Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-09-21 / 38. szám

EVANGÉLIKUS fi ET 9 ÉLŐ VÍZ Az eredményes imádkozás feltételei i. A* imádkozás a keresztyén étéi legáltalánosabb jelensége. Sokkal többen imádkoznak, mint akik temp­lomba járnak. Pedig a templomba- járóknál még jóval kevesebb a bib- liaolvasó, sőt ennél alacsonyabb az olvasott igét gyakorlatban is csele­kedni igyekvők száma. Az általánosan elterjedt imádkozás mellett mégis kevesen vannak, akik imádságaik meghallgatásáról is tud­nak, vagy egyenesen az imádság ere­jéből élnek. Mi lehet ennek a magya­rázata? Az eredményes Imádkozásnak 'fel­tételei vannak. Ezek nélkül a feltéte­lek nélkül hiába imádkozunk. Mik ezek a feltételek?, 1. Tiszta szír. Az imádkozás kiváltsága: kegye­lem. Csak azért járulhatok Isten elé, mert Jézus lerontotta a bűnnek azt a válaszfalát, amely elzárta előlünk az Istenhez vezető Utat. „Bizodalmunk a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által.“ (Zsid. 10:19.) A kegye- Iemnyerésböl azonban a megbocsátás kötelezése folyik. Ha Isién megbocsá­tott minekünk, akkor mi is meg kell, hotgy bocsássunk az atyánkfiáinak. Jézus valóságos bocsánata meg kell, hogy tisztítsa a szívünket minden haragtól, gyűlölködéstől és ellenséges indulattól. Különben nem járulhatunk Isten elé. Jézus félreérthetetlenül megmondta övéinek: „Amikor imádkozva megál­lótok, bocsássátok meg, ha valaki el­len valami panasz 5o tok van, bogy a ti mennyet Atyátok Is megbocsássa a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátótok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.» (Márk 11:25—26.) A haraglartó, neheztelő, mások vétkét számoritartó ember hiába imádkozik. NINCS Kora reggel van. A nap első suga­rai az ablakon aranyozva törnek be a hálószobába. Amint felébredtem, láttam, hogy kislányom már kibújt az ágyból. „Te, gyerek, mit akarsz ilyen korán?“ „Apa, én nem alha'fom tovább, hisz tudod, hogy nincs időm]“ Mosolyognom kellett, de közben eszembe jutott: érdekes, már az ilyen kisgyermeknek „sincs ideje“, A mi gyermekeink átveszik a rrn te­vékeny, boldogan elfoglalt életünk ira­mát. Ez az iram azonban ne s-zegényít- sen meg minket belső életünkben. Ne mondj ilyeneket: „Nincs időm családom számára, ftiert élethivatásom egészen igénybe vesz“. „Nincs időm a felebarátot meghall­gatni, ezért nem fogadhatom a jelzett látogatást". „NlnC9 időm Isten igéje és Isten há­za számára, mert vasárnap pihenek“. „Nincs időm a bibliaolvasásra, mert reggel korán kelek és este későn ju­tók ágyba“. „Nincs időm az élet értelmén gon­dolkodni, nert az élet sietős iramá­ban nem jutok el az elmélkedéshez“. Ne mondd ezeket] IGAZAN NINCS IDŐD? Az a sok­szor hangoztatott óhaj: bárcsak volna egy kis időm, — nem önámítás-e? Igazán nem ismered az időtöltés- bek haszontalan szórakozásokkal való módját, az időpocsé'kolást és a „fő a jókedv“ címen való élvezet-hajszolást? Igazán nem ismered aZ Idő agyon- csapásának házalásokkal és ott má­sokról kitalált mesék terjesztésével el­töltött módját? Végül nem ismered azt Á Neme! Evangéliumi Egyház ellenállásra szólítja fel Nyugat-Némefország népét a háborús tervekkel szemben 2. Tiszta kezek. A szív megtisztulását követnie kell a tagok megtisztulásának. A kegyelem munkája nem áll meg érzelemvilá­gunk áthangolásénál, hánem akara­tunkat is gyökerében megváltoztatja. Új cselekedeteket kell cselekednünk. A kezünkön so maradhat meg a reá- tapadó szenny, A lábunk se járhat tovább rosszban. Az ajkunk nyílásá­ból sem csörgedezhet édes és keserű. (Jak. 3:10—12.) „Akarom, hogy a férfiak imádkoz­zanak minden helyen tiszta kezekkel emelvén fel harag és versengés nél­kül“ — mondja Pál apostol I. Tim. 2:8-han. Akiknek a cselekedetei nem fedik a szavait, tagjai nem teljesítik a megtisztított szív parancsait, vagy akiknek nem tisztult meg kezclába, sőt minden tagja is a bűnbocsánat kegyelméből, az hiába imádkozik. 3. Tiszta cél. Sokam céltalanul imádkoznak. Hosszú évek beidegzettségéből pereg­nek a reggeli és esti imádságok. Min­den határozott cél nélkül. Sokan ezért nem kapnak semmit Istentől, mert nem is várnak semmit. De vannak Tossz Céllal imádkozó emberek is. Ezek azok, akik emel­kedni szeretnének az imádság segítsé­gévéi, pedig a keresztyén ember útja az Oilászállás (Ján. 3:30). Ezek érvé­nyesülni, uralkodni, gazdagodni sze­retnének, Isten azonban ilyesmihez nem nyújt segédkézét. Jakab apostol az imádkozás területén ilyen hibákat is feltár: „Kívántok valamit és nincs nektek: gyilkoltok és irigykedtek és nem nyerhetitek meg. Harcoltok és háborúskodtok és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmcltekre kiütnétek azt,“ (Jak. 4:2—3.) Az öncélú, mások fölé tö­rekvő ember hiába imádkozik. Csepregl Béla IDŐM! az idölopást, amikor te mások idejét haszontalanul elrabolod? Én azt hiszem, hogy neked még na­gyon sok Időd van. Csak meg kell In miInod azt a nagy vagyont, amit úgy hívnak, hogy „Idő“ jobban felhasználni. Ezért adok most néhány jó tanácsot, melynek nyomán időddel jobban gazdálkodhatsz. Ha hallgatsz reám: lesz időd! Hallgasd csak: A pontosság idő tőkéddel való gaz­dálkodásodnak legfontosabb követel­ménye. A jó óra pontossága szerint oszd be hát idődet I A rend a második. Hanyagságod és szórakozottságod' rengeteg idődet veszi igénybe. Ezért igyekezz rendet tartani! Ne halogass semmit! Amit ma meg­tehetsz, ne halászd holnapra. Mindent szeretettel tégy/ Mindem szeretetlenséged időibe kerül. Ami szerétéiből történik: gyorsan megy és Időnyerést jelent. LEGYEN KRISZTUS ÉLETED URA: AKKOR IDŐDNEK ÍS ö LESZ AZ URA, ÍGY LESZ IDŐD: a szent elcsendesedésre az ö színe előtt, . az örökkévalósága hangjának meg­hajlására, a nagy csendes könyv — a Biblia — számára, az Istennel való áramkör fenntartá­sára — az imádkozásra, az Isten dicsőitésére, amely Öt ma­gasztalja, felebarát szolgálatára, aki testvéred és reád szorul. P. Paul Wldrinna (Ford. Geyer Zoltán) Nyugat-Németország dolgozó népe békeharcában egyre fokozódó mérték­ben részt vesznek a proles táns egy­házak is. A múlt héten Martin Niemöller elnökletével Darmstadtban rendkívüli kongresszust tartott a Német Hitvalló Egyház, amelyet az or­szágos egyháznak fontos alkotórésze. A kongresszus felhívást intézett 8 Német Eramgéliumi Egyházhoz és az eddigi állásfoglalásokon túl konkrét elhatározásokat követelt Nyugat- Németország újra felfegyverzésével szemben. Kimondották, hogy ha az országos egyház tanácsa nem hoz ki­elégítő határozatokat, akkor a Hit­valló Egyház önálló akciót ifl^Ut a bonni kormány háborús terveinek meghiúsítása és a béke megmentébe érdekében. Az országos egyházfanács Dibeliiis püspök elnökletével azonnal összeült Tützingenbctl. Az ülésen részt vetlek a Német Evangéliumi Egyház összes püspökei és világi vezetői. A kiadott közlemény megállapítja, hogy az or­szágos egyháztanács értesült a bonni kormány új törvényjavaslatáról, amely a kötelező katonai szolgálat bevezetését tervezi. Az egyháztanács megállapítja, hogy a bonni alaptör­vényben, amely Németország újrafel- fegyverzését is tiltja, bennefoglalta- tik a hadiszolgálat megtagadásának joga. Az egyháztanács felhívja Nyu­gat-Németország protestánsainak fi­gyelmét erre a jogukra és követeli, hogy a meghozandó törvény ezt a jo­got még nyomatékosabban biztosítsa. A továbbiakban az egyháztanács^ óva int egy olyan háború előkészületei­ben való részvételtől, amelyben né­meteknek német ellen kellene har­colnak. Felhívja az egyházlanács az összes tartományi egyházakat, hogy emlékeztessék á nyilvánosságot a Német Evangéliumi Egyház ismételt nyilatkozataira, amelyek elutasítják a háborús terveket. Nyolc nap hívő emberek között Ma már tudom. Borzasztó dolog 30 éves kong egy „keresztyén“ országban élni .keresz­tyén“ hadseregben szolgálni «kérész- tyén“ városokban és .keresztyén fal­vakban megfordulni, .keresztyén* hazak­ban lakni, .keresztyén“ templomokba 1 járni a nélkül, hogy a keresztyened­ből valamit látni, vagy érezni lehetne s a nélkül, hogy Istenről, Jézusról tudna az ember valamit. Mert én így voltaim. De történt, hogy egy faluban nyolc napig kellett tartóz­kodnunk. Engem egy paraszt emberhez szállásoltak, aki nagyon szívesen foga­dott. Miikor megmutatta szobámat, azt kérdezte, egyedül akarok-e étkezni, vagy velük, a családdal. Azt feleltem: inkább ä családdal. Éppen ebéd ideje volt. A gazda családjával é6 cselédjeivel asztal­hoz ült. Én ia odaültem. De hogy meg voltam lepve, mikor étkezés előtt mind­nyájan tiszteletteljesen felálltaik e a gazda áhítattal imádkozott. A Miatyán- kot is elmondta. Egyi hároméves kisfiú oly csendesen viselkedett, mintha templomban volna. Magam is 'elálltam csupa udvariasság­ból, ele lábaim remegtek a belső izgalom miatt. Keveset ettem. A gazda azt hitte, szégyenlős vagyok, azért nagyon kínál- gatott. Mikor' az ebédnek vége volt, mindnyájan felálltak megint s a házi­gazda hálaimát mondott. Uíana minden­ki munkájához látott e gyermekek pedig leckéjüket írták. Csendesen meghúzódtam egy farok­ban s gondolkoztam. Akkor hozzámjött a hároméves kisfiú s kedvesen szólalt meg: „No, bácsi, most mesélj az Üdvözí­tőről.“ Nagy zavarba jöttem. Beszéltem neki bárányokról, juhokról, ökrökről, szamarakról, lovakról s nem tudom miről, de az Üdvözítőről nem me­séltem neki semmit, mert nem tudtam róla semmit. De a kisfiú ezzel nem elé­gedett még, újra meg újra arra kért, hogy az Üdvözítőről meséljek neki. Végre bevallottam, hogy nem tudok róla semmit.* .Te iyen nagy vagy már.s mégsem tudsz az Üdvözítőről ©emmit, akkor nem is jutsz a meiviyorszagba“ — mondotta s elment. Hát igen, a menny­országról még sohasem gondolkoztam s nagyon kínosan érintett a gyermek szájából ez az ítélet. A faluba mentem munkatársaimhoz. De valami belső nyugtalanság vétt rajtam erőt. Elharároztam, hogy nem veszek részt a közös vacsorán. Húztam, halasztottam a hazamenetelt. Kilenc óra elmúlt, mire hazaértem. Vacsorám az asztalion állt. Énül kezdtem. A kisfiú, aki lefeküdni készült, komolyan rám­nézett s így szólt: „Először imádkoz­zál, aztán egyeli“ Ezzel megint szíven ütött. Nem tudtam imádkozni. Akkor a fiú összekulcsolta kezeit s így imádko­zott: „Jövel Jézus, légy vendégünk s áldd meg, amit adtál nekünk. Ámen.“ Látod így keli imádkozni. Aztán lefe­küdt. A falat a torkomon akadt. Később az egész ház-nép áz esti áhítatra gyűlt egybe. Közös ének után bibliaolvasás rövid magyarázattal. Mindez úgy hatott rám, horv majd beleszédültem. Szemei­met lesütöttem e mégis oly jó! esett szívemnek mindaz, amit láttam s ta­pasztaltam. Barátságos kézfogással egy­másnak jóé/tsza-kát kívántaik s bibliájuk­kal távoztak. A házigazda és felesége még együtt maradtak s olvastak egy fe­jezetet a bibliából. Á gazda nekem is adott egy bibliát, arra az esetre, ha szo­bámban még szeretnék beletekinteni. Olvastam is belőle, de nem értettem Semmit. MSkor lefeküdtem, így Imád­koztáim: Isten, ennek a háznak Istene, légv az én Istenem is!" Döntő lett számomra a következő vasárnap, m-lkor mindnyájain a templom­ba mentünk. Ezt az istentiszteletet soha életemben el nem 'eleitettem. Et­től fogva új ember lettem. Üdvözítőmet teties szívemből szeretem s most már tudom, hogy a mennyországba jutok. Közti: Bujdosó J. Jánosi Rövidesen megjelenik BÓKAY JÁNOS VÁLOGATOTT ZSOLTÁRFORDÍTÁSAI. Vető Lajos evang. püspök előszavával A könyv címe: Harmincenv zsol tár EB i SÍI ü Sy *UF |*Jj y bVwS A gyönyörű kiállítású könyv ára félvászonkötésben ........^............ . 15 Ft Számozott példány a fordító aláírásával ........................................ . 25— Ft Kiadja az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. — Rendelje még már mostl — BÉKE Az finnepek méla csendjén túl Egy áprilisi ámulő este Mikor a villamos megszokott terhét cipelte: Láttam a Békétl Mindegy milyen fazonú volt á kabátja S hogy melyik sarkön száiM föl nem emlékszem, De amint lopva arcába néztem Míg a kalauz a jegyét vizsgálta:; Tudtam, hogy 0! Alakja nem volt fénybe öltözött vagy giófíás, Nem volt áj ha fos templomból jövő, De szemében ott villámlott egy óriás: A mában meg tál át jövő! Mikor leszállt, még tartott lényének dús igézete Látása a munkából jövő erőnek. Hisz mindegy, hogy melyik üzemben dolgozik S hol építi a munka fölfelé töfő templomát, Csak zengje az élet tavaszi himnuszát: Béke az embernek s jóakarati Végállomás. Vágyak zsibongtok bennem, Tán csak annyi, hogy így néha Egy áprilisi furcsa esti séta Utolsóelőtti megállóján lássam: Az új embert! Aki végre értelmet ad á mának'. Az áprilisban is májusra ébredőknek, Üjuló igék új hirdetőinek: Te adj szivet! Ha vén hétköznapi este útikor a villamos terhét cipelte Mindenki meglássa munkánk eredményét: Az új embert és vágyát: a Békétl Morva! István ————M—— ........ ........-Hl ■ ' .................——■■p*»««»*— Sz ombat esti közös imádkozásunk Szeptember 22 A döntő kérés, II. Krön. 1:7—12. IgohaUgatásunkat és igeolvasá6unkát könnyen lemérhetjük abban, mÚ kérünk esz Istentől. Mert mi mindig azt kérjük, .ami a szívünkben van*'. Salamon is azt kérte, ami a ezívében volt. És az lett döntővé a mag* ék népe életére. Bölcseségeit kért elsősorban, amelyről akként tesz bízomysAgot. hogy „a bölceesóg kezdete az Űrnek félelme“ (Péid. 9:10.). Amikor tehát böte cseséget kért ezt kérte, ami Után annyira vágyakozott a szíve: félni az Urat* imádva szeretni öt. Lehet-e Isten .gyermekeinek valami más a szívében, mint aítii Salamoné- ban volt? Bárcsak ne lenne más! A mi számunkra a bölcseség a Jézus Krisztusban adatik, .kJ bőícseségW lón nekünk Istentől“ (I. Kor. 1:30.). Általa szerethetjülk csak Istent és felebará­tainkat. Általa kaphatunk meg mindent Istentől. Döntő tehát, hogy 0 vegyen lakozást a szivünkben. Amikor fefezóMí ma Isten az igében, hogy .kérj, amit csak akarsz, hogy adjak néked“, vajha tudnánk együtt énekelni, hogy .Szívembe jöjj! Jöjj szi­vembe most Ur Jézus!“ VALLJUK MEG, hogy oly kevésszer kérünk Istentől Tőle vaJó bölcseié get. ADJUNK HALAT azért a sok megtapasztalásért, hogy Jézus Krisz­tusban mindent megkaptunk Istentől. KÖNYÖRÖGJÜNK AZÉRT, hogy bölcsek lehessünk éa Benne éL hessünk. Sarlós József BIBLIA-OLVASÓ (Szenh'áromság utáni 18. hét.) Szeptember 22. Vasárnap. Zsolt. 25:6; Lulk. 15:21; Amos 5:11—15; II. Króm. 1:7—12; Zsid. 10:32—39. Vétkeztem Uram ellened könyörgök Hozzád, ne fordulj el tőlem, hanem emlékezzél meg rólam, a Te irgalmasságod szerint. Szeptember 23. Hétfő, 1. Krón. 22:19; Ján. 1:42—43; Jel. 1:1—8; Zsid. 11:1—7. Az ember szüntelenül keres. Ha megtalálja azt, amit keresett akkor boldog. Kerested-e már az Urat? Ha megtaláltad, vittél-e már hozzá másokait is?! Szeptember 24. Kedd. Jer. 3:14; Luk. 19:10; Jel. 22:6—9; Zsid, 11:8—22. Ha én nem kerestem, keres Ő engem, aki szdfogadatlan vágyok! Ker«% mert meg akar tartani. Szeptember 25. Szerda. Zsolt. 17:15; Jel. 22:3—4; Csel. '12:5—17; Zsid. 11:23—31. Isten gyermekei, meglátják az Ö orcáját! És még abban á nagy jlrtaíomban' is részesülnek, hogy az ö neve homlok okon lesz. Szeptember 26. Csütörtök. Jer. 9:7; Ján. 15:18; II. Kir. 6:8—23; Zsid. 11:32—40. Isten sokszor megpróbál, összetör, de esek azért, mert szeret! Szeptember 27. Péntek. Zsolt. 39:13; Zsid. 13:14; Dán, 10:4—21; Zsid. !2:T—11. Zarándokút e föld. Jó, ha naponként gondolunk arra, hogy őseink meSó mi is megtérünk, mert a mi Vándorútiínk is lejár! Szeptember 28. Szombat. I. Sárii. 2:4; I. Kor. 15:10; Luk. 22:39—46; Zsid. 12:12—17, Könyörögjünk az Űrhöz, hogy az Ő kegyelme, ne tegyen rajtunk hiába* való. Koszorús Oszkár j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents