükből és akkor eszükbe jut a lehagyott ember is. Ekkor igyekeznek érte küldeni, de már későn, mert a feltámadt jeges északi szélhen az úton maradt ember meg­fagy. A történethez az író nagyon elke­seredetten teszi hozzá: „Ezeknek az embereknek megfagyott a lelkiismere­tük, azért hagyták ott a segélytkérő embert. De aJni soha sem fagy meg az a kényelemszeretet és az aljas farizeusi képmutat ás.“ Az író keserű megállapítása a szí­vembe hatolt. Igaza van. Szomorú való­ság, hogy sokszor megfagy a lelkiis­meretűnk, amikor másik ember meg­segítéséről, dolgainak előmozdításáról vau szó. Jézus is nagyon jól ismerte a megfagyott lelkiismeretű embert, amikor az irgalmas samaritánusról szóló példázatot mondja, akkor is ilyen megfagyott lelkiismeretű pap és levita áll előtte, akik nagy ívben elkerülik a kifosztott és megsebesített embert, a helyett, hogy segítettek volna rajta. Az irgalmatlan szolga is megfagyott lelki­ismeretű ember, aki pár garasért' képes a másik életére törni. A Gazdagról és T .á 7. árról szóló történetben ugyancsak megfagyott lelkiismeretű a Gazdag, aki miközben torkig van a jóval, el­nézi, hogy az ajtaja előtt sebekkel meg- rakottan éhezzen Lázár. A megfagyott lelkiismeretű emberrel az történik, ami elbeszélésünk szereplői, vei: megfagy henne a szeretet, eltom­pul a fül a segélykérés meghallására, megjegesedik a szem a rászorultak meglátására, megmerevedik a kéz és a láb az elesettek felemelésére. Voltakép. pen egy nagy jégtömbbá válik az em­ber, úgyannyira, hogy már igazában nem is ember. Csak egy kis kényelem­ről kellene talán lemondani, hogy a másikon segítsen, de jaj, a Ikényelemsze­Májusban tartotta a Magyar Tudo­mányos Akadémia évi nagygyűlését. A gyűlésen felmérték az Akadémia elmúlt évének munkásságát és új munkatervet készítettek. Erdey-Grúz iTibor, az Akadémia főtitkára be­számolójában a következőket írja: «Akadémiánk komoly munkát vég­zett abban az irányban, hogy a nagy­számú tudományos probléma közül kiválasztotta azokat, amelyek fejlő­désünk jelenlegi szakaszában a leg­fontosabbak, s kiépítse az ellenőrzés­nek azt a rendszerét, amely a tudó­sok kölcsönös tapasztalatcseréjére alapozva lehetővé teszi az alkotó munka termékenyebb gyümölcsözteté- sét. Számos tudományágban kijelölte a tudomány, népgazdaságunk és kul­turális életünk fejlődése szempontjá­ból legjelentősebb kutatási témákat. Az Akadémia elnöksége megkezdte az egyes tudományágak helyzetének és tudományos intézmények munkájá­nak megvitatását is. Bár a munka még nem folyik kellő rendszeresség­gel és elmélyüléssel, az eddigi kezde­ményezések biztatóak. A tudományos osztályainak az idei tiagygyűl&íen rendezett ülései s a közgyűlésen megállapították, hogy az (utóbbi félévben is jelentős lépéseket tett az Akadémia a magyar tudomá­nyos élet további gyors fejlődését elősegítő szervezeti, személyzeti és 'tárgyi feltételek megjavítása terén. Kormányunk megalapította az Aka­démiai Kísérleti Orvostudományi Ku­tató Intézetet. A Központi Kémiai Kutató Intézetet, valamint a Mérés- technikai és Műszerügyi Intézetet és megkezdtük e kutatás e három nagy centrumának szervezését, építkezései­nek előkészítését. Jelentős az a munka is. amelyet a Tudományos Minősítő Bizottság a tudományok doktora és kandidátusa retet nem fagy meg! Csak a szájjal val. lőtt hitnek kellene cselekedetté válni, csak a sok „Uram, Uramozás“-nak kel­lene életté válni, de jaj a farizeusi kép- mutatás, az sem fagy meg. Csak a lelkiismeret fogy meg. Emberi életeik mennek tönkre, ros- kadnaik össze, futnak zsákutcába, mert akik segíthettek volna, azoknak megfa­gyott a lelkiismeretük. A megfagyott lelkiismeret néha fel­olvad, de igen sokszor már későn. El. beszélésünk két emberének is felolvadt később a megfagyott lelkiismerete, de akkor már megfagyott az, akit megfa­gyott lelkiismerettel elkerültek az úton. Alig van gyötrőbb érzés, mint az, ami. kor egyszerre csak élni kezdenek azok a segélykérő, kiáltó szavak, amelyeket megfagyott lelkiismerettel nem akart az ember meghallani. Ekkor át kell élnie az embernek azt a gyötrő kínt, amelyet így fejez ki a költő: „Ajkkor nem tetted, most már nem lehet.“ A lekésettség nyomorúsága szakad az em­berre és ekkor átél valamit a földi kár­hozat gyötrelméből. A megfagyott lelkiismeretű ember sokszor azzal igyekszik igazolni önma­gát, hogy nem érdemes az embereHen segíteni, mert azok egyfelől érdemte­lenek reá, másfelől még az érdemesek is nagyon hálátlanok. Es azzal magya­rázzák megfagyottságukat, hogy a sok csalódás és vereség, amit a másik em­ber megsegítésének munkájában tapasz, taltak, oly mértékben lehűtötte őket, hogy elment minden kedvük attól, hogy a másik ember szolgálatában égessék el magukat. Az ilyen okoskodás csak jele annak, hogy itt valóban megfa­gyott lelkiismeret.ről van szó, mert ahol élő a lelkiismeret, az segít minden csa­lódás és kudarc ellenére, nem pedig okoskodik. A megfagyott lelkiismeretet az 1st én szeretetének tüze élővé teheti. Ez a szeretet fölolvaszthatja a megfagyott lelkiismeretet, amely nyilvánvalóvá lett előttünk a Jézus Krisztusnak a keresz­ten megmutatott szeretedében. Ott olvad meg a megfagyott lelkiismeret, ahol a*z ember észreveszi: „Úgy szerette Isten ezt a vlágot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.“ Ahol az ember ezt az Igét meghallja, ott magétól felenged a megfagyott lelkiis- meret és ehhez az Igéhez kötve, igyek­szik Istennek ezt a szeretetőt a másik ember felé aprópénzre váltani, a másik emberért önmagát föláldozni, ha szük­séges, a másikért még az életét is oda­adni. Ettől kezdve mér egyáltalán nem törődik az ember azzal, hogy érdemes-e a-z embereket segíteni és bogy hálásak-e vagy sem, hanem boldogan . segít, mert átélte Istennek azt a segítségét, amellyel őt „bűnnek, halálnak, ördög­nek hatalmából megszabadította és ma­gáévá tette.'1. Bárcsak sok megfagyott lelkiismeretű ember kerülne az Isten szeretetének forró füzébe és szabadulna fel a másik ember kikötések nélküli, boldog öröm­mel való szolgálatéra. Káldy Zoltán fokozatra pályázó egyetemi tanárok tudományos működésének felülvizs­gálatával végzett. Az akadémikusok­nak ez alkalmat adott, behatóan megismerkedni számos kutatónk mun­kájával, eredményeivel és képességei­vel — ez meg fogja javítani jövő tudomány tervezésünket. Áz Akadémia idei nagygyűlése meg­mutatta, hogy hazánk tudományos életében örvendetes módon kezd meghonosodni a tudományos élet hatalmas fejlesztője, — a bírálat. Bármily örvendetes is ez, hiba lenne, azt hinni, hogy tudományos életünk vitaszelleme már kiforrott. Sok a teendő még e téren, s különösen fej­lesztenünk kell az önbirálatot. Nö­velni kell tudósaink felelősségérzetét a kritika elhallgatásával okozott erköl­csi és anyagi károk miatt is. Tudo­mányos étetünk számos eredménye és számos hibája tárult fel az Aka­démia nagygyűlésén. Az eredmények növelik a magyar tudósok munka­kedvét és önbizalmát, de nem teszik etbizakodottá őket a hibák feltárása, munkájuk megjavítására és munka- módszereik fejlesztésére sarkalja őket. Üjra bebizonyosult; hazánk tudósai egyek az egész magyar nép­pel és büszkék arra, hogy részt vesz­nek a szocialista építés hatalmas munkájában.» Nagy érdeklődéssel kísérjük a híre­ket és jelentéseket Akadémiánk munkásságáról. Megnyugvással lát­juk, hogy az Akadémia ma már az, aminek alapítói szánták, tudományos életünk középpontja és irányítója, és ma már bátran nevezhetjük a mi Akadémiánknak, mert minden törek­vésével a népej szolgálja. ülésezett az Egyházak Világtanácsának Tanulmányi osztálya ’Az Egyházak Világtanácsának tanul­mányi osztálya április harmadik he­tében a hollandiai Zettenbcn ülésezett. Az ütés munkját a nagy tavaszi for- rósághutláim ellenére is lelkesedés és elmélyedő szorgalom jelleenezje. A közös kutató munka tárgyia. a bibliai eschatológia, azaz a keresztyén reménység tanítása volt. Míg az Egy­házak Világtanácsának alapító ütésért Amsterdamban 1948-ban, eléggé szűk volt a látókör, az őskeresztyénségre oly jellegzetes Krisztus másodszori visszajöveteVének várakozását illetően, addig a most előkészítés alatt álló második Világgyűlésen, melyet az amerikai Evanstonban tartanak meg 1954-ben, uralkodó helyet biztosíta­nak A készülődő gyűlés központi té­máját, így határozták meg: «A ke- resztrefeszített Ür, a világ reménysé­ge.» Ezt a központi témát az Egy­házak Világtanácsa Központi Választ­mánya állal létrehozóit bizottság ha­tározza meg teológiailag, amelynek közel 30 figyelemreméltó teológus és keresztyén gondolkodó a tagja. A hol­landiai konferenciára ez a harminc teológus ült egybe abból a eélbób hogy az. Egyházak Világtanácsa Ta­nulmányi osztálya által kitűzött né­hány ó-, illetve újtestámentumi esz- chatológiai kérdést tanulmányozzon át. A munkakonferencia elhatározta, hogy második ülését ez év júniusában New Yorkban tartja meg. A zetteni ülésen Ázsia, Afrika, Európa és Ame­rika egyházainak képviselői jelentek meg. Az ülés elnöke az angol Richardson A. Canon volt. Résztvet- tek még Nygren lundi püspök, Stähl G. és Käsemaun A, német professzo­rok, valamint Vriczen Th. C. holland ótestámentumi kutató professzor. Az ötnapos munkáról készült jegyző­könyveket valószínűleg az ősz folya­mán hozzák nyilvánosságra. Az ilyenfajta teológiai kutatómun­ka oka egészen gyakorlati. A mai nemzedék szinte követeti a helyes ke­resztyén tanítást a «világ jövőjét» il­letően. A keresztyén egyházaktól vi­lágos tanítást várnak arra vonatko­zóan, hogy mit tartalmaz ez a keresz­tyén reménység és mire kötelez. A kü­lönböző egyházak képviselőit éppen ez vezette közös, alázatos és komoly bibliai kutatómunkára. Egyetlen egy­ház sem vigasztalhatja magát azzal, hogy ezt a témát már eléggé áttanul­mányozta volna és már éppen eleget hirdette Krisztust, mint a mi remény­ségünket. Űt mellett Amerre a szem e'lát, az út mellett emberek serénykednek a földeken. Köztük fejlődik, nő a holnap kenye­re. Szárbaszökkent búzatáblák ringa- nak mellettük. A mesgyén pipacs tar­kítja a zöldelő vetést, másutt meg dolgozó asszonyok fejkendője. Az egész felelt kéjklik az ég. A gondvi­selő Istent érezzük itt fejünk felett. Az egyik búzatábla mel.ett két ház áll Egymást nézegetik a fényben. Puszta falak, üres ablakok ásítanak az egyikben, rombadőlt. A másik pirostelős, új; ablakából muskátli mo­solyog kifelé. Mi leit a másikkal1 Ki lakta? E vitte a háború vihara. Ma már csak a rom beszél a pusztu­lásról. Kiáltó ellentétképpen a rom­ház előtt vidám kis gyermekcsapat játszadozik. Hangjuk csilingelőse fel­veri a romház néma udvarát. Tán az új otthonból jöttek ide játszani. Pacsirta az égen, gyermekek a föl­dön, élet, vidámság és munka minden­felé. Csak a ház szörnyű sicársága sír ki beőle. Az egyik oldalon az élet, a másikon a halál. Itt a jövő, ott a múlt. Béke és háború, építés és rombolás, kenyér és nyomor, gond­viselés és félelem ebben az egy kép­ben. M’t gondo’sz, a kettő közül vájjon melyik oldalra állít téged az Istent Z, L. £uthec maitdta „Énekeljetek néki új éneket, lantol­jatok lelkesen, harsogón.“ 33. zsoltár. 2. „Isten egyik leggyönyörűbb és leg­dicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Az ördög egyszerűen nem bírja ki. Az ének a művészetek egyik legjelesebbje. A dallam megeleveníti a szöveget. Mint Saul királynál látjuk, elűzi a szo­morúság leikét. Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbé­kél, feléled és megújul. A zene Isten gyönyörű és dicső adománya, egyene­sen a teológia rokona. Semennyiért sem adnám oda az én csekély zenei tudásomat. Rá kell kapatni s állandóan szoktatni az ifjúságot erre a művé­szetre. Énekeljetek az Ürnak új éneket, éne­kelj az Ürnak te egész föld! Mert Isten kel az Ürnak te egész föld! Mert isten megvtdámította szívünket és lelkünket egyszülött Fiával.. Tudósaink ma mir a népet szolgálják Békét! Békét! — kéri a Mindenhatót hitfel­fogásra való tekintet nélkül minden őszinte keresztyén. Békét! — hirdeti minden lelkipásztor, »ki nem tagadta meg kötelességét és keresztyéni lelkiismeretét. Békét! — követelik a művészet és a tudomány dolgozói mindenütt a vilá­gon, akik értékelik a kulturális vívmá­nyokat és meg akarják őrizni a pusztu­lástól. Békét! — kiáltanak an üzemek és gyárak dolgozói, az új élet építői. Békét! —— mondják a parasztok, a földművelőik, akik a zöldelő mezőkben és a föld gyümölcsében gyönyörködnek. Rákét! —. zengik az anyák, a nők, kik gyönyörködnek gyermekeikben g a családi élet melegsége életörömük.- * Vájjon a földön minden ember vá­gyik-e a békére? Nem. Sajnos, vannak olyan emberek is még mindig, akik új világháborút akarnak, akik a romok­ban, a nyomorékokban, a pusztulásban találnak gyönyörűséget. Ezek emberi szörnyek gondolatai szöges ellentétben állanak a keresztyén elvekkel. Nem­csak a keresztyéni elvekkel, hanem ál­talában az emberiesség gondolatával. Terveik népellemesek. A kultúra és a haladás megátalkodott kerékkötői. A keresztyéni erlcölcsneíc, a jósán ér­telemnek és az önfenntartási ösztönnek vissza kellene tartania a harmadik vi­lágháború szószólóit és el kellene téri« teni gyilkos terveiktől. Tapasztalatain«! sajnos arra késztetnek, hogy ne szá­mítsunk az új világháború szervezőinek jóakaratára. Szembe keli állítani velük a világ népeinek békeakaratát. A keresztyének milliói mutassanak példát az emberiségnek a béke-harcban is. Gyülekezeteink, szószékeinlk konfe­renciáink a béke helyei legyenek. Min­den alkalmat ragadjunk meg a béke hir­detésére. A világon mindenütt békegyűlés eket tartanak a különböző .hitvallású és po­litikai nézetű emberek, akik az embe­riség haladásáért küzdenek, akiknek al­kotó munkájukhoz békés élet szükséges. Keresztyéni kötelességünk hogy imá­ban és gyakorlatban támogassuk eze­ket a gyűléseket. És ha látunk tétová­zókat és kicsinyhitűeket, emeljük fel szavunkat, mint a Béke Fejedelménelc küldöttei és erősítsük meg békeharcuk­ban. „Maga pedig a békességnek ura adjon nektek mindenkor minden tekintetben békességet“. (II. Thessalo,nika, 3, 16.); FOTIJ, orosz- orthodox érsek j Szombat esti közös imádkozásunk FELÜLRŐL VALÓ BÖLCSESÉG Póld. 9:1’—10. Az isteni böteeség, amire ez az ige hív nem csupán taniultságof, képzet?- séget, tehetséget, mövetíiséiget jeJent, hanem lelkierőt, Léleík-jelenléteí, Isten aka­ratiéinak ismerte tét és tiszteletét, a gyakorlati életben valló hívő elágazod ást, sőt életet (8:351). Az ilyen böloseség értékesebb az aranynál, dráigagyöngyiniéL erőd várnái a Péld. sAeriint Isten maga adja (Elf. 1:8.), mint ahogy adta Józsefnek Mózesnek, Salamonnak, Pálmáik, vagy az első keresztyén gyülekezeteiknek (J. Kor- 12:8.). A 'tanítványok is azért bölcseik, mert Jézustól kapták böfceeségüket (Luk- 21:15., Mt 23:34.). Aki az evangéliumot, Istennek nagy titkát ismeri, az bölcs Isten szerint (KoL 2:3. — I. Kor. 1:30.) és szüntelen,üi a jóban foglalaté® (Rom; 16:19.). Az -ilyen böltseségneik elilenállbaitaitilan ereje van (Ap.lEsel. 6:10.). Kaphatsz te is ilyeci bötcseséget? Igen! Olvasd az írást (II. Tim. 3:15.), engedelmeskedj Jézus szavainak (Mit. 7:24.), menj a gyülekezetekbe,, hogy találkazz olyanokkal akik Isten szerint bölcseik (Péld. 13:20.), imádkozz érte (Jak. 1:5.)! Hidd el: boldog az, aki megnyerte a faöfcseséget (3:13.). ADJUNK HALAT: a kereez'tre'feszített Krisztusén?, Isten bölcseségéóríj hogy aiz egyedül bölcs Isten pünkösd után adta és adja a bői- cseség Leikét (És. 11:2.), hogy Krisztusiban hívő szívvel it természetben >ás történelemben (folyton teremtő Isten bölcse- sétgét felismerhetjük. VALLJUK MEG: hitetlenségünket, hogy bolondságnak tartjuk mi Is teteti bölcseségét, hogy diosékszimk böioseségűnkikei ('És. 5:21 ^ hogy nem használjuk lel Istennek ezt az ajándékát: , KÖNYÖRÖGJÜNK: bölcsészért, mint Safiamon (I. Kir. 3:5—12.), a keresz­tyén bölcseségben való növekedésért (II. Pt. 3:18.), hogy! Isten bötcsesége hirdettessók. Hafcnscher Károly BIBLIA-OLVASÓ Június 22. Vasárnap. I. Móz. 49:18; Máté 25:1; És. 55:T—7; I. Kor. 10:1—13. Isten Jézus Krisztusiban ingyen bűrboceátnatot adott minekünk, ö a mi ■kárhozattól és bűntől megszabadító Istenünk. Ez volt Izrael népe számára j®, azonban Izraeliből is elvesztek sokan, mert zúgolódtak, bálványimádók! voltaik. Mi tanuljunk meg Isten kegyelméből élni. Június 23. Hétfő, Zsoi. 67:2; Jám. 16:27; Csel 6:1—7; I. Kor. 10:14—22. Minden bajunk végső gyökere: nlinicsen 'közösségünk Istennel. Isten kö­zösséget alkar teremteni közte és máközöítümk a Jézus Krisztus által; Ezért áld_ meg és szeret rmokét. Ezt adja az Úrvacsorában *is. Istennel való közösségiből tápíákkoz1 tátik egyedül keresztyénségünlk és szeret et- szdgálatunik. ^ Június 24. Kedd. Zsolt. 59:17; Luk. 5:11; Jám, 3:30; És. 49:1—7/a; I. Kor. 10:23—31. A hatalmas Isten, akié a íöld és araiak teljessége, lehajol az emberhez^ Emberek ez ő tanítványai lehetnek. Énekeljük az ő hatalmát s minden? az ő dicsőségére cselekedjünk. Június 25. Szerda. Jer. 23:3; M't. 10:19—20; Fii 2:1—30; I. Kor. 11:2—16. Krisztus bizonyságtevő, az Atyának engedelmeskedő életet vár az övéitől; Erre nemeseik példát adott életévei és Szentlelke által ma se adja reá as erőt. Krisztus bizonyság te vő életre hív családunkban, gyülekezetünkben egyaránt. Június 26. Csütörtök. • II. Króm. 20:12; Luk. 5:4; Csel. 19:1—7; I. Kor. 11:17—26. Az ember Krisztus nélküli tehetetlen, Kétségek gyötrik, céltalan, tanács- tóten. Tanuljunk meg kevesebbet akarni magunk s többet figyelni Krisz­tus akaratára. Június 27. Péntek. I .Móz. 6:9; Mt. 5:15; Luk. 12:49—53; I. Kor. 11:27—34. Krisztus tanátvámyainak az élete ás bizonyság üt el. Egész életük vilá­gítás aizoknak, akik körmöt tömik vannak. Június 28. Szombat. És. 55:1; Mt. 10:8; Jám. 10:40—42; És. 12; I. Kor. 12:1—3. i-Nagy aiz Isten és hatalmas“. Bőséges az ő kegyelme és elégséges min­denre. Ezt 'hinni és erről bizonyságot tenni, c®a'k a Szeniüélek által lehel; Köoyötpgjüqik SzeotMekérj; - ^ <*, Bárány Gy*da

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents