Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-20 / 3. szám

EVANGÉLIKUS SLIT » ELŐ VÍZ Az Igazi Malakiás 3, 6—12. K megtérések gyakran torzképei an- Sfcak, amit Malakiás a csüggedteknek ki »ál és amit róluk feltételez. Megtértek- mek mondjuk magunkat g .a hangsúlyt ©írnél a cselekedetünkre helyezzük, a képességünkre és érdemünkre. Ekkép ©z a fog-alom: „megtért*, morális, fenn* iiéjjázó mellékízt kapott. És mivel a megtérés, valameddig a képességeinket tekintjük, ismételten nem sikerül — mert nekünk nem is sikerülhet! — ek­kor kényszerű’eg kezdünk nem igazak lenni, vagy pedig áldatlan, önemésztő és «zerencsétlen állapotba hajszoljuk bele magunkat. Az efféle öntelt és komor «rkölcsi vezekléehcz vajmi kevés köze van annak, amit a Biblia a megtérésen ért. Bár tudatában vagyunk annak, meny» »yire sántítanak a hasonlatok, mégis an« nak megértését, amit Malakiás gondol, «mikor megtérésre hív, hadd segítse elő egy, a technika világából vett hasonlat. A vasúti utazásnál közismerten az a fontos, hogy az ember abba a vonatba szálljon, amelyik az óhajtott cél irányá­ba visz. Ekkép • megtérés is útirány, amelyet az ember megkezd, egy általa- aoe irány, amely az életet meghatározza, áíközi állapot egy célhoz. Ez azonban nem jelenti, hogy ez ember minden apró dologban bűntelen lesz, sőt ha szeren­csésen a megfelelő irányban haladó jé vonatba szállt is be, útközben bizonyos körülmények között viselkedhetik úgy, hogy utólag megbánja. Beszélhet éppen nem okoson, rajtakaphatja magát go­nosz gondolatokon, az útvonal haladhat visszafelé térő alagúton, kanyarulatokon és fordulatokon és mégis kegyelmesen a célhoz vezet. Erre gondol Malakiás, amikor ezt kiálltja: „Térjetek hozzám és én hozzátok térek, azt mondja a se­regek Ura“. Ha ugyanazzal a lélekzetvotellel est halljuk mondani: „Én is hozzátok té­rek“, ez nem jelenthet mást, minthogy a hangsúly a mondatnak végén éppen ezen a második felén van: mindannál, amit mi emberek tehetünk, fontosabb az, amit Isten tesz: Isten hozzánk akar tér­ni! Kezdettől fogva nem azt tette-e. megtérés hogy ő hozzánk tért? Kezdettől fogva nem az-e a ezeretete 8 nem épp «z-e hűségének változhatatlan&ága, hogy nem engedte, hogy bánni is eltérítse Őt attól, hogy hozzánk térjen? így a próféta akkor, amikor a megté­résről szói, elsősorban nem reánk embj- rekre tekint, mert akkor neki is eleve elmernie a kedve attól, hogy megtérést ajánljon. Előttünk és fölöttünk elnézve, Istenre tekint, aki felénk fordul, isten a kezdője és bevégzője minden megtérés­inek. Reánk akar tekinteni. Nem elle­nünk, hanem velünk akar lenni. Mala­kiás mély ismerete szerint ez mást nem jelent, minthogy Isten meg akar áldani minket. Istennek minden áldása abban áll, hogy minket figyelemre méltat, hogy javunkat akarja és kegyelmez. S ha Ma­lakiás azt mondja, hogy Isten hozzánk akar térni, ezzel nem mond mást, mint amit az ismert áldás igéi jelenjenek* „Áldjon meg téged az Ür és őrizzen meg Tégedet. Világosítsa meg az Ür a a ő orcáját terajtad és könyörüljön tera*- tad. Fordítsa az Ür az Ő orcáját tereád és. adjon békességet néked.“ Isten úgy tér hozzánk, emberekhez, hogy az Ő orcája világot najtunk. Ügy áll a dolog a megtéréssel, mint a nap a virágokkal. Ha a nap ragyog, a virág a nap felé fordul. Ilymódou a fejecskéje egy nap­sütéses nap alatt keltétől leáMoztáig vé­gigkíséri a nap teljes útját, száznyolc­van fokos fordulatot tesz. Ez sohasem azt jelenti, hogy erre a virág képes. Ha nem ragyogna a nap, a virág veszteg állana, a kelyhe zárva, összecsukódva maradna. A nap az, amely gyöngéd erő­vel a saját futásába ég irályába magá­val vonja. Ilyen Isten világoló orcája, amelyik magához vonja tekintetünket és egész lényünket g megnyitja a lelket úgy, hogy emberfejek és eraberszívek is száznyolcvan fokos fordulást végeznek. Gerhard Tersteegesi megértette, mit gon­dolt Malakiás azon, hogy Isten mihoz- zánk tér. Ezért mondotta : „Mint a gyön­géd virág A kelyhét kitárja. S kitárt kebelével Isten napját várja: Ügy legyen én velem, A szívem kitárom, S Uram erőd várom.” W. Lüthi Népgazdaságunk fejlődése A Magyar Dolgozók Partja Központi Vezetősége országos értekezletén Gerő Ernő beszámolt az 1951. év gazdasági munkájának tanulságairól és ezek fel- használásáról az 1952. évi népgazda­sági terv sikeres teljesítése érdekében. A beszámoló elsősorban hatalmas bi­zonysága nemzetünk erejének s an­nak az összefogott, tervszerű és oda­adó munkának, amit egész nemzetünk végez jövöje érdekében. 1951-ben nép- gazdasági tervünket te'jesitettük, sőt túlteljesítettük. Gyáriparunk 103.4 szá­zalékra teljesítene 1951. évi tervét, pedig ez az esztendő már a felemelt, feszi lett termelési terv munkájában telt el. Az elmúlt évben gyáriparunk­ban a termelékenység a háború előí­téltek több, mint másfélszeresére emel­kedett. Nehéziparunk termelése 1951- Ixin elérte az 1938. évi termelés 310.9 százalékát, vagyis nehéziparunk 1951- ben, a háború előttinek jóval több, mint háromszorosát termcfitc. Ezek a kiemelt arányszámok «szá­munkra azt je’en’lk, hogy hazánk rea­l’s, és jó tervek alapján épül. Népgaz­daságunk fejlődése töretlen és egye­nese ««síik Ezek a számok »zt jelentik, hogy a szocialista gazdasági rend. és a szo­cialista építés hazánk népének, s or­szágunknak olyan felvirágzást bizto­sít, ami a kapitalista rendszerben el képzelhetőben tóit volna, Gyáraink szaporodása, üzemeink erősödése, gaiz. dóságunk tervszerűsége és a magyar munkásság és az égés-i do’gozó ma­gyar nép öntudatosodása és szakmai fejlődése azok a döntő bizonyítékok, amik népünk elhatározásait igazolják. Azt az eUuatározásí, hogy a szocia­lista építés útjára lépett. Egyházunk látásúit, és történelmi; elhatározásait is igazolják azonban ezelk a tények. Amikor ezeket most figyelembe- T essz ük, értékeljük, s «mikor ér­tük hátát adunk, akkor nemcsak mint hűséges magyar állampolgá­rok nyi'atkozanfc meg, hanem egy­ben hálát adunk Istennek, hogy * megadta egyházunknak azt a -i­A galambokról szóló mese iVöp nap után ott ült a fa tetején és mézte az épülő bárkát. Amikor elké­szült, háromszor is körülröpülte örömé­ben. Aztán felszállt magasra és elindult? hogy elvigye az örömhírt: „Jertek és örüljetek!*1 „Minden kész!“ As állatok kíváncsian hallgatták, de azután csúfolódva legyintettek: „Bárka? Szárazföldön? Micsoda bolondság! Ár­víz lesz? Ugyan, hiszen levél sem réz• dűl és napfényes, száraz az időjárás.. J* És folytatták munkájukat. A hangya nagyobb éléstárakat épített magának, a madarak fészkeiket tatarozták, a csúszó­mászók szorgalmasan túrták a földet, a kutya és macska között folytatódott a háború* De a galamb fáradhatatlanul röpült tova. Mindenüvé bezörgetett: „Holnap bezáratik az ajtóI*4 „Higyjetek! Ma még megmenekülhet­tek! Gyertek el! Minden kész!“ És voltak, akik felfigyeltek a hívásra. Hittek az üzenetnek és sietve készü­lődni kezdtek. Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény. •. A galamb felettük röpülve mutatta az Btat és ki gyorsabban, ki lassabban csií- szott, de idejében elérkeztek a bárká­hoz. A galamb még egyszer felszállt. Végig röpült azok között, akiket hiába hívott. Gondtalanul ettek, ittak, adtak, vettek, férjhez mentek, házasodtak. Senki sem figyelt rá. , A galamb sírva kiáltotta: „Óh bár megismertétek volna ezen s Wtai napon legalább a megmenekülés útját. De ti nem hisztek és ezért el­pusztultok!“ Estére bezáratott a bárka ajtaja. Sagy, sűrű cseppekben esni kezdett az eső. Hamarosan minden tele lett vízzel. Az állatok riadtan néztek körül és visszaemlékeztek a hívó szóra. Kapkod­va csomagoltak, rohantak a bárka fe­lé... de már késő volt. A bárka ajtaját kívülről bezárta Isten keze. A bentlévők hallották a kétségbeesett kiáltásokat, de nem tudtak segíteni. Hatalmas hullámok zúgása nyomta el a hangokat. Félelmes zúgásuk behatolt a bárkába. De bent biztonságban voltak azok, akik hittek. Köröskörül nem vol­tak ablakok, sehol semmi rés, ahol be­törhetett volna a pusztító vihar, az özönvíz. Csak felfelé nyílott egy ablak. Azon keresztül Isten szava hallatszott: „Én veletek vagyok! Ne féljetek1“ • Amikor megszűnt az eső az égből és élapadtak a vizek a főidről, Noé elen­gedte a galambot, hogy hírt hozzon. Üjrá ott szállt a galamb a levegőben tsz elpusztult világ felett, mint az új álét ígérete. Felfelé nézett az égre, ahol ragyogott a szivárvány, Isten kegyeimé- stak és békéjének jele. SZÁSZ EDIT, BORNEMISZA PETER Á magyar reformátorok sorában a legragyogóbb nevek egyike az övé. Egyházunk büszkén vallja magáénak a XVI. századi magyar irodalom nagy almodójat, a magyar szellem európaivá válásának egyik első megtestesítőjét. Hosszú ideig folyt a vita Bornemisza hitvallásáról, míg végül épp reformá­tus részről, Révész Imre püspök tollá­ból fakadt a döntő szó: Bornemisza Péter kétségtelenül az evangélikus hit* újítás prédikátora. Legerősebben a „Magyar Elektra14 költőjeként emlegetik. Sophokles Elek­trájának még bécsi diákkorában készí­tette el magyar iskoladrámai változa­tát. Drámaírásunk kezdete ez a mű. A klasszikus görög tragédiát keresztyén gondolatmenettel itatta át, megmutat­va benne, hogy az elkövetett hűn biz­ton elnyeri büntetését. Drámaírói te­hetségén kívül a XVI. századi magyar költészet olyan gyöngyszemével állított emléket magának a lírában, mint cso­dálatos szépségű „Cantio optima“-ja. A maga korában mint ragyogó kép­zettségű prédikátort, féleimeteehírű vi­tatkozót, a Kisalföld legeredményesebb reformátorát ismerték. A reformáció volt életének célja s szolgálatában írta, páratlan termékenységgel, mintegy nyolcezer nyomtatott oldalnyi terjedel­mű prédikációit. „Többet nem adhat egy emberi élet” — állapítja meg róla Kerecsényi Dezső, a magyar reformáció korának kiváló kutatója. Termékeny­sége valóban lenyűgöző. Szinte látjuk az igénytelen külsejű reformátort — kortárpai ilyennek írják le — amint állandó belső lázban égve dolgozik, fittyet hányva a sors szakadatlan csa­pásaira, az üldöztetésekre, meghurcol­tatásokra és bebörtönzésekre. Felesé­gét, gyermekeit pestis pusztítja el. Kö­rülötte huPáinzanak a harcok. De ot az elhivatás lángfa emészti és kergeti újabb és újabb, gyakran reménytelen- sack látszó feladatok vállalására. Kétszer szenved bebörtönzést: Kas­sán és Bécsben. Mindkétszer megszö­kik, hűségesen kitartó lutheránus hívei segítségével. Bécsi börtönének rácsát maga fűrészeli el b az ablakon at me­nekíti életét, akár egy romantikus francia regényhos. Mindig a legvesz-e- lyeaebb munkaterületet választja. Mind- untaim feltűnik a magyarországi ka­UJ ORGONÁK építését, javítását vállalja Rieger Otfő orgonagyár Budapest, XIV . Füredi utca 4t Trá 297 023. Szlezák László arany koszorús harangöntőmester Budapest^ XIII-.9 Petnehésj-u. 7& tolicizmua legerősebb fellegvárában. Nagyszombatban, hogy boréba szálljon legnagyobb, és katolikus részről egyet­len -méltó eUenfelérel, Teiegdi Mikló. nagyszombati plébánossal, későbbi nagy­préposttal, majd az esztergomi érsekség kormányzójával. Merészen küzd « n*a gyár katolikus papság fejével, Oláh Miklóssal, é* utódjával, Veraucsics An­tallal. Hiába hanyatlik hazánkban a katolicizmus, a világi erők, a császárt hatalom fegyverei mégiscsak az ő ol­dalán álinak — s még amikor az or­szágnak csaknem kilencven százaléka protestáns, akkor is csak a protestan tiztnus híveit fenyegeti elfoglalás, be­börtönzés. Fordított esetről nem szá­mol be a krónika. Bornemisza Péter protestantizmusa és humanizmusa együttesen nyilatkozik meg talán a legizgalmasabb művében, az 1578-ban kiadott „Ördögi kísér’té- sek“-ben. Páratlan képzeletvilággal fes ti mindazokat a népszokásokat cs ba honákat, melyek nagy korfordulók ide­jén hatalmukba kerítik a csapásoktól súlyosan meglátogatott tömegeket. Szá­mos olyan, még a pogányság idejéből eredő ráolvasó vers szövegét is közli velünk, amely föltétien elveszett volna az ő tudósítása nélkül. A tanulságot így vonja le: „Vedd eszedbe jámbor olvasó, hogy a bájolás hazug és gyilkos ördögi találmány. Az ördöngös bájolóh szentnek nevezik a szamarat is, ezer hazugságra tanítják a szegény bolond emberi nemzetet— A felvilágosodás fegyverével küzd a középkori babona- ság ellen! Prédikátor, költő, nyom dá-si,énekes, könyv-szerkesztő egyszemélyijén. Hiá­nyos lenne a róla adott kép, ha nem említenék meg Detrekőn, 1582-ben ki­adott „Énekek három rendben“ c. pro­testáns egyházi énekeskonyvét- Mint szerkesztő, korának legelterjedtebb éne­keit gyűjti egybe — nem egy' olyat, mely egyedül ebből ez énekeskőnyvből ismeretes. Ö maga is szerepe! az ének­szerzők között. Lírájának egyik nagyon jellemző és kedve« alkotása az „Éne- kecske gyermekek rengetésére“ című verse. Ezt a versét Balassa Jánosné, Sulyok Anna nevére szerezte. S ezzel belépünk Bornemisza életé­nek egy másik, nagyon fontos terüle­tére: hiszen tudjuk, hogy a század leg­nagyobb magyar költőjének, Balassa Bálintnak volt nevelője. Bornemisza élénk kapcsolatot tartott fönn korá­nak evangélikus vezérférfiaival, igy Ná- dasdy Tamás nádorral, szinte valameny- nyi reformátorunk támogatójával. Ül­döztetésében nem egyszer szorult a ha­talmas Balaesa-osalád védelmére. 1564 után került Zólyomba, a költő édesap­jának, Balassa Jánosnak szolgálatába. Balassa Bálint- első költői műve. az 1572-ben megjelent „Beteg lelteknek való füveB kertecske“ nyilvánvalóan magán hordja a nagy nevelő és irányí­tó szellemi ihletését. jogosságot amivel államunk mai rendje mellett döntött, s meg­adó it egyházunknak minden lehe­tőséget arra, hogy az új magyar hazában úgy helyezkedjék el, mint szocializmust építő magyar né­pünkkel egyetértő, azzal össze­forrott, s annak sikereiért állha­tatos, hittel dolgozó egyház. A gyakorlati, anyagi eredményeken túl, népünknek az az öröme is meg­van, hogy ezzel a szocialista épt.éssel, az emberek, « munkások új típusa is alakul és fejlődik. Gazda Géza, Itődcr Béla, Deák János, egész népgazdasá­gunk fejlődése szempontjából fontos kezdeményezéseket elindító egyszerű dolgozó magyar emberek meüetit szta­hanovisták, éSmunkásók, versenyző munkásbrigádok, a kötelességüket minden nap job­ban teljesítő öntnda os magyar munkások ezrei és ezrei sziliéinek minden nap, s ez népünk színvo­nalának, jólétének és emberséges fejlődésének hatalmas ténye. Egyházunk erről a tényről is úgy emlékezik miéig, minit ami részéről több, minit örvendező szolidaritás a dolgozó magyar néppel. Hitből örveu- derünk ezen Is. Az a* nj munkás, embertfpoib amely életét a többlekéri szenteli, az a gyakorlati hazdflság, ami bennük megnyilatkozik, olyan, amit az evangélium Is parancsol, s olyan, ami az erkölcsi megújoi lás jele egész nemzetünkben. Mint egyház azon vagyunk, hogy, egyházunk minden tagjával mállókká legyünk ehhez a munkában elfoglalt dolgozó magyar néphez. Jól mondta Péter János református pü-spök újévi nyiíaikozatában: „1952 a fe'emclt öt­éves terv harmadik, és döntő eszten­deje, A terv részleteivel, nagyszerű feladataival személyes kapcsolatba kell kerülnünk. Szeméiynnkkiel kell átélnünk, hogy az épülő új társadalom és a terv minden részlete szoros és kölcsönös kapcsolatban van egymás, sál.“ Ezt mi, mimt evangéliumi ke­resztyének, valljuk a magyar hazá- ban. Személyes kapcsolatban vagyunk és szemé'yes kapcsolatban akarunk lenni népünk egész munkájával. A hűséges evangélikus ember személyes kőtielesaégie az, hogy mindennapi munkájál ezzel a hit el nézze, s ebben a hitben folytassa. Legyünk méltóak a mindennapok dolgában mindannyi- an, hitbeli döntésünkhöz. Szombat esti közös imádkozásunk A jókedvűség esztendeje (Ézsaiás 61, 1—8.) Január 19. Jézus maga mondotta a názáreti zsinagógában, hogy Ézsaiás 61-be fog­lalt prófécia Benne teljesedett be. Vele kezdődött el és azóta is folyik «az Or jókedvének esztendeje», amelyben a megtört szívűek vigasztalást, a bűn­nek és halálnak foglyai szabadulást és a gyászolók örömöt nyerhetnek. Ott, ahol egy szív bizalomra gyullad Jézus iránt, ott távozik minden gyász, szomorúság, csüggedés, fél:1.m és a «jókedvűség ideje» következik be. A jókedvűség alapja pedig az, hogy Jézus halálával eleget tett bűneinkért, megbékéltette Istent velünk és megszerezte üdvösségünket. A «jókedvűség ideje» elkövetkezett-e már az életünkben? Vagy még mindig a a szomorúság idejét» éljük? VALLJUK MEG, hogy sokszor fogvatart bennünket «a szomorúság lelke»«-ADJUNK HALÁT, hogy Jézus Krisztus eljövetelével elkezdődött a «jó­kedvűség esztendeje», és hogy a mi életünkben is Általa elkez­dődi: c tik. KONYÖBÖGJÜNK, hogy egyházunk a cjóikedvfiek egyháza» legyen, püspökeink, lelkészeink a «jókedvűség evangéliumát» hirdessék, és hogy magyar népünk életében ne károgó hollók, hanem Jézus5 Krisztus jó hírének hirdetői és élői legyünk. K . Z­B1B L IA ‘ 0 LVA S Ö Január 20. Vasárnap: Vízkereszt nlán második, Józs. 22:31., Csel. 27:25., Jer. 31:31—34., Mk. 5:1—20, Krisztusban új szövetséget kötött Isten. Űj szív, új lélak, új élet — e« az új szövetség. Benne Isten a mi Istenünk, mi pedig népe vagyunk. Bűneinket megbocsátja, közösségébe von és meggyógyítja lelkünk betegségeit. Január 21. Hétfő. Zak. 2:5., Csel. 18:10., És. 61:10—11., Mk. 5:21— 34. Örvendezzünk, mert Isten dicsősége bennünk Is megterem Jézus Krisz­tus által. Örök üdvösség és igaz, szent élet a gyümölcse ennek. Ezért aztán védi életünket és meggyógyítja testünk betegségeit. Január 22. Kedd. És. 18:8., Jn, 19:30., II. Móz. 20:1—17., Mk. 5:35—43. Jézus Krisztus elvégezte, amit a törvény követelt. Benne megjelent Isten végtelen irgalmassága. Ezért uralkodik a halál felelt is. Január 23. Szerda. Zsolt. 82:8., Jel. 11:15., Mt. 19:3—9., Mk. 6:1—«. Saját «épe nem fogadta ugyan be, mégis Jézusé a teljes hatalom égen és földön. Uralkodik a hétköznapokban is: ezért véd' l.nezi otthonod, családod boldogságát. Higyj Benne ma, — és egykor látod is majd. Január 24. Csütörtök. Zsolt. 25:20., Mt, 10:28., Mt. 5:17—26., Mk. 6:7—13. A törvény békétlenséget, haragot, szeretetlcnséget hozott, ha mást követelt is. Ezzel megölte testünket, lelkünket. Krisztus azonban be­töltötte a törvényt, megőriz a kárhozattól és szeretetszolgálatra küld az emberek közé, a világba. Január 25. Péntek. Es. 62:2., Jel. 3:5.. Jn. 1:15—18., Mk. 6:14—29. Krisztus szüntelenül ontja ránk bőséges kegyelmét, amikor evangéliu­mában megmutatja az igazi Istent és valóságos szeretelét. Hrrődcs hiába küzdött az új élet ellen: Isten népének megigaz'Hsa és dicsősége nyilvánvaló Krisztusban. Hidd ezt, hiszen a to neved is felírta az Élet könyvébe! Január 26. Szombat, És. 6:3., Mt. 24:14., Zsid 12:18—».. II. Kir. 5:1—19; Mk. 6:30—44, Krisztus csupa öröm, szeretet, békesség, bünbocsánat és szentség. Ugyanakkor táplálója és gyógyítója testünknek. Mindez szerte harsog az evangéliumban. Kiáltsuk hát hittel: szent, szent, szent vagy Istenem! Zay László MEGJELENT DEZSÉRY LÁSZLÓ: , KRISZTUS AZ AJTÓ“ A szép kiállítású könyv 4.— forint egyidejű beküldésével már most megrendelhető. Csekkszámla 220.278. A magyarországi Evangélikus Egyetemes Egy­ház Sajtóosztálya, Budapest, VIII., Üllői-út 24. I

Next

/
Thumbnails
Contents