Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-05-25 / 21. szám

S EVANGÉLIKUS HETILAP' XVII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér Dr. Vető Lajos: Az egyházak részvétele a német békéimre ejjyik döntő szakaszában t 1952. MÁJUS 25. Mint várni lehetett, a nyugati imperializmus mindent elkövet, hogy Nyugatnémetországban a né­met nép ifjúságának annyira meg­ritkult soraiból a korhadozó régi világrend megmentésére irányuló tervei számára hadsereget toboroz­zon magának. Ugyancsak előre láliató volt ■z is, hogy viszont a német nép megelégelve a két világháború­ban szenvedett pusztulást és vérveszteséget, nem hajtja fe­jét szótlanul a dollár-kapitaliz­mus igájába. A német militarista és fasiszta szel­lem újjáélesztését a néptömegek, a dojgozók és az érett tanulóifjúság, nem nézik tétlenül. Azt az úgyne­vezett keretszerződést, amel.yei a militarista atlanti paktumba sze­retnék beiktatni a németséget, a néptömegek a legnagyobb ellen­szenvvel utasítják vissza. Tünteté­seik, sztrájkok követik egymást Az Adenauer-kormány brutális terror- mi száll szembe a népakarttal, úgy hogy már halálos áldozata is van a Nyugatnémetország újra fel­fegyverzésének megakadályozására irányuló békeharcnak: a rendőrség Essenben, a híres ipari gócpontban rálőtt a tüntető ifjúságra s egy München környékéről származó if­jút megölt. Az Adenauer-kormány terrorisz-, •tikus fellépésé azonban. nemhogy, lohasztaná a német békeharcosok elszántságát, hanem ellenkezőleg: • az elkeseredett ellenállás hullámai egyre nagyobb köröket ragadnak magukkal. Fokozza az elkeseredést az a körülmény is, hogy az ameri­kai elnökválasztáson jelöltként fel­lépő Eisenhower tábornok utóda, ként megjelent Európában Ridgway tábornok, a koreai amerikai had­erő főparancsnoka, akinek lelkiismeretét .terheli a XX. század legbotrányosabb szé­gyene, a baktériumháború megindítása. A német békeharcosok bátorsá­gát nagyban fokozza az a közis­mert tény, hogy a béke tábor élén haladó nagy Szovjetunió, mely an­nak idején a fasizmust letörte, mindent igyekszik elkövetni a bé- keharc sikere, vagyis egy új vi­lágháború megakadályozása érde­kében. Némefonszág népe egyre világosabban látja és. értéke'i a Szovjetunió őszin1« bókevágvát . és a béke érdekében k'fejtett fárado­zásait, egvre nrpy-hb a helve dö vissz’ angja annak a javaslatnak, rne'yben a szovjet kormiiniKa né­niét k őrlésnek népszó ve záis ú*ján való eldöntésére szólította fel a hatalmakat. Ne,gyón tanulságos beletekinteni a mri nyii"ri'német pio*es’::ns rv'.j'i sajtóba. Uö'pen’i he­lyet fcglel el benne « Német­ország egysége éedekében és Nyrga,pérae’-Tt:zá'! f in *>’- fegyverzése ellen folytatott bé­keharc. Megtudjuk. hogy az úgynevezett keretszerződés szerint Nvugatné- TOetorsz'gn-ek' évente akkora össze­gei kellene hadsereg fenn tarosára fordítania, amennyiből egymillió la­kást lehetne felépíteni! M'gondol- hátó. mit .»elen‘«Pe, b» ezt az ősz- szeget a háborús b-T-bó -as'k rniat* 71'< g V ’ 'i ’ - ,',í(í -] , p i j i'\ O1’' 7.'\ p-j-t- Jt,, A r*T''n I)I'7*r és k~-Tg ’ ~ " ' Ú ' felfegyverkezés élharcosai a Vati­kánnal a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn, s nem az a céljuk, hogy az egységes német egyház létrejöjjön, hanem, hogy megsza­badulva a keleti, túlnyomóan pro­testáns többségi országrésztől, az inkább katolikus Nyugatnémetor­szágot. a Vatikán tervei szerint beleillesszék abba a katolikus «Kis Európába», mely a protestáns Ang­lia és a Skandináv államok kikap­csolásával Franciaországból, Bel­giumból, Olaszországból, Ausztriá­ból és Spanyolországból (!) állna. Míg a Nőmét Demokratikus Köz­társaságban felekezeti különbség tevés nincs, és nem is lehet ember és ember között, addig az Ade- nauer-kormánynak már a múlt év­ben is csak egyetlen protestatu mi­niszter tagja volt. Teljes erővel folyik a rekatolizálás ... Érthető, hogy ilyen formán elsősorban a proles’an’.izmus az, amely szembenáll Ade­nauer terveivel. Nagyjelen.ő- ségő volt a békeharc szem­pontjából NicmüHcr egyházi elnök moszkvai útja. A nyu­gi',li tökf-spropagandáoak nincs bátorsága világosan bevallani, hogy a tőkések kiváltságos ré­tegének védelme céljából ké­szülődik háborúra, ellenben annál szívesebben hangoztatja, hogy a vallásszabadságért száll síkra. Niemöller moszkvai ni . járói elhangzott beszámolói után azonban ma már senki sem hiszi Nyugaton sem, hogy akár a Szovjetunióban, ' akár . a népi demokráciákban nem len­ne igen fejlett egyházi élei s így Niemöller az imperialis,'a- kapitalis’a propaganda egyik leghatásosabb fegyverét iitft-te ki a béke ellenségei kezéből, amivel felmérhetetlen szolgá­latot tett a béke ügyének. Az egyháznak a béke ügyéért folytatott harcban való nagy je­len őségé egyre világosabbá vál.k. Egyre jobban eLnalkulnuk azok a hangok, amelyek az egyház politi kaim Messe go mellett törnek lán­dzsát, elleni an egyre erősödik az a meggyőződés, hogy az egyház min­denféle magatartása politikai érté­kű, vagy ahogyan a nyugatnénielországi proles áns lekészek egyik nyi­latkozata megállapítja: az egy­ház csak ke.tő közöd választ­hat: vagy iól politizál, vágj’ rosszul. Harmadik lehetőség nincs. A bé­keharc szempontjából ez azt jelenti, hogy Krisztus evangéliumának megfelelően az egyházak vagy a béke mellett küzdenek. Vagy pedig magukra vállalják azt a feleiőssé- gét, hogy segítenek elszabadítani a háború fúriáit. Innen érthető, hogy a német protestáns egyházak elnöki taná­csának elnöke, Dileiius ber.ini . új- pök teljesen megáévá téve a nép­szavazásra vonatkozó szovjet ja­vaslatot, felajánlotta az egyház szolgálatát a népszavazás lebonyo­lítására. Nagy felháborodást keltett egy­házi körökben és az Adenauer-kor- mánynak az az eljárása, hogy az úgynevezett keretszerződért még a parlament tagjai előtt is lényegi­leg titokban tartják s mégis azt akarják, hógv NVugetnémstország minden további nélkül fogadja el azt, továbbá az is’ ho'-y a nyugati me n/"ló i—*8*m.~v f.',bi-,o*~i k‘- yfP'.."í'r. hegy, ab’ an az .eset­ben, ha ez nem történne meg, a kern^tzerződést rá fogják kénysze­Zsinatunk megalkotta az I. törvénycikket Tvfihályfi Ernőt és dr. Vető Lajost válaszíotíák a zsinat elnökévé Az I. törvénycikk „A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásának újjá» rendezéséről“ 16 egyházmegyébe és két egyházkerületbe osztotta be egyházunk gyülekezeteit, Mindkét egyházkerület központja Budapest lesz Egyházunk törvényhozó zsinata 1952. május 20-án tartotta harmadik ülés­szakának két ülését s ezen megalkotta az I. törvénycikket „A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosz­tásának újjárenaezéséről“ cím,met. A zsinat ülése istentisztelettel kez­dődött, melyen Vető Lajos dr, püspök hirdede az igét. Igehirdetésében töb­bek között a kővetkezőket mondta: Alapige: János ev. 6:48—51. ,Az ét©.fenntartásihoz mindennapi kenyérre van szükség, nemcsak arra, ame.yrői a Mi Atyánkban van 6zó, hanem az életnek arra a kenyerére is, amely az ige, s amely Jézus Krisztus­ban öltött testet. Hitünk szerint lé­nyegileg a szcszerin: vett mindennapi kenyeret is Istentől kapjuk, úgy aho­gyan a pusztában vándorló nép a man­nát kapta. Isten gondviselő szereidé­nek ;e.o az a kenyér is, ame.yéct kö­zönséges értelemben dolgozunk és ván­dorolunk a földi éle.ben. De ezen a ke­nyéren kívül, még ha égbői bukó man­na lenne is, a keresztyén ember más kenyeret is. kíván ahhoz, hogy élete legyen. Ha ezt a kenyeret nem kapja •meg, minden testi éhségnél jobban vágyakozik utána, s ha nem kapja meg az igazit, mással táplálkozik: baboná­val és a misztika ezer '.éves ás beteges formájával. A keresztyén-ember az életnek igazi kenyerével táplálkozik akkor, amikor az .gét olvassa, hall­gatja és tanuija. És ezért örül, ezért ad hálát, ezt liéri akkor, amikor áhí­taton, istentiszteleten, úrvacsorán vési rész., énekel és imádkozik. Az egyháznak az a feladata, hogy a 'kényércsodáról szóló bibliai elbeszélés­nek megfelelően azt tegye, amit az apostolok tettek: az igére éhező töme­geknek adja, osztogassa az életnek' ke­nyerét. Az egyház külső szervezete arra való, hogy ez a kenyérosztás, en­nek az egészen más kenyérnek az osz­togatása, a hívő tömegek jól tartása, rendiben, tisztán és igazán történjék. Ezt a kenyere: Isten a Krisztusban a világnak adta és adja. Hogy ebiben a kenyérben bővelkedjék a v.lág, azért küldte Isten a fiát a világra. Jézus Krisztus pedig, mint a testet öl ött ige, a Mennyei Atyának ehhez az akaratá­hoz engedelmese* igazodva, adta és adja magát szüntelenül az Istentől te­remtett világ életéért. Benne adja a bűíiboesánaíot, a Szendéiket, mindazt, ami egyre megújuló életünkhöz tarto­zik. Ez az a kenyér, mely a mennyből aiászálloít. Az életnek ezt a kenyerét s a vele való szolgálatot bízta Isten az egyházra, s ebben a szolgálatban kell forgolódnia az egyháznak, ha iga­zán egyház, maga is a Krisztus teste. Az egyházat is ez a kenyér hozta létre, tartja lenn és táplálja. Ez a kenyér az életnek kenyere. f Nem a halálé, hanem az életé. Nem a halál szolgálata, hanem az élet szolgálata az, amely az egyházra rá van bízva. És nem a túlv tagi életé, hanem a világ életéé. Az éiet kenyere ennek a v lúgnak adatott, annak, amelyben élünk, amelynek egyrésze vagyunk magunk js és amelynek része külső szerveze ében az egyház is. Neki is azért adatik az élet knyere, hogy általa éljen. Hogy éljen és nem azért, hogy meghaljon. Most is, zsinati munkánk előtt, • az igében köztünk lévő Krisztus ezt a ke­nyeret kínálja és adja nekünk. Adja azért, hogy az életet szolgálhassuk, az egyháznak, az életét is és ne a háláját. Mi azért kezdtük el Isten igéjének irányítása mellett ezt a. zsinatunkat eb­ben az évben, mert az életet és nem a halált akarjuk. Felhangzott a kérdés: Az életet, vagy a halált akarjátok-e. M. az életet és nem a halált választót uk. Az egyház életét és nem a halált. Azért tartunk ma is zsinatot, mert élő egyházat akarunk, melyet az ige táplál, tart fenn, s amely így az életet tudja szolgálni népünk, híveink körében is és mibennünk is. Nem a halál ', hanem az életet. Nem a pusztutást, hanem az épülést és építést, nem a háborút, hanem a békét, nemcsak a külső békét, ha­nem a lelkek belső békéjét is. Ebhez a szolgálathoz az igéből merí­tünk erői, belőle táplálkozunk most is: megnyitjuk szívünket az élet kenyere, köztünk jelenlévő Krisztus előtt, őt kérjük, legyen velünk, töltsön be min­ké:, adjon világosságot, szereteted bölcsességet, alázatosságot, erőt, cem- b-erünk megtagadására, ad.oa bűnbocsá- natot, adjon Szendéiket, hogy mint az •igében megújult és megerősödött hívei szolgálhassuk egyházunk s általa né­pűink, e magunk és a világ életét ezen a zsinaton és ezzel a zsinattal is az ő dicsőségét. Amen.“ Istentisztelet után Margócsy Emil, a zsinat alelnöke nyitota meg az ülést. A zsinati ülést megnyitóbeszéde így hangzik: itteni Nyugatnémetországra. A né­met dolgozó tömegek azo. ban ré­sen vannak s ve.ük együtt a pro­testáns tömegek is. I-yen életbe­vágóan fontos kérdésben kezdik észrevenni, mit jelent a nyugati «demokrácia». De vannak egyházi téren protes­táns szempontból is nyugtalanító mozzanatok. A nyugatnémetországi protest'ns püspökök (Wurm, Mei- ser, I l e stb.) egyrésze bizonyára kiváltságos jogait féltve, az ’ igaz­ságosabb társadalmi rend vonzó­erejétől, az újrafelfegyverkezás kérdésében I atároza lan s a hábo­rús úszítók számára részben ked­vező nyilatkozatot tett nemrégiben orra való hivatkozással, hogy «Is­ten igéje közvetlenül nrm renc’e’- kezik arra nézve, logg az újra fel­fegyverkezés kérdésében a német keresztyén hívek Iogyrm foglalja­nak állást..,» Mintha b:zony Jé­zus Krisztus evangéliumának egész szelleme, a keresztyén élet egész valósága nem , lenne elég ahhoz, hogy ebiem a.kérdésben tis-tán és hat'rozo’íen lá"‘-ur'r és a Tgviiá- «Yverhibrn á''*«1 fo-l-ibirtk a háború e'1--! és a béke Tn-’-ett. £-=-,*•> srar t’-énk i—mn » tá­volból, mi, magyar evangébku­sok megüzenni mindenekelőtt a német protestáns tömegek­nek; ne hallgassanak rájuk, hanem hallgassanak a Krisztus evangéliumához kötött lelki­ismeretűkre, ezeknek a bi­zonytalan kiír,’.zengéssel élő egj’házi vezérembereknek pe­dig: tartsák magukat Isten igé­jéhez, ne játsszarak a tűzze!, hanem adjanak világos útirtu- tatast a hívő tömegeknek s féTec-ri’.hetctlcniil foglaljanak állást a béke ügye mellett, te­hál Nyugi’tiiíme’ország újra fe’fcyyvérzésé e l n. Szeret­nénk az Oltóbbikká! k’rni és irpeni arra, tar srcak ossz? a békét akaró nép'ömegekkel, küV’i-beu miként lennének médtók arra, hogy a német k ’- resztyénség vezetői és példa­mutatói legyenek. Erre a kérésre és intelemre feljo­gosít benőnket annak a világos tu­data, hogy a német béksharc so­rán nem csupán a németség é,et- halál kérdéséről van szó, hanem ez. e"ész földkerekség békéjéről, a szocia’izmus útján haladó magyar he/"r>k s benne evangélikus né- riirk békéjéről is. Rendkívül figyelemreméltó a svájci nagy hitludósnaik, Barth Károlynak is az egyik nyilatkozata Tisztelt Zsinat — Atyák és Testvérek! Tisztelettel bejelentem, hogy a zsinat elnökségének lemonuása miatt — az ér­vényben lévő tauácskozás- és ügyrend 49. §-a szerint — mint világi aiemök hívtam össze a mosdani harmadán ülés­szakot. A zsinat jelen, ülésszakán törvényalko­tási munkájának első lépesét teszi még az eiső törvénycikk ielárgyalásával, amely a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem területi beosztásának új- járendezeséről szól. Nem szeretném nyújtani az időt hosz- szú elnöki megnyitóval, ezért követem e székben elődöm, Petrőczy István ku- rucgenerálisnak, az 1707-i rózsahegyi zsinat elnökének példáját, aki röviden megfogalmazva a zsinat feladatát, ezek­kel a szavakat nyitotta meg a tanácsko­zást: „Rend — béke — tevékenység !íí Ennél többet én sem kívánhatok, mint hogy legyen ezen a zsinatunkon s egy­házunkban rend, béke és tevékenység. A rend elsősorban azt jelenti, hogy rend és fegyelem legyen mindenekelőtt a lelkészek és világi vezetők soraiban, engedelmesen és hűen tartsák be a tör­vényeket ők maguk is, mert csak ebben az esetben lehet a továbbiakban rend a kerületekben, egyházmegyékben és az egyházközségekben is. A béke fontossága ma különösen első­rendű: legyen béke a lelkekben, legyen a szívekben egymás iránt érzett igazi, krisztusi szeretet. Kell a béke egyhá­zunkban, szüksége? a_J>éhe országunk­ban és legyen béke ebben a nagyon bé- kétlenkedő világban! Hallgassa-'in eg az Ur azok könyörgését, akik — szerte a világban — békéért imádkoznak, békéért dolgoznak.• A tevékenység fokozását gyorsan fej­lődő életünk is megkívánja már tőlünk. Hatalmas a munkaterület, a hívek vá­gyódnak a lelkipásztori gondozás, a lelki vezetés után — s nem lehet ezt ö’betett kézzel nézni. Kövessük a mai élet jel­szavát a mi területünkön: dolgozz ma többet, mint tegnap dolgoztál. Végezd a munkád hívebben, pontosabban, tevé­kenykedj holnap többet — te lelkész, te vi'ági- vezető —, mint ma tevékenyked­tél, minden lehetőséged megvan hozza. A mai napra az E’tmutató a következő igét írta elő: És. 49. 10. b. ,.Mert aki rajtok könyörült, vezeti őket és őket vi­zek forrásaihoz viszi.“ Végezzük tehát munkánkat tevékenyen, békés rendben, egy akarattal és egyetértésben és Isten Szent Lelke vezetésében bízva. (Folytatás a 2. oldalon.) a háború és béke kérdéséről. Sze­rinte ma a földkerekségen esek három* nagyhatalom van: Kelet, Nyugat és az Egyház. A vilighőke ügyéért pedig az egyház, amelynek szervezetei és százmilliós tömegei vannak Nyugaton is és Keleten is egyaránt, nélkülözhetetlen szolgá­latot tehet az egész földkerekségen a béke érdekében. Mi, magyar pro­testánsok s velünk együtt a ma­gyar katolikusok is teljes odaadás­sal vállaljuk ezt a páratlan szol­gálatot. Vádoljuk és végezzük is a történelem Urába vetett r&ndítbe- ’tétién bizalommal, tőle várt és ko­pott új, meg új erőkkel. Vállalják és,' végezik ezt a szolgálatot nyu­gatnémet protestáns testvéreink is- és sókán a katolikus hívek közül is. , Megvan tehát a rrm'nységiink (mert imádkozunk és ti. ! '<»- zunk érte), hogy a kcre rtyá'.i- ség a béke szol'-álríán-k ezt a tör rnelsne során pűrr'l n le­hetőségét nemcsak et kötési erőinek megmutatására fogja fe!h-"szr<lni, hanem a b'k-dá- borba tömő-ült s» '-midi ókkal együtt végül is l les idsdat'. arat a háború sötét hatalmai . felett. s

Next

/
Thumbnails
Contents