Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-08-03 / 31. szám

Elkészült a béke legújabb nagy- alkotása a Volga—Don csatorna

Július 27-én vasárnap ünnepílye- Sen megnyitották a Szovjetunió új nagyjelentőségű művét, a Leninről elnevezett Volga-Don csatornát.

Ennek a hatalmas alkotásnak első és legnagyobb jelentősége az, hogy a béke műve. Csak a békében élő és a békét kívánó és azt tartóssá tenni akaró nép képes ilyen óriási erőfeszítésre, mint ennek a csatornának a megépítése. Sztálin mondotta egyik beszédében; «... egyetlen állam sem, a Szovjet Állam sem képes teljes erővel kifejleszteni polgári szükségletekre dolgozó iparát, nem képes olyan nagy építkezéseket kezdeni, mint a volgai, dnyeperi, amu darjai vízierőművek, amelyekhez több tízmilliárdos költségvetési kiadások szükségesek, nem képes a közszükségleti cikkek rendszeres árleszállításának politikáját folytatni, amihez ugyancsak a költségvetési kiadások tízmit- liárdjai szükségesek, nem képes százmilliárdnkat befektetni a német megszállók által szétrombolt népgazdaság helyreállításába és ezzel együtt és ezzel egyidejűleg, még meg is sokszorozni fegyveres erőit, még ki Is bővíteni hadiiparát ... Világos, hoc,-'? ha a Szovjetunió nem csökkenti, hanem ellenkezőleg bővíti a polgári szükségletekre dolgozó iparát, n<in korlátozza, hanem ellenkezőleg fokozza az új, hatalmas vízierőművek és öntözőrendszerek építését, nem szünteti meg, hanem ellenkezőleg folytatja az á leszállítás politikáját, akkor n(in duzzaszthatja fel ezzel egyidejűleg hadiiparát, nem sokszorozhatja meg fegyveres erőit a csődbejutás kockázata nélkül.» (Sztálin a Békéért című művéből.)

Népköztársaságunk kormánya üdvözlő táviratában fs a béke művét ünnepli c csatorna megn-t- t:ísak«r- «... A Szovj efaniő hős dolgozódnak a terCmtűimmka frontján elért e nagy győzelme új erőt és új lendületet ad világszerte mindazoknak a százmillióknak. akik a békéért az emberi haladásé-t, a szocialista építésért küzdenek.»

Hazánkban is épülnek eddig még nemi-tett méretekben és ift-mben a béke művei; gyárak és erőművek. A mi dolgozó népünk számára Is serkentés és bhg-tás ennek a hatalmas békenfíi befejezése és erősítés az a tudat, hogy munkánkkal mi Is belefartoznnk a békés jövendő építőinek a táborába. A csatorna megnyitása munkában és áldozatokban megtett 1-osszú útnak a m^rfálcf-öve. Olyon öt, pwelyen járni érdemes és amelynek célja biztos.

Hannoveri küldötteink indulása

A Buchpesf—Gorkií-f^orí református gyülekezet ünnepe

Augusztus 3-án, vasámao dé’ek’í“ 10 órakor kezdődő istent szte'eten ik tarják be Kiss Róiandot, a református zsinat és kon vént világi ekiöké a Dunamel-leki Református Egyház- kerület főgondookát, a Fasori egyház- község főgondnoki tisztébe. A be'kta-' tást Bereczky Albert püspök végzi. Az ünnepi istentiszteleten Fekete

"fodor esperes hirdeti m foé*. Az fsntiszteletet fecVatő köw»yf!tésen K!ss 'áhnd fogcndmdk székfoglaló beszédét tartja meg.

Az evangélikus egyházat Kemény Lajos, pes'i esperes, pftspokhe'yetfos képviseli a testvér református egyház ünnepségén.

Készülj az Ige hallgatására!

Textus: Róma 8:12—17. v. Mindenekelőtt — mondja ez apostol *— a Krisztus Lelke megbizonyosít minket arról, hogy mi az Isten fiai vagyunk. Isten nem adja másmak Leikét, esak azoknak, akiket az egyszülött által fiákká fogadott. Aki tehát bírja a Szentlelket, legyen bizonyos, hogy övé az Istenfiúság. Alaptermészetünk éppen a Szentlélek munkája felől vagyunk bizonytalanságban. Krisztus sokkal inkább megfogható számunkra, mint a Lélek, melynek .zúgását halijuk“ talán, de nem tudjuk honnan jön és hová megy“ i— amint azt Jézus mondja a Nikodé- museal való beszélgetésében. Nem tudom, ki merne teljes bizonyossággal válaszolni a kérdésre, ha véletlenül és váratlanul nekiszegeznék: vettél-e Szentjeiket, vagy van-e benned Lélek? Azt ▼árjuk, hogy amikor megérint minket a Lélek, akkor mindig szóról-szóra az első pünkösdi eseményeknek kell megismétlődni. S mert a pünkösdi tüzes nyelvek ma nem igen hasogatják keresztül a levegőt látható, kettős formában, azt hisszük, nines is. Vagy nem merünk biztosak lenni Isten Lelkének bennük való kilökődésében. Ezt a félelmet akaria megszüntetni bennünk ez az ige, amikor azt mondja: „akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai!“

Vagyis ez azt jelenti, hogy tudod magadról hogy az Isten fia vagy, akkor benned Lélek van. Ezt a mondatot:

Mi Atyánk... vagy hogy én az Isten gyermeke vagyok, nem tudod hittel elmondani, úgy hogy ne lenne henned az Isten Leike. A Lélek munkája nélkül nem tudnád Istenhez tartozónak vallani magad, nélküle szüntelenül azt kellene érezned, hogy Isten , haragja van rajtad a bűn miatt, s te kitaszított és megvetett vagy. Bűnödre nines bocsánat, nincs kegyelem. Ha azonban bizonyos vagy, hogy minden elveszett és kárhozatos voltod ellenére is van számodra kegyelem, ha tndod. hogy bűneid miatt nem vetett el az Isten, hanem kegyeimével tekint rád, akkor egészen bizonyos lehetsz arról is, hogy Isten Lelke benned lakozik. Ne várj tehát nagy dolgokat; Isten Lelke benned lakozik, ha Uradnak tndod vallani szívből és ha hiszed, hogy Jézusért megigazított.

De megmutatja ez az ige az út célját is, amelyen Isten vezérli az övéit. S ez a cél az örök élet. A Lélek győz meg minket arról, hogy mi, a fiák. örököstársak is vagyunk. Örököstársíl az Istennek. Mégpedig nem akármilyen örökség vár ránk: a feltámadás és e megdicsőülés öröksége.

Boldogok tehát azok, akiket Isten Lelke vezérel, mert azok az Isten fiai, s akik az Isten fiai, azok örökösök. Örökösei a mennynek, az örök éleinek

TAKÁCS JÓZSEF

Mini már hírt adtunk róla, egyhá- ] zunk küldöttei elindultak Hannoverhe, a Lutheránus Világszövetség gyűlésére.

A Keleti-pályaudvar forgatagában, ahol mindenki kapkodó, ideges és siet, találkoztunk a két püspökünk vezetésével induló kis csoporttal. DeTŰs nyugalommal és vidáman helyezkednek el fülkéikben s noha még körülöttük zajlik a pesti pá’yaudvar zsibongó élete, ők j már fél,lábbal ott vannak, ahová felelős küldetéssel indulnak.

Vető Lajos püspök arra az alapos előkészületre emlékezik, ame'yben hetek óta Hannover felé tekintettek itthon. Alaposan és széles körben tárgyalták végig a Lutheránus Világszövetség gyűlésanyagát s most nyugodt bizalommal néznek feladatuk elé.

Mindnyájan tudatában vagyunk an- r.ak — mondja búcsúzóul —, milyen jelentős egyházi eseménynek leszünk tanúi Hannoverben, ahol a világ lutheránus egyházainak szinte az összessége képviselteti magát, mintegy 1500 delegátussal. Kü’önös jelentőségű számunkra azért is, mert arra a német főidre lépünk, ahol Luther élt és tanított, de azért is, mert olyan német földre lépünk, ahol még mindig nem kötöttél: meg a VittéT S amely még mindig szétszakított ország.

A heszéleretéshe Dezséry László püspök kapcso'ódik be, aki előtt szintén a feladat feleiŐsségteljessége áll.

— Az * dolgunk — mondja —, hogy a magyarországi evangélikus egyháznak a Bibliában való egyre nyilvánvalóbb elmélyülését képviseljük, minden későbbi rétegződésen túl egyre mélyebben ássunk eligazító szaváig. Az a dolgunk továbbá, hogy bírt adjunk arról a magyarországi evangélikus egyházról, amelyről « külföldi sajtó sokszor oly ködös képet rajzol, flíradásunkat «s egyházhoz méltó alázattal és becsülettel akarjuk megtenni. Ütünk nem ma- gánút s képviseletünk nem magánkép- visclet. Egész magyar evangélikus egyházunk nevében megyünk ki s mindnyájan egyetemlegesen azt akarjuk képviselni. Egyházunk magatartása nem önhitt. De komoly hivatástudatunk van Az utunk világos, állásfoglalásaink őszinték. így indulunk ki. Hannoverben is ugyanazok leszünk, mint itthon■ Célkitűzésünk nem kisebb, mint a Krisztus ró! való tanúságtétel.

Pálfy Miklós teológiai tanár világosan látja a Lutheránus Világszövetség elnöke, Nygrén Inndi püspök kijelentésének súlyát, aki a hannoveri gyű'ést „teológiai csemény“-nek mondotta. Talán éppen ene i« gondol, amikor igy nyilatkozik:

— A Bíb'iában elmélyült teológiai tudományt képviselem, mint exegéta. Ügy látom, hogy a nyugati egyházakban sok téves álláspont formálódik azért, mert nem tekintenek elég teológiai elmélyüléssel a Biblia üzenetére. Fontos tehát, hogy mi is azok között legyünk, akik a felmerülő kérdésekben exegetikai, írásmagyarázati alapossággal tesznek^bizonyságot. Itthoni munkálko- dásunkat ez az elmélyülő bibliai kutatás és exegézis jellemzi. Azért tudunk élő egyház lenni, mert a Bibliában mélyültünk el.

Gyöngyösi Vilmos • gyakorlati gyülekezeti mimikából indul Hannoverbe.

. Filőtte a sok felmerülő kérdés között most a szekularizáció, az eivilágiasodás kérdése áll. A külföld egyházi megnyilatkozásait olvasva úgy látja, bogy a nyugati egyházakban az eivilágiasodás figyelemre méltó arányokat ölt. Látva,- bogy a nálunk járt külföldiek hazatérve csodá'attal számolnak be a magyar- ' országi telt templomokról s élénk egyházi életről, kíváncsi, milyen természetű a nyugati eivilágiasodás.

Küldötteink között még egy gyülekezeti szolgálatban álló lelkész van; Grünvalszky Károly. 6 úgy látszik ismert gyakorlati érzékével társai között J poggyászfelelösséget vállalt s éppen ebben foglalatoskodott, amikor kerestük, hogy tőle is halljunk valamit. De mär emelkedik az indító tárcsa, a Kandó gyorsan meghúzza a szerelvényt s csak az induló vonat ablakából tud búcsúzóul kiáltani: majd ha hazajövünk, lesz sok mondanivalóm!

Itthon mindnyájan ezt várjuk.

K. E.

DRÉGELY ÉS EGER KÖZÖTT

írta: Szalatnai Rezső

Négyszázéves évfordulónk van ezen

a nyáron. Ennyi esztendővel ezelőtt te): hősi halált Szondy György Drégely várának romjai közö:, eirny. év© egy út fai annak, hogy diadalmasan megvédte Eger várát Dobó István. Ödkén'te'.en elzümimögjük Arany János halhatatlan sorát: „Fe.hőbe hanyatlott a drégeU rom“, s kinyitjuk Gárdonyi regényét, az Egri csillagokat, hogy újból ránk süssön a fiazaiílságmak ez a példamu aló fénye. De ez nem e.ég, nézzünk a történelemibe.

