Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-06-10 / 23. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ IMÁDSÁG a kegyelem talaján való növekedésért Ef. 1, 19-22/a. Az evangélium európai patraszállásának színhelye Pál harmadik kérése Istenhez az, •hogy az efezusiak világos szemmel láthassák meg: „mi az Ö hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az ö hatalma erejének ama munkája szerint.” Ennek a mondatnak a szerkezetén is lehet érezni, hogy Pál keresi a kifejezéseket és alig-aüg találja meg, amikor meg akarja mondani, milyen mindentíelülmúló a dicsőség Atyjának hatalma, milyen szerfelett nagy az ö ereje és milyen határtalanul hatékony ez a hatalmas erő. Emberi szóval ezt el sem_ lehet mondani! Pál Isten d namit- erejéröl beszél! Mintha csak ezt mondaná az efezusiaknak: ti nem látjátok valójában, hogy milyen hatalmas ereje van a dicsőség Atyjának! Jobban rá kell erre nyitnotok a szemeteket! Pál az Isten hatalmas ereje hatékonyságának a szemléltetésére elmondja, hogy mit tett Isten Jézussal. Isten Jézust dinamit-erejével kihozta a*ha!á!ból, aztán odaültette a jobbjára és mindeneket^ a lábai alá vetett. Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy milyen hatalmas Isten ereje?! Az ördög mindig azon mesterkedik, hogy az ember minél kisebbnek lássa a dicsőség Atyját. Csak amolyan „istenkének”, aki legfeljebb csak „valamivel” képes többre és csak „valamivel” erősebb, mint az ember. Akitől éppen emiatt csak mérsékelt eredményeket lehet várni. Sajnos, sokszor fel is ölünk a Sátánnak! Ezért van aztán az, hogy sok nehéz bűnöket hordozó lélek nem megy Hozzá megoldásért, mert „ilyen nagy bűnöket úgy sem tud elvenni”. Inkább beletörődik abba, hogy „ő marad olyan, amilyen”. Sok lélek nem látja Istennek mindennél hatalmasabb erejét és így elfelejti, hogy nincsen olyan mélység, amelyből Isten ne tudna kiemelni és nincsen olyan Istentől való távolság, amelyből ne tudna hazahozni. Hány hitrejutott, majd a régi életba ismét visszahul'ott lélek nem mert mindent újrakezdeni, mert elfelejtette, hogy milyen hatalmas erővel dolgozik az Isten. Nehéz helyzetekben való reménytelenségeink, megoldatlannak látszó problémáink előtt való megtorpanásaink, akadályok előtt való meghátrálásaink, csüggedések, megkeseredések, nem arról beszélnek-e, hogy, mi egy olyan Istennel számolunk csak, akinek ereje nem végtelen és hatalma éppen item mindenekfe'.ett váló! Pedig csak • feltámasztott és a dicsőség trónjára ülA MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG Moody Dwight, a nagy evangélizá- tor már másfél évtizede munkálkodott az Ür szolgálatában, mielőtt megteljesedett volna a Szentlélek erejével. Sokan hitre jutottak, a bizonyságtételre, de Moody érezte bensejében, hogy az Ür sokkal jobban felhasználhatná munkájában, ha teljesen a Lélek uralma alatt állana. Az összejövetelein szinte a leghűségesebb részvevők Cook néni és Snow asszony voltak. Mindig ott ültek az első sorban. Moody látta, hogy végig- imádkozták az egész prédikációt. — Köszönöm, hogy imádkoztak ennek a nagy tömegnek a megtéréséért, — mondta nekik az összejövetel után. — Mi önért könyörögtünk, mert önnek van szüksége a Szentlélek erejére. — Eddig azt gondoltam, — mondta Mioody később erről a beszélgetésről —, hogy nekem volt elég erőm, hiszen az én összejöveteleim voltak a legnépesebbek Chikagóban. Azonban ennek a két hívő nőnek az állhatatos imádkozása önvizsgálatra késztetett. Próbáltam őket beszélgetésre bírni. Nem sokat mondtak, de imádkozni tudlak. Szinte kiöntötték a szívüket Isten elé és úgy könyörögtek, hogy az Ür töltsön be engem Szendéikének erejével. Nagy szomjúság támadt bennem. Sírva fakadtam és úgy zokogtam, mint soha azelőtt. Szomjúságom egyre égetőbb lett. Ügy éreztem, hogy nem tudok tovább élni, ha nem nyerem el a Lélek erejét. Isten meg is hallgatta az imádságot. 1873-ban történt, közvetlenül a harmadik európai evangélizációs út előtt. Maga Moody a következőket mondja a nagy eseményről: — New Yorkban történt. Olyan csodálatos nap volt, hogy szavakkal nem is tudom kifejezni. Ritkán is beszélek róla, mert sokkal szenteBb dolog, semmint elmondani lehessen. Pálnak is volt olyan tapasztalata, amiről 14 évig nem beszélt. Csak azt tudom mondani, hogy Isten megmutatta magát nekem és a szerete- tének erejét olyan hatalmasnak éreztem, hogy azt kellett kérnem, tartsa vissza drága kezének áldását, mert nem tudom elviselni... A prédikációim külsőleg nem «okát változtak. Ü j igazságokat nem hirdettem. Mégis valami egészen újat nyertem. Eltöltött a Lélek ereje és a megtörök száma rohamosan.emelt' tetett Krisztusra kellene néznünk; hogy meglássuk, milyen hatalmasan tud cselekedni az Ür! Bűnök terhe alatt nyögő, visszaesett, megkeseredett, megrekedt, csüggedi keresztyének, higyjétek: E.ől- te, aki így cselekedett Jézussal, nincsen semmi lehetetlen. Felfoghatatlan nagy ajándék, hogy Isten hatalmas erejével rajtunk vagy helyesebben: bennünk akar munkálkodni, akik hiszünk. Ez azt jelenti, hogy Isten dinamit-erejének a működési szín:ere a hívő emberek szíve. Isten hatalmas ereje belénk hat és ott fejti ki minden „energiáját”. El sem tudjuk igazában képzelni, hogy ez miiyen nagy- horderejű dolog! Isten azt a hatalmas erőt, amellyel Jézust feltámasztotta és jobbjára ültette, nem arra használja most fel, hogy új világokat és új csillagokat teremtsen, hanem arra, hogy rajtunk munkálkodjon és egyre jobban kiábrázolja bennünk az Ö Fiának arcát. Ezért van lehetősége a megújulásnak, a megszentelődésnek! A Jézus Krisztusban élő ember szivében ma is ott munkálkodik Isten hatalmas erejének minden energiája. — De milyen borzasztó dolog az, hogy egy ilyen erőnek az emberi szív ellene tud állni! Ellent tud mondani annak az erőnek, amely elég volt arra, hogy Jézus Krisztust kiragadja a halál markaiból és mindeneket lába alá vessen! Micsoda kőkemény tud lenni az emberi szív! Nem a tied-e ez a kőkemény szív? Engeded-e, hogy hatékonyan munkálkodhasson benned Isten, az Ö hatalmas erejének energiájával? De azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor az apostol, Jézus Krisztus fel- támasztásáról és megdicsőítéséről beszél, akkor ezt nemcsak azért teszi, hogy Isten hatalmas erejét megmutathassa, hanem egyben ezzel a mértékét is megmondja annak, amit Isten a hívőkkel is akar tenni. T. i. nemcsak Jézus Krisztust hozta ki a halálból és dicsőítette meg, hanem ugyanezt akarja tenni azokkal is, akit az Ö megdicsőített Fiában hisznek. Ugyanígy fel fogja őket támasztani és éppen így meg fogja őket dicsőíteni! Krisztus dicsősége által meg van adva a mód és az út arra, hogy a Benne hívők hasonló dicsőségben részesülhessenek. De hadd ragyogjon ennek a dicsőségnek egyrésze már most rajtunk! Ennek van lehetősége! Hiszen az Isten hatalmas ereje bennünk dolgozik! Káldy Zoltán kedett. Ha az egész világot kínálnák is, nem kívánnék visszajutni abba a lelki állapotba, amelyben a Lélek teljességének elnyerése előtt voltam. MEGTALÁLTAM AZ IGAZSÁGOT! A pogányok közötti misszió különösen gazdag a Szentlélek csodálatos erőinek a megmutatkozásában. Az alábbi eset Indiában, a santai-misszlóban történt 1870 körül. Egy negyven év körüli bennszülött látogatóban volt a missziói állomástól hat mérföldre lévő faluban. Éjféltájban álmában egy ember jelent meg neki, aki így szólt: „Kelj te!, menj ki a falun kívül arra a helyre, amelyet mutatok neked; ott találsz valamit, amit el kell vinned a misszionáriusokhoz, akik meg fogják magyarázni. Ezáltal megnyered az életet és másoknak is életet viszel.” Az álmot elmondja barátainak és ott ül az éjtszakában négy hosszú órán át. Ekkor egy kis papírdarabot pillant meg, aminek az egyik oldalán írás áll. Elviszi a misszionáriusokhoz. Santal-nyelvű költemény van rajta, mely arra inti a bűnösöket, hogy térjenek meg Jézus Krisztushoz. A misszionárius, Skrefsrud Lars, előveszi a Bibliát és elolvassa belőle Kor- néliusz történetét. Miközben az Igét hallgatja, a Szentlélek kiárad a bennszülöttre: „Megtaláltam az igazságot!” —- kiáltja boldogan, Skrefsrud behívja a szobájába, letérdel és vele együtt imádkozik. Utána arra kéri a bennszülöttet, hogy ö.is öntse ki a szívét. Az ember beismerte és bevallotta minden bűnét. Az evangé’ium vigasztalásával, békességben tért haza. Három-négy nap múlva már azzal a hírrel jött, hogy a falu- jabeliek mind keresztyének szeretnének lenni. Skrefsrud csodálkozva kérdi, hogy lehet az, hiszen a misszionáriusok még nem prédikáltak abban a faluban. „De én beszéltem nekik!” — mondja boldogan a bennszülött. Házról-házra járt és nem volt addig nyugta, amíg mindenki nem hallotta az üdvösség igéjét. Ez az ember egy hónap alatt öt falut vezetett Krisztushoz. Volt olyan nap, amelyen 85 új megtérőt kereszteltek meg. Lehetne mé£ sokáig folytatná a sort. Hiszen a pünkösdi szél még mindig zúg, a pünkösdi Lélek még mindig munkálkodik. Közöttünk is. Kívánd nagyon! Engedj néki! Tapasztalni fogod az erejét. B Csepregi Béla „Egyház, törődj velem... 1" Az egyetemes egyház székházának ebédlőjében hatalmas aszlal körül üllek jóegynéhányan. Mindenki előtt egy-egy illatos szájú gyöngyvirág s egy-egy bibliai ige papírra vetve. Az aszlal körül az a 16 hallgató, akik befejezlék 4 hónapi munka után tanulmányaikat. Szép, fénylőhajú ősz asszonyi fej váltakozott fiatalokéval, életei megjárt s átélt férfiaké váltakozott fiatalemberé vei, szóval húszévestől hatvanig ültek egymás mellett Jézus Krisztus szerelmesei, közöttük szerény természetességgel két házaspár is. Az asztal másik oldalán dr. Refjk Iván és Túróczy Zol- /ón, az egyetemes egyház elnöksége, Kemény Lajos esperes, Mády Zoltán dr, kér, felügyelő és Danhauser László lelkész, a tanfolyam előadói Groá Gyula, Olt Vilmos, Benczúr László és dr- Gyimessy Károly, a misszió barátai. Dr. Reök Iván felügyelő imádsága és a szolgálat hűségéről szóló köszöntője után Olt Vilmos, a tanfolyam vezetője, elmondotta, hogy erre a tanfolyamra nehéz feltételek melleit vettek fel csak hallgatókat. Csak olyanokat, akik a hit ben éretlek, akik a misszió szolgálatra elhivalást nyerlek és pedig nemcsak általánosságban, hanem a szolgálat területének egy bizonyos részére, legyen az a szolgálat az iszákosok, vagy szektások, elesetlek vagy vakok, gyermekek vagy spiritiszták között. Heti 6 órában tanullak keresztyén hittant, lelki- gondozástant, bibliai földrajzt s valamennyien részt vetlek egy-egy szeminárium munkájában. AZ ŰJ EGYHÁZI MUNKÁSOK valamennyien felellek a záróünnepségen, noha az! megelőzően már vizsgát tet'ek az előadók előtt, még pedig minden tárgyból 30 percig tartót. Túróczy Zoltán püspök külön is tett fel kérdéseket s mind komoly tudásról teltek bizonyságot. Az ünnepség a püspök irásmagyarázalával ért véget. A tanfolyam hallgatói iközül elbeszélgettem U. Erzsébettel, egy igen nagy míivellségű asszonylcstvéríinkkel. Pár perc alatt meg tudtam, hogy életét így lehelne összefoglalni: az öngyilkosság gondolatától a szolgálatig... Mert — ahogy mondotta — Isten két évtizeden keresztül hívogatta, de ő nem velte komolyan s megelégedett azzal, hogy az emberek között népszerű és közkedvelt legyen. Végű! Isién „bottal figyelmeztette“ s amikor már testileg lelkileg összetöri s beszerezte a veronó'lt és laminált, hogy „megoldja” élete kérdését. akkor jött a Nagy Fordulat, a megtérés. Azóta minden nap kegyelmi ajándék és alkalom arra, hogy Isten akarata szerint másokat is elvezessen Hozzá. A Jó Pászlor Misszió biblia- órája volt Isten műhelye, amelyben ő! áltiizesítette s formálta s az elmúlt tanfolyamon segítséget kapott arra, hogy kell élni Jézussal... — Hogyan képzeli el jövendő munkáját? — kérdeztem. Így válaszolt: — SehogyanI De azt tudom, hogy Isién ad alkalmat arra, hogy Neki szolgáljak. A TANFOLYAM VEZETŐJE Olt Vilmos lelkész volt, sokak kedves „Olt papája“, a nyugtalan lelkek pásztora s a Jó Pászlor Missziói Szolgálat mentő-állomásának irányítója. Mert szolgálata valóban olyan mentőállomás, amelyet lelkészeink máris több alkalommal felkeresnek s felhasználnak. — Olyan igénnyel áll szemben egyházunk — mondotta — amelyet ki kell elégíteni. Sok-sok egyházon kívüli, elesett ember megszólítja az eyyházat: Egyház! törődj velem! Ez elől nem lehet kitérni. A Jó Pászlor Missziói Szolgálat készségesen vállalja ezt a terhet. Neve azt mutatja, hogy a Jó Pásztor, Jézus Krisztus, nélkül nem akar kezdeményezni és folytatni s Szol. gálainak nevezzük, mert nincs szervezete, mindenkié.. A gyülekezeti lelkészekkel egyetértésben cselekszünk, segítőtársa akarunk lenni bárkinek. A tanfolyam hallgatói máris munkába állanak, nagyobbrészt Budapesten, de egyik már vidéken működik, ,,Az aratni való sok, a munkás kevés ..Ezért indítottuk el a tanfolyamot, minden propaganda nélkül. Rendkívül komo Iván véltük lerveinket s két hiányzás már a tanfolyamról való kizárást vonta mag után, de — erre nem került sor. Hallgatóink több gyülekezet területéről jöttek hozzánk, amint azonban erősek a hitben, s megfelelő kiképzésben részesüllek, visszamennek gyülekezetükbe s ott folytatják a szolgálatot. Különösen arra helyezünk nagy súlyt, hogy az elesett embereknek személyes lelki gondozásra van szükségük. Meg kell őket ismerni egész valóságukban, lelki és testi helyzetükben ahhoz, hogy elvezethessük őket a Jó Pásztorhoz. Nem tömeg- munkáról van szó, nem statisztika gyártásáról, hanem a megfeszített Jézus hirdetéséről, akiben bűneink bocsánata van s akiben megoldódnak az élet-kérdések ... Egy lélek evangélizációja — így lehelne összefoglalni azt. amit tenni akarunk ... — fejezte be Olt Vilmos nyilatkozatát, VÁR ADY. LAJOS Macedónia fővárosában, Filippiben 1900 évvel ezelőtt szállt partra Pál apostol. Ez a partraszállás világíörté- neti jelentőségű. Ekkor lépett ugyanis először Európa földjére a Jézus Krisztusról szóló örömhír: az Evangéliom. Görögország abban az időben a következő tartományokra oszlott: Epirus: Achaia és Macedónia. Epirusban van Nikopolis .ahol Pál apostol egy alkalommal áttelelt. (Titus 3:12.) Acahia az ókori művelt emberek szemében szinte 6zent földnek tetszett, mert itt ringott a görög kultúra bölcsője. Ez a tartomány azonban teljesen elszegényedett. Nem egy város főterén pásztorok legeltették nyájukat. Virágzó községek nyomorúságos falvakká süllyedtek. Achaia népe nem volt többé a trójai háború hőseinek népe. A Krisztus előtti V. század költőit, bölcseit és államtér- fiait sem találhatjuk közöttük. A városok számtalan művészeti és történeti emléke nagy tömegben vonzotta az idegeneket. Az egész tartomány ezeknek az idegeneknek a pénzéből élt. A rómaiak a görögöket hazugoknak és gyáváknak tartották, noha műveltségben és beszéd-készségben felülmúlták őket. Különösen Athén élt nagy múltjából. A birodalom egyetlen városa sem élvezett olyan kiváltságokat. Athénének, a büszke istennőnek óriás szobra még mindig őrködött az Akropolis tetején kedves városa felett. Templomának, a Parthenonnak oszlopai örök szépségben tündököltek. A fellegvár melletti Dio- nysos-színház újból előadta a klasszikusok színdarabjait! Aki azonban a dolgok mélyére tekintett annak az volt á benyomása, hogy ez az ünnepélyes pompa olyan mint valami csodálatos síremlék. Sok minden kongott az ürességtől: a filozófusok előadásai, a város polgárainak bírszomja (Ap. csel. 17:21.) a látványossága vált vallásosság, amelyről minienki tudta, hogy mit ér, hiszen az athéniek mind gúnyolódok és 6za- badgondolkodók voltak. Athén jelentőségét túlszárnyalta Ko- rinthus. Itt székelt a római helytartó. Az összbenyomás inkább valami római város képét adta. Róma kicsiben. Ko- rinthus kereskedelmi gócpont volt. Már akkor tervbe vették, hogy a földszorost csatornával vágják át, de az ókorban nem valósították meg ezt a tervet. M'ég így is szívesebben vállalták a fárasztó kirakodást, vagy a hajók szárazföldön való átszállítását, mint a veszedelmes peloponnezosi tenger körbe hajózását. A régi Korinthust a rómaiak lerombolták, de csakhamar újra felépítették. A város istenasszonya a szerelem istennője Aphrodite volt. Nagy tiszteletben részesítették istennőjüket. „Korinthusi módon élni” — azt jelentette abban az időben, hogy kicsapongóan élni. Ami ennek az istenasszony templomának sötét csarnokaiban történt, azt még kimondani is botrány. (Efezus 5:12.) Az első korinthusi levél mutatja, mennyit kellett Pál apostolnak itt küzdenie a nemi élet megengesztelődéséért. E tekintetben korinthus még a szíriai Anthi- ohián is túl tett. De éppen ebben a mocsárban „sok népe” volt az Úrnak. (Ap. csel. 8:10.) ' Szombat esti közös imádkozásunk — JÚNIUS 9 — A szabadulás öröme. — Ézsafás 12. Hálaadás és öröm csendül fel ezekben az igékben Isten felé. Elfordult Isten haragja, elmúlt a félelmünk, és zeng a dicséret, mert nagy dolgokat cselekedett! Boldog 6ztv, amely ebben az örömben és hálaadásban részes! Mikor és hot hangzik fel ez az örvendező hálaadás? „Ama napon” — a Sión- hegy»n (1. és 5. v.). Ez a nap a teljes váltság napja (11 -ik íejezet), amikor az ördög rontását és pusztítását semmivé tette az Isai törzsökéből származott vesszőszál, Jézus Krisztus, és Isten csodálatos békességének birodalmában teljes a föld az Ür ismeretével. Mit tartalmaz az üdvözöltek hálaéneke? Hálaadással van tele a bűnbocsátó szerétéiért, mivel megengesztelődött az Ür szíve és szeretetével megvigasztalta a bűn miatt megkeseredetteket (1). örvendezik az ördög, bűn és halál hatalmából való szabadulás, a megváltás csodálatos valóságán (2—3). A váltság öröme kicsordul a szívéből és nemcsak bent, a szivében magasztalja az Urat, hanem a „népek közt” és az „egész földnek” (4—5). Ebben az énekben 6em, az üdvözölitek lesznek naggyá, hanem az Ür nagyságát hirdetik örvendezéssel, mert ott látszik meg majd igazán, hogy milyen nagy az Ür. _ Ezt az éneket elkezdhetjük énekelni — már itt ezen a földön. A nekünk is hirdettetett evangéliumban miénk az Ígéret, a bűntől való szabadulásra, most ugyan hitben, akkor pedig látásban. Jöjj és kezdd el te is az éneket, repesve, új hangon zengjen dicséreted! Adjunk hálát az Úrnak azért, hogy ma is hirdetteti a bűnből való szabadulás evangéliumát, nekünk is, másoknak is. Valljuk meg, hogy sokkal több bennünk a hitetlenség kétségeskedése és félelme, mint a hit öröme. Könyörögjünk azért, hogy a Benne való öröm oldja fel ajkunk némaságát és formáljon az Urat magasztaló, új éneket, éneklő népévé! Tekus Ottó BIBLIA-OLVASO Június 10. Vasárnap. Zsolt. 127:3., Máté 21:16., n. Kor. 5:17—21. Üjjá lett-e már igazán minden a te számodra, vagy békételen életed arról beszél, hogy mindeddig nem ‘hatolt szívedig a békéltetés igéje? Es ha számodra újjá lett minden, végzed-e te is Istentől kapott megbízatásként a békéltetés szolgálatát a Krisztusban? Június 11. Hétfő. Zsolt. 16:2., Máté 19:29., Luk. 7:36—50. Olyan mindegy, hogy kevés vagy sok a bűn-tartozás! Mindenképpen csak a bocsánat segít, amit Krisztustól kaphatunk. Hogy mennyit bocsát meg, az nem Tőle függ, hanem attól, aki-odaviszi Hozzá bűneit. Miért csak töredékét viszed Hozzá bűneidnek? Ö minden bűnöd megbocsátaná. Akkor jobban szeretnéd is öt. Június 12. Kedd. Es. 25:1., Luk. 1:49., I. Tim. 1:12—17. Valóban pé'.da-e számodra Pál apostol a bűnösök közötti elsőségben és Jézus Krisztus könyörülő kegyelmének elfogadására? Ha igen, akkor bizonyára te is úgy tudsz beszélni hitetlen tudatlanságban töltptt régi életedről, mint amellyel nincs már közösséged és te is magasztalod az Urat szolgálatoddal is. Június 13. Szerda. Préd. 12:16., Jel. 1:14., Luk. 15:11—32. Két embertípus. Az egyik csak saját erényeit és Isten igazságtalanságát látja. Pedig lehet, hogy csak azért vannak erényei, mert a következményektől való félelem miatt nem mer a nyilvánvaló bűnök útjára lépni. A' másik nem lát mást, csak saját elveszett bűnös életét. Mindkettőt át akarja ölelni az Atya szeretete, de csak az egyiknek jelent ez életet. Te melyik vagy? Június 14. Csütörtök. Zsolt. 145:17., Kol. 1:10., Rom. 4:16—25. Az igazi hit nem ami cselekvésünk, melyre érdemként hivatkozhatnánk Isten színe előtt, hanem Isten cselekvésének minden kételkedés nélküli elfogadása. így hjszel-e a megfeszített és feltámadott Krisztusban? Június 15. Péntek. Es. 42:8., Máté 22:37., I. Ján. 1:7—10, 2:1—2. Ez az ige a maga jóságát emlegető embernek ezt üzeni: becsapod magad és meghazudtolod Istent. A könnyelmű vétkezőnek: állj meg ezen az úton! A nyomorult bűnösnek: Van Szószólónk! Június 16. Szombat. Aggeus 1:13., Luk. 10:16., Es.'59:16—21. Bűnnel megrontott életed számára egy Megváltó van: az új szövetség közbenjárója, Jézus. A megtérő bűnösök megtapasztalják szövetsége ígéretének csodálatos beteljesedését: én és az én házam az Ürnak szolgálunk. Higyjed, hogy gyermekeidre is vonatkozik a veled kötött szövetség. / ,J.’- Marschalkó Gjula A pünkösdi szél zúgása évszázadokon kérésziül