Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-12-14 / 50. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 1952. DECEMBER 14. Dr. Vető Lajos püspök elutazott a népek bécsi béketalálkozójára A stockholmi ■ békehatározatok: óta mérhetetlenül megnőtt azoknak a száma, akik következetesen szállnak síkra' a békéért,' mert megértették, hogy a robbanásig feszült világhely­zetben a vitás-és fenyegető kérdések békés rendezésére van reális lehető­ség. És ez a lehetőség éppen azokban a gyakorlati célkitűzésekben van, me­lyek a béketábor világos és józan kö­vetelései. Ma már a népek becs! békekongresszusára gyülekeznek a vi­lág békeszerető, jóakaratéi embereinek küldöttei. Megválasztotta és elküldött« küldötteit magyar népünk is a III. Magyar Békekongresszuson. A szov­jet küldöttség megbízatása, hogy »számoljanak be a szovjet népnek arról az elhatározásáról, hogy meg­védi a beket és kész mindenkivel együttműködni, aki őszintén törekszik a háborít megelőzésére, a népek ba­rátságának elmélyítésére, az egyes országok közötti gazdasági és kultu­rális kapcsolatok kiépítésére ...« Az összindiai Béketanács felhívására In­diában a népek bécsi békekangreoz- szusát támagató »békekongresszusi hetet« tartottak. A nyugateurópai országok népeinek - békeakarata, békeharca nem találko­zik e népek kormányainak politikájá­val. Ezek a népek vezetőik uralmi elveivel és hatalmi törekvéseivel szc.n- ben készülnek a népek békékongresz- szusára. Svédországban a társadalmi szervezetek, vallásos, pacifista egye­sületek és kulturális körök számos képviselője fejezte ki hitét abban, hogy a> népek' bécsi kongresszusa jó ered­ményekkel jár majd a béke szempont­jából. És hogy a bécsi kongresszus megvitatja a rendkívül fontos koreai kérdést és minden lehetőt . elkövet, hogy a koreai nép végre valafóra bé­liében élhessen. A franciák világosan látják a német militarizmus felébre­désében, a bonni és párizsi szerződé­sekben a nyugatnémet revárls-pol'Üka egyre fenyegetőbb veszélyét. De lát­ják azt is, hogy ebből a vesjfedelembői egyetlen kivezető út az, amit a Béke Világ- tanács felhívása jelölt meg: a há­borús szerződések elvetése, a né­met kérdés békés rendezése, a fe­nyegető nemzetközi kérdéseknek az öt nagyhatalom tárgyalásai írt­ján való megoldása. Nyugat-Németország dolgozóit ugyan­ezek a törekvések Íratják át a bonni különszerződés és a nyugatnémet újra- felíegyverzést követelő párizsi egyez­mény ellen. És a német népnek a füg­getlen, demokratikus és egységes nem­zeti életre való tőreitvésőben. Angliában különböző társadalmi és vallásos egyesületek több mint száz békeküldöttet választottak a népek békekongresszusára. Olaszországban, Belgiumban, Hol­landiában. Dániában, Norvégiában a nemzeti érzésű emberek tömegeinek békeharca egyre mélyebben a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott küzdelemmé erősödik és ez a küzdelem áttörve vallási, világnézeti, politikai véleménykülönbségeket, egyre hatal­masabb tömegeket sodor magával. A Szovjetunió és a népi demokrá­ciák dolgozó milliói kormányaikkal összhangban, a nyugati népek béke­harcosai kormányaikkal ellentétben vesznek részt a népek bécsi békekon­gresszusán. Kelet és nyugat népeit egyaránt a béke megmentésének és meg­tartásának hő vágya tölti el. Ez az a nagy tét, ami a népek békekon- gresszusán a legkülönbözőbb em­bereket tömöríti, tekintet nélkül társadalmi helyzetükre, politikai nézetükre, vallásukra vagy filozó­fiai meggyőződésükre. A Béke Világtanács közleménye nyomán ina már milliók és milliók meggyőződéssel vallják, hogy »bár­mely megállapodás akár csak egy kér­désben is, megkönnyíti más kérdések megoldását, előmozdítja a nemzetközi feszültség enyhülését«. A III. Magyar Békekongresszus ha­tározatában megbízta küldötteinket: adják át forró üdvözletünket a népek bécsi kongresszusának. Mondják el, hogy a .magyar népre mindig lehet 'számítani... Adjanak hangot' népünk követelésének, hogy a nagyhatalmak tárgyalóasztalnál oldják meg vitás kérdéseiket. Mi tudjuk, hogy küldöt­teink méltók lesznek a népüktől ka­pott megbízatáshoz. A magyar evangélikus egyház papjainak és híveinek imádsága kíséri püspökeinket, akik népünk bizalmából küzdenek Becsben a magyar nép és a világ népeinek béke jéért. De a magyar evangé­likus egyház imádsága kíséri a kongresszus egész munkásságát. Imádkozunk azért, hogy áldja meg Isten a jóakaratű emberek törek­véséi és legyen békesség a földön! * Lapunk munkatársa a népek bécsi békekongresszusára utazó dr. Velő La­jos püspökkel elutazásakor beszélge­tést folytatott: Vető püspök elmondotta, hogy az I. Béke Világkongresszus óta. mely Párizsban volt, s amelyen ő is részt vett, kevesen sejtették, hogy ez az emberiség történelmében páratlan méretű békemozgalo-m ilyen nagy és erős lesz. i Miben látja a békemozgalam ilyen nagy megerősödésének magyaráza­tát? — Megtanultam •— mondta Vető püspök —, hogy . a háború leküzdésé­nek egyetlen módja: összefogni a vi­lágon minden jóakaratű embernek s a békeakarat szervezett erejével le­fogni azoknak a kezét, akik önző em­beri érdekekből indíttatva háborút akarnak. Hogyan látja egyházunkat a béke­tábor oldalán? — Amikor Becsben minden nép kép­viselői összegyüiekeznék, hogy a .béke megvédésének kérdésében állást fog­laljanak, erős és bizonyos a hitem, hogy Jézus Krisztus akarata szerint való dolog történik, s hogy neki öröme van abban, hogy az. általa annyira szeretett népek kezükbe ve­szik a béke megvédésének ügyét. Ma­gyarországi evangélikus egyházunk a béke egyhaza. Papjai a béke papjak s tudom, hogy imádságuk kíséri nem csak bécsi utamat, hanem magát a vi­lágkongresszus munkáját is. Igen, mi magyar evangélikusok a béke egyháza akarunk leniji s amikor ez az egyház imádkozik a bécsi béke- kongresszus sikeréért és a kongresz- szuson részt vevő püspökének munká­jáért, Isten ígéretén nyugvó bizodal- munk van a jövendőnkben, mert a jövő a béke emberéé! A magyar protestantizmus tanulmányi munkával készül a Luenow-i konferenciára 1954. nyarára tervezik az Egyházak Világíanácsa második nagygyűlésé­nek összehívását.' Ezt a nagygyűlést több kisebb nagyobb konferencia ké­szíti elő. Ilyen előkészítő jellege volt bizonyos mértékig a .nyári Lund-i kon­ferenciának és a december 29-re, az indiai Lucnow-ba összehívott ’ konfe­rencia még behatóbban foglalkozik a nagygyűlés előkészítésének kérdései­vel. Lucnowban az Egyházak Világ- tanácsának a 100 tagból álló központi bizottsága' tíz na.pos ülést tart. A ma­gyarországi protestantizmust Péter János református püspök fogja képvi­selni. A konferencia gazdag pro- grammjá-ból a Világtanács . főtitkárá­nak és a különböző bizottságok jelen­tése mellett-különösen három időszerű gyakorlati és teológiai kérdés emel­kedik ki. Az első az ázsiai helyzettel és az ottani egyházak magatartásával fog­lalkozik, mint a viiágkeresztyénséget ma közelről és döntő módon érdeklő kérdéssel. A második kérdés így fo­galmazható meg: »Az egyház főj el­adat a az egység és a misszió.« Ezt a témát a nyáron tartott íundi konferen­cia és a Nemzetközi Misszió Tanács ugyancsak a -nyár folyamán Német­országban, Willin.genben tartott konfe­renciája javasolta a lucnowi tanács­kozásokra. A harmadik kiemelkedő kérdés az. 1954. évi nagygyűlés fő- téméjának megvitatása. A fő téma* most így hangzik: »Jézus Krisztus a világ reménysége«. Az Egyházak Világtanácsa meg­küldte a tag-egyházaknak az előkészí­tő anyagot és felkérte őket, hogy fog­lalkozzanak a felvetett kérdésekkel. A református egyház és az evangé­likus egyház elnökségei tanulmányi bizottságot hívtak össze a felkérésnek eleget téve. A tanulmányi bizottság eddig két ülést tartott Bereczky Al­bert reíomátus püspök elnöklete mel­lett Az első ülés alkalmával Péter János püspök ismertette a konferencia anyagát. Javaslatára a tanulmányi munka az 1954-ben tartandó nagy­gyűlésre néz, előre és elsősorban a lucnowi konferencia, harmadik kér­déskörével foglalkozik. A tanulmányi bizottság öt kisebb, két-két tagú munkaközösséget küldött ki, hogy te­gyen megjegyzéseket a nagygyűlés fő­témáját feldolgozó megküldött terve­zethez. Ezt a tervezetet 1951. júliusá­ban Rolle-ban, majd 1952. szeptem­berében Bosséy-ban . egy . teológusok­ból álló nemzetközi és íeiökezetköz-i ökuménikus munkacsoport állította össze. A magyar munkaközösség tagjai kővetkezők: Dr. Czeglédy Sándor és Griinvalszky Károly, akik a terv első fejezetével .'.>.1 keresztyén reménység«- ge! foglalkoztak, A második fejezet feldolgozásával, melynek címe: »A keresztyén reménység a hivő éleiében — igaz és hamis eszchatológia« — Dr. Pákozdy László Mártont é3 Dr. Ottlyk Ernőt bízták meg. »A ke­resztyén reménység és napjaink utópiái« c. harmadik fejezette! Dr. Tö­rök István és Dr. Pálffy Miklós fog­lalkozott. Dr. Bodonhelyi József és Benczúr László a negyedik fejezetet dolgozta fel: »A keresztyén remény­ség és földi elhív diósunk«. Az ötödik munkacsoport tagjai: Dr Pap László és Prökle Károly, akik »A keresztyén reménység és az egyház missziója« c. ötödik fejezethez kapcsolódva készí­tették el hozzászólásaikat. A második ülésszakon számoltak be a tanulmá­nyi csoportok végzett munkájukról. Jelentéseiket közösen és behatóan vi­tatták meg. A harmadik ülés alkalmá­val Péter János püspök foglalja majd össze az eredményeket és ezután ter­jesztik azokat a Magyarországi Öku­menikus Bizottság elé. A MA MÉRLEGÉN Kemény kérdések pergőtüzében vizsgázni vagyok kénytelen; valami furcsa félelem szorong ma bennem, s végtelen emésztő élét egyre érzem. Erőre váró vak szemek örökké éber szürkesége tapogat tompán, lázban égve; lát-e valamit bennem végre, s amiket várna — nincsenek? Emésztő élét egyre érzem, I s Istentől annyit kérek én: kemény kérdések pergötüzeben dicsőségére megfeleljek — tulajdonképpen Ö fét ellet — a kérdő mának mérlegén. BODROG MIKLÓS. Minden istenhívő egyben a béke híve is Megragadó erejű élménye volt dec. 4-én Budapest minden felekezetű, lelkészének: filmen mu'atták be a Szovjetunió egyházainak és vallásos egyesületeinek májusban tartott béke- értekezletét és a III. Magyar ’ Béke- kongresszust. A bemutatón részt vett Horváih János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, továbbá Nagy Lászlóéi Varga József osztályvezetők, valamint Ve­res Pál alosztály vezető. Egyházunkat Dezséry László püspök, Gádor András püspöki titkár, Grünvalszky Károly egyetemes főtit­kárhelyettes és több budapesti Jé’Jcós? képviselte. A református egyház részéről meg­jelentek: Bereczky Albert püspök, Kiss Roland egv-házkerüieí i főgond- nak, Oyőry Elemér és Péter János püspökök, Balogh Jenő'egyházkerül éti főgondnok, valamint az esperesek és a -lelkipásztorok közül többen. leien voltak a katolikus egyház ve-» zetöi közül többen, élükön Badalik Bertalan, Hamvas Endre, Papp Kál­mán megyéspüspökök. Potyondi Imre püspöki heiymok, Beresztóczy Miklós érsek: helytartó, a Katolikus Papok Országos Békebizoítságáíiak elnöke, Horváth Richárd, budapesti plébá­nos, a Katolikus Papok Országos Békehizottságának főtitkára és Vértes Andor budapesti plébános. •A szabad egyházak tanácsa részé­ből ott volt Kiss Ferenc orvosprofesz­szar. a baptista egyház részéről Szabó László, a baptista egyház el­nöke, a metodista egyház részéről Szécsey János, a zsidó hitközség ré­széről Stockier Lajos elnök és Schwarz Benjámin főrabbi. Sokan olvastunk már erről az érte­kezletről lapunk hasábjain és ísmer- lük. azjel&ngzott előadásokat, az . ér- Wcezléí munkájáról,"' megjelent több­nyelvű ■ kiadványokból; Á- film azon­ban mindezeknél is többét nyújtott: ‘-leven, szinte személyes közelségbe hozta az értekezletet. A Moszkva melletti pravoszláv kolostor falai közé gyűltek Alexij patriarká- hívására a hatalmas or­szág Vallási csoportjainak vezetői. Pravoszlávok és örmények, ó-szertar- tású ort-hodoxok és római katolikusok, evangélikusok és reformátusok’, bap­tisták- és muzulmánok, budhisfak, zsidók és a molokán: fel ékezet papjai. Külföldi vendégek közül hadd amlíl- tiük meg a következőket: Koch becci evangélikus lelkész, a Béke .yitágta- náos tagja, a holland református egy­ház1 képviselője, a román és alexand­riai orthodox egyház főpapjai, Johan­sen dán evangélikus lelkész, aki már többször járt a Szovjetunióban és utazásáról s az egyház helyzetétől könyvet is írt. Az elnöki asztalnál Alexij pátriárka és Nikoláj. metrbpolita mellett; ortho­dox, baptista, zsidó vezetők között a lett evangélikus érsek is u? elnökség tagjaként foglalt helyet Nagy öröm volt látnunk a díszes papi. öltözetek, kámzsák, pompás selyem vélumók, gyöngyökké! ékes tiarák, fezek és turbánok között a lett evangélikus papság fekete öltönyét fehér sMózes- táblócskákkal«. A 1 Ártottak alapján nagyon szerény megállapítás az, hogy az értekezlet »országos jellegű volt«. A vallási csoportok reprezentánsai egy egész, nagyrészt kevéssé ismert világ vallásos embereinek nevében szólották. És ez a sok rétü, sok fajtájú, Istent különböző oltároknál, kü­lönböző nyelven imádó hatalmas tömeg eggyc lehetett ezen az ér­tekezleten a béke akarásában. Ez a változatos színű nagy tömeg félretéve minden viszályt és ver­sengést képviselőiben, megértette a kor és az emberiség legnagyobb vágyát a békét és kiállott mel­lette. A film egy nagy részét fői ti ki á különböző istentiszteletek bemutatója. Pompás orthodox templomokban, fé­nyes mise-ruhás papok, a: bápúslífír templomának egyszerű, polgári ruhás prédikátora, muzulmán mufti, a me­csetben: igehirdetésükben az’ érteke;: - lét .szellemében szólják a béke igéit. Hallgatóik: nagyszámú áhítatos arcű öregek, asszony«!«, férfiak,'ifjak és gyermekek. Így indul el diadalmas útjára a nagy országban északtól délig és kelettől • nyugatig egyházak és vallások nagyszerű összefogása­ként, Isten akarata szerint, az egész világnak békét szerző jóakarat Késztílf az ige hallgatására! Advent 3. vasárnapja János 5:31—36. v. Tévedni emberi dolog! Ezt szoktuk mondani s azután hordjuk a tévedé­sünk következményeit. Vannak köny- nyű és vatmak halálos tévedések. Vannak csak e földi életre és vannak az örök életre szóló tévedések. Isten igéje mai vasárnapon azoktól a téve­désektől akar megóvni, melyek örök életünket veszélyeztetik. Lehel tévedni —- mondja az ige — az emberi bizonyságtételekben s cl lehet lévedni ezek nyomán. Nem min­den bizonyságtétel igaz, mint ahogy legtöbbször nem igaz a magunkról való bizonykodás. Mindig az kiabál, akinek a háza ég s legtöbbször azért, hogy segítsenek neki tüzet oltani. Mert az ő házáról van szó. így vagyunk — emberek nagyon sokszor — a szent dolgokkal is. Belecsúszik bizonyság- tételünkbe az önzés, nem sikerül alá- szállni, hanem a magunk malmára is hajtjuk a vizet s nagyon sokszor sok prédikátorról és laikus munkásról cl lehetne mondani: mint minden szent­nek, neki is maga felé hajlik a keze. Vigyázni kell tehát arra, hogy mag ne tévesszenek minket emberi szavak. Akárki mondja is azokat. Tudni kell, ahol ember van, ott bűn is van s e kettő legtöbbször nem külön világ. Még akkor sem, ha magáról Jézusról tesznek is bizonyságot. Lehet hamis Krisztust prédikálni s az igazi Krisz­tusról lehet hamisan is prédikálni, ügy hallgassa tehát az ember■ embe­rek bizonyságtételét, hogy szüntelenül vigyázzon:' senki meg ne tévessze. Lehet azután tévedni ,—. olvashatjuk a mai igéből— emberek bizonyság­tétele nyomán, ha nem nézzük az!, mi van a bizonyságtevő szavak mö­gött. Hiábavaló a tegzengzetesebb emberi vallomás hitről, szerétéiről, üdvösségről, ha a szavainknak mtu* fedezete. Ha üresen járnak a malom­kövek, nincs liszt a gabonából s nincs kenyér, nincs élet. Isten igéjé­nek van ugyan ereje ahhoz, hogy a legbünösebb embert is felhasznál- Hálhassa követeként, de jó vigyázni arra, hogy mi van a szavak mögött. Üresség-e vagy pedig gyü­mölccsel teljes élet. Ne higyjűnk a szép szavaknak, csak azért, mert szépen szólal meg bennük Jézus neve. Maga Jézus így szól: még nekem ma­gamnak se higyjeteh, ha csak bizony­ságot teszek magamról, de kigyjetek annak, amit teszek érettetek, mért »ezek a dolgok, amiket cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem!« ítélet előtt állsz, kegyelem alatt élsz. Vigyázz! Ne téveszthessen meg senki, ne hogy e tévedésed miatt eredménytelenül maradjon rajtad a kegyelem. „Ügyeli a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé“ <&**<■ 37=37> v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents