Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-13 / 15. szám

EVANGÉLIKUS BLIT 3 ÉLŐ VÍZ £utficc mondta Nagypéntekről «Ekkor mondó nékik; Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig» Máté 26:38. «A mi áldott Kris/itusunk úgy gyötrődik érettünk, mint egy sze­gény bűnös halandó. Isteni termé­szetét leteszi, vigasztalás nélkül szűkölködik ... Azoknál keres vi­gasztalást, akiket azelőtt vigasz­talt. Remegve reszket s szíve szi- nültig tele fájdalommal. Leteszi az ételről. Érzi, látja halálát. Ezt pa­naszolja el tanítványainak. Micso­da gyötrelem és nyoníorűsóg sza­kadhatott rá! Ezt c szenvedést emberi nyelv ki nem beszélheti. Feiülhalad az minden emberi értelmet és elgon­dolást. Csak azt itudjuk, hogy ami tör­tént, érettünk történt. Érettünk keltett Krisztusnak mindeneknél szörnyűbb haláltusát megvívnia.» Husvéfról «Mikor azért esive vala, azoii a napon, a hétnek első napján és mikor az ajtók zárva valának, uhol egybegyűltek vala a tanítványok, eljőve Jézus és megába a középen és monda nékik: Békesség nektek!» János 20:19. «Ugyan mitől tétnek ezek a ta­nítványok? A haláltól, amely bi­zony körülvette őket. De hát inért léinek a haláltól? A bűn iniaít. Ha bűnük nem volna, félelmük sem volna. A halál gyilkos fullánk­ja a bűn ... De ha valaki ilyenén félelmében Istenhez kiált, azt az Űr nem hagy­ja magára. Mint ahogy Krisztus sem marad el sokáig félénk tanít­ványaitól, hanem hamarosan ott terem s vigasztalva mondja: «Bé­kesség néktek!» Bátorodjatok, én vagyok, ne féljetek. Így van ez ma is. Mikor félelemben kuporgunk, Isten talpra állít, evangéliumot hir­detett nekűuk s ezzel örvendező, nyugodt lelküsnieretet teremt ben­nünk.» Az egyszerű emberek barátja Dr. Vető Lajos lelkész-szentélő beszédéből „Az az indulat tegyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is...“ „Ez az ige, minden keresztyénnek szók az egész egyháznaik, nekünk is, a mi mai magyar evangélikus egyházunk­nak is. Hagy milyen volt Jézus Krisz­tusnak a mi embervSiágiunildioz való in­dulata, azt az apostol úgy fejezi ki, hogy rámutat Jézus Krisztus tökéletes emberszereteíére. Abból indul kí, hogy az örökkévalóságnál kezdi: Jézus Krisz­tus, az Ige Istennél volt. Istennel egyen­lő hatalma, dicsősége volt. Méig emberi hatalmat dicsőséget is nehéz elveszteni, vagy kisebbel felcserélni. Hát még isteni hatalomrój, dicsőségről és bol­dogságról lemondani és emberré lenni! De nem is mint vallatni hatalmas királyi uralkodóhoz gyermeke, hanem szegény názáreti ács fiaként jött a világra e az akikor legalacsonyabb társadalmi osztály nyomorúságos soreát vállalta Jézus Krisztus! Isteni mivoltát ném önző ér­dekei szolgálatára fordította, s'liem úgy alkart, a világ ura tenni, hogy isteni mindenhatóságával térdre kényszerítőén mindent és mindenkit. Megtehette vol­na, de akkor hatalmát önző módon hasz­nálta volna ki. Isten pedig szeretet. Sze­retni pedig annyit jelent, mint önzetlen - nők tenni, másnak a javára tenni. Jézus Krisztusban ez a szeretet a maga isteni ■teljess égében és tisztaságában jelent meg. „Az ember Fia nem árért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy 5 szd'gáljon.* így nyilatkoztatta ki az isteni szeretetét és magát Istenit. Jézus Krisztusinak akármilyen nagy hatalma és dicsősége is lett volna, 6oha sem ismerte volna meg az ember a tö­kéletes szeretetet, Istent magát. Féltek volna az emberek az ilyen Istentől, de nem szerették volna s nem is keltett volna nekik s nem bíztak volna benne. A virágvasárnapi Jeruzsálembe bevo­nuló Jézus szelíden és alázatosan jön. Amikor 6zamárháÍQn kocog be Jeruzsá­lembe, rongyos külvárosi emberekből aló kíséretével, kigúnyolt minden egy­házi hatalmasságot, mely uralomra tör is megmutatta, milyen az isteni szere­tet, mely eljött a világ megváltására. Es nem volt semmi, ami erről az útról Ietórítheíte volna. A Kísértő a pusztá­ban felajánlotta neiki a világ minden szépségét, gazdagságát és dicsőségét, de ő elutasította magától. Nem azért jött, hogy uralkodjék, megmaradt az egyszerű mindennapi emberek barát­jának. Ebbein az Istenben már lehet bízni. Ez már Isten és isteni szeretet! Az értünk kereszt'haláit vállaló isteni Meg­váltó elénk tárja az isteni szeretetnek olyan nagyságát, hogy kőből van a szíve' annak, akit meg nem rendít a tudat, hogy mindez ériem volt, értem, hogy én is megismerjem az isteni sze­retető t, megismerjem a tökéletességet, megismerjem az Istent. íme ilyen volt az indulat, amely Jé­zusnak egész lényét áthatotta. Ezzel a szeretőiével ébreszti íei bennünk ma is a ezeretetet. A bennünk így felgyulladt szeretetnek azonban nem szabad csu­pán mintegy visszaverődnie Istenre, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta ma­igát.- Az igazi Isteni szeretet emberek­re irányul Isten megváltó, üdvözítő ezerétetót tovább kel adnunk, magun­kat meg kell üresi-tenünk nekünk is, hogy csatornái legyünk az Isten szere- tetének. Meg kell üresílenünk magunkat min­dentől, ami akadályozná ennek a szere­tetnek az áramlását a világ felé. Ilyen akadály az uralomvágy, az önzés. Té­ves úton jár az a magát keresztyéivtek tartó ember, aki nem szereti embertár­sát ilyen alázatosan és engedelmesen, ®ki nem ismeri el legalábbis, hogy neki is így kell szeretnie embertársait, hogy méltó tegyen a keresztyén oév-re. A kérésztyénieiknek azt kell nézniük, hogyan szolgálhatnak, hogyan oszlathat­ják maguk is az emberék mffliiótaiak nyomorúságát, hogyan segíthetik az emberséget a bűn, betegség, testi és lelki nyomorúság, háború elleni küzdel­mében, az igazságosabb társadalmi rend kiépítésében, amelyben nem lesz szük­ségletté az, hogy minden emlberöltőbeo egy-egy szörnyű világháború döntsön korai síriba és nyomorba embenmiliió- kat. , Sokszor kérdezik: van-e szükség az újjá alakuló világban az egyházra, van-e szükség lelkészékre, papokra, keresz- tyénségre? Ha az egyház arra való len­ne, hogy uralkodjék, mások veretjtékes munkájának a gyüimöieseiiböi vagyont gyűjtsön s fokozza az ember nyomorú­ságát és szenvedését, akkor — nincs rá szükség. De akkor nem is egyház az, legalábbis nem a szelíd és engedel­mes Krisztusé, a szeretet Istenéé. Az ilyen egyház megcsúfolása mindannak, amit Jézus tétit és tanított s méStó Isten igazságos és szigorú ítéletére azofk'kai a papokkal együtt, akik az iiyen egyházat szolgálják. Viszont arra az egyházra, amely kizárólag szolgálni akar az embernek, amely minden ere­jével, szeretetével azon van, hogy az igazságot és a békét munkálja, tehát arra az egyházra, amelyet ugyanaz az indulat fűt és hat át, mint amely Jé­zus Krisztusban volt és van, ma na­gyobb szükség van, mint valaha. Az ilyen egyháznak meg is van a becsü­lete és a helye az épülő új világban s meg van a megbecsült helyük a benne dolgozó lelkészeknek is s az ilyen egyházról nem valami fanatiz­mus alapján, hanem magáitól értető­dően el tehet mondani, hogy rajta a poklok kapui sem vesznek diadiaJmat. Hadd kérdezzem meg tőletek test­vérek: ez a Krisztus áíl-e a ti hiteleik és keresztyén életetek középpontjá­ban? Uralkodni, vagy szolgálni akar­tok-e vele és egyházával? Látjátok-e prófétai látással, -mi a feladata és a helye ma js a kialakuló új világban az egyháznak, az egyáz papjainak, s az igazán keresztyén híveknek.“ MEGJELENT! Ruttkay-Miklián Géza «yóni lel­kész feldolgozásában a Mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéstörténe­tét tartalmazó PASSIÓ-KÖNYV A könyv két részből áll: I. Virágvasárnapi, II. Nagypéntékd. A könyv a lelkészek és hívek számára dolgozza fel a passiót. A nagyon szép kiállítású Passió­könyv ára 6.— Ft. Megrendeléseket feltéttélül az Evangélikus Sajtóosztályhoz (Vili., Üllői-út 24, II.), a Sajtó­osztály postai esekldapján kér­jük. Újonnan szüli élő reménységre! Bókay János zsoltárfordításai 33. Zsoltár, Örvendjetek az Ür Istennek Mindannyian ti igazak, Kik hozzá tiszta szívvel mennek Adós azoknak nem ttn/rad. Áldjátok derűvel, Lanttal, hegedűvel, Ujjongjon a húr, — Cimbalom zengéssel-, Citera pengéssel Áldassélc az Ür! Köhsetek néki új éneket, Szárnyaljon boldogan a dal, Mondjatok verseket, szépeket, Mint égbe szökő diadal. Mert minden valóság, lagzsig és jóság Istenünk maga, Nyájas nagylelkűség, Bölcseség és hűség Mindegyik szava. Szereti 5 az igazságot, Méltón jutalmaz és ítél Kegyelme védi a világot, Általa él az, aki él, Csak egyetlent intett S megteremtett minket A Mindenható; Szavára lett a lég, Azért oly tiszta, kék A mennyei tó. Tömlőbe zárta a nagy tengert, Megzabolázta a vizét, S a partjára tette az embert A dús földeken szerteszét. Minden földi népek Az Urat féljétek, Áldjátok nevét, Mert ő teremtette, Csodás rendbe szedte Ezt a földtekét. Csak szólt egyet és meglett mindéit, Amit parancsa megkívánt, Elég volt, hogy reánk tekintsen, S nem láttunk semmiben hiányt. A pogányt letörte, Kétséggel gyötörte, Kezét lefogta; Ki ellene támadt, Azt bűn és gyalázat Lökte nyomorba. De amit ő sugalmaz néked, Az mindörökké megmarad, Sok gondolata nagy szivénél. Termékenyíti agyadat. Egyedül ő éltet Minden nemzedéket, Kinek hite ég, — Akit ő választott, Jóval elárasztott, Boldog az a nép! Az Ür lenéz szent trónusáról S figyel bennünket idelent, Tud mindent az ember fiáról. Mert minden szívet ö teremt. Látja, hogy mit teszünk, Mily sokat vétkezünk Ellene mi mind, S megítél bennünket, Kegyelmez és büntet Érdemünk szerint. Senki tőle nem menekülhet, Ember nincsen olyan erős, Trónján király nyugton nem ülhet, S ha int, már elbukott a hős. Mert figyelő szeme, Éber tekintete Szüntelenül követ, — Védi, mit alkotott; Embert és állatot, Vizet és követ. Hiába ülsz gyors paripára, Haragjától nem menekülsz, Erőd, hatalmad mind hiába, Ha lesújt rád, a porba dűlsz. Csak ha tőle kérted, Hogy megóvja élted, Akkor boldogulsz, De ha futsz előle „ És elfordulsz tőle, Pusztulásba hullsz. Védi híveinek a lelkét, Haláltól nem kell félniük, Kik hallják, követik intelmét., Mindig lesz miből élniük. Ki az Urat várja A szívét kitárva, Mindig rátalál: U lesz kardja, vértje, Biztos menedéke, Mint a sziklaszál. Örtállunk boldog seregében S örvendünk néki szüntelen, Mert életünk az ő nevében Lehet csak tiszta, bűntelen. Tehozzád kiáltok Uram, ki megváltod A sok földi kínt; Tartsd meg kegyelmedben Fenn a magas mennyben Azt, ki rád tekint. SZLEZAK LÁSZLÓ aranykoszofüs harangöntSifteater Budapest, XIII., Petaéháey-y. f(. A feltámadás kérdésével sókat bir­kózott az emberi ész. Sok, magát hívő keresztyénnek valló ember is azt mondja: .hiszem, hogy van Isten, hi­szem, hogy ö teremtett engem, de a feltámadásban hiszek. — Pedig a fel­támadás tulajdonképpen egészen szo­rosan a teremtési üt íve-/. kapcsolódik. Ha egy gyermek tanítója az-t látja, az iskolában, hogy a gyermek megcsi­nálja az osztási példát a táblánál, váj­jon ebből nem arra következtet-e, hogy a másikat is meg tudja csinálni? Ha hiszed, hogy Isten teremtett téged az egész teremtett világgal együnk akkor hihetted őzt is, hogy tud újra életet adni neked, aki a halál kapuján keresztülmész. Vagy talán a halál ez Isten? Nem Isten az Isten a haiá? fe­lett is? Vagy talán megöregedett ez­óta és reszketőssé vált a keze? Ha nem hiszel a feltámadásban, akkor na­gyon is Ideje szembenézned azzal a kérdés«©!, hogy hiszet-e egyáltalán az élő Isteniben, aki Ür mindéinek felett, még a halál felett te. Jézus feltámadása Isten hftefesítő pecsétje az ö érettünk való hatóién: .hatalimasan magtóony itatott Isten Fiának*. Isten tehát eltagadta áldoza­tát, metgwtgesztélődört Általa irányunk- bon és valóban van bocsánatunk, békességünk Jézus áfca?. Egyszer egy kisfiútól a gcAgtítbai keresztről való beszélgetésünk során megkérdeztem, hogy édesanyja engedné-e vájjon ma­gamagát kivégeztetra őhelyette, a gyermeke helyett, ha őt haléira ítél­nék? — Azt mondta a fiú: bizonyo­san, mert szerét. S aztán így foly­tatta: „de én azután sohasem lennék boöag, mert meghalt miattam az édesanyám és nem él“. Az üdvösség sem lenne boldogság azzal a kínzó teherrel, hogy míg én járom az üd­vösség útját, Jézus helyettem felál­dozta magát. Áldott legyen az Isten, aki öt feltámasztotta! Jézus feltámadásából kapunk re­ménységei a mj feli ámad ásísúcra. (I. Pét. I, 3i). Ha Jézus nem támadott fel és azután mi sem támadnánk fel, akkor váljon miért is voánánik keresz­tyének. Aki itt hisz is az Igének, meglátni majd ott fogja! Itt. a földi ételben mi értelme volna annak, hogy „meg&arnyargátam testem*: és szol­gává teszem“ — ha nem a rotmolihia- tattan koszorúért tusakodva. Isten igéje nemcsak emberek felt á - madásárói beszól, hanem új égről é* új főidről ie. A íeMámadássai kapcso­latos zavaros gondolatok egyik oka éppen az, hogy sokszor csak a ma­gunk egyéni feltámadásának kérdését láiijlfk. „tmé mindent újjá teszek* — ezt mondja Isten. Ebiben az egészen újjáferemteti világban fognak ékn a Krisztusban teílktleg újjáteremtefit é® a romlandó test helyett romoíhatatlan testbe feltámasztott emberek. Tekus Ottó Szombat esti közös imádkozásunk — Április 12. — Zsolt. 118:14-24. Örvendjünk és vigadjunk. Húsvétkor hatalmasan cselekedett az Dr: feÉtámászltoitita Fiát. _Isten a íei- támaEizídtt Jézus Krisztust adta az anyaszen.tegybáz fundamentumául. Ezen az alapkövén bizton áll az egyház mindenkor, mert az mozdíthatatlan. „Örvendez­zünk és vigadjunk ezen.“ Az élő Jézus Krisztus e má számunkra támadott fel, akarja odaajándékozni crzlt az életeit, ami az övé. A hálái legyőzője az övéit életre viszi. Ezért énekel­heti Jézus népe: „Nem halok meg, hanem élek“. „Örvendjünk és vigadjunk ezen*. Jézus Kr tertus népe ebben a világiban az élet fliBa-t-áft leheli. Húsvéti nép, amely tele van az Istentől! kapott élettel és örömmel. VALLJUK MEG, hogy soikszor úgy nézünk Magunkra, úgy élünk és nézünk az Egyházra is, mintha Jézus Krisztus nem vorn a élő. BÁNJUK MiEG, hogy nem számolunk egészem reálisan minden dolgunkban azzal a ténnyel, hogy nekünk feltámadott Urunk van. ADJUNK HALAT, hogy az anyaszentegyhásnak mozdíthatatlan alapja van, hagy a hús vétót Isten napodként ismétli meg életiünkben, amikor kihoz bűneinkfoSi. Adjunk hátát, hogy * van örölk etetünk. B1BL1A-0LVAS0 Aprilis 13. Húsvét-vasármp. Jer. 10:24; Máté 28:5—6; Érék. 37:1—14; Zsolt. 16:8—11; Márk 16:1—8; I. Kar. 5:6—8; 15:12—20; Máté .28:1—10. Húsvét a diadalmas feltámadásnak ünnepe. Az Ür Isten nem engedte, hogy szentje rothadást lásson. A teljes reményteienséigiberi a halála után, hangzott az Ür szava: Ne lőjetek!... Nincsen Itt, mert föitámadott!... Elő reménységben járhat Krisztus népe, „zsengéjük lön. azoknak, kik el­aludtak.“ Hittel tudod-e fogadni? Április 14. Húsvét-hétfő. Zsolt. 139:14; Csel. 3:12—15; 2:22—32; Márk 16:9—13; I. Kor. 15:54—58. Ján. 20:11—18; Luk. 24:13—35. Húsvét napján a reménységből valóság lett. Az életnek fejedelmét Isten feltámasztotta a háláiból. Krisztus által „elnyeletett a halál diadalra*. Megláttad-e Krisztusban a feüt-áimadóttat? Hústvét története valóság lett-» számodra?, Április 15. Kedd. Zaík. 8:8; Zsád. 7:25; I. Kor. 15:1—11; Mánk 16:14—20. „Elmemén c széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden _ terem­tésnek* — szól Jézus parancsa. Az evangélium parancsának teljesítése, a ímegifeszrtett Krisztusról és a feltámadott Jézusról való bizonyságtétel, a hívek igazi szolgálata. Bizonyságot tettél-e arról, hogy az Istennek hoz­zád való kegyelme nem tett hiábavalóvá? Aprilis 16. Szerda. Zsolt. 81:12—13; Zeid. 12:15; Csel. 3:13—21; Zsolt. 116:1—9; II. Kor. 4:8—10. Isten kegyelenábőil M lehet esni. Nem Isten fordul el tőlünk, hanem mi fordítunk hátat néki, kéményszivősegünk miatt. Amikor már úgy érez­zük, hogy a „hálái kötelei vettek körül és a pokol szoroßgiatta&baj támad­nak minket* — akikor hív fék „Térjetek meg, hogy eltöröiieasenelk a :i bűneitek!“ Hálát tudsz-e mondani érte: „Magasztaljátok az Urat, mert jó, örökkévaló az ő kegyelme.“ Aprilis 17. Csütörtök. Zsolt. 42:3; Luk. 24:30—31; Máté 28:16—20; Zsolt. 116:10—19; II. Kor. 4:13—14. Amikor látjuk Isten nagyságát, mindenek fölött vasó hatalmát a Krisztus­ban, akkor a Idikiiinkbea vágyat érzünk utána. Profoáiljuk ilyenkor keresni Krisztusit, aki megígérte: „Én ti veletek vágyók minden napon a világ végezetéig.* Tudoo-o hittel vallani: „Aki feltámasztotta az Űr Jézust; Jézus által minket is feltámaszt.“ Apríts 18. Péntek. Sof. 3:7; Zsád. 12:5; Ján. 20:1—9; Ef. 1:1—8; 3:4. Jó mimé'fcüník tudnunk azt, hogy Isten minket fiaivá fogadott, a Jézus Krisztus átkai. Azért int, dorgál és fedd sokszor benclünket, hogy féljük őt. Fenyítését azért használja, hogy lássuk meg őt és higgyünk benne-. Hálával áldozok-e Istennek érte: „Áldott iegyen az Isten és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusiban.“ Aprilia 19. Szombat. Zsolt 62:7; Zsid. 4:1; Ján. 20:11—18; I. Móz. 32:22—31; Ef. 1:9—14; 6—10. Szükséges meglátnunk azt, liogy Istenitől nem leltet ekzakadnunk, mert megvan az ő országába való bemenetel ígérete. Ezért óv alttól, hogy valaki közülünk fogyatkozásban lévőnek ne láttessék. De int inkább, hogy légy tok erősek az Orbán és az o hatalmas erejében. Megfogadtad-e szavát? MtWcsi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents