Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-06-29 / 26. szám

evangélikus elet 3 ÉLŐ VÍZ Jnctás és «maya»-'.actás Thielicke Helmut tübingeni tanár írja egyik tanulmányában: „Van olyan magatartás, amelyben nincsen tartás." Csak az állhat fenn tartósan, ami­nek meglelelő tartója van. A példá­zatbeli bölcs háza, azért nem dőlt össze, amikor ömlött az eső, eljött az árvíz és fújtak a szelek, mert volt tartója: a kőszikla, amelyre építtetett. A bolond ember háza viszont azért omlott össze, mert homokra építette és így nem volt megfelelő tartója. De nemcsak a házakkal van így, hanem az emberi életekkel is. Van olyan emberi élet, amelynek van tar­tása, mert van tartója és van olyan, amelyik összeesik, mint egy üres zsák, mert nincs tartója. Sokáig a kétféle élet meglehet úgy egymás mellett, hogy nincs feltűnőbb kü­lönbség a kettő között. Jönnek azon­ban olyan események és rendkívüli fordulatok, amelyeknek „esőjében és szelében" kitűnik, hogy egy-egy ki­felé egyébként határozottnak, nyu- godtnak és örvendezőnek látszó ma­gatartásnak van-e igazi belső táma­sza, vagyis „az eső és a szél" kimu­tatja, hogy valakinek azért olyan ha­tározott és békességes a magatartá­sa, mert az életének valóban van Olyan tartója, amelyik neki ilyen tar­tást ad, vagy pedig ez a békesség és öröm, csak tettetett, magáravett, vagy egyszerűen másoktól lemásolt maga­tartás,, amelyik most semmivé vált, mert kitűnt, hogy nem volt belső tar­tása. Igen sok magát „keresztyénnek" mondó embernek is, csak olyan ma­gatartása van, amelyben valójában nincs tartás. Ennek oka pedig az, hogy sok ember életének nincs igazi támasza, hanem csak „maga"-tartása van. Más szóval: sokan rnaguk tart­ják csak önmagukat, vagyis annyi az életüknek a tartó ereje, amennyi ön­magukban van. Pedig egyetlen em­ber sem adhat életének tartást, mint­hogy „Mühlhausen báró" is, csak a mesében tudta önmagát hajánál fog­va fenntartani és a tóból kiemelni. Hz az önmagunkból való tartó erő, maga-tartás, úgylátszik, hogy egy da­rabig elég nekünk az élethez, de kü­lönösen a kisértések, megpróbáltatá­sok és halál idején kitűnik annak semmi volta. Ilyenkor nyilvánvalóvá válik, hogy magunk nem tarthatjuk önmagunkat. A szakadék fölé kihajló ágon az ember egy darabig tarthatja csak magát kapaszkodó kezeivel, az­tán azok elsenyvednek és a kapasz­kodó a mélységbe zuhan. A magát-tartó ember életének csak akkor lesz, esőben és szélben" szi­lárd tartása, ha az az élet valóságo­san (és nemcsak szájjal) belekerül az Isten atyai kezébe, amelyik kéz egyedül adhat igazi tartást az éle­tünknek. Itt már többé nincs arra szükség, hogy a magunk hajánál fogva tartsuk magunkat, Lehet, hogy egy magát-tartó em­bernek van ú. n. „nyugalma". Ezt a nyugalmat úgy szerzi meg, hogy bíz- tatgatja magát ilyen fajta szálló­igékkel: „sose volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna", „az ügyes ember mindig talpra esik, „a sötét felhők felett is örökké kék az ég". De annak a nyugalomnak, amelyik­nek ilyen „mondások" adnak tartást, azonnal vége van, mihelyt olyan helyzet áll áll elő, amelyre csak azt mondhatjuk: „sehogy-helyzet" vagy, amikor nem esik az ember a talpára, és sehogyse akar előtűnni a felhő mögül az a bizonyos kék ég. Bi­zony, akkor vége van ennek a nyu­galmas magatartásnak, mert nem volt igazi tartása. Lehet azonban az em­bernek olyan nyugalma és mégin- kább békessége, amelyiknek van alapja. Amikor Jézus azt mondja: „Békesség néktek", akkor az ember­nek valóban lehet békessége, mert annak alapját a bűnbocsánatot és en­nek nyomán az üdvösséget, amelyek az igazi békességnek a tartói, meg­adja Isten. Van aztán olyan „reménység" is, amelynek nincs alapja és így nincs tartása sem. Van aki azt mondogatja önmagának: „minden rossz után, jó szokott jönni" és ennek nyomán pró­bál reménységben élni. De ez is olyan reménység, amelynek nincs igazi tartója és éppen azért hamar el is fújja a szél, amikor a rossz után megint csak rossz és végül is csak rossz jön. Ezzel szemben, amikor Pál a hajójukat ide-oda dobáló viharban a megrémült embereket ezzel bíz­tatja: „legyetek jó reménységgel", akkor neki is, meg a többieknek is joga volt a reménységre, mert nem magukra néztek, hanem egyedül Is­tenre alapozták megmenekülésüket, Aki erre Pálnak ígéretet tett. Az ilyen, egyedül Istenre támaszkodó reménységnek van tartása, még akkor is, amikor minden jel arról beszél, hogy hiábavaló a reménység. Bár, csak a mi örömeinknek, bé­kességünknek és reménységünknek ez adna tartást, hogy magunkat a megváltó Isten atyai kezében tudjuk, és föladnánk minden erőlködő ma- gunk-tartást. Így sokkal igazabbak és tartósabbak lennének örömeink és reménységeink, Káldy Zoltán „Igazságban és valóságban“ Dr. Vető Lajos püspök a tiszai egy­házkerület utolsó közgyűlésén Ef. 5:8—9-ről tartott írásmagyarázatában többek között a következőket mon­•— Az alvó embert az élet kemény realitásai ébresztik fel. És az alvó egyházzal sincsen másképpen. A XX. század első felében Isten nagy erővel ébresztgette a keresztyénséget s benne egyházunkat. Ébresztgetett most is, amikor világosan meglátlatja vele helyzetét a világban. Így ébresztgette és ébresztheti a magyar evangélikus egyházat is. Igazságos büntetés ez, ha továbbra is aludni akaró, ellenben nagy kegyelem, ha világos látásra nyílnak meg szemeink. Isten azt akarja mindazzal, ami egyházunkkal az elmúlt években és évtizedekben történt, hogy végre lásson és világos­ságban járjon. Isten maga kényszeríti egyházunk vezetőit és népét arra, hogy a valóságot lássa és respektálja. — Azok a változások, amelyek ezévi zsinatunk törvényalkotó munkája so­rán következnek be egyházunkban, hitem szerint egyházunk világosságban járásának és Isten iránti engedelmes­ségének a jelei. A világos látás és a valóságlisztelet alázatos és engedelmes jele hiten szerint az is, hogy ina utol­jára ül össze a liszakeriilet közgyűlése. 38 éven ál 2 közepes egyházmegyé­ből álló törpegyülekezetünket tovább­ra is fenntartani akarni ma nem egy­házunk erejének, hanem belső pyön- feeségének nem Isten iránti engedelmes, séfjének, hanem fennhéjázó engedet­lenségnek lenre a jele. Zsinatunk a magyarországi evang. egyház külső szervezetét valóságos méreteihez, hely­zetéhez és teherbíróképességéhez arányosította, amikor a kb. 430.000 lélekre eső négy püspökségből keltőt csinált, a 21 esperességböl pedig tizen­hatot, s hamarosan leépíti a két kerületi székhely Budapestre helyezé­sével fölöslegessé váló, s annvira költ­séges egyetemes fe’ügyelői hivatalt is Zsinatunkat mindebben a valóság világos látása s Isten kezétől hittel való engedelmes és alázatos elfogadása vezette És vezette egész mau-nr evaneé'tkus egyházunk iránti fe'dtis szeretete, mely nem túlzott külső felénftmériyt akar, hanem az egyház, tehát o hívek valóságos, belső és külső megerősödését. Amikor egyházunknak a saját belső lényege és érdeke okából sürgősen be kell rendezkednie az ön- fenntartásra, alig képzelhető el jobb megoldás, mint amit az L t. e.-kel adott a zsinat. — Legyünk hálásak Istennek azért, hogy zsinatunknak világos látást és erőt adott arra, hogy a már évtizedek óta fennálló problémát még idejében megoldotta. Mi pedig mindannyian evangélikus népünkkel együtt legyünk azon, hogy egyházunknak a valóságos viszonyokhoz szabott külső kereteit megtöltsük élettel s a világosság gyü­mölcseivel szolgáljuk Istent, ember­társainkat, hazánkat cselekedetben és valóságban. Azért, ami elmúlt, s jó volt, adjunk hálát Istennek. Ami nana volt a tetszése szerint való, kérjük reá Isten bűnbocsátó kegyel­mét. A jövőbe pedig nézzünk Istenbe vetett szent és rendíthetetlen biro­dalommal, tudván azt, hogy az ige sohasem puszta követelés, hanem ígéret is, nemcsak törvény, bajiéin evangélium is, ami igénkkel kapcso­latban így hangzik: az az egyház, amely a világosságban jár, fogja is teremni a világosság gyümölcseit minden jóságban, igazságban és való­ságban. Látom Uram! Mi vagyok én Uram!? Csont, hús, idegek, élő anyag; Koponyám boltján belül Feszül A gondolat. Időm: végtelen időkben egy röpke pillanat. Mi vagyok én ... Egy a sok nyüzsgő élő között. Ide helyezett teremtő parancsod, Hogy tegyem, mintha én akarnám kikerülhetetlen akaratod. Uram/ Honnan tudnám, ki vagyok? Világegyetemed oly végtelen. Szemem pislákol csak, — fényességedben Parányi voltom oly igénytelen. Csak roppant hatalmad látom mindenütt. Csak végtelen kegyelmedet érzem, S látom Uram: bizony nem vagyok más, Mint véres fájó seb egy áldott, szent Tenyéren* :KVTTKAY ÁRPÁD KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK. Románia A romániati magyar evangélikus egyház lelkészei június 24—27-e kö­zött Nagybányán tartottak lelkész­értekezletet, melyen egyházi munká­juk minden kérdését megbeszélik. Augusztus végére egvházkorületi ta­lálkozót terveznek Kolozsvárt. A ro­mániai magyar evangélikus lelké­szek és egyházi munkások együtt harcolnak Románia népével a béké­ért. Rapp Károly volt bukaresti evangélikus lelkész, Kolozsvárra ke­rült teológiai tanárnak az ideológiai tanszékre. A bukaresti evangélikus lelkész: Kovács László eddigi sepsi­szentgyörgyi lelkész lett. A kolozsvári teológián egy nő teológusnak Is tanul: Fejér Katalin. Az evangélikus lelkészcsaládok egész sorában van örvendetes ese­mény. Mezei István tatrangi lelké­szeknél kislány született, harmadik gyermek. Mátyás Béla pürkereci lel­készéknél négy fiú után az ötödik gyermek: kislány született meg. Mol­nár János marosvásárhelyi lelké­szeknek negyedik gyermekük szüle­tett, Olaszország: Az olaszországi evaiíg. egyházak szövetségének tanácsa de Gasperi miniszterelnökhöz intézett táviratá­ban élénk aggodalmának adott kife­jezést azzal az új törvénytervezettel kapcsolatban, amely a demokratikus szabadság elleni akciókat lenne hi­vatva leküzdeni. A törvénytervezet­ben a vallási véleménynyilvánítás védelme szóval sincs emlitve. Ebben az összefüggésben az egyházak szö­vetsége sajnálkozását fejezi ki a tü­relmetlenségnek és az erőszak alkal­mazásának számos esete miatt, ame­lyek Olaszországban legutóbb elő­fordultak. Garanciát kémek a kor­mánytól, hogy az evang. keresztyé­nek jogait az állam alkotmányának megfelelően tényleg respektálni fog­ják. (Die Kirche. Berlin, jón. 15.) Kolumbia Az Egyházak Világtanácsa genfi kőnyoma'tos lapja legújabb számában közli Dr. Henri L, McCorikle jelen­tését a kolumbiai pro test ánsüldö zést* ről. A jelentés bevezetése megállapít­ja, hogy a kolumbiai Evangéliumi Szövetség csak a folyó évben is négy- százötven olyan esetet vizsgált ki, amelyekben evangéliumi keresztyének súlyos bántalmakat szenvedtek. A ki­vizsgált esetekben egyes személyek bán leim ázását, egyházi épületek és tárgyak erőszakos megsemmisítését, protestáns magánszemélyek tulajdo­nának megrongálását vagy megsem­misítését tanulmányaik erőszakos megakadályozását házasságkötésük megtagadását, az orvosi segély meg­tagadását, temetkezéseik betiltását, bibliáik elkobzását, istentiszteleteik erőszakos meggátlását, a hívek és lel­készeik életveszélyes megfenyegetését állapították meg, Dr. MoCorkle gy végzi jelentését: «Ami itt törtünk, a legsúlyosabb meg­sértése az emberi jogoknak. A római egyház folyton békességről és egyet­értésről beszél, közben pedig tuda­tosan sztja a viszályokat. A katoli­kus egyház feje Kolumbiában egyet­len pásztorlevéllel végét vethetné az üldözéseknek, aminthogy a kolum­biai kormány egyetlen rendelkezéssel biztosíthatná a protestánsok számára az alkotmánytörvényben, az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az em­beri jogokra vonatkozó ENSZ nyilat­kozatban foglalt jogokat. Ez azonban nem történik meg. Az üldözés egyre fokozódik.» (E, T,) A református Zsinati Tanács határozata az egyházmegyei határok újrarendezése ügyében Kína: A Londonban megjelenő Religion and the People (Vatias és Nép) cí­mű protestáns lap közli azt a nyílt- levelet, amelyet Wang Tzu-Gsung észatkjkinai kongregációnál ista lelkész az Egyházak Világtanácsához intézett. «Bizonyára Önök is hallottak már ar­ról, hogy a zaimerikai támadók Ko­reában és Ésizakketet-Kínában bak­tériumháborút indítottak. Hogy szem­tanúként meggyőződhessem a bakté­riumháború körülményeiről, magam is részt vettem a bizottság munkála­taiban, amely a kínai nép különféle szervezeteivel együttműködve ponto­san utána járt és kivizsgálta ennek a gaztettnek egyes eseteit, Saját sze­memmel láttam az amerikai támadók bakteriológiai hadviselésének bizo­nyítékát. Kína! orvosi és tudományos szakértő pedig mind az arcvonalon, mind a mögöttes területeken igen széleskörű vizsgálatot folytattak le. Parancsoló szükségességnek tartom, hogy megbélyegezzem az Egyesült Ál­lamok kormányának a baktériumhad­viselés által a® emberiség ellen elkö­vetett háborús bűnét, amely az egész világ minden hivő emberének meg­ítélése szerint ellenkezik a keresz- tyénség alapelveivel, Becsületesen ér­ző és gondolkodó keresztyének en­nek a bűnnek a folytatását nem tűr­hetik, Lehet, hogy Önök képtelenségnek tartják ilyen aljas fegyverek haszná­latát az Egyesült Államok kormánya részéről. De ha Önök is saját sze­mükkel látnák azt, amit én láttam; keresztyén lelkiismeretük parancsára önök sem kételkednének többé ab­ban, hogy az Egyesült Államok kor­mánya igenis baktériumhábonít vi­sel. Mnt keresztyén ember, lelkiismere* tem szavára, bizonyságot teszek a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, hogy az Egyesült Államok kormánya bakté­riumháborút folytatott és jelenleg is folytat. Szeretném az Egyházak Világtaná­csa komoly figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a baktériumháború nemcsak a kínai és koreai népeket fenyegeti, hanem a világ minden né­pét. Ez a támadás nemcsak a kí­nai és koreai nép ellen irányul, ha­nem ugyanakkor az igazság, valamint az emberiség biztonsága és békéje el­len s, A becsületesen érző és gondol­kodó keresztéyneknek az egész vilá­gon össze kell fogniuk, hogy együttes erőfeszítéssel megóvják az igazságot és a békét. Ugyanakkor ítéletet kell mondaniuk az amerikai támadók­nak a baktériumháború által elköve­tett bűnei felett és követelniük kell» hogy hathatós szankciókat alkalmaz­zanak ellenük. Szombat esti közös imádkozásunk Esaiás 12. . Hálaadás A hálaadás a könnyelmű feledé- kenység ellentéte: emlékezés arra, akitói kaptam valamit. Istennek há- látadni annyit jelent, hogy nemcsak örülök a kapott ajándékoknak, ha­nem föltekintek Arra, aki megaján­dékozott, nem felejtem a szemem az ajándékokon, mint a kisgyermek. Is­ten megváltott gyermekének van miért hálátadnia: a kegyelemért, a vigasztalásért (1 v.), a megváltásért és bűnből való szabadulásért, a féle­lemmentes életért, oltalomért (2 v.) a lelki-testi kenyérért (3 v.). Csak hálás szívből fakadhat magasztalás, bizonyságtétel (4 v.), új ének. A há­laadással öröm és derűlátás jár, olyan öröm, amely nem fér a szívbe, ki kell kiáltani. — Jézus lehet példa­képünk a hálaadásban is, aki még Lázár sírja előtt is tud hálát adni (Ján. 11—41.), Pál apostoltól is sokat tanulhatunk a háladást illetőleg (pl. Ap Csel. 27—35 és minden levelei). Minél több a hálaadás a szivünkben, annál kevesebb a bűn és megfordít­va: a háládatlanság több és több bűnnek ad helyet (Kóm. 1,21.). Min­denért hálát adhatunk, kivéve a bűnt, mert ez a saját szerzeményünk. Minden bűn hálátlanság! — Vigyáz­zunk, hogy hálaadásunk ne legyen képmutató (Luk. 18—11.). — Üj éle­tünk nem más, mint hálás élet, hála­adás azért, amit Isten tett és tesz ve­lünk. ,| Adjunk hálát: mindazért, amire ez az ige felszólít, hogy mindig több a hálaadásra késztető, mint a panasz- kodnivaló életünkben, a testvérekért, gyülekezetért, egyházunkért, külső- belső hékességért, Valljuk meg: háládatlanságunkat, panaszkodásainkat, minden bűnün­ket, hálát nem ismerő imánkat, csak az ajándékokra néztünk. Könyörögjünk: hitért, az ajándéko­kat meglátó szemekért, mélyebb Is­tenismeretért, az igehirdetésekért, sok hálaadó szívért gyülekezeteink­ben, békéért. BIBLIA-OLVASÓ Június 29. Vasárnap. Zsolt. 62:10; Jel. 3:17; Luk. 19:1—10; I. Kor. 12:4—11. Földi vagyon, gazdagság, igen alkalmas arra, hogy elvonjon Istentől. De a leltei gőg is. Jézus a Sizegónyeiknek, az elveszetteknek, az alázatosok­nak hozott bűnlbocsárkaitot. Ez az ő gazdagsága, s ebből akar nekünk erőt, kegyelmi ajándékokat adni a szolgálatra is. Június 30. Hétfő. I. Máz. 2:3; Zslid. 4:9—10; Mk. 2:1—12; I. Kor. 12:12-26. Az egyházban mdindegyilkünikre bízott valamilyen feladatot az egyház Ura. A Jeledatuinlk mindenképpen az, hegy a reánikbízottakaé Krisztushoz vi­gyük, akitől a legnagyobbat, a btkiibocsánaíoit kaphatják meg. Krisztus a bünbocsánatot az ő igéjében adja. Ezért keli minékünk hálásaknak tennünk az ünnepnapokért is. Július 1. Kedd. Es. 2:12; Csd. 17:31; Bír. 10:6—16; I. Kor. 12:27—31. Isten megítélte Izraqjt, ment bálványokban bizakodott. Megítélte az ő egyházát »is, ment nem egyedül Isten igéjét tartotta fontosnak. Vegyük fezre a bálványainkat s vessük el magunktól őket, mert Isten ma sem tűr bálványimádást, ö azért adja nekünk az ő kegyelmi ajándékait, hogy mä tefijes szívvel egyedül őneki szolgáljunk. Csak így teltet bizolámumk az utolsó ítélet napjához fe. Július 2. Szerda. A magyarországi református egy­ház Zsinati Tanácsa 1952. május 16- án Budapesten ülésezett. Ezen az ülésen Harsányi György dr. ismertette az egyházmegyei határok újjárende- zésének ügyét és bemutatta a hatá­rozati javaslatot. A Zsinati Tanács határozata sze­rint a négy református egyházkerü­letben összesen 27 egyházmegye lesz, az eddigi 34 helyett. A régi egyház­megyék közül 18 az eddigi szerveze­tében folytatja további működését, 9 pedig újonnan alakítandó egyház­megye. Ezek szerint a Dunamelléki református egyházkerületben 8, a Dunántúli egyházkerületben 7, a Ti- száninneni egyházkerületben 4, a Ti­szántúli egyházkerületben 9 egyház­megye lesz. 16 egyházmegyében szű­nik meg az újjárendezés következté­ben az egyházmegyék tisztikarának megbízatása. Ezekben az egyházme­gyékben az új tisztikarok megválasz­tása folyamatban van és nagyrésa- ben már meg Is törént. Zsolt. 33:4; M't. 5:18; Luk. 15:11—32; I. Kor. 13:1—7. Az írtén szeretet. Ezért tud ő megbocsátani a tékozló fiaiknak. Ezért marod ő hű, ba mi hóiét tenkedüdk is. Mi lehelne a mi vétessünk más iiyert szeretet láttám, mint hogy szeretjük mi fe őt. Nem érzelgős hamgukt- valtásoseáiggaí!, hanem embertársainkat segítő, cselekvő szeretettel. Július 3. Csütörtök. I. Móz. 33:11; Jm. 15:15; Róm. 4:1—8; I. Kor. 13:8—13. Jézus Krisztus által az Atya megbékélt az embereikkel. Ez az ö soha el nem fogyó szeretet«. Ezzei! a szeret été vei fordult már Abraihámboz és Dávidhoz is. Mennyivel inkább az Újszövetség népéhez, — Milyen szo­morú, hogy mi nem tudunk ebből a szere tétből feni! Július 4. Péntek. Zsolt. 84:5; Jn. 17:13;; Róm. 5:1—11; I. Kor. 14:1—12. Jézus Krisztus érettünk meghalt. Olyan sokszor hajtott és semmi'mcrvdóvá, te., ez o:z ige számunkra. Pedig a legnagyobb dolog a világon. Vajlia fetetlá válnék számunkra, s meglátnánk, hegy így, ez által “mehetünk Istenhez, s juthatunk örök üdvösségre. Es. 8:19; Mt. 4:IQ; Ee. 43:22—28; 65:17—19; 24—25; I. Kor. 14:13—25 Isten örökéletet készített a bérré hívőknek. Nem mert büntetet** V 5?" lPer‘ bunibocsá,matot kapnak. De tud ő ítélni és kárhozatba d óment; azokat, airik nem hisznek benne, nem őt imádták és nem « JSSÍS^A. Kön y örögjürik Szentekért, hogy tanítson meg m »0E uliTDOC&álTatool ép, ^ m tej; * Bárány Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents