Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-11-02 / 44. szám

fa EVANGÉLIKUS ÉLEI 3 ÉLŐ VÍZ Gyümölcsöző ünneplés % reformáció éfrr5l 'évre visszatérő 'emlékünnepélyein igen sokszor csak az >emlék«-re eeik' a hangsúly. Sokszor valahogy múzeumi -levegőt lehelnek ezek az ünnepélyek, még a-kk-or is, ha közben állandóan elismé.t'elgetjük, hogy van éj hell lenni »örök reformációé­nak. Pedig egészen visszás dolog, hogy eppan a reformáció ünneplése és em­legetése közben kapunk indítást a múlt örökségéhez, való ragaszkodás­hoz és abba való beíemerevedéshez, ahelyett, hogy éppen ezen az ünnepen kapnánk lökést a jelen kérdéseinek bátor felvetéséhez és a múlt megoldá­saiból bizonyos tekintetben folyó, de azokhoz éppen nem törvényes­kedve ragaszkodó, hanem néha egészen új megoldásokhoz. •Nem kétséges, hogy a .reformáció emlékünnepélyén szabad nekünk emlé­keznünk. Vari Isten szerint való em­lékezés. A reformációra való Isten szerinti emlékezés. azonban nem el- andalit és nem a múltba való bele- kövesedést segíti elő az emléikezés. hjinenv éppen az állandó reformáció mozdítja azt elő. Vagyis nem t rhu.lt glóriflkálásába veszik el, Iranern pon­tosan a 400 évvel ezelőtt lefolyt re­formáció eseményeiből hallja ki ezt az igéi a mára vonatkozólag: »Szántsa­tok új szántást.« Az Isten szerint való emlékezésnek ugyanis két sa­játossága van: az egyik a hála, a másik a bűnbánat könnye. Boldog hálaadással kell emlékez­nünk árrá, hogy több mint 400 évvel ezelőtt Isten az o egyházát a refor­mációban megújította & léhántotla ■róla mindazt, ami az egyházat nem­egyházzá vagy névleges-egyházzá tette. Hálát kell adnunk az. újra első helyre került Igéért, melyem keresztül a Szentlélek Úristen új pünkösdöt te­remtett. Hálásan kell emlékeznünk arra, hogy a tisztán hirdetett ige által az emberi »jó cselekedetek« he­lyére: újra Jézus Krisztus cselekedete került, melynek hit által való meg­ragadása nyomán Isten bünbocsána* tot, életet és üdvösséget munkálha­tott csupa kegyelemből azoknak az embereknek az életében, akiknél az üdvösségük keresése közben rövid­zárlatot okozott a saját jó cselekede­teiknek a hajszolása. Hálaadással kel! gondolnunk arra. hogy a Szentlélek Isten munkája által a reformációban az ige újra élő igévé tehetett. Ss ezt mindennél jöbban ki keli emelni. A római egyház ugyanis n hagyomá­nyokkal — melyeket a valóságban az ige fölé emelt —■, semlegesítette az ige személyes jellegét, hiszen a hivő valójában nem az igével, hanem az egyház tanrendszerével találta ma­gát szembe, melyen nem törhetett át, hogy ■ találkozhasson személyesen ~ az élő Jézus Krisztussal. Az üdvösségü­ket és életük különböző kérdéseire fe­leletet kereső emberek azzal az egy­házzal találták .magukat szembe, amely az írásból mennyei tan- és törvénykönyvet csinált és amely egy­ház a különböző időkben csak egy­szerűen alkalmazta ezekre az embe­rekre a maga megkövesedett tantéte­leit, mint az írástudók. Azért kell különösen hálát adnunk, hogy a refor­máció megszabadította az egyházat a betűnek ebből a rabságából és ki­emelte a megelevenítő Szentlélek munkáját, aki nem paragrafusokkal és fantéteiekkel kormányozza és vezérli az ő népét, hanem az Áltála meg­elevenített igével. Isten szerint való emlékezésünkben azonban. fel kell csillannia a bűn- bánat könnyének is. Meg kell látnunk, hogy mindazt, amit Isten Szentlelke a reformációban nékünk ajándékul adott, azt a rákövetkező évszázadok és az utolsó évtizedek is igen sokszor eltéko- zolták. vagy legalább is elhomályosítot­ták. Ez áll elsősorban a Szentiráshoz való viszony megromlására. Az egyház tanítói és népe a Szentirás olvasásánál és annak hirdetésénél igen gyakran visszatértek az írástudók módszeré­hez, hogy t. i. a Biblia tartalmát dog­mákba rögzítették és az igehirdetés igén sokszor ezeknek a rögzített tan- tételeknek magyarázatából állott. Vagyis nem az élő evangélium hangzott, amelyen keresztül a Szentlélek Úristen új helyzetek­ben új világosságot ad. hanem a régi tételeken »kérődztek«, melyek csak ölni tudtak, de nem eleve­níteni. Ezáltal az egyház gyakran Visszatért oda, ahonnan a refor­máció által az Isten kiemelte. A reformáció egyháza ezáltal maga hajtott végre ellenreformációt. Az csak természetes, hogy ebből 'kifolyó­lag az üdvösséget kereső embereknél újra a saját cselekedeteikre esett a hangsúly. Sokan a különböző »sza­bályok« megtartása által gondoltak üdvösségre jutni és a kegyelem nagv hangsúlyozása melletti is valójában megfeledkeztek arról, hogy nincsen másképpen üdvösség, csak a Jézus Krisztus cselekedetei által. Ha így tudunk emlékezni, akkor ün­nepünk gyümölcsöző ünneplés lesz, mert Isten a bűnbánat könnyei között újra nekünk adja azt, amit a refor­mációban nekünk adoti: az 0 evangé­liumát. Az élő evangélium birtoká­ban pedig, hálás szívvel megragadjuk á múltból azt, amit meg kell ragad­nunk, de ugyanakkor merünk bátran tovább is lépni. A reformáció népe ugyanis a Szentiéleknek a népe. Éppen a re­formáció népének kell tudnia azt, hogy Jézus Krisztus új időkben tud az ö régi Igéje által újat mon­dani. Az t. i., hogy az evangé­lium örökkévaló, nemcsak azt je­lenti, hogy örökké megmarad, ha­nem azt is. hogy Isten ezen az evangéliumon keresztül minden generációnak minden helyzetben, minden kérdésére tud az evangé­lium kimeríthetetlensége folytán új feleletet adni. A Szentietek ma is tudja a régi evangélium mé­lyebb és szélesebb megismerését munkálni, hogy a mi időnkben se legyen egyetlen kérdésben sem ta­nácstalan az Ö népe. Akkor ün­nepel helyesen reformációt a re­formáció népe, ha mer hittel vá­rakozni az evangélium új meg- hallására. Az evangélium új mej’ha’lása által lesz újra valóban frissó a reformáció legnagyobb tanítása, hogy kegyelem­ből hit által tartatunk meg minden emberi cselekedet nélkül. Ez ad itt és most a reformáció népének igazi örö­möt és erői Káldy Zoltán HETI IGÉNK ÍGY SZOL ISTEN A REFORMÁCIÓ NEPEHEZ (II. Péter 1:1 —11.) 1. Simon Péter, a Jézus Krisz­tus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és Meg­tartónknak 'Jézus Krisztusnak igazságában: 2. Kegyelem cs békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megisme­résében. i 3. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott min­ket, ami az életre és a kegyességre való. Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott. 4. Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel • ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részeseivé legye­tek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e vilá­gon. 3. Ugyanerre pedig teljes igye­kezetét is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. 6. A tudomány mellé pedig mér­tékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet. 7. A kegyesség mellé pedig atya­fiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. 8. Mert, ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket bivalkodókká, sem gyü- mölcstelenckké a tni Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. 9. Mert a kiben ezek nincsenek még. az vak rövidlátó, elfelejtkez­vén a régi bűnből való megtisztu­lásáról. 10. Annak okáért atymáfiai igye­kezzetek inkább a ti elhívástokat és kiválasztástokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. ~11. Mert ekképen gazdagon ada­tik majd néktek a mi Urunknak és Megtartónknak, a Jézus Krisz­tusnak örök országába való beme­netel. A SZERETETOFFERTÓRIUM A PAKSI GYÜLEKEZET JUBILEUMA A paksi evangélikusok merész lé­pésre szánták rá magukat: hétköznap délelőtt tartották meg hálaadó !sten- tíszteletüket azért a 225 éves múltért, amely mögöttük áll. Az alkalom egy­részt abból adódott, hogy Dezséry László, a Déli Egyházkerület püspöke, gyülekezetlétogatása «órán látogatást tett Pakson október 23-án, csütörtökön. A történeti alkalom meg abból eredt, hogy régi feljegyzés sze­rint Keszőhidegkút 1727-ben »ex Paks«, vagyis Paksról hívta meg ta­nítóul Baumann Mihályt. Küzdelmes sors volt ez a 225 esz­tendő, különösen addig, amíg II. Jó­zsef császár Türelmi Rendelete meg­jelent. A katolikus plébános hatás­köre alá tartoztak, neki adóztak, ő végezte el a szolgálatokat. De, ha még messzebb megyünk i múltba, akkor kiderül, hogy 1576-ban is volt már lelkészük, Zombori Antal, de az éledni kezdő magyar gyülekezet bele­olvadt a reformátusságba, majd a török kivonulás ideje tájára elpusz­tult a vidék lakosságával együtt. Telepesek népesítették be a tájat, részben Veszprém, Vas és Győr me­gyéből menekülök révén, részben El­zászból, Hessen-Darmstadtbói és Fuldából elvándorló németség tévén. A Türelmi Rendelet megjelenése után kezdődött a szabad fejlődés. Első lelkészüket Mezi- brodszky Pál személyében választot­ták meg. aki maga is pap' családból származott. Kétévi működése alatt megkezdődött az imaház és a pap­iak építése. Ez volt az élei látható kezdete. Az 1808. év hozza azonban a pusztulást is. Negyedóra alatt min­den egyházi épület leég. De sok más belső kavarodás is mutatkozik, sze­mélyi kérdésben addig, amíg a ra­cionalista, rlagy műveltségű Horváth Sándor kerül a lelkészi állásra, majd az egyházmegye íöesperesi tisztségébe is. A leégett templom után 1812/13- ban épült a második fazsindelyes templom s ez is erre a sorsra jutott. A mostani templom 1884-ben nyílt meg a hívek előtt. Arányai lenyűgö­zök. A szószék merészen kiugró a hatalmas oltár előteréből, orgonája modern. A hétköznap ellenére a gyülekezet megtöltötte Isten házát. Dezséry László püspök igehirdetésé­nek alapjául a Zsidókhoz irt levél 10:18—25. verseit választotta. *Min den, ami az egyházzal történik, ke­gyelem — mondotta többek között. Az ügyhöz népe rászorul erre a ke­gyelemre, mert .első a bűnösök kö­zött'. A gyülekezetek tagjai tele van­nak ,meglepetésekkelNem történik egyéb, mint hogy isten bünteti a bűnt, mert különben elaludnék az Ö népe. Ezt Isten az egyház jövőjéért teszi. De. ahol van kegyelem, olt új és élő út nyílik, to reménység álja. Ezen kelt járnia az egyháznak, hogy megláthassa, mit kell cselekednie: hagyja él a régit és kezdjen újat. Amikor átalakulnak falvak ét embe­rek, akkor az egyház nem lehet sem elcsüggedt, sem izgatott, sem félő, mert ahol van keresztyénség, pit van biztonság.., Az emberek sokszor azt várják az egyháztól, amit nem tud meg­tenni, de amit megtehet, azt nem várjáik. Isten azonban azt várja az egyháztól, hogy igét hirdes­sen, ossza szét a szentségeket s amit Isten vár, azt soha nem vonja meg az egyháztól« — fejezte be a püspök igehirdetését. Az ünnepi istentisztelet után ár. Baksay László református lelkész presbiterek kíséretében köszöntötte a püspököt, majd az evangélikus egy­házközség elöljárói élén Sólyom Ká­roly lelkész és Bekker János fel­ügyelő üdvözölték. Utána barátságos és komoly beszélgetés indult meg a püspök es a gyülekezet presbité­riuma között. V. L. Egy világias Keresztyén A bibliaforditö Menge Hermann munkája közben jutott élő hitre■ Er­ről az eseményről írta: »A keresz­tyénség igazi lényege teljesen idegen, volt számomra annak ellenére, hogy gyakran lapoztam a bibliában s fia­tal koromtól kezdve több részét meg­tanultam. De ennek ellenére hétpecsé­tes titok maradt... Az emberi bűn nagyságáról, a megváltás szükséges­ségéről, Isten Fia érdemérőlhalála és feltámadása jelentőségéről, a hit erejéről és a biinbánat mélységéről semmiféle elképzelésem nem volt, és semmi sem hatott szivemre. Egyszó­val: egész lelki beállítottságom azo­nos volt sokakéval, a „világias ke­resztyénekével", akik magukat ennek ellenére megfelelő keresztyéneknek tartották.« Alig néhány hete annak, hogy la­punkban részleges tájékoztatót adtunk egyházunk szeretet-Intézményeiről és az azokban folyó szolgálatról. Azóta is állandóan napirenden tartottuk a felelősség ébresztését. Rendszeresen közöltünk híreket s ezeket most azzal az örömmel folytathatjuk, amely az egyházi sajtó öröme is. Az a széles­körű érdeklődés, amely folyamatosan megnyilvánul, bizonyítja egyházi saj­tónk nagy jelentőségét és hatását az olvasók sokaságára. A kibontakozó képből hadd sorol­junk fel most néhányat. Több gyülekezetünk felajánlotta ál­landó havi támogatását a szeretet- intézmények javára. A nagybánhegyesi missziói egyházközség, a mintegy 100 léiekből álló Kálaznó, azután Féisőpetény, Luciáivá és Mucsfa, te­hát mind kis gyülekezet szive ébrede­zett, s mindegyik egy-egy ofícrtóriu- fnet küldött máris. Hűséggel hordoz­zák az ügyet a Budapesi-Fasori, a monorl, a páhi—kaskantyui, az arnóii és ősagárdi egyházközségek. A balas­sagyarmati gyülekezet, amelynek pe­dig "saját szeretet intézménye is van, s azt nagy áldozattal gondozza, 263,— forint offertoriumót küldött. Alberti és Irsa, az előbbi gyülekezetben levő idős nők otthonára rendszeres áldozatot hoz, mert hetenként egy ofíertoriumot. a csütörtök esti bibliaóráct, erre a célra szánja, a ez a két gyülekezetben az elmúlt hónapban felülmúlta az 500.— forintot. Megható az egyéni támogatás is. A csepeli gyülekezet egyik- nőtagja egy váratlan bevétel 10 százalékát, 40.— forintot, más három adakozó 23.— forintot küldött, közöttük egy iskolás­leányka is. A 72 éves Zsembery Gyu-i láné ezt írta: »Az Or kegyelme tette lehetővé, hogy egyetlen könnycseppet! én is letöröljek.« Egy nyugdíjas, múzeumi igazgató, egy fiatal dolgozó és egy leány, mind hálájukat fejezték ki adományaikkal és sok áldást kí­vántak a munkára. Megmozdultak a gyermekek is, így a fóti gyermekbiblia­kör. A soproni missziói munikaközö3J ség egy csomagot indított útnak, telő vadonatúj játékokkal, airnelyck_ mind alkalmasak arra, hogy az idióta és nyomorék gyermekek tanítását, kéz^ ügyességét elősegítsék. Még ai csórna*' golás módján is látszik az áradó sze­retet ... A fasori ifjúság előtt a buda­pesti otthon egyik nővére előadást tar­tott, s az ifjúság elhatározta, hogy egy vasárnapot Hűvösvölgyben tölt el. Részben tanulmányozzák a munka folyását, maguk is foglalkoznak a gyermekekkel, részben az ige melletti elcsendesedést is annak vizsgálatára szentelik, hogy mit kíván Isten az Ö gyermekeitől, az elesettek pártfogolá-i sában. itt említjük meg, hogy Békés­csabáról három leánytestvérünk részt vesz a budapesti tízhónapos kántor­képző tanfolyamon, de ezt az időt arra is felhasználja, hogy napközben á hűvösvölgyi szeretet-szolgálatban munJ kával kivegye részét. A szeretet így nyitogatja a sziveket, de a — zsebeket is. Az országos jel­legű megmozdulás azt a reménységet táplálja, hogv a püspökeink által en­gedélyezett offertorium (október 31 -én, vagy november 2-án) egyházunk áldo­zatkész népének hatalmas bizonyság­tétele lesz. Várady Lajos Szombat esti közös imádságunk HALAADAS ISTENNEK. (II. SAM. 7:17-29.) Dávid szavaival kezdhetjük ma esti imádkozásunkat mi is: »Micsoda vagyok én, Uram, Istenem...«, hogy méltóvá tettél a reformáció áldásaira, hogy kiválasztottaid egyik legnagyobbikát, szolgáid egyik legengodelmeseb' bikét: Luthert el nem hagytad, ügyét diadalra juttattad. Uram, Istenem, amilyen végtelenül nagy ez a világ, olyan végtelenül nagy a te kegyelmessé-’ god is azok iránt, akik Téged félnek és szerelnek. »Megerősítetted magadnak a Te népedet,« (24.v.)' á nép is áldani, dicsői-' terű és magasztalni akár mindazért, amit Tőled kapott: lakásáért, minden-! napi kenyeréért» családjáért, az Ige hirdetéséért, a nagy szerétéiért, melybeii övéi és embertársai részesítik. A békéért, melyben boldogulhat, építhet házat, gyarapodhat tudományban, erősödhet hitben, nevelhet gyermekeket a Tó félelmedben és a haza szeretetébe.n. Uram, Istenem, ki tudná a számát az özvegyeknek és az árváknak, á nyomorban viasikodóknak, a bánatot hordozóknak, akik kedveseik sírját sem tudják, könnyes szemeikkel a különböző Világtájak felé fordulnak keresve azokat, akiket olyan nagyon szerettek és a háború borzalmassága rabolta el töltik. Uram, Istenem, tudjuk, és érezzük, békére van szükségünk. Oh, add ezt meg nékünk! VALLJUK MEG, hogy sokszor méltatlanok voltunk nemcsak Krisz« tus követésére, de evangélikus nevünk hordozására is. HALAT ADUNK azért, hogy részesülhetünk a reformáció áldásaiban, mienk a Biblia, élhetünk a szentségeikkel, halottainkat Isten köztlében tudhatjuk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten dicsőítésére és magasztalására béka-- ben élhessünk mind mi, mind a világ minden népe! Szudiovszky Gyula BIBLIA - OLVASÓ November 2. Vasárnap. Zsolt. 115, 12. Mt. 0, 2 Isten megemlékezik rólad. Ezt mutatja az is. hogy mindeddig megta tott és gondodat viselte. Hát te megemlékeztél-e mindig Róla? (Olvasd még: Dán. 7, 2-18, 27; Gál. 2, 17—21.) November 3. Hétfő. Ésalés 52, 7. Csel. 4, 3 Mi tette erőteljessé az apostolok bizonyságtevését? Egyrészt az a tud; hogy Krisztus küldötte őket. Másrészt a megfelelő életfolytatás. A le bizon ságíéteied miért nem erőteljes? (Olvasd még: Mt. 10, 1—10; Gál. 2, 1—5.) November 4. Kedd. Jer. 32, 40. Csel. 13, 2 , .Mindkét ige az evangélium öVömüzenetét hordozza. Isten igéje örőkk való szövetségről szól. Az örök üdvösségről szóló beszéd nékünk küidete Ne kételkedj hát ebben! (Olvasd még: Mt. 10, 11—15; Gál. 3, 6—14.) November 5. Szerda. £saiás 43, 13. Jel. 4, ,Isíen*,'akinek a 'kezében vagv, — szent Isten. Félelemmel kellene hogv eltoiteon, hiszen mindannyian tisztátalanok és bűnösök vagyunk De a félt met feloldja Krisztus, aki kiengesztelte a szent Isten haragját. (Olvasd még: Mt. 10, 16—23.; Gál. 3, 15—18.) ^ November 6. Csütörtök. Zsolt. 37, 5. Zsid. 10, 3 Eteted kérdéseit nem tudod magad megoldani. Tárd tel azokat Isten ele bizalommal, ö ad megoldást bőlcseségével. (Olvasd még: Mt. 10, 24—31.; Gál. 3, 19—29.) November 7. Péntek. Zsolt. 40, 8. Zsid. 13, Isten a te segítséged és szabaditód. A megsegítés és szabadítás arra köt jer, hogy te is azok felé fordulj, akik szenvedésben és gyötrődésben vanna hogy imádsággal és szeretettel szolgálj nékik. (Olvasd még: Mt. 10, 32—39.; Gál. 4, 1—7.) November 8. Szombat. v. Móz. 5, 33. Mk. 9, 5 Mindig Isten útján járni nem könnyű dolog. Az ember gyakran szívese ben járná a maga útján. Mi az Isten útja? Az egymással való békesség és szolgalat útja. (Olvasd még: Mt. 10, 40—42; Péld. 24, 14—20; Gál. 4, 8—20.) Gáncs Álad:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents