Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-03-11 / 10. szám

B»giw<llk«i Élet 3 A Missziói Intézet A TÍZ IGE A család ura Ki mert roina tf* érvel ezelőtt esak gondolni is arra? Ki mert volna csak álmodni is arról, amit ma Isten iránt való hálával és egy kis büsz­keséggel is valóságként írhatunk le: ixwi magyar Misszió Intézet! Egyhá­zunkban felébredt a missziói készség, a felelősség azok iránt, akik még nem hallottak az üdvösség útjáról, s ha­talmas lendülettel látott munkához, hogy a mulasztottakat pótolja. Ezerkllencszáz negyvenhétben 1 került aor arra, hogy egyházunk vezetősége megtervezze Missziói In­tézetét, azt az intézményt, amelyben misszionárusait képezi ki. Az Inté­zet alapító összejövetele mégis egy évet késett, 1948. okt. 17-én véglege­sen megformálták a terveket és meg­indulhatott a munka. Az intézmény először Nagytarcsán kapott helyet, később a Budapest, Gyarmat-utca 14. szám épületbe került, s máig itt mű­ködik. Távol a város zajától . egyemeletes, villaszerű épület csen­des otthonává lehetett ennek a» fon- tos intézménynek, A belépőt minde­nütt ragyogó tisztaság, rend és az o! thorn melege fogadja. Az intézet vezető lelkészét és a tanítványokat éppen az ebédvégi áhítaton találjuk. Jelenleg nyolc növendék tanul itt, négy fiú és négy leány. A hallgatók az intézetben laknak s ez lelt máso­dik otthonuk. Ellátásukról az egyház gondoskodik. Ne gondoljunk azon­ban hivatalos fórumokra, hanem egyházunk hívő népére, amelyik fil­léreiből tartja fenn az intézményt. Több más intézménnyel együtt ezt is a sajátunkénak mondhatjuk. Egyes gyülekezetek az általános adakozáson felül arra is vállalkoztak, hogy egy- egy növendék négy évi eltartásáról teljes egészében gondoskodnak. Hadd álljon itt e gyülekezet neve: Győr, Kiskőrös, Nyáregyháza, Nyíregyháza, Pécs, Sopron, Szarvas, A növendékek közöl hat harmadik éves és kettő második éves. Felvételre bárki jelentkezhetik. A jelentkezőket komoly vizsgálat alá Veszik és csak azután kerülhetnek az intézetbe. Aridén öt jelentkező közül egy sem bizonyult alkalmasnak. A komoly és nehéz munka jellemzésére csak a tanrendet kell megemlítenünk. A tantárgyak között szerepel négy nyelv: héber, görög, orosz, angol; a teológia tantárgyai; dogmatika, litur- gika, exegézis, katechetika stb., eze­ken kívül zene és földrajz. A tanítás munkáját hét előadó végzi, minden ellenszolgáltatás nélkül. A négy esz­tendőre terjedő tanulmányi idő napi 10—14 órai elfoglaltságot jelent. A napi munkák között nemcsak tamu­Az elvilágiasodott középkori kato­likus egyház annyira a feudális tár­sadalmi rend szentesítője volt, hogy amint megindult a nagybirtokos fő­nemesség és birtokos nemesség elleni harc, annak szükségképpen a feudális egyház ellen is kellett irányulnia. Amint a huszitáknál is a vallás leple alatt indultak el a parasztforradaími törekvések s amint a későbbi német parasztháborúnak is volt vallásos ve- tülete, ugyanúgy a magyar paraszt- forradalom élén is az alsó papsághoz tartozó klerikusok álltak, akik a for­radalom vallási megokolását is adták. Így állt a forradalom élén Dózsa György székely lófő és testvére, a mérsékeltebb álláspontú Gergely mel­lett a megyaszói származású Mészá­ros Lőrinc, ceglédi plébános, Ambrus, elévaványai plébános, Dózsa