Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-03-09 / 10. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1932. MÁRCIUS 9. Dr. Vető Lajos püspök: A német keresztyénség békeharca és a magyar keresztyénség Äz evangélikus egyház vezetőségének üdvözlő távirata Rákosi Mátyáshoz A magyarországi evangélikus egyház nevében, mint annak elöljárói ragaszkodó Szeretettel köszöntjUk Önt hatvanadik születésnapján. Köszöntjük Önben azt a férfiút, aki a magyar nép felszabadulásáért évtizedek óta a jövőbe vetett rendíthetetlen kittel, elvhűséggel és bátorsággal harcolt, a felszabadulás óta pedig élén áll annak a korszakalkotó, békés épitőmnnkának, amelynek célja a szocializmus felépítése hazánkban, vagyis magyar népünk felemelése. Egyb zunk nevében köszönjük Miniszterelnökhelyettes Urnák, hogy a magyar aHn » és egyházunk viszonyának rendezésében oly sok segítséget nyújtott. Újra k.fejezést adunk egyházunk elhatározásának, hogy Népköztársaságunkhoz való teljes hűségben végezzük e! az országépílés nekünk jutó feladatait. Odaadással szolgáljak nemzeti céljainkat és egyházunk hivatástudatával küzdünk népünkkel és a legyőzhetetlen békctáhorral együtt hazánk és az emberiség békéjének fenntartásáért s híven követjük önt, aki hazánk békevédelmi harcában mindannyiunk elölt jár. Hazánk megerősítéséért, szabadságáért és függetlenségéért az Ön útmutatása szerint dolgozunk. Hálával megköszönve evangélikus egyházunk iránti jóindulatát, hatvanadik születésnapja alkalmából kívánjuk, hogy Isten áldja meg Minisz- lerelnök’ielyeltes Ür életét számos munkás és eredményekben gazdag évtizeddel Népköztársaságunk, magyar népünk, valamint az egész békeszerető és haladó emberiség javára. Vagyunk mindenkor kész hívei: Darvas József egyetemes felügyelőhclyeltes, a bányai egyházkerület felügyelője, Dr. Vető Lajos, a tiszai egyházkerület püspöke, az evangélikus egyházegyetem közgyűlésének elnöke, Dezséry László, a bányai egyházkerület püspöke, Németh Károly, a dunántúli egyházkerület püspöklielyetlese, Dr. Csengődy Lajos, a dunáuinneni egyházkerület püspökhelyettese, Dr. Mády Zoltán, a dunáninneni egyházkerület felügyelője, Margócsy Emil, a tiszai egyházkerület felügyelője, Dr, Vélsz Aladár, a dunántúli egyházkerület felügyelője. Világközpont-e Jeruzsálem? A mai Jeruzsálem szögesdrót kérí(ÍJStl'Í3ÍÍ ft.-aél Cs a jordánvidéki arab állam osztozik rajta. Mindkettő állandó készültségben él. Különös, hogy ez az ellenséges helyzet éppen a hegynek a tetején alakul/ ki, amelyről Ézsaiás. így prófétáit! «És lészen az utolsó időkben, hogy 'erősen fog állani az Ür házának a hegye, hegyeknek felette.., és özönleni fognak hozzá... és csinálnak fegyvereikből kapákat, és csinálnak dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanuk» Az ENSZ most nemzetközi várossá szeretné nyilvánítani Jeruzsálemet, hogy nagy kulturális központtá fejlődjék, egyetemek városává és szabad légkört biztosítson a zarándokok számára. Ez ellen a terű ellen a zsidók és az arabok egyaránt tiltakoznakj Mindketten magukénak akarják tudni Jeruzsálemet. Mindketten éppen elég vért hullattak érte. Vallási szempontból sem tartják szükségesnek Jeruzsálem nemzetközivé tételét. Az izraeliták Jeruzsálem modern részét birtokolják és ebben a részben nincsenek mohamedán kegyhelyek. Az arabok viszont azt a régi ’álláspontjukat hangoztatják, hogy ők a keresztyén zarándokhelyek legmegbízhatóbb őrei is. Szaladin ideje óta pl. a szentsír kápolna kulcsai mohamedán sekrestyések kezében voltak. A különböző keresztyén fclekezetek viszont azért elégedtek meg az eddigi megoldással, mert így egyik sem érvényesíthette igényeit a másikkal szemben túlzott mértékben. Az elsőséget eddig a görögkeleti egyház tartotta az örmény és a római katolikus egyház mellett. A szentsír kápolna is a keleti egyházak gondozásában állott a legutóbbi időkig. Az 1927-es földrengés alkalmával ugyan erősen megrongálódott ez a zarándokhely, mégsem vállalják a háború folyamán elszegényedett keleti egyházak, hogy a javítási költségeket a római katolikus egyház fedezze, mert mögötte politikai szándékok meghózódá- sálöl fariamik. A Vatikán viszont szívesen venné a Szent Város nemzetközivé nyilvánítását, mert így több kilátás nyílnék hatalmi célja elérésére. A protestáns egyházak közelebbről nincsenek érdekelve ezekben a bonyolult vallási és politikai kérdésekben, de mégsem közönbösek mind azzal szemben, ami ebben a világ mind-n keresztyénétől érdeklődéssel figyelt városban történik. Az evangéliumi látást Jeruzsálemről, mint «vi- lágközpontn-ról IV. Lüthi fejtette ki röviden egy Thurncyscnnel karácsony «évOTUKSlmsei? kh.Vfrff fjfMiacM» ké, tétében. Következőket írja: «Jeruzsálem számunkra mindinkább azzá a hellyé válik, amelyet mi nem csak e világ .térképén kereshetünk meg. Jeruzsálem, Sión, foglalata számunkra ntind annak, amit Isten nekünk embereknek mondott és amit Isten ériünk emberekért telt. Jeruzsálem az a város, amelybe Jézus valamennyi nép királyaként bevonult, Jeruzsálem falai előtt állították fel a keresztet, Jeruzsálemet fogta el a nagy ijedtség akkor, mikor a napkeleti bölcsek az újonnan született király után kérdezősködtek, Jeruzsálemet remegtette meg húsvét reggele, Jeruzsálem a mennybemenetel és a pünkösdi csoda városa. Mióta Isten az «új Jeruzsálemet», azt a várost, amely «a mennyből száll alá, mint egy a férje száméra felékesített menyasszony —- világközpouttá tette, azt a Jeruzsálemet, amely egy vízben szegény, nyomorúságos mész- köhegyen épült, amelyről-még csak azt ; sem lehet elmondani, hogy örök hó- korona csillogna tetején, legföljebb csak annyit, hogy «a Nagy Király városa» a maga egész sivárságában és nyomorúságában központi jelentőségre emelte a népek között azért, hogy egyedül Jézus Krisztus vessen örök fényt Jeruzsálemre, líz pedig azt je-, lenti, hogy Jézus Krisztus országa,.az Ő trónja, az Ö uralma, tehát végső sorban egyedül és kizárólag maga Jézus Krisztus az, akire gondolnunk kell, amikor Ézsaiás és Amós fia azt mondja: «Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Ür házának hegye, hegyeknek felette és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; és eljönnek sok népek mondván: jérlek, menjünk fe! az Ür hegyére, Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ö utaira és mi járjunk az fi ösvényein, mert tanítás Sionból jő és Jeruzsálemből az Ürnak beszéde.» Ez azt jelenti, hogy az égben van most az a központ, amely minden nép számára adatott, de a földön is mindenütt ott van, ahol valamely bármiféle nyelvet beszélő emberfia a Megváltó után kiált, mindenütt ott van, ahol szomjazva sóvárognak vízben szegény mészkő hegyek az ég felé, ahol lelki szegénység epeszt, ahol é felé a központ felé megnyílik a kiláfás, mindenütt ott van, ahol felismerik, hogy ha egv k'S szobácskábán és lehet az akárhol, kezek kulesotódnak ösz- sze, férd hajUk meg, ott van az isteni, a keresztyén központ, olt mindenütt egv-egy S!en hegye magaslik fel a földön. B. i; Egyházi lapjaink éppúgy, mint a világi sajtó, napról-napra hozza a tudósításokat a német népnek az űjrafelfegyvérzés elleni és Németország egységéért folytatott harcáról. Evangélikus egyházunk népe, lelkészi kara már annálfogva is, hogy a reformációt a németség nagy fiától, Luther Mártontól kapta Isten kegyelméből, különleges figyelemmel és érdeklődéssel olvassa a német nép békehercáról szóló tudósításokat. Egyre erősödik az a látásunk, hogy a német békeharc egészen közelről érint bennünket. Egyre világosabbá lesz minden békcszerctő ember előtt, hogy Ny ugat-N émetorsz ág űjrafelfegyverzésének a kérdése a vl- lágbékc megvédésének egyik legfontosabb kérdése, olyan kérdés, amelynek jó megoldásától függ a béke megmentésének, a mi békénk megmentésének a kérdése is. Nem vitás, hogy a német nép óriási többsége irtózik a háborúnak még a gondolatától is. Hiszen elég, ha józanul rágondol a háború pusztításaira, melyeket még a demokratikus Német Köztársaságban a lelkes sí5,ic'alisf:a éPÍtő„ munka nagy-, szerű - redményeivéí sem sikerült' mindmáig eltüntetni. De Nyugat- Németországban is az a helyzet, hogy a lakosság óriási többsége nemcsak szerényen óhajtozik a tartós béke után, hanem tartósan, sokszor harcos kiállással tesz hitet • elszánt béke akaratáról. Ezzel az Adenauer-kormány is tökéletesen tisztában van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az újrafel- fegyverzés kérdését nem meri népszavazás alá bocsátani. De hogyan viszonylih a békéért folytatott küzdelemhez a német ke- resziyénség? Amikor a nagy világbékc-moz- galom megindult, 1949. tavaszán a párizsi békekongresz- szussal, majd folytatódott a stockholmi bckcfclhívással, s a világ minden táján hatalmas hékegyíílésekkel, a háborús propaganda mindent elkövetett annak az clhitetése érdekében, hogy itt kizárólag kommunista hadjáratról van szó, amelytől a keresztény embernek és az egyházaknak távol kell tartaniok magukat. Pedig a világ- béke-niozgalom vezetősége különleges súlyt helyezett annak a hangsúlyozására és el is érte azt, hogy magába foglaljon minden pártállású, világnézetű és vallású tisztességes embert. Ez a körülmény, továbbá a háborús veszély növekedése, de még- inkább a békemozgalom szívós munkája eredményezte, hogy amikor a háborúra spekulálók s a háborúra tudatosan dolgozó kapitalista hatalmak Nyugat-Németország- ban akarták megteremteni ágyútölteléknek szánt rohamcsapatukat s szőnyegre hozták a második világháború utáni nemzetközi egyezményekkel homlokegyenest ellenkező tervüket Nyugat-Némctország újrafelfegyverzésére vonakozólag, a német protestantizmus legkiválóbb vezéregyéniségei szállottak síkra ennek a gonosz és veszedelmes tervnek a meghiúsítása és a béke megvédése érdekében. Niemöller egyházi elnök s Ilcinemann volt bonni miniszter, a német evangélikus egyház egyik legtekintélyesebb világi vezérférfiának neve csakhamar úgy lett közismertté az egész világon, mint a békéimre legkiválóbb német Képviselőié: A 'tíef- met évangéiikus egyházak tanácsának elnöke, üibelias Oltó berlini püspök, Gräbernfleprik, a nácizmus elleni küzdelemben kitűnt berlini evangélikus prépost ismételten a leghatározottabban állásifoglalt a béke ügye mellett s a némef pro- lesitanfomuis papjai »sziikségszö- vetség»-ben (Notbund) egyesülve szállóit szembe s harcol nagy bátorsággal a második világháború utáni legsötétebb tervek egyike, Nyugat-Németország újrafel fegyverzése ellen. A német protestantizmus ma már jól látja a szörnyű veszedelmet, amelybe a háborús propaganda a német népet s vele együtt Európát s az egész földkerekséget bele akarja rántani. Mi sem mutatja jobban a német protestantizmusnak a békeharcban való öntudatosodását és megerősödését, mint az a tény, hogy éppen most van szó a német evangélikus zsinat összehívásáról abból a célból, hogy a legerőteljesebb lépéseket tegye a protestáns német nép nevében a háborús készülődés ellen. Minden okunk megvan arra, hogy a német evangéliumi keresztyén egyházak békeharcát a legnagyobb rokonszcnvvcl kísérjük. Amiért ők harcolnak, az nemcsak az ő ügyük, hanem az egész béke- szerető emberiségé, a miénk is. Senki se nézheti közömbösen, ha a szomszédságában gyújtogatásra készülnek, mert az így keletkezhető tűzvész az ő házába is belekaphat. Ha N y 11 gat-N énielo rsz ágban sikerülne a háborús gyujtoga- tóknak komoly hadsereget szervezniük, akkor a világháború kitörésének lehetősége rendkívüli mértékben megnőne. Nem elég azonban a rokonszenu a német prótestanlizus békeharca iránt, segítenünk kell őket. Erre sok lehetőségünk van. Mindenekelőtt buzgón imádkozzunk azért, hogy a német békeharcosok legyenek erősek s folytassák le elszánt harcukat a végső győzelemig, a német ifjúságot háborús zsoldosokként eladni készülő Adenauer-kormány elűzéséig, s az egységes, demokralikus Németország megvalósításáig. Azután, fejezzük ki mindnyájan mi, magyarok legteljesebb rokon- szenvünket a néniét békeharc vezetői, s a mögöttük lévő tömegek iránt. Mi, magygft,, evangélikusok ezekben a sorokban ezt !rsz- szük s a német protestánsok keresztyén lelki ismeretére, Isten és ember előtti felelősségére, a gyermekeik iránti szr- retetükre apellálva kérjük ókét, ne engedjék magukat sem fenyegetéssel, sem terrorral, sem csalóka ígértekkel eltántorítani küzdelmükben. Az egész világ protestantizmusa ezekben a hetekben és hónapokban reájuk néz s büszke örömmel, de féltő szeretettel is figyeli őkel. vájjon tudnak-e, akarnak-e a nagy reformátornak, Luther Mártonnak, a német nép nagy fiának bátorságával szembeszállni és leszámolni a háborús politika minden gonosz ördögével. Végül, legyünk a segítségükre a magunk helyen, a magunk hazájában, ebben a magyar hazában, amelyben a háború romjait már csaknem teljesen eltakarítottuk s a romok helyén szocialista új világot építünk. Legyünk segítségükre azzal, hogy népi -demokratikus köztársaságunk hű polgáraiként a számunkra biztosított teljes és tökéletes vallásszabadság nyitotta erőforrásokból táplálkozva dolgozunk és küzdünk a béke frontjának ránkeső, világviszonylatban talán kicsinynek látszó, de mégis nagyon jelentős szakaszán. Es hogy mindezt n Szovjetunió vezette békcláborral és béketáborban elhelyezkedve csclekcsszük? Igen, ezt cselekesszük, mert tudjuk, mit köszönhetünk a Szovjetuniónak, mert hálásak vagyunk Istennek azért, hogy kegyetlen pusztító háborúk szenvedései és nyomorúságai után lehetővé tette annak a hatalmas birodalomnak a létrejöttét, mely a nyolcszázmilliós béketábor élén a világ történelmében az első nagyhatalom, mely minden erejével és igyekezel ével azon fáradozik, hogy összefogja a világ minden békcszerctő emberét és népét az emberiség egyik legnagyobb átkának, a háborúnak megakadályozására és a tartós béke biztosítására. A bányai egyházkerület üdvözlő távirata Rákosi Mátyáshoz Rákosi Mátyás miniszferelnökhelyettés úrnak Budapest, V., Árpád-utca 8. Hatvanadik születésnapján igaz szeretettel, bizalommal cs ragaszkodással fejezzük ki jókívánságainkat. Kívánunk jó egészéget és magyar népünk érdekében kifejtett munkásságában sok sikert. Evangélikus egyházunk bányai egyházkerülete püspökének elnöklete alatt tartott esperesi értekezletén szeretettel foglalkoztunk nemzeti feladatainkkal. Ismét megerősödtünk a béke védelmének szent harcára és hálás elismeréssel adóztunk Miniszlerelnökhelyettes Ür fáradhatatlan és népünk felemelkedését céljó munkájának. Hazánkhoz és népünkhöz való hűségben bizalommal követjük az Ön politikáját és megújítjuk elhatározásunkat, hogy egyházkerületünket és annak egyházmegyéit, lelkészeit és hívő seregét hazánk építő munkájában való részvételre, a béke védelmének küzdelmére és Népközláraságunkhoz való odaadő hűségre neveljük. Fogadja Miniszterelnökhelyettes Űr hatvanadik születésnapján igaz tiszteletünk kifejezését Dezséry László, a bánya! evangélikus egyházkerület püspöke, Kemény Lajos, a budapesti egyházmegye esperese, Botyánszky János, a békési egyházmegye esperese, Siktcr András, a pesti alsó egyházmegye esperese, Szlovák Pál, a csanád-csongrádi egyházmegye esperese, Válínt János, a pesti középső egyházmegye esperese, Kiatpiczky Jenő, a pesti felső egyházmegye cspcreshelycltese, Biszkup Ferenc, az arad-békési egyházmegye espereshelyettese, Gádor András püspöki titkár, Hernády Nándor kerületi lelkész.
