Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-05-25 / 21. szám

evangélikus elet 3 4m ÉLŐ VÍZ Jairus Lukács 8:40—421 a, 49^56. Jairus neve magyarul: „megvilágosí­tott“ vagy „fényforrás“. A Szentírásban a név rendszerint jellemző a viselőjére. Jairus neve is az, amint látni fogjuk. 1. Jairus Jézusnál. Feltűnő dolog. A tekintélyesek, tehetősek, „vallásosok“ megvetették Jézust. „A zsidóktól való félelem miatt“ nem is mertek hozzá jönni. (Ján. 19:58.) Istenhez, Jézus Krisz­tushoz azóta is a szegények és bűnösök jönnek igazán. (Jak. 2:5.) Ezért kell úgy bánni velünk Istennek, mint Jairussal. Egyetlen gyermeke a halálán van. Min­dent elveszít benne. Ezért jön most így. Leesik Jézus lábai előtt, ö, a város zsi­nagógájának a feje! Nem törődik vele, hogy ennek mi lesz a következménye: kitaszítják mint bélpoklost. Igen nagy a kockázat. De így hozza ki a végső n^gy haj a hitet, így jön igazán Jézushoz. Azóta sincs másként. Isten kénytelen megengedni a legnehezebbet ahhoz, hogy a hit keresztültörhessen egészen oda Jézushoz. 2. Ha nem jön Jézushoz Jairus: akkor egyetlen gyermekét eltemeti, s vigaszta­lanul omlik össze az élete. Gyötrő miért-ek: miért engedte ezt Isten? — miért haragszik rá? — miért, hiszen mindig istenfélő volt? -— mi célja fs van még az életnek? Összeomlás, min­den hiába . . . Kevés „Jairus“ van. An­nál több panasz, keserűség, miért. Mert sohasem jöttél igazán Jézushoz. Hiába a feddés: ..Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod az Istennek dicsősé­gét?“ (.Tán. 11:40.) 5. Akadályok. Mindig van akadály. Kezdetben is, később is. Akár a gyerme­kes anyák akarnak Jézushoz jönni, akár Barlimeus, Akár, Zákeus akarja őt látni, akár a gutaütöttet hozzák. Jairus azon­nal megtapasztalja Jézus készségét (Mt. 9:19), de a sürgős segítség mégis elakad. Közbejön a vérfolyásos asszony. Pedig az ráérhetne még egy napot. A ő gyer­meke haldoklik! Mégsem szól. Jézushoz jön, mindent a kezébe tett. Amikor jött, már akkor se a következményeket szá­molgatta. Most sé számít a saját logi­kája. Vár. És ekkor jön a döntő aka­dály: meghalt a gyermek! Elkésett. Min­den hiába, fordulhat vissza! Vége min­dennek. 4. Mégis Jézusnál. „Ne fáraszd a Mestert!“ -»• hangzik feléje igen józa­nul, igen logikusan. De Jézusra néz, hallja a szavát: „Ne félj, csak higyj!“ — és a merő lehetetlenséggel szemben is inkább hisz az igének, mint az ellen­kező valóságnak. Pedig ugyan mit erő­síthetett a hitén a vérfolyásos asszonyon végbement csoda is? Az élőt csak meg lehet gyógyítani, de a halottal nincs mit kezdeni. Mégse csuklott össze, mégse fordult vissza. 5. Ha nem marad Jézusnál, akkor hiá­ba lett volna az, hogy jött. Ha a lehe­tetlennél visszafordul, ugyanannyira hiá­ba lett volna minden, mintha egyáltalán nem jött volna Jézushoz! Amíg csak az emberi lehetőségek idején hiszel, addig csak a lehetőségekben hiszel, és nem Jézusban. Ebből a semmiből nem jön ki semmi. A józan logika persze csak azt mondhatta Jairusnak: tovább ne koc­káztass mindent — a hasztalanért. Úgyis hiába már minden, úgysincs tovább már semmi! Nem vagy hasonló helyzetben? Pedig megláthatod az Isten dicsőségéi! Saját magad lámadsz fel soha nem sejtett új életre, jutsz el soha nem álmodott meg­oldásra,. Ha mersz a hit vakmerőségével Jézushoz jönni és nála maradni! Nem emberi erőn. persze, hanem odaesve Jé­zus lábához. Az ő erején, az ő vezetésén. 6. A próba mértéke. Érdemes Jairust a kananeus asszonnyal összehasonlítani. (Mt. 15:21 kk.) Amikor még „úsztatták“ a juhokat nyírás előtt, akkor némelyik­nek a fejét újra meg újra a víz alá kel­lett nyomni, hogy a fején is mosódjék a gyapjú, némelyiknek a fejét újra meg újra emelni kellett a kampós rúddal, hogy a víz alá ne vesszen. Melyiknek hogyan kellett. Jézus is így cselekszik. A kananeus asszony fejét újra meg újra a víz alá nyomja, Jairusét azonban emelgeti. Kinek hogyan kell. Feljebb nem hagy kísérteni. Es a pogány asz- szony jobban állja. Kint- a misszióban is így van, szemben az európai hívő nyo­morúsággal. Vájjon a magad fejét nyom- hntja-e víz alá az Ür, hogy nagyobb le­gyen az ő dicsősége? 7. „Ne félj, csak -higyj N Ez már drá­ga pozitívum. Higyj abban, aki nagyobb halált, átokhalált halt érted, s abból jött ki győzelmesen húsvét hajnalán. Higyj abban, aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem odaadta őt érted; mi módon ne ajándékozna vele együtt min­dent neked? (Róm. 8:32.) Nézd azokat, akikből mindig láthatsz néhányat; akik Jairussal hisznek s feltámadottan, uj­jongva látják az Isten dicsőségét. Jöjj és maradj egészen. SRETER FERENC Szép római katolikus megnyilatkozás az új kelenföldi lelkész beiktatásán Május 18-án, Ragate vasárnapján iktatták ba hivatalába Muacz Frigyes újonnan megválasztott kelen tőidi lel­készt. A beiktatást istentisztelet kere­tében Kemény Lajos budapesti esperes végezte. Az isten tiszteleten az új^ lel­kész prédikált, a vasárnap levéibeli textusa, Jakab 1:.2—27. versek alapján. „Az egyházban m nden az Igén múlik mondotta többek között — és az Ige teljességre akar jutni az egyház tag­jainak életében úgy, hogy cselekedetté lesz.“ „Nekünk szabad Isten parancs­szavait is Jézus Krisztuson keresztül meghallanunk és éppen ebben van a lehetőségünk arra, hogy a parancso­latnak ne csak hallgatói, hanem telje­sítői is leszünk.“ Az istentiszteletet követő díszköz­gyűlésen az új lelkészt többen üdvö­zölték. A bányai egyházkerület nevé­ben Dezséry László püspök, a buda­pesti egyházmegye nevében Somogyi József dr., egyházmegyei felügyeid, az egyházmegyei lelkószi munkaközös­ség nevében dr. H. Gaudy László lel­kész, a Teológiai- Akadémia nevében Ferdlnánd István dr. tanár, az Evan­gélikus Gimnázium nevében Laki Tibor igazgató, a testvér református egyház­község nevében Sebestyén Andor lel­kész. a gyülekezeti munkaágaik vezetői Tiscler János, Stráner Vilmosné és Belohorszky Lajos felügyelő. A XI. kér. római katolikus egyházközség ré­széről dr. Horváth Richárd plébános, a Katolikus Papok Országos Béketaná- csának titkára üdvözölte az új lelkészt és ezeket mondotta: „A XI. kerület evangélikus gyüleke­zetnek öröme a mi örömünk is. Az Üdvözítő azt mondotta, hogy arról is­mernek meg titeket, ha szeretitek egymást, nem pedig arról, ha gyűlöli­tek é--, veszekedtek. A kerület kato­likusainak üdvözletét és ezeretetét hoz­tam e! az új lelkésznek, aki ugyanazon a ezívárváinyhídan áll, amelyen én itt elindulok feléjo és amelyről már Pro- hászka olyan igazságnak megfelelően beszélt. Muncz Frigyest én írásaiból ismerem és a ma haliolt prédikáció­jából. Szoktam olvasni az Evangélikus Eletet, mert ilyen felelősségteljes idők­ben fokozottabban kell egymástól is ta­nulnunk azt, ami helyes és jó. Körváltó időkben élünk. És a tör­ténelem folyamán még nem volt arra példa, hogy egy önmagát kifutott kor visszatérjen. Ä kapitalizmus a fejlődés vonalán ilyen önmagát kifutott és kiélt korszak az emberiség történeiében. Aki arra épit, hogy ez még hozzánk is visszatér és újra diadalmaskodik az egész világon, az homokra és bal­gaságra épít. Bennünk is és körülöttünk is új világ készül és épül. Es az egyház­nak ehhez az új világhoz is, ebben az új világban is meg kell találnia az utat az emberhez. Mert a meg­váltás ténye nemcsak egy kornak szólt, és nemcsak egyes kiváltsá­gos osztály fiainak, hanem szól minden kor emberének, így a mai kor emberének is. Aki másképpen gondolkodnék erről, az nem keresz­tény módra gondolkodnék. Természetesen: sokaknak nem köny- nyű belátniuk, hogy az Isién megítélte a történelemben a süllyedő kapitaliz­mus korát. Nem könnyű ezt elfogad- mlök és balgatagon átmeneti jelenség­nek tartják csak a mai időkéi. És támadják azokat, akik világosan lát­nak, akik a történés logikájából eleinte csak megérezték és megsejtették, majd határozottan és bizonyosan meg­látták az új világ keletkezését, és ke­resik abban az Egyház útját. Mert van ■benne az egyház számára is út. Es ez az út, amit mi benne látunk és csiná­lunk, nem bere'keszíett út és nem zsák­utca. Azt mondja a költő a maga hivatá­sáról, hogy a küllő az legyen, ami a népe, mert kivágyni a népből kész halál. Ezt elmondhatjuk a pap­ról is, de elmondhatjuk a hívődről is. A pap is és a hívő is az legyen, ami a népe, mert ktvágynj kész halál. El kell fogadnunk népünk fi] életformáját és el kell fogadnunk magunkban js, népünkben is az új embert, a jövő emberét, a szocia­lista embert. Tudom, hogy ezt ebben a gyüleke­zetben sem könnyű mindenkinek egy­formán elfogadnia, amiképpen a mi hí­veink köriben 6em volt az. Amikor én e kerületbe kerültem, mintha választó­víz oszlottá volna szét az embereket. Kemény küzdelem indul: meg a lelkek­ben és az ajkakon, amely küzdelmet és harcot állnunk kell akkor is, ha a ter­mészetünk egyébként szelíd és békére- hajló. Azt tapasztaltam azonban, hogy a hívek érzik az igazságot, a jósá­got, a szere .etet, a megértést, és az irgalmasságot a magatartásunkból és a cselekedetünkből, és újrarendeződnek a soraik és túlnyomó többségükben az új idők szavát hozó papjuk mellé állnak. — Tudom, hogy az itteni evan­gélikus gyülekezetben is probléma ez a probléma. S i:t én is csak arra kérem e gyülekezet tagjait, hogy legyenek meggyőződve, hogy akkor építik ön­magukat és építik ügyüknek, egyhá­zuknak és reménységüknek a jövőjét is, ha segítő jóakarattal, gondolatuk-' kai, szavaikkal, cselekedeteikkel, szo­rosan fe'zárkózinaik a papjuk mellé. Isten áldását kérjiilk mi is az új lel­kész-kar társra, egész népét szolgáló munkásságéra, beikét építő útjára, amiben vele mi is segítésiben, jóakarat­ban, szeretetben és együttmurJkálkodás- ban mindig ágyék leszünk.* Szombat esti közös imádkozásunk 42'. Zsoltár. Lelki szomjúság. 1. Isten Szentjeikének csodálatos munkája mibénnünk, hogy lelki szomjú­ságot támaszt az Ö Igéje után. A lelki szomjúság mélysége tárul fel a 42. zsoltárban. A testi szomjúság elepeszti a vándort, mennyivel inkább a lelki szom­júság. Eget, fáj és emészt. Ez a gyötrelem teljesen felesleges: „Miiért csüggedsz én lelkem ... bízzál Istenbem.“ 2. A lelki szomjúságra van hűsítő ital. Lomlbsátor ünnepén így kiáltott Jézus a templom üres cerimoniái közi ődöngő emberek feli: „Ha valaki szomjú- hozik, jöjjön énhozzám és igyék.“ (Jn. 7:37.) A testi vágy számijában égő samá-; riai asszonynak meg azt mondja: „Ha valaki abból a víziből iszik, melyet én adok, soha örökké meg nem szomjúhozik.* Felesleges hát minden önemésziő gyötre­lem. Isten evangéliuma, a bűolboesánaí örömhíre, a megváltás ígérete gazdag forrásként buzog Isten népének. Jöjj ehhez a forráshoz és meríts belőle! VALLJUK MEG; hogy le&j szomjúnkat nem oltjuk mindig Isién áltál kínált fe-áki itallal. Valijuk be, hogy ha nagyobb lenne a szomjúságunk Isten után, többet is jelentene nekünk az Ige szava. Országosan továbbfolynak az egyházmegyei közgyűlések A vasi közép-egyházmegye közgyűlése A vasi közép-egyházmegye május 14-én tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlést megelőzően az egyházme­gyei gyámintézet tartotta szokásos évi közgyűlését, mit gyámintézeti istentisz­telet előzött meg, melyen az igét Mátis István nádasdi lelkész hirdette Lk. 15, 1—7 alapján. Rámutatott arra, Isten mentőszeretetének egyik eszköze a gyám­intézet Js. A gyámintózet számadásából kitűnt, hogy az egyházközségek 10.243 Ft 42 f-t gyűtöttek össze. Ebből az egy­házmegye arra rászoruló gyülekezetei: 3558.17 Et-ot kaptak. Nagyobb összeget az istentiszteleti helyet építő Nádasd kapott. Az egyházkerületi és egyetemes gyámintézetnek 6415.65 Ft-t küldött. A gyűjtés eredménye jobb, mint a tavalyi, egy-egy lélekre esik átlag 97 fillér. Az egyházmegyei közgyűlést Dr. Rdsó Bála m. felügyelő nyitotta meg. A bete­gen fekvő Dr. Bertha Benő felügyelő elkészített megnyitó beszédét küldte el. Es. 63,7.-re' hivatkozva tekint vissza az elmúlt évre. „Az Urnák kegyelmességei- ről emlékezzünk a mi mai együttlétünk- kor és dicsérjük Ot és adjunk néki há­lákat mindenért, amit velünk cseleke­dett . . . Mert nem a mi érdemeinkért — amikkel gyarló ember nem dicseked­hetik — vettük az O sok jótéteményét, haneih az Ö irgalmasságából, kegyel- mességéhől.“ Megemlítette, hogy egyhá­zunkban minden hatalom forrása az egyházközség, a gyülekezet. „Hívek, lel­kipásztor, templom, oltár: e négy egy­ségnek egybefogásábál áll a gyülekezet... Egyházi életünk minden megnyilvánulá­sának ide az alaphoz, a gyülekezethez ' kell visszanyúlnia. Egyházunk minden munkásának, bármilyen adminisztrációs munkát végez is, erre az alapra kell te­kintettel lennie. Amíg a gyülekezetekben a tiszta Ige hirdetése hithűséget és egy- hdzszeretetet teremt: „lliztosan áll, mint sziklára épített vdros.LÍ Bardth Pál esperes évi beszámolójában megemlítette, hogy „látásunkat semmi olyan tisztává, élessé nem teheti, mint Isten igéje“. Az egyház minden munká­sának Igével kell telítődnie, hogy szol­gálatát elvégezhesse. Ha nem így tör­tént a múltban, bűnbánattal kell vissza­tekintenünk. Az Ür megbocsát és a jövő felé fordítja tekintetünket. blinden gyülekezetben bőséggel adott alkalmat Isten a lelkekuok, hogy jgéjó,t hallgassák. Tíz gyülekezetben volt evan- gélizáeió. Répcelakon 37 konferencia yolt. Megtartották a szokásos ürnapi ifjúsági konferenciát Szombathelyen. volt a 18. ilyen konferencia. Volt lelké- szi, presbiteri evangélizáló konferencia. Szervezeti kérdések között előtérben a zsinat áll. A múlt év a zsinati elő­készületek éve volt. Egyházunk régi nagy kérdése vár megoldásra a te­rületi rendezésben, amikor arányta­lan kerületek, egyházmegyék rende­ződnek és a túlméretezettek a való élethez igazodnak. Anyagi ügyekben nagyjelentőségű az, hogy mindenütt az önkéntes járulékok fizetésére tértek át a gyülekezetek, ör­vendetes emelkedést mutat a hívek áldozatkészsége. Az egyházközségek ja­vára 38.781.16 Ft adomány, 51.552,23 Ft perselypénz folyt he; szórvány gondo­zásra fordítottak 5601,05 Ft-ot. Köz­célokra folytatott gyűjtések eredménye 9977,97” Ft, offertóriumok végösszege: 7021,41 Ft, A közgyűlés további része magán hordta annak bélyegét, hogy készülődik az új egyházmegyébe való beolvadásra, csak a függő kérdéseket oldotta meg. A megürült tisztségeket már nem töltötte be. A nádasdi egyházközségnek építési engedélyt adott egy 12 m hosszú ima­terem építéséhez. A nagymultú egyházmegye utolsó köz­gyűlése azzal a reménységgel fejeződött be, hogy a Vas megye területén lévő összes evangélikusokkal együtt éli majd tovább a való élethez igazodottan életét. ADJUNK HALAT; hogy annyi alkalom nyújtlja Isten igéjét és sok telki szomjas ember talál enyhülést Krisztus keresztjénél. KÖNYÖRÖGJÜNK: hogy az örökélet vizét kapjuk, megtaláljuk és napánk­ként éljünk vele. Könyörögjünk népünkért és egyha­zunkért, hogy a békesség evangéliuma hirdette&sék és benne az új élet mindjobban erősödjék. A budapesti egyházmegye közgyűlése A budapesti egyházmegye május 16-án tartotta évi rendes közgyűlését. Dr. Somogyi József, az egyházmegye felügyelője nagy figyelemmel fogadott mepoyltó-beszédet mondott, melyben tájékoztatta hallgatóságát Ajn Fask'há melletti barlangokban felfedezett nagy értékű tekercsekről, melyek a Biblia több könyvének az eddig ismert kéz­iratánál régebbi keletkezésű szövegét tartalmazzák. Ezután Kemény Lajos esperes ter­jesztettel elő az egyházmegye 109. esztendejéről szóló évi jelentését, melynek vezérigéje 74. zsoltár 2. ver­se volt. Bevezetésében arra utalt, hogy az elmúlt esztendőnek legnagyobb kérdése változatlanul az volt: béke vagy liárború? Megállapítot­ta. hogy Krisztus anyaszenlegy- háza az egész földön színvallásra kerül e kérdéssel szemben és Krisztus any ászén légy házának minden munkája és minden imádsága csak arra irányulhat, hogy maradjon el a háború és maradjon meg a béke. Ezután a zsinati új ülésszak tör- vényulkotó munkájáról szólt. Részle­tesen ismertette, hogy egyházunk terü­leti beosztásának ’ újjárendezése a budapesti egyházmegyét is nagymér­tekben fogja érinteni, mert az egy­házmegyéből a budai oldalt, — bele­számítva Csepel szigetét is, — p'csn- to'* 7 egyházközségit, 15 ezer lélekkel, a pestmegyei egyházmegyébe átcsatolt •3 egyházközséget 2500 lélekkel, -vi-s szom a megmaradó pesti cgyházköz- £tt ségekhez csatolja Nagybudapest pesti oldalát 6 egyházközséggel, mely 13 ezer lélekből áll. Igv a pesti egyház­megye néven alakuló egyházmegye 12 egyházközségből fog állant, (köz­tük a hét lelkészkörből álló pesti egyház) és 45.800 léiket számlál majd 19 gyülekezeti lelkésszel. Az Állami Egyházügyi Hivatal munkájáról a jelentés elismerés­sel és hátával emlékezett nteg. A jelentés érdekes adataiból meg­említjük, begy az istentiszteletek, bibliaórák és úrvacsoraosztások sza­ma megnövekedőit. Sok gyülekezetben minden vasár­nap van úrvacsoraosztás. Az egyházi funkciók igénybevétele csökkenőben van. A kötelező egyházi adózás helyett az önkéntes felajánlás rendszere mu­tatkozik jobbnak. Az adományok és perselypénzek eredménye igen kedvező. Az egyházmegyében jelenleg há­rom egyházközség van anyásitás előtt. Az egyházmegye költségvetését úgy állapította meg, hogy annak havon­kénti keretéiben kell gazdálkodni az egyházmegye átalakításának keresz­tülviteléig, s egyben felhívta az egyházközségekéi, hegy az álalukilás elérkezéséig — ami 0—8 hét alatt meg fog történ­ni — rendezzék minden anyagi kérdésüket, hogy az új határok között rendezetten kezdhessék meg további életüket. BIBLIA-OLVASO Május 25. Exaudi vasárnap. 1. Mózes 15:6; Zsid. 11:6; V. Móz. 34:1—8; I. Piler 5:1—7. A hit Isten ajándéka. A hitet nem önmagáért adja, hanem, hogy hit­ből éjjen az ember. Aki hitből él: Isten akaratát éti. Tudatosan lesz Isten akaratának eszköze. Annak szívében mindig felcsendiüi Krisztus Urunk szava. Eredj, és te is akképpen cselekedjél. Május 26. Hétfő. Amos 3:6; Máté 6:10; Fii 3:17—21; és 4:1; T. Péter 5:8—14. Isién véghez viszi akaratét. Senki Öt ebiben meg nem akadályozhatja, A hitből slő ember csak akkor él hitből, ha semmi más nem akar leoni* mint egész életével, minden cselekedetével alkalmas eszköz Isten akarata megvalósulásában. Május 27. Kedd. Zsolt. 90:16; Luk. 24:52; Ján .15:18—25; I. Kor. 1:1—9. Soha no tedd semmitől sem függővé az engedelmeeen-szolgáló gyermek- voltodat. E föld legengedelmesebbje Krisztus Urunk volt. A hitből éiS engedelmes gyermek teszi — Isten akaratát! Május 28. Szerda. Zsolt. 119:66 Ján. T4:26; I. Ján. 2:24—29; I. Kor. 1:10—17. Isten, engedelmes gyermekét nem hagyja magára. Adja néki Szentjeikét. Isten Leika az erő Lelke, Aki állal képesek lehetünk az Atya akarata cselekvésére. Da a Lélek tanít és vigasztal is, sőt „észbe is juttatja* akaratát. Íme, az Ür mindent megtesz: én szivem, ne bántsd meg Uradat! Május 29. Csütörtök. Dán. 9:14; Ján. 16:8; IV. Móz. 20:2—12; I. Kor. 1:18—25. Ajándék a hit. Kegyelem, hogy hitből élhetünk. Ajándék és kegyelem feten.ro mutat. Tőle jön, hogy Ót dicsőítse hitből élő szolgáló életünk. Május 30. Péntek. Ruth. 1:16; Ján. 15:17; Ez. 11:14—20; I. Kor. '1:26-31. * Isten gyermekei nagyon meleg szeretettel és figyelemmel néznek mennyei édes Atyjukra. Ezt az Ür el ie várja gyermekeitől. De éppen úgy elvárja, hogy gyermekei egymást is szeressék. Isten gyermekeinek ez „nem esik nehezükre*, mert Isten gyermekei nem is tudnak mást tenni, mint egymást Istenben szerelni. .Aki nem szereti a maga atyja­fiát, alkit lát, hogyan szeretheti felérni, akit nem lát?“ Május 31. Szombat. Zsolt. 90:14; Ján. 16:7; És. '41:17-20; Ez. 36:22-28; I. Kor. 2:1—5. Pál apostolnak hangzott el: „Elég néked az én kegyelmem.“ A kegyei lem mindenre elégséges. Krisztus Urunk azért ment tel a mennyibe, hogjí nekünk, „jobb légyért“, azaz az Általa küldött Szentlélek álial híven be- tölthettük e^plgékrtimfcat. Isién gyermeke tudja, ha mindeneket meg is cselekedett, csak hasiemialam szolga. S ami jót tett „az Urnák keze míyelia (%, 41:®^ <*ím***m&*m*m*\*m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents