Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-05-06 / 18. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 * rr r ELŐ VIZ Imádság C fegyelem talajéin való növekedésért Ef. 1, 17/a. Az ©feziUH levél első {©jelzettének a második fete egy hatalmas imádságot tartalmaz, arrady utolsó verseiben di­csőítő himnusszá lesz. Ez az imádság a maga egészében is, de a részleteiben is belénk markol és ébresztő igehirde­téssé lesz számunkra. I PáJ azzal kezdi imádságált, hogy • Istent „a mi Urunk Jézus Krisz­tus Istenének és a dicsőség Atyjának nevezi”. Amikor könyörögni fezd az első helyre kerül imádságában aiz Isten, akin najtaifelejti nagy, tágnairayd- totit szemeit. Imádságában nem meg- sízokás Isten megszólítása, hanem bi­zonyságtétel emit, hogy 6 a kezdet. Nem a maigia kéréseivel és szükségei­nek fetemtegeféséveJ kezdi, hanem Isten elsőbbségének elismerésével. Mennyire leosztályozza ez a könyör­gés a mi imádságainkat és egész Istien előtti magatartásunkat. Amikor mii, Isten elé állunk, egyszerire meny­nyire mi magunk teszünk a fontosak és mennyire háttérbe szorul az Or! Ha még „Uraim”-oaík iis, vagy „szerető mennyei Atyánkénak is szólítjuk Istent imádságunk elején, az nálunk csak arra jó, hogy valamivel elkezdjük imádsá­gunkat, de nem arra, hogy az ö első­ségéről bizonyságot tegyünk. Ezzel szemben a mi gondolataink a mi kí­vánságaink és a mi szükségeink annyi­ra előtérbe kerülnek és olyan nagyra nőnek, hogy egészen eltakarják elő­lünk az Urat, aki előtt könyörigünk. Ez a veszedelem még akkor is fennáll, amikor nem egyéni dolgokért, hanem Isten országának ügyéért imádkozunk. Még az ilyen Imádságok te nátanfc agyonterheltek a mi tervetekkel, azzal amit mi szeretnénk, amit mi akarunk megvalósítani. A Szentlélek Orteten ebben az igé­ben arra akar rábírni bennünket, hagy imádságainkban és egész keresztyén (Betűnkben ne mi legyünk a központ, hanem Isten, ne önmagunkkal tegyünk eltelve, hanem Istennel. Ez más szóval azlt jeleníti, hogy mindig nekünk kell Istenhez igazodnunk, nem pedig neki hozzánk. Az imádság nem arra való, hagy a mi kész terveinket ráerősza­koljuk Istenre, hanem arra, hogy feíiis- merve az Ö terveit könyörögjünk azok megvalósulásáért. O Pál imádsága abban te megté- résre és megújulásra serkent bennünfet, hogy könyörgését nem a maga szegénységével, hanem az Isten gazdagságával kezdi. Amikor Istent „a mi Urunk Jézus Krisztus Istené­nek” mondja, akkor arról tesz bizony­ságot, hogy ő most az előtt az Isten előtt könyörög, aki kegyelme gazdag­ságából Jézus Krisztusban nékünk bűnbocsánatot, életet és üdvösséget adott. Tehát a gazdag Isten előtt áll. Es amikor Istenit „a dicsőség Atyjá­nak” nevezi, akkor ezzel azt mondja, hogy Övé minden hatalom, erő és di­csőség. Olyan Istenhez imádkozik, akinek hatalmát senki sem korlátozza. Nem úgy van-e, hogy mi Isten előtt mindig a magunk koldusrongyainál kezdjük és rendesei) ott is fejezzük be és nem az Ür szerfelett való gaz­dagságának és hafaJlmámaík a meglátá­sánál? Ezért nyügösködünk és myo- morgunik annyit a mi, keresztyén éle­tünkben! Isten sokszor csak „istenfe” a számunkra, aki szegény és aki „a lehetőségeik határán belül” tud csak segíteni. — Ébresszen rá ez az igeben- nümket Isten mérhetetlen gazdagsá­gára, dicsőségére, korlátlan hatalmára! Ehhez a gazdag Istiemhez folyamodjunk és ebből az erős Istiemből éüljünik . Mihelyt valóban meglátjuk a • „dicsőség Atyját” (ebbem a ki­fejezésben benne vaui az egész evan­gélium!), mások tesznek az imádsá­gunk tárgyai te. Pál azért mer maigy dolgokat kérni az efezusiak számára, mert nem békaperspektívában tá/íta meg Istent, hanem hatalmas horizont­ban. „Aki az Ö Fiát mindnyájunkért odaadta, mónódion me ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” — Mutassa meg nekünk ez az ige, hogy a mi imádságaink milyen szűk keretek között mozognak. Kérünk kenyeret, ruhát, egészségét, bűnibocsántáiét, de azt már nemigen merjük kérni, hogy úgy vegyen el bűnöket, hogy azok többé ne térjenek vissza, gyógyítson „gyógyíthatatlan betegségekből” tegye a „lehetetleneket” lehetővé. Vagyis Jézus érdeméért merjünk nagy dolgo­kat kérni Istentől! Mennyi gazdagság ott maradt a „dicsőség Atyjának” ke­zében, merít nem volt bátorságunk ki­kérni! A' „dicsőség Atyja” mégneve­• zés még valamire figyelmeztet bennünket. Az előbbi fordítottjára! Sokszor talán nagy dolgokat merünk kérni Istentől, viszont a „kis” ügyete­ket nem visszük eléje, mert azokat „elintézzük magunk is”. így aztán nagy ügyeinket Istennel intéztetjük, a kis ügyeinket „házi-kezelésben” ma­gunk intézzük. Apró-cseprő dolgainkra elég a mi erőnk, nagyobb esetekben azonban Istenre van szükségünk! A „dicsőség Atyja” azonban a kis ügyek­ben sem adja másnak dicsőségét. Azok­ban is ö akar megdicsőülni. Azért életünk minden kicsi mozzanatáról is Vele számoljunk, mert „nála nélkül semmit sem cselekedhetünk”. Káldy Zoltán Óvakodj a romlott eledeltől! _ A meleg idő befcöszöntéeé'vel egyre több gondot okoz a háziasszonyoknak az_ éíelmisizieirök tartósítása. Nem tehet előre megfőzni az ételt, mert a meleg Woben egyik napról a másikra kön.y- niyen elromlik. Ä romlott étel pedig élvezhetetlen. Ha pedig valaki mégis me,génné, súlyosan megbetegedhetik tőle. A telki életben ez nemcsak nyári probléma. Isten háztartásában minden nap megvan az ételikiosizitáis. Ha valaki mégis meg akarja spóroltra a napon­kénti fei vételez éisit és tartalék ölni akarja a Wki kenyeret, bizony megromlik a kezén, és ha romlott efJedeten él, nem ússza meg betegség nélkül. A számunkra sok szempontból na­gyon tanulságos, hogy Izrael a pusz­tában egész határozott rendelkezést kapott arra, hogy naponként gyűjtsön magának mindenki mannát és nie hagy­jon belőle másnapra. Mindazok, akik ennek a .határozott renddkezésmek él­temére ejtették másnapra is a mennyei tenyeret, megfepefve láttáik másnap, hogy az „megférgesedék és megbűz- hödék” (II. Mózes 16:16—21). Ez a figyelmeztetés ma sem veszí­tette d az időszerűségét. Sajnos, sokan vannak mai keresztyének is, akik meg akarják takarítani a naponkénti gyűj­tésnek a fáradságát. Régi eledelt tesz­nek félre és romlott teíkd táplálékon élnek. Mi a romlott lelki eledel? 1. A tegnapi ige. Persze ez sok te-' resiztyén életében nemcsak egynapos, haihiem gyakran sokesztendős. Az, amirt már megtanult. Lehet, hogy még az édesanyjától, vagy iskolában,, a kon­firmáción vagy valami konferencián, vagy akár a rendszeresem látogatott gyülekezeti altelimakoni. Megtanulta már és tudja. Neki senki ée semmi nem mond már újat. Lehet, hogy ezért nem olvassa a Bibliáit, vagy ha olvassa is, nem teres benne semmi újat, hanem el van a régim Nem ereszkedik te az Isten előtti tusakodás tárnáiba, hogy új kincseket bányász- szék elő. Nem olyan, ment az Isten országa felől megtanított írástudó, aki ót és újat hoz elő. Pedig romlott ele­delen él. Elhasznált régin. Nincs benne már táperő és oem tehet rajta növe­■ fedni A mannát minden reggeí úgy keltett összekaparni. És megérte a fá­radságot. Óvakodj ma is a romlott eledeltől! Keresd az újat, a frisset! Vágyakozz utána és tusaikodj értei Azon fogsz növekedni. (I. Pét 2:2). 2. A tegnapi csoda. Sok ember abból éi, amit Isten ezelőtt cselekedett vele. Egyesek szívesen emlékeznék arra, hogy nagy betegségből felgyógyultak, veszedelmes helyzetből megmenekül­ték. Mások elidőznek a lelki ébredé­sük, megtérésük nagy átéléseinél, imameghaMgialtásoknáJ és telki tapasz­talatoknál. Es azzal igyekeznek erősí­teni magukat, éteseterii a hitüket, hogy akivel Isten ilyen csodákat tett, annak bizonyosan rendben van vele a dolga. Miért szeretné különben ennyire? Sok keresztyén a múltjában bírja élete leg­nagyobb értékeit. Ha valami nagyra alkar emüékezmá vagy hivatkozni, akkor az első hitbeli tapasztalataihoz megy viasza. Az első szeretet idejére. Pedig az is romlott eledéi. A tegnapra adta Isten. Ha ma akarok élni belőle, akkor már férges és bűzhödt. Nem nyerek belőle erőt és hitelt. Pál apostol más­képpen csinálta: „amelyek hátam me­glett vannak, azokat elfelejtvén, azok­nak pedig, amelyek ©lőttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem aiz Istennek a Krisztus Jézusbangonnét felülről valló elhívása jutalmára”. (Fii. 3:14). Istennek minden napra új csodája van-. É9 sokkal nagyobb erő, több bizonyosság árad belőlük, ha azo­kat átéljük, mintha a régieken rágó­dunk. Óvakodj a romlott étedéitől! 3. A tegnapi kegyelem. Lehet olyan régi, hogy még a keresztségéveí hozza valaki kapcsolatba. HaKottem olyat, aki azt mondotta, hogy neki azért nem kell megtérnie!, mert meg van keresz­telve. Más a fegyelem elnyerését bűnei alatt ösiszcltiőretteitéshez, bűnvaS- láshoz és bocsánatayeréshez kötheti. Megtisztult a Jézus Krisztus vére ál­tal, e ez neki elég. Mára is. Pedig az­óta már újra beszennyeződött, a ke- reisztség szentségének feUvétefe óta bűnbe esett. Es élni akar a regi tisz­taságból, a régi igazságból Sajnos, a mi kezünkön mindem igazság ön- igazsággá válik. Az pedig már bűzük a vallásos öntudattól, a beképzelt­ségtől éa. a lelki gőgtől Luther a ke- rasztség kegyeimét éppen abban. ér-; tékeli nagyra, hogy azt mondja: meg kell térni hozzá újra. A bűnbocsánatot is venni feli újra. Az ad erőt a mának a harcára és az szabadít fel a hitre. Egy finn ének úgy kezdődik: Minden reggel új a kegyelem ... Vagy aho­gyan mi is szoktuk énekelni: Meg­megújul minden reggel az 6 nagy ir­galma ... Tehát nem a régi fe­gyelemre kei emlékeznem; meddő dolog a hajdani megtisztuld somon me­rengenem, hanem ma kell vennem újra a kegyelmet, Ma -kell hinnem újra Jézus Krisztus vérébe©, minden bű­nömnek bocsánatát. Mert ahol bűn- bocsánat van, ott van étet és üdvösség (Luther). Miért majszoljam akkor a régi romlott táplálékot, amikor kap­hatom minden nap az újait, a frisisief?! Izrael negyven évig vándorolt a pusztában és Isten nem feledkezett meg róla egy reggel sem. Hát akkor mitat vonná meg főiünk csak egy na­pon is, amíg itt vezet az utunk e világ pusztájában?! I Óvakodj a romlott etedéitől! Kérd minden reggél az új igét, éld meg minden nap az új csodát é6 vedd min­den nap az új kegyelmet. Eltart a hazaérkezésedig. Csepregi Béta 3.000.000 a profesfáns a Szovjetunióban A legújabb statisztikai adatok sze­rint a Szovjetunióban jelenleg mint­egy 3,000.000 protestáns van. 200.000 finn evangélikus, 1,000.000 észt evan­gélikus, 1,000.000 lett evangélikus, 50.000 litván református, valamint több kisebb felekezet és csoport. A 3,000.000 protestáns a Szovjetunió összlakosságának 1 Vs %-a. 4,87r.604»en írfák alá a békeívet Á magyar dolgozó nép továbbra Is nagy lelkesedéssel vesz részt a Béke Világtanács felhívása nyomán az egész világon megindult aláírásgyűj­tési akcióban. Az utolsó összesítés szerint hazánkban eddig 4,877604 ember írta alá a köretelést, hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt. Teológusok búcsúznak „Atya Isten, tarts meg minket!..." Erőteljesen száll az ének az ég felé az Evangélikus Teológiai Akadémia nagy­termében. Tíz„ ünnepélyes, meghatott ifjú vámul be. Társaik felállással üdvöz­lői őkét. Búcsúzni jöttek. Ötévi teoló­giai tanulás, előadások haSgatáisa és komoly egyéni munka ufáin ez az utol­só nap, amikor még mint hallgatók üt­nék be a feldíszített nagyterem pad­jába Még számot adnak majd vizs­gáikon arról, hogy kellőképpen felké­szültek-e Krisztus szolgálatára. Aztán ©findülnék a nyáj pásztoraiként, hogy az egyetlen, igazi Főpásztorhoz vezes­sék az evangélikus gyülekezetek nyá­ját. Ezit jelképezi a virágokkal) kerete­zett tábla nagy seiiimbóliuma is: a ke- resztrefeszített Főpásztorra néz a nyáj, a megmentett bárányok nyája. A Főpáiszrtor igéje hangzik fel Kar­ner Károly dékán búcsúszavaiban. Jn, 17, 14—19. alapján ezzel a biztatással bocsátja útnak tanitványai-t: „Jézus, a Főpásztor ebben a sorsdöntő percben is könyörög értetek. Nektek erre ran szükségték, és ezt a drága kincset: igéjét adja nektek. Vigyétek magatok­kal és szolgál jártok vele másoknak.” Az ifjúság nevében Csonka Albert IV. éves hallgató búcsúzik a szigor­lóktól A búcsúzók közül Csizmazla Sándor a missziói parancs (Máté 28, 18—20) alapján köszöni meg a búcsúszavaikat. Amit mond, mindnyájunk hitvallása-: „Krisztus hatalma hívott minket a szolgálatra. Ö készített fel bennünket, és Ö is fog megtartani és vezetni!” Befejezésül a-z alsóbb évfolyamok megbízottai mondanak méig útravalóul egy-egy bibliai verseit, majd az ünnepé­lyes búcsúza» végén újra felharsan az ének: Erős vár a mi Istenünk! A tíz szigorló indul kifelé a teremből Ök tudják, hogy ezek a lépéseik nagyjelen­tőségű lépések. Számukra véget ért az iskolapadban való felkészülés ideje: számadás következik. De tudták arat is, hogy a szolgálattal új tanulás kezdő­dik: egy élet munkája. És tudják azit is, hogy ennek a szolgálatnak a végén következik majd az igazi számadás, ök mégis induíniak, -mennek oda, ahová aiz egyház Ura küldi őket: hirdetni az igét. Még nem tudják, hol kiknek fog­nak prédikálni Legtöbben a Dunántúl szolgálnak majd: Atlinger János, Benkö Béla, Cslzmazia Sándor, Hülvely Sán­dor és Kár! Béla. A tiszai és a dunán- inneni kerületibe eigy-egy i-ndu-l közülük: Lábossá Lajos és Záborszky Csaba. •Hárman a bányai kerület beosztottjai lesznek: Szeberényi Tamás, Vámos Jó­zsef és Zay László. Zay László Oberbauer A. utóda tcmplombereudezés- és kegytárgy­kereskedés, Budapest, V, Váci-utca 15. Postaláda Szerkesztő Űr! Köszöntéssel kezdem soraimat. Jókedvvel olvasom az Evangélikus Életet, amelynek címsorát, lapfejét most sikeresen megújították. A nyom­tatás is tisztább, mint pár számmal előbb és a hajtogatás is pontosabb. A cikkek lélekkel építők és érdekesen tá­jékoztatók. Kedves heti olvasmánya le­het az Evangélium Élet a családoknak és jó tükre a hazai evangélikus élet­nek. Én magam is mindig örömmel vá­rom; a levélhordó mostanában már csütörtökön elhozza. Jólesik még a nagytiszteletű Szer­kesztőséghez egyúttal, kis kitérés kép. pen ide jegyeznem, hogy az Énekes­könyvünk megújítása szerintem nem indokolt, mert mindössze 40 éve, nagy gonddal és hitbuzgósággal szerkesztet­ték egyházunk elismert énekmesterei. Kedves és jó a mi Énekeskönyvünk. Hiszen ez nemcsak az én. álláspontom. Soraimat zárva, vagyok a Nagytisz­teletű Szerkesztő úr iránt Budapest, 1951. április 24 mély tisztelettel Ilauszkg Sámuel Püspök Or kérem, fedve« lapjáéi válaszolva, bizony szégyenkezve val­lom be, hogy anyagi gondok miatti ag­godalmaskodásomban mondtam le a la­pot, mert nem akartaim hátralékos ma­radni Igazán nem keresztyénjei vtsei- kedés ennyire aggodalmasnak termi a „holna-p" miatt, és éppen nekem nem, aki annyiszor megbizonyosodtam Isten gondviselő atyai szeretetéről megpró­báltatásaim és a szenvedések közben. Hál-ás köszönettel fogadom a topot tovább is, hisz ha nekem van én úgyis pótolom a hátralékot. Nekem nagyon hiányoznia az egyházi top, mert gyer­mekkoromtól fogva megszerettem és egyik eszközét láttam benne egyhá­zamnak, ami által egy telekké lehetünk vele. Szereietemnek úgy adtam még régen, fiatatebb éveimben kifejezést, hagy másokkal is megszerettettem egyszerűen úgy, hogy nevükre küldet­tem, előfizettem annak idején a Ha­rangszót. (Én magamnak járattam a Keresztyén Igazságot és az Evangé­likus Életet is.) Hittesfvéri üdvözlettel N. R. • Budapest; Szombatesti közös imádkozásunk Május 5. 42. zsoltár. AZ IMÁDSÁG ALKALMA. Ebben a fégi zsoltárban utólérketetlen módon jut kifejezésre a szerit hely és a megszentelt idő utáni vágyakozás. Vájjon miért volt mindez olyan drága a zsoltárköltőnekt 1. Sok tapasztalata fűződik az Istennel való találkozáshoz (5. 9. b). Ízlelte, hogy jóságos az Ür. Megbizonyosodott szeretetéről. 2. Elviselhetetlenül nehéz számára az élet az Istentől való távol­ságban (4. 10-11. v.). 3. Életszükséglet számára az Istennel való együttlét. Olyan mint az elepedt vándornak a friss forrásvíz. (2. 7. v.). Nem tud ellenni nélküle. 4. Bizonyos abban, hogy az Isten meg is adja az alkalmat (6. 12. v.). Ez tartja benne a lelket, táplálja a reménységét és a vágyakozását. Vájjon vágyakozol-e így az imádság alkalma után? Élsz-e vele most olyan boldogan, mint ahogyan a szomjas szarvas issza az üdítő forrás vizét? Valljuk meg, hogy megszokottan, únottan, kötelességszerüen végezzük az imádságainkat, nem érezzük ajándéknak és nem is üdülünk fel általa igazán. Adjunk hálát Istennek azért, hogy ö még mindig jön találkozóra és kínálja ennek a közös imádkozásnak az alkalmát is. Könyörögjünk az evangélizációs sajtó új szolgálatának az áldásaiért, az egész Evangélikus Életért, az evangélizációs naptárban közölt alkal­makért, a nyári konferenciák előkészületeiért, a konfirmációért s gyü­lekezeteink ifjúsága első úrvacsorához járulásáért. Készüljünk lélekben Pünkösd igazi ünnepléséret BIBLIA-OLVASÓ Május 6. Exaudl vasárnap. Agg. 2:6—7.. Csel. 18:10., V. Mór. 34:1—8. Mózes a hazafelé tartó, pusztán átvezető utat csak azért tudta végig járni mert hitte, hogy Isten meghallgatta Egyiptomban imádságukat és ígérete sze­rint haza fogja vezetni őket Kánaánba. — Hiseed-e, hogy haza vezet az Ur az üdvösségbe, ha ráhagy atkozol? Május 7. Hétfő. Náhum 1:15., Mi !0:7„ Jer. 29:11—14/a. Vair.-a ennél drágább vigasztalás, mint hogy Isten így szólít meg mrnfeL akik a bűn miatt elité vdiyedtiünk? — Lásd meg, hogy naigyon szeret at Isten, keresd öt és hívd Öt segítségül, mert Ö az akarja adni neked is, amit adott az Ö egyszülött Fiának, akit feltámasztott a hafáilbó) éo magához vett örök dicsőségbe. Május 8. Kedd. Zsoflt. 72:1—2., Jer. 11:15., Ján. 15:1—8. Ebben a példázatban Krisztus világosan megmondja milyen az élettünk és halálunk vele és nélküle. Vele étetünk sok gyümölcsöt termő értékes étet; halálunk az örök éleit _ reménységében történik. Nélküle életünk hiábavaló, gyümötestefem étet; halálunk félelmes.. — Hogyan élsz és hogyan fogsz meg­halni? Krisztussal vatgy nélküle? Május 9. Szerda. Zsófiit. 73:23-, Mt 10:22., I. Kor. 13. Pál itt tulajdonképpen Krisztus szeretetét írja le. Krisztussal való élet követe kezméinya az, hogy Krisztus ilyen szeretettel a maiga szeretetével tölti meg szívünket. Ez a szeretet csak azért hosszútűnő, a bűnbe vezett ember iránit is reményteljes és soha eJ nem fogyó szerettet, mert Krisztus a forrása. — Ki, vagy mi a te szereteted forrása ? Május. 10. Csütörtök. Zsolt. 84:3., Gsel 4:31'., Ján. 7:33—39. Jézus Krisztus azt alkarja, hogy olyan' tanítványai tegyünk, akikből élő víz­itek folyamai ömtenielk. Hlyen formásokká csak úgy tehetünk, ha először magunk Krisztushoz megyünk és iszunk abból a vízből, a Szent Létekből, amelyet ő kíniá» nekünk. — Oda járulszi-e napomként Krisztushoz? Engeded-*, hagy megfeiteen SzenrtiMfekfel, hogy azután beteled ie folyhasson az élő víz? Május ti. Péntek. Jer. sír. 3:19—20., Ján. 14:16—17., Z^d. 11:32—40. A.z ötestaimamtombam a legnagyobb ígéret, a minden emberre kiáradó büntt bocsánat és a Szentlélek nem teljesedhetett be addig, amíg Krisztus el oan* jött. De ma Isten minidéin Ígérete b«teljesedik annak életében, aki húsa m Isten Fiában. — Vájjon tó az oka, hogy Istien ígéretei életedben nem telje­sedtek ba és SzienMék méllkül élsz ma is?, Május 12. Szombat Jób. 33:4., I. Pét. 2:9., Es. 41:17-20. Ugye tesvér, te is azok közé tartozol, akik szomjas lélekfelkeresik' az élő víz forrását? Ha igen, akkor halld meig: ezeket a forrásokat ott találod meg, ahol Jézus Krisztus nevében a Szentietek által tiszten hirdetik az evangéliu­mot és a szentségeket helyesen szolgáltatják tó. — Keresd meg a gyüleke­zetben azokat a helyeket, aiho» Jézus Krisztusrój prédikálnak, mert ott éJŐ vizet italálllse. 1 ÖrebovszRy Gjztá

Next

/
Thumbnails
Contents