Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-06-17 / 24. szám

Nemzeti kultúránk Dibelius német püspök: „Lelkigondozói szolgálatunk ma abban áll, bogy a szószékről minden egyes emberben felébresszük a békeakaratot“ A német egyházi élet vezetői és lel­kipásztorai közül igen sokan vettek részt a népszavazásban. A Német De­mokratikus Köztársaságban sok protes­táns egyházközség a lelkipásztor veze­tésével vonult fel a szavazóhelyiségbe és adta le szavazatát az újraíelíegy- verzés ellen és a még ez évben megkö­tendő békeszerződés mellett. Sok he­lyen a korar.eggeli órákra tették át az istentisztelet idejét, hogy a szavazás megkezdésekor az egyházközség tag­jai testületileg mehessenek szavazni, így Langefeldben Beendorf lelkész pré­dikációjában hívta fel a gyülekezet fi­gyelmét a békeharc jelentőségére, utána pedig együttesen mentek a szavazásra. Rottmersleben'oen Paserwald lekipász- tor kora reggeli békebeszéde után szin­tén együttesen, ünnepélyesen szavazott igennel az egyházközség minden tagja. A schwarzenberni lelkipásztorok fel­hívással fordultak a Német Evangé­liumi Egyháztanácshoz, kérve hogy ér­vényesítse minden befolyását a béke- szerződés azonnali megkötése és a né­met nép egységének helyreállítása ér­dekében. De Nyugat-Némeíországban is szá­mos lelkész nyilatkozott határozottan a béke mellett és a háború ellen. Dibe­lius püspök, az Országos Egyház el­nöke Dcssauban beszédet mondott, amelyben kijelentette: ..Minthogy ke­resztyének vagyunk, békét akarunk a béke kedvéért. A szeretet pártján va­gyunk, tiszteljük az embert és ezért csak a béka ügye mellet állhatunk. Lelkigondozói szolgálatunk ma abban áll, hogy a szószékről'minden egyes emberben felébresszük a békeakaratot.” Martin Niemöller is nyilatkozott a népszavazással kapcsolatban. „A bonni kormány — mondotta — propaganda­hadjáratnak akarta minősíteni a nép­szavazást, holott az életbevágóan fon­tos ügy minden békét akaró ember számára.” BARTH KAROLY A BÉKE ÉRDEKÉBEN A népszavazás alkalmából a haladó német lapok s az Action nevű francia világlap is első oldalon, feltűnő sze­déssel hozzák Barth Károlynak, a nagy svájci teológusnak s’ábbi nyilatkozatát a béke megvédése érdekében: „Tudtommal a Szovjetunió eddig még senkihez sem intézett ultirra­Fzeket Jézus a tanítványainak mondja. Azoknak, akikkel ugyanaz történt, mint az eladósodott szolgával. Ennek irtózatos adóssága volt; ezrek sem tudták volna kifizetni. És akkor, amikor annyira volt a dolog, hogy el­árverezik családját, mindenét, — el­képesztő dolog történt: az Úr meg­szánta a szolgát és minden adósságát elengedte. Ez történt a tanítványokkal is. Naponként újra ez történik velük. S itt arról beszél Jézus, hogy annak, ami velük, az utolsókkal történt és folyton történik az Irgalmas színe előtt, — odakint az életükben meg kell látszani. Nem lehel, hogy Jézus követője olyan legyen, mint a példá­zatbeli szolga volt odakint. Nem lehet, hogy bent kétrét-görnyedt szegény bű­nösként térdel, — odakint pedig nagy­hangú, mindenki felett ítélkező, gő­gösen trónoló bíró legyen. Nem lehet, hogy az Irgalom előtt boldogan higgye a hihetetlent: neki, a legutolsónak nem kell elkárhoznia, — odakint pedig az Utolsó Nap szavait mondja ki ember­társai fölött: «te üdvözölsz», «te cl- kárhozol», «te nem vagy közénkvaló». Aki igazán volt az Irgalom előtt, az tudja, mit jelent irgalmasnak lenni, ö nem személyválogató, nem mondd le a legutolsóról sem, az ellenségeiért is imádkozott, mindig csak adott és adott. Nem nézte a mértéket: mennyi A köteles szeretet, figyelem, törődés. tumot. Nincs semmi bizonyíték ar­ra, hogy a Szovjetunió háborút akarna, ellenben, számtalan komoly jel mutat az ellenkezőjére. Vannak más eszközök is, amelyekkel a je­lenlegi nézeteltéréseket el lehet in­tézni. A lehetőségek egyáltalán nem merültek ki, mint 1938-ban. Nyugaton senkinek sincs joga egyedül a háború lehetőségén gon­dolkodni, még kevésbbé a háború­ban hinni. Mert, ha így cselekszik, a Szovjetunióval szemben azt a magatartást tanúsítja, amit annak­idején Hitlerrel szemben kellett volna tanúsítania. Napjainkban ok­vetlenül szükség van arra, hogy a hidegvérű emberek minden ország­ban határozottan ellene álljanak minden szovjetellenes és kommu­nistaellenes hadjáratnak, mégha ezt a hadjáratot egyelőre csak szavak­kal vezetik is. Van azonban valami, amit a Szovjetunió elleni nyílt ki­hívásnak lehet nevezni és ez: Nyugat-Németország újrafelfegy- verzése. Ez a felfegyverzés fel­robbanthatja a puskaporos hordót. A Nyugatnak, de különösen Nyu- gat-Németországnak semmi oka sincs arra, hogy ilyen kockázatot vállaljon magára.” Az anha'ti tartományi egyház nagy­gyűlése határozatilag foglalt állást Né­metország újra felfegyverzése ellen és békeszerződés azonnali megkötése mel­lett. A tartományi egyház az, országos egyházhoz és az Egyházak Világfaná- csához fordul, hogy tegyenek meg min­dent a fenyegetett béke megvédelme- zésére. A jfőt tin géni teológia hallgatói és 16 professzora kiáltványt edott ki az or­szág újrafelfegyverzése ellen. ,.Az Adenauer kormány — mondja a kiált­vány — meg akarja tiltani, hogy nemet mondjunk Németország újrafelfegyver- z ésével szemben. Agyútölteléknek akar­ja eladni a német munkásságot, gyilkos fegyverekre akarja elpocsékolni az adó­kat. M'i németek nc-met mondunk e hazaárulás ellen, a testvérháború e'len. Nem mi vagyunk az állam ellenségei, hanem azok, akik nem akarják meghal­lani népünk szavát. Ez nem pártkérdés, hanem élet-halál kérdés. Ha néDÜnk el­némítani engedi magát, akkor hallgatá­sunk újra tömegsírokat és gázkamrá­kat fog eredményezni. Ma kell dönte­nünk! Mi már döntöttünk, döntsenek velünk!” segítés, — hanem mérték nélkül, bő­ségesen szeretett, törődött, segített, megbocsátott. Aki igazán volt az Irgalom előtt, abba beleáradt ebből valami. Nem lesz neki külön programmja ez, ha­nem a hitének természetes gyümölcse lesz. Hétköznapi életükben is meglát­szik, hogy ők az irgalmas Atyának fiai és nem egy kegyetlen, bűnökben vájkáló, folyton csak ítélkező, önző Atyának gyermekei. Jézus tehát többet kíván követőitől, tanítványaitól, a keresztyénektől, mint más embertől. És ha nincs különbség, akkor hazugság az egész. Jézus Krisz­tus azért kívánhat más életet övéitől, mert Ömaga hajlandó ehhez adni az erőt. Nemsokára megszólalnak a haran­gok. Az irgalmas Jézus..hívogatja ösz- sze a bűnösök gyülekezetét. Szeretnék igazán színe előtt lenni! S a hétköz­napok lázas ütemében is igazán keresztyén módon élni! IMÁDSÁG: Add, Uram, hogy ma úgy tudjak beülni a templomodba, hogy nem kritizálok sem későnjövöt, sem papot, sem más-hajviseletűeket. Áldd meg számomra az Igét, hogy irgalmasságod irgalmasságot teremt­sen bennem. És hadd legyen igazabb a hétfőm, meg a péntekem isi Ámen. Görög Tibor. kiítúrforradalmunk' szép útját jelzik azok a kultúresemények, amelyek ha­tárainkon túl és határainkon belül szer­te az országban és a fővárosban a dol­gozók százezreinek érdeklődését von­ják magukra. CSEHSZLOVÁKIÁBAN ZENEI FESZTIVÁL keretében mutatkozott be május 27-én a magyar állami népi együttes. Prága után tíz város dolgozói fogadták őszinte szeretettel a magyar együttest. Tizen­négy nap alatt mintegy százezer em­ber gyönyörködött a magyar együttes művészetében. A vendéglátó csehszlo­vák nép szívét már abban a percben megnyerte együttesünk, amikor az énekkar elénekelte a Himnuszát cseh, illetve szlovák nyelven. Minden előadás újabb bizonysága és záloga volt a csehszlovák és magyar nép barátságá­nak, szeretetének és 6orsközösségének. BUDAPEST dolgozói június ll-től I7-ig a városi- üzemi Kuitúrcsoportok Fesztiválja ke­retében az ország legjobb együttesei­nek művészetében gyönyörködhetnek. Csaknem ötezer csoport — köztük mintegy kétezer új együttes — nyolc­vanezer körüli létszámmal kapcsolódott be az országos kultúrversenynek ebbe a második szakaszába. A falusi kultúr- verseny uátn most e városi-üzemi kul- túrcsoportok művészete hirdeti, hogy hazánk mai kulturális célkitűzése a költő gyönyörű jövendö’ésé: „a szel­lem napvilága ragyog minden ház ab­lakán”, hogy „ma a munka és a kultúra összekerült, ma dolgozni és művelődni egyet jelent”. (Révai). A falusi művé­Az egyház történetében az evan- • gélium hirdetése a legfőbb mér­ték. Az tartozik bele az emberiség tör­ténetéből, aminek közvetlenül, vagy közvetve kapcsolata van az evangé­liummal. A Türelmi Rendelet megjelenésétől, 1781-től hat év alatt Magyarországon az evangélikusok 218 helyen kaptak engedélyt vallásgyakorlatra, a refor­mátusok 168 helyen. A vallásgyakor'at engedélyezése pedig akkor azt jelen­tette, hogy — a régi jogú helyeken telül — ennyi helyen szabad evangé­likus, illetve református templomot építeni, abban istentiszteletre gyüle­kezni, lelkészt, tanítót tartani. Erről való emlékezésünkben már jelentékte­len, hogy a legtöbb hely „magán"-vai- lásgyakoriatra kapott engedélyt, nem „nyiívános”-ra és oratórium-rőt, vagyis imaházról szóltak a rendeletek, nem templomról. Az a jelentős, hogy ennyi helyen gyülekezhettek össze az evan­gélikusok, illetve a reformátusok isten- tiszteletre, telkész-hirdette ige hallgatá­sára és úrvacsorára, olyan helyeken, ahol ei az aríikuláris templomok kor­szakában tilos volt, és nemcsak tiltva volt, hanem valóban lehetetlen is. De e számokkal még nem mértük le teljesen a Türelmi Rendelet jelen­tőségét, még az evangélium hirdetésé­nek a mértéke szerint sem. A Türelmi Rendelet előtt tilos volt a protestáns lelkészeknek kijárni szolgálatra a nyil­vános vallásgyakorlattal bíró helyről. Most már szabad volt ki jármok a fi- liákba, legalább is ez volt az ural­kodó szándéké. Hogy pedig vita se le­gyen a telő], hová. mely helységbe jár­hatnak ki szolgáltra a lelkészek, meg­állapították, melyek a filiák (leánygyü­lekezetek). Már 1784 végéig 586 evan­gélikus és 162 református fáu csatol­tatok — a világi hatóságok elimerésé- vel — valamely gyülekezethez. így hát, együttszámítva azokat a helyeket, amelyek jogot kaptak val­lásgyakorlatra és azokat, amelye­ket elismertek filiául, hat év alatt jóval többel, mint ezerrel emelke­dett azoknak a helyeknek a száma, amelyeken protestáns lelkészek igehirdető szolgálatot végezhettek. 1782-ben megjelent egy „Magyar öröm” című röpirat II. József magasz- taiására. szeti csoportok bemutatkozása híradás volt az új faluról, arról az új éleiről, emely kibontakozik a falun, a munkás- osztály segítségével. A városi-üzemi kuitúrcsoportok bemutatói hasonlókép­pen a város, a gyár, az üzem dolgozó népének megváltozott, szabad életét mutatja, melyben beésület és dicsőség ügyévé lett a munka és erkölcsi fel­adat a tanulás, az új ország és új kultúra építése. A magával ragadó magyar népi táncok mellett műsoron vannak a baráti népek népi táncai is. Ez a fesztivál nemcsak a magyar népi kifejező erő, .hanem a szomszéd népek­kel való megértés és barátság meg­nyilatkozásának is ünnepi alkalma. LEGNAGYOBB NEMZETI DRÁMÁN­KAT, A BANK BÁNT jáÍ6za felújításban a Nemezti Színház. Ez az első igazi és azóta is legnagyobb magyar dráma mostani felújításában soha nem tapasztalt erővel tolmácsol­ja a kecskeméti takácsmesíer fiának: Katona Józsefnek, erős és zengő hang­ját, aki már a reformkor indulásakor előre látja és népe előtt is tisztázni akarja a problémát: forradalmi harc az idegen elnyomók ellen, vagy „fontolva haladás” a nemzet ellenségeivel együtt. Bár leginkább Peturral érez együtt, mégis Petur vonzó, erőteljes a'akjja Katona mondanivalójáról nem tudja meggyőzni a nézőt. A helyes utat né­ző és nemzet számára Bánk bán, a dráma főhőse példázza. G a király sze­mélye, a királyi hatalomhoz való hű­ség 'elképe. aki nem tudja elválasztani gondolkodásában . az Árpád véréből való magyar k'ráivt és fe'eségét, az idegen kirá'ynőt. Bánk bánban mélyen és merészen feltárja az elientmondáso­2 De a Türelmi Rendeletnek nemcsak • közvetlenül az evangélium temp­lombeli és gyülekezetheti hirdetésének a történetében van korszaknyitó jelen­tősége, hanem máskülönben is megvan a fontossága. Általában kiszabadította az ország nem-katolikus lakosságát a rávert béklyókból, legalább is alacsonyabb­ra helyezett előtte sok korlátot. Ennek folytán az evangélikusok is eljuthattak most már közhiva­talra, polgárjogot szerezhettek el addig tilrlmas városokban, több le­hetőséget kaptak gyermekeik ne­velésére. Az egyház igazgatásában is szabadabbak lettek. És még ezzel sem mondottunk meg mindent. A Türelmi Rendelet ugyanis nemcsak gyümölcse volt egy új egy­házpolitikai gondolkodásnak, hanem kezdete is egy új egyházpolitikai magatartásnak. II. József egymásután tette félre az útból még azokat a korlátokat is, amelyeket a Türelmi Ren­deletben maga állított a vallás gyakor­lása elé. 1783-ban megengedte, hogy a protestáns lelkészek „minden korláto­zás nélkül” felkereshessék a libákban a híveket. 1785-ben az uralkodói aka­ratot szabotáló felső hatóságok kezé­ből a vármegyékbe helyezte a temp- lomépífés engedélyezésének a jogát. 1786-ban megengedte torony építését, 1788-ban azt is, hogy a templomnak utcára nyíló ajtaja legyen. Időközben rendelkezett, hogy az 1781-ben meg­kívánt lélekszám híja ne legyen aka­dálya a vallásgyakorlat engedélyezé­sének. és ne utasítsák el a hatóságok egy gyülekezet kérését, ha van is a közelben. templomos hely. Ezek a későbbi enyhítések is mu­tatják, hogy a Türelmi Rendelet mögött egy határozott uralkodói akarat 'állott: egy vallásilag türel­mes király türelmetlensége a türel­metlenség politikáját folytató bü­rokraták elfen. A Türelmi Rende­letnek tehát az biztosította korszak- alkotó jelentőségét, hogy valóban fordított egyet az élet szekerének rúdján. Érdemes összehasonlítani vele az 1948. évi XX. törvénycikket. Ez a szavaiban nagyobb jelentőségű volna, de az egy­ház történetében nem nyitott új kor­szakot. kat.Afegrohanja Bánk bánt a ház« sorsa feletti aggodalom és a szerelmes férfi aggódása asszonyáért; családi boldogságáért. De ez még kevés ahhoz, hogy odaálljon a lázadók élére Petur mellé: „Mivel, hogy zendülésbe nem fog-e kiömleni az ártatlanok — fele­barátainknak vére is?” Múltja, hiva­tala, tiszte, élet,'elfogása mind ellene szót annak, hogy „pártütő” legyen. Ingadozásai, visszahökőtései a mult- század eleji nemesi magatartás jegyeit viselik magukon: „itten Melinda, ottan a haza”. Végül mégis rádöbben arra, hogy a haza ügyét ugyanazok az erők veszélyeztetik, melyek családi boldog­ságát dúlták fel, a nemzeti és az egyéni becsület megtiprásának ugyan­azok az okozói, az idegen elnyomók. Nem az a konfliktusa, hogy összeütkö­zik benne a hazafi és a szerelmes. Bánk akkor válik igazi cselekvő hősié, amikor találkozik benne a hazafi és a szerelmes, amikor felismeri, hogy a haza ügye és a maga boldogsága egy és a két ügy ellenségei is egyek. így emelkedik fölébe Peturnak, mert a ma­ga sére’moiben az egész nemzet sérel­meit fogja egybe,, meglátja a népet, meghallja és magához öleli Tiborcof. Tiborc szavai ad iák meg a döntő lö­kést. Tiborc a nép, Tiboréban a népet •öleli magához, Tiborc szavában a nép szavára figyel. Másfél század távlatából ezért mai Katona hangja és ezért "időszerű a Nemzeti Színház felújításában ez a dráma, melynek mindanivalóját esté­ről-estére szomiasán issza magába a Nemezti Színház úi közönsége, dol­gozó népünk. Estéről-estére végzi fel­adatát újra a darab: mélyíti dolgozó népünk hazaszeretetét. B. O A Türelmi Rendelet ugyan új kor­szakot nyitott, azonban mégsem volt mindenható. Nem volt hatalma a szerzője felett. II. József maga sem tudott kiszabadulni abból a gondolko­dásból, hogy a római katolikus vallást legalább is az elsőbbség megilleti, ha nem is ez egyeduralkodás. A A Türelmi Rendelet — emberileg nézve — a legjobbkor látott nap­világot. A felvilágosodás már hatolt annyira, hogy II. József ki tudla cse­rélni hivatalnokait olyanokkal, akik elő­mozdították a türelmes valláspolitika végrehajtását, de nem hatott még annyira, hogy közömbösítette volna az cvangélikusságban a vágyat a prédi­kátor, a gyülekezet, a templom után. Még nem „józanodíak ki” az evangé­likusok abból a buzgóságból, amelyet hűséges papjaik, szüleik, istenes köny­veik szítottak bennük. Még hatott köztük a hazai pietizmus. Még romlat­lan volt bennük az a tanítás, hogy Isten akaratát az üdvösségükről egye­dül a Szentírásból lehet megismernünk. Hogy a Türelmi Rendelet még jókor jött, ezt legmeggyőzőbben az 1791-i pesti evangélikus zsinat történetéből láthatjuk. Ezen a presbiterek ..köteles­ségéről szóló kánon-tárgyalásánál igen heves, szinte, durva vita folyt arról, hogy kötelesek-e a presbiterek az is­tentiszteletet látogatni. E vita közben Radvánsaky Ferenc, a tiszai egyház- kerület felügyelője méltán mondta: fejtse meg a zsinat; mi a legelső a val­lásban, nem a nyilvános isientisztelet látogatása-e? Mi célból van hazánkban e szabadságunk? Miért épült annyi templom? Azért, hogy üresen marad­janak? Hogy ezt kérdezni kel'ett, eléggé mutatja, mennyire nem fért össze a felvilágosodás emberhol- dogításával és racionalista „vallásával” a templom és a bib'iabeli kinyilatkozta­tás szeretető. Az az „új” szellem, amely vita tárgyává tette még a pres­biterek istentiszteletre járását is, 1 már nem tudott volna örülni, nem tudott volna á'dozni, nem tudott volna temp­lomot építeni, nem ' tudott vo’oa ' papot hívni, úgy, ahogyan ezd még megtette az ©«vház népe a Türelmi Rendelet év­tizedében és azután • is mmd addig, amíg élni tudott az egyház Urának az ajándékával. Sölyoat Jenff Készülj az Ige hallgatására Szentháromság utáni 4. vasárnap: Lukács 6:36—42. Az Egyház förféneféből Ä Türelmi Rendelet jelentősége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents