Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-05-04 / 18. szám

EVANGÉLIKUS ELET AZ ANYA SZÓL Imondom önnek, uram, ezt a tör­ténctet, meri íróember és mert úgy ér­zem, itt az ideje, hogy szélesebb körben is hallják, mint amilyen az én örökös magányom. Az ön feladata, hogy mes­terkéletlen szavaimat úgy fogalmazza meg, ahogy az irodalomban szokás. Arra kérem, adjon beléjük erőt és lobogást és annyi szomorúságot és figyelmezte­tést, amennyit csak lelvet egy megírt történetbe. Szükség van erre, mert ak­kor talán elhiszik az emberek azt, amit el fogok mondani. Egy bérházban élek, ismeretlen asszonyként, nincs rajtam semmi rendkívüli. Csaknem senki sem ismer. Lakásom két ablaka egy nap­fénytelen utcára tekint s a függönyök mögül a szemben lévő házak falát lát­hatom. Szükségtelen, hogy szebb kilá­tásom legyen, én már amúgyis csak a múltba nézek. Naponta kétszer látnak a ház lakói, ümikor fekete bevásárló táskámmal a piacra megyek és amikor visszatérek. Lassan járok, beteg a szívem és nehezen lélekzem. (Nem tűnt fel még magának, hogy milyen sok magános asszony jár igy és senki sem veszi észre őket? A körülöttük dobogó élet nem az ő életük, a kirakatok nem nekik fény lenek, senki sem várja őket és ők mégis élnek, mint­ha ' az események határán élnének, ön­maguk árnyékaként? És mégis mind­annyiunkat minden, ami történik, ép­pen úgy érint, mint azokat, akik teli szájjal habzsolják az életet. De mögöt­tünk valami súlyos emlék van, valami nehéz fájdalom, melyről már senki sem tud, egy egész elborult élet, melyről már senki sem beszél.) — Az a földszinti Öregasszony bevá­sárolni megy — mondják rólam. Egyszer azonban a házmesterné meg­tudta a születési évemet és összecsapta a kezét: — Dehiszen maga még egészen fiatal!r Csak a fehér haja öregíti! — Sok minden egyéb is, asszonyom! Nem, nem vagyok fiatal. Néha úgy ér­zem, ezer esztendős vagyok. ö nevetni kezdett, bizonytalanul és 'szomorúan nézett rám, mintha sajnálna. De miért is sajnálna? Életem nem volt mindig olyan, mint most. Valamikor na­gyon is szép volt. Szépen éltünk én és a férjem, boldogan éltünk, mikor gyer­mekünk született. Láthatja, tulajdonképpen az egész történetben nincs semmi különös, hiszen ilyesmiket ezer és ezer ember élt meg.. És attól tartok, elutasítja történetemet, nem ir meg egy ilyen szürke életet, ké­rem, legyen egy kis türelemmel. Kitört a háború. Ebben sincs semmi rendkívüli, mindannyian átéltük és mindannyian jól tudjuk, milyen volt. Nem gondolja azonban, hogy kevés csak ezt mondani, hogy háború? Csak szó ez, néhány hangzó s távolról sem mondja el, mennyi borzalmat rejt magában. Nem jó szó. Gondolom, túlságosan lágy: üvöltenie kellene, ordítania,' fájnia kel­lene. puskaportól és vértől kellene büz­lenie — és még mindig nem jelentene semmit a valósággal szemben. A férjem is harcolt. Nem fegyverrel a kezében, mert erre nálunk nem uolt mód. Elfogták és felforgató tevékenysé­gért halálra ítélték. És én egyedül ma­radtam a gyermekemmel. Fontos, hogy megértsen két dolgot: a háború szó borzalmát és csendjét, azt az állapotot, amikor minden emberi tevékenység elveszti értelmét, amikor a halál egy asztalnál ül az élőkkel És ez­zel szemben a gyermek esendős igét és gyengeségét, aki álmában ökölbe szo­rítja kis kezét, mintha meg akarná ra­gadni a szertefoszló álmot. Fontos, hogy jól írjon le ilyen rész­leteket: a nap süt a park füvére és am gyermek ott botladozik, gügyög, kezei­vel mozdony dugattyúként hadonászik. Ki hinné, hogy ebben a parkban légvédelmi árkokat ásnak s fáradt emberek földre- szegzett szemmel járnak? Hiszen ő vonat most, síneken szalad, gyönyörű kaland ez és szép a világ, mert szemednek egyetlen rebbenésével megváltoztatha­tod. Aztán amikor vesszőparipán lovagol. A vessző megelevenedik, hátán egy fiúcska lovagol, rázza göndör fürtjeit és most egyáltalán nem látszik védtelen­nek, most erős igazi lovag s út, nem út, ugrál át az akadály" olt on. Sohasem ér vé­get ez a nyargalás. De ekkor egy veréb kopog rá az ablakon túlról és a lovacs­ka a földre esik, már nem lovacska, már csak egy félredobott halott eszkiS. Ott az ablak mögött egy veréb ugríndozik! És orrocskáját az üveghez yómja és nézi: miért nem várt meg? Miért rázta meg a farkát? És mit mond a verébke, mikor nem is tud beszélni? Égy perc múlva a színes labda már sokkal szebb, mint a veréb, szépségével semmi sem veheti fel a versenyt, pom­pás, amikor magasra repül, egészen az égig és amikor újra visszatér és olyan nevetségesen felpattan melletted. (És ezalatt a felnőttek hirdetménye­ket böngésznek, melyek háborút, szen­vedést és halált■ jelentenek.) És a kövér ujjacska most egy köny­vön pihen, követi a sorokat, megbök- dösi a képeket: emberek autóban, kocsis ostorral, gőzös a folyón . . : Hanem már nem is ujjacska, hanem kéményseprő és mászik a létrán, egy, kettő, egy, kettő. „Anyu, hova jár aludni a kéményseprő? És ki oltja el a csillagokat? A nap na­gyobb, mint a tányérom?li Minden gyerek szép, de a legszebbek, mikor elalszanak, úgy" hullanak az álom­ba, mint a párnájukba s mikor fáradt szemüket lehunyják, szájuk körül már mosoly játszik; aztán a fejetlen lovacs­ka, a labda és a. veréb leül a paplan szélére és tovább él, mert ennek a vi­lágnak a szépsége sohasem ér veget. Miért beszélek minderről ilyen hosz- szasan? Mert láttam gyermekemet meghalni menni. „ Rémült gyermektekintettel ment, ment agyonrémülten mindattól, ami körülötte volt, kézenfogva a többieket, hosszú menetben, mentek meghalni és olyan ki­csik, olyan gyengék, olyan elesettek voltak. Az én fiacskám. Nem, nem fogok sírni, ne féljen, csak a hangom remeg, a panasz már régen mögöttem van, csak a borzalom maradt meg, de ez nem zokog. Ezt ugyancsak jól és pontosan kell megírnia. Reménytelen, kopár vidék volt és a sivár út a vasúti sínek mellett ki­száradt sárral volt borítva. Azon tapos­nak a gyereklábak, fölöttük borús az ég és körös-körül semmi sem. mozdul, egy falevél sem rezdül, túlságosan borzal­mas ez, még a szél is szégyenli magát és a fák kedvetlenül állnak — ha. nem lennének földbe nőtt gyökereik, mene­külniük kellene ettől a borzalomtól. Az egész táj döbbenten hallgat, rémülten, nyomottan, lélekzetet sem véve. Csak az a menet mozog, kis gyermekek menete, kis gyermekeké, akik már túlságosan sok szörnyű dolgot láttak. Szó, kiáltás nélkül mennek, mert nem értik azt, ami történik, csak mennek, egy egész csa­pat,. mintha az iskolából mennének ha­zafelé, kéz a kézben. És őrzőik dongó léptekkel kísérik őket. Így írja ezt le valahogy és mondja: meghalni mentek azok a gyermekek. Akkor láttam meg őket, amikor nők­kel egyetemben, lezárt vagonokban, hosszú, végtelen útban voltunk a halál felé, melyet ők „rendeltetési helynek“ mondtak. Rettenetes út volt. Szomjaz­tunk és éheztünk, néhányan meghaltak közülünk, de a legelvisellxetetlenebb fáj­dalmunk volt a gyermekeink elszákitása miatt. Az a bizonytalanság volt a leg­gonoszabb: mi lesz velük? Árvaházakba zárják és durván büntetik. Borzalmas gondolat volt, de mégis valami reményt nyújtott: mindezt ki lehet bírni, ha gyermekeink életben maradhatnak. Mi már nem számítunk ... Es akkor a sínék melleit feltűnt az a gyermekcsapat, csendben vonultak a már hosszú ideje veszteglő szerelvény mellett, lassan és ném’án mentek az úton, melynek végen füstölögtek a kémények. Ahogy össze szorultunk a rácsozott. ab­laknyíl ásnál, észrevettem őket és meg­pillantottam a fiacskámat köztűk.- Az én fiam! -—sikolt ott am fél és öntudatom utolsó--villanásánál 'láttam., amint meg­fordult, mintha meghallotta volna han­gom, de akkor a többi asszony elrántott az ablaktól, ők is' látni akartak és a két­ségbeeséstől már különben is szinte bo­londok voltünk. A kocsi padlóján feküd­tem, tapostak rajtam, de én nem tudtam már semmiről. Csak később mondták el, hogy a vagonban ’olyan borzalmas sirán­kozás és jajveszékelés tört ki, hogy hir­telen kiadták a parancsot a továbbindü- lásra, de az anyák■ sírása hömpölrgött tovább, mint az áradat cs nem állíthat­ták meg sem a káromkodások; sem durva ütlcgek, sem puskalövések. Aztán az asszonyok azzal nyugtatták -jjiagúkdt (mert az egyetlen dobog, ami sohasem hagyja el az embert, a remény), hogy ezek nem is a mi gyermekeink voltak. Hogy én nem ismerhettem fel fiacskámat, mert hiszen nem is volt kö­zöttük, ilyen vélctJcnék nincseríek. Nem, nem a mi gyermekeink voltak. nem le­hettek azok, velük jobban fognak bánni, árvaházba helyezik őket, éleiben hagyják őket. Nem, nem a mi gyermekeink voltak. ismételgették az asszonyok, ezek idegen gyermekek voltak. De mit jelent az, hogy: idegen? Hi­szen megszakadt felettük a szivünk! igen, ilyen menetben ment az én fiacskám,' pirospozsgás arcú kis fiacs­kám, akinek az volt a gondja, hogy ho­vá mennek aludni a csillagok. És ha nem ő volt, akkor más. A halál azonban mindannyiunk számára egyforma volt. a hosszú menetekben vezetett gyerme­kek halála, a gyermekeké, akiknek ki­bújt harisnyájukon az ujjuk, akik öklük­kel törlik bemaszatolt orrukat s hajuk olyan gyenge és puha, mint a macUfc* fészek. Akadnak-e egyáltalán szavak, melyek kifejeznék ezt a szörnyűséget? Le lehet-e írni igazán azt, amit azokban a percekben éreztek az anyák? És a leggonoszabb■ az volt, hogy él­tem, hogy nem haldokoltam, bár a szí­vem már régen megdermedt. A halál talán szegyéit az arcomba nézni. én te­hát életben maradtam és visszatértem. A; fiacskám azonban nem tért vissza. Íme, ez az én történetem: láttam meg- halmi menni a gyermekemet. A háborúban ez már a végzet játéka, a háborúban a gyermekek is harcolnák, mondta valaki egy gyűlésen. De ez nem igaz, a gyermekek nem harcolnak, a gyermekek csak tűrnek és szenvednek, mert. a háborúkban mindig kevesen van­nak, akik harcolnak, de áldozat sok van, és a szenvedés végtelen. Miért meséltem el mindezt magának? Miért kívánom, hogy ezt a gonosz sor­sot megírja, bár tudom, hogy az embe­rek fel sóhajtanak, hogy szívesebben ol­vasnának vidám és derűs történeteket a szerelemről és a szép dolgokról? Mert új háborúról beszélnek. Az én magányomban a háború már nem pusztíthat el semmit, az én sem­mimből nem rabolhat el semmit. De vannak anyák, akiknek élnek gyerme­keik. és ezek a gyermekek ugyanolyan mosollyal ébrednek, mint az én fiacs­kám ébredt és éppenolyan fáradtan al­szanak el, hasonló játékaik vannak és homlokukat gyermeki álmok lengik kö­rül. Ezek számára írja meg, hogy őrkö­döm. És hogy ők is őrködjenek. Hogy mialatt az új háborúról beszélnek és kö­szörülik a fegyvereket, én csak a meg­gyilkolt gyermekek kiáltásait hallom. És ők is hallják! És ha a parkban járok, nem azokat a gyermekeket látom, akik ott játszanak, hanem azokat, akik a há­borút nem élték túl. A halálraítéltek me­neteit látom, akik a halál küszöbén meg­kérdezik, vájjon a nap olyan nagy-e, mint a tányérjuk? Jól tudom, mit beszélnek azok a het- venkedők a háborúról. Én, az anya, aki ezeréves vagyok és ezer és ezer fájdalom döfött át. Gyermekeim sírjának számát senki sem számlálhatja meg, mert mind­azok a halott gyermekek, az én gyerme­keim voltak. És senki sem adja vissza azt az egyet közülük, aki hozzám bújt göm­bölyű kar ócskáival. Háború? Nem, nem szabad lennie, a. gyermekek léptei, akik a halálba mene­teltek, riadót dobolnak: Nem szabad há­borúnak lennie ! Az én nevem Mária, az én nevem Kata, az én nevem. Ráchel, az én nevem Tenelopé. Ezer nevem van és az egész világ örök anyja vagyok. Háborúról beszélnek, de én nem hal­lom az ő beszédüket. Gyermeki gügyö­gést hallok és legyilkolt gyermekek kiál­tását hallom és felemelem kezem, néz­zetek ream, felemelem kezem, hogy fel­tartóztassam a borzalmat. (Jiri March) EVANGÉLIKUS ÉLET A magyarorszásff evangélikus e-cryeíe- mes egyház Sajtóosztályának lapja. Szer kész tőség és kiadóhivatal: Budapest, VÍIL. OHői-űt 24. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, IIJ., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Fomunkafársak: Benczúr László, Gyimesi Károly dr., Korén Emil, Muncz Frigyes, Várady Lajos. Éz evangélizádó részéről Káldy Zoltán. Előfizetési árak: Ft ? Egy hóra 5.—Félévre 30.— Negyedévre 15.— Egész évre 60. ~ Postatakarékpénztár! csekksz.: 20.412. Engedélyezési és terjesztés! szám: M. E. III. B. 70.336/1948. Révai*nyomda í. sz. telephelye V.. Bajcsy-Zsilinszky*út 34. Felelős: Puskás Ferenc Készülj az Ige hallgatására’ Hús vét utáni 3. vasárnap $ ( I. Péter 2:11 — 17. Jézufi legszűkebb tanítvány! körinek egyike Péter apostol volt. Háromszori hűtlensége dacára is Jézus szerette, melynek bizonysága a küldetés: legel­tesd az én juhaimat. Péter apostol inti övéit, az ú j les ta­men tum i népet, hogy kerüljék a testi kívánságokat, engedelmeskedjenek a ielsőbbségmek és kövessék Krisztust. Testi kívánságok... De sokat vittek romlásba és meg-s.emm:sülésbe — a te­remtés kezdete óta. Milyen halmaza a szégyennek, kísérője az ember életé­nek, mióta elhangzott Adám szájából: .elrejtőztem Uram, mert félek*. A kí­vánságok skáláján kisebb nagyobb bű­nöket állandóan elkövetünk. Gyönyör, gazdagság, hatalmi vágy, kényelem, mind, mind ide tartozik, vájjon ki nem vétkezik ezek ellen naponta? Nemcsak a Páter-korabeli embereknek szól az ntés. de nekünk is: jól viseljétek ma­gatokat, hogy az emberek látván tite­ket, dicsőítsék a mennyei Atyátokat. Engedelmeskedjetek a felsőbhségnek. Milyen nehéz teljesíteni ezt az intést is. Kicsiny gyermekeknél is látjuk már, hagy a.z engedelmesség elJen mennyire hadakoznak. Felnőtt embernek pedig tudnia kell, hogy engedelmesség nél­kül, nincs családi és társadalmi, álla­mi- élet. Az engedelmesség alapja a to­vábbi fejlődésnek és gyarapodásnak. Szétesik a család, ha a családfő s-zava kongó üres falak között hangzik ei és a családtagok fojtott kacagása vissz­hangként kíséri. Az engedelmesség el­lentéte az engedetlenség. Jegyezzük meg jól, hogy Krisztus kora óta az engedetlenséggel fejezzük ki a bűn fo­galmát. Bűn, engedetlenség Istennel, Isten akaratával Jézus példája az en­gedelmességet tárja elénk. Engedelmeökedjiünik tehát Istennek, engedelmeskedjünk a felsőbbségnek. Krisztus követése csak az engedel­messég útján lehetséges. Mi, keresztyénekneik valljuk magun­kat, tehát Krisztus követői vagyunk. Értsük meg öt. Legyünk Hozzá mél­tók. Szuchovszky Gyula istentiszteleti rend Budapesten MAJUS HO 4-ÉX: Deák-tér d. c. 9: Virág Jenő, d. e 11 (úrv.) Kemény Lajos, d. u. 6 Rőder Pál. — Fasor: d. e. V2IO Pás7.tor Pál, d. e. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, d. 11. 6 Pásztor Pál. — Dózsa Gy.-út 7. d. e. VslO Harkányi. László. — Üllői-út 24. d. e. 1^10 Takács József, d. e. 11 (úrv.) Takács József. — Rákóczi-ut JVb. d. e. 10 Szilády Jenő dr., d. e. %12 (úrv.) Gríinvalszky Károly. — Karácsony S.-u. 51. d. e. 10 (úrv.) Vető Béla, d. u. 5 Szeretetvendégség. — Óbuda cl. o. 9 Komjáthy Lajos, d. c. 10 (úrv.) Kom­játhy Lajos, d. u. 5 Brebovsz.ky Gyula, d. n. 6 Szeretetvendégség; — Bécsikapu- tér d. e. 9 Sréter Ferenc, d. e. 11 Gálát György, d. u. 6 Evangelizáció. — To- roczkó-tér d. e. 8 Gálát György. — XII. Tarcsáy V.-u. 11. d. e. 9 Danhauser .László, d. e. 11 Nagy Gyula dr., d. u. 7 Ruttkay FJemér. — Lelkészneveló Inté­zet d. e. 10 Veöreös Imre. — Budakeszi d. c. }fz9 Glatz József. — Fóti-út 22. d. e. V2IO ifj. Rimár Jenő, d. e. 11 (úrv.) icl. Rimár Jenő, d. u. :> Szeretet- vendégség.. Somogyi József dr. — ráci­ót 129. d. e. 8 ifj. Rimár Jenő, d. u. 4 iFj. Rimár Jenő. — Zugló d. e. 11 Scholz László, d. u. 6 Scholz íjászló. — Qyar- mat.-u. d. e. /2IO Rcnes Miklós dr. —- Rákosfalva d. e. Va13 Benes Miklós dr. — Thaly K.-u. 28. d. e. V2IO Sülé Ká­roly. — Kelenföld cl. e. 8 Muncz Fri­gyes, d. e. ^210 Muncz Frigyes, d. e. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, d. u. 5 Bottá Ist­ván. — f Németvölgyi-üt 138. d. e. 9 Bottá István. — Kőbánya d. e. V*10 Fekete István, d. 31. 4 Koren Emil. —­I Simor-u. cl. e. 11 Korén Emil. — Újpest cl. e. 10 Bonyai Sándor, d. u. 6 Bonyai Sándor. — Dunákészi-Alag d. e. 9 Dá­vid János. — Utász-u. % 12 Pásztor Pál. Egyházzenei est régi mesterek műveiből «fcnföTíIi evangélikus templomija 11 (XI., Bocskay-út lu). 2. évi május hó 11 -én (Cantate vasárnapján) d. u. 6 órakor. Sorrend: 1. .1. G. Walther (1584—1748): DicséM én lelkem. KofáVáték. 2. Közének. 3. Igep’ívasás. imádság. 4. Scheidt: (1587—1654): Credo, Orgonák őrá". Frescobaldi (1583—1644): Ganzona. (Orgona). 5. Pierre de la Rue {megh. 1518.): Ö üdvözítő áldozat. Lassus: (1532—1594): Jubilate. (Énekkar). 6. Froberge-r (1615—1667): R:cercare. Buxtehude: (1637—1707): Fisz-mol1 proludium és fuga. (Orgon-: 7. Viiadiana (1564—1645): Néked hódolunk... Örvendező zsoltár, (énekkar). 8. Zipoli (1675—1720): Larghetto. Pachelbel (1653—1706): E-moll tokkáta. (Orgona) 9. Has&Ier: (1564—1612): Adott Jézus. Schütz (1585—1672): 0 jöjj áldott Jézus (Énekkar) 10. Bach J. S. (1685—1750): G-dur preíudium és fuga, (Orgona). 11. Miatyánk, á’dás. Közr emu ködük: Ä kelenföldi evangélikus egyházközség énekkara. Orgonái és vezényel Súlyok Imre. Belépődíj nincs! OFFERTORIUM. ÜJ ORGONÁK SPECIALIS MÜSTOPPOLÖ, MÜTÖMÖ építését, javítását vállalja RIEGER OTTÓ ORGONAGYÁR Budapest, XIV., Füredi.utca 41. Tel.: 297—023. Makán János Többszörösen k;fün?etve férfi női szabómester. rHöKöiVoT, 59/A Telelőn: 497-487 Leclökélelesebb mfitömés Vécéit, molvráffot! szöveten és ruhákon Vidékre postán utánvét ORGONÁK, HARMÓNIUMOK készítése. Javítása eladás, vétel. csere. Vibamos fiivóberendezéíek szállítása. riTTLER SA\DOR ORGONAfiPITÖ MESTEn Budapest, XIV., Miskolci-út 62/76. Orosz, kínai, török, román, francia, angol, német, olasz nyelvtanfolyamok és magánórák BERLITZ NYELVISKOLA V, Vörösmarty-tér 2. I. emelet. LODEN, BALLON átlátszó-, vihar- és esőkabát MÁRTON ÉS SZÁSZ V., Teleki Pál-utca három Somogyi szűcs Trhabiinda tisztítás. Bund ík bélések, átszabások. Használ! bunda vétele. V., Kossulh Lajos-u. 5. Legtöbbet fizet használt rádióért. srammofonért. Crammofonmotorért. rád ó- csőért, dr. Tasnádi. Rád 6 Városház-utca 4. Telefon: 385-132. KÖIIKÜTüIIKPTEK 1 vétele—eladása Kelen. Csáki-utca 14. Telefon: 128—216. Harmonika. tangóharmo- niko és eombosharmonika javítást, hangolást legol­csóbban vállalok. Hámori Károly. Pembinszky-u. 52. I. 18. Vidékre postai elin­tézés. Márkás rádiót veszek. Érte megyek. 420—164. Mészáros. Garay-tér 18. Minden típusú RÁDIÓT, hibásan ;s. crammofono sál is magas áron veszek. Érte megvek. Perlési rá dió. Thökölv-iit F). sz. A Keletinél. Tel.: 427-027 Minőségi rád ió javítás Kincses mester József körűt 16. Telefon: 338—024 Orgona, villanyfujlató ja­vítás. hangolás, iutányo- san. ZVovolh Lajos orgona- építőmester. Vác. Mártí­rok útja 45. M o 1 y k á r ellen megóv K a l z e r szűcs. Bélések, alakítások, irhabunda tisz­títás. ó-ulca 36 (Nagy­mező-utcánál). Telefon: 124—724. Zongorateremben eladás- J vétel. Orgona-harmónium eladó. DARÓCZY mester: 312—662. Aggteleki utca 5 Bélyegzők, jelvények Schubauer és Miticzky Budapest. Duna-utra 6 Csillárt Vogel ealiláruzem* tői vegyen. Részletre Is. Horváth M:hálv-tér 1. (Baross-utca sarok.) «Meridor» kötőkészülékkel megé-hetését bzfositja. Is­mertető díjtalan. Múzeum- kőrút 10 Fölösleges bútorainak, vagy egyéb ingóságainak helyei adok földszinti szép. szá­raz raktáramban, csekély havi bérhozzájárulásert. 3S4—340. Gerlóczy-ulca 11. II. l/a. Zongorák, pia.ninók. har­móniuniok eladása, vétele. T i p o 1 d zongoraterem. Rákóczi-út hatvanegy. Tel; 143—368 I ANTICORS a teghalá o­sabh t.TÚkszemfrtó. A'a 1 5.80 forint. Nagy dro­Harmonium vétel. Zon gora, pianinó javítás és bérlet Uhliknál. Rákóczi­ul 82. Te!.: 221—139. MATRAC S db 225 Ft-tói készítőnél Lcnin-körút 55 Sodrony ágybetét, össze csukható vaságy. g>érmék ágvak. csőbútorok olcsón. Javítást, csőbúlor festést vállal Prohászka, Zichy Jenő-utca 48. Szemüveg Lipl JózseÉőJ (Knapecz utódától) l\. Cllői-út 79. Örökimádás templom mellett. Vállalati jogász elhelyez­kedne Budapesten. Baditz Miskolc, Fóposla. Toste restante. Magános vegyész kis la-^; kása rendbenlartásához idősebb asszonyt keres. ..Főzés nélkül’' jeligére a kiadóba. Harmonika javítás, han­golás. garanciával. Cser Károly. Rákóczi-út 61. I. 1. Általános és középiskolai magánvizsgákra előkészí­tés. Nyelvoktatás! — Dr. E.vssen Gyula, Dam- janich-utca három. fszt. I négy. Tangóharmonikát privát­tól sürgősen vennék. Bp., Landler Jenő-utca 5. II. 8. Téglás. Telefon: 141-5ÓL Gyógytea az egészség őre Az összes enge- délvezett gvógvteák megbízható minőségben kaphatók: Nagy dro­gériában. Bpest VIII.. József-körút 19. HARMONIUM adásvétel Javítás. HörI: II., Török- utca 8. (Margit-hidnál.) Orgonák, harmóninmoh javítása, hangolása, vétel. Demény. Lázár-utca 1-3. Zongoraiavitás. hangolás jótállással. Szakszerű becs­lés. Szávits mester. Ba- ros«-tér egy. Tel.: 330—<76. Rákóczi út ötven. zongora­teremben zpngorák. piani­nók eladása vétele. Tel.: 221—119. Készítőnél: hálók, reka­mick, garnilúrák. külön­féle barokkszobák ió mi­nőségben; Landler Jenő- utca 14, (volt Isiván-úO. Oíszha’ak. aquáriumok nö vénvek. ha!eledet. hőmé­rők. melegítők Papagájok, kalitkák, eleség iá'.ékok Múzeum-kőrút 10. Vilfanyborotvák! Pengefe- nőgepek! Gilette-készülé- kek.- PengeélesHés. Auto Syphonok. Mindent garan­ciával! Vétel. Csere. Lisz- kay. Somogyi Béla-út 16 Szabásmintáját elkészüem, anyagát. alaki tását át­szabom. — Hiirnav Rózsi, Somogyi Béla-út 7. JI 13 Kárpilosbútor beszerzésé­vel forduljon bizalommal Oláh kárpitoshoz. Meg­rendelést. javítást válla­lok. Készáruk raktáron. Józsíd-körút 66. 158—102. Zongorák, pianinók eladása, csere. bérlet, értékbecs­lés. Fcnvőné. Lcnin-körút nus'.onnat. Tel.: 223—576. Zongora, pianinó vétel. Javítás, hangolás, crf$k- becstés. Sasvárinál. Lcnin- körút 21. Tel: 426—819. Rákóczi út hafvanhárom zongorateremben zongo­rák. pianinók vétele, ér­tékbecslése. Tel: 342—251. HIRDETÉSI DÍJSZABÁS: Apróhirdetés szavanként 1 F, Kishirdetés mm soronként 1 F. Szöveghirdetés mm soronként 2 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents