Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-06-10 / 23. szám

Endicott kanadai leikés2

r

„Es senki se fogja rémíteni őket"

Dr. Endicott a „Mentsétek meg a békét”, tenadai mozgalom nemzeti nagygyűlésén kótezerhatszáz kanadai delegátus előtt tartotta Torontóban ezt a beszédét. Dr. Endicott, a kanadai egyesült egyház nyugalmazott püspöke, mint misszionárius kezdte lel- készi szolgálatát Kínában.

★

„Ebben a teremben igen sokszor prédikáltam, de nem hiszem, hogy valaha is beszéltem volna fontosabb gyűlésen, mint ez a mai békegyűlés. Megkérdezem magamat, milyenek a békéért küzdő emberek méltányos reményei. Bizonyos szempontokból nézve, ügyünk nagyon -kétséges. Egész sereg ilyen dologra gondoltam már. A világ olyan helyzetben van, amely nagyon veszélyes. De, amikor végignézek az egész helyzete, eljutok arra a végeredményre, hogy mi győzhetünk.

Meg vagyok róla győződve, hogy a háborús uszítok száma rendkívül kicsiny. Azt gondolom, hogyha egy sorba állíthatnánk őket, csodálkoznánk azon, hogy féltünk tőlük. Az igaz, hogy hatalmasok. Elszántak és. befő- ] lyásuk van olyan helyeken, ahol erre nem lenne szükség. De számuk nem nagy.

Körüljárhatják a világot, de nem Hiszem, hogy a különböző parlamentek . tagjai kívánnák a háborút. Bizonyára j örülnének, ha valamilyen módon megtalálhatnák a békéhez vezető utalt. Azt I méginkább tudom, hogy a világ egy- ■ házai nem kívánnak háborút.

De hogy az egyházak miért nem dolgoznak erősebben a békéért, mint ahogyan a békét kívánják, — .

nem tudom. I

Vannak békére vágyó emberek és vannak egyenesen olyanok, akik a bégének szerelmesei. Jézus azonban egyenesen a békecsiriálókat hívja. És

ez ennek az órának legfontosabb szükséglete. A legnagyobb szükséglet ebben az órában az, hogyan lehetne valóságosan és hatékonyan mozgósítani a keresztyén vallás erőit a béke érdekében. Én sokkal többel tartozom a keresztyén vallásnak, mint ahogyan ezt ki tudom fejezni. Hosszú életet éltem, s keresztyén férfiak és nők hordoztak a hosszú évek során. Adósuk vagyok nekik. De egyúttal bizonyos tekintetben ki is vagyok ábrándulva a keresztyén egyházból. Ez azért van, mert a keresztyén vallásnak és a keresztyén egyháznak, — mindenesetre a hivatalos keresztyén egyháznak, — van egy sajátságos jellemvonása, amelyre érdemes felfigyelnünk.

A hivatalos keresztyén egyház közel kétezeréves története során mindig nagyobb hangsúlyt helyezett a teológiai vélekedés igazhitű- ségére, mint amilyet a világ életének döntő kérdéseiben az erkölcsi cselekvés szükségességére. Ez kellemetlenül hangozhatik, de igaz.

A világnak összes eretnekeit kellőképpen megátkozták, de minden megátkozott eretnekség a teológia területén maradt. Arra összpontosították figyelmüket az egyházak, hogy a dogma tisztasága megmaradjon, hogy az eszme ne változzék meg semmiképpen sem nemzet- ségről-nemzetségre.

Nos, én hiszek a teológiában. Rettentően hiszek benne. Azt hiszem, hogy nem kell kisebb figyelmet fordítanunk a tanra. De az életnek van másik oldala is, és ez is nagyon fontos. Ez az erkölcsi oldal, különösen a társadalmi erkölcs, a nemzetközi erkölcs, a szociális erkölcs aldala. Vitán felül áll, hogy az egyház sokkal gyengébb itt, mint amilyen a teológia birodalmában. Pedig a Mestertől, magától mást kellene tanulniok. A Mester nagyon keveset beszélt teológiáról, ellenben rengeteget beszélt az emberségről, az erkölcsről, és arról, hogyan keli az embernek élnie. Mi, az eszmék birodalmának bizonyos formáját csináltuk mindebből, de az Ö szándéka nem ez volt. Ö azt mondta: miért móndjátok Uram, Uram, ha nem cselekszitek azokat, amiket én mondok? Újra, meg újra azt követelte, hogy a fát gyümölcséről akarjuk megismerni és. nem-Jr

arról a táblácskáról, amit a gazdája tesz rá. Ha a fa jó gyümölcsöt terem, akkor jó fa.

Két történetet szeretnék elmondani önöknek, ami azt igazolja, hogy sokszor igen szépen vallásoskodtunk, erkölcsi döntéseink azonban lazá# voltak. Nagyapám korában élt egy ember Kanadában, aki hányatott élet után egy rabszolga-kereskedő hajó parancsnoka lett. John Newtonnak hívták. A sok kegyetlenség és sok élettapasztalat megtörte és vallásos tapasztalás birtokosává lett. Igen híres angol egyházi énekköttővé lett, énekei közül igen sokat ismernek az én hallgatóim, többek között azt, amely így kezdődik: „Mily édesen hangzik a hívő fülében a Jézus neve: Enyhíti bánatát, gyógyítja sebeit s elűzi feleimét.” Azt hinnénk, hogy ez a férfi, aki őszintén így érzett, új emberré, becsületes keresztyén emberré lett, feladta a rabszolgakereske- dőd üzletet. Sajnos, meg kell jegyeznem, hogy nem így történt. Élete csak abban a tekintetben változott, hogy minden nap imádkozott a hajó legénységével együtt, a rábszolgaszálH-tó haján. Vagyis az ő erkölcsi elvei roppant messze cammogtak vallásos tapasztalataitól és teológiai meggyőződésétől. Szánalmasan visszamaradt az élet erkölcsi kérdéseiben. Ö a rabszolgákra nem alkalmazta saját énekét: Jézus nőve enyhíti a bánatot, gyógyítja sebeit s elűzi félelmét.

A másik történet Kínából való, ahol én misszionárius voltam, s akkor történt, amikor ott még, mir.-t kisfiú, iskolába jártam. Egy John Bowring nevű angol Mtakao városában- sétált s .ott meglátta a szétrombolt katolikus székesegyházat. Az épületei feldúlták e mindent elpusztítottak' -benne, kivéve a - tornyot, .s a tornyon sértetlenül ott volt a kereszt. Ekkor hazament és megírta az egyik legnagyobb angol-nyelvű egyházi éneket, mely túl fog élni minden időt: „Krisztus keresztjében dicsekszem, mely felmagasiák az idők romjai fölött”. Ugyanez az ember azonban a brit kormány készséges ügynöke maradt abból a célból, hogy az ópiumot rákényszerítsék Kína népére A kínaiaknak akkor bölcs császáruk volt. Felajánlotta John Bowringnak, hogy Kina, a rájuk erőszakolt angol kereskedelmi szerződés alapján kész átvenni minden uncia ópiumot, amit Kínába szállítanak, de az ópiumot Kína elégeti és olyan szerződést kér, hogy az eddigi szerződésen túl nem küldenek többet ebből az anyagból a kínai nép pusztítására. John Bowring ezt nem ígérte meg, hanem az angol csapatokkal ágyúztatni kezdte Kanton falait s ez volt a kiindulópontja annak, ahogyan mi megszereztük Hongkongot.

«

Ezeket a történeteket nem azért mondottam el, hogy ezt a két embert átadjam a megvetésnek, hanem azért, hogy megmutassam, mi az tragédiája a dolgoknak, amiről itt beszélni akarok. A mi keresztyén templomainkban ma sem beszélnek sokat arról, hogy mi mit követünk el és mit követtünk el Koreában. Ezeket a cselekedeteket mi követtük el, olyan emberek, akiket mi a világ legjobb embereinek tartunk. Kétségtelen, hogy szükséges valamiféle szervezet, vagy valami más. ami a keresztyéneket és nem-keresztyéneket mozgósítja a béke védelmében.

Állítom, hogy a keresztyén egyház véget vethetne minden félelemnek a világháborúra vonatkozóan, ha olyan következetes lenne a közösségi és nemzetközi erkölcs területén, mint amilyen következetes a teológiai tisztaság fontossága terén-. Eddig csak szórványos törekvéseket látunk egyesek részéről az egyházban, de általában nincs az a benyomásunk, hogy „mint htalmas sereg vonul fel Isten egyháza”, az emberiségnek a háborúk fölötti diadala érdekében,

üdvözlöm a béke ifjúmunkásait. Mint látják, én már közel vagyok utam végéhez, de mégis üdvözlöm önöket, fiatalabb embereket. Induljanak el bátran. Dicsőség még vereséget is szenvedni a béke ügyéért. De induljanak! És hiszem. hogy az a meglepetés éri Önöket, hogy győzni fognak. Isten áldjon meg, mindnyájunkat.”

Püspökeink

az Állami Egyházügyi Hivafal vezetőjénél

Egyházunk négy püspöke hivatalos látogatást tett Kossá Istvánnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél, akit a püspökök nevében ez alkatommal Túróczy Zoltán dunántúli püspök üdvözölt, kérve öt arra, hogy legyen az egyház# ügyeinek közvetítője az állam felé s ugyanakkor az állam képviselője egyházunk felé. A püspök kiiejezte egyházunk bizalmát az új Egyházügyi Hivatal működésével és Kossá István elnök itt megkezdett munkájával kapcsolatban. Kossá István elnök az üdvözlésre szívélyes szavakkal válaszolt, majd hosszú, igen megértő beszélgetést folytatott püspökeinkkel. Ezzel a hivatalos látogatással egyházunk felvette az érintkezést az új Állami Egyházügyi Hivatallal.

Bókay János zsoltárfordításai

26. zsoltár

Ítéld meg, én Uram,

Helyes-e az utam?

Az életem feddhetetlen.

Beléd vetem hitemet.

Mert, ha szent kezed vezet, Elbotolnom lehetetlen.

Vizsgáld meg a szivem,

Tisztán ver-e, hiven,

Nézd meg, mi lakozik bennem.

Tégy kemény próbát velem.

Tedd mérlegre életem,

S menta fel, hogyha megérdemlőm.

Kegyelmezz meg nekem,

Rád vetem a szemem,

Azon vagyok, méltó legyek Hozzád, igaz Istenem,

Amit kívánsz, azt tegyem,

S hűségesen kövesselek.

Mindazt, ki vétkezett,

Sötét bűnbe esett,

Irtózattal elkerülöm;

A hazugot megvetem.

Magamhoz nem engedem,

Egész szivemmel gyűlölöm.

Utálom a rosszat,

Kétszínűt, gonoszát.

Csalók közé nem vegyülök: Bármennyit hízelegnek,

Lábamról le nem vesznek,

Közéjük ón le nem ülök.

Megmosom a kezem.

Hogy szép tiszta legyen ,

Eléd, Uram, hogy járulok: Megkövetlek, áldalak.

S elnyervén irgalmadat,

Oltárodra leborulok.

Hála zeng a számon,

A neved kiáltom,

Elsorolom sok csodádat,

Ujjongó vig éneket Küldök a mennybe neked,

Dalba foglalom imámat.

Imádom a házad,

Magasságos várad,

Dicsőséged lakóhelyét,

Békére csak ott Jelek,

Mért érzem fejem felett Teremtőjn jóságos kezét.

Lelkem ne vétkezzen,

Bűnbe sose essen,

Vér kezemet ne mocskolja,

S ne vedd ennen véremet,

Hogy megtorold vétkemet És letaszíts a pokolba.

Mert kihez vér tapad,

Emberi fenevad,

Azért öl csak, hogy raboljon, Meggyötörje a szegényt,

Letipor fa az erényt,

S végül csuful meglakoljon.

Hadd legyek derék, jó,

Hozzád, Uram. méltó,

Hogy kegyed kiérdemeljem,

Hogy életemnek örülj És rajtam megkönyörülj.

Magadhoz fogadván engem.

Nem inog a lábam,

Igaz utón jártam.

Biztos, egyenes ösvényen, —

Áldom az én Uramat.

Ki nekem irányt mutat Híveinek setanóKatu

Megtalálták az evangéliumi Betesdát

A negyedik evangélista Jézusnak egyik legmegragadóbb csodatételét írja le, amikor elbeszéli, hogyan gyógyította meg a harmincnyolc év óta" betegei (Ján. 5, 1—9). Jézusnak ez a csoda tette Jeruzsálemben egy vízmedencénél történt egy héberül Belesdának nevezett helyen. Noha az evangélista elég pon losan jelöli meg a csoda tett színhelyét, az írásniagyarázók a legújabb időkig tanácstalanok voltak e helynek a fekvése tekintetében. Jeruzsálemben az evangéliumi történet szent helyeire vonatkozólag igen régi helyi hagyományok vannak s így a Betesda tavára nézve is mutogattak ma „birket beni iszrain“ nevű tavat: azonban az erre vonatkozó hagyomány viszonylag „fia. tál'1, mert ezt a helyet „csak“ a 13 században kezdették a zarándokoknak úgy mutogatni, mint Jézus csodalettének a színhelyét. Régi egyházi írók adataiból viszont meg lehetett állapítani, hogy volt egy másik hagyomány is. A 4. században a híres egyháztör- ténettrő, Eusebius említi azt, hogy volt Jeruzsálemben egy kettős tó: ezt — mint a latin Biblia — ő is ,.jnh-tónak“ mondja, s szerinte ennek öt oszlopcsarnoka volt. Ugyancsak a negyedik század végén írja Kyrillos, aki 348—386 Jeruzsálem püspöke volt s így a helyi hagyományokat és viszonyokat jól is- merlietlc, hogy „Jeruzsálemben volt egg juh-tó öt oszlopcsarnokkal; négy körben futott, az ötödik középütt volt; itt feküdt a sok beteg". Ugyancsak régi egyházi írók adataiból tudjuk, hogy az 5. század folyamán ezen a helyen Jézus csodatettének az emlékére egy templom is épült. Araikor 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet, úgy látszik ez a templom is kárt szenvedett: egy régi adat szerint itt több mint 2000 halálos áldozata volt a harcnak. Az erre a helyre vonatkozó hagyomány még a keresztes háborúk idején is meg volt, utána azonban elveszett. Érthető tehát, ha a Jeruzsálem keresztyén hagyományaival foglalkozó archeológia számára fontos esemény ennek a helynek a megtalálása és újból való feltárása.

Jeruzsálem északi külvárosában, az István kapunál —- a városba befelé menet — az első telken, ahol a régi Szt. Anna templom van, még 1873-ban talállak egy törmeléktől elborított és mélyen a jelenlegi felszín alatt fekvő, látszólag a terméskőbe vájt „ciszternát“ (vízgyűjtő medencéi), melynek hossza 16.5 m, szélessége pedig 6.5 m volt. A felfedezést jó ideig titkolták, hogy a telekspekuláció kapzsisága meg ne akadályozza a szomszédos telkek megszerzését és a további kutatásokat. A telek, melyen a felfedezést tették, utóbb egy francia katolikus szerzetesrend tulajdonába került. A szerzetesek folytatták a további kutatásokat, melyek lassan és fokozatosan vezettek a bibliai Betesda felfedezéséhez. A kutatást megnehezítette, hogy beépített területről van szó, s hogy a Jézus korabeli épületek felett az évszázadok folyamán rengeteg törmelék rakódott le, mely helyenként több mint tíz, sőt egyik helyen 25 m magasságban borította a területet. A kutatások hosszadalmas történetét, melyet legutóbb Jeremiás götttn- gai professzor írt le egy a múlt óvj ben megjelent értékes tanulmányban, itt nem részletezhetjük, csak az eredményt vázolhatjuk röviden.

Az ásatások folyamán kiderült, bogy ezen a helyen valóban egy kettős tó feküdt. Mindkettő nagyjából trapéz- formájú volt s az először felfedezett tó belső partjának hosszúsága 53 m, szélessége pedig 40 m volt. Ennek egy része az először megtalált ú. n. „ciszterna". Az első mellett találtak egy második, kb. hasonló nagyságú „ciszternát“ is. A későbbi kutatások folyamán azonban kitűnt, hogy nem a terméskőbe vájt, hanem épített falú medencékről van szó: talán az ókori templom mok alapozásául szolgáló építményekről. Az említett nagy medencétől délre volt a második vízmedence. Ez is trapéz alakú s valamivel nagyobb, mint az első. Hosszabbik oldalai 57.50, ill. 65.50 m-t mutatnak, szélessége pedig 48, ill. 49.50 m volt. A két medencét egymástól egy 6.50 m széles folyosó választotta el. A két vízmedencét talán esővízzel töltötték fel. Noha a medencék feltárása még távolról sem fejeződött be, máris megállapították, hogy a két medencét gondosan épített csatorna- rendszer kötötte össze, mely lehetővé tette a víz szintjének szabályozását.

A két medencének ez az elrendezése érteti meg, hogy körülöttük valóban öt oszlopcsarnok lehetett: a körben futó oszlopcsarnokokon kívül az egyik a két medence közötti folyosón volt. Ügy látszik itt voltak a gyógyulást váró betegek. Az ásatások során igen sok oszlopmaradvány került élői Ezek , azt mutatják, hogy a .két vízmedence körül díszes épületek emelkedtek, az oszlopcsarnokok magassága egy archeológus megállapítása szerint kb. 8.50 m körül lehetett. A régészeti lelet a mellett tanúskodik, hogy ezek az épületek a mi időszámításunk fordulója körül keletkezhettek, tehát megvoltak már Jézus idejében: talán Nagy Heródes nagyszabású épílkezései közé tartoztak. Hogy a vízmedencék vizének csodás gyógyító hatást tulajdonítottak, és pedig pogányok is, a mellett tanúskodik egy második századból származó görög feliratos fogadalmi emlék, melyet egy Pompeia Lukilia nevű asszony állított fel.

Ezek az ásatások új fényt vetnek Ján. 5, 1—9 elbeszélésére: szemléletesebbé teszik az evangélista tudósítását. Kegyeletünk pedig áhítatos hálával gondol az isteni „irgalmasság házára“ („Betesda“ annyit jelent, mint „irgal- masáq háza"), ahol Krisztus megváltói szereidében megkönyörült egy elkin- zott, hosszas betegségben szenvedő embertársán.

KARNER KAROLY

Készülj az Ige hallgatására

Szentháromság utáni 3. vasárnap: Lukács: 15:1—10.

Becsmérlő vádnak szánták. De a legnagyobb örömhír: „Bűnösöket fogad magához!” Az elit-hívőktől nagyon elítélt, mélyre zuhant emberek mentek Hozzá bizalommal. Olyan volt, mint a mágnes: megmozdult feléje a porból, szemétből az eldobott, elfelejtett vasdarab —, de hidegen nézett rá az arany. Aki mellett elment, — vámszedő, vak, poklos, parázna volt bár — megérezte: olyan valaki jár itt, aki nem veti szemére bűneit, aki elfogadja, ahogy van, aki tud segíteni. Előtte nem statisztikai szám az ember, hanem drága, az egy. Annyi kedves, őt dicsőítő, neki szolgáló 99 mellett hogy nem tudta felejteni 6oha azt az egyet! Zakeus, a bűnös nő, a lator, tarzusi Saul s a többi drága „egy” arról beszél, hogy csodálatos szeretete nem nyugodt a 12, 70, 500, 3000 mellett, vágyik a lenézett, elszórt nyomorultak után. És micsoda öröme, ha az az egy feléje fordul a mélyből! Mégha önelégült, derék farizeusok arany-voltukat képzelve, fejcsóválva is nézik az egészet.

Milyen jó lesz erről hallani biztatást a gyülekezetben! Ott vár Jézus, az ellé- . y-ebíedalffik Pásztorai

IMÁDSÁG: Bűnösök barátjának csúfoltak, Jézusom! Köszönöm, hogy ez akartál lenni mindig. Légy közel ma is irgalmaddal mindenkihez az istentiszteleten: igehirdetőhöz, gyülekezethez s benne hozzám. Ments meg mindenkit a farizeusok önigazságától! Igéd találjon meg engem és sok más elveszettet. Amen. Görög Tibor

CSEHSZLOVÁKIÁI PROTESTÁNS EGYHAZAK FELHÍVÁSA A BÉKE- ALAfRÁSGYUJTÉS ÉRDEKÉBEN

A csehszlpvákiai protestáns egyházak közös bizottsága felhívást adott ki az öthatalmi megyegyezés érdekében megindult aláírásgyűjtés támogatására: „Szívből örülünk annak, hogy mi is részt vehetünk a népek közötti tartós béke megvalósításáért folyó nemes küzdelemben. Annál szívesebben tesszük ezt, mert bennünket erre az evangélium is kötelez. Azokkal küzdünk együtt, akik az igazságos társadalmi rend, a szocializmus megvalósításáért dolgoznak. Most a nép vette a kezébe a béke ügyét- és most a nép hívja tel a nagyhatalmakat a békés megegyezésre. Mi sem adhatunk félre semlegesen, amikor népitek békéjének kérdéséről van szó.

%