NÉGY SZAZADDAL EZELŐTT

török-v:!ág volt Magyarországon. Csak a felvidék s a Dunántúl egy vékony sávja maradt a király kezében. De ezt a kezet meg a Habsburgok jelentették. .Musz'afa, Cattail' a, mindkettő rossz fa“, sóhaj ott a magyar a remény '©fenségben. Mohács volt a ml nemzet? nagy-étünk nagy összeroppanása. A török cnás-félsz-ázadra harctérré fette Magyarországot. Tovább menni már nem tudott, akárhogy is erőiködöt*, a magyar út;St 'állté. Különös és elíGr.ődnivaló, mennyire bírta a magyar ezt a rd**esvetes nyomást. A tő-' rök rablásból élt, szedte az adót még az é.ő embert 6 vitte déliéi. Akkor pusztultak el az Alíödcn s a peremeken a szín-magyar vdékek, az ősi falvak s attól nem volt ott lenn városunk. De a királyi országrész mentén ott 'álltak a várak. Azoknak is hozzá kellett ezokniok a szüntelen háborúskodáshoz. Komáromot, Pálffy Miklós kapitánysága alatt, mély három éviig tartóit, harm n-cszjr támadta meg a török. S harmincszor kellett visszaverni. Lélek - zeni se volt módjuk kard nélkül. Ösz- szebújva s egymást melengetve á'lott a nép a két oldalról rázúduló rablóhad élen. Az egész magyar Világ mindé- nes*ül így volt berendezve, ivadékról, ivadékra. Négyszáz évvel ezelőtt éppen ezt kezdték megtanulni, a várháborúkban.

A török északra törekedett, a bányavárosokra fájt a foga, ott volt a sok arany meg ezüst 6 ott a délről Álmecie- küft magyar uraik m ndeo Vagyonukkal. Budán már akkor tizenegy éve a török lóarkos zászló díszlett e Vádról ugyanaz hirdette, hová tartozik. ÄfvJfeo-. rök hódításának egy kis vár állót*»--“7 útjába: Drégely. Ez volt Nógrád pu:a. Gyönge kis vár, már rég leak; ták bontani. Szondy György, a jc bágy'iű volt a kapitánya. Tud':a, hoá a török a Felvidék elfoglalására készül Egymás után menesztetté segély ké futárait Becsbe, a császárhoz, Pozsóir ba, a kamarához, a bányavárosok!] Nem az elmaradt zsoldát kérte, hanem segélycsapatokaí 6 fegyvert. Egy napi járásnyira, Léván, Ott tanyázott & császár tízezer katonája, idegen zsoldosok, német generálissal az élért. Meg se moccantak Szondy segítségére. A drégelyi vár parancsnoka 1552. július 6-án, amikor Ali budai pasa tízezer emberével körülvett© a várat, túlzás nélkül érezheée, hogy egyedül áll, mint az ujja: Nagyhírűden a kis várő-sés-hez csatlakozott néhány haazszerető, fegyverfor ga‘ó jobbágy a vidékről. Ezekké1 együtt a védősereg: százötven főre szaporodott.’ Százötven ember szállt szembe tízezerrel, a korszerűen, tüzérséggel felszerelt, török haddal. De a százötven _ ember egyet érzett a vezérrel. A várat fel •nem adják, az ellenséget tovább nem en-ged'k. Ali úgy számított, hogv a roskadozó, semmi k:e várat néhány órás ostrommal beveszi. E’számította magát, nem gendo'- a hősi feliemmel. Szondy és társai véres fe:?el kerge1- ‘ék vssza a falakra kapaszkodó támadókat. Hiába okádták ez ágyuk a gyilkos tüzet, hiába rengett a temérdek

had. Harmadnapra Ali szabad elvonulás: ajánlóit fel Szondyéiknak, ha a várat lejadják. Sz-o-ndy csrlk a balladában magáneket két apród jé: mentette meg, a katonái is mind velemaradiak.a pasa a jánlatát elutasítói'.iák. Eiőbb-' él- pusztítot.ak minden értéket, hölgy a török zsákmányhoz na jusson, aztán a rommá.őí; kapua át k íróban,lak a támadóikra. M.ndnyá.an meghaltak, de a törökök veszteség© is számottevő volt. Drégely fájdalom és büszkeség egyszerre minden magyarnak.

HA AZ EMBER ELMEGY EGERBE

— s oda el kéne menni© egyszer mindenkinek, aki ebben az országban ia- kik — s szétnéz az egri vár bástyáin és véggzacándokol a ölda’aitti folyosóik kheméteres útveszőíben, meg kell alapítania, hogy az egri vár tékinité- tyeíi erőd volt. Ott van Dobó István sírjának vörösimárvány-fedőlapja. EI- flé elleted ezt az arcot; ezt az á. hatatos Ságot, keménységet és hűséget, amit szüntelen sugároz maga körül. Ali pasa tudta, miért kell meghódítani a Felvdéke: s azt is-értette, mit jelent eigv-'égy ilyen vár az előremenetelő terökség hátában. Akkoifo'csep le rájuk a magyar, amikor ak-a.r. Tehát be keü vermi« Eger várát is. Olt azonban Dobó sziklánál keményebb jellemébe ütközőit, csak úgy szikrázott ez a fér- f as erő. 152?. szeptember 11-ői október 14-1 .g ostromolta a -kiváló tőrök hadvezér Egert, sokszorosam nagyobb hadsereggel, enni aminő Dobó rendelkezésére állott. De az egriekbe be’.e- tört Ali foga. Dobó alig kétezer harcosával csúfos elvonulásra készlet e a nagy török sereget. A várvéde’em tökéletes volt. Ez Dobó szervező zsenialitásának érdem© s bizonyítéka az egységnek, a hadi fortélynak és lelkesedésnek. S a férfiakkal együtt vállvetve harcolóik az egri nők s, minden ember. Az egész nemzet nevében.

Mohácsnál elveszett az ország, de a másfélszázados török-osztrák kölcsönös megszállás és sár col ás s rablás és du'.ás áradatában sem szűnt meg egy pillanatra a nemzet élete. Csak aki hisz a nemzefébein, .képes akkora ellemálás- ra, olyan.-halálra, mint a drégelyi és egri hősök. S tud luk, nem voltak egyedül. A várháborúk egész lánca tanúskod k ugyanerről az odaadásról s hazaszeretetről. Gondolunk csak Szigetvárra és Zrínyi Miklósra, Temesvárra és Losomczy Istvánra, vagy Thury Györgyre, vagy... nem folytatjuk a névsort, gondoljunk ez egész népre, mely a vezérek mögött állott, szavukra mozdult. A nép véd e meg az országot. Kárpótlásiként a politikai függetlenségért az úri rend latin nvelve helyébe jött a raép nyelve s elöntötte az egész országot. Ezentúl csak ennek volt érvénye, a magyar szónak. Oly szépséges és erős volt, hogy tüstént nagy költőt fegyverzett fel: Balassi Bálintot s adta a nép kezébe a legnagyobb olvasmányt: a bibliát. Ez volt Károly Gáspár és Bbrnem ssza Péter nyelve. A törököknek is ezt a nyelvet kellett tanúin fok, a pasák mag varul leveleztek mind Beccsel, mind Erdély fejedelmével, mind a végvárak parancsnokaival. A felvidéki városkák első nyomdái csak úgy ontják a magyar könyvet. Erdély m'nt fellegvár tart'a a magyar politikai .. önállóság formáját s harcol a szabadságért Becs ellen: a hit szabadságáért, a reformáció gondolatáért. Mert a hódoltság ézf a szabadságot is eredményezte: a gondolkodás, eszmé'és szabadságát, a minek a formáé akkor áit a vallás vott, A nép bírta a roppant mélységet, az örök harcot, dalolva, szót szóra mond- ■ v« ált a földjén s megmaradt.