Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM S EV ÍNG ÉLIK ü S Egyes szám ára: 1 forint4tf fillér H E T I L 0 P V 4 1952 OKTÓBER 12. reiiogo szervutiK a int. Akinek ez dámpacsöve« hiányzik »készülékéből íz nem csodálkozhat azon, hogy nei érti meg a tulajdonképpeni üzenete De aki hittel olvassa, azt maga szentlélek bizonjtosítja meg afelö íogy most nem ember szólt, hanci az élő Isten. Csak így kezd ez a ké láromezeréves írás hatni a mi egyél íletünk számára is. Nem titkos írt ez, mindenki elolvashatja, egymag: ban is sokra tanít, de teljes írass :sak akkor válik a számunkra, li benne valóban Istent bálijuk. Ilyen!« összetör. porbasujt, leleplez, megbi :sát, talpraállít, vigasztal, elirány; tanácsol, felbátorít, békességet ad. A mi egyházunk azt tartja magá­ról, hogy az Ige egyháza. Funda­mentumunk, életünk zsinórmér­téke,, Anyaszentegyházunk taní­tása nem akar más lenni, mint az Ige. Egyházunk ezt a Szentírást nem adja hívei kezébe kiprepa­rálva, magyarázatos gzöveggel el­látva, »tablettákban« vagy külön egyénre szabott dózisokban, ha­nem mindenkinek kezébe a teljes Szentírást nyújtja, mert tudja, hogy a teljes írás Istenből ihletett és ma is Ö ihleti meg az Anya- szentegyház tagjait és rajta ke­resztül mindenkit elvezet az Igaz­ságra. Azért ma sem ajánlhat mást az Egyházunk híveinek: Bibliavasárnapján, reformáció kü­szöbén, mint azt: Vedd és olvasd! Danhauser László 25 évvel ezelőtt Budapestén készítették elő szervezett és állandósított formában a II. Lutheránus Világgyülést A világ evangélikussága- összefogá­sának gondolata az első világhábo­rúban az emberiségre szakadt nyomo­rúságban született és valósult meg. A világ különböző részein élt hittestvé­rekben felébredt egymás sorsa iránt az érdeklődés, amely megbízottak út­ján egymásnál tett kölcsönös, tájéko­zódó és tájékoztató látogatások és az anyagilag jobb helyzetben levők ré­széről a nyomorúságban vergődöknek nyújtott segítségben nyilvánult meg Ezeknek a látogatásoknak keretében indultak meg a világ evangélikussá - gának első nagy találkozójáról szóló eszmecseréik, amelyekben egyházunk képviselőinek is fontos szerep jutott. Az első Lutheránus Világgyüiés, amelyen egyházunk is képviseltette magát, 1923 nyarán Eisenachban ment végbe. Németországban akkor érte el tetőfokát az infláció, amely ennek az összejövetelnek a külsőségeire is rá­nyomta bélyegét. A Világgyűlés jel­vénye kéz'bé'yegzővel ellátott fehér kartonlapocska volt. Az ellátás a le- heiő legegyszerűbb. De ez a világ­találkozó belső tartalmát nem befolyá­solta. Megtörtént- a különböző' világ- tájakról egybesereglstt evangélikusok testvéri összeölelkezése. A héttagú el­nökségben egyházunk is képviseletet kapott dr. Rajfay Sándor püspök sze­mélvéhan. akinek az rcrv^tomív^. köz­gyűlés elé terjesztett"jelentése többek között a következőket tartalmazza: »Ez az első Világgyűlés korszakos jelentőségű az evangélikus egyház történetében. Nemcsak azért, mert elsőízben találkoztak a világon szétszórva é'ő 70 milliónyi evangé- likusság képviselői, hanem azért is, mert kimondották, hogy a VI- tággyűiést ezután már szervezett formában meg fogják ismételni.« Az eisénach: Világgyűlés szervezte meg, állandó szervként, a Lutheránus Világgyűlés hattagú Végrehajtóbizott­ságát, élén D. Dr. John A. Morehead- del, az amerikai evangéükusságnak vi­lágszerte ismert és becsült képviselő­jével. A Végrehajtóbizottság készítette elő az 1929 nyarán lefolyt ko- penhágai II. Lutheránus Világgyű- iési. Nagyfontosságú előkészítő ülésének színhelyéül egyházunk meghívására Budapestet válasz­totta. Ez. az elhatározás egyrészt elismerése volt annak, hogy egyházunk képvise­lői útján kezdettől. íogva tevékenyen közreműködött az evangéükusság vi­lágszervezkedésének megindításában, de ezen felül kétségtelenül azt is cé­lozta, hogy erősítsen minket abban a küzdelemben, amely a hazai felékezet- .közi, helyzetben erőink jórészét lekö­tötte. A német D. V. Pechmann és az amerikai D. Lars W. Boe megbete­gedése következtében. D. John A Morehead vezetésével a Végre­hajtóbizottságnak három tagja jött el körünkbe: az amerikai D. D. Per Pehrsson, a dán D. D. Alfred Th. Jörgensen és D. D. Ludwig Ihmels szászországi püspök. A látogatás az egyetemes közgyűlés idejére esett. Az 1927. évi október 27-én. lefolyt egyetemes közgyűlésén elhangzott üdvözlésekből a következő­ket kell kiemelnünk: »Történelmi pillanat ez a világ lutheranizmusára nézve, mert azért fáradtak ide, hogy falaink között előkészítsék a II. Lutheránus Vi­lággyűlést, amelytől mi bízó re­ménységgel a Lutheránus Világ- szövetség megalkotását, de leg­alább is előkészítését várjuk. De j történelmi pillanat ez különösen I reánk, magyarhoni lutheranizmus­Ta nézve.—- Erezzük—a_lutherá­nusság szíve szeretefe felénk áradó melegségét.« Morehead válaszában a- íkövetkező- ket hangsúlyozta: »Mi, lutheránusok, az egységet a hitvallás és a testvéri szeretet kö­zösségében keressük és találjuk meg.« Majd kiemelte, hogy a ma­gyarországi evangélikusok voltak a legelsők, akik a Lutheránus Vi­lággyűlés gondolatát a legna­gyobb lelkesedéssel köszöntöt.ek és annak szolgálatába álltak. Azután Ihmels püspök szólalt fel. A külföldi vendégek a Végrehajtó- bizottság ülése után vidéki körutat tet­tek. A külföldi sajtó hasábjain D. Mo­rehead nagy megelégedéssel és elisme­réssel számolt be magyarországi fo­gadtatásukról és itt nyert tapasztala­taikról. . . Áldásosán oldotta meg feladatát bu­dapesti ülésében a Végrehajtóbizott- ság. A II. Lutheránus Világgyüiés 1929. nyarán ment végbe Koppenhá­gában, melybe magyarországi evangé­likus egyházunk képviseletét itt is bevá­lasztották az elnökségbe. Az egyete­mes közgyűlésnek a kérdésre vonatkozó beszámolója többek között így szól: »Nehéz a viiág különböző országaiban különböző helyzetekben élő, más tör­ténelmi kialakulású, más tradíciókkal rendelkező, különböző szervezetű, bár azonos hitvailási alapon álló, de mégis több kérdést elméletileg és gyakorlati­lag másképp elbíráló országos egyhá­zakat szövetségbe tömöríteni —. ehhez 'a . célhoz ez a Világgyüiés közelebb hozott, de még többszöri találkozás és sok kérdésnek- a tisztázása szükséges- ahhoz hogy -a .Világszövetség, létre­jöhessen.« ... . . Nem .érdektelen. M.oreheadnök a ,Yi* taggyűlés után egyházunkhoz intézett iratából is idéznünk az alábbi sza­kaszt: - ­»Teljes elismerésünk azért a fon­tos közreműködésért, amelyet a II. Lutheránus Világgyűlésnek tanács­osai és szolgálattal nyújtottak — • lényegesen elősegítették a világ lutheránusainak az ügyét.« A Végrehajtóbizottság hazai látoga­tásának 25-\k évfordulóján Isten iránit hálával emlékezünk. meg erről a tény­ről, amely döntő fordulatot jelent a világ evangélikusságának történeté­ben. Dr. Gyimessy Károly „Elég erősek leszünk ahhoz, hop diadalra juttassuk a békét a háború fölött“ unió és a Kína közötti békeegyez,- mény megkötését, a lefegyverzés nemzetközi megvalósítását, va­lamint az atom-, a vegyi-, a bak­teriológiai és más tömegpusztító fegyverek eltiltását. 4. Követeljük az összes országok népei nemzeti függetlenségének biztosítását. 5. Követeljük a háborús propa­ganda és a faji gyűlöletre uszító propaganda eltiltását.« Kuo Mo-zso így fejezte be beszá­molóját: »Azok, akik megtagadják az emberi értelmet és háborút akarnak, mind­össze maroknyi kis csoportot képez­nek. Elég erősek leszünk ahhoz, hogy diadalra juttassuk a békét a háború fölött.« Október 2-án, csütörtökön délután 3 órakor megnyílt Pekingben az ázsiai és csendesóceáni- országok bé­keértekezlete. Az értekezleten negy­vennél több ország küldöttei gyűltek össze, hogy az emberiség több mint a felének nevében kifejezzék békeakara­tukat és tiltakozzanak a háborús uszí­tás és támadás elten. A megnyitó ülésen Szun Csin-lin asszony, Szun Jat-szen özvegye mon­dott beszédet. A többi között a követ­kezőket mondotta: »Azért gyűltünk itt egybe, hogy is­mét minden kétséget kizáróan kinyil­vánítsuk: > az emberiség békét. akar. Már magábanvéve az a tény, hogy önök ma helyet foglalnak ebben a te­remben, az emberiség történelmében az egyik legnagyobb lépést jelenti a béke felé. Ennek a ténynek óriási fon­tossága van azoknak a millióknak számára, akik Ázsia és a Csendes­óceán térségén# hatalmas területein, sőt azon tál élnek. Pénteken az értekezlet ismét nlená- ris ülést tartott, melyen Kuo Mo-zso, a kínai küldöttség aleinöke »Egyesül­jünk a béke védelmére« címmel be­számolót tartott. »Az Egyesült Államok kormánya — mondotta — háborús politikájának ke­retében nyugodtan támogatja a né­met nácizmus .maradványait, keleten pedig meggyorsítja a Japán militariz- mus maradványainak életrekeltését. Kuo Mo-zso ezután ismertette a békeharc nagyfontosságú,eredményeit a csendesóceáni térségben, majd így folytatta beszédét: »A békét nem lehet ölhetett kezek­kel kívánni, a békét a békeszerető népek egységes küzdelmével kell kiharcolni. Ezért ezennel tanács­kozás és jóváhagyás céljából az értekezlet elé terjesztem azt az öt pontot, amelyet az értekezlet elő­készítésének idején már meg­vitattunk: 1. Követeljük a Japán kérdés ma­radéktalan megoldását és a japán militarizmus feltámasztásának meg­akadályozását. 2. Követeljük, tegyék meg a szük­séges lépéseket annak érdekében hogy igazságos és méltányos ala­pon befejeződjék a háború Koreá­ban és másutt. 3. Követeljük az Amerikai Egye­sült Államok, az Egyesült Király­ság, a Franciaország, a Szovjet­Egyházunk hitből és hivatástudatból a békéltetés szolgálata eszközének tekinti magát Lapunk előző számában tájékozta­tást adtunk a Harmadik Békekölcsön- jegyzés kiemelkedőbb mozzanatairól. A Harmadik Békekölcsön jegyzése országszerte lezárult és lezárult a lelkészek és egyházi alkalmazottak jegyzése is. A hozzánk érkezett jelen­tések alkalmat nyújtanak arra, hogy értékeljük evangélikus egyházunk lel­készeinek és egyházi dolgozóinak Békekölcsön jegyzését. A Harmadik. Békekölcsön-jegyzés végeredményei nem puszta számadatok, hanem a bé­két megvédeni és megtartani akaró elhatározás kézzelfogható bizonyíté­kai. Egyházunk hitből és hivatástudat­ból a békéltetés szolgálata eszközé­nek tekinti magát. Ennek a békeszol­gálatnak a területe Isten akaratából nemcsak a templom és a szószék. Ke­resztyén életünk hétköznapjaiban munkánkkal, áldozatváüal ásnunkkal és pénzünnke! is ezen a területen szol­gálunk. Mint a Magyar Népköztársa­ság evangélikus papja: és egyházi dol­gozói egyek vagyunk népünk és a sok­százmilliós béketábor békéért áldozó hatalmas tömegeivel. Az evangélikus egyházban a Har­madik Békekölcsönt eddigi értesülé­sünk szerint 476-an jegyezték 300.100 forint összeggel. Ez országosan azt jelenti, hogy 630.46 forintot jegyeztek átlagban. Ebben az összegben nem szerepel Egyetemes Egyházunknak, mint jogi személynek 15.000 forintos jegyzése, mely a Déli és Északi Egy­házkerületek és az Egyetemes Iroda 5—5000 forintos jegyzéséből tevődik össze, ugyancsak nem szerepel a nyugdíjasaink jegyzése. Részletes jelentés:. Egyetemes Egy­ház és Evangélikus Teológiai Aka­démia jegyzése. 20 fő 22.450 forint. Ez átlagban 1122.50 forint. Számadatai­ban szerény, de ugyanakkor megka- póan szép a Nyugdíjasaink 207 főre eső 34.650 forint jegyzése, amely azt jelenti, hogy a nyugdíjas lelkészek, 167 forintot jegyeztek. Egyetemes Saj­tóosztályunk 8 fővel 4500 forintot, át­lagban tehát 562 forint 50 fillért jegy­zett. Az Északi. Egyházkerület jegy­zése: 213 fő, 116.70Ö forint, átlagban 550 forint. A Déli Egygházkerülct jegyzése 235 fő 156.450 forintot, jegy­zett, ami 665 forint 74 filléres átlagot jelent. Példamuafóan jegyeztek püs­pökeink és a püspökök közvetlen mun­katársai. Példát mutattak jegyzésük­kel is arra, hogy nemcsak szavaikkal, de mindennapi hétköznapi életünk ál­dozatos munkájával és anyagi hozzá­járulással is szolgáin: , kell azt a ha­zát, amelynek békés '^fete áldásait egyházunk naponként érzi, A két egyházkerület presbitériumán együttes gyűlést tartott A magyar evangélikus egyház szi­lárd egységének gyönyörű történelmi dátuma 1952. október 7. Egyházunk' történetében először ült össze több egyházkerület presbitériuma közös megbeszélésre. Először a két egyház- kerület presbitériumai külön üiésc.z- tek egyházkormányzati és anyagi kérdéseket tárgyaltak, maid összeültek és négy nagyöbbjelentőségű országos kérdésben folytattak hosszabb tanács­kozás't. Dr. Vető Lajos püspök ki­emelte ennek a találkozónak törté­nelmi jelentőségét, Defséry László püspök pedig hangsúlyozta, hogy: .»Ez az együttes ü'és is mutatja, hogy az I. törvénycikk az életből merített és éjetet nyit.« Egyházkerületeink szoros együtt­működése egyházunk egyik legjelen­tősebb mai biztosítéka. VEDD ÉS OLVASD Egyházunk régi szokása szerint a reformáció ünnepe előtti vasárnapok egyikén megemlékezik a reformáció tu­lajdonképpeni lelki bölcsőjéről, forrá­sáról: a Bibliáról. Azért ezt a vasár­napot B'.bliavasárnapnak nevezzük. Nem felejtjük el. hogy a Szentírás az isteni kinyilatkoztatásról szóló eredeti hivő bizonyságtételnek hiteles történeti okirata s mint ilyen az isteni kijelentés továbbadásának leg­hűségesebb eszköze. Hálát adunk Istennek, hogy kijelentésének ezen idő­álló formájával ajándékozta meg az emberiséget. Alkalmas tehát ez á nap, hogv újra meg újra felfigyeljünk a Biblia jelentőségére, csodálatos útjára és hatására. Adiunk hálát, hooy a Bib'iában Isten kijelentését 'kapjuk. »Ez az Ur szava« ... És szólott az Ur: .. . »Igaz beszéd ez. teljes elfogadásra méltó ...« Ha nem is a maga mezítelen objektív formájában kapjuk a kijelentést, ha­nem mindig emberi bizonyságtétel for­mámban, mégis azt kell mondanunk, hogy ez az a »áramhuza!« minden más vezeték között, amelyben Isten ereje és akarata kering. Aki azért azt akarja, hogv a maira kicsi otthonában ez a világosság világítson, annak ebből az áram­vonalból kell merítenie és ezt keli életébe bevezetnie. Röviden: ezt , kell e'vasni. Hálát adunk azért is, hogy ez a könyv a leselterjedtebb könyvek közé (a'tozik. 1200 nyelvnél többre van már lefordítva, s alig van már nép, mely ne férne hozzá a maga nyelvén. A sarkvidék hivő' népe éppen úgy és' éppen azt a Bibliát olvashatja, minta forró égöv. alatti néger. Van-e még olyan eszköz, mély a népek egyetemes­ségét hfltjaat'ósia.bban munkálná, mint ez a, könyv, mely egyformán'megítéli az emberi bűnt és egyformán talpra állítja az elnyomottat. Egyforma sorsba és egyforma értékelésbe helyezi Isten színe előtt az örök embert, le­gyen az ifjú vagy öreg, nő vagy' férfi. Csodálatos ennek a könyvnek az egye­temessége. elterjedése, sokoldalúsága, de legcsodálatosabb mégis, hogy olyan kérdésről beszél elejétől a végéig, mely. örök kérdése minden embernek és éppen ezért a Biblia mindig idő­szerű. Beszél arról, hogy' honnan jöt­tünk és hova megyünk. Az ember élete, célja, hivatása, földi rendeltetése bon­takozik ki itt és megoldja, mindenki örök problémáját úgv, ahogy Isten akarja. A Biblia tükör, fénykép arról, hogy milyen az ember és milyen az Isten. Ezért a Biblia a legizgalmasabb könyv és egyben a legforradalmibb könyv. Mindig izgalmas az a könyv, mely rólunk szól. nekünk szól. Személyesen nekünk szól, csak megfelelő fül és szem kell hozzá. Forradalmi azért, mert mindig újat mond és újat akar. Az új embert munkálja bennünk. So­hasem elégedett meg az önma­guknak élő és kegyes frázisokban bepállott keresztyénekkel, sem az üres vallási rítusokkal és áldoza­tokkal, hanem az új tömlőkbe mindig új bort kívánt tölteni. U.f Lelket, új életet, új eget és új földet kíván, ezért hirdeti: A ré­giek elmúltak. íme újjá lett min­den! ... És valóban így van, akik engednek néki, azok ezt mégis ta­pasztalják. Hálát adunk azután azért is. hogy a Biblia a legérthetőbb könyvek egyike. Csodálatos benne az, hogy a gyermek éppen úgy megérti mint az okos vagy kevesbbé tanult felnőtt. Egyiknek sem magas és egyiknek sem túlon-tú! egyszerű. Mindegyik talál benne a maga korának megfelelő mon­danivalót. Es ami a legcsodálatosabb ugyanarra hitre jut rajta keresztül a gvermek és felnőtt. Igen Igen. fül kell ahhoz, hogy megértsük. Nem ;s any- nyira magát a történetet, hanem azon keresztül csendülő örök isteni üzene­tet: azdgét. Miért ne mondaná az Is­ten világosan ezt, hiszen az az aka­rata,, hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson .. . A Biblia bizonyos értelemben a leg­rejtettebb, a legtitokzatosabb könyv. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents