Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-11-02 / 44. szám
Dr. Vető Lajos püspök a Halle wittenbergi egyetem 450 éves évfordulóján Dezséry László püspök: A reformáció kegyes életrevalóságra és életrevaló kegyességre indít 1517. október 31-én kezdődött Wittenberg'ben az egyház reformációja, Luther Márton világraszóló nagy műve. Kora elhalványodott, Isten igéjéhez hűtlen, sok emberi gyarlóságtól eltorzított egyházával szemben a hit 95 tételét szegezte ki a wittenbergi vártemplom ajtajára. Luthernek ez a tette a középkorral szembeni lázadás s az egyház életében az újkor hajnalhasadása volt. Az egyház körül mindenütt az új kor győzelmes előretörése folyt ebben áz időben. Tudományban, művészetben, társadalmi kérdésekben a középkorból kibontakozó s az újkor eszméit és látásait felszínre hozó emberiség alakította át Európa arcát. Isten pedig megengedte nekünk, egyháznak azt, hogy az egyház is ma- gárataláljon, felismerje középkori tévedéseit és belülről újjászülessen. Luther Márton volt Isten eszköze, isten mindenki elé küldött szent követe az egyház reformációja ügyében. Nekünk, evangélikusoknak szent emberünk, nagy tanítónk ő s példaképünk minden időkre abban, hogyan kell a keresztyén embernek s a keresztyén egyháznak mindig újra felülvizsgálnia önmagát s hogyan kell magában mindig újra utat engedni az újnak. Nem vitatható, hogy Luther Márton ugyanezekben nemcsak egyházunknak, hanem az egész keresztyénségnek szent embere, tanítója és példaképe. Az a hatás, amit Luther fellépése és reformatori müve tett az egyháza ik, nemcsak evangéliumi egyháznak, oro- tesfáns íelekezeteknek kiindulásává lett. hanem hatást gyakorolt a katolicizmusra is s ma már a felekezeti harcok csendesülése idején úgy tekinthetünk a reformációra, mint ami a keresztyén felekezetek közötti nemes versengésnek eredője. , Ugyanakkor a reformáció az egész keresztyénség feletti olyan bibliai ellenőrzés megteremtője, melyben mindenféle keresztyén felekezetek újra és újra arra kényszerülnek, hogy magukat a bibliai igazsághoz mérjék s azok érvényesülése esetén tanításban és életgyakorlatban megújuljanak. Mindezért bőven van okunk a hálaadásra. De bőven van okunk arra is, hogy magunkat megvizsgáljuk ezen a napon, az egyházi reformáció emlékünnepén éppen a reformáció szempontja szerint. Mérjük uozzá magunka t_Isten igéjéhez s ünnepeljünk úgy, mint akik elsősorban magukkal szemben engedik meg a biblia igéinek érvényesülését. Luther hatalmas műve, mely valóban világraszólóan mozgatta meg a keresztyénséget. csodálatosképpen, s ez éppen a reformáció belső természetéből folyik, az alázatnak és engedelmességnek müve. Luther, mint vallásos forradalmár, mint a középkori pápás egyház lázadója, tulajdonképpen nem egyéb, alázatosan engedelmes embernél, aki az akkori egyházi fegyelem, vagyis az egyháznak való engedelmesség helyett az Istennek vaió engedelmességet választotta s magát az Isten igéjének fegyelme alá helyezte. Magyar evangélikus egyházunknak ma sem lehet mást tennie, mint magát Istennek való engedelmességre rászorítania és magát Isten igéjének fegyelme alá rendelnie. Luther Márton hite Jézus Krisztus igazságában való hit volt s ezt nyertük nemzedékről nemzedékre a mi egyházunkban. Luther Márton ezt a hitet úgy fejezte ki, hogy egyedül kegyelemből és egyedül hit álfái van az ember üdvössége a mennyben és megtalált célhoz érkezett élete a földön. Ebben a drága hitben nevelkedtek atyáink és anyáink s a Magyar- országon is bekövetkezett egyház- reformáció következtében ma is ebben a drága hitben élnek evangélikus gyülekezetek szerte az országban. Egyházunk népe elhagyta az üres ceremóniákat s lélekben és igazságban keresi az Istent. Megtagadta a szentek közbenjárását és tagad minden emberi érdemet az üdvösség dolgában, tudván, hogy kegyelemből igaztilunk meg hit által. Szembefordult a túlvilágba révedező ájtatoskodással és jó protestáns módon él a mennyország hitében ezen a földön, hűségesen dolgozva a polgári hivatásban, Drága hitet örököltünk, amelyben becsületes, mély vallásosság fejeződik ki, gyakorlati életkereszténység alakul, s a lelkiismereti szabadság öntudata és önérzete fejleszti a vallásos embert. Ebben a hitben Jézus Krisztus »isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az ■ életre és a kegyességre v.aló«. , A mi hitünk életre és . kegyességre való egyszerre. Nemcsak egyszerűen életrevaló, ami talán csak olyan volna, hogy az életrevalósága mellett hiányoznék belőle a kegyesség, s nemcsak egyedül a kegyesség, amiben talán hiányozna az életrevalóság és az emberi élethez szükséges életigenlés és élethasznosság. A kettőt egyszerre kaptuk. Kegyes életrevalóságot és életrevaló kegyességet, vagyis olyan vallást, amiben, lia igazán élűnk, a földön is boldogulunk és hasznára vagyunk az embereknek. Nagv figyelmeztetés, hogy ezt a szent Ige szerint Krisztus ajándékának kell tekintenünk. Nem jön magától és nem jön nagy reformátorunk: Luther Márton személyéből és életművéből sem. Luther is és egyházunk minden tagja Krisztustól kapta és kapja ma is ezt a kegyes életrevalóságot és eietreraló kegyességet. Azért, ha ma jó evangélikusok akarunk lenni, akkor Jézus Krisztusra kell nézünk. Ö adatott nekünk bölcseségül, igazságul és vakságul. Készülj az Ige hallgatására! Szentháromság a 21. vasárnap Kol. 1, 9 - 14. Elérkeztünk az egyházi esztendő utolsó négy vasárnapjához. Ezek a vasárnapok a végső dolgokat tárják a szemünk elé. Halál, feltámadás, ítélet, örök élet. E mostani vasárnap a halálról szó!. Ali is a temetőket jártuk tegnap. Virágokat helyeztünk el kedveseink sírjára. Csendes imádságok hangzottak el a hantok mellett. Fájdalmas emlékezés volt. De csak azért fájdalmas, mert veszteségeinkre gondoltunk. Ha azonban előre tekintünk és a mai ige tanítására figyelünk fel, bizakodóvá válhat szívünk, mert Isten alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre. A halál ne rémítsen azért senkit, mert Krisztus vére által megbocsáttattak bűneink. Krisztus megszabadított minket a sötétség hatalmától, sőt már most álalvitt minket az ő szerelmes Fiának országába. Azért járjon mindenki az Úrhoz méltóan, ismerje meg Isten akaratát minden lelki bölcseségben és értelemben, növekedjen Isten megismerésében, kitartással és hosszú tűréssel viselje élete feladatait és teremje minden jó cselekedettel a Lélek gyümölcseit. Ha ez valósággá, hitté, életté válik nálunk és gyülekezetünkben, ne feledkezzünk meg arról, hogy mindezért hálát adjunk. így a halál nem lesz fájdalmas emlékezés csupán, hanem hálaadás azért a reménységért, hogy miénk a szentek öröksége. Miben' áll emlékezésed? Számolsz-e a halállal!? A halál órájára gondolva, mi szíved bizodalma? Földi vándorlásod idején felkészíthet-e Isten igéje az elkövetkezőkre? Hiszed-e, hogy megbocsáttattak bűneid? Hiszed-e, hogy Krisztus áltálvitt a halálból az életre? Teljesedjünk be azért Isten akarata megismerésével és járjunk az Úrhoz méltóan hivő reménységben! Gyöngyösi Vilmos Október 25-én érkezett vissza németországi útjáról dr. Vető Lajos püspök. A CDU (Keresztyén Demokratikus Unió) nagyjelentőségű konferenciáján vett részt Berlinben. A konferencia befejezése után még egy nagyszabású ünnepségen képviselte a magyar evangélikus egyházat. A Halle-Wittcnbergi Egyetem az elmúlt héten ünnepelte fennállásának 450 éves évfordulóját Wittenbergben. Ezen az egész Németországot megmozgató eseményen Péter János református püspökkel együtt a meghívott vendégek között volt. Megkértük Vető püspököt, számoljon be lapunk olvasóinak az ünnepségről és Luther városáról. •*. — Nem tudtam "meghatódottsáig nélkül átlépni a wittenbergi városi templom kapuját, mely az ünnepség színhelye volt, hiszen ezen a kapun át járt be négy évszázaddal ezelőtt a nagy reformátor is, ezeken ,a köveken ment végig a főhajón az oltárig, i'tt jobbra még az a szószék ál!, amelyről 8 hirdette egykor az igét, az újra felfedezett, sodró erejű evangéliumot. Ide jártak szép számban a magyar diákok is hallgatni Luthert. Az ünnepség idejére feléledt a templomiban a múlt, Luther kora. Az egyetem dékánjai, tanárai a középkor festői ruházatában vonultak be s foglalták el helyüket az oltártérben felállított emelvényen, Cranach Lukács gyönyörű szárnyás oltára előtt. A hatalmas templomot teljesen megtöltötte az érdeklődők serege. Talán így lehetett ez egykor is, mikor Luther prédikált... — Az ünnepség második részében a a megtiszteltetés ért, hogy üdvözölhettem egyházunk nevében a jubiláló egyetemet. A német tudomány munkásai körében indíttatva- érezte™ magam arra, hogy köszöntsem a testvér ezerétetével azokat, akik a német eygség és a. világ békességének megőrzésén munkálkodnak.. — Hogyan vészelte át Wittenberg a háborút? — A város és benne minden lutheri emlék épségben .maradt. Ugyancsak rongálás . nélkül. futott át a háború Eisenachon és Wartburgon, a másik két becses emléken. Nem így azonban Erfurt és Eisieben. amelyeket roppant kár ért; a bombázások idején, Az erfurti kolostor, ahol Luther szerzetesi éveit töltötté.* romokban hevert.'s most építik újjá. Eis’.ebenben már újjáépítették Luther szülőházát és azt a kápolnát is, amelyben keresztelték. Megkérjük beszéljen eisenachi és wartburgi útjáról is. — Mitzenhekn thüringiai püspök meghívására látogattam el Eisenachba és Wartburgba. A püspök eisenachi palotájából indultunk fel Wartburgba, amely tulajdonképpen a város fellegvára. Ott állottunk a vár egyik bástyáján, a mellett a kereszt mellett, amelyet a »harmadik birodalom« őrült uralma idejének' tizenkét éve alatt ■kétszer döntöttek le. Lenéztünk a mélvbe. Messzire,' igen messzire látni innen. Szemünk tekintete átsuhan a szégyenletes zónahatárok felett, amelyek felszabdalják Németországot, egészen a francia határig. Köröskörül Thüringiát láthatjuk: a Rhon bazalt- süvegeit, a hesseni hegyek tábláit és a Harz-hegység magaslatait. Közvetlenül a lábunk alatt a régi vár terpeszkedik a várvédők búvóhelyeivel és sikátoraival, rég: köveivel és új>abb- kori kupoláival. Ezek között a falak között élt Luther 1521-ben nyolc hónapon át György lovag álnév alatt. A szász választófejedelem helyezte öt itt biztonságba, hogy üldözői rá ne leljenek. Nyolchónapos itt-tartózko- dása alatt sok minden más munkáján felül, német nyelvre fordította le az eredeti' görög szöveg alapján íz Üj Testamentumot. Ez a mü elsősorban a reformáció munkáját vitte nagy lépéssel előre, de ezenfelül a német kultúréietnek is páratlan jelensége volt. - Ez a* fordítás teremtette meg a német irodalmi nyelvet, mélyre nyúló gyökereivel magába szít’a a nép nyelvének gazdagsági. —- Épségben áll s nagyrészt az eve,- deli bútorokkal van berendezve az a ezobj, ahol Luther élt és dolgozott. Az. íróasztal, a szék, a könvvtartó. a faliszekrény az egész rideg és kemény középkori életet mutatják. A szoba falának egy részéről hiányzjk a vakolat. Itt volt, mondja a hagyomány, az a tintafolt, amely Luther tintatar- tójából eredt, mikor azt a kísértő, munkáját akadályozni akaró képzeleti alakok felé hajította. — A vár egv másik emléke Árpádházi Erzsébetről beszél. Itt lakott hosszú időn át a középkornak ez a bájos, jószívűségéről ismert magyar alakja. Restaurált állapotban. gyönyörű mozaikokkal díszítve áll még. Erzsébet lakószobája. A vár többi részét átépítették már a négy évszázad alatt. A XVIII. századbeli képét őrzi résziben Goethe egy régi rajza is. A vár’ nyugati oldalán a régi középkori kocsma helyén ma nagyszerűen berendezett vendéglátóház emelkedik. Itt töltöttem az éjszakát s mondhatom, az emlékek, a történelem ily közvetlen közelsége miatt alig hunytam le szememet. — Miiyen Eisenach? — tesszük fel a kérdést. 1952. október 29—31. napján tartja a református egyház zsinati ülését Debrecenben. Ennek a zsinatnak az összehívását több fontos tárgy tette szükségessé. A zsinat színhelye ez alkalommal Debrecenben lesz. A zsinati ülés legfontosa.bb tárgyai: az egyházjéerülétsj; ■ beosztásának, megváltoztatásáról/ a- zsinati tagok' választásáról' é's ‘az egyházi" alkalmazottak nyugdíjügyének rendezéséről szóló' törvényjavaslatok, továbbá az országos teológiai akadémiák szerve— A régi, szép városban is Luther nyomait jártuk végig. Voltam a régi latin iskolában, ahol Luther tanult. Ma is iskola s éppen folyt a tanítás, amikor beléptünk. Márvány emléktábla jelzi- itt reformátorunk emlékét. Megtekintettük Cotta Orsolya házát,.mélynek:'jólelkű tulajdonosa fogadta be a kis Luther Mártont, a kantáié szegény diákot s gondoskodott rója anyagilag tanulmányai, idején. Még ma is járnak az eisenachi. utcákon diák- csoportok s az ünnepek előestéjén be- betérnek a házakba karénekkel köszönten; az ünnepet... A püspök azzal a szeretettel beszélt, amely a nagy élmények át- élőire jellemző. Talán mi is, akik csak hallhattuk vagy olvashatjuk, miképpen járt ő Luther nyomdokain, közelebb kerültünk ezzel Lutherhez, s ha történelmi nyomain nem is. de az általa világossá tett evangélium erejével követésére indulhatunk, együtt azzal a német néppel, amelyik benne is, egyik legnagyobb fiában, egységét kívánja megmutatni éppen most: a reformáció hetében. Muncz Frigyes zeti és működési, valamint tanulmányi szabályzata lesznek. A zsinaton az evangélikus egyházat küldöttség képviselte, melynek vezetője Dezséry László püspök, tagjai pedig Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes és Gádor András püfpöki titkár. Az evangélikus egyház nevében Dezséry László püspök' üdvözölte aj zsinatok* Október 31-én Debrecenben közös protestáns reformation, emlékünnepély leszj melyén' dr. Velő Lajos püspök mond beszédet. Német teológiai tanár látogatása egyházunknál A Magyarországon időző dr- The eb Emii rostocki " evangélikus teológiai tanár 'tiszteletére Dezséry László püspök munkatársai körében október 22-én fogadást tartott, a püspöki hivatalban. A : fogadáson megjelentek Grünvalszky Károly józsefvárosi lelkész, egyetemes főtitkárhelyettes, Gádor András püspöki titkár, Benczúr László, a. Luther Márton-intézet igazgatója, Pátfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja, Gyöngyössy Vilmos fasori lelkész, Muncz Frigyes kelenföldi lelkész és Szeberényi Tamás se- gédszerkseztő. Theek professzor hosz. szú ideig tartózkodott Dezséry püspöknél. Vele és munkatársaival szívélyesen beszélgetett az evangélikus egyház, a békeharc németországi helyzetéről. valamint teológiai kérdésekről. A német vendég azután a Pest- megyei egyházmegye lelkészi munkaközösségének értekezletét látogatta meg a Deák-téren. Az értekezleten Dezséry püspök köszöntötte a profesz- szort, aki válaszában többek között a következőket mondotta: — A német egyház megbízásából jöttem Magyarországra az itteni béke- mozgalom tanulmányozására. Ezenfelül engem elsősorban a magyarországi egyházak helyzete érdekel és az egyházak magatartása a béke szolgálatában. Mi, a Német Demokrulikus Köztársaságban két irányban folytatjuk a békeharcot. Egyik harcunk a nyugati ideológia ellen folyik, a másik pedig a hívek felvilágosítása érdekében. Azt a kérdést kell felvetnünk, hogy' vájjon az egyház van-e a népért, vagy pedig a ncp van az egyházért. Es ezt a kérdést eddig még nem tudtuk egyértelműen elcfónleni. Itteni tapasztalataim alapján állíthatom, hogy Önök között az a , természetesség uralkodik, hogy az egyház van a népért. Ezért értek Önökkel egyet. Mindent meg kell tennünk a nép javáért. Mint teológiai tanár mondhatom, hogy ennek semmi köze sincs a »teológiáhozkülönösen a Nyugaton uralkodó existenciális teológiához, de köze van az evangéliumhoz. Jézus azért jött, hogy az embereken segítsen. Az egész evangélium külsőleg is segítséget jelent, akár a szószéken, akár a nép között az Üdvözítő nyomaiban kell járni, önök között minden a béke kérdése körül forog. Nyugaton az embereket félelem tölti el a háború, a tulajdon Kérdésében. A nyugati exis- tencializmus éppen az embereknek ezt a nyugtalanságát fejezi ki. Szenvedtem koncentrációs táborban, fogházban, fegyliázban. Mindez egyet nem vehetett el tőlem: azt a meggyőződésemet, hogy a szocializmus és az evangélium ezen a földön nagy úton együtt tud haladni. Egyet akarunk, elvenni az emberek szívéből a félelmet és visszaadni az életben való bizodalmát és örömöt. Ez a teológia legmagasabb célja, amit Pál így fejez ki: »Örüljetek, ismét mondom örüljetek.« Azzal a bizonyossággal megyek el innen, hogy az egyház itt minden erejével arra törekszik az állammal együtt, hogy ez az örömteli béke megvalósuljon. így üdvözlöm Püspök Urat és testvéreimet. Ezután a professzor meglátogatta a Teológiai Akadémiád és a tanárokkal megbeszélést folytatott. Majd Dezséry püspökkel és munkatársaival közös ebéden vett részt’ a Margitszigeti Nagyszállóban. A REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATA
