Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-04-15 / 15. szám

► Evangélikus lelkészgyűlések a berlini békejavaslatok mellett Vető Lajos püspök Berlinben A nagybudapesti evangélikus lelké­szek, amint elmúlt számunkban jelen­tettük — Kemény Lajos esperes el­nökletével és Biázy Lajos esperes társelnökségével, értekezletet tartottak, melyen megemlékeztek Magyarország felszabadulásának hatodik évforduló­járól. Az előadást felszólalások követ­ték, majd a nagybudapesti lelkészek Dr. H. Gaudy László vallástanítási-igaz- gató előterjesztésében határozati javas­latot fogadtak el, melyben a bányai egyházkerület minden lelkészének üze­netet küldtek. Az értekezleten jelen- léivő. lelkészek — összesen 61-en — aláírták az előterjesztett határozati ja­vaslatot. Az aláíró lelkészek névsora a következő: Dezséry László püspök, Ke­mény Lajos, Batyánszky János, Blázy Lajos esperesek, Blatniczky Jenő, Vá- rady Lajos alesperesek, Gádor András püspöki titkár, Hemády Nándor kerü­leti lelkész, Ferenczy Zoltán, Koren A dunántúli egyházkerület elnök­sége és esperesi kara az április 5-én megtartott esperesi értekezletről .a kö­vetkező felhívást adta ki: Kedves Szolgatársaink! A Béke VHágtanács berlini ülése ezt a felhívást adta ki: „Az emberek milliói világszerte megnyilvánuló törekvéseit kifejez­ve, tekintet nélkül az új világhá­ború veszedelmét előidéző okokról alkotott véleményünkre, a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása érdekében követeljük, hogy az öt nagyhatalom — az Amerikai Egye­sült Államok, a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság, Nagy-Britan- nia és Franciaország kössön béke- egyezményt. Felhívunk minden békeszerető or­szágot, hogy támogassa a minden állam részére nyitvaálló béke­egyezmény megkötésére irányuló követelést. Aláírásunkkal látjuk el ezt a fel­hívást és felhívunk a béke meg­Ä Béke Világtanácsa felhívta a nagyhatalmaikat, hogy a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása ér­dekében az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt, akadályozzák meg Németország újrafe’íegyverzését s mozdítsák elő a kettészakított Német­ország egyesítését. A Béke Világtanács felhívott mindén békesze-rető országot és a béko megszilárdítására törekvő minden jóafcaratú embert és szerveze­tet, hogy írja alá a felhívást. Mivel mi már mindnyájan saját éle­tünkben tapasztaltuk két háború bor­zalmait s az azzal járó szörnyű, em­beri, anyagi és erkölcsi pusztulást, s mivel a 68. zsoltár 31. verse szerint: „Elveszti az Isten azokat, akik gyö­nyörködnek a háborúban”, mi is kész­Felszabadulásunk ünnepének előes­téjén a nyíregyházi - és délszabolcsi egyházközségek evangélikus lelkészei dr. Vető Lajos tiszakerületi püspök, nyíregyházi lelkész, elnöklete mellett értekezletet tartottak. Az értekezleten a püspök ismertette az! a következetes és Szívós békemunkát, melyet a Béke Híveinek Világszövetsége folytat s en­nek során rámutatott a Béke Világ- tanács berlini pontjainak minden be­csületes, békevágyó ember legmesz- szebbmenö támogatást kiérdemlő je­lentőségére. „Van-e erkölcsi és val­lási szemoontból jogosultabb és helye­sebb kívánság, mint követelni, hogy a nagyhatalmak kössenek egymással békeegyezményt s így óvják meg ön­Emil, id. Rimár Jenő, Grünwalszky Ká­roly, dr. Halász Kálmán, Benczúr László, dr. Gyimesy Károly, dr. Szi- lády Jenő, Danhauser László, Komjáthy Lajos, Fogarassi Árpád, Kaposvári Vil­mos, Dávid János, Mikler Gusztáv, Nandrássy Elek, Bence Imre, Sokoray Károly, dr. H. Gaudy László valiástani- tási-igazgató, Sülé Károly, Takács Jó­zsef, Pásztor Pál, Fekete István, ifj. Rimár Jenő, Fodor Ottmár, Fodor Mik­lós, Vető Béla, Rőder Pál, Dendely Károly, Falvay Jenő, Lamnek Vilmos, dr. Lehet László, Szabó Aladár, Virág Je­nő, Muncz Frigye®, Tomcsányi László, Gálát György, Glatz József. Brebóvszky Gyula, Bandi István, Visontai Róbert, Sommer Gyula, Jancsó Bertalan, Zulauf Henrik, Csengödy László, dr. Benes Miklós, Muntág Andor, Kökény Elek. Matuz László, Kürtösi Kálmán, Kom­játhy Béla, Sikter László, Murányi Ár­pád, Hegedűs Lajos, szilárdítására törekvő minden jó- akaratú embert és szervezetet, hogy írja alá a felhívást.” Ezt a felhívást szerte a világon már fs sokmíilió ember írta alá. Hazánkban a Magyar Országos Béketanács április 8-án indít meg széles arányú mozgal­mat, a berlini határozat aláírására. Amidőn közöljük Veletek, hogy ezzel a békefelhívással magunkat azonosítjuk s azt aláírjuk, felhívunk benneteket, hogy ti is kapcsolódjatok be az aláírási mozgalomba s szolgáljátok ezzel is a béke ügyét. „Intelek azért, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések... minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk.” (I. Tim. 2:1—2.) A feltámadott flr köszöntésével kö­szöntünk benneteket: „Békesség nék- tek.” (János 20:19.) A dunántúli evangélikus egyházke­rület Győrött, az 1951. év április hó 5-én tartott esperesi értekezletéből: az egyházkerület elnöksége és esperesi kara. seggel tesszük magunkévá a Béke Világtanács berlini határozatait és tő­lünk telhetőén mindent elkövetünk, hogy Isten előtti szent felelősséggel küzdjünk a háború réme ellen imád­sággal és hűséges munkával. LeJkészitestvéreinket arra kérjük, hogy a békemozgalomhoz csatlakozva, a békeívek aláírásával fejezzék ki Isten szerinti békeakaratukat. Balassagyarmat, 1951. ápriEs 5. Szabó József s. k. püspök, Rónay Zoltán s. k. püspöki másodiel-kész, Furia Zoltán s. k. segéidíelkész, Csekey Zoltán s. k. püspöki titkár, Szilárd Gyula s. k. vaílástanitó-Ielkész, Kajos János s. k. misszió s. lelkész, Kin­cses Lajos s. k. segédielkész magukat és a kis népeket attól, hogy úi, mindennél borzalmasabb háború, tűzvész pusztítson végig rajtunk?” — hangsúlyozta Vető püspök, Rozsé Ist­ván tiszavidéki esperes, nyíregyházi igazgató-lelkész és Lábossá Lajos val- lástanítási igazgató-lelkész, hozzászó­lásaikban kifejezésre juttatták, hogy áorilís 8-án hazánkban meginduló béke­aláírási mozgalomban az evangélikus lelkészekre milyen fontos feladat vár. Végül a lelkész! értekezlet valamennyi tagra egyhangú ekökélfséggel kimon-1 doíta. hogy a her’ini békepontok alá­írásával s a híveknek pozitív állás- foglalásra való buzdításával mu'afnak jó példát a békéért folyó munkában. Az értekezlet imádsággal ért véget. Adj tuác csendességet Adj már csendességet, Lelki békességet, Mennybéii Ür! Bujdosó elmémet, Óvd butu! éltemet. Kit sok kín túr. Sok ideje immár, Hogy lelkem szomjam vár, Mentségére: őrizd, ne hagyd, ébreszd, Haragod ne gerjeszd, Vesztségére. Nem kicsiny munkával, Fiad halálával Váltottál meg; Kinek érdeméért Most is szükségemel Teljesítsd meg. irgalmad nagysága. Nem vétkünk rútsága, Feljebb való: Ment az jó, végtelen; De bűnünk éktelen, S romlást valló. Jóvoltod változást, Gazdagságod fogyást Erez hét-é? Engem nagy hatalmad Mint régen sokaikat, Ebreszthet-é? Nem kell kételkednem, De jót cselekednem, Igéd szerént: Megadod kedvesen. Mit Ígérsz kegyesen, Hiten szerént. Nyisd fel hát karodnak. Szentsége« markodnak . Bü tárházát: Add meg életemnek. Nyomorult fejemnek Letört szárnyát. Repülvén áldjalak, Téged imádjalak Vétek nélkül, ’ Kit jól gyakorolván Haljak meg. nyugodván Bú s kín nélkül. Balassi Bálint ---------------- ) AZ ÉGI BÉKE Talán tavasz lesz, — úgy ragyog, Lajoskám, a lenge ág a vén Körös felett! — barka sárgul, víg világ napoz rám, óriási kék virágként ring az ég ... Csabán tavasz volt, — tíz éve épp — friss fűszag fanyarlott kinn a nagy­iigeiben, — oly rongyosan, mégis hömpölygő erővel, ragyogva néztük, amint a pára le bben... Párolgóit a főid, mint vágtatásutáni óriási hüllő, — fujt-líhegett, — a Tél elől futott — pár perce még... Mink maradt meg a régi tavaszból?... Rongyaink s a lángoló kamaszkor?... Me-sszemosta tíz tavaszi zápor ... Am valami kicsi lángot — szivem mélyén — mindhalálig babusgatok abból a kamaszból... Mindhalálig? nem, — örökké! örök a zöld tavaszi ág Őrök a gyermekkor tavasz-vidéke, örök a kék harangvirág, a tünde Ég — az Égi Béke... Dér Endre Szólítanak Háború alatt történt. Fiatal katona feküdt súlyos sebesülten egy barakk­kórházban. Egyszer csak kiáltozni kezd: — Itt vágyok! Itt vagyok! Hozzásiettek s megkérdezték, mit akar. — Csönd! Nem halljátok? — Hallani? Mit? — Most olvassák odafönt a név­sort! — S újra felkiáltott: Itt vagyok! így halt meg. Ha a mi nevünk fel van jegyezve az Cet könyvében s szólítanak, vájjon felelünk-e úgy, mint a kis Sámuel: szólj Uram, mert hallja a te szolgád!? Április 13—16-ig a németországi evangélikus egyház nagyjelentőségű konferenciát tart Berlin keleti részé­ben. A német egyház egyik legna­gyobb munkát végző szerve a „Män­nerarbeit”, tehát a férfiak között misz- sziói munkát végző egyházi intéz­mény, tartja ezekben a napokban gyű­lését. Erre az alkalomra dr. Vető Lajos tiszakerületi püspök is meghívást ka­pott s így ő fogja képviselni a magyar- országi evangélikus egyházat ezen a konferencián. Elindulása előtt néhány felvilágosí­tást kértünk tőle berlini útjával kap­csolatban: — Nagy örömmel indulok Berlinbe. A találkozó jelentőségét elsősorban a németországi evangélikus egyház szempontjából látom. A konferencián az egész német egyház képviselteti magát. A határokon felül való össze­fogás, nemcsak a német evangélikus egyház egységét, hanem a német nép egységét is dokumentálni hivatott. Másodsorban a konferencia jelentősé- .gét a német evangélikus egyházak új kapcsolatának felvételében látom. Egy­házunk, a németországi után ma a leg­nagyobb kelefeurópaí evangélikus egyház, ezért fontos érdek fűződik a két egyház között kiépülő új, testvéri kapcsolatokhoz. — Mi a konferencia munkarendje? — A konferencia munkája közös, plenáris üléseken és bizottsági tárgya­lásokon folyik. A főbb előadások címei a következők: „Az egyház és világ dialógusa” és „Az egyház a világban- viiág az egyházban”. Vasárnap a kon­ferencia tagjai közös úrvacsorán vesz­nek részt. Délután pedig nyilvános nagygyűlés lesz, amelynek közös té­mája: „Krisztus az életünk Ura”. Ezen az ülésen én is felszólalok. Nagy nyereségnek tekintem, hogy ismét talátkozhaitom a német evangé-. likus egyház vezetőivel, akik közül a legtöbb előadásokkal is. szerepel a konferencián. Ott lesz M. Dibeiius ber­lini püspök, Ernst zur Nieden prépost, akihez régi ismeretség szálai fűznek, Krummacher szuperintendens, Günther Dehn professzor, Geiger professzor Erfurtból. F. Lau leipzigi professzor és még többen mások a német egyház szellemi vezetői és munkásai. Muncz Frigyes Evangélizáció Az egyetemes Egyház evamgélizá- cióinak sorozatában Quasimodo génit! hetében az egyetemes egyház dolgozói és Luther Márton Intézetének kántor­képzős hallgatói részére volt egyhetes evangélizáció. Lelkészek, tisztviselők, kántorok, papnék egyre növekvő, estéről-estére szaporodó kis serege töltötte meg az Üllői-úti ódon , ház, az egykori Luther- .Otíthon, nagytermét. A napi munka vé­geztével a hivatali helyiségekben sorra kialudtak a lámpák csak ez az egy szoba maradt világos és itt világított mindannyiunknak egy héten keresztül az ige. Az evangélizáció I. Mózes 3, 8—20. alapján folyt. „És meghallak az Ür Isten szavát, aki hűvös alkonyaikor a kertben jár” — ez volt az első nap Igéje. A hűvös al­konyat azt jelenti, hogy valaminek visz- szavonhatatianul vége van. Vége van a tegnapi életformádnak; ijesztő kontú­rokat kapnak a dolgok a sötétedéssel. A millió, amelyben éltem rámszakad. Meghalnak a színek. Leszáll a hőmérő. Fájni kezd a csend. Megsürösödik a sötétség. Ránk nehezedik az eltékozolt élet. De az Ür Isten ,hűvös alkonyaikor jár, keres és szól. „Hol vagy?” — szólott az Ige a má­sodik napon. Az Ürnak ez a kérdése át- zeog a Biblián: Kain, Sámson, Dávid, Péter, Júdás... mind hallották. At- zeng az egész világon.. Vád, ítélet, le­leplezés ez a kérdés. Azt jelenti, hogy nem vagyok otthon. Tudok-e mentő választ adni erre a kérdésre, hogy hol vagyok, hogy miben vagyok? ö tudja, hogy ho! vagyok. Azért kérdezi tőiem, hogy én is tudjam. „Elrejtőztem” — Ez volt a harmadik napnak az Igéje. Ez azt jelenti, hogy nem tudok válaszolni, Istennek van igaza. Azt jelenti, hogy én nem tudom visszacsinálni azt, ami történt. Egy- háziasságom mögött meghúzódik egész valóm: 40—50% evangélikus öntudat, 30% tradíció, 15% miszticizmus, 10% opportunizmus és 1—2% evangéliom. Meghúzódik kegyességem, polgári be­csületem, az, hogy „én jó vagyok”, avagy művelt, kultúrember. Dzsungel- kereszténység ez, amelybe minden bele­fér. Isten szétszedte rejtekhelyemet. Nincsen bokor, ahová meneküljek. „Félek!” „Mezítelen vagyok!” —Ez volt a negyedik nap Igéje. Adám becsü­letes volt, mert megmondotta az iga­zat. Félek. Félek az élettől. Félek a haláltól. Félek, mert mezítelen vagyok, mert bűnös vagyok: elszakadtam Isten­től. A többi vétkem mind ezért van. A tékozló fiúnak is csak egy bűne volt, az, hogy elhagyta az atyai házat. „Térj meg!": Térj vissza! Mert ott várnak. . „Ki mondotta ezt neked?” — Ez j volt az ötödik nap Igéje. Ki mondotta? j Ha nem az Isten mondotta, akkor a ; Sátán. Ha a pohárból kiönföm a vizet, nem lesz üres mert levegő megy a he­lyébe, amit nem látok ugyan, de ott van. Ha nem Isten, ha nem Jézus Krisztus van a szívemben, akkor a Sátán üt benne tanyát. Nincs ideges­ség, nincs icdiszponáltság, nincs gái­az öilői-úton lás egy van csak mindezek mögött; a Sátán valósága. „Nevezte pedig Adám az 5 feleségét Évának” — Ez volt- a záró Ige. Adám felismerte Isten Igéjében, bün­tető szavában is a kegyelmet és ezért nevezte féleségét Évának: Életnek. Az élet magva Jézus Krisztus és az Ö Igéje. Az evangéiizációt mindvégig Ott Vil­mos, az egyetemes „Jó pásztor szol­gálat” lelkésze vezette. Dr. Gyimesy Károly Felhívás és kérelem A déiszabolcsi egyházközségbe« tartozó Borbányán a templomépítési munkálatok — Isten kegyelméből — befejezéshez közelednek. Elkészültek az ajtók és ablakok s folyamatban van a belső vakolás, mennyezet, iépcsőzet elkészítése. Bízunk abban, hogy Isten kegyelme a nyár folyamán megaján­dékozza a templomért már olyan rég­óta imádkozó híveinket a templom munkálatban levő részének teljes elké­szülésével és felavatásával. Nagy gon­dot jelent jelenleg a belső berendezés: oltár, padok, szószék, kis harang sfb. Szeretnénk ezt a gondot megosztani templomunkért imádkozó hittestvéreink között és éppen ezért bizalommal kér­jük fel egyházközségeink vezetőit és e sorokat olvasó testvéreinket, hogy ha valaki tudna a belső berendezésre vonatkozólag valamilyen tanáccsal vagy ötlettel segítségünkre jönni, vagy eladó berendezési tárgyat meg­jelölni, szíveskedjék azt megírni a délszabolcsi egyházközség lelkészi hiva­talába, Nyíregyháza, Nyirfa-u. 12. sz. alá. Az Ür áldása kísérje mindazokat, akik eddig is s a jövőben is kérő sza­vunkra segítségünkre siettek. Imádság! Hálát adok neked,- Istenem- Atyám! Jézus Krisztus, az én Uram által, hogy szentigédben akaratodat most értésemre adtad. . Ne engedd, hogy szívemből az ördög kikapja vagy a világ gondja és gyönyörűsége meg­fojtsa igédet. Hanem inkább csele- kedd Szentlelkeddel, hogy az igének megtartója legyek, no csak hallgat6fa, megcsalván magamat. ígéreteddel bíz­tatom magamat, hogy igéd nem tér vissza hozzád üresen, hanem megcse- lekszi amit akarsz és szerencsés lesz ott, ahova kü'dötted. E hatalmas sza­vakat töltsd be Uram rajtam is szent neved dicsőségéért. Amen! Luther Márton A dunántúli esperest értekezlet a békéért A balassagyarmati lelkészt kar nyilatkozata á békemozgalom ügyében A nyíregyházi és dél szabol esi evannélikus lelkészek állásfoglalása a berlini békejavaslatok mellett >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents