Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-03-23 / 12. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM. Egyes szám ára; 1 forint 40 f'.Dép 1952. MÁRCIUS 23. tm. március 12-én at evangélikus egyház egyházkerületeinek elnökségei és valamenyi egy l ázmegy éje esperesének részvételével országos evangélikus esperesi értekezlet volt clz egyetemes egyház székházában. Az értekezleten dr. Vető Lajos fiszí kerületi püspök, az evangélikus egyház püspökelnöke elnökölt. Megjelent és jelen volt az értekezleten Mihályfi Ernő miniszter- helyettes, az evangélikus egyház egyetemes felügyelő jelöltje, Veres Pál, az Állami Egyházügyi Hivatal protestáns ügyosztályának vezetője, majd az értekezlet második felén Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Az értekezleten nagy érdeklődés mellett többórás előadást tartott Dezséry László bányakerCleti püspök. Ismertette az evangélikus egyház mai helyzetét. Különösen hangsúllyal beszélt az evangélikus egyház igehirdetésének időszerű kérdéseiről és azokról a feladatokról, melyek egyházunkat, mint az ige egyházát, az igének engedelmes egyházat Isten parancsából kötelezik. Előadásának második része az evangélikus egyház törvényalkotó zsinatával foglalkozott. Teljes egyetértéssel fogadták az evangélikus egyház esperesei azt a módosítást, mely az egyházkerületek arányosításának javaslatával kapcsolatos s mely kimondja, hogy Az evangélikus egyházkerületek elnökségeinek és espereseinek értekezlete Budapesten a felsőbb egyházi szervezeteket az evangélikus egyház teherbírásához, lélekszámúhoz és valóságos méreteihez kell arányosítani, továbbá kimondja, hogy alakítson a zsinat mind a négy mai egyházkerületet érintően összesen két egyházkerületet. Az esperesi értekezlet jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy azon az evangélikus egyházmegyék valamennyi esperese, — számszerinl mind a huszonegy esperes — jelen volt s a határozati javaslatokat egyetértő tanácskozás után egyhangúlag fogadták el. Napirend után Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke alkalmat adott arra, hogy az esperesek kérdésekkel és kérésekkel forduljanak hozzá. Több esperes kért tájékoztatást és támogatást különböző, az egyházi munkát érintő ügyekben. Horváth János elnök, miután a kérdések mindegyikére válaszolt, hosszabb beszédben fordult az értekezlet részvevőihez. Beszédében a Magyar Népköztársaság és a magyar evangélikus egyház viszonyát elemezte. A határozol, melyet az értekezlet elfogadott, így hangzik: Gyütehezeteinh vezetőihez is népéhezIf Mai pppon a magyar evangélikus egyház egyházkerületi elnökségeinek és espereseinek konferenciáján ez az ige vezetett minket: * Nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát*. (IV. Mózes 22:18.) Egyházunk sok, rendszeres bibliaolvasó hívét vezette ma ez az ige s ebből az igen jelentős tanácskozásunkból egyházunk egész népének figyelmét felhívjuk erre az igére. Az evangélikus egyház az ige egyháza, vagyis az igének engedelmeskedő egyház. Az a meggyőződésünk, hogy napjainkban is Isten megigazító és eligazító beszéde vezet minket és az a tapasztalatunk, hogy az ige elevenítette, formálta is egyházunkat s az a történelmi okulás és tájékozódás, amely napjainkban egyházunkat jellemzi, az ige indításaiból ered. Hálával tapasztaljuk, hogy Isten igéje nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi rajtunk, amit Isten akar. Két dologról akarunk 1iózzátok szólni: Isten igéjének szolgálatáról és törvényalkotó zsinatunkról, I. Felismertük és mind világosabban látjuk, hogy egyházunk egyetlen létkérdése az Ige. Isten világosan megmutatja, hogy ha vele helyesen szolgálunk, minden megadatik nékünk, viszont az ige parancsaival szemben hiába tennénk, hiába terveznénk és hiába védelKészülj az Ige hallgatására! LAETARE VASÁRNAK Gál. 4:21—31. Isten az emberiséggel két szövetséget jfcsiött: a Sinai begyen és a Golgotán, 1. A Sinai hegyen az Ür tűz- és füstiéiből) en megjelenik Mózesnek, az ő prófétájának és elhangzik- ajkán a törvény. Figyelmezteti népét annak komolyságába, „Féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiákban harmad- és negyediziglen, akik engem Hyűle Inek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek ts az én parancsolataimat megtartják.“ (II. Móz. 20:5—-6.) S azóta mit el nem követett az ember, h.igy életévé tegye az Ür törvényét, a tíz parancsolatot s hogy betöltse azt! Hánys- or ott volt a gőg a szívében; nem vagyok olyan, mint egyebek! Es csak ükkor szakadt rá nyomorúsága, amikor hangzott Jézus szava: „Ha mindazokat tneger Rekedtétek, amik nektek parancsolta'tak, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.“ (Luk. 17:10.) Vaijon valóban el merjük mondani: mindent megcselekedtünk, amik parancsoltatok nékünk? — Hogyan állunk csak a két nagy parancsolattal ? Szeretem-e s tudom-e telies szívemből és tel’es erőmből szeretni az én Uramat? Tudom-e önzetlenül s tiszta szívből szerétni az én felebarátomat? Ezt a szövetséget megtartani, az Ur törvényét betölteni saját erőmből nem fadom! Nem tadom az és Uramat teljes szívemből szeretni. Ha ránézek az Ur törvényére, csak megdöbbent; hová jutottam, mivé lettem s " csak egy kétségbeesett sóhajtás törhet fel a szívemből: „Oh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?“ (Róm. 7:24.) 2. Mily kegyelem, hogy Isten megkötötte a másik szövetséget is az ember* rel a Golgotán. Van szabadulás a vallási törvény zsákutcájából a Jézus Krisztus által, aki betöltötte a törvényt. „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.“ (Ján. 8:36.) Ez a szabadulás, ez az ígéret felénk hangzott s a miénk, mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme s „Higyj az Űr Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe.“ (Csel. 16:31.) Abrahám hitt az Ürnak! Mert az Ur ígéretére építeni. Mert csak reá hagyatkozni. Vájjon tudmjk-e, merünk-e mi Istennek az ő Fiában, a Jézus Krisztusban nékünk adott, bűnbocsátó és új életre vezető kegyelmére ráhagyatkozni? Isten a kereszten megpecsételte a második szövetséget az ő szent Fiának a vérével, hogy kegyelemből életünk legyen nekünk, törvényszegőknek. örülj, laetare, mért ez az Ígéret a rrn-nk, akiket Krisztus a magáévá tett. „Ha pedig a Krisztuséi vagytok ... ígéret szerint örökösök.“ (Gál. 3:23.) Mi az ígéret gyermekei vagyunk. T&nolyi Gyuíz meznénk magunkban, vagy a magunkéból bármit is. A gyülekezetek, a lelkészek és az egyházi munkások legfőbb feladatát abban jelöljük meg,- hogy szorgalmasan és becsületesen foglalkozzanak Isten igéjével. Vessék el az üres beszédeket, irtsák ki a bibliai igék babonás alkalmazását, oszlassák el a misztikum ködét felőle, szabadítsák meg az igehirdetés szolgálatát olyan politikai és világnézeti belemagyarázásoktól, melyeket Isten történelmünkben megítélt. Az ige értelmezésében, hirdetésében, és követésében tegyék az egyházunkban élő keresztyének életét és magatartását egyértelművé és képmutatástól mentessé. Bizonyságtételünk legyen mindenki számára érthető. Bűnbánattal állapítjuk meg, hogy a felszabadulás óta eltelt hét esztendő alatt sokat tevékenykedtünk, — de keveset foglalkoztunk egyházunknak azzal a szolgálatával, amiből az egyház döntő módon áll az igehirdetés szolgálatának elvi és gyakorlati kérdéseivel. Felhívjuk a lélkészeket arra, hogy az egyházmegyei lelkészi rnunkakÖ2össégekbe/T erősítsék meg a biblia tanulmányozásának, megértésének és az életre való konkrét alkalmazásának munkáját. Sürgetjük és minden erőnkkel előmozdítjuk . lelkészeink tudományos' továbbképzését. * Tegyék vizsgálat tárgyává prédikációik tartalmát és modorát s Jézus Krisztust kövessék és reformátort eleinket, akik a nép nyelvén beszéltek, világosan beszéltek és Isten országát hirdetve a mindennapi élétben is eligazí- tóan beszéltek. Valljuk, hogy a Szentírás tudományos használata egyházunk becsületügye és lelkész- társainkat felhívjuk igehirdető szolgálatukban való elmélyedésre és megújulásra. Örömmel üdvözöljük, hogy az ébresztő igehirdetés munkásai legutóbbi elvi és tervező konferenciájukon szintén az önbírálatnak erre az útjára tértek és örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy a lelkészek szakfolyóirata, 'a Lelkipásztor, komolyan hozzáfog egyházunk igehirdetésének felülvizsgálatához és abban ezt az utat akarja keresni. Isten most érvényes üzenetét, azt az új üzenetet, amire a mi egyházunk népének szüksége van, csak új emberek mondhatják. Engedjük azért megújítani magunkat Isten igéié és Szentlelke által. Igéjében és Szentiélekben megújult híveinket tanítsuk a lutheri hivatástudat értelmében felvenni az emberi munkát és vállalni földi kötelességük odaadó teljesítését egész magyar népünkkel együtt. Egyházunkért és népünkért folytatott szolgálatunk területe a szocializmust építő Magyar Népköztársaság, mely elmaradt agrárországból fejlett iparj országgá épült, melyben az építés, az ipart munkásság gyönyörű küzdelméből óriási lendülettel folyik, mélyben a mezőgazdaság szocialista fejlődése és korszerűsítése nagy lépésekkel halad előre s melyben a művelődés mindenki számára biztosított szabadságában a legjobb magyar nemzeti hagyományokon új nemzeti kultúra alakult ki. Abban a gyökeres változásban, amely szemünk gíőtt lefolyik, átalakul egész társadalmunk, maga a nép, melyben az igét hirdetjük és természetesen maga az egyházi élet," az egyház minden intézménye, minden munkája és egész szolgálata is. Isten iránti hálával valljuk, hogy egyházunknak ezt a belső átalakulását és új feladataihoz való igazodását Isten irgalmasan, szeretettel munkálja közöttünk. Ugyanakkor azonban kérlelhetetlen határozottsággal is, hogy letörje bennünk .kísértéseinket és hajlandóságainkat az engedetlenségre. Engedetlenségre való kísértésünk volt a felszabadulás után, hogy egyházunkat a régi társadalmi rend védelmezésére engedjük felhasználni. Az is kísértésünk volt, hogy magunkat külön testként szigeteljük el magyar népünk között. Az is, hogy vallásos indokolást próbáljunk adni annak, ha nem vállaljuk teljes szívvel a nemzetünk elé tűzött feladatokban való mindennapos és mindenkire kőtelező helytállást. Az is kísértésünk volt, hogy kegyes általánosságokkal helyettesítsük azt a konkrét tanítást, amelyre népünknek az országépítés közben, a társadalmi átalakulás közben s az egész világra kiterjedő háborús feszültségek feloldására irányuló küzdelém közben szüksége van. Az is kísértésünk, hogy egyházunk történelmi kereteit, amilyenek a népegyházi forma, a begyakorlott egyházi szervezet, a megszokott egyházi intézmények és még sok egyéb — olyannak tekintsük, mintha azoknak a második, vagy még az első világháború előtti állapotukban kellene mozdít- hatatlanul megmaradniok. Isten felszabadít e kísértések alól és kegyelmesen vezet minket új egyházi berendezkedésünkhöz, mert kegyelmesen munkálja köztünk ennek az új egyházi berendezkedésnek előfeltételét, — egyházunk belső, lelki igeszerű megújulását. IL Egyházkerületeink elnökségei% aek és egyházmegyéink esperesei* nek értekezletén újra kifejezzük, hogy egyetértünk egyházunk nemrég megnyílt törvényalkotó zsinatával. Egyházi alkotmányunk korszerű megújítását helyeseljük. Zsinatunk munkáját minden erőnkkel támogatjuk és azon leszünk, hogy az elvégezhesse történelmi feladatát. Egyetértünk egyházunk közvéleményével, mely a zsinati javaslatok közöli üdvözölte azt a javaslatot, hogy az egyházmegyéket egyeztessük a közigazgatási vármegyékkel, valamint azt a javaslatot, hogy az egyházkerületeket arányosítsuk. Az egyházkerületek arányosításának javaslatát azonban most úgy módosítjuk, hogy a felsőbb egyházi szervezeteket arányosítsuk egyházunk teherbírásához, lélekszámúhoz és valóságos méreteihez. Ebből az értekezletből javasoljuk, hogy a zsinaton alakíttassák mind a négy, mai egyházkerületet érintően két egyházkerület, mely arányosan osztja fel országos egyházunk terű* letét két részre, figyelembevéve a fö'drrjzi, közlekedési körülményeket, gyülekezeteink és egyházmegyéink számát, területét és népességét. Alakítsuk ki egyházunk szer. vezetét és kormányzatát olyan módon, hogy az alkalmazkodjék egy* házunk népének igényeihez, szűk* ségletéhez és teherbírásához. Vallást teszünk arról, hogy egy* házunk alapvető állásfoglalását, melyet mostani zsinatunk első ülés* szakán 1948-ban kimondott, hűség< gél és becsületesen képviseljük a magunk területén. Hazánkhoz és annak népéhez hűségben vállaljuk országunk építésének minden feladatát s vállaljuk hazánknak, hazánk mai rendjének és hazánk békéjének védelmét s ezzel együtt a békére áhítozó emberiség békéjének és haladásának védelmét. Legyen Isten áldása egyházi szol* gálatunkon, melyet Jézus Krisztus tanításának szellemében és az Ö követésében úgy akarunk elvégez, ni, hogy áldására legyünk azoknak, akik között szolgálunk? Dr Vető Lajos, a tiszai egyházkerület püspöke, Margóesy Emil, a tiszai egyházkerület felügyelője, Dezséry László, a hányái egyházkerület püspöke, Németh Károly, a dunántúli egyhézzkerület püspökhelyettese, a győri egyházmegye esperese, Dr. Vélsz Aladár, a dunántúli egyházkerület felügyelője, Dr. Csengődy Lajos, a dunáninneni egyházkerület piispökbelyeítese, a nógrádi egyházmegye esperese, Dr. Mády Zoltán, a dunáninneni egyházkerület felügyelője. A BÁNYAI EGYHÁZKERÜLETBŐL; Biszkup Ferenc, az arad békési egyházmegye espereshelyettese. Bolyánszky János, a békési egyházmegye esperese. Kemény Lajos, a budapesti egyházmegye esperese, Szlovák Pál, a esanád-esongrádi egyházmegye esperese, Blatniczky Jenő, a pesti felső egyházmegye espereshelyettese. Válint János, a pesti középső egyházmegye esperese, Sikter András, a pesti alsó egyházmegye esperese. A DUNÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETBŐL: Dr. Schulek Tibor, a fejér-komáromi egyházmegye esperese. Weltler Rezső, a mosoní egyházmegye esperese, A DUNÁNTÚLI EGYHÁZKERÜLETBŐL; Molitőrtsz János, a kemenesaliai egyházmegye esperese, Horváth Lajos, a somogyi egyházmegye esperese, Balogh Ernő, a soproni alsó egyházmegye esperese, ' Hanzmann Károly, a soproni felső egyházmegye esperese, Fábián Imre, a Tolna-Baranya-Sonsogyi egyházmegye esperese, Baráth Pál, a vasi,közép egyházmegye esperese, Hering János, a veszprémi egyházmegye esperese. Halász Béla, a balatonvidékí egyházmegye esperese, A TISZAI EGYHÁZKERÜLETBŐL: Moravcsik Sándor, a hegyalja! egyházmegye esperese. Rétese István, as üszavidékí egyházn&egye espejase.
