Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-13 / 2. szám

fr CV**tGUlKlH ÉL«T ÉLÓ VÍZ „Miben szerettél m nket“ »Szerettelek titeket, azt mondja az Or, és azt mondjátok■ Miben szerettél minket?“ (MdI. I, 2.) Miért egyszerűen így mondják ne­künk? Ne kérdezd, hogy miért? Senki sem hívta fel erre. Senki sem tudta volna erre kényszert íeni. Senki Bein is kérte erre. Szabadon, önmagától rét minket. Nála, s nem nálunk kei! keresni ez okát. Könyörii'.etességánek ki­nyomozhatatlan titka, hogy Isten szó5 hozzánk, s velünk így kezdi a beszél­getést. Vagy talán nagyot mondtunk ezzel? Nem kellene-e egyszerűen be­érni, hogy ezt mondjuk: ő szeret min­ket, mert szeret minket!...? Szeret, mivel Ö Isten. Ez a magyarázat, $ le gyen számunkra elég ennyi magyarázat Szeretlek titeket mondta az Ür*’. Ne elhamarkodva kapjunk ez ntán. Néha gyanús dolog, hacsak úgy könoyp, den beszélünk „jó Istenről“, Az, aki legutóbb egy levélben azt írta, hpgy ö ,,a jó üdvözítőt a szobájában 25 helyen is felakasztotta“, talán hamisság nélküli gyermek volt, de taÜ» kegyeskedő szemtelen, és semmiesetr© gém csüggedő ember. Aki otthonosan cseveg a jó Is­tenről, könnyen elfeledi, mibe kerüli Istennek, hogy jó Isten legyen és hogy kik azok az emberek, akikhez így szói; ,,Szeretlek titeket“. Evégből Istennek he kellett hatolnia egy próféta leikébe, amelyik maga is alkalmatlan volt, Ketté kellett válni a mennynek és Isten szájának meg kellett nyílni#. Isten szavának kikellett jönnie, Istennek a maga számára meghallgatást kellett sze­reznie s egy emberi szájat kellett igénybevenni ahhoz, hogy szava hallha­tó legyein a földön. Ahogyan a nap küzd a felhőkkel és néha naphosszat keres egy kis nyílást, hogy azon át­hatoljon, elérje egy ember szívét, ügy kellett átküzdenie magát a mennyből jövő nagy szónak a földre, sírlak a szónak, amelvik Ma lak iái könyvének az elején van. És nincs tévedés a dolog­ban, nem hamis ajtóhoz került a Követ, nem az igazi címzetthez jött, s ille­tékes helyen hirdeti, hogy IsíeB sacret» siket. „Ti pedig art mondjátok: Miben as*- vettél minket?“ Fájdalom, hogy az em­berek, akik Isten biztatásaiig felfigyel­nek, nem csodálkozó emberek. Hogy Isten szereti őket, ezt már. egynéhány­szor hallották. Már gyermekkorukban könyv nélkül tudták. De hol van a Te Vízkereszt ideje Vízi-ereszt idején a karáetío viyk or tBífct'á lelt Ige sstená dicsősége ra­gyog szemünkbe. Igaz, még rejlett di» «»őség fez, do a vízkereszti idő éppen azért prédikál róla, hogy hitünkben annál szilárdabb valóság legyen. A betlehemi csillagot nem vették észre azok, akiknek háza fölött ra­gyogott. Idegenek jöttök cs ezek meg­találták alatta a dicátSségea Istent. A karácsonyi Kisded a pogány ok vilá­gossága, a bűnösök megváltója, a be­tegek gyógyítója, a halottak feltá­masz tója, és a szegények öröminon- dója. Vízkereszt ünnepének ez az ige- hndeléso (Mi. 2,1—12; És. 60,1—«) BZ egész időszak üzenetét magában foglalja. Az ullána következő vasár napok evangéliumai Jézus isteni di­csőségéi mutatják meg, mindig más- más oldalról. , Az első vasárrtap az ószövetség val­lásának szent helyére vezet. Amikor itt megjelent Jézus, semmivé 'törpült, homállyá sötétedett az írástudókon és farizeusokon keresztül az ótcsia- mentum törvénye is. (Lk. 2,43—52) A második vasárnap a esaSádti ott­honba vezet el bennünket, amelyet Jézus jelenlétiével megszentel. A csa­ládi ünnepségen részt vevő Jézus azonban nemcsak megáldotta műiden idők családjait, hanem amikor cso­dát tölt a rituális kővedrekkel, a tör­vény rabságából 3 keresztyéni élet boldogságára és szabadságára is el­vezetett. (Jn. 2,1—11) A harmadik vasárnap evangéliuma a betegek gyó­gyítóját állítja elénk. Azt az üdvö­zítő!, aki helyreállítja egyszersmind testünk és lelkünk épségét. ÍMt. 8, I—IS) A negyedik — és ez idén utol­só vasárnap megmutatja, hogy Jézus Üt a természet felnit is. A termé­szetet, a világot Isten az ember szol­gálatára teremi'-ette, A vízkereszti időszakban sorozató- »an olvassa az egyház a Római tevő* lét. Az első vasárnapon a keresztyén ember megújult, helyes istejiSisztele- téről prédikál, mely az egyház kö­zösségében aláza ®s egymást segíté­sében különbözik az ótestementum törvény-vallásának véres áldozatától. (It. r_*. 1—5) Második alkalommal gzinite aprólékossá,gig mepő rászív- ♦e»£éiggel beszél n keresztyén szeretet «okféle cselekedetéről. Ez a szeretet agy családdá tesz minden emberrel, (fi. 12,6—16) A harmadik vasárnap az emberi együttélés legfontosabb «aozzona-'aröl prédikált: a békesség­ről. I«elií»delése szívünkre helyez’ a M&e frnyét, mert a keresztyén ember mindig békességre töreksz'li. (R. IS­IT—?!) Az utolsó vasárnap összefog­sz! j# a niegujnit keresztyén életet. Zxf ImM szereteted, hol a bizonyága annak, hogy szeretsz minket? Nmcs-e valami gyermeki önfejűiéi abban, hogy minden irányban tekintget ve, mindig az létén szereíeté» kutatjuk9 Hagy mi ott keressük Isten szereidét, ahol az egyáltalán nem találhat á? Is­ién zzeretete nem mindenütt, hanem csak pontosan meghatározott helyen található. Csakis ott. ahol Isten mtg j akarja laé.tíitgi velünk. Nem minden - irányba tekintgclve kell azt keresnünk, hanem egy bizonyos irányban kutassunk utána. Azokon, akik a fejükbe vették, hogy mindenütt megtalállak Hton ere- yetötét és persze nem lelnek arra, ugv kell segítetni, mint a gyermek kép. | akiknek az ember egy távoli tárgy#! ' mutat, amikor arra ipti őket, hogv ne nézegessenek türebncdeoiil és b#- Monta'-anwt, idegeskedve köröskörül, hanem meghatározott irányba nézzenek. Ilyenkor kinyújtjuk karunkat és fel- híjuk őket, hogy a kiegyenesrd ett kór irányába — vagy a „fa csú-an fö­lött* — avagy „ a telefonoszloptó! jobbra“ tekintsenek. így kell most « próféta kinyújtott karja irányába a messzeségbe tekintenünk. Ez Krisztusra mutat. Ott az Isten szere tele. Erre a kérdésre: „miben szeretsz Te minket?“ — az egyértelmű felelet végül is akképp hangzik; „Ügy szerette Isten « világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta“. — Krisztusban szeret minket, Sajátságé«, hogy legkeményebben ön­fejűek akkor vagyunk, amikor szere, tetet keresünk. Mi ugyanis azt szeret- nők, hogy Isten úgy szeressen mit\. két, ahogyan mi akarjuk. Nem messze vagyunk már attól, hogy azt is előírjuk Istennek, hogyan, hol, mikor, ki és mi­által szeressen minket! Egészséges tes­ten át kell szeretned! Kényelmesen bo- rendezett világon keresztül kf.ll szeret­ned minket! Kellemes családi körön, és jól sikerült gyermekeken keresztül kell szeretned bennünket! Oly életpályán keresztül, amely teljesen kielégít en­gem! S bg Te nem éppen így szeretsz engem, akkor Te nem is vagy a jó Isten!,., Megkívánjuk és elvárjuk, hogy Isten a mi szabásunk szerint sze­ressen bennünket. Ne csinálj magadnak semmiféle képet Isten szeretetéről. Az egyetlen kép az, amelyet maga Isten mutat a vérző sebekkel megrakott fő, ben, Ebben szeret Ő minket: A kérész, ten függő Krisztuson keresztül“. W. LÜTHI 2isttíacszáq.i tevéi Viljanen Pavo, a Magyarországon is járt, sokak által ismert és szeretett finn evangélikus lelkész, aki másfél éve költözött el Kuhinalattibói Tam­perébe, oda réJaszttatváia meg másod- lelkésznek, érdekes levelet kijldött, amelyben beszámol munkájáról. „Tampere körülbelül ÍOO.COO lakos­sal Finnország legnagyobb ipari városa. C&aknem minden lakosa ez itteni evan­gélikus gyülekezet tagja. Köztudomású, hogy a finn nép, néhány százalék le­számításával, az evangélikus egyházba tartozik- Könnyű elképzelni, rm'yen nagy változást jelentett ez életem­ben és munkakörömben, hogy csak­nem 20 esztendeig falusi lelkészt szol­gálat után ide kerültem- A híveim eddig legnagyobbrészt földművesek voltak s most a gyári munkások papja lettem. Az első nagyon kedvező észrevéte­lem- hogy a tampereiek szeretik Isten igéjét- A templomokba és más gyüle­kezeti összejövotelekre tömegesen jön a nép. A hatalmas dómtemplom rend­szeresen zsúfolásig megtelik igehallga- tokkal- Ebben a vonatkozásban a lelki gyökerek Tamperében régi időkre nyúl­nak vissza. Hétfő esténként rendszeresen van egy gyülekezeti alkalom- amelyen nem- lelkész bizonyságtevő is szól a jelen­lévőkhöz. Előadásokat is szoktunk pro­gramúira tűzni. Egy alkalommal Áfa- gyarorszgről tartottam előadást és sze­mélyes tapasztalat alapján elmondot­tam, hogy én milyennek ismertem meg 3 magyar testrérnépet és annak a ha­záját. Előadásomat vetített képekkel illusztráltam. A gyülekezet jelenlévő tagjai nagyon lelkesedtek « ti országo­tok irápt. Hadd említem meg, hogy más gyülekezeti alkalmakon is beszél­tem már Magyarországról. A konfir­mandusaimnak rendszerint e magyar nyelvből is szoktam bemutatót tartani. Mind az őszi. mind a tavaszi idő­szakban 3—3 hónapon át foglalkozik minden lelkész a koníirmaadósokkal. Mindegyik lelkésznek megvan a maga konfirmandus csoportja. A gyülekezet, nek Hz rendszeresített, választott lel. késze van és rajtuk kívül kb. húsz be­osztott lelkész munkása­A magunk részéröl is kívánjuk Isten kegyelme« áldását Viljauen Pavo test­vérünk szolgálatára s öt, valamint be­számolói nyomán a mi országunk, né­pünk ég egyházi életünk iránt érdek­lődő híveit futdeg testvéri szeretettel A harangról A harangot ismerték már az asszí­ron és egy pLom.ak as. 11. Mózes 2d: üo „arany esen0eiyúk.' -ről 0,vasúiig. J. ts.LV. i.lő—16 verse „réz­osZiöp -jói, „göml>árq“.r&l beszél, ine.yt.c b.zunyara a harang ősei ven. tók. ív és skb a görögök és róinaaJt is iüis nA iák. A kérész yén egyház szol­ga.a a„un c,..k a VII. száua-dJwtn I«U u valóssá, Ma nagyon kevés keresz­tyén templom van harang uéíküh ügyesek e, ama maják képzelni a vaj. láí.GS éitia; nélküle. A hara.ng vég g kíséri az ember éledéi szüielésóől ha­láéig. A gyernjak- és öregkorban kü­lönös magualődoíisóggaj hsnlga jak a harang i-cngját, hlvng». a lempJnwMh ioaoz.-ia őíöntünket, enyhíti szomorú- ságtiitku-;. Harang nóéküt a templom oj.nya olyan, mait az ember nyelv nélkül, Magyarország*«» a tatár és török puz; iátok íeptplüina inátknj egyw.t mogaammásiieiíék harangjainkar, is. A AIV, és XV, századból csak nW» kevés harangunk maradi meg­A világ legnagyobb harangjai Mosd? Vahau vannak. A „Car-Kokukol“ 2619 méte; mázsa súlyú, 1733-ban önilö.lék M gsssága 5.5 méter, legszélesebb ál- B'r' fője C nyél er- O-t talá' Jnailó 3 „BoJ- ■ o “ is, me’y 800 méiermázsa súlyú. Párlzsl-an 440, Londonban 358, Bécs- ben 354, Rómában 280 méíermázsa só yú a legnagyobb harang. Magyarország legnagyobb harangja fltjilapas’ien, a Bazj/iikábaji van, súlya TI mg ionná zsa. A magyar evangélikus egyház leg- íyi'gycbb IjRfangja a békéscsabai „IcA- templom“ tornyában elhelyezett „nagy Itpnapg“, mely 36 mőermázsa súlyú. Másik nagy harangunk S-zarvaison volt ,az „új templom“ kertjében ha­ranglábra helyezve. Hangját megfelelő időben Meiőiúrg lehetett hallani, Ez az első vüághálKxrábari áldozatul eseti. Nagyon kedve« 3 nyíregyházai 24 m-Mermázsás harang története azért, mert ebbe beleön; ölték a»i a kis ha­rangot, malyet az első lakók, előbbi lakóhelyükről hoztak magiakkal. Nyír­egyházán van magyarországi venagé- Jikus egyházunk egyetlen harangjá- fóka is, mely „Jövel, Szenlléltík Ür- js!en‘, c. koráit játssza ©1. A harang korareggel ébredésre, este pihenésire hív, déflbcn Hunyadi János nándorfehérvári győzelmére emlékez­tet, mintha csak nekünk is mondaná: Vigyázzatok, imádkozzatok. A temp- lombabívásra háromszor harangoznak, negyedórás időközben. Előbb a nagy, azután a kisebb haranggal. Beharan­gozáskor m'nden harang megszólal. A harang kwel'éso .szakszerü-ége! kíván. A {kikopott harang könnyen megrepedhelt és véglegesen elve&zitlieti hangjáb JÓ, ha időközönlzént folmen- mek 0 toronyba és mogvizisgálják egy­házuk komoly értékeit: a harangeket. A harang falának cgyeule’assn kell kopnia. Bizonyos idő elteltível, ha már megkopo-V. a harang fala- szak­értővel tovább kell helyeztetni a ha­rang nyelvét. AHalánoissáiglbait 80 száztaJiík réz- bő!, és 26 százalék óéból készül a ba- rang-bronz. A bamngőníők előbb a „haraíjgnxag’-ot készfiik el, residesen agyagból. Ez egy ijres forma, melyet mcgkeményííenek, s ebbe csktornán át, az óreolvasztó kemencéi)",1 beleve­zetik az érőét. A harang hangjának erőssége, nagyságától és súlyútól függ. Szép, és díosérotreméUó evangé­likus testvéreink harang-szeretoio. Ami­kor csak szükséges, és lehet, szívesen hoznak nagy áldozatot is egv-egy azépbangú liarang beszerzéséért fivíizedtsklccl ezelőtt jártam a cse­peli haranggyárban. Az öntőmurukí- sok BC.k kedves dolgot mondtak el a liairangönit'ás t iikaii„!,l. Emlékemben ffeledheífeíleinül megmaradt hogy egy. szer ogy szepány falusi leány jeleni meg a gyárban, mikor egyházának « háborúba elvitt harangja holyott má­sikait öntöttek, elesett katona vőlegé­nyétől kapott gyűrűjét adta oda, hogy öntsék bele a harangba. Legyen szebb a csengése, ha megszólal, m into a az ő hangját hallaná. Szól nekünk is a harang: Vivos vo- co, tnorluos planao, fulgura frango, (élőket hívok, halottakat megsirátok, villámokat megtörök.) A harang szava imádságra indítson mindnyájunkat: Dicsőség a magasságban Istfmnek, hé. kesség 3 föuidön a jóakiaraitű emborek- n-ekl Sznehovszky Gyula Isten örökkévalósága „Elhallgat a testnek háborgása, el­tűnik minden földi dolog képe, néma tesz az égboltozat s a lélek clfeledkezik önmagáról. Csöndbe merül alá minden álom, minden gondolat, becsukódnak a képzelet szárnyai. Hallgat a nyelv, megáll a lélek mélyén a beszéd cso­bogása és ebben az örök csendesség­ben megszólal Ö. Szavát visszaveri az egész Mindenségi Nem rni te­remtettük magunkat, hanem Ü terem­tett minket és 0 (narad mindörökké!“ Ágoston egyházatya imádsága haldokló Édesanyja ágyának Sanghaí 1925 és Egy kanadai lelkész, Eaúicoíl, aki­nek az apja életének javarészéi Kíná­ban lölíöWe, minit misszionárius, s aki maga is Kínában $zu eíelt éá nevel­kedett és 20 év'g áálo t a kérésziyéfl misszió szolgálatában, Kanadábain meigjélért', lapjának („The Canadian Far Eastern Novsinii ,er“) 1951. novem­beri számából idézzük szószerint az alábbiakat: Noha a Newsletter Cgyeiméi a tá- vo’kele'i eseményekre közpon-losílja, mégis helyénvaló, hogy felhívjuk 3 figyelmet arm, hogyan terjed át Ázsi­ából a gyarma'osító ha álmák ellent far- vadalom mindazokra a többi or­szágokra, amelyeknek erőforrá­sai és munkaereje évszázadokon út gazdagította sn „idegeneket“. Azok, akik 1946 óta olvassák hír­magyarázatainkat, emlékezni fognak az idézetekre, amelyeket az t928-ban taníott nagy nemzetközi missziói kon­ferencia anyagából idéztünk, aha} f gyelmeziet ék ag egyházakat, hogy a „misszió! '.etileteken“ végnemenö Ilyen fejlődés kikerül­tre éltem tesz, hacsak a nyugati hatalmak nem vál ózhatják meg poiiükájiikat. 1928-ban még nem lett niivartá, hogy „ko!laboráns“-t üvö.lsenek mindenki­re, aki a kommunista írásokhoz ha­sonló mogáilaprlásakat tesz. A nemzetközi figyelem íénycsővája legújabban Egyiptom felé fordult. Az oilani események önkénytelenül is arra emlék ez telnek bennünket, amis Sanghajban láttunk 1925-ben, amikor Kínába mentünk. Abban az időben a kínai nacionalizmus feltámadása fe­nyegetett bizonyos brit „jogokat“ 6b privilégiumokat. A britek akkor ép­pen úgy cselekedtek, mint most. Rá­törtek a fegyvertelen polgárokra, akik Can tanban és a sangt wi Nnnki-ng-úton tüntettek, Később, egy amerikai bíró a sanghai neinzö'kőzi negyedben, (amelyet nagy részt britek ellenőriz­tek), komolyan megrótta a brit rend­őrségé' azért, mert szükségtelenül lö­völdözött. Egyiptom 1951 Kínára mindé* ugya>u)‘yan he­tást gyakorolt, mint am lyet Egyip­tomban fog elérni. Országszene elkeseredés vett erő- a nemzőién; a népek bojkottáíiw kezd­ték a külfödi árukat, és fegyveres harcra készülitek. A halott vértanúk koporsóit, ezer miárfö'.deken át dísz- kísérettel száStfoT-ék a beljebb fekvő városokba. Tartományunkban két bit* térít&. meggyl‘koI'3k az uteán, mivel a gyűlölt fajhoz tartoztak. }927-ben;», britek 17.000 főnyi válogatott seregi tellek ki Sangnaiban és más külfö'd: csapó/’ok is csat'akoz'aik hozzájuk. Egész Kína terülte'érői haza, vagy Sanghajba repdpfték a misszionáriu­sokat a saját érdekűkben. Nyugaton a* embereket tadaHaut Ságban tartják azok lelő! az eefes ellenacgcs érzések felől, amclycliet iréntimk tandaíteinak manapsáii a gyarmati, vagy „elmaradott* te rüle eben. Ha’Tunk egye’.mást , Co'omfhr • vünkről, és jámbor gondolatokba i: engedjük át magunkat, hogy meg­nyertük jóakaratukat. Egyiptomban azonban a múlt bélen egy férfi év a felesége megközelített egy úijelző osz­lopa', amelyet brit csapatok állító tak fel — az asszonyt hidegvérrel agyonlőiitók, s a férfit megsebesítet!#. Természa'esezi nem szüségcs, hogy ilyen módon öljék meg az emberiket. Ha az autót meg ke>T állítani, át le­het lőni a gumikat! >'S, do az •imperia­listák miaga'iaríása Ugyanaz, mint azé a brit rendőrfőnöké volt Sangbfliban 1925-ben, amikor megvető hangon ki­je'ente! te: .Adjatok nekik egy csomó ólmot; ez az, amit ők megértene!/..“ A gyarmati területeken in'mién ép­eiméin ember tudja, hagy mi, « „Szabad Nyugat“, fegyveres agresz- Bzió út járt haiíaT.nak lm oda; Jegy- veres agresszió útján marad'link ott, és ius kUcergefnek benuitokeC. vádat ensrlüirk azok eben, akii kikeTget'ek bennünket, fegyveres agresszió bűne miatt. Szombat esti közös imádkozásunk Kétfajta szeretet (I. Ján. 2:12—17.) f. Isten itt « világban szeret. It! hirdeti a szerefetíénck á bizonyság®:* bocsánatot. Szereti is a világot, Haláláig szerei'.te, a F>a haláláig. 2. ő egyformán szeret! De elvárja, fioj^r öt is „egyformán“, maradékta s- nul, teljesen szeressék! Egyedül iítt Aki Atyánkká lett a Jézus Kréaalug- baak „Istent mindennél jofoban féájük, aaeressfik...“ (Luther) Aki ir.egta pasztái!« ,hogy ö előbb rze/retelt engem, mint én öt: az nem is tud mást tenni, miTr: k tzárőte g hálából csak öt szerelni. Valijuk meg: hogy sokszor nem értjük, hogyan szeret Lrtan. Adjunk hálát: Isten «zarcíte a világot, ebben a világban engtem. ö mimienkiit egyfarméui szeret. Könyörögjünk: hogy Öt mindennél, pdndmkkdl jeftéban «Burethe*- púk és Rajt« fejorusríül a világot és benno az emebeket. Hegyháti Jámc BIBLIA-OLVASÓ Jiinuár !3. Vasárrmp. Vízkereszí után első. Hős J1:S—9; Lk. 13:S—9; Eő. 49:1-—6; Mk. 3:13—SO. Jé.-'jsben az egész világ azánüra megjetent Isten dicsősége és ragyogó víágosaágn. Nemes#; e kegyeseken könyörült, hsnem sokkal inkább a bűnösökéi, jsienteifetickot igazította meg kefye'.em'oől. Ez valóban isteni mű és nem a sátán munkája, január 14. Hétfő. J Zsolt. 145:8; Mi. 5:45; I. Jn. 4.3—16a; Mk. 3:31—35. lstert-sz-atetei. Ezt a?.i jeicnM: Fiát adta értünk, Benne földi életet, eledelt, boldogságot, bfinbccsfoattít, új ótetet ehí. Családtagjává tett, teatverei és gyermekei vagyunk. Ezért szeressük egymást, misst jó testvérek. Az etn- Őwek dicsősége áppea ób'aen me egymást-ezerétésheo muiaíkozi'k meg. Január 15. Kedd, És. 45:11—12; Csel. 14:17, Mk. 1:9—15; Mk, 4:1-9. Krisztusban közel jött tiozzánic az Idtón. Ür életünk, jövőnk íeímí én munkánknak eredményt, test ünknek táplálékot, ezfvüntnek örömöt ad. örömmondó az-avából, evasígéüiunának niagvábó) sarjad ez öröi; élet g'azdcg terméee. Január 16. Szerda. I. Máz. 18:17—18; Mi '13:52; Jn. 1:35—42; Mk. 4:10—20. Krisztus az ^testamentum Messifsg és még's moreién új, snitt be»; csupa kegyelem és élőt. Benne to is rnegiátáloJ a Ateíiciá ui Evengéíhsma a kulzs, amely niagnyitja előtted Isten titkainak zárát cs világossá t^sá ez írást. Január 17. Csütörtök. I. Móz. 32:10; Mk. 5:19; Mt. 4:18—25; M'k. 4:21—25. Nú'.cú TCgyobb dolog _k;en újjáteremiő caeklydcfénél. Mu»katársává tesz: alkotó erőben ás örök éleiben részesít. Égwzségeasé teszi testedet és lelkedet. Élj tehát valóságos keresztyén életet, messzire lángolón, hogy Kzereteied máeoiret is Hozzá vonzzm! Január 18. Péntek, II. Móz 4:31; Jel. 7:12; Zád. 2:14-18; Mk. 4;2ö-34. A keizdei kirsi voii és plázaío»: testté, vérré lett az 1st* . írt- 3 kis csal; ügy niagójió’; iigyen és kegyelemből eok györ,i5k'2Ü; tenpptt. Szabadulást hozott kísértósböl, twjbói, bűrtbő', és halálból — neked is. Mert kicsi volt, megórtj sufodea gondodat, Sadd a vállára bátran. Január 19. Szombat. V. Méz. 32:36; ZsM. 3:17; Ja. 5:19—24; Ée. 6i;l—6; Mk. 4:35—4!. A Fiú pagy válipsús? lw«ot‘t: erőt 3 megfáradtnak, Szava örötnüir, élet, arő és hataiom. A te sorsodat is keiében tartja é» vqp rá úreje, hpgy űrök ételét aljon aegted, Wgyj Bcaiaz, ée raáris ftvindea 3 tiéd!

Next

/
Thumbnails
Contents