Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-12-14 / 50. szám

# EVANGÉLIKUS ÉLET ÉLŐ VÍZ Istentől— emberig A háború után sokan állottunk meg sóvárogva hazánk egy-egy folyója mellett, At szerettünk volna menni de nem lehetett, merti a hömpölygő vizek felett nem vezetett út a túl­oldalra. Mindnyájan éreztük a nagy örömöt is, araikor hatalmas acélívek feszültek a hullámok fölé. Hidat kap­tunk és ígv átmehettünk és azóta újra mag újra átmehetünk egyik oldalról a másikra. Az ádventi sóvárgás híd utáni só­várgás. Jézus eljöveteléig az ember esik sóvárgott Isten és az üdvösség felé. Szakadék volt a Menny és a F>H kőzett és nti ezt soJia sem iudtik volna áthidalni. Az adventi öröm ezért éppen ahban van, hogy hidat kaptunk! Jézus hidul adatott, hogy Rajta és Általa legyen menetelünk Isten Országába. Nagyforgalmú hidat kaptunk Jézus­ban. Őrajta keresztül özöivük ic széles e világra Isten minden kegyelmi aján­déka. Csak a Biblia lapjainak bizony­sága szerint milyen megszámlálhatat­lan emberseregre ömlött ki Isten sze­relme. Hány szív kapott békességet, hány bűnöst tett boldoggá az, liogy Jézus megtisztította őket, hány lel­ket mentett meg kísértésekből, ezrek köszönték Neki testi gyógyulásukat és azt, hogy életük célt és értelmet nyert. Hát még ha a mai napig ismer­nénk mindazok életét, akikhez Jézus által elérkezett Istennek Országa. Ámu'va azt kellene mondanunk, hogy Jézus nemcsak áthidalta a Mennyet á Földdel, hanem ránk is zúdítja mér­ték nélkül az Elet áradatát. Szép ád­venti kérés csendül ki éoekünkbő': Oh. jövel, zúdítsd rám élet árját, jöjj és egyesíts engem Veled! Kétirányú közlekedés van Jézus hídján. Sokan nem tudják ezt és azt gondolják, hogy Jézus csak azért jött, hogy Benne Isten ajándékai le­jöjjenek hozzánk. Azt már nem akar­ják tudni, hogy Jézuson, mint egy hí­don át, nekünk is van menetelünk az Atyához! Jézusban nem csak egy lent­ről lefelé közlekedés nyílik meg, de egy lentről felfelé való közlekedés is lehetővé válik. Az Ür Jézus gyakran biztat bennünket arra, hogy' induljunk el ebben az irányban. Mi pedig cso­dálkozva láthatjuk, hogv járható ez az irány. Szabad Istenre úgy néznünk, mint Atyára, és naponta odamehettink Hozzá kenyérért, az Ö igéjéért. Meg­érhettük azt a csodát, hogy niég a mi erőtlen zöngetésünket is észre­veszik a Mennyben, intakéréseink.'e ezerszeres bőséggel felel az Or. Hall­jad az öröm-hírt: azért jött fentről le Jézus, hogy lentről is, tőled is legyen menetel az Ö országába. Jézus hídja közös. Nem magánosán sétálók számára szánta azt az Or. Rajta éné lőttem sokan átmentek már és utánam is sokan áthaladnak majd. De Jézus azt akarja, hogy én se menjek rajta társtalanul. Szeretettet, hosszútűrésse! és egymásnak nyújtott" segítséggel haladjunk együtt útitár- sainkkal. Jézus mindig át tudott hi* dal ni minden szakadékot ember és ember között. Jézusban hidat kaptunk hitvestársunk, szülőnk, gyermekünk, munkatársunk, szomszédunk felé. Ad­ventiéi kezdődött az, hogy zsidó pász­torok, napkeleti idegenek, római had­seregbe tartozó katonák és a forgal­mas korátusi kikötőváros lakói közül mindazok, akik Jézushoz szegődtek, egymásnak is atyjafiaivá lettek. Ha valakire úgy gondolsz, hogy csak szakadékot és űrt látsz közte és ma­gad között, ez azért van, mert- r.em engedted, hogy az űrt Jézus töltse ki. Teherbíró hidat kaptunk Jézus Krisz­tusban. Vannak hidak, amelyek siüt-t figyelmeztető -tábla mutatja, hogy kisebb teherrel lehet áthaladni rajta. Jézus felírása ezzel szentben így hang­zik: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megvagytok terhelve... Másutt így biztat az ige: Minden gondotokat Öreá vessétek... Csodálatos hidat kaptunk Benne, aki iehajli-k a vétkek alatt íöidreesett Péterhez és elveszt minden terhét. A iáhajol a rablók áltat haláirasebzett jerikói utashoz; fel­veszi és viszi a súlyos terhét. Utána­megy a sikátorok és sövények honta­lan csonkabonkáinak és mean végző­vel örvendezteti meg őket. Megáll a gyermeket gyászoló anya és apa előtt és segít rajtuk. Ezekben az ádventi napokban lépjél bizalommal az ö híd­jára és megtapasztalod, hogy a Jézus­sal megosztott teher nem csupán fél- teher, de gyönyörűségeddé és dicseket déseddé válik. Milyen jó, hogy az Eleinek Hídja a betlehemi éjszaka óta mindenkihez közel van. Akkor meglátszott a hin túlsó vége az angyalokkal és innenső vége a pásztorokkal. Az angyalok­tól a pásztorokig eget) é-s földet betöl­tötte a hatalmas név: JÉZUS. Valaki ilyen nagynak' és mindent betöltőnek látja Jézust, az rátalált a hídra. Józsa Márton Egyházunk hálával szolgál Isten igéjével a magyar rádióban Asztali beszélgetések Lutherrel Világi dolgokról .4 földművelés Istentől rendelt munka, hiszen Isten maga paran­csolja I. Móz. I, 28-ban: »Töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá...« Ezért a földművelés munkája tele van örömmel és reménységgel. Szántás és vetés, plántálás és ülte­tés, aratás és betakarítás mind re­ménység alatt történik. Milyen boldo­gok is lehetnének a parasztok, ha ezt felismernék. Azonban közülük keve­sen látják csak meg. Senki nem akar abban maradni és megelégedni, amit neki Isten adott. Háromféle ember van. Az első cso­port a legnagyobb: ezek nagy bizton­ságban élnek minden lelkifurdalás r-elkül, mit sem tudnak a bűnről é> Isten haragjáról. A másik csoport a bűneit, küzd., törvényből felismeri samt megretten és kétségbeesetten mert menekülni szeretne Isten harag­iától. A harmadik csoport az, amelyik ismert bűnét és Isten haragját, tudja, hogy bűnben születtünk, Isten a Krisztusért kegyelemből megbocsátja a bűnöket, ebben bizakodnak s Így igazak lesznek Isten szína előtt és iidoözülnek. Ezek hitükről is bizony­ságot tesznek jó cselekedeteikkel, mint Isteniöl parancsolt gyümölcsökké!. A tapasztalat is mutatja, milyen ereje van Isten igazságának. Minél többet olvassuk az igét, annál jobban hat reánk. Erre bizony Cicero minden bölcsességével sem képes, sem ékes- szólásával, pedig 5 híres férfiú volt. Igazi segítség Sokan félreértik a bibliának azokat a gyakran előforduló szavait, melyek arra intik a keresztyéneket, hogy le­gyenek hosszútürök és no civódjanak egymás között. Pedig ezek az igék nem azt akarják elérni, hogy a keresz­tyén ember olyasvalaki legyen, aki bzerint bármit lehet csinálni, aki látja a másik hibáit, mégse szól egy szót sem. Az ilyenfajta türelem lehet cso­dálandó erény, de nem mindig hasz­nál. Az írás ugyanis arra inti a keresz­tyénedet, hogy legyenek egymásnak se­gítségére a bűn elhagyásábah — és ezt ki is téveszthetjük: legyenek egy­más segítségére, hogy igaznbbak, job­bak és hasznosabbak legyenek egy­más között és a világban. Nem az az igazi segítség tehát, hogy behunyt szemmel nem veszünk tudomást egy- egy hibáról, mások, körülöttünk élők kisebb-nagyobb tévedéseiről vagy az élet bármilyen rendellenességéről. Is­ten igéje nem ezt akarja elérni, csak azt tiltja, hogy az ilyesmit ne nézzük gőgös magabiztossággal. A helyes magatartás az igazi szeretet magatar­tása, amely nem leplezi és hallgatja el a hibát, tévedést vagy rendellenes­séget, hanem szelídség leikével, tapin­tatosan és mélyen a szívben gyöke­rező segiteniakarással, csendes alá­zatossággal segít a jobb felé. Amikor Isten ránézett a bűnös emberre, nem hányta be szemét bűneink felett, ha­nem segített rajtunk: Krisztusban megbocsátotta bűneinket és megigazult élettel ajándékozott meg. Isten ebben a ma is, állandóan tartó munkájában bennünket, embereket akar felhasználni eszközeiként és munka­társaiként. Ö azt akarja, hogy az em­ber önmagában és közösségében, az élet a térmészetben és az emberek között jó, igaz és helyes legyen. A keresztyén embert ezért soha nem in­díthatja elzárkózásra és »mi közöm hozzá« mentegetődzésre, hanem sok­kal inkább arra, hogy teljes erejé­vel, szivének lángoló szereteíével ve­gyen részt ebben a jó munkában. Mi, keresztyének, úgy lehetünk igazán egymás segítségére, ha egyéni és kő- közösségi életünkben egyformán fog- lalatosak vagyunk abban a jó munká­ban, hogy segítsük egymást és a vi­lágot minden hibásnak, helytelennek az elhagyásában és az élet szebbé és boldogabbá tételében. Zay László A prédikáció legyen isteni ihiés- hez való gondolattársulás és meny- nyei szemlélet. Novalis Szombat esti közös imádságunk ADVENTI FÖLDINDULÁS EZSAIÁS, 40, 1—8. .Attól Jézus Krisztus mai hozzámérkezését eszközlő ige ieúhangák ét ahol ennek nyomán Advent Ura a Szentlélek által valóban megjelenik, ott fel­bomlik az eddigi nyugaümi állapot. Ott mozgás támad. Igaz.i _ földindulás: »völgyek emelkednek és halmok szállnak alá«. (4. v.) Hiszen bűnök kerülnek a mélyből felszínre és .bocsáttatnak meg. ó-emberek kerülnek a halálba és új emberek születnek életre. Nagy szükségünk van arra, hogy »az Ür szájának szava« (5.) ilyen áldott földindulása támasszon sok megszokott, egyhangú és megülepedett keresztyén eleiben. Az ü'r szavára a völgyi-keresztyéneknek — akik megülepedtek a bűnben, csüggedésben és reménytelenségben, vagyis a hitetlenségben —, fel keld emelkedniük, mint igénkben szereplő völgyeknek. Az Ür szavára a hegyi-keresztyéneknek — akiík kikötöttek a magabiz­tosság, önmagukkal való megelégedettség, a gőg, az abszolutizált keresztyén- ség csúcsain, vagyis a hillettenségben —, le kell szállniuk, mint igénkben sze­replő hegyeknek. Így lesz a lelki életben is advent idején »az egyenletien egyenessé és a bércek rónává«. (4. v.) így lesz igazi karácsony.. VALLJUK MEG, hogy kiegyensúlyozottságunk mögött igen sokszor nem az Isten békessége van, hanem nyárspolgári nyugalom. Sokszor va­gyunk völgyi vagy hegyi keresztyének. ADJUNK HALÁT, hogy Isten nem akar bennehagytü völgyben rneg- ülepedett vagy hegyen kikötött hitetlen életünkben, hanem most, advent idején is szó kiált: »készítsétek az Urnák útját«. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy erőteljesen hangozzon mindenfelé az ádventi útegyengető ige szószékeken, egyházi sajtónkban, nagv gyülekezetek­ben és kicsiny szórványokban, hogy a keresztyénség ebben az ország­ban se legyen »hegyen ülő«, uralkodni akaró, hanem boldogan szol­gáló, de ne legyen völgylakó sem, hanem bízó, örvendező és remény- séggel-teljes. Könyörögjünk o v#'. ágbékéért, népünk építő munká­jáért gyárakban, bányákban, hivatalokban, Káldy Zoltán BIBLI A-O LVA S Ó December 14. Vasárnap. Ezs. 53:3. Luk. 1:76, 77. Jézus Krisztus értünk jött a világra. Ki akart mosni bűneinkből. Egykor csak az istállóban jutott számára hely. Utóbb se kellett. Munkálkodhat-« a le életedben? _ (Olvasd m ég Jer. 1:5—10, 17—19. Ezs. 35:3—10, Jel. 21:4.) December 15. Hétfő. Zsolt. 116:12, Luk. 1:46, 47. Jézus Krisztus szegénnyé és hozzánk hasonlóvá lett. Otthagyta örökségét és közénk jött, szeretetből. Ily nagy szerétéiért mit adhatnánk cserébe? Tele yan-e életed és munkád szeretetének örömével, megemlékezel-e róla hála­adással? (Qiva&d még Luk. 1:5—25, Jer. 23:1—6, Ján. 10:14, 15.) December 16. Kedd. Ezs. 32:18, Luk. 1:56. A jó éleit feltétele a béke. Keresztyén életünk alapja, hogy Isten kibékült velünk Krisztusban. Ezért élhetünk biztonságban, gondtalanul Megvan-e éle­tednek ez a biztos, nyugodt légköre, vagy tele vagy ideges nyugtalansággal? (Olvasd .még Mát. 3:1—11, Jer. 31:31—34, Máté 26:26—28.) December 17. Szerda. I. Móz. 39:23. Ján. 15:5. Az Istennel megbékélt élet minden körülmények között, minden helyen áldás a környezete számára. Gyümölcstermő élet. 'Bőségének forrása azonban nem önmagában, hanem Krisztusban van. Alik életed gyümölcsei? (Olvasd még Luk. 3:10—20, Ez. 34:17—24, Jel. 21:3, 4.) December 18. Csütörtök. Zsolt. 139:23—24, Jel. 3:26. Jézus Krisztus előtt nincsenek titkok. .Egészen ismer. Bűneimet is. Miat­tuk nem vét meg, de nem is tör rám. Nem erőszakoskodik, csupán zörget. Érdekemben jön hozzám. Meg akar ajándékozni. Elfogadod? (Olvasd még Ján. 1:6—9, 15—18, Dán. 29:44, 45, Jel. 11:15.) December 19. Péntek. Zsolt. 22:5. Máté 3:11. Jézus Krisztus eljövetele felszabadulás. Segítség és erő bűneim ellen. A mindig újra taipraailó új élet forrása. Hidd el és próbáld meg. Búd rá' magad. Megszabadít. (Olvasd még II. Tira. 4:5—8, Dán. 7:13—15, Luk. 21:27.) December 20. Szombat. Ezs. 54:14, Zsid. 2:14, IS. Jézus Krisztus testbejőveteiével utolsó ellenségünket, a halált is legyőzte. Egyre fogy napjaid száma. Ma is közelebb kerültél az utolsóhoz. Reménység, gél nézel-e az utolsó eié, egyáltalában nem gondolsz vele, vagy tele rette­géssel? (Olvasd még Ezs. 62:1—5, 10—12, V. Móz. 18:15—19, Dán. 7-27 Fi! 7:9-11.) * Kräliling Dániel Elsősorban ar evangélikus betegei az önmagukkal tehetetlenek és -a.kik< házi munkájuk vasárnap délelőtt ot holtukhoz köt, minden héten azzal reménykedéssel veszik elő a rádi műsorát, hogy a vasárnap délelőtt jen evangélikus istentiszteletet hall ,gat hatnak. Nemcsak híveinknek, ha nem lelkészeinknek is rendkívüli for tosságúak a rádiós istentiszteletei Itt szólaltatja meg az egyház mon danivalóját a templom falain kivit a nagy nyilvánosság előtt is. A rá dióban tartott istentiszteletek a leg gondosabb és legaprólékosabb felke szülést igenyl'k és ezzel az igehirde tők nevelő iskolája,vá lett. Ezek a igehirdetések egyházunk eleven életé nek. a szabad . igehirdetésnek és a igehirdetési szabadságnak bizonyít« kai nemcsak az ország, hanem a egész világ előtt is. Egyre több les azoknak a lelkészeknek a száma akik rádión -keresztül hirdetnek igé Isten iránti hálával kell megemlékez nü-nk lelkészeknek és hívőknek i: ezekről az alkalmakról és igaz öröm mel kell felhasználnunk azokat. Ke szőniük a Magyar Rádiónak ezeket a alkalmakat! Hadd idézzünk itt egypár rész letet a mostanában -elhangzott rádió igehirdetésekből. Krisztus isten szeretőiének teljessége *A szeretet első próbája, hogi nem nehezíted, hanem megkönnyítet a mások .lépéseit a hétköznapok út ján. A Krisztus akarata szerinti ke rcszlyén 'élethez hozzátartozik: egy más i rhét hordozni. Benne élni a emberek közösségében. Nem teher ként, hanem segítő társkén1, áldás kehi.. A keresztyén embert és a egyházat Isién nem koloncnak szánt a tpiíág számára, hanem könnyítésnek «adásnak. Mint jiát, a Krisztust is i pilág’ szabadít ás ár a, megváltásán küldte, Krisztus egész élete nem ön zés, nen^dicső fég-vágyás, hanem ál dozj.tb. volt Vu -Hlágért. Ezért ö Iste> szüreteiének 'a teljessége. A kérész tyén ember akkor méltó a nevére, in méltó Krisztusához: mint én szerette lek titeket, úgy szeressétek ti is egy mást, erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, h egymást szeretni, fogjátok. Nincs sen kiben nagyobb szeretet annál, mint It valaki életet adja az ö barátaiért. E a mai igénk: egymás terhét hordoz zátok és Jézus most idézett szavai i azt mutatják, hogy a keresztyén em bér szeretete olyan, mint az édesanya szerelnie, a gyermeke boldogságáért íövendöjéért, szebb holnapjáért.« A Galádaf ievél 5:6—10. alapjár Gádor András Az ige nem tér vissza üresen »Pál mindent ebben a szóban fog al össze: evangélium. Erről pedig ez uondja: hirdettetett, befogadták, eb rcn megállották, vagyis megtartották rzáltal üdvözöltek. Négy szorosát ‘gymásba fűződő, a másikat lendíti «lóság, mint négy egymásba fogódzi fogaskerék, amiket szoros csavaró! ártanak össze. Ha meg'azulnak a csa /árok, kizökken egy fogaskerék é: negáll a gép. Döntsd el magadban, így van-e — rogy nem e szavakban van a hiba Pontosabban: nem Istennek a szaval Utal kifejezett cselekedeteiben van í liba. Hanem ott és abban, hogy vala tol megazult egy csavar. Ezért van rogy az evangélium hallatára nett itünk a homlokunkra, mint akik meg­találták a lényeget. Ezért vau az logy hiányzik az új élet, ami az evan géliu inból támad. Ezért van, hogj negüresedtek a szavak: Krisztus ‘vált iágha'áha, feltámadása, bünbocsánat. segyelem, új szív, új élet. Megakad! a I ahol 3 fogaskerekek egymást bűze iora. Figyelj, döntsd el magadban, logy hol. Ma is hirdettetik az Ige. Vasárnap- ól vasárnapra szól szószékeinken, s rétköznap is bőven. Egyházi hatósá­gaink a kegyelmezés . eszközeinek lasználatba vételéig egyre széleseb­ien figye'nek arra, hogy kel’.öképper ;észü nek-e igehírdetörnk, akiknek hit- leli és teológiai tudományos elmélyü- ése a fe'adatuk. Mégis lehet, hogy el- iszik a hirdetett ige a hívek feje fö- ött és nem talál szívünkbe, s már itt neglazult egy csavar. Sok a hűt'en zo ga, a lelkiismeretlen sáfár — mon- lod. Az Ige azonban nem tér vissza iresen — mondja Ézsaiás — hűtlen zo'gák és lelkiismeretlen sáfárok el- enére sem.« I. Kor. 15. 1—11 alapján Koren Emil. Isten új utat kerestet velünk »Számunkra felolvasóit Ige a refor- ■táció havában azt a kérdést veti fel, ogy tudunk-e mi is a reformáció di­ai megkezdett úton járni, sőt azon : reformátoroknál is tovább menni? lent ma már világosan látjuk, hogy tég a reformáció is sok mindent meghagyott az egyházban, amihez a: egyháznak semmi köze; sőt a később, századok, Luther után sok mindem visszaloptak a reformáció egyházaiba olyat, ami az egyháznak nem hiva­tása. Mindennek a felszámolására, ma Isten bennünket akar megnyerni úgy mint ahogy a XVI. században Lutheri megnyerte. Ezért nem enged ma ben­nünket az egyházban egyszerűen az apáink által járt állón továbbmen­nünk, hanem új utakat kerestet ve­tünk, az egyház hivatásának jobba/, megfelelőt. Milyen lélekkel fogadjuk ezt? Ha valamikor várta, most várja tőlünk az Isten, hogy emelkedjünk keresztyén hivatásunk magaslatára és járjunk úgy, mint illik elhioatá- sunkhoz, mellyel elhivattattunk. Isten csalogat bennünket vissza a keresztyénség eredeti kiindulópontjá­hoz, Krisztushoz. Azt akarja, hogy egyház legyünk és ne más, mert ez a hivatásunk. A közösség a béke akta szolgálatát várja tőlünk, s nem akut még nagyobb szétszakított súgót a ke- resztyénségben. a társadalomban, és a világbéke szolgálatára hív a Krisz­tusban.« Efezusi levél 4:1—6. alapján Grünvalsz-ky Károly. „Ai emberek között a helyetek a békesség erejével.. >A keresztyén gyülekezet számára ezek az igék ajtót nyitnak a világba Ezt üzeni: Keresztyének, akiket Ister békessége őriz meg a Krisztus Jé­tusban, a béke emberei kel! hogy le­gyetek. Éppen ezért nem elégedhettek neg azzal, hogy valami elrejtett zug- jan, kis csoportban meglapulva, jáni- 50r boldogságban éJjetek. Ki kell lep­letek a világba, Isten szabad ege alá. \z emberek között a helyetek, a bé­kesség erejével. Nagy meg'epetés vár arra, aki el- cárkózottságábó! kilépve a világba, az miberek közé megy. Mindazokat az irényeket, amelyeket áz apostol fel­sorol ebben az igében, megtalálhatja a világban. Aki az ige által megnyílott ajtón seresztiil nem látja meg feladatait, az tulajdonképpen nem értette meg és leni látta meg Jézus Krisztus békes­ségének nagyságát és erejét sem. Arra figyelmezteti az ilyeneket nyo- Ttat'ékka! az apostol, hogy Jézus Krisztus mindeneket körülvesz békes­ségével, és azokat is hordozza átszö­gezett két kezével, azokért !s szen­vedett, akiket egyesek belülről, az sgyházból kitekintve, idegeneknek és negvető hangsúllyal világnak nevez-, ick. A keresztyénektől kell megtanulnia rnnek a világnak azt, hogy Isten a gonoszság dien van. Nekünk keli Esősorban Isten fenyegető ujjává enni, minden gonoszsággal szemben. Mekünk kell határozott cselekedeteink <el megjeleníteni az emberiség életé- >en Isten törekvéseit.« Fllippi levél 4:8—9. alapján. Muncz Frigyes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents