Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-05-13 / 19. szám
3 EVANGÉLIKUS ÉLET Az Egyházak Világtanácsának 1951. évi pünkösdi üzenete Az Egyházak Világtanácsa (Oeku- méné) az a szerv, amelyben tudvalevőleg a világ protestáns egyházai hoztak létre egy olyan közös tanácskozó testületet, amelynek határozatai sohasem lehetnek kötelező erejűek az egyes egyházakra nézve, mert minden egyház a mi felfogásunk szerint közvetlenül az ö Urától kapja az Ige és a Szentlélek által a világosságot, a parancsot, az erőt, az eligazítást és a vigasztalást. A magyar protestáns egyházak is tagjai ennek a Világtanácsnak. Egyházunk széles köre előtt ismert az a tény, hogy az Egyházak Világtanácsának egyes megnyilatkozásaival és magatartásával szemben komoly bírálatot gyakoroltunk a világkeresztyénség teljes nyilvánossága előtt. Legutóbb a Világtanács végrehajtó bizottságának Franciaországban (Bievres-ben) tartott üléséről egy olyan levelet küldtek szét a tagegyházakhoz, amelyre a magyar református és evangélikus egyház hivatalos választ adott s ebben kifejtette azt a hitbeli látását, hogy a világfeszültséget okozó nemzetközi kérdések békés megoldásához a világ minden egyházának és keresztyén emberének egyesítenie kellene erejét. Ez a magyar protestáns megnyilatkozás — több előző üzenetünk mellett — érezhető hatást gyakorolt az Egyházak Világtanácsa vezetőségére. Nem vagyunk sok lényeges kérdésben egyetértésben velük. De örülünk annak, hogy támogathatjuk egymást különösen a föld békessége megvédelmezé- sének ma elsőrendűen fontos nagy ügyében. Amikor most a Világtanács elnökeinek pünkösdi üzenetét közöljük, az a reménységünk, hogy mindenütt őszinte lesz a könyörgés: 'ne engedd, hogy a Icgrosz- szabb következzék a világra». Az imádságunk őszinteségének egyetlen bizonysága csak az lehet, ha ugyanígy egyesülünk az emberiség fenyegetett békességének védekezésében és a béke ügyének szolgálatában. A pünkösdi üzenet így szól: f«Az Egyházak Világtanácsához Itartozó összes tagegyházaknak címezzük üdvözletünket, abban a reményben, hogy Isten kegyelme által ez el fog érni minden gyülekezetei és egyháztagot. Azok az egyházak, melyek '1948-ban Amsterdamban találkoztak lés az Egyházak Világtanácsát megalkották, a Világgyűlésről küldött üzenetükben kifejezték azt a szándékukat, hogy egymással közösségben maradnak. Ezt az ígéretet nem- ’csak olyan időkre tették, melyekben a közösség fenntartása könnyű. Be kell tölteni ezt az ígéretet, különösen olyan időkben, mint amilyenben élünk, amikor a nemzetek közötti feszültségek már Szinte elviselhetetlenek. Emlékeztessük azért magunkat és egymást arra a tényre, hogy az a közösség, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus hozott létre és állandóan fenntart, magában foglal minden keresztyén gyülekezetét és minden olyan egyháztagot, aki hisz Jézusban, mint Megváltóban. Jézus Krisztus számára nem léteznek elválasztó falak, és semmiféle embercsinálta válaszfalak nem akadályozhatják öt meg abban, hogy behatoljon oda, ahol emberek fordulnak hozzá a maguk nyomorúságaival. «Az Élet, amely Őbenne van» (I. János 5:11), nem választható szét. Komoly különbségek vannak egyházaink között, de Krisztus egy és ugyanaz, mindnyájunk számára. Pünkösd emlékeztet bennünket árra, hogy a mi feltámadott Urunk és Megváltónk a Szentlélek által hogyan térítette magához lelkek ezreit, hogyan építette be őket egyházának közösségébe és hogyan bízta reájuk az 0 országa «a földnek végső határáig» (Csel. 1:8) való hirdetésének közös feladatát. En- igedjük meg tehát, hogy a kegyelem 1951. évének pünkösdjén, Különbségijeink ellenére is, mindnyájunkat felhívjon az Atya, a Fiú és a Szentlélek közös imádására és a közös könyörgésre azért, hogy mindnyájunk szívében megújuljon Krisztus élete. Egyesüljünk abban az örömteli feladatban, hogy hirdetjük minden embernek mindenütt a Krisztusban való szabadság örömhírét, és ébredjünk rá arra, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban, aki maga egy azokkal, akik hűséggel tekintenek reá. Isten kegyelme által váljék lehetségessé ezen az úton az, hogy erősíteni és inspirálni tudjuk egymást, tudva azt, hogy azok, akik Istent dicsőítik és az Ö kegyelmében és hatalmában bizakodnak a súlyos és aggodalomteli napokban, «nagy sokaság, melyet senki meg nem számolhat» (Jel. 7:9). , Egyesüljünk a világ minden pontján, Istennek trónja előtt és imádkozzunk a következőképpen: Mindenható Isten, Jézus Krisztusnak Atyja és a földön élő minden gyermekednek Atyja, akiket a Te Fiad, a mi Megváltónk által megszabadítottál! Te bátorítottál bennünket arra, hogy mindazt, ami a lelkűnkben van, Eléd tárjuk, és Te ígérted meg nékünk, hogy amennyiben ketten közülünk egy akaraton leszünk a földön, minden dolog felöl, bármit kérünk is, megadatik nékünk. Hálaadásban egyesülünk ma Előtted, minden hűségedért és minden áldásaidért, melyekkel jó napokban és a feszültség, sötétség és aggodalmaskodás napjaiban egyaránt elláttál bennünket. Köszönjük Néked, hogy eggyé tettél bennünket a megváltásban, melyet a bűnben és reménytelenségben élő emberiség számára hoztál Jézus Krisztusnak, a Te Fiadnak testetöltése útján. Könyörgünk Hozzád: ne engedd, hogy a legrosszabb következzék az emberiségre, szabadíts meg a gonosztól és segíts minket megnyitni szíveinket, hogy meghallhassuk Istennek hozzánk beszélő Lelkét. Könyörgünk Hozzád kegyelmes Istenünk: adj nékünk új ébredést akaratod szerint, új pünkösdöt, amely által keresztyének újjá lehetnek, emberek megtartathatnak, és a Te akaratod valósulhat meg a földön. Tudjuk, hogy nem vagyunk érdemesek, megváltjuk Előtted, hogy kik vagyunk és mennyit vétkeztünk, de dicsőségnek és könyörii- letnek Istene, bocsáss meg nekünk most is újra és vezess bennünket a Te utadon, hogy bizonyságot tegyünk Rólad az egész világ előtt, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.» Az Egyházak Világtanácsának elnökei: Eiving Berggrav Marc Boegner Geoffrey Cantuar John R. Mott G. Bromley Oxnam A „Lutheránia” évadzáró hangversenye Negyvenhetedik munkaévére tett pontot, Exaudi vasárnapján, legszorgalmasabb iemplomi kórusunk, a Lutheránia- vegyeskar, mely az utóbbi időkben már szinte nem ás alkalmi, de „beépülő“ zenekarral bővül. Persze az estély iránt sokkal kisebb volt az érdek, iődés, mint például nagyszombaton, a János-passiónál. Hiába: május nagy ellen-mágnes! De a belső mérleg nem hanyatlott. U. Gaudy László dr. igazgatólelkész bölcs megnyitóján épültünk előbb. Maga a programm mintegy a húsvét-pün. käsrli ünnepköz egyházzenei hosszmetszetét vázolta föl. Az első két szám még a ferrarai Girolamo Frescobaldi-t idézi, az olaszföldi orgonisták királyát; ő a száz évvel későbbi, szédületes Baeh lúgálknak vollt egyék ösztönzője és úlegyengetője. Vasárnap inkább a „g-mixoHikü-ban tündökölt: a Krisztus után sóhajtó vágy, mint messziről párázó ezüst-köd csillogott légies akkordsorai mögött. Másodikul „a német' zene atyja“, a B a eh n á 1 három négy ed-é vszÁ z adda 1 előbb élt drezdai mester: Heinrich Schütz szólalt meg. Húsvéti párbeszéd- je orgonára alapozott vegyeskari költemény; a Sír zarándokainak döbbeneté, kétségei s ámulata tükröznek a néhányperces alkotásban. Olyan áhítattal nyújtja elibénk napsugaras témáját, mint egy ihletett pap a szent kelyhet. „Lutlierániánk“ előadásmódján itt jólesőn vehettük észre, hogy az énekkar hovatovább — belülről kezd fényleni. G. D. Leyding, a Buxtehude- kövelő, esz-dur orgonaelőjáfékának különösen megragadó basszus-sorai tetszettek. Bach János Sebestyén 127. számú, „Ü,rimk Jézus Krisztus, igaz ember és Isten“ című kantátája tetőzte be a sört. Magánénekesek, kórus és zenekar illő felkészültségről tanusodtak. Záhony János tenorjának epedö lírizmusa. M. Molnár Éva oboa-kíséretes szoprán- szólójának hűségre-törekvése, de kivált Malis György a bari'on-részben (igazi „pünkösdi reményt“ sugároz ez a pompás fanfár-keretű szám!) — vérbeli tolmác-solói voltak a kis formában is lenyűgöző lipcsei lángelmének. S a rövid háromnegyed órás műsor is újból megéreztette, mily értéket bírunk az orgonapadon Zalánfy Aladárban. aki most már jó negyedszázada minálunk a bachi sáilusti.sztaságnak leg hivalottabb őre. WeUler Jenő pedig, az egyre mélyülő karművész, derekasan végzett mnnkája tudatában készülhetett az új feladatokra, közlük az október 31-ére kitűzött Reformáció, kantálára és — ha Isten éltet bennünket — a jövő nagyheti teljes János- pasióral F. S. Készülj az ige hallgatására Pünkösd János 14, 23—31. Jézus búcsúbeszédének ez a szakasza egy pünkösdi ígéret. Csak „pünkösd után”’ érthetjük meg ezt az üzenetet: akkor, ha Isten Lelke elkezdte már megivitégosító munkáját bennünk. Miért kell Jézusnak elmennie? Miért keíil tanítványainak magúkra maradnánk? Miért szakad vége a kapernauml szép napoknak, a meghitt együttlétnek a Genezáret taván, s a Beszéd Hegyén? Ez a kérdés gyöíri a tanítványokat. S ez a kérdés minket is éget. Milyen jó volna, ha Jézus testileg meg- jeterme közöttünk, ha belenyúlna az életünkben és -a világ folyásába, s szemmel Iá Urató, kézzel fogható módon oldaná meg nyomasztó, apró és nagy •kérdéseinket. Pedig éppen ezzel nem érnénk semmit. Mit érne az, ha pár ember belefo- gózhatnék a testbe nközöttünk időző Jézus ruhájába, s milliók lennének kénytelenek élni nélküle. Pedig így lenne ez, ha ő el nem ment volna a® Atyához. S éppen azzal, hogy testileg itthagyott bennünket, váltotta valóra ígéretét: Én tévéietek vagyok minden' napon a világ végeztéig. Velünk van, mégpedig mipdig, mindenütt és mindnyájunkkal, egyszerre és egyformán velünk van, itt és a föld túlsó felén, az ő Szent Lelke által. Pünkösd: Jézus Krisztus é® ez Atya telkének hozzánfejöveteíe, éppen ezért a® egyház kezdete. Hogyan van vetünk Jézus a Szent Lélek által? Az igében van velünk. Amint figyelünk az igére és ezótíogadunk Mesterünknek, vezet, eligazít, dorgál és vigasztal bennünket a Szent Lélek. S ahogy így újra, meg újra megtapasztaljuk, hagy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyva, nem kell a saját böleseeégünkből és erőnkből élni, 'hanem Isten