Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-27 / 4. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM.

Egyes szám ára: 1 forint 40 Mlír

1952. JANUÁR 27.

Egyházunk elnöki értekezlete zsinatot előkészítő gyűlést tartott

Az egyetemes egyház elnökségének: Dr Reök Iván egyetemes felügyelőnek és Turóczy Zoltán püspöknek elnökletével január 21-én egésznapos zsiná'i értekezletet tartottak egyházunk püspökei és kerületi felügyelői. Ezen az értekezleten már a zsinat gyakorlati előkészítése folyt s egyházunk vezetői döntő határozatokat hoztak a zsinati munka részleteire vonatkozóan. A nagy egyetértéssel és minden részletkérdésben való beható tanácskozásban lefolyt gyűlésen kitűzték a zsinat megnyitó ülésének időpontját, megállapították annak tárgysorozatát s előkészítő tárgyalásokat folytattak a zsinati bizottságok felállítására és a bizottságok tagjainak megválasztására vonatkozóan. A zsinati vezető tisztséget betöltők közül többen le- mondoltak az időközben eltelt három esztendőben, ezek helyére új választásokat készítenek elő.

A zsinat megnyitó ülése feloszlatja az 1948-ban választott zsinati bizottságokat s a zsinati munkatervnek megfelelően négy munkabizottságot állít fel, meiynek feladatait is kitűzi majd. E feladatoknak megfelelően teszik meg a jelöléseket a zsinati bizottsági tagságokra is, hogy a bizottságok a lehető legjobban legyenek alkalmasak munkájuk elvégzésére. Az első számú bizottság egyházunk szervezeti és kormányzati reformjának ügyeit, a második bizottság at egyházi munkára, az egyházi tanítói

munkára, az egyház munkásaira és az egyház ökuménikus kapcsolataira vonatkozó törvényreformot készíti elő. A harmadik bizottság egyházunk háztartási kérdésével és szeretetnmnkáival foglalkozik majd, a negyedik bizottság pedig az egyházi törvénykezés reformjával. Ezzel a munkamegosztással az egész zsinati munkatervet fel tudják ölelni a bizottsági munkában.

A bizottságok a zsinat megnyitó ülése után azonnal munkába fognak. Legsürgősebb feladata az első bizottságnak lesz, mert a zsinat a II. törvénycikket veszi először tárgyalás alá.

Egyházunk elnöksége, püspökei és felügyelői a gyülekezetekhez könlevóXei fordulnak a zsinattal kapcsolatban/ melyben kérik a gyülekezetek imádságait, javaslatait és együttműködését egyházunk korszakalkotó törvényhozó zsinatához. A körlevelet a jövő héten hozzák nyilvánosságra.

Egyházunk zsinata minden nap közelebb van hozzánk. A munka a zsírnál sikere érdekében sízakadetta- nul folyik. Mind több és több egyházi munkást és hívőt ragad magával. Ragadja magával azonban elsősorban híveinket, hogy azok egyházukért való féltő szeretettel hordozzák imádságaikban egyházunk zsinatát. Egyházunk vezetősége ezen a gyűlésen is Isten színe előtt állott s buzgó imádságban tette le zsinatunk ügyét az Egyház Urának kezébe. • • . ... .

Lelkészeink szakfolyóirata a zsinatról

A Lelkipásztor januári számában Vcöreös Imre szerkesztő a zsinati előkészületekről két cikket írt. Az egyik elvi jellegű, a másik gyakorlati. Elvi jellegű cikkében többek közönt ezeket írja:

„A zsinat feladata nem kicsiny: új egyházi törvénykönyv mevalikotása, egyházunk szervezetének és kormányzásának új megállapítása.

Nem fe'.edkezheiűnk meg arról, hogy egyházalkoznányt reformkívánságok régóta dörömbölnek a „hivatalos egyház“ ajtaján. Ezek a reform- kívánságok nem ma szüléitek, hanem régóta parázslónak a hamu alatt és többször fel is lobbanlak. ílyien vol. pl. a közgyűlések improduktivitásának emlegetése, a lelk ész választások «ok visszásságára való rámu tatás, a le’.készcsere könnyebb lebet őségének kívánsága, s segédlelkfezek helyzetének orvoslása, az egyetemes felügyelői tiszt mellett a lé’készi vezetés ki építése, az egyházi törvénykezés megjavítása, az egyházkerületek arányosítása, a gyámintézet és nyugdíjintézet reform la és Így tovább. Az adóit pHíana'nyi egyházpolitikai szituációban sokan megfeledkeznek arról, hogy a most zrinat e'é kerülő kérdések jelentős része nem mai röppentyű, hanem mélyen ereszti gyökérze- tét vi'szafe’é az időben is, az egyházi megújhodásért réigóla küzdő lelkészek körében.

Egyházunk új he"yrétben van s en- *ck az új helyzetnek az egyházaiból- mány tekintetében való felmérését bclü'rSl, egyházi szempontok szerint elvégeznünk — a mának nagyon ko- moly egyházi feladata. Kétségbeejtő, ha vannak, akik erről mein akarnak tudni, de az is, ha va’aki ezt a munkáit csak külső szempontok igézetében látná el végez he! őrnek. A szem előtt tartandó cél nem lehet mais: egyházunk mai helyzete milyen alkotmányt kíván, hogy egyházunk szolga’a'' át jobban tudja végezni a mai körülmények között? A zsinat mun- ká'ába nem keveredhet há’só céh És nekünk úgy kell egybegyúrnunk a zsinaton és abban kell egymást segítenünk. hogy a mostani zs natii ülésszaknak ért az egyet’en igazi cél:áí a bizo'’sári ütesek aprólékos munkálá- től kezdve, a nvl’vános üléseken e’- hangzó felszólalásokig ne tévesszük nem «151. Ha valaki eltévesztené, figyetmezíessük rá. Tudom, hogy ®z

nem megy símám, de a kísértéseinkkel és hűire irtkkjel való küzdelem a zsinat munkája közben is aktuális.

Az a körülmény, hogy a poCKi'kai, társadalmi és gazdasági átalakulásban benne vagyunk, s a szocializmus fejlődése hazánkban tovább halad, mindenesetre a zsinatot szerénnyé és előrelátóvá kell hogy tegye. Szerény- nyé annak tudatában, hogy munkáját meghaladottá teheti egyikét év, vagy néhány hónap is. És Előrelátóvá hogy egyházi szervezetünk « jövő várható alakulása irányában építtessék kit, a mai helyzet adottságában, az egyház lényegének kifejezéseként és szo'gálatánifiík jó elősegítőjekénit. Az egyháznak örök lényegét a mindenkori jelenben kell formába öntenie, nem külső szempontok szerint, hanem belső szükségszerűségből. _ és pedig az adott történelmi szituációban.

Nem fog-e a zsinati kérdésekkel való foglalkozás eltolódni a teológiai és egyházi megfontolás vonaláról? — hangol; adok ennek a megtalálható aggodalomnak is. Ez körülbelül olyan, mintha a kőműves azt mondaná, hogy nem megy fel az állványra falazni, mert leeshet. Istenem, hát nincs elég hitünk abban, hogy az egyház feje —* Jézus Krisztus és az evangélium — hatalom!? De az esetleg elhibázandó feladat ok e'öl sem

lehet egyszerűen megfutó:. Mi lenne, ha az .iskojásgyermek nem lenne hajlandó tintával írni füzetébe otthon a háziiifeladatot, mert hátha elhibázza ... Az aggodalom helyett inkább imádkozzunk egymásért és fogjunk össze, hogy minél kevesebbet „hibázzunk“ a zsinaton, hogv lehessen ott az evangélium hatalom a szívek és gondö’aíok felett s legyen feje Jézus Krial'us az anyaszeníegyház teste azon részének is, ame'yet a magyarországi evangélikus' egyház 1952 elején egybegyűlő zsinata jelenít,“

fsfenféle!em

Fé'jed, imádd élted minden szakaszában az Istent:

E fé.'és mindig bátorság a hevít!

Vitkovics Mihály ; Í1778—1829)

Évente kétszázezer uj iparimunkás

Készülj az Ige hallgatására!

Vízkereszt u. 3. vasárnap.

Róma 12, 17—21.

A keresztyének nem valami különö« alakjai az emberiségnek. Együtt élnek a többiekkel. Ugyanúgy munkával keresik a kenyerüket, mint a nem keresztyének. Ugyanúgy esznek, isznak, ruházkodnak, házasodnak. Nem is akarnak Semmi külsőleges dologgal, vagy viselkedéssel kitűnni.

Mégis döntő különbség van közöttük és a nem keresztyének között, elsősorban az, hogy Uruknak és Gazdájuknak ismerik az Istent Aki nékik parancsol, Aki rájuk felügyel, Akinek számadással tartoznak.

És az, hogy napról napra Isten urasága alatt élnek, meghatározza egész életüket, magatartásukat, de elsősorba' a magatartást megszabó belső érzületüket. •

1. Minden emberben testvért és társat látnak. Mert tudják, hogy nemcsak azok tartoznak Isten uraeága alá. akik ezt hiszik és vallják, hanem azok is, ' ik nem is akarnak erről tudni. Hiszen minden ember Isten teremtménye és a Krisztus által megváltottja. Minden emberen Isten szeretetét és Krisztus megváltó vérét látják. Ezért adóznak mindenkinek tisztelettel.

2. Mindig békességre igyekezök! A

keresztyén ember is tudja, hogy a világban különböző viselkedésű és természetű emberek vannak. Tudja, hogy elkerülhetetlen a békétlenség, mert az emberekben bűn van. De maga tartózkodik a békesség megbontásától és minden igyekezetével inkább annak megőrzésén van. A békességért tud ál. dezatot is fcezavi. . . ,

3. Az ítélkezést az Urra hagyják! Le tudnak mondani arról, hogy a rajtuk esett sérelmet azonnal orvosolják. A maguk jussáért mindjárt ökölre menjenek. Mert tudják és hiszik, hogy Isten jobban ismeri az igazságot, s mert. tud ják, hogy Isten az Ür! Nem akarnak belekontárkodni az Ö jogaiba és uraságába. Nem akarnak urak, parancsolok, ítélőbírók és ítéletet végrehajtók lenni az Isten tulajdonában.

,4. Mindez azonban nem szelíd, békességen természetükből következik, hanem abból, hogy maguk is naponként Isten bűnbocsánatából, szelídségéből, türelméből, békességre törekvéséből élnek. Tudják, hogy Isten kibékült velük,, szereti őket, megbocsátotta és megbocsátja bűneiket.

Nincs is ebben semmi különleges, meglepő, rendkívüli és lehetetlen. Csak áz szükséged hozzá, hogy az ember higyje Isten parancsoló, gondoskodó, szerető és megbocsátó, mindenkire kiterjedő jóságát.

Fekete István

Hazánk gazdasági vezetői országos értekezletet tartottak a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének rendezésében. Ezen az értekezleten Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes is felszólalt s az ő beszédeit mindig jellemző lenyűgöző egyszerűséggel, tárgyszerűséggel & a magyar dolgozó nép iránti nagy szeretettel beszélt hazánk gazdasági életének problémáiról. Beszédének fő szempontja az ember. A dolgozó ember, rikimek kötelességtudásától, szaktudásától és védelmétől függ nemzetgazdaságunk előremenetele,: fejlődése, vagyis hazánk jóléte. Mélyenszántó s igaz megállapítások sorában szerényen húzódik meg Rákosi Mátyás beszédében egy igen nagyjelentőségű kérdés. Rákosi Mátyás figyelmezteti a gazdasági vezetőket s rajtuk keresztül felhívja országunk figyelmét arra a tényre, hogy évente száz-kétszázezer új munkás kerül be iparunkba a faluról, a nők közül, az ifjúságból, az állam által óriási áldozatokkal fenntartott átképző tanfolyamokról. Ez az utalás ipari munkásságunk soha nem látott méretű növekedésére, egyben egyik legnagyobbszabású győzelmi jelentése a mi nemzedékünk mostani országépítő erőfeszítéseinek. Ez egyike azoknak a, pusztíthatat- lan tőkéknek, akiket hazánk és népünk szép jövője kincstárába befizet. Ez hatalmas nemzetgazdasági tartalék s olyan biztosítéka a jólétnek, aminél bizonyosabb biztosítéka alig lehetne. Képzett munkások tízezrei és százezrei S a képzett munkások által végrehajtott minidig nagyobb termelés hazánk jövőjének igazi záloga. Ebben öntudatosnak kell lennünk és egyben mélyen háládatosnak is. Az a politika, amivel a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével hazánk kormánya ipari országgá építi hazánkat, szerves, átgondolt és reális politika mindannyiunk jóléte érdekében.

Természetes, hogy ez az óriási új ipari munkáslétszámnövekedés felveti a maga belső problémáit. Ilyen elsősorban a munkafegyelem kérdése. A keresztyén ember engedelmes életéből következően s abból a szellemből következően, amit az evangéliumi keresztvénség a polgári életben való szorgalmas kötelesség- teljesítés és az istenszolgálatnak

felfogott emberi munka tekinteté-: ben vallunk a magunkénak, teljes egyetértéssel osztozunk Rákosi Mátyás intelmeiben a jobb munkai végzés, a fegyelmezettebb munkavégzés terén. A munkafegyelem érdekében elmondott intelmek és a munkafegyelem érdekében tett intézkedések erköőcsi alapon álfáinak és egyházunk kötelességének tudja, hogy a hazánkat nevelő párttal együtt végezzen olyan lelkipásztori munkát, vagyis a magunk köreiben olyan embernevelést, amiből muni kéjükhöz és kötelességeikhez hűi séges emberek alakulnak. Legyen az egyház prédikációja konkrét ebi ben a kérdésben is. Minden evangélikus lelkésznek kötelessége A dolgához hűséges dolgozó ember kérdéseinek a felvetése és ezeknek az embereknek eákazításia és buzdítása kötelességeik között.

Rákosi Mátyás nagy. figyelemmel és szeretettel fordul beszédében az új munkásokhoz, akiknek kiképzéi sere, munkábaállítására. és akikkel való állandó foglalkozásra tanítja a tapasztalt munkástársakat s elsősorban a gazdasági vezetőket. De Ugyanez a szeretet nyilvánul meg beszédében minden munkás, régi és új felé annak érdekében, hogy a munkásvédelmi és egészségvédelmi intézkedéseik egész során citkaf1mázzák, tartsák be hazánk üzemeiben. A szakszervezeteknek legnemesebb feladatként tűzi Rákosi Mátyás ezt a kérdést célul. Szocializmust építő országban élünk s a szemünkkel, látjuk, hogyan növekedik, erősödik hazánkban a dolgozó emberrel való’ törődés szelleme, a munkás ember védelme, tehát a munkásember ér* delednek védelme. Adáfczunk hálái val mindazokért az eredményekért, amiket a munkásegeszségvédelem és általában a munkásvédelem terén népi demokráciánk eddig elért. Né-: pünk felemelkedésének és boldogságának ez egyik fontos eszköze.

Mindezek a szempontok pedig, amiket Rákosi Mátyás beszédében felvetett, egyben a tartós, az építő és jólétet szerző béke építésének szilárd alapkövei. Magyarország munkás, dolgos és építő békét akar s ezért tud emberséges politikát kii alakítani. Ebben a békés, emberséi pes politikában kell nekünk is, egyháznak, népünk segítségére leni nünk.

Niemöller visszatéri Moszkvából

Nagy lázba hozta a sajtót, különösen a németországi «ajtót Nemöller Márton, nem sokkal 60. születésnapjának megünneplése előtt. A nagy izgalmat annak a hírnek a közlése váltotta ki, hogy az orosz orthodox egyház meghívására január elején Moszkvába utazik. Különös izgalom fogta el a bonni, nyugatnémet kormány gondolatait visszhangzó sajtóköröket. Mindenféle gyanúsításokkal fogták körül, noha elindulása előtt kijelentette, hogy tisztára egyházi jellegű látogatásról van szó. Célja az oroszországi orthodox egyházzal való kapcsolatok felvétele és, amennyiben lehetőnek látszik, a német hadifoglyok ügyében való közbenjárás. Maga Adenauer, a nyugatnémet köztársaság kancellárja — aki a svájci evangéliumi sajtószolgálat megállapítása szerint korunk legszívesebben fecsegő államférfia — annak a kijelentésére merészkedett, hogy szerinte „mélyen sajnálatos, bogy egy olyan állásban lévő német ember, mint Niemöller, a saját k ormány zatát hát- bátámadja“. Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban azonban maga a bonni kormány is tartózkodást mutatott.

A svájci sajtószolgálat szerint ismét nyilvánvalóvá lett, hogy az egyház szabadsága Nyugaton egyáltalán nem olyan magától értetődő dolog. Az egyháztól megkövetelik; vagy legalább is elvárják, hogy alávesse magát azoknak a szempontoknak, amelyeket a kormány különösen, külpolitikai voaatko- ziában, képvisel.

A németországi evangélikus egyházról nagy hálával kell megállapítani azt, hogy függetlenségét és ezzel az egyháznak az egységét is megőrizte. Eredményesen fáradozott azon, hogy az egyház egysége Nyugat és Kelet között fennmaradjon és ezzel jelentős mértékben nyújtott segítséget Németország egvsége problémájának megoldásához. E tekintetben nemcsak Niemöller Márton, Heinemann Gusztáv és Gr«» her érsek érdemeit kell kiemelni, hanem Dibélius püspökét is, aki a német evangélikus egyház tanácsának elnöke. Nagyrészt az ő érdeme, hogy az egyházi sajtó egyöntetű megértéssel állt NiemÖller útja mellé. Ezt főleg azzal segítette elő, hogy erőteljes hangú válaszban szállt szembe Thielicke tübingeni professzorral, aki többízben tett kísérletet NiemÖller megtámadására.

Az egész út lefolyása arról tanúskodik, hogy valóban oktalan volt a sok izgalom. NiemÖller arról még nem nyilatkozott, hogy az oroez orthodox egyház milyen magatartást tanúsít az öku- ménéval szemben. Csupán annyit mondott el, hogy a moszkvai pátriárcha szívesen értesülne részletesebben azokról az eseményekről, amelyek a többi egyházakban mentek végbe az utóbbi időkben.

NiemÖller éppen az orosz karácsonyi ünnepek idején érkezett meg. Részt vett az orthodox egyház istentiszteletein és m baptista egyházközségben 2—

3 ezer főnyi gyülekezet előtt prédikált. A patriarcha egyházközségének templomában 6—“8 ezer bívő volt együtt. „Eleven és valóságos lelki élettel találkozhattam — mondotta Nie* möller — hívő keresztyéneket láttam, amint imádságos hálaadásban gyülekeztek össze. Azt kiválnom, hogy bárcsak nálunk ie ennyire megtelnének m templomok mindig“.

Egy rádiós nyilatkozat keretében j#* nuár 10-én a következőket mondotta NiemÖller: „Az orosz, ember sokkal erősebb vallásos erőtartalékokkal rendelkezik, mint mi, nyugat- vagy észak* európaiak. Innen érthető az, hogy ’öbfe helyen tettek bizonyságot a va.lásoc élet újra megelevenedéeéral. Moszkvában 60 helyen tartanak istentiszteletet és a templomok teli vannak/*

A személyét ért újabb támadásokkal kapcsolatban így nyilatkozott: „Tudom, hogy néhány úgynevezett teológus és politikus megtámadott közben. De voltak olyan teológusok is, akik távolíétem idején nagyon meleg hangon emeltek szót misszióm ügyében éa ma már vannak ■— Istennek legyeit érte hála — olyan sajtóhangok is, me* Ivek függetlenségüket azzaft bizonyítják, hogy nem írják meg mindazt, amit nékik Bonnban meghagytak. Végezetül maga az ez interjú is, amit most folytathattunk, azt igazolja, hogy kőzvé® lemémy formálásának eszközei gyógyulási folyamatba, kerültek/*

A