Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-01-21 / 3. szám
2 Itt álloht Új Luther-életrajz* Bvangéilhui Élet JUcfnattH Dietn: A magyarországi evangélikus egy fi A* az új viszonyok között rendkívüli mértékben megújult Hermann Diem nénvetorsróffi, ebersbaahi eraujfálfkua lelkész, aki a inagyaroTszátfi evangélikus egyetemes egytház meghívására 10 nappal ezelőtt Magyarországra érkezőit, hétfőn este visszautazott szülőhazájába. Magyarországi tartózkodása alatt ösz- szekőt tetősbe került a magyar protestáns egyházak vezető személyiségévei és gazdag tapasztalatokkal hagyta el Magyarországot. Hermann Diem budapesti látogatásai után. vidéki körútra indult. Balassagyarmaton Szabó József püspök fogadta. A templomban igét hirdetett és előadást tartott és a környékbeli lelkészeiknek ismertette a németországi protestantizmus háború utáni fejlődésének történetét. Balassagyarmatról Diem Groó Gyula egyetemes főtitkár kíséretében Nyíregyházára utazott, ahol Vető Lajos püspök vendége volt. Megbeszélést folytatott a kerület evangélikus lelkészeivel, majd a nyíregyházi templomban prédikált. Ezt a beszédet lapunk következő számában ismertetjük. Debrecenben megtekintette a debreceni ref. Kollégiumot és a Református Teológiai Akadémiát, ahol Péter János református püspök látta vendégül. Pénteken Dezséry László püspök társaságában megtekintette az Operaháx Hunytuk László előadását. Szombaton az egyetemes egyház üllőiúti székházában a soproni teológiai akadémia tanáraival találkozott, akik Karner Károly dékán vezetésével ebből a célból utaztak fel Budapestre. Az értekezleten főképpen a háború utáni protestáns teológia időszerű kérdéseit tárgyalták meg. Szombaton Győrbe utazott, ahol Tú- róczii Zoltán püspök vendége volt. Győrben is találkozott a környékbeli lelkészekkel és mélyreható megbeszéléseiket folytatott különféle egyházi kérdésekről. Meglátogatta a győri diakonissza anyatiázat is és vasárnap prédikált a győri öregtemplomban. Hétfőn Hermann Diem magyarországi tartózkodása utolsó napján Dánseentmiíklósra utazott, ahol egy Termelő Szövetkezeti Csoportot keresett fel Groó Gyula egye* temeis főtitkár társaságában. Hermann Diem az Egyházi Tudósító munkatársának magyarországi látogatásáról a következőket mondotta: — A magyar evangélikus egytház! kéthetes előadó és ;gehirdető körútra hívott meg. Örömmel tettem eleget ennek a meghívásnak, mert már régóta szerettem volna saját szememmel látni az itteni egyház helyzetét. Most megerősítve látom azt, amiről magyarországi barátaink mindig is biztosítottak bennünket, hogy tudniillik az új viszonyok között a magyarországi egyház nemcsak hogy nincs olyan helyzetben, amint azt nyugaton többfelé híresztelik, hanem rendkívüli mértékben megújult. — Mély hatással volt rám az is hogy a háborúban elpusztult sok templomot néhány rövid év alatt szinte teljesen újra felépítették, amihez a magyar állam tekintélyes ösz- szegeket bocsátott az egyház rendelkezésére. Ügy az egyház is részesült az új magyar állam bámulatosan erőteljes újjáépítő akaratából, amelynek eredményeit csak csodálattal lelhet szemlélni. — Nagyon örültem a magyar református és evangélikus egyházak szoros és bizalomteljes együttműködéséinek is. Itt nyilván becsületesen megoldották azokat a felekezeti ellentéteket, amelyek nekünk Németországban oly sok gondot okoznak. Sokat tanulhattam az itteni megbeszélésekből a mi nyugati helyzetünkre nézve és nagyon örülnék, ha a magyar evangélikus egyháznak is némi segítséget jelentett volna az én itteni szolgálatom — fejezte be Hermáim Diem. GYÜLEKEZETI HÍREK Roland H. Batnton, az Egyesült Államokbeli Yale egyetem cgyháztör- ténelmi 'tanszékének tanára módszerében és felfogásában sok tekintetben egészen újszerű életrajzot írt Lutherről. A csaknem négyszáz oldal terjedelmű, 22 fejezetre osztott életrajz* 1505. július 2-án, annak a nyári zivatarnak a leírásával kezdődik, amikor Szászország Stotternheim nevű faluja közelében a középkori egyetemi hallgatók tógátus ruhájába öltözött huszonkét éves Luther Mártont egy villámcsapás a földre sújtotta, „Szent Anna, segíts rajtam, kolostorba vonulok!“ — mondta a Róma: bűnben A középkor statikus társadalmi rendjébe mélyen beágyazott szerzetesélet és a fiatal Luthernek a kolostorban eltöltött éveiről szóló leírás után a világmozgalommá vált német reformáció megalapítójának életdrá- májában az első „nagy jelenet“ az 1510-ben történt római út volt és ennek leírásúval kezdődik a tulajdoníké- peni életrajz. Luther Isten szolgálatúra szánt életében az első nagy megrendülés a Borgia és Medici pápák „Babylonként bűnben térdig gázoló Rómájáénak erkölcstelensége váltotta ki az északi tájak tisztább és a dolgokat komolyan verő légköréből érkező fiatal ágostonrendi német barátból. Ez a megrendülés egyetlen évtized gyorsan múló ideje, egymást száguldva kergető esztendei alatt Marlinus Luthert eljuttatta a pápasággal való teljes és visszavonhatatlan szakításig. így történlhetett, hogy amikor 1520 december 10-én délelőtt tíz órakor Wittenbergben az Elster-kapu melletti téren Melanchton a Te Deumot éneklő professzorok és Majdnem kereken egy esztendő telt el a 95 tétel közzététele óta és X. Leo pápa sem maradt tétlen, de első kísérletei, hogy a bűnbocsátó cédulák elleni harcban hirdetett lázadó nézeteinek visszavonására rábírja „Mártont, a részeg német barátot*, teljes kudarccal jártaik. Ezért idézik meg Luthert, aki még mindig az ágostonrendi szerzetesek ruháját Ihordja és a rend fegyelme alatt áll, 1518 Október első felében Augsburgba, hogy a Miksa császár jelenlétében ülésező gyűlésen a pápa kiküldöttjeként jelenlévő Kajetán bíboros bírja rá a pápasággal szembeszálló barátot, hogy a katolikus egyház anyagi érdekeit érzékenyen sértő tanait risz- sza'vonja. Luthert ebkor komolyan fenyegette az a veszedelem, hogy nem kerülheti ki a pápai hatalommal szem- beszálló eretnekeknek az iok.vizicxó általános gyakorlata szerint kirótt büntetést, a máglyalhaláh, hogy Így Szászország Husi Jánosa legyen. Három évvel később Wormsban már mögötte álltak a német nép nagy tömegei, de mikor elindult Augsbarrgba, még magányos barát volt „Most meg kell halnom. Milyen szégyent hozok ezzel szüle™ fejére“ — ezt mondogatta saját magának, mikor útra keit, ahogyan későbbi visszaemlékezéseiben egy alkalommal erről beszél. Kajetán bíboros semmire sem ment vele. Luther hallani sem akart róla, hogy kimondja az egyetlen szót: „Re- voco“ — visszavonom — amely a máglyánál is rosszabb erkölcsi ható- iáit és ellenfelei teljes diadalát jelentette volna. A következő évben, 1519. jóttuaában, lépesében mégis tizennyolc napon ét így lett Lutherből, a dominíkánui Tetzel és Brandenburgi Antal mainri érsek bűnbocsáló cédulái ellen fellázadt ágostonrendi barátból és a wittenbergi egyetem írásmagyarázó tudós professzorából „szászországi Húsz“ helyett „német Herkules“, ahogyan Holbeinnek a könyvben szintén közölt fametszete ábrázolja. Hotbein ezen a Dürer modorában, 1522-ben rajzolt képén Luthert úgy ábrázolja, amint jobbjában Herkules hydrákat szétverő husángját magasra emeli, baljával pedig Jakob von Hochstraten inkvizitor nyakát szorongatja. Luther élete ekkor már drámai gyorsasággal közeledik pályafutásának legnagyobb, a világtörténelmet megváltoztató eseményéhez, amely a wormsi birodalmi gyűlésen játszódott le. Eklkor Ulrich von Hutten és Franz von Sickingen, a két nagy német nemze'i hős és költő alakja és a mesekönyvok váraira emlékeztető sziklafó izkíik, Ebernburg jelenik meg a színen. A pápa zsarnoksága és kapzsisága elleni hangos felzúdulás tetőfokát éri el a német nép széles rétegeiben. Mind több és több kézbe jut el Luther egyik legnagyobb hafnatal diáik, mikor a villámcsapás után feltépászkodotit a földről. Később — így kezdődik az életrajz — ugyanez az ifjú tagadta meg a szentek tiszteletét. Fogadalmát megtartotta és szerzetes lett, de ő fordult szembe legélesebben a szerzetesi élet megkötöttségeivel. Hű fia volt a katolikus egyháznak, hogy idővel mindenki másnál inkább 6 legyen az, aki megrendítse alapjaiban a középkori katolicizmus egész szervezetét. Mint szerzetest az a szándék hajtotta, hogy alázatosan kövesse a pápa parancsait és a végén a pápát emberi alakba öltözött Antikriszíusnak ne vezte. gázoló Babylon studensek jelenlétében elégette a kánonjog és a scholasztikus theologia pergamentbe kötött fóliánsait, hogy így feleljen bátran és gerincesen az állnia írt könyveknek és traiktálusok- nak a pápa hívei által történt nyilvános elégetésére, a nagy lánggal égő máglya tüzébe Luther saját maga dobta bele az ellene kiadott, „Exurge Domine* kezdetű pápai bulla egy példányát A német nemzet gyorsan megértette és követte Luther új hangját. Az életrajzíró egy filmforgatókönyv elevenségével sorakoztatja fel a reformáció első öt esztendejének legdrámaibb eseményeit közben olvasóinak bemutatja a ikét szembenálló tábor, a pápa és Luther hívei közül a legjellegzetesebbeket és legfontosabbakat, a 95 tétel kiszegezésétől, 1517 október 31-től 1521 május 4-ig, amikor a pápa által kiátkozott és a wormsi birodalmi gyűlés által törvényen kívülinek nyilvánított Luther menekültként érkezik meg Wartburg várába. tartó nyilvános hitvitán vesz részt, amelyet a Szent Tamás-templomban az egyetem tanárai rendeztek. Luthert leghűségesebb két barátja és munkatársa, Melanchton és Garlstedt kísérte el Lipcsébe, ellenfele pedig a hírhedt Doktor Eck volt. Bainton egy szemtanú közvetlen leírását közli a hitvitázó Lutherről, illuszlrációképen pedig egy egykorú fametszetet. A képen a főhelyen ül Luther esküdt ellensége, a n agy szálkát! ú György szász herceg, előtte nyitott fólián« és a háta mögött ólomkeretes ablakok. Kétoldalt padokon ülnek a vitázók, előttiiiki pedig a padlón elnyúlva fekszik a herceg kutyája. Ez valószínűleg célzás a késői középkor egyik legismertebb szó játékára, amely az inkvizíció szerzetesrendjét, a Dominikánusokat — domini canes — az Úr kutyáinak nevezte. Á Lutherről adott egykorú leírás így hangzik: — Martinas középtermetű, a cok gondtól és tanulástól sovány férfi. Soványsága olyan méretű, hogy csontjait meg lehetne számolni bőre alatt. Sugárzik egész lényéből férfias eré- lye, hangja világos és messzeható. Tudása nagy, a Szentírás könyveit csaknem kívülről ismeri, görögül és héberül kitűnően tud és így képes megítélni a szövegek fordításának hitelességét. Szavaik és gondolatok valóságos erdeje áll rendelkezésére. Mindenkivel szfrvesen szóbaáll és barátságos. Semmi tekintetben sem mogorva vagy felfuvalkodott. Minden helyzetben feltalálja magát. Társaságban élénk és szívesen tréfálkozik. Mindig jókedvű és vidám, bármennyire szorongatják te ellenfelei. tó só és tanítását leghívebben visszatükröző irata, az „An den Christlichen Adel Deutsdher Nation“, 1520 augusztusában megjelent traktátusa. Alig félévvel később, 1521 március 6-án kapja meg V. Károly császár személyes meghívását, a meghívóhoz csatolt menlevéllel együtt, hogy jelenjék meg Wormsban, a birodalmi rendek előtt. Luther kétkerekű szekéren ülve április 16-án érkezett meg a birodalmi gyűlést vendégül látó városba. Ütjára csak néhány legbizalmasabb híve kísérte el. A szekér előtt császári hírnök haladt, köpenyén a birodalmat jelképező császári sassal. Késő alkonyat volt, a város népe ösz- szefutott és jó kétezer főnyi sokaság kísérte a német nép nagy barátját és a tiszta ihit bajnokét szállására. Luther első ízben történt kihallgatásán, amelyen a császár személyesen elnökölt, a vádat képviselő trieri éT- sek titkára volt, akit szintén Eriknek hívtak. A vád meghallgatása után Luther egynapi haladékot kért, mielőtt végleges feleletet adott volna a hozzáintézett kérdésekre. Április 18-án délután négy óra volt, amikor a második kihallgatás megkezdődött. Luther a német nép nevében tiltakozott a pápaságnak a lelkiismeret jogait lábbal apró zsarnoksága ellen. A császár haragos „Neinl“-nei akarta félbeszakítani, de Luther nem engedte zavartatni magát. Ezután Eok érsek válaszolt. Elviselhetetlen eretnekséggel vádolta Luthert és nyílt színvallásra hívta fel. A vita német nyelven folyt, Luther így válaszolt: — „Minthogy Felséged és Önök — a rendekhez fordulva — kegyelmes uraim, egyszerű választ kívánnak tőlem, minden mesterkedés nélkül felelek. Minthogy nem sikerült meggyőzniök engem, sem az írás tekintélye alapján, sem emberi okoskodással, nem fogadom fi a pápák és a zsinatok tekintélyét, mert ellentmondanak egymásnak, az én lelkiismeret ennet pedig egyesegyedül Isten igéje köti. Ezért nem vonhatok éa nem is vonok viasza semmit, mert káros és bűnös dolog a ieikiismeret ellen cselekedni. Isten engem úgy segéijen, AmenP A jelenet leírásáról nyomtatásban legkorábban megjelent leírásokban ott találjuk a sokat idézett szavakat: — Itt állok, másként nem tehetek! — és bár a birodalmi gyűlés jegyzőkönyvében ezek a szavak nem szerepelnek, bizonyosra vehető, hogy a szemtanúk feljegyzése hiteles és ezeket a szavakat Luther valóban használta. A nagy döntés megtörtént, de a munka nagyságára, «melyet a döntéssel magára vállalt, Luther csak akkor döbbent rá igazán, amikor Wartburg várában eltöltött tíz hónap után, 1522 márciusában visszatért Wittenbcrgbe. Wartburgra úgy tekintett vissza, mint az „én Pathmo- somra“, ahol élete egyik 'legmaradandóbb alkotását, a Szén lírás német nyelvre fordítását kezdte meg, de a Wittenbcrgbe való visszatérés véget- vetett örökre annak a csendes féíre- vonultságnak, amelyet még szerzetes korában szokott és szeretett meg. A ráváró feladat hármas volt — írja dr. Bainton — új alapokra kellett helyezni az egyházat, az államot és a társadalmat és az alapokat úgy vetni meg, hogy a fundamentum ne legyen más, mint amely már mcgretletett.... Jézus Krisztus. A hármas feladat három gyakorlati megoldást kívánt: új alkotmányt kellett adni az országnak, új istentiszteleti rendet kellett alkotni és a nép kezébe anyanyelvén kellett adni a Bibliát. Az alkotások nagy esztendői így kezdődtek el 1522-ben és tartottak szüntelenül az ágostai hitvallás közzétételéig, 1530 július 25-ig, amelynek a birodalmi gyűlés színe előtt való felolvasását dr. Bainton úgy tekinti, mint „a ní.metrómai birodalom halálát“ és vele a középkor vallási, politikai és a feudalizmuson felépült társadalmi rendjének a végét, hogy így az emberiség és természetesen a keresztyén egyház is, új és eddig ismeretlen, de ami Luthert és a reformációt illeti, a régi alapokon nyugvó kezdeményezések és új alkotások felé induljon el Dr. Bainton könyvének második fele az európai nemzeteknek, a társadalomnak és főként az egyháznak ezt az új utakra való indulását, megújulását, egyszóval reformáció-ját kíséri el Luther életének mindinkább széttáguló kerete) között Cj és eddig alig ismert szempontok szerint tárgyalja a könyv a reformáció történetében döntően fontos marburgi „col- loquium“-ot (1529. okt 1—4) 6s a svájciak szerepét a lutheri reformációban. Az anabaptisták és Münz»: Tamás túlzásai, valamint a németországi parasztlázadás jelentette a lutheri reformáció részére a legnagyobb veszélyeket, állapítja meg a könyv írója, majd részletesen és a világi események kellő távlatába állítva, de mindig magút Luthert idézve vezeti végig az olvasót az európai történelemnek ezeken a 16. századbeli és a magunk kora történéseinek hasonlósága révén kétszeresen izgalmas fejezetein. De azért jól vigyáz arra is, hogy a politikai és társadalomtörténeti vonatkozások túlhangsúlyozásának nem egy Luther-életrajzban megtalálható tévedését elkerülje. Mikor könyve végén megkísérli Luther emberi és hit- val'.ói arcát megrajzolni, a leghatározottabban kimondja, hogy Luther egyedül és mindenekfelett a legnagyobb és legmélyebb hatást népének, a német népnek vallásos életére gyakorolta. Ezért érthető szerinte az is, hogy Luther bármennyire volt is német egyéniségének minden kicsiny és nagy jellemvonásában, közvetlen hatásában, mint reformátor, olyan gyorsan, szinte azonnal és még életében átlépte a nemzeti határokat, hogy az egész keresztyénség egyetemlegesen elfogadott reformátora legyen. Múthé Elek Roland H. Bainton: Here I S.and A Lite ot Mariin Luther. AbÍHKdówn-C.orkea- bury Press. New York 1960. 422 old. Következő vasárnap: Vízkeresz! u. 3. vasárnap. Igék: Róm. 12:17—21. Máté 8:1 13. Liturgikus szín: Zöld. Egyetemes Imahét Eleken. Az egyetemes imnhét a Viharsarok e kis missziói egyházában olyan eredményesnek bizonyult, hogy nagyon sok lélek kapott indítást ez alkalommal. Messzi tanyákról, 15—20 kilométerről, Kitegyházáról is eljöttek, csakhogy részt vegyenek a « imahélen, amely a gyülekezetben eddig ismeretlen volt s most a ref. testvérekkel együtt tartottuk meg. Az infabét szolgálatát • helybeli és a környékbeli lelkészek felváltva végezték oly nagy érdeklődéssel, hogy az imatereim miniden este szűknek bizonyult. Nem dicsekedésből, csupán krónikási kötelességből említjük meg, bogy az imaház építési alapja 100.— forinttal gazdagodott s az egyetemes imákét is 100.—1 forint adományt kapott az esték perselyéből. Az estéken igen sok bizonyságtevés is hangzott ed. EvangélizieUa naptári Sárszentlőrincen január ti—58. (Józsa Márton). Tatán jamnftr 15—21. (Kajós János). Celldömölkön asszonyok számára január 22—28-i időben konferenciát tartanak. Pétert templom« a liiu.iumM MoUaaazSkas stilus egyik legsscbb műemléke. Homlokzata, oltárfestmónya, belső falazatában a fétoszlopszerfl Uzőnáin a gazda Rkíképrósü oszlopfők, templomtornyán a télgőmbsisak és a körüljáró rácsozata műremek. Oltárképe a hegyibeszódet ábrázolja, koncepciójában ugyancsak műalkotás. Több nrint egy évszázada ÉB e a templom, de az ostrom, mint sok más templomot, ezt is megviselte. A templomtorony kórüljárójának műremek rácsozatát a Magyar Dolgozók Pártia tetemes áldozatkészsége • állította helyre. A gyülekezet áldozatkészsége is sok mindent helyre állított, élén Szende Ernő lelkésszel és áldozatkész híveivel. De még sok minden hátra van. Most az orgonáján volna a sor. Zalánfy Aladár orgonaművész, aki a Bányai Egyházkerület püspöki egyházzenei igazgatója Szundy István orgonamflvésszel és dr. Gyimcssy Károly lelkész egyházi műtörténésszel helyszíni szemlére szálltak ki Péteribe. Megállapítást nyert, hogy a Péteri műemlék temploma méreteihez egy megfelelő méretű orgonára volna szükség. Megállapítást nyert az is, hogy az orgona helyreállításához 79 síp volna pótlandó. ami 9800 forint költséget jelent. Ehhez az orgonahetyreálHtási alapot mindjárt a helyi lelkész s a gyülekezet gondnoka és a jelenlévő presbitereink s a gyülekezet szándéka alapján is megindították. Az az áldozatkészség, mely a lelkes és műértő gyülekezeti tagokban mutatkozik, máris arra a reményre jogosít, hogy az orgona a böjti időszakra, de legkésőbb húsvélra helyreállítható lesz. A megújult orgona felavatásához a l.utheránla Kórusának a „eapeflo" együttese Wettler. Jenő karnagy vezetésével egyházzenei áhítattal járul hozzá. Zaíánfy Aladár orpona- tnüvész, egyházzenei igazgató közreműködésével. Battonya. Az egyetemes imahét alkalmával a bat I on y an baptista, református és evangélikus hívek közösen tartottak csendesórákat az evangélikus templomban. Igehirdetéssel szolgáltak: Fecske Pál evang. lelkész, Vörös Lajos ref. lelkész és Stelkovics László baptista prédikátor. A templom minden alkalommal zsúfolásig megtelt és a hívek buzgó imádságban könyörögtek a világ békéjéért. Megható volt hallgatni a magyar, román és szerb nyelvű imádságokat, amelyeket egy szívvel és egy lélekkel küldöttek a fohászokat meghallgató egy Urunk felé. Előfizetési felhfrárt Dr. Kiss Jenő soproni ny. egyetemi tanár kiadásában rövidesen megjelenik az Újszövetségi görög-magyar szótár Il-Ik kiadása. Az érdeklődők Sopron, Lejtő-utca 1. sz.ám alatt jelentkezzenek. A könyv árát később állapítják meg. FIGYELEM Kérjük a nt lelkészi hivatalokat, hogy akiknél el nem adott Evangélikus Családi Naptár volna, azt sürgősen küldje vissza; egyúttal kérjük az elszámolások azonnali megejtését. Fgyhizaskozár evangélikus egyházközséget karácsonyi örömének közepette érte az első pillanatban szinte hihetetlen s megrendítő gyászhir, hogy szeretett lelkésze, Földes János, alig 50 esztendős korában, december 16-án elköltözött az élők sorából és az Or elé állt jelentéstételre. Elévülhetetlen érdemei voltak a gyülekezet űjraszervezésében, a templom, mely az országban az első tornyos templom volt, űjjáépíttetésében, restaurálásában s most szerette volna még annak orgonáját is javíttatni, melyre — kérő szava nyomán — éppen szeretett lapunkban hívta fel a megértő lelkeket adakozásra. Temetése, mely a legnagyobb számú rész- rétláitiogató jelenlétében folyt le, a templomból történt, hol a gyászszertartást Fábián Imre t. esperes végezte, környékbeli 8 lelkésatársa asszisztenciája mellett, méltatva az. clhúnvtnak gyülekezetében szerzett, az Úr szolgálatában végzett szolgálatát és annak kapcsán érdemeit, 2, Kor. 5:14—15 ige alapján. Az egyházközség nevében a templomban Széchey Béla felügyelő búcsúztatta még. A sírnál dr. Sc-hlitt Gyula a. esperes búcsúztatta német nyelven. I. Mózes 24:56 ige alapján. A hívek nevében Weisz Henrik missziós növendék. A mélyen snjtott gyülekezeten kivül az elhúnytat 85 éves édesanyja gyászolja, aki itt maradt árván s kinek a gyülekezet a törvényben biztosítóit özvegyi kegyévet felajánlotta. Könnyes szemmel, mégis azzal a győzedelmes tudattal megnyugodva Isten áldás- terveiben búcsúztunk Földes János leveleiben mindig visszatérő szóval: „Viszontlátásra“. Halálozás. özv. Rózsa Sándorné, szül. Mészáros Ida lelkész özvegye 89 éves korában 1951. január 7-én e’húnyt. Temetése e hó 9-én volt Beleden. Gyászolja nagy számú családja. Márton, „a részeg német barát“ A német Herkules Wormsban