bölcsessége és ereje tanít és vezet mindünket, megtelünk örvendezéssel, és mindjobban eltelünk szeretettel, a mi mennyben, vagyis titokzatosan. láthatatlanul és mégis olyan valóságosan rajtunk uralkodó s velünk lévő Urunk iránt. így lesz békességünk. A félelem, az aggodalom, mely minidig újra szorongatja szívünket, helyet ad a békességnek. Ha eddig nem tudta volna a világ, hogy milyen kincs a békesség, bizonnyal az utóbbi esztendőkben pea döbbent. Igaz, hogy az a békesség, amit Jézus ad, a belső, a lélek békéje, akkor is megmarad, ha egy világ dől össze. Azonban az is bizonyos, hogy a külső béke, az emberek, a népek, a világ békéje niem közömbös Jézus Krisz'tus és az 5 tanítványai számára. Ennek a békének a megteremtéséért és megőrzéséért vívódik az emberiség. S Jézus tanítványai tudják, ezt a békét Jézus Krisztus ajándékozhat ja nekünk, S ezért, mert tudjuk, hogy nála, az 6 kezében van letéve, tőle kérjük, s ebben a kérésben nem lehet megrestíit- rnünk. Félelem, niyugtaíanság, fájdalom mindig újra eltölti Jézus gyülekezetének a szívéé: a bűn, a kísértés mindig újra erőt vesz rajtunk. De a Szentlélek mindig újra felemel és meggyőz a felől, hogy a világ fejedelmének, az ördögnek nincs hatalma már. Bármit mutasson a látszat, az élet erősebb, mint a halál, a béke hatalmasabb, mint a háború. Ezt most csak azok láthatják, akiket erre a látásra a Szent Lélek elvezet. Egyszer azonban, az idők végezetén, mindenkinek meg kell látnia. Akkor előlép az eddig titkon uralkodó Jézus Krisztus, s akkor majd örvendeznek azok, akik már most és itt Szent Lélek által hittek benne és megtartották ez ö beszédéi Groó Gyula Május 18-án pénteken este nyolc órakor a ■ Deák-téri evang. leánygimnázium dísztermében Dezséry László püspök bevezető beszédével » Tolnay Klári színművésznő közreműködésével BtKAY JéNOS bemutatja modern Zsoltár (ordításait GYÜLEKEZETI HlREK Következő vasárnap: Május 13. Pünkösd vasárnapja. A Szentlélek kitöltésének és az Egyház megalapításának üdvtényi ünnepe. Igék: Apóst. Cselek. 2:1 — 13, János Evang. 14:23 —31. Liturgikus szín: Piros. Május 14. Pünkösdhétfő. Igék: Apóst. Cselek. 10:42—48. János Evang. 3:16—21. Liturgikus szín: Piros. Veszprém Veszprémben április 23-tól április 29-ig Túróczy Zoltán püspök evangéli- zált. A rendkívüli erejű evaoge&áció iránt oly nagy vollt az érdeklődés, hogy három alkalommal át kellett menni a nagyobb befogadóképességű református templomba. Így az evangel!- záció a két testvér-gyülitikezet közös evanigetózációjává vált. A befejező Úrvacsora is közös volt. Az evangeldzá- ciót záró vasárnapdélelőtti istentiszteleten Peskó Zoltán onganaművész volt az orgonista, aki este nagyhatású oTigooaihaimgverseniyt rendezett s művészetével feledhetetlen emlékeket hagyott az evanigelizáeió igéitől fogékonnyá vált lelkekben. Turóczy Zoltán püspök veszprémi tartózkodása alkalmából közös értekezlet re' jött össze a veszprémi evang. és rét. egyházmegye lelkész! munkaközössége. Ä püspök „Az egyház jövője” címen, Máté ev. 16:13—18. alapján szólt a lelkészekhez, majd Dombi László evang. és Bod a József ref. lelkész rövid előadása következett. Ezután a két feíkészi munkaközösség külön megbeszélésre vált szét, az evangélikus lelkészi munkaközösség, esperesük vezetése mellett sok időszerű kérdést tárgyalt meg, a jelenlévő püspök útbaigazításaival, tájékoztatásaival. A megbeszélés végén Molnár Gyula bakony«_zómba thelyi lelkész osztotta ki az Úrvacsorát. Pusztaföldvár Április 29-én a? evainlgé®klüs közösség szeretebvendégséget tartott Pusztaföldváron, melyen Szentpáli Pál, a gyülekezet lelkésze imádkozott, bibliát oívaisott és beszélt a sajtóról, az irat- terjesztés' nagy jelentőségéről. Majd Dersényi Gizella, a közösség vezetője „ Akarsz-e meggyógyulni” címmel előadást tartott, beszédéiben foglalta az Evangélikus Élet jelentős telki szolgálatát. Széo vallásos költeményt sza-valt Kőrössy Editke, Szűcs Ilonka anyák nsoi verset mondott, Szentpáli Pákné lelkész neje énekszámokat adott elő. A zenekíséretet a gyülekezet kis kántora, Szentpáli László végezte. Lelkészválasztás. A bányai egyházkerületben á esaba- csüdi egyházközség a nyugdíjazás folytán megüresedett lelkész! állásra egyhangú lelkesedéssel hívta meg Zátonyi Pál aimbrózfalvai lelkészt. 0j egyházközségi felügyelők. A dunántúli egyházkerületben a !a- joskomáromi egyházközség Reisz Pál eddig II. felügyelőt, a hárataá gyülekezet Imre Ferencet, a kispéci gyülekezet Vargha József volt kajári gondnokot választotta felügyelőjévé. Egyházaskozár Április 8-án Büki Jenő mekényesl lelkész mély, lélekből fakadó igehirdetéssel beiktatta hivatalába Tihanyi JáJ nőst, a gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészét. A beiktató lelkész igéje a nap Útmutató igéje volt, Ján. 10:7—9. Széchey Béla gyűl. felügyelő és a többi, sok bizalmat és szeretetet tartalmazó köszöntők, az énekkar szereplése és nem utolsó sorban az ősi, nagy templomot betöltő gyülekezet áhítata, bensőséges ünnepéllyé avatta a napot. A kitelepítés folytán egyötödére megcsappant gyülekezetei kiegészítette a meghívott vendégek,' vidéki gyülekezetekből jött és helybeli másvallású hívek tekintélyes száma. Nagyalásony A Mátis Károly nyugalomba vonulásával megüresedett nagyalásonyi (Veszprém megye) lelkészi állásra Nagy Gyula volt pápai vt. lelkész nyert egyhangú bizalommal meghívást. Ünnepélyes hivatalbaiktatása április 29-én történt. Gyülekezeti közösségi konferencia lesz Répcelakon pünkösd ünnepeiben, május 13—14. napjain. Részvételi díj 12 Ft és természetbeni fejadag. A szolgálatok alapigéje: Ezékie! 37. fejezet. A programm összefoglaló címe: Pünkösd csodája ma. A szolgálatot Csepregi Béla, Laborczi Zoltán és Tekus Ottó missziói lelkészek végzik, Alag—Dunakeszi Újpest 300 lelkes fiók gyülekezeté-’ ben április 29-én vallásos est volt a templomban. A lelkes kis gyülekezet nagy buzgalommal készült erre: a templom teljesen megtelt. Művészi szólókat énekelt Gyertyánfi Aladárné. Isaák Judit, Éber Ottó. Turmezi Erzsébet versét és id. Moser Ottóné alkalmi költeményét szavalta: Nemes László és Németh László. János evangéliuma 16 rész 23/b vers alapján az igehirdetést Várady Lajos csepeli lelkész tartotta. Csendes vasárnap Répcelakon Május 6-án volt a Répcelak-csánigi egyesült gyülekezet templomrenoválási hálaadó ünnepe. A csendesnap szolgálatát Túróczy Zoltán püspök végezte. Kíspéc—Kojár A kíspéc—kajári (Győr m.) evang. egyesült egyházközség április 29-én díszközgyűlés keretében iktatta be újonnan megválasztott gyűl. felügyelőjét, Varga Józsefet, több éven át volt gondnokát és presbiterét a kajári társgyülekezetnek. Ki volt az a lelkész, alá néhai Farkas Győző debreceni lelkésszel dr. Söderbtom sivéd érseket 1924. évi nyári egyházi körútiján kísérte? Kérjük, hogy címét szerkesztőségünkkel közölni szíveskedjék. Házasság Bánfi Béla eelldömöllá segédjeik és* feleségül vette Csirkovics Idát. Új élet a protestáns Az egykori Protestáns Árvaház épülete a Róz'sák-terém áll, Budapest egyik forgalomtól tegzajosabb útjának, a Rákóczi-útnak hangárnyékában. Pontosain úgy, ahogyan ezzel a szokatlan szóval jelöltem. Néhány perc csupán a Rá'kóczi-úttól, mégis mintha a város valamely távoli, elhagyott helyén járnál, olyan csend van. Ha el is zörög egy-egy teherkocsi, vagy motorkerékpár a közelben, haogját lombos fák, tamariskus-bokrok, hatalmas szál dáliák fogják fel. A csönd szigetéire érkeztél. Az otthon csendjének a világa ez. Sok százan élnek ma az országban, akiknek számára árvaságuk regényes éveinek boldog otthona ez az épület. Valójában akkor gyermekzsivajiól hangos épület volt, ma azonban, amikor ezek a százak hivatásukban állva visz- szanézmek időbe és emlékekbe, az otthon melegét, a fészekre-találás csendes békességét látják ezekben a falakban. A szeretet csendjének a világa ez. Amikor belépsz, a folyosón egy fehér dombormű alakjai fogaidnak. Az idén éppen száz esztendeje annak, hogy akit a ‘fehér márvány mintáz, először nyitotta szemét erre a világra. Brocskó Lajos alakja ölel magához két boldogan mosolygó árva gyermeket. Évtizedeken át volt atyja az itt lakóknak. Az intézet vendégkönyvében biztató szavakat, hálát és sok csengő elismerést olvasunk. A sok kiforrott írás és nehézkesn botladozó betűk között feltűnik néhány sor, 1919 tavaszán a Népjóléti és Munkásügyi Népbiztosság rótt belé meleg, elismerő mondatokat Brocskó Lajos szeretettől fűtött munkálkodásáért. Ma is sok százan emelnek kalapot az emléke előtt. Atyja volt ő azoknak, akik árvaház épületében nem érezhették a szülői szeretet melegét. Maga az intézmény is közel száz esztendőn át jelentette az árva gyermekek számára az otthon és szeretet csendjét. 1859-ben egyháztársadalmi úton keltette életre a szükség. Ma is egyháztársadalmi erők munkálkodnak azon, hogy az intézmény szolgálata a szükségletnek megfelelően bővüljön, iitetve alakuljon át. Ma már az „Egyetemes Egyház Szeretetintézménye” nevet viseli s kérésünkre R u z i c s k a Lázló igazgató két tiszta, nagy szobába vezet, ahol 16 ágy sorakozik szép rendben. Otthontalanná vált idős férfiak számára jelentenek most már ezek a falak otthont. Napi négyszer étkezéssel látnak e! önköltségi áron alul, havi 300 Ft-ért magáramaradottságukban megfáradt férfiakat. Fokozatosan építik tovább a pzero- tetlntézmény munkáját és szolgálatát, Ez csak a kezdet. A fürdőszoba létesítése után külön társalgót rendeznek be, majd a szükségletnek megfelelően rugalmasan emelik a létszámot s ha az épületnek ez az ága megtelt, a másik oldalon megnyitják a női ágat. Amint kifelé indulok, tekintetem újrai Brocskó Lajosnak gyermekek felé hajló alakjára téved. A mozdulatlan márvány mintha megéledne, felemelné lehajtott fejét a kőalak s mintha szétnézne a szeretet immkamezején, ahol fehérek a mezők az aratásra, ahol elhagyott idősek várják a feléjük kinyúló kezet, lesik a rájuk szeretet (el csillanó szemeket 6 imádkoznak, hogy az 5 megsegítésükre induljon meg immár azoknak a lába, akik ismerik az igéből azt a prófétai szakaszt, hogy akik megsegítik az özvegyeket és elhagyottakat isteni tiszteletet végeznek. K. E.
