Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-10-26 / 43. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1952 OKTOBER 26. ISTEN-ISMERET Keresztyén életünk tulajdonképpen nem más, mint szüntelen előrehaladás Isten ismeretében. Ez a megismerés egyre jobban szemünk elé . rajzolja Istennek és Krisztusnak arcvonásait és napról, napra teljesebben ismerjük meg Isten sze- reletét. A megismerés folyamán az ember mindig beljebb hatol abba, akit megismer. Isten megismerésének előrehaladása így fokozódik addig, míg színről színre nem látjuk, cs így, teljesen és tökéletesen megismerjük. Ha a keresztyén életünk valóban Isten megismerése, akkor ez nem kisjelentőségü dolog. Az írás azt mondja róla, hogy • minden más emberi megismerést messze felülhalad és elvezet az Isten teljességéig. Hogyan juthatunk el Istennek erre a megismerésére? Voltak, akik egy életet áldoztak rá és világtól elvcnultan, magukba mélyedten keresték Isten ismeretét. Bennünket azonban az ige másként irányít, amikor azt mondja, hogy verjünk gyökeret a szerétéiben, és erre alapozzuk életünket, hogy megismerjük Krisztust. Érdekes, csak így mondja: a szeretetheti gyökerezzetek. Bizonyára Isten szeretetére gondol, arra, ahogyan Ö szeretett bennünket Krisztusban, 'megbocsátotta bűneinket és élet-ájulással ajándékozott meg. Valóban, ez Isten megismerésének legfontosabb vonása, mert Istent akkor ismerjük igazán, ha cselekedeteit ismerjük. Isten azonban Krisztusban cselekedett és cselekszik ma is Szentlelke által. Azért, ha Istent keressük, akkor az evangéliumban és a szentségekben keressük, hiszen ezek hirdetik és mulatják nekünk Isten végtelen jóságát, amint Krisztusban ismét magához ölel, gyermekének nevez és testvérekként egybeszerkeszt az anyaszentegyház lelki épületében. Másfelől azonban, amikor Isten megismerésének útjául a szeretedre alapozást jelöli meg, akkor arról is beszél, hogy mi is szeressük embertársainkat. Erre gondolnunk kelt. Hiszen amikor mi szeretjük a másik .. e földön A keresztyén ember Jézus születésekor Jézus Krisztussal együtt kapta ezt az isteni kijelentést. Krisztus és e földön a békesség elválaszthatatlanok egymástól. Az a keresztyénség. amely elszakadt a békesség földi szolgálatától, elszakadt a Krisztustól is. Ahol az egyház embere és a hívők serege magát Krisztusénak és Krisztust magáénak vallja, ott keresztyén természetéből következően a földi békesség megvédésének és megtartásának szolgálatába áll. A béke az ilyen keresztyén ember szamára nem Programm es nem ígéret, hanem minden önodaszánást igénylő valóság, aminthogy számára ez a Krisztus is. Az egyház lényegéből és hivatás- tudatából folvóan Krisztushoz tartozása révén a békesség szolgálatára ... mivel Isten országa megiga- zulás és élet a szívben, ezért a keresztyén tökéletesség ez: növekedni Isten félelmében, a Krisztusban megígért kegyelemben való bizakodásban és a hivatásbeli kötelességek szorgalmas gyakorlásában. embert, akkor látjuk csak igazán, hogy mit jelent az, hogy Isten szeret bennünket. De még tovább is mehetünk: a szeretet ugyanis Isten munkája és amikor mi a szeretet cselekvéseivel vesszük körül családunkat,- munkatársainkat és embertársainkat, akkor tulajdonképpen Isten von bele legsajátosabb munkájába, eszközévé és munkatársává tesz. Az Isten munkájában való részesedés pedig egyre inkább bevezet Isten megismerésébe is, hiszen Istent megismerni annyit jeleni, mint az Ö jóságos cselekedeteit megismerni. Keresztyén életünk tulajdonképpen nem más, mint Isten megismerésében való szüntelen elörehulb- dás. Ünnepeink és hélköznapjuntk egyformán ennek az útnak a meg- szakíthatatllan sorban következő állomásai. Ezért étetünk minden napján vegyük a kezünkbe Isten igéjét, hogy sorain és betűin keresztül a Szentlélek bevezethessen az Isten-ismeretbe, keressük minden lapján Krisztust, mert aki Krisztust ismeri, az Isten cselekvését és szere letét ismeri meg. Az evangélium örömhírén felindult. szívünk pedig alapozódjék meg az emberek szeletében. Etetünk minden napja tegyen alkalom arra, hogy az Ember cselekvő. szcreteléért égő szívvel és dolgozó kezekkel egyre előbbre haladjunk Isten megismerésében, hogy eszközeként cs munkatársaként rajtunk keresztül is áradjon szét az emberek között és az emberek felé Isten szeretcle. A másik ember mosolyáért, öröméért, békességéért és boldogulásáért való küzdelem során egyre világosabban Ltjuk Istent, aki Krisztusban tíz egész világért cselekedett és i'r élet új ajándékaival halmozott el. A keresztyén élet-szeretet egyre beljebb vezet Isten megismerésében, míg egyszer szemtől-szemben láthatjuk és teljesen megismerhetjük Öt, aki maga a Szeretet., Z. L. békesség.. rendelt közössége a híveknek. Bizakodása és reménysége a békében rendíthetetlen. Számára a béke megőrzése és megtartása nem lehetőség, hanem elkötélezés. Ezzel a keresztyén reménységgel és hitéből folyó bizakodással tekint egyházunk és annak népe a nagyszerű készülődésre, mellyel hazánk békeszerető emberei a novemberi III. Magyar Békekongresszusra készülnek. A béke diadalába vetett keresztyén bizonyságot erősíti a Béke Világtanács Irodájának közleménye a népek bécsi békekongresszusa előkészületeiről. Keresztyén bizonyosságunk jut kifejezésre a közlemény bizakodásában: »a népek közösen meg fogják találni a békéhez vezető utat.« Egyházunk is elkötelezettnek vallja magát az ázsiai és Csendes-óceáni országok összekötő Békebizottsága első ülésén hozott határozata mellett, hogy népszerűsítse a békeértekczlct határozatait cs küzdjön azok megvalósításáért. Krisztus és az ö evangéliuma kötelezését »... c földön békesség...« szolgálatunk kötelezésének valljuk cs vállaljuk. Vető Lajos püspöK a Keresztyén DemoKratiKus Unió berlini Kongresszusán Berlinben ünnepélyesen megnyitották a Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén-Demokratikus Uniójának kongresszusát a gyönyörűen feldíszített Állami Operában. A kongresszuson vendégként, részt vettek a magyar protestáns egyházak képviseletében Péter János református püspök, a Béke Viiágíanács. tágja és Vető Lajos evangélikus püspök, a csehszlovákiai keresztvén egyházak részéről HrOtnádka professzor, a Béke Viiágíanács elnökségének -.tagja és Plojhár miniszter, a katolikus egyház vezető személyisége, Charles iondoni lelkész és több román és lengyel egyházi vezető ember. Az ünnepségeket annak az új, har- mincöímázsás békeharangnak a megszólaltatásával kezdték meg, amelyet az Unió az oderafrankfurti lengyel gyülekezet számára készíttetett, hogy hirdesse az örök barátságot és békés együttműködést a német és lengyel nép, valamint a világ összes népei között. A megnyitó istentiszteletet a zsúfolt Mária-templomban Martin Niemöller egyházelnök' tartottal. Ä kongresszust Nuschke miniszterelnökhelyettes, a Keresztyén-Demokratikus Unió elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a keresztyének minden erővel segíteni tartoznak a béke .megvédésének, ügyét,'és a szocializmus felépítését. Utána Der tin-' ger külügyminiszter, Sleidle igazság-' ügyminiszter, Töplitz igazságügyi államtitkár és Göiting főtitkár mondtak beszédet. Nagy-Berlin lakossága részére a legnagyobb sporttelepen népgyíílés lesz, amelyen -Nuschke miniszterelnök, Plojhár miniszter és Vető . Lajos püspök beszélnek. A magyar protestánsok nevében Péter János, püspök tartott a kongresszuson nagy lelkesedéssel fogadott üdvözlő beszédet. — Mi, keresztyének — mondotta a többi között — azzal, hogy elismerjük a szocializmus építésének nagy eredményeit, arról teszünk bizonyságot, hogy a mindennapi életben mi kötelesek ,és készek vagyunk az új társadalmi rend építésében részt venni. Amikor a béke és építés programmját, eredményeit a Német Népi Demokratikus Köztársaságban vagy Magyar- országon személjük és a további terveket látjuk, akkor elismerjük, hogy mi ugyanilyen tervek megvalósító- , sara lennénk hitbclileg és erkölcsileg kötelesek, ha mi lennénk közvetlenül felelősek a hatalom gyakorlásáért, A továbbiakban, az egyházak' béke--'*, külzdelmérő! szólt a magyar református püspök. Dr. Vető Lajos püspök, egyházunk elnöke, a kongresszust befejező nagy népgyűlésen tart beszédet. A nép- gyűlésre több százezer részvevő megjelenését várják. Dr. Vető Lajos evangélikus és Péter János református püspök a kongresszus után több német városba ka-, pott meghívást különböző megbeszélésekre és gyűlésekre szónokként.; Dr. Vető Lajos püspököt Mitzehheim püspök meghívta Erfurtba, ahol zz ottani tartományi egyház vezetőivel lesz megbeszélése. Ezután Wartburgban tart előadást, majd újra Berlinben Péter püspökkel együtt vesz részt a Keresztyén Demokratikus Unió lel- készi munkaközösségének elvi megbeszélésén. Ezen a megbeszélésen az egyház és állam viszonyát vitatják meg. Lilje püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke elkíséri Dibelius püspököt moszkvai útjára A moszkvai patriarcha meghívta DibeÜus berlini püspököt, a német- országi evangéliumi egyházak lakácsának elnökét, moszkvai látogatásra. Dibelius püspököt elkíséri moszkvai útjára Hahn dresdai püspök, a Német Demokratikus Köztársaságból és Lilje hannoveri püspök,' a- Nyugat- Némét' Szövetségi • Államból. Ülje püspökön, á Luteránus Világszövetség új elnökén kívül Nyugaí-Németor- szágból még egy jelentős személyiKészulj az Ige hallgatására! Szentháromság u. 20, vas. Ej. 5, 15-21. Vetkőzzétek le az ót s .öltsétefc fel az újat, ha!lőttük múlt vasárnap. De milyen ennek az új embernek az,élete? Istennek igéjében kijelentett akaratával. kell foglalkoznia, hogy azt megismerje, megértse és cselekedje. Isten meg is ajándékozza az embert böl- csesóggei, mely meglátja, felismeri Isten akaratát. Szentlelke is megvilágosítja az ember életét. Legyen azért az új ember vágya, hogy Isten Szent, telkével beteljesedjék. Az élet megszenteléséhez, az új életben való járáshoz elválaszthatatlanul hozzátartozik azért1 az Isten igéjével való foglalkozás. Ahol viszont Isten akarata az irányadó, nem részegedhet meg az ember sém Bortól,, sem semmi mástól. ’ Isten akarata keresése és Szentlelke munkája megnyilvánul a másik emberhez, a gyülekezethez való -viszonyban. »Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és telki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Unnak.« Azonkívül legyenek a keresztyének Isten félelmében, szeretetten egymásnak engedelmesek. Ez kizárja a haragot. patvarkodást, irigységet, . . Mindennek megtapasztalása és élése nem lehet meg anélkül, hogy Istennek halát ne adnánk érte. Minden esetben minden alkalomkor adjunk is hálát ..Isten minden adományáért. Van-e bennünk készség Isten akarata keresésére? Készek vagyunk-e Isten akarata cselekvésére? Imádkozunk-e azért, hogy Szent- lélekkcT beteljesedjünk? Mi jellemzi a gyülekezethez való .viszonyunkat? Pennhéjizás^ - lenézés vagy alázatos engedelmesség? Aliképpen érintkezühk egymással? Nem estünk-e nagyon messze a megszen telestől? Jertek azért. Isten akaratát keresve, lépjünk a megszentelés .útjára! Gyöngyösi - Vilmos ség .utazik Dibelius püspökkel együtt Moszkvába, Ez Dr. Ehlcrs, a bonni parlament elnöke, aki egy szentély-, .ben az alsószászországi tartományi evangélikus egyház világi elnöke, Lilje püspök egylfczj- clnöktársa is. A Die Kirche című német lap hosz- szabb interjút «közöl ebből az -alkalomból Dibelius. püspöktől. Arra, a kérdésre,. hogy milyen célból, uta-zik Moszkvába, Dibelius ezt válaszoltaj >Oroszország egyháza most nagyon a kőzetünkbe került. Régebben sokkal távolabb volt■ Oroszország. Mikor édesapám hatvan évvel ezelőtt egy világkiállítás alkalmából Pétervárra utazott, olyan csodálkozva, néztünk rá, mintha . egy . más bolygóra távozna. Most más a helyzet. Most olyan .időben élünk, amikor az . egyházak egymással kapcsolatba kerülnek, ahogy . ezt más országok esetében is mefigyelhetjük. Ezen az alapon járult hozzá a Német Evangéliumi Egyházak Tanácsa (a német evangélikus egyház egységben működik Kelet- és Nyugat-Némef- országra vonatkozóan egyaránt. Szerk.) — szinte teljes egyhangúsággal ' a látogatáshoz.« Az újságíró, akinek Dibelius püspök a nyilatkozatot adta, felvetette azt a kérdést, hogy a moszkvai patriarcha viszont »elutasított minden ökumenikus egyházi kapcsolat-keresésére vonatkozó törekvést.« Dibelius; püspök így felelt: »En nem fejezném ki így a dolgot. A patriarcha csak a jelenlegi viszonyok melletti együtmüködést utasította vissza, mivel az okú- ’l méné tevékenységét túl egyoldalúnak és politikai jellegűnek találta. Visszautasítása azoiiban nem elvi jellegű és néni egyszersmin- denkorra szóló.« f - . Dibelius püspök a továbbiakban arról nyilatkozott, hogy bár feltehető, hogy félreértések támadnak moszkvai' ut- jábói, mégis azt reméli, hogy "ez' a fontos személyes találkozás elősegíti mind a .két oldalon az eddiginél jobb megértést. »Milyen reményeket fűz útjához?* — kérdezte -az újságíró. Dibelius így válaszolt: »Nem képzelem azé, hogy nyolc nap alatt Oroszország egyházát, vagy éppeh magát Oroszországot megismerjem és megértsem. Amikor az egyhazak egymással megismerkedni szeretnének, akkor, — bocsássa . mg a. kifejezést, — az »élen« kell azt megkezdeni. Ilyen módon, lm Istennek úgy tetszik, megnyílik az ajtó sok más számára is. Ez az, amit utamtál várok.« . ■ Az egész élet... 1517. október 31-én a wittenbergi vártempjom kapuján Luther kalapács- ütésekkel odaszegezett 95 tétele közül ez az első: »1. Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!“, azt-akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen-« Luther az/Ür Jézus Krisztusnak ebből az egyetlen Igéjéből indítja e! a reformációt, mert ebben látja ő a reformációt. Jézus parancsa többes számban szól. Szó! mindenkihez egyenként és összesen. Szó! az egyes emberhez,, éppen, mint a többség tagjához és szól a- többséghez, úgy, mint az egyhez, mint magához az egyházhoz is. Nincsen kivétel. Nem is lehet kivétel: »Mert mindnyáján -vétkeztek és szűkölködnek az Isten .dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ö kegyelméből a Krisztus Jézusban- való váltság által.« . (Róm- 3: 23-24.) Igen, mert . a megtérés egész életet Kíván, aminthogy a mi Urunk és Mesterünk egész életét a golgotái keresztfán ezért szánta oda éretted és érettem. Luther az egész életét akarta odaszánni Istennek, amikor az apai házat, a bányászotíhont elhagyta és •. kolostorba vonult, de éppen ott jött.rá ez igazságra, hogy a keresztyén életet az életben kell és lehet folytatni, mert az ember nem vitri-ntárgy, avagy kolostori bábu, hanem az élet, munká- lója a családban és az emberi közösségben. De rájött arra is, hogy az, amitől szabadulni akart: a bűn, a kolostorban is csak bűn marad, mert a bűnt nem # szenteskedés öli meg, hanem a bűnbocsánat. Mert rájött mindenekfelett arra is, hogy a szabadító a mi Urunk és-Mes- terünk. Az ,ő szava parancs és hivo- gatás a szüntelen reformációra, a megtérésre. Gyimesi Károly »Aki komolyan és szíve szerint meg tudja magát alázni Isten előtt, nyertes az, s Isten sem tehet ellene semmit, mert Ö csakis kegyelmes lehet azok iránt, akik megalázkodnak és megtérnek.* Luther
