Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

evangélikus elet 3 ÉLŐ VÍZ KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Áldást parancsol melléd az Űr*' Isten hajlandó velünk végigcsinálni 'azt, amit mi makrancos, dacos, elké­nyeztetett gyermekeinkkel, akiket a he­lyett, hogy helyén és idejénvaló fenyí­téssel tennénk készségesekké, ígéretekkel próbálunk hajlandóságra bírni. „Ha szorgalmatosán hallgatsz az Urnák a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát ... áldást parancsol melléd az Ür“. (V. Móz. 28, 1. 8.) Milyen ígéret! Áldás a munkánkra, já­rásunkra, kelésünkre. Áldás a mezőnkre, a családi otthonunkra. Áldás a gyer­mekeinkre, mindenre. Áldás! Azt jelenti, hogy a munkánk nem lesz hiábavaló, bő­séges lesz a gyümölcse. Azt jelenti, amerre járunk, minden ittunk, minden tervünk, szándékunk, minden, amihez fogunk, jó-szerencsés lesz. Az otthonun­kat nem zavarja meg a békételenség, elé­gedetlenség, az életderűnket nem veszi el a sikertelenség,... áldás. — Egy ismerősöm autójában a hátrafelé néfő kis ablak előtt valami szálon furcsa kis figura lógott. Mi ez? — kérdeztem. — A „ka­balám“. A szerencsehozó. A másik nyak­láncán hordott valamit. Komolyan bí­zott benne, hogy sodr mindentől az őrzi meg őt. Ugyan ki adott nekik erre ígé­retet? Ki ígérte arról a figuráról, ki ígérte arról a nyakláncra függesztett, magánál hordott dologról, hogy az sze­rencsét hoz, hogy megőrző ereje lesz? Senki! De itt az élő Isten ígér szeren­csét, megőrzést, mindent, mert áldást ígér. Es ezt szinte üzleti alapon: Ha szorgalmatosán hallgatsz az Ürnak a te Istenednek szavára és megtartod és tel­jesíted minden parancsolatát. A hallgatásig csak eljutunk. De azért, hogv hallgatjuk Isten igéjét, parancso- , latait, elvárnánk, hogy Isten máris pa- I roncsolja mellénk a megígért áldást. 1 Istennel azonban mindent lehet, csak éppen alkudni nem. O azt mondja: „megtartod és teljesíted“. Sok, Isten ígéreteiben „csalódott“ keresztyén em­ber csalódásának az oka abban van, hogy csak a hallgatásig jutott el, ott van minden istentiszteleten, talán min­den bibliaórán, talán otthon, csendessé­gében is olvassa Isten igéjét, csak ép­pen az engedelmesség marad el. Nehéz dolog is az engedelmesség. Főleg, ami­kor nem általánosságokról van szó, ha­nem konkrét dolgokról. Mert Isten az általános parancsokat mindig átváltja konkrét parancsokká. Naponkénti csen­des igeolvasásunkban egészen világosan a szívünkre helyezi az aprópénzre vál­tott, az aznapi forgolódásunkban tejesí­tésre váró, a tegnap mulasztásaival, vagy a közelmúlt valami bűnével kap­csolatos parancsait. Vagy ha nem állunk is meg egészen a hallgatásnál, ha eljutunk az engedel­mességig, gyakran válogatni kezdünk a parancsolatok között. Egyeseket teljesí­tünk. De a nagyon kellemetleneket, na­gyon kényelmetleneket nem. És az áldás elmarad. Sok csalódásnak meg ez az oka. A parancsok közt való válogatás. „Minden ő parancsolatát.“ És Isten nem lesz szószegő. Minden áldását mellénk parancsolja. Csak szeretőiből teljesíthetjük paran­csait: amikor legyőzött a Krisztus sze­retet«. „Szeressük őt, mert ő előbb sze­retett minket.“ Minél többet meglátok az ó előbb való szeretetéből, annál in­kább telik meg az én életem is szeretet­tel. A szeretet és hála cselekedeteivel: engedelmességgel is. És Isten akkor hű marad ígéretéhez: áldást parancsol. FOLTIN BRUNÖ «Vem beszédben áll országa, hanem erőben.» I. Kor. 4:20. Már a rómabeliekhez írt levél ele­jén azt mondja az apostol az evan­géliumról, hogy az «Istennek ha­talma, minden hívőnek üdvösségére». Ezzel egy Vonalba esik a korinthu- siakhoz intézett szava, hogy Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben. Fái ezzel nem valami önha­talmúlag alkotott új dolgot mond, mint ahogy egyébként sohasem tette azt. Teljességgel az ür igehiritetcsé- nek vonalán halad. Jézus óva int attól, hogy csupán csak mondogas­suk «Uram, Uram»; és így tanít imádkozni: «Merl tiéd az ország és a hatalom.» Ország és hatalom ösz- szetartoznak. Jézus fáradhatatlanul tesz bizonyságot Isten országa erőha­tásairól. Bár tudja, hogv ez Isten­nek ereje, beszél mégi$ arról, bogy a hívő ennek az erőnek hordozójává lehet. A hitben járó emberről három különböző igében mondja el, hogy hitben számára semmi sem lehetet­len. Először: Ha annyi hitetek vol­na, mint a mustármag, hegyeket mozdíthatnátok el. Egy másik he­lyen azt mondja: Amit kértek az én nevemben, az meglesz néktek. És egy harmadik helyen azt halljuk: Ahol kelten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, amit csak kérnek, megadatik nekik. így hát Isten or­szága nem beszédben áll, hanem erő­ben. Ez az állítás azonban minket hívőket elgondolkoztat. Szavaink és bizonyságtételeink sokasága, miért csak pelyva és üres szalma, a helyett, hogy élettel telt és erőtől duzzadó magok lennének? Beszédünkből és bizonyságtételünkből hiányzik a Szentlélek. Szavaink azért maradnak olyan üresek, mint a kalászok, me­lyeken nem fuvallt végig a megter­mékenyítő szél. Könyörögjünk Szent­lélekért, hogy igehirdetésünk és a bizonyságtételünk újból erők hordo­zója legyen. W. Liithi Evői hovdosók az Istennek I némstországi Kareszfyén Dsmokratikns Dali megalakulásának hetedik évfordulója A németországi Keresztyén Demokrati­kus Unió június 24-én ün»nepeite Berlin­ben megalapításainak hetedik évforduló­ját. Dr. Vető Lajos püspök ez alkalom- bó! -a part ekiokébez, Nusehks Ottó mi- •íisztere’nökhelyetteshez intézett levele* bem jók*5£Á»«4gait fejezte ki a párt veze- tőgégének és tagjainak. A német Keresz­tyén Demokratikus Unió napilapj-a, Berliniben megjelenő Neu Zeit június 25-i számában teljes terjedelmében köaii Ve­to püspök üdvözlő levelét. A lap kulö* nősen kiemeli a következő sorokat: „Az Önök munkájával alkalmam volt szemé’ lyesest megismerkedni. Tudom, hogy Önök, mint népük tagjai és mint ke­resztyének, egyaránt a sajnoa, még min­dig részekre sza<gg.atoit Németországod belül és azon kívül is a béke fen*ntar­tásáért fáradoznak és mufcikájuk során az egész emberiség javát igazi keresz­tyén értelemben legfőbb célkitűzésként tarják szem előtt. Tudom, hogy Önök az amerikai politikákén otthonossá lett Divide et impera“ kiőértetével, mely testvéreket testvérek e’kn akar kiját­szani és testvéri vért «akar ontani, nem frázisokéit, hanem valódi, tehát tetté váló keresztyén reget akarnak ezcmbeállítani. Ä bé.keszeredő világot egy imperialist* összeesküvés hív^a ki. Tudom, hogy Önök erre *a kihívásra á jobb belátásra való hivatkozással akarnak válaszolni. Ez a jobb belátás a ezükeéges! A világ helyzetének a lellkiismerct kérdésévé kell leuttie.. ég nem « zsák kérdésévé. A hadiözvegyek, hadi- árvák, hadi rokkantak könnyeinek s a háború egyéb áldozatainak kell az u tolsó ezót kimondani ok, nem pedig a bankok mérlegének és a részvények árfolyamának. Ima az Isten műhelyében Nagyon formátlan lehetek, Uram, hogy annyit sajtolsz, annyit kalapálsz, míg látható lesz rajtam valami a Te képedre formált emberarcból és jobban meg tudom majd hallani, hogy mit tanítasz életről és harcról, Mert nékem ugyan jó gyakorlatom van a bűnbánatiban és szóban, azonban az engedelmességben már kevésbbé. Ha szétszórt szívet kovácsolsz egésszé, fájdalom nélkül nem megy az, tudom, a nemesfém sem tisztul meg magától, még cserép sem lesz a föld agyagából, hanem csak tűzben, keserves liton, s a búzát is, ha meg nem őrölik, nem lesz belőle majd at asztalon dús, éhezőket éltető kenyér — jónéhány éve így tapasztalom, s nem is csodálom, hogy mindig elér kíméletlenül sújtó pörölyöd, mikor keményen pusztítod, ölöd, gyilkolod, ami nem tetszik Neked; megvallom, sekszor Süjtolö kezed vajmi kevéssé kellemes nekem, és forrólevegőjű műhelyedből már rég megszöktem volna. Istenem, de tudom, hogy ha formálsz valakit, bér tűzön-vízen, keserveken át, de kezed abból embert alakít. Éodrog Miklós SVÁJC Dominique Micheli, tz Egyházak Ökumenikus Tanácsa egyházközi se­gélyosztályának titkára visszatért két­hetes magyarországi útjáról. Micheli lelkészt, aki mint a magyar református egyház vendége utazta be az országot, az evangélikus-lutheránus egyház, va­lamint a szabadegyházak vezetői is fogadták. Genfbe való visszatérése után különösen hatása alatt állott a magyar egyházak mozgalmas gyüle­kezeti életének. «A múlt évben egyet­len gyülekezetben nem kevesebb mint 163 vasárnapi istentiszteletet és 134 hétköznapi istentiszteletet vagy bibliaórát tartottak. Ez nem kivé­teles eset. Mindenütt hasonló erőfeszítéseket tesznek és magyar- országi tartózkodásom során állan­dóan telt templomokra találtam. Az egyház életereje a Theológiai Fakul­tásokon is jelentkezik, amelyeken a diákok nagy száma készül a lelkészi szolgálatra, valamint a számos jólé­ti intézményekben, ahol a keresztyén felebarát! szeretet igazi és gyakorlati kifejezésre talál. Az ökumenikus mozgalom iránti érdeklődés nagyon nagy. A magyar egyházak készülnek a hindi, lukno- \vi és evansíoni ökumenikus gyűlések­re. Az itt és ott a keresztyének között jelentkező félreértéseket nem lehel le­becsülni. Beszélgetéseim során soha­sem kíséreltük meg, hogy ezek elől a nehézségek elől kitérjünk. De abban a mértékben, ahogyan a keresztyének mindenütt készek Isten szavát meg­hallani, az egyház be fogja tölteni a szétszakított és szenvedő emberiség iránti feladatát.» Hazatérése során Miehell lelkész el­látogatott Prágába. ahoJ felkereste a Comenius Fakultást és a Hús Szemi­náriumot s a fakultás dékánjával, dr. Hronmdka professzorral, valamint a cseh evangélikus testvéregyház zsinati tanácsának elnökével, dr. Hajekket ta­lálkozott. A Comenius Fakultás elő­adásain. ahol tizenkét professzor ta­nít. százhalvan hallgató vesz részt. A jelentkezők száma felülmúlja a tanul mányi helyek számát, úgyhogy a pá­lyázók egy részét vissza kellett utasí­tani. (Potsdamer Kirche) AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM nemrégiben visszautasította egy new­vorki protestáns lelkész, névszerint J. Henry Carpenter útlevélkérelmét. A The Nation című amerikai lap szerint -az eset nagy feltűnést kellett Ameri kában. A lap felveti a kérdést, vájjon ki ez az ember, akit nem engednek kiutazni az USÁ-hó'l? Carpenter lel­készről elmondja, hogy a protes­táns békebarátok egyesületének pénz­tárosa, a newyorki Protestáns Szövet­ség brooklvni tagozatának titkára s más hasonló tisztségeket visel. Carpen­ter 1942-ben még nem volt «kegy- vesztett», az amerikai külügyminisz­térium kívánságára Indiában és Kíná­ban járt. Két évvel ezelőtt felszólalt «a kommunista befolyás terjedése» el­len. A külügyminisztérium azért uta­sította el útlevélkérelmét, mivel Car­penter ellenezte a Törökországnak és Görögországnak nyújtandó katonai se­gélyt és állást foglalt a szovjet-ameri­kai baráti kapcsolatok mellett. USA Néhány legújabb amerikai biblia-ki­adás is magánviseli a kificamodott amerikai ízlés nyomait. Régebben ki­vonatos, rövidített kiadást készítettek a bibliából s ezt brosúraként hozták forgalomba. Űjubban a divatos «co­mic strips», azaz a vidám képeskönyv ötletét a biblia «népszerűsítésében» is alkalmazták. Többek között a könyvkereskedések kirakataiban meg­jelent egy olyan «szemléltető kiadás», amelynek címlapján a platinaszőke, vöröskermű Éva harap az almába egy bronzrasiilt Tarzún-külsejű Ádám mellett. Nemrégen gramofointemeze- ken adtak ki bibliarészleteket har­minchat folytatásban. A legújabb ta­lálmány azonban minden eddigit fe­lülmúl: megjelent a «sebezhetetlen biblia». Ezt így hirdetik: «Ajándékoz­za Isten fegyverét szíve választottjá­nak, hadd viselje a szívén, fgy az el­lenséges levegők nem főijük megse­bezni .. .» Három do'lár 68 cent az egész, becsomagolva és házhoz szál­lítva ...» A TESTVÉRI! ÁBORÜ ELLEN D, Dibellus püspök nyilatkozó lát, mely szerint a németek közötti test vérháború gondoláin a keresztyén em­ber számára elképzelhetetlen, a kttr- raarki ecyháznnooli. melyet Poísdam- b.m tartottak, IX Braun szuperinten­dens erőteljesen kibhnnsáivoztn. «Ki akar közülünk« kérdezte D. Breun, «Kain lenni, testvérét agyon­ütni s ki akarja magát kitenni Iste« kérdésének: mii es cinkedtől ? Azt gon­dolom, senki.» D. Braun ezután fel- szólította a részt vevőket, hogy a kö­vetkezményekre való tekintet nélkül szilárdan maradjanak meg az ajánlott keresztyén állásponton. A lelkészi hi­vatás és a gyülekezet közös felelőssé­géről szólva, D. Braun kijelentette: «Az ember érdekében nem szabad hallgatnunk és nem szabad visszaíró­nünk a nyílt és becsületes beszédre és a szeretet egyszerű cselekedetére. Ha napjainkban az emberek nagymérték­ben el is utasítják maguktól az Istent, minekünk nem szabad tőlük elfordul­nunk. A keresztyén embernek csele­kednie kelt s azt gondolom, itt a leg­főbb ideje, nehogy később szemrehá­nyással illessük magunkat.» (D, Braun a brandenburgi evangé­likus tartományi egyház szuperinten­dense s kerületébe többmillió evan­gélikus tartozik. Székhelye: Potsdam.) (Der Sonntag) AMERIKA Az Egyesült Államok legnagyobb pro­testáns egyháza, a kilencmilliós mettio- dista egyház most tartotta négyévenként összeülő országos értekezletét, az úgy­nevezett konvenciót. Felolvasták az egy­ház hetven püspöke nevében előterjesz­tett nyilatkozatot, amely a konvenció» arra figyelmeztette, hogy Amerika pro­blémáit nem lehet megoldani azzal, ha elnyomják a gondolatszabadságot és fo­kozzák a fajok közötti feszültséget. A mc t h od ista püspökök „tiltakoznak az ellen az összpontosító törekvés ellen, hogy a politikában, a nevelésben és a vallás területén is korlátozzák a szólás- szabadságot. Nyomatékosan elítéli az úgynevezett hűségvizsgálatok és hűség- cekük különböző formáit, amelyeket már több egyetemen bevezettek. Ha­zánkban — mondja a nyilatkozat — igen gyakran megváltoztatják a szabad­ság jelszavának értelmét és visszaélnek vele. A szabadság végül már azt jelen­ti, hogy mindenkinek csak azt szabad tanítani, amit az uralmon lévő poli tik« és egyházi körök megengednek. A megfélemlítés egyre inkább szerves ré­szévé lesz brszágunk életének, amelyet a kommunizmussal szemben a rendőr- állam módszerével akarnak megvédei- meizmi“. A püspökök közölt nyilatkozata be­fejezésül figyelmezteti Amerika népét: ne fogadja el azt a fantasztikus mesét, hogy a harmadik világháború elkerül« heteden. Ez a felfogás erkölcsileg hi« has, mint általában az a nézet, hogy a katonai erő fokozásával védekezni lehet a komunirmus ellen. „Nem a Szovjet- unióban kell ellenséget látnunk, hanem azokban a bűnökben, melyek mai tár• sadalmunkat jellemzik“. — fejezi he a methodista püspökök üzenete egyhá­zuk konvenciójához. AUSZTRIA Az ateóausztr.iai Horn községben a városi tanács most adott át az evan« tgé'ikus egyháznak egy 1675-ben épült Kapóimét. A kápolna kezdetben a kato­likusoké volt, később lakásnak használ­ták. 1934-ben „Doiíuss emléktemplom“5,’ 1945-ben pedig lőszerraktár volt. Mi­ve! &z egész templomi felszeretés hiányzik, az osztrák Gusztáv Adolf gyámin-tézet a „Gyermekek-adományát* juttatta a templom berendezésének be­szerzésére. NÉMETORSZÁG EGYSÉGÉRŐL! ÉS A BÉKÉHEZ VALÓ JOGRÓL PRÉDIKÁLT VASÁRNAP DIBE- LIUS PÜSPÖK Dibelius püspök, a Német Evan« géliumi Egyház elnöke vasárnap a berlini Mária-lempiomban prédikált, Beszédét így fejezte be: — Szavammal és életemmel semmi egyebet nem akarok, mint arra tö­rekedni, hogy az egyház ügy álljon a világban, a népeik életében, mint a béke ereje. Ezért hirdetem a béke« hez való jogot, mint olyan emberi1 jogot amelyet nii keresztyének vé­delmezni tartozunk. Ezért mi, mint; egyház, soha meg nem szűnünk ki­jelenteni, hogy a békét követeljük és — ahol béke van, ott egység is van — követeljük a mi német hazánk egységét. (E, T.) Szombat esti közös imádkozásunk Ésaiás 65.; 17—19., 24—25, v. Isten újat teremt. Isten keze nyomán mindig új támad (És. 43., 19.),' új posztót, új bort, új szíveket, új életeket készít, új nevet, új parancsolatot, új szövet­séget ad, új éneket fakaszt, új ugart szántat, új utakat, új lehetőségeket ajándékoz. Ahöl Isten munkálkodik, ott mindig, minden megújulásban van. A bűn alá rekesztett világban is úgy teremt Isten, mint a teremtés hajnalán: üres, élettelen káoszból élő, rendezett világot. De ez az ige még többről is hírt ad, arról, hogy Isten egyszer egészen újat teremt- Ésaiás ajkán elhangzott prófécia részben már beteljesedett, részben még mindig ígéret. Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak,' újjá lett minden (II. Kor. 5., 17.), Aki Krisztus hatókörébe került, az csak előretekint (17. v.), annak az életébe új öröm költözött (18. v.); imádságai meghallgatásra találnak (24. v.) és a nyugtalanság helyén szí­vében békesség honol (25. v.). Másrészt várjuk ennek az ígéretnek a be« teljesedését (II. Péter (3., 13—Jel. 21.), új eget és új földet, ahol Isten­nel való közvetlen kapcsolat, harmónia és békesség lesz. Mikor jön el az új teremtés ideje? Ez Isten titka. Adjunk hálát: hogy Isten állandóan megújulásunkon fáradozik, hogy Krisztusban már most is új teremtés lehetünk, hogy Ígéretet kaptunk új égre és új földre. Valljuk meg: a régiekhez való görcsös ragaszkodásunkat, hogy nem tar­tunk lépést újat teremtő Istenünkkel, hogy nem várjuk az új eget és új főidet. Könyörögjünk: új hitért, imamcigballgatűsért, hogy Isten ne szűnjék meg végezni megújító munkájút bennünk, békességért, püspökeinkért,’ sajtószolgálatunkért, a nyári konferenciákért, magvar népünk mun­kájáért, az aratás öröméért. Hafcnscher Károly BIBLIA-OLVASD Július 6. Vasárnap. Zenit 77:14; Csel. 17:24—25; I. Móz. 50:15—22; I. Kor. 14:26—40. AgíJodaita«s!kodvr,ik, mert nincs fcúzaímuiitk Istenihez Merjük reáWíni a& étetuniket, ő mindent jól osdekszík. Július 7. Hétfő. És. 51:5; Mik. 16:15; Ján, 8:1—11; I. Kor. 15:1—11. Nem ítélkezés a doiiguinik, hanem igehirdetés. Tarila'lmia pedig nem tettet más, mint a tneigíesziletó és feltámadott Krisztusról való fezen yságtétel. Július 8. Kedd. Es. 53:8; Csel. 2:24; II. Kor. 2:5—11; I. Kor. 15:12—19. Isién bánéin feed megbocsátja, övéitől ás azt várja, hogy bocsássanak meg azoknak, élkik ellenük vétkezték. Krisztus is ezt tette, amikor meghalt és feit imádott ntóéPtörtk. Július 9. Szerda. Zsófik 118:14; Mt. 28:18; Mi 5:43—48; I. Kor. 15:20—28. Krisztusnak telit volna haWena elpusztiírnii az ő üldözői:;. Nem ezt tette; haliam fcr>áítkóZötí értük. Ezt az indulatot várja tőlünk is. Július 10. Csütörtök. Zsolt. 117:1; Csel. 13:48; Mit. 18:15—20; I. Kor. 15:29—34. Isten a.zt «tarja, hogy örvendező életet éljünk. Van fe okunk az örömre.- Jézus övésvei van t|t a iöMön its, s egykor az üdvösségben örökké velünk tesz. Július II. Péntek. Ez. 37:27;; Ján. 17:19; Rém. 15:1—7; I. Kor. 15:35—49. Isiéin ez önző életet megítéli. Arra hívott el műnket, hogy másoknak ék jifeiik, «minit Kftezius is odaadta magát értünk. Csak így leltet remény' »égünk az üdvösségre. Július 12. Szombat. Es. 63:4; Lük. 4:21; Gál. 6:1— 5; Jer. Sir. 3:22—32; I. Kor. 15:50—53. Isten rég elvethetett voima már bennünket böiiemkéít. Azért nem tette* hogy térjünk őhozzá. Csak így áiOha'íurJk majd meg a megítélés napján, , _r Biránji G^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents