Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-05-06 / 18. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 * rr r ELŐ VIZ Imádság C fegyelem talajéin való növekedésért Ef. 1, 17/a. Az ©feziUH levél első {©jelzettének a második fete egy hatalmas imádságot tartalmaz, arrady utolsó verseiben dicsőítő himnusszá lesz. Ez az imádság a maga egészében is, de a részleteiben is belénk markol és ébresztő igehirdetéssé lesz számunkra. I PáJ azzal kezdi imádságált, hogy • Istent „a mi Urunk Jézus Krisztus Istenének és a dicsőség Atyjának nevezi”. Amikor könyörögni fezd az első helyre kerül imádságában aiz Isten, akin najtaifelejti nagy, tágnairayd- totit szemeit. Imádságában nem meg- sízokás Isten megszólítása, hanem bizonyságtétel emit, hogy 6 a kezdet. Nem a maigia kéréseivel és szükségeinek fetemtegeféséveJ kezdi, hanem Isten elsőbbségének elismerésével. Mennyire leosztályozza ez a könyörgés a mi imádságainkat és egész Istien előtti magatartásunkat. Amikor mii, Isten elé állunk, egyszerire menynyire mi magunk teszünk a fontosak és mennyire háttérbe szorul az Or! Ha még „Uraim”-oaík iis, vagy „szerető mennyei Atyánkénak is szólítjuk Istent imádságunk elején, az nálunk csak arra jó, hogy valamivel elkezdjük imádságunkat, de nem arra, hogy az ö elsőségéről bizonyságot tegyünk. Ezzel szemben a mi gondolataink a mi kívánságaink és a mi szükségeink annyira előtérbe kerülnek és olyan nagyra nőnek, hogy egészen eltakarják előlünk az Urat, aki előtt könyörigünk. Ez a veszedelem még akkor is fennáll, amikor nem egyéni dolgokért, hanem Isten országának ügyéért imádkozunk. Még az ilyen Imádságok te nátanfc agyonterheltek a mi tervetekkel, azzal amit mi szeretnénk, amit mi akarunk megvalósítani. A Szentlélek Orteten ebben az igében arra akar rábírni bennünket, hagy imádságainkban és egész keresztyén (Betűnkben ne mi legyünk a központ, hanem Isten, ne önmagunkkal tegyünk eltelve, hanem Istennel. Ez más szóval azlt jeleníti, hogy mindig nekünk kell Istenhez igazodnunk, nem pedig neki hozzánk. Az imádság nem arra való, hagy a mi kész terveinket ráerőszakoljuk Istenre, hanem arra, hogy feíiis- merve az Ö terveit könyörögjünk azok megvalósulásáért. O Pál imádsága abban te megté- résre és megújulásra serkent bennünfet, hogy könyörgését nem a maga szegénységével, hanem az Isten gazdagságával kezdi. Amikor Istent „a mi Urunk Jézus Krisztus Istenének” mondja, akkor arról tesz bizonyságot, hogy ő most az előtt az Isten előtt könyörög, aki kegyelme gazdagságából Jézus Krisztusban nékünk bűnbocsánatot, életet és üdvösséget adott. Tehát a gazdag Isten előtt áll. Es amikor Istenit „a dicsőség Atyjának” nevezi, akkor ezzel azt mondja, hogy Övé minden hatalom, erő és dicsőség. Olyan Istenhez imádkozik, akinek hatalmát senki sem korlátozza. Nem úgy van-e, hogy mi Isten előtt mindig a magunk koldusrongyainál kezdjük és rendesei) ott is fejezzük be és nem az Ür szerfelett való gazdagságának és hafaJlmámaík a meglátásánál? Ezért nyügösködünk és myo- morgunik annyit a mi, keresztyén életünkben! Isten sokszor csak „istenfe” a számunkra, aki szegény és aki „a lehetőségeik határán belül” tud csak segíteni. — Ébresszen rá ez az igeben- nümket Isten mérhetetlen gazdagságára, dicsőségére, korlátlan hatalmára! Ehhez a gazdag Istiemhez folyamodjunk és ebből az erős Istiemből éüljünik . Mihelyt valóban meglátjuk a • „dicsőség Atyját” (ebbem a kifejezésben benne vaui az egész evangélium!), mások tesznek az imádságunk tárgyai te. Pál azért mer maigy dolgokat kérni az efezusiak számára, mert nem békaperspektívában tá/íta meg Istent, hanem hatalmas horizontban. „Aki az Ö Fiát mindnyájunkért odaadta, mónódion me ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” — Mutassa meg nekünk ez az ige, hogy a mi imádságaink milyen szűk keretek között mozognak. Kérünk kenyeret, ruhát, egészségét, bűnibocsántáiét, de azt már nemigen merjük kérni, hogy úgy vegyen el bűnöket, hogy azok többé ne térjenek vissza, gyógyítson „gyógyíthatatlan betegségekből” tegye a „lehetetleneket” lehetővé. Vagyis Jézus érdeméért merjünk nagy dolgokat kérni Istentől! Mennyi gazdagság ott maradt a „dicsőség Atyjának” kezében, merít nem volt bátorságunk kikérni! A' „dicsőség Atyja” mégneve• zés még valamire figyelmeztet bennünket. Az előbbi fordítottjára! Sokszor talán nagy dolgokat merünk kérni Istentől, viszont a „kis” ügyeteket nem visszük eléje, mert azokat „elintézzük magunk is”. így aztán nagy ügyeinket Istennel intéztetjük, a kis ügyeinket „házi-kezelésben” magunk intézzük. Apró-cseprő dolgainkra elég a mi erőnk, nagyobb esetekben azonban Istenre van szükségünk! A „dicsőség Atyja” azonban a kis ügyekben sem adja másnak dicsőségét. Azokban is ö akar megdicsőülni. Azért életünk minden kicsi mozzanatáról is Vele számoljunk, mert „nála nélkül semmit sem cselekedhetünk”. Káldy Zoltán Óvakodj a romlott eledeltől! _ A meleg idő befcöszöntéeé'vel egyre több gondot okoz a háziasszonyoknak az_ éíelmisizieirök tartósítása. Nem tehet előre megfőzni az ételt, mert a meleg Woben egyik napról a másikra kön.y- niyen elromlik. Ä romlott étel pedig élvezhetetlen. Ha pedig valaki mégis me,génné, súlyosan megbetegedhetik tőle. A telki életben ez nemcsak nyári probléma. Isten háztartásában minden nap megvan az ételikiosizitáis. Ha valaki mégis meg akarja spóroltra a naponkénti fei vételez éisit és tartalék ölni akarja a Wki kenyeret, bizony megromlik a kezén, és ha romlott efJedeten él, nem ússza meg betegség nélkül. A számunkra sok szempontból nagyon tanulságos, hogy Izrael a pusztában egész határozott rendelkezést kapott arra, hogy naponként gyűjtsön magának mindenki mannát és nie hagyjon belőle másnapra. Mindazok, akik ennek a .határozott renddkezésmek éltemére ejtették másnapra is a mennyei tenyeret, megfepefve láttáik másnap, hogy az „megférgesedék és megbűz- hödék” (II. Mózes 16:16—21). Ez a figyelmeztetés ma sem veszítette d az időszerűségét. Sajnos, sokan vannak mai keresztyének is, akik meg akarják takarítani a naponkénti gyűjtésnek a fáradságát. Régi eledelt tesznek félre és romlott teíkd táplálékon élnek. Mi a romlott lelki eledel? 1. A tegnapi ige. Persze ez sok te-' resiztyén életében nemcsak egynapos, haihiem gyakran sokesztendős. Az, amirt már megtanult. Lehet, hogy még az édesanyjától, vagy iskolában,, a konfirmáción vagy valami konferencián, vagy akár a rendszeresem látogatott gyülekezeti altelimakoni. Megtanulta már és tudja. Neki senki ée semmi nem mond már újat. Lehet, hogy ezért nem olvassa a Bibliáit, vagy ha olvassa is, nem teres benne semmi újat, hanem el van a régim Nem ereszkedik te az Isten előtti tusakodás tárnáiba, hogy új kincseket bányász- szék elő. Nem olyan, ment az Isten országa felől megtanított írástudó, aki ót és újat hoz elő. Pedig romlott eledelen él. Elhasznált régin. Nincs benne már táperő és oem tehet rajta növe■ fedni A mannát minden reggeí úgy keltett összekaparni. És megérte a fáradságot. Óvakodj ma is a romlott eledeltől! Keresd az újat, a frisset! Vágyakozz utána és tusaikodj értei Azon fogsz növekedni. (I. Pét 2:2). 2. A tegnapi csoda. Sok ember abból éi, amit Isten ezelőtt cselekedett vele. Egyesek szívesen emlékeznék arra, hogy nagy betegségből felgyógyultak, veszedelmes helyzetből megmenekülték. Mások elidőznek a lelki ébredésük, megtérésük nagy átéléseinél, imameghaMgialtásoknáJ és telki tapasztalatoknál. Es azzal igyekeznek erősíteni magukat, éteseterii a hitüket, hogy akivel Isten ilyen csodákat tett, annak bizonyosan rendben van vele a dolga. Miért szeretné különben ennyire? Sok keresztyén a múltjában bírja élete legnagyobb értékeit. Ha valami nagyra alkar emüékezmá vagy hivatkozni, akkor az első hitbeli tapasztalataihoz megy viasza. Az első szeretet idejére. Pedig az is romlott eledéi. A tegnapra adta Isten. Ha ma akarok élni belőle, akkor már férges és bűzhödt. Nem nyerek belőle erőt és hitelt. Pál apostol másképpen csinálta: „amelyek hátam meglett vannak, azokat elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek ©lőttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem aiz Istennek a Krisztus Jézusbangonnét felülről valló elhívása jutalmára”. (Fii. 3:14). Istennek minden napra új csodája van-. É9 sokkal nagyobb erő, több bizonyosság árad belőlük, ha azokat átéljük, mintha a régieken rágódunk. Óvakodj a romlott étedéitől! 3. A tegnapi kegyelem. Lehet olyan régi, hogy még a keresztségéveí hozza valaki kapcsolatba. HaKottem olyat, aki azt mondotta, hogy neki azért nem kell megtérnie!, mert meg van keresztelve. Más a fegyelem elnyerését bűnei alatt ösiszcltiőretteitéshez, bűnvaS- láshoz és bocsánatayeréshez kötheti. Megtisztult a Jézus Krisztus vére által, e ez neki elég. Mára is. Pedig azóta már újra beszennyeződött, a ke- reisztség szentségének feUvétefe óta bűnbe esett. Es élni akar a regi tisztaságból, a régi igazságból Sajnos, a mi kezünkön mindem igazság ön- igazsággá válik. Az pedig már bűzük a vallásos öntudattól, a beképzeltségtől éa. a lelki gőgtől Luther a ke- rasztség kegyeimét éppen abban. ér-; tékeli nagyra, hogy azt mondja: meg kell térni hozzá újra. A bűnbocsánatot is venni feli újra. Az ad erőt a mának a harcára és az szabadít fel a hitre. Egy finn ének úgy kezdődik: Minden reggel új a kegyelem ... Vagy ahogyan mi is szoktuk énekelni: Megmegújul minden reggel az 6 nagy irgalma ... Tehát nem a régi fegyelemre kei emlékeznem; meddő dolog a hajdani megtisztuld somon merengenem, hanem ma kell vennem újra a kegyelmet, Ma -kell hinnem újra Jézus Krisztus vérébe©, minden bűnömnek bocsánatát. Mert ahol bűn- bocsánat van, ott van étet és üdvösség (Luther). Miért majszoljam akkor a régi romlott táplálékot, amikor kaphatom minden nap az újait, a frisisief?! Izrael negyven évig vándorolt a pusztában és Isten nem feledkezett meg róla egy reggel sem. Hát akkor mitat vonná meg főiünk csak egy napon is, amíg itt vezet az utunk e világ pusztájában?! I Óvakodj a romlott etedéitől! Kérd minden reggél az új igét, éld meg minden nap az új csodát é6 vedd minden nap az új kegyelmet. Eltart a hazaérkezésedig. Csepregi Béta 3.000.000 a profesfáns a Szovjetunióban A legújabb statisztikai adatok szerint a Szovjetunióban jelenleg mintegy 3,000.000 protestáns van. 200.000 finn evangélikus, 1,000.000 észt evangélikus, 1,000.000 lett evangélikus, 50.000 litván református, valamint több kisebb felekezet és csoport. A 3,000.000 protestáns a Szovjetunió összlakosságának 1 Vs %-a. 4,87r.604»en írfák alá a békeívet Á magyar dolgozó nép továbbra Is nagy lelkesedéssel vesz részt a Béke Világtanács felhívása nyomán az egész világon megindult aláírásgyűjtési akcióban. Az utolsó összesítés szerint hazánkban eddig 4,877604 ember írta alá a köretelést, hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt. Teológusok búcsúznak „Atya Isten, tarts meg minket!..." Erőteljesen száll az ének az ég felé az Evangélikus Teológiai Akadémia nagytermében. Tíz„ ünnepélyes, meghatott ifjú vámul be. Társaik felállással üdvözlői őkét. Búcsúzni jöttek. Ötévi teológiai tanulás, előadások haSgatáisa és komoly egyéni munka ufáin ez az utolsó nap, amikor még mint hallgatók ütnék be a feldíszített nagyterem padjába Még számot adnak majd vizsgáikon arról, hogy kellőképpen felkészültek-e Krisztus szolgálatára. Aztán ©findülnék a nyáj pásztoraiként, hogy az egyetlen, igazi Főpásztorhoz vezessék az evangélikus gyülekezetek nyáját. Ezit jelképezi a virágokkal) keretezett tábla nagy seiiimbóliuma is: a ke- resztrefeszített Főpásztorra néz a nyáj, a megmentett bárányok nyája. A Főpáiszrtor igéje hangzik fel Karner Károly dékán búcsúszavaiban. Jn, 17, 14—19. alapján ezzel a biztatással bocsátja útnak tanitványai-t: „Jézus, a Főpásztor ebben a sorsdöntő percben is könyörög értetek. Nektek erre ran szükségték, és ezt a drága kincset: igéjét adja nektek. Vigyétek magatokkal és szolgál jártok vele másoknak.” Az ifjúság nevében Csonka Albert IV. éves hallgató búcsúzik a szigorlóktól A búcsúzók közül Csizmazla Sándor a missziói parancs (Máté 28, 18—20) alapján köszöni meg a búcsúszavaikat. Amit mond, mindnyájunk hitvallása-: „Krisztus hatalma hívott minket a szolgálatra. Ö készített fel bennünket, és Ö is fog megtartani és vezetni!” Befejezésül a-z alsóbb évfolyamok megbízottai mondanak méig útravalóul egy-egy bibliai verseit, majd az ünnepélyes búcsúza» végén újra felharsan az ének: Erős vár a mi Istenünk! A tíz szigorló indul kifelé a teremből Ök tudják, hogy ezek a lépéseik nagyjelentőségű lépések. Számukra véget ért az iskolapadban való felkészülés ideje: számadás következik. De tudták arat is, hogy a szolgálattal új tanulás kezdődik: egy élet munkája. És tudják azit is, hogy ennek a szolgálatnak a végén következik majd az igazi számadás, ök mégis induíniak, -mennek oda, ahová aiz egyház Ura küldi őket: hirdetni az igét. Még nem tudják, hol kiknek fognak prédikálni Legtöbben a Dunántúl szolgálnak majd: Atlinger János, Benkö Béla, Cslzmazia Sándor, Hülvely Sándor és Kár! Béla. A tiszai és a dunán- inneni kerületibe eigy-egy i-ndu-l közülük: Lábossá Lajos és Záborszky Csaba. •Hárman a bányai kerület beosztottjai lesznek: Szeberényi Tamás, Vámos József és Zay László. Zay László Oberbauer A. utóda tcmplombereudezés- és kegytárgykereskedés, Budapest, V, Váci-utca 15. Postaláda Szerkesztő Űr! Köszöntéssel kezdem soraimat. Jókedvvel olvasom az Evangélikus Életet, amelynek címsorát, lapfejét most sikeresen megújították. A nyomtatás is tisztább, mint pár számmal előbb és a hajtogatás is pontosabb. A cikkek lélekkel építők és érdekesen tájékoztatók. Kedves heti olvasmánya lehet az Evangélium Élet a családoknak és jó tükre a hazai evangélikus életnek. Én magam is mindig örömmel várom; a levélhordó mostanában már csütörtökön elhozza. Jólesik még a nagytiszteletű Szerkesztőséghez egyúttal, kis kitérés kép. pen ide jegyeznem, hogy az Énekeskönyvünk megújítása szerintem nem indokolt, mert mindössze 40 éve, nagy gonddal és hitbuzgósággal szerkesztették egyházunk elismert énekmesterei. Kedves és jó a mi Énekeskönyvünk. Hiszen ez nemcsak az én. álláspontom. Soraimat zárva, vagyok a Nagytiszteletű Szerkesztő úr iránt Budapest, 1951. április 24 mély tisztelettel Ilauszkg Sámuel Püspök Or kérem, fedve« lapjáéi válaszolva, bizony szégyenkezve vallom be, hogy anyagi gondok miatti aggodalmaskodásomban mondtam le a lapot, mert nem akartaim hátralékos maradni Igazán nem keresztyénjei vtsei- kedés ennyire aggodalmasnak termi a „holna-p" miatt, és éppen nekem nem, aki annyiszor megbizonyosodtam Isten gondviselő atyai szeretetéről megpróbáltatásaim és a szenvedések közben. Hál-ás köszönettel fogadom a topot tovább is, hisz ha nekem van én úgyis pótolom a hátralékot. Nekem nagyon hiányoznia az egyházi top, mert gyermekkoromtól fogva megszerettem és egyik eszközét láttam benne egyházamnak, ami által egy telekké lehetünk vele. Szereietemnek úgy adtam még régen, fiatatebb éveimben kifejezést, hagy másokkal is megszerettettem egyszerűen úgy, hogy nevükre küldettem, előfizettem annak idején a Harangszót. (Én magamnak járattam a Keresztyén Igazságot és az Evangélikus Életet is.) Hittesfvéri üdvözlettel N. R. • Budapest; Szombatesti közös imádkozásunk Május 5. 42. zsoltár. AZ IMÁDSÁG ALKALMA. Ebben a fégi zsoltárban utólérketetlen módon jut kifejezésre a szerit hely és a megszentelt idő utáni vágyakozás. Vájjon miért volt mindez olyan drága a zsoltárköltőnekt 1. Sok tapasztalata fűződik az Istennel való találkozáshoz (5. 9. b). Ízlelte, hogy jóságos az Ür. Megbizonyosodott szeretetéről. 2. Elviselhetetlenül nehéz számára az élet az Istentől való távolságban (4. 10-11. v.). 3. Életszükséglet számára az Istennel való együttlét. Olyan mint az elepedt vándornak a friss forrásvíz. (2. 7. v.). Nem tud ellenni nélküle. 4. Bizonyos abban, hogy az Isten meg is adja az alkalmat (6. 12. v.). Ez tartja benne a lelket, táplálja a reménységét és a vágyakozását. Vájjon vágyakozol-e így az imádság alkalma után? Élsz-e vele most olyan boldogan, mint ahogyan a szomjas szarvas issza az üdítő forrás vizét? Valljuk meg, hogy megszokottan, únottan, kötelességszerüen végezzük az imádságainkat, nem érezzük ajándéknak és nem is üdülünk fel általa igazán. Adjunk hálát Istennek azért, hogy ö még mindig jön találkozóra és kínálja ennek a közös imádkozásnak az alkalmát is. Könyörögjünk az evangélizációs sajtó új szolgálatának az áldásaiért, az egész Evangélikus Életért, az evangélizációs naptárban közölt alkalmakért, a nyári konferenciák előkészületeiért, a konfirmációért s gyülekezeteink ifjúsága első úrvacsorához járulásáért. Készüljünk lélekben Pünkösd igazi ünnepléséret BIBLIA-OLVASÓ Május 6. Exaudl vasárnap. Agg. 2:6—7.. Csel. 18:10., V. Mór. 34:1—8. Mózes a hazafelé tartó, pusztán átvezető utat csak azért tudta végig járni mert hitte, hogy Isten meghallgatta Egyiptomban imádságukat és ígérete szerint haza fogja vezetni őket Kánaánba. — Hiseed-e, hogy haza vezet az Ur az üdvösségbe, ha ráhagy atkozol? Május 7. Hétfő. Náhum 1:15., Mi !0:7„ Jer. 29:11—14/a. Vair.-a ennél drágább vigasztalás, mint hogy Isten így szólít meg mrnfeL akik a bűn miatt elité vdiyedtiünk? — Lásd meg, hogy naigyon szeret at Isten, keresd öt és hívd Öt segítségül, mert Ö az akarja adni neked is, amit adott az Ö egyszülött Fiának, akit feltámasztott a hafáilbó) éo magához vett örök dicsőségbe. Május 8. Kedd. Zsoflt. 72:1—2., Jer. 11:15., Ján. 15:1—8. Ebben a példázatban Krisztus világosan megmondja milyen az élettünk és halálunk vele és nélküle. Vele étetünk sok gyümölcsöt termő értékes étet; halálunk az örök éleit _ reménységében történik. Nélküle életünk hiábavaló, gyümötestefem étet; halálunk félelmes.. — Hogyan élsz és hogyan fogsz meghalni? Krisztussal vatgy nélküle? Május 9. Szerda. Zsófiit. 73:23-, Mt 10:22., I. Kor. 13. Pál itt tulajdonképpen Krisztus szeretetét írja le. Krisztussal való élet követe kezméinya az, hogy Krisztus ilyen szeretettel a maiga szeretetével tölti meg szívünket. Ez a szeretet csak azért hosszútűnő, a bűnbe vezett ember iránit is reményteljes és soha eJ nem fogyó szerettet, mert Krisztus a forrása. — Ki, vagy mi a te szereteted forrása ? Május. 10. Csütörtök. Zsolt. 84:3., Gsel 4:31'., Ján. 7:33—39. Jézus Krisztus azt alkarja, hogy olyan' tanítványai tegyünk, akikből élő vízitek folyamai ömtenielk. Hlyen formásokká csak úgy tehetünk, ha először magunk Krisztushoz megyünk és iszunk abból a vízből, a Szent Létekből, amelyet ő kíniá» nekünk. — Oda járulszi-e napomként Krisztushoz? Engeded-*, hagy megfeiteen SzenrtiMfekfel, hogy azután beteled ie folyhasson az élő víz? Május ti. Péntek. Jer. sír. 3:19—20., Ján. 14:16—17., Z^d. 11:32—40. A.z ötestaimamtombam a legnagyobb ígéret, a minden emberre kiáradó büntt bocsánat és a Szentlélek nem teljesedhetett be addig, amíg Krisztus el oan* jött. De ma Isten minidéin Ígérete b«teljesedik annak életében, aki húsa m Isten Fiában. — Vájjon tó az oka, hogy Istien ígéretei életedben nem teljesedtek ba és SzienMék méllkül élsz ma is?, Május 12. Szombat Jób. 33:4., I. Pét. 2:9., Es. 41:17-20. Ugye tesvér, te is azok közé tartozol, akik szomjas lélekfelkeresik' az élő víz forrását? Ha igen, akkor halld meig: ezeket a forrásokat ott találod meg, ahol Jézus Krisztus nevében a Szentietek által tiszten hirdetik az evangéliumot és a szentségeket helyesen szolgáltatják tó. — Keresd meg a gyülekezetben azokat a helyeket, aiho» Jézus Krisztusrój prédikálnak, mert ott éJŐ vizet italálllse. 1 ÖrebovszRy Gjztá
