Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-06-22 / 25. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1952. JÚNIUS 22. Dr. Vető Lajos: Teremje az egyház most a béke gyümölcseit" ff Június 19-én Sarto'.fa évi közgyűlését Nyíregyházán a tiszai evangélikus egyházkerület. A -ftőiEgyfijés _ munkarendjének gerioce dr. Vető Lajos püspök jelentése volt, ame.ybő! alább közlünk részleteiket. .Az egyház rém azért van, hogy éppen csak legyen — mondotta a püspök. — Az egyház Isten uralma alatt él. Ez azt jéterti, hagy Isten úgy uralkodik rajtunk, hogy szeretet-be-njmuo; kálja a mi megváltásunkat és üdvösségünket. Tőlünk azt -kívánja,_ hogy mi is szolgáljunk -neki. Az Igéből nyilvánvalóvá lesz, hogy Istent közvetve ember társainkon keresztüli szolgálhatjuk. Az egyháznak, mint közösségnek is ez a feladata. A bűnös ember azonban mindent elkövet, hogy Istentől rendelt kötelességeinek teljesítése alól kibújjék. A vallást is sokszor megpróbálja felhasználni arra, hogy Mjá-tsza Istent.^ Még a biblia szavait is Isten akaratával ellenkező módon tudja alkalmazni a saját önzése és k-ényelemszerete alapján. Csak egy példa. Amikor Jézus így tanította apostolait imádkozni: .Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is“, akkor arra buzdította őket, hogy kérjék Isteni: törje meg ezen a fö.dön a bűn. a nyomorúság, a betegség és a halál hatalmát, mert ezek nem föle vannak. Viszont a kényelmes, a nagy feladatok elöl visszarettenő ember, hogyan érti a Miatyántek ezt a kérdését. Sokszor a lelkészek is, hogyan afal- r-ízzák ezt a kérést egy-etgy hajjjileset, ■ Bí.;y temetés »jfeafenáva!.? Nem azt mond vák-e, hölgy bele kell nyugodni Isién "akaratálba? Nem azt a látszatot keltik-o ezzel, minit hogyha_ a nyomorúság, S Öetiegöég. és a halál (a bibliai kinyilatkoztatás, szerint a bűnnek ezek a következményei) istentől és Isten akarata szerint váók lennének, úgyhogy ezek etilen bármit tenni istentelen dolog lenne? Iát is látjuk, hogy könnyebb belenyugodni valamibe, mint felvenni a harcot, imádkozni és küzdeni ez éieírontó erők és hatalmak ellen. Ennek a szolgálatinak sokféle formája van. A Hegyibeszéd, Jézus példázatai. azután Máté: 25. rengeteg útbaigazítást nyújt m.a is számunkra. Ugyanúgy az ótestamentomi próféták is. Pál apostol szavaival pedig így foglalhatnánk össze ennek a lélek&zerinti szolgálatnak gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, béketörés, szívesség, jóság, szelídség, mértékletesség, Kétségtelen, hogy magyar evangélikus egyházunk az egész magyar protestantizmussal és keresz- tyénséggcl és az egész magyar néppel együtt nagy erővel vesz részt a békeíroot ránkeső szakaszán a békéért való küzdelemben. Egyházunk hivatalos vezetői a békeharc minden eseményével kapcsolatban bzonyságot tettek egyházunk s népünk békeszeretetéről. Örvendetes jelei vannak annak is, hogy letkészi karunk tagjai kezdenek erőteljesebben bekapcsolódni a békéért folyó küzdelembe. Őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy a béke ügye többet vár tőlünk, keresztyén emberektől, lelkipásztoroktól, Istenországának murvásaitól, mint amennyit eddig tettürk érte. A konkrét történelmi sztuációban konkrét feladat áll az egyház előtt. Küzdeni a békéért, harcolni az ellen, hogy egy harmadik világháború zúduljon rá az emberiségre. Althat-e világosabban és tisztábban etikai feladat előttünk? A bűnös ember azonban itt is 'kibúvót keres. Például azt mondja, hogy mi nem is a világ külső békességéért dolgozunk', hanem az ' Istennel, való megbékélést szolgáljuk, vagy • mi a Jézus békéjét vagyunk' hivatva munkálni. Így él vissza a bűnös természet a legszebb bibliai Ííijeiepíésekkel, csakhogy kivonhassa magját a nagy feladat «lói, amelyet Isten akarata átütött nemzedékünk elé. Önző, bűnös természetünk elten ezen a' ponton is fel kell vennünk a küzdelmet. Magunkban is és gyülekezetünk tagjaiban is. Isten mindeneiéi nagyobb tehetőséget nyújtott ma az egyház számára, hogy megmutassa erkölcsi tisztaságát és erejét a szocializmus révén gyökeresen átalakuló világinak. Az egyház legfelsőbb vezetői, a lelkészek járjanak ebben jó példával legelői!. Képzeljük el milyen fenséges dolog lenne, ha egyszer a történészek ezt írhatnák meg az emberiség történetének egyik korszakáról, erről a mi ■korszakunkról: ezekben az években a födkerekségen rettentő feszültségek voltak, a világháború veszedelme éveken át fenyegette az emberiséget, de az emberiség legjobbjai összefogtak s megakadályozták az újabb világháború kitörését, de ebbői a győzelme® küzdelemből pedig szépen kivette részét az egyház is, de 'képzeljük ei azt is, hogyan néznének reá, könny és véráztat- -ta romok felett keresve és kutatva a harmadik világháború okait. Meg keli állapítani, hogy az egyház, a kérész- tyéniség nem tette meg azt, amit megtehetett volna a béke megmentése céljából. Avagy hogyan képzeljük el az egyház jövőjét az új szocialista társadalmi rendben, ha ennek' a társadalmi rendnek sikerül megmentenie a békét, viszont kiderül, hogy ebben áz egyház nem volt segítségére. Lehet e jövője egy ilyen új társadalmi rendben az egyháznak, a keresztyénségnek, azoknak, akik snagifkat keresztyénednek vallják. A jó fa, jó gyümölcsöt terem — mondotta Vető püspök. A továbbiakban evangélikus egyházunk és az állam közötti viszonyról szól, megemlítve, hogy a Népköz társa- Ságunkkal kötött egyezmény és az alkotmány alapján az elmúlt évben is zavartalanul folytatta életét és munkájúi Az áÉamsegéfy-t egyházunk s annál aíkaímazotóai pontosan megkapták. Az egyezményben 'kikötött .összegen felül minden evangélikus lelkész államsegélyt kapott. Az álam és az egyház közötti jó viszony továbbra is az állami egyházügyi hivatal biztosította. Mind Kossá István a hívtál első elnöke, mind utóda Horváth János nagy megértéssel, gok .tapintattal és jóindulattal munkálták az egyház és az állam közötti jóv iszonyt. Az Egyetemes Egyház Elnökségének felhívása a hívekhez Kedves Hittest véreink! A Minisztertanács ezév má jus 18-án határozatot hozott az 1952. évi aratás, behordás, csépié*, másodvetés, vala- ntirrträ" TarlőhánitáS vejjrSBjtSsáról. A részletes rendeltet végén a következőket olvassuk: „A Minisztertanács felhívja a termelőszövetkezetek tagjait, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozóit, továbbá az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy jó munkájukkal, a teljes munkaidő kihasználásával érjék el az aratás, csép- lés, másodvetés és tarlóhántás munkáinak minél gyorsabb befejezését és ezzel biztosítsák dolgozó népünk jövő évi kenyerét, segítsék elő szocialista építésünk meggyorsítását, békénk még szilárdabb védelmét.“ „Népünkkel együtt kiharcoltuk én átdolgoztuk a békéért való küzdelem két győzelmes esztendejét64 — mondotta Dezséry püspök a bányai egyházkerület utolsó közgyűlésén A Deák-téri gimnázium díszterme sok történelmi nevezetességű esemény színhelye volt már. Június 19-én ismét cgv ilyen esemény gardagilo-tla a sort. A bányai evangélikus cgyhi&kc- rület utolsó közgyűlésiét tartotta ezen a napon. Dezséry László püspök jelentésében beszéde elején ezt a téúyt emeli ki: <A bányai evangélikus egyházkerület utolsó közgyűlésére jöttünk össze. Belső egyházi átalakulásunk, vagyis egyházunk jövőjére való engedelmes berendezkedésünk- szorgalmas és nagyütemű munkája közben gyors számadást adunk az elmúlt esztendőről és megyünk tovább gyülekezeteinkkel és újjáalakuló egyházmegyéinkkel a jövőbe. Egyházkerületünk történetiét eddig senki sam dolgozta fel az elmúlt esztendő alatt, nekem sem lehetett hozzá munkaerőm. Bizonyára akad majd valaki és e2t magam szorgalmazni fogom, aki feldolgozza mindazt, ami ebben a hatalmas egyházkerületben, evangélikus egyházunk népességének több mint felét kitevő nagy egyházi közösségében, annak egcsz történetén keresztül jég- bement. Ami ennek az. egyházkerületnek a múltjából közvetlenül ránk- lairtozik, az nyilván van mindannyiunk előtt. Az elmúlt rövid két esztendő megfeszített munkában telt el, melynek vezető szempontjai a múltból való okulás, a jelenben való tájékozódás, s a jövő útjainak keresése voltak. Istennek adott hálával mondhatjuk, hogy egyházunkban előfordul mind a három' szempontból egyházkerületünk tagsága kivette a részét az országos egyházért való felelősségből, mind szélesebb rétegei kereslek az őszinte kifejezését munkában és élethen egyaránt annak, hogy a magyar nép hűséges lelkipásztoraiként állanak helyt a szolgálatban. Gyülekezeteink pedig vezetőkben és presbitériumukban megújulva járták az új élet útját. Tapasztaiatokat szereztek arról, hogy Istennek ereje van arra, hogy újjáépítse és történelmi feladataihoz felemelje őket. Gyülekezeteink állnak a lábukon, élik gyülekezeti életüket, gondoskodnak a háztartásbeli szükségleteikről, teljesítik közegyházi kötelezettségeiket, sokszor szép példáját adják a történelmi új helyzetben a aló kezdeményezésnek, általában pedig engedelmesen tanulják azt a leckét, amit Isten feladott nekünk, mint egyháznak a szócializ- mus építése idején. Népünkkel együtt átharcoltuk cs átdolgoztuk a békéért való küzdelem két győzelmes esztendejét, s minden eddiginél meggvőzö- döttebben énekeljük a reformáció himnuszát, Erős vár a mi Istenünk.» A püspök beszédének következő részében az egyházkerület szempontjából tárgyalta az I. zsinati törvény jelentőségét, tmiajd az állammal való kapcsolatról szólott, s többek között a következőket mondotta: «Egyházunk és a Magyar Népköz- társaság kifejlődött és mindig virágzóbb .kapcsolat tekintetében különösen két eseményről emlékezem meg. 1952. januárjában változási történt az állami Egyházügyi Hivatal elnökének személyében. Kossá István!, az Állami Egyházügyi Hivatal első elnökét kohó- és gépipari miniszterré nevezték ki, utódául pedig Horváth János, az Á. E. H. eddigi helyettese kapott kinevezést. Horváth János elnök az Állami Egyházügyi Hivatal élén elődjéhez hasonló tapintattal, hozzáértéssel és jóindulattal intézte egyházunk minden odatartozó ügyét s egyházikerületünk s annak gyülekezetei sokszor érezték ennek a jóindulatú ügykezelésnek és az egyház nagyvonalú állami támogatásának áldásait. Eg vlá/,U erű létünk közgyűlése foglalja jegyzőkönyvébe hálásan Horváth János Állami Egyházügyi Hivatali elnök tevékenységének eredményeit Lelkészeinkben nemcsak a megelégedettség, és az anyagi biztonság érzései, hanem a néphez való hűségnek, hálának és a hazáért hozott áldozatnak szelleme is megerősödött az elmúlt esztendőben. Ez természetesen silány dolog volna, ha csak az állami jövedelmek mértékében emelkedne bennünk. Kétségtelen megerősödő!!, tisztult és félreérthetetlen lett lelkészeink hazafias állásfoglalása, politikai meggyőződése és magatartása is az elmúlt esztendőben. Ezt az egyházi vezetőség állhatatos nevető munkájának, a letkészi munkaközösségek mindig jobb közszellemének köszönhetjük, de ezeknél is sokkal inkább azoknak a bámulatos eredményeknek, amiket dolgozó magyar népünk az elmúlt esztendőben elért, Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság kormányának böles és szilárd vezetése nyomán lelkészeinket és gyülekezeteinket mindinkább lelkesítik, ezek az országépítő és a nagy dolgozó töoiegek érdekeit szolgáló eredmények és különösen a békéért vívott hare gyümölcsei. Nemzeti egységet formáló ereje s az egész emberiségért mutatott lenyűgöző felelősségtudata. Lelkészeink és rajluk keresztül gyülekezeteink naponta hallják a béke megőrzéséért ' és fenntartásáért folytatott küzdelem győzelmeit, hálásan tapasztalják azt " az erőt és öntudatot, amit a békéért küzdő emberiség vezetőseregeként a Szovjetunió népei Sztálin útmutatása nyomán mutatnak és minden nap öntudatosakban örvendeznek azon, hogy a nyugati országok dolgozó népe is hogyan eszméiké- .dik az emberiség békéjének megőrzése érdekében saját, háborút előkészítő kormányaik ellen vívott harcra s hogyan üti ki a béketábor .százmillióinak a segítségével a háborús uszítkó kezeiből a háborús propaganda hamis kártyáit. 'Pv Lelkészeink. egyházi munkásaink és híveink serege mindinkább jelentkezik, mint békésen építő és békéért harcoló népünkkel szolidáris erkölcsi testület. Á püspök ezután az egyházi béke- küzdelem kiemelkedő eseményeit ismertetve megállapította, hogy az egyházkerület lelkészei a II. békekölcsönjegyzés alkalmával átlagosan 513 forintot jegyeztek éa az egyházkerület munkásainak jegyzése összesen 110 ezer forintot tett ki. Felemlítette azoknak a lelkészeknek a nevét is, akik a békeharcból szolgálati helyükön legjobban vették ki részüket. A gyülekezetek életéről szóló »beszámolójában többek között ezeket mondotta: «Egyházkerületünk gyülekezetei az egyházkerület! közös célok, az egyházkormányzati utasítások végrehajtása és az.egymás terheinek hordozása tekintetében igen szép előrehaladást teltek fel Az egyházközségek mindenütt megtudták teremteni a megfelelő és elégséges gyülekezel ige- szolgálbü alkalmakat. Mindenütt elvégezték a vallástanítást, azok között, akik arra jelentkeztek. Mindenütt elvégezték, sőt igen szép sikerre! zárták a konfirmációt. Mindenütt fenntartották az ifjúság keresztyén nevelésének különlffeő formáit. Egyházunk szabad igthirrictű szolgálata meglenni gyümölcseit és fenntartja egyházunk életét. A gyülekezetek háztartására vonatkozóan hálával kell megállapítanom, hogy az egyházközségek vezetőségének mindenütt sikerült a keretek fenntartása és az. egyház legszükségesebb anyagi szükségleteinek fedezete. Ürömmel számolok 'be arról, hogy a felszabadulás utáni egyházi újjáépítés adatainak felvétele országosan megtörtént és csakhamar köz- zétehetjük azokat a valóban isten iránti hálára kötelező s méreteikhez képest lenyűgöző számadatokat, melyek ezi a háború utáni egyházi újjáépítést jellemzik, melyekből különösképpen messzevilágít evangélikus egyházunk és magyar hazánk; államunk közötti gyümölcsöző jóviszony példás szelleme.» Jelentésében a püspök részletesen beszámolt a lelkésznevelésnek az egy- f.házkerület életével összefüggő kérdéssel rőt, majd • ismertette az egyházi sajtó helyzetét, és a rádiós istentiszteletek ügyét. A rádiós istentiszteletekkel kapcsolatban kiemelte azok jelentőségét és értékét a hívek életében. Beszámolt a nagybudapesti egyház zenei életéről, valamint egyházkormányzati intézkedéseiről és a kerület- ivón történt személyi változásokról-, Evangélikus egyházunk vezetősége attól a fele’ősségtSl indíttatva, amelyet népünk iránt érez és örömest vállal, Isten igéje*»’apján áSva eddig is kötelességének érezte, liogy tanácsokkal és útmutatással irányítsa dolgozó népünket. Amikor jövő évi ‘kényerü-nk biztosításáról van szó, — s tudjuk, hogy evangélikus híveink naponként a legszentebb ,imádságban fördűlóaik az Egeik Urához a mindeninapi kenyérért, — felhívjuk a tfigyéjmüket arra, hogy Isten akarata szerint ezért a kenyérért szorgalmasan, arcunk verejtékét sem kímélve kell dolgozunk és fáradoznunk. Isten igéje számtalan helyen figyelmezteti Isten gyermekeit arra. hogy a mindemnaipi kenyér 'biztosításáért örömest rmunikiálkodttioik kell. A Pél-da-be- szedek Könyve 6. fejezeteiben olvassuk Istennek reánk ia vonatkozó figyelmeztetését: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az 5 utait. és légy bölcs! Aknek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, nyárban szerzi meg az ö kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. Ö te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy (kis kézösszefonás, hogy pihenjek; így jő el, mint az útonjáró. a te szegénységed, és a te tszűkölködésed, mint a pa-izsos férfiú!“ (Péld. 6:6—11.). Az ige így mutat reá arra, hogy egyfelől mikor van a kenyér 'biztosításának a fő ideje. A nyár ez, amikor az aranykalásszal rengő rónasá-g hívja szerte szép hazánkban mimikára a do'gos kezeket. Az áldéa, amely borítja földjeinket, csak akkor tesz kenyérré, ha hangyaszorgalommal végezzük el ez aratás, a 'begyűjtés, a. cséplés munkáját s mindazt, ami: ézZél tepeso'iajban, szükséges jövő 'évi Jíenyefünik ■' bizton síiására. De másfelől rámutat Islert igéje arra is; hogy mi a sorsa annak az embernek és annak a népnek,' amely nem használja kj a nyári . munkaidőt- a legnagyobb szorgalommal: szegénység, szüköí'ködés vár reá. Harmadszor figyelmeztet az ige arra is, hogy amikor nem volt megtelek) vezetősége a népnek, akkor micsoda gondot jelentett számiéra a mindennapi kenyér idején való biztosítása. Isten kegyelméből ma a magyar népnek olyan bölcs vezetősége van, amely idejekorán megmutatja, mit kell tennie, hogy jólétben értessen s építhesse a jövő nemzedék számára is 6zép -hazánkat. Most is íme a nép jóléte, mindennapi kenyerének biztosítása céljából szól hozzánk, mit kell tennünk. Luther Márton Kiskátéja szerint ez a jó vezetés, — .jó kormány* — Isten akarata szerint hozzátartozik a -minden- roapi kenyérhez. Kormányunk jó rendeletét Isten kezéből vesszük tehát s Istennek enigedelmeakedve teljes odaadással igyekszünk azon, hogy mindent ■megtegyünk, ami csak tőlünk telik annak végrehajtása érdekében. Krisztus Urunk egyik szép tanításából vesszük a következő igét: „Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt reá. mert az aratás elérkezett“ (M-árk 4:29.). Ezt cselekedjük mi is mted- an-nyian, akiknek elsősorban kell mezőinken a mindennapi kenyérért fáradoznunk, „azonnal“, — pontosam ezt kívánja tótunk M:.tii«zter ran ácsunk határozata is. A késlekedésből, munkánk nem odaadó és hűséges végzéséből ugyanis mérhetetlen ‘károk érnének bennünket, amit hazánk egyetlen becsületes dolgozója se kíván. Mindennapi kenyerünk, békénk és jólétünk érdekében kérjük és intjük egyházunk népét és vezetőit, vegyék k’ teljes erejükkel részüket a nyári mezőgazdasági munkákból, olvassák át ismételten a Minisztertanács idevágó határozatát, ismertessék azt másokkal is, a lelkészek kirön a hirdetésben körlevelünk szószéki ismertetése kapcsán, hogy így egy 4 szívveHiiíckkei, Isten iránt' hálával és. engedefenességsgeí műnk á’ik od ju ok hang y aszor gal onim al, mint -hazánk bölcs és dolgos polgárai a magunk és mindnyájunk kenyeréértMdíályíi Ernő Dr. Vető Lajos t egyetemes felügyelő, püspök, viiági elnök egyházi elnök