jegyzője és kiáltványainak szerzője, az erdélyi parasztokat Mihály barát vezette, a bihariakat Mihály, köleséri plébános, a szerbeket Borbás, bácskai pap. De részt vettek a forradalomban azok az értelmiségiek is, akik szintén közéi álllak az egyházhoz, mint Balog deák, az egriek hadnagya, Balog István ta­nító, Békésről, és Miklós tanító, Bihar megyéből. A forradalom ideológiája nagyjában egyezett a huszita tábo- riíákéval, amennyiben az ördög szol­gáinak mondták a feudális és egyházi kizsákmányolókat és magukat Isten ostorának tekintették a bibliai taní­tás, hanem házimunkák Is szerepel­nek. — Hogyan jutott arra az elhatá­rozásra, hogy misszionárius lesz? — kérdezzük az egyik leányhallgaifót. — Bibliaolvasás közben Pál apos­tol missziói munkája ragadott meg. Majd később a missziói persely irá­nyította figyelmemet a misszióra. Így határoztam el, hogy erre a feladatra készülök. Különös hajlandóságot ér­zek a mohamedánok közötti misz- szióra. Addig, amig kijutnak a miaa- azióba, hol szolgálnak? Valamelyikük ezt mondta: — Egy misszionárius ott kell, hogy missziót végezzen, ahol van. Nem vá­logathat a helyek között. Ml minde­nütt megtaláljuk a missziói alkalma­kat. Már meg is kezdtük a gyakor­lati munkát. Egyikünk a cigányok között hirdeti az evangéliumot, a má­sik aiz iszákosmentő misszióban dol­gozik, a harmadik a zsidómisszióban. — Hogyan gondoltak a cigányok közötti misszióra? — Egy bibliaórán azokról volt szó, akik az úttesteken szegényen és elha­gyottan fekszenek. Én a cigányokra gondoltam és elhatároztam, hogy nekik fogom elvinni az evangéliumot. Azóta megtanultam a nyelvüket és több igei-észt és éneklet fordítottam le cigány nyelvre. Nagy örömöm te­lik ebben a munkában. A cigányok minden nyomora közül a legmegdöb­bentőbb az a sok lelki baj, amelyben szenvednek. Nagyon alkalmas talaj­nak bizonyulnak az igehirdetés szá­márai. Már sok testvérem állott he ebbe a munkába. Tanulják a cigány nyelvet. A többiek is mind ra jta állnak már a gyakorlati munka területén. Az egyik leány biblia órákat vezet, a másik ál­landóan missziói előadásokat tart gyülekezeti szeretetvendégségeken ... A lelkész megmutatja a félévi vizs­gadolgozatokat. Egészen komoly teo­lógiai problémákat tárgyalnak. Szi­gorú bírálóik vannak — az előadó­kon kívül maguk a hallgatók bírál­ják egymást. Megnézzük a könyvtárat. A szép gyűjtemény ajándék. Minden egyházi könyv-kiadónk hozzájárult adományá­val. — Sok fontos teológiai műre lenne még szükségünk, s nagyon szívesen vennők, ha kérő szónkra megnyílná­nak az adakozók szívei, s küldőié­nek nekünk, hogy munkánkat még pontosabban végezhessük. Lassan az ablakra borítja szürke fátyolét a februári alkonyat. A kert­ben szél zörgeti a kopasz fák ágait. Az ige csendben készíti elő a kicsiny nyájat a missziói munkára. Munez Frigyes tásiól elpártolt, dőzsölö és hatalmas­kodó mai megbüntetésére. Azt hirdették, hogy amint a Szent­írás könyveiben Isten megszánta a zsidó nép szolgaságát, s kiragadta az egyiptomi zsarnokságból, a király jár­mából azt a népet, ugyanúgy akarja a többi népet is győzelemre vinni az ország zsarnokai felett. Semmi sem utálatosabb Isten előtt — hirdették — aki mindenek legjobb atyja és ura, mintha egyik ember hatalmaskodik a másik felett. Csak az emberi kapzsi­ság teremtette meg a szolgaságot, s nincs is nagyobb bűn, mintha em­berek, hatalmukkal visszaélve, ke­gyetlen szolgaságban tartják ember­társaikat. A néphez hű papok megértették a jobbágyság szenvedését, felemelték szavukat a parasztok védelmében, s a széles népi tömegek megértő segí­tőtársat találtak bennük. Egyek vol­tak a néppel való szenvedésben is, mert a parasztforradalom leverésével az összes jobbágyszármazású papo­kat törvényileg kizárták a magasabb egyházi beosztásokból A dőzsölő és római vagy királyi érdekeket képvi­selő, feudális főpapok helyett a nép mindig ezekkel az egyszerű falusi pa­pokkal érzett, akik tettekkel is be­bizonyították, hogy a szegények, el­nyomottak testvérei. BÓKAY JÁNOS ZSOLTÁRFORDÍTÁSAI 36. zsoltár Sattog a bűn a gonosznak, örvendezzék minden rossznak, Arison, ahol csak lehet, Isten útján ne haladjon, Mindent mindig csak tagadjon S gúnyolja a híveket; Hazugsára, álnokságra, Nyílik bűnnel teli szája, Jámbor szóra képleten, Nem él csak a gyűlöletnek, Erényt, igazságot megvet, Nincs agyában értelem. Uram, ki a földet látod, Olg nagy a te igazságod, Hogy a felhőkig felér, Égig érő a kegyelmed, Irgalmatos a szerelmed A gyönge kis emberért. Terjeszd föléje szárnyadat, S miként a bfí vízáradat Zúdítsd rá sok javadat, Hadd legyen meg biztonsága. Békés, nyugalmas világa A te oltalmad alatt. Mert az élet, mint a patak, A te jóvoltodból fakad. Te küldesz a földre fényt: Csak általad lát a szemünk Fényességes nagy Istenünk, Te véded meg a Szegényt. Fogadd őrök kegyelmedbe, Aki szemét rád emelte. Kinek tiszta a szíve, Bűnös lába ne tiporja. Mérj büntetést a gonoszra, Taszítsd őt a semmibe. Vigasztalás Arról panaszkodol, hogy a kereszt egészen földhöz ver. Miért is ne lenne ez így? Hisizen mi mindig felül aka­runk maradni, s azt szeretnénk, hogy a kereszt is emeljen minket mindjárt a mennybe, s valahogy meg ne nyomja egy kissé is a vállunkat. Pe­dig, ha akarnánk, a kereszt csakugyan felemelne minket — oda, ahol az Üdvözítő van! Arról panaszkodol, hogy „egyszerre minden összejött“. Ennek meg lehet az áldása is. Emeld fel szemeidet és lásd őt, hogy ez a minden ott van fenn a kereszten, s ezért annyi, mintha semmi lenne. Per­sze gyakran szinte elcsüggedünk — s ez jellemző ránk — de azért mégsem csüggedünk el egészen. Majdnem ösz- szeroskadni, az azt jelenti, hogy még­sem estünk el egészen. És már ezért is hálát lehet adni. Igen, hála Isten­nek Ő megtartott minket. „Dehát mit tegyek?“, kérdezed. Ha imádságunkra és kiáltásunkra még több kereszt és nyomorúság jön, akkor el kell csen­desednünk, nem szabad az egészből olyan nagy dolgot csinálnunk, ha­ndln csak maradjunk csendben és nyugodtan. Ebből is láthatod, hogy az imádság nem sok szóból áll. Isten előtt többet ér egy gyermeki pillantás hozzá, egy reáemelt könnyes szem s még inkább egy hitben és béke- tűrésben örvendező szív, mint sok beszéd. De hiszen éppen ez a baj, vé­led: „Ügy összezsugorodik hitem, hogy szinte nem is hit már.“ De lásd csak — egy összezsugorodott hit még mindig hit s ez egyszer újra meg is nőhet. Ezért kérjed az Üdvözítőt. Az Ür és a te morzsányi hited — ez elég. Blumhart MEGHÍVÓ Az Evangélikus Egyetemes Egyház Országos Lutheri Munkaközössége 1951. március 17, 18, 19. napjain a Magyarországi Evangélikus Egyház­egyetem Luther Márton Intézetében Budapesten, Vili. Üllői-út 24. szám alatt (I. emeleten) férfiak részére nagyböjti evangélizáló konferenciát rendez, melyre minden érdeklődő fér­fit szeretettel meghív. Az evangélizáló konferencia címe és tárgya: „JÉZUS KRISZTUS“ Az evanyéíizáló előadásokat és áhítatokat Túróczy Zoltán, Szabó József, dr. Vető Lajos, Dezséry László püspök, dr. Rcök Iván egyetemes fel­ügyelő, Groó Gyula, dr. Gyimesy Ká­roly, Benczúr László lelkészek tart­ják. Bibliakörvezctő írásmagyarázat­tal Olt Vilmos lelkész. Tudnivalók; vidékieknek szállást napi S> Ft-os árban az Egyházegyetem Luther Márton Intézete nyújt. Két le­pedőt, párnál és takarót mindenki hozzon mayával. Étkezéséről min­denki maga gondoskodik. Akik szállásra igényt tartanak, azok legkésőbb március 14-ig jelentkezze­nek az Evangélikus Egyházegyetem Luther Márton Intézetének igazgató­ságánál, Budapest, Vili., Üllői-út 24. (Telefon.- 137-886.) Egyúital jelentsék érkezésük idejét is. Szállásra jelent­kezők bejelentőlapjukat hozzák ma­gukkal. Az evangélizáló konferencia meg­nyitása március 17-én, szombaton dél­után 2 óra 30 perckor fesz. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amit az Űr, a te Istened ad néked.“ A család Isten teremtése Isten nem akart magános emberi látni a földön, azért adott minden embernek élettársat (XI. Mózes 2,18—24.). Atyai teremtő jókedvét sem tartotta meg magának. hanem az emberiség fenntartásának művé­ben munkatársává tette az embert: apák és anyák testén, lelkén keresz­tül plántálja tovább az emberi nem­zetséget. S ezzel csodálatos ajándé­kok pazar kincseivel árasztotta el a világot. Isten azért teremtette a családot, mert ő maga is Atya. örökkévaló szeretettel szereti a Fiút s a Fiú tö­kéletes engedelmességgel dicsőíti meg az Atyát. S az Atyaisten art akarja, hogy mennyei örök atyaságának le­gyen földi s ideigjartó képe, vissza- fénye a földi szülők tisztségében. Az Alva és a Fiú közössége tadd tükrö­ződjék földi szülők és gyermekek életében. Amikor tehát a Szentírás olyan sokat beszél szülőkről, gyer­mekekről, testvérekről, családról, ak­kor nem a földi családi életről vesz példákat mennyei dolgok magyará­zatára, hanem étppen fordítva van a dolog: azért lehet egyáltalában a föl­dön atyákról és fiákról, testvérekről és családról beszélni, mert Isten Atya öröktől fogva, s a Fiú a mi testvé­rünk öröktől fogva s Jézus Kriszlus által mi mindnyájan Isten családja vagyunk. Szentlélek által Atyánknak hívhatjuk Urunkat és Teremtőnket. (Róma 8,14—16.) Isten mennyei atyasága a kezdete és példája, ere­dete és alapja minden földi, emberi atyaságnak — és anyaságnak. (Efe- zus 3,14—15.) Ezért „tiszteld atyádat és anyá­dat!“ Bennük az örökkévaló Atyái és aka­ratát tiszteled. Az Atya szeretet ének és jóságának örvendezhetsz, amikor hálát adhatsz azért, hogy igéjében külön is megemlékezik a családról és különös védelme alá helyezi azt. Erre ugyanis nagy szükség van. Is­ten mennyei otthonunk képének s példájának szánta a családot s hány­szor lesz belőle a pokol előcsarnokai Talán nincs még egy területe az em­beri életnek, amit a bűn úgy megrán­tott volna, mint a családot. Szörnyű igazságot mondott ki valaki egyszer, amikor a családot egyetlen vérző sebnek nevezte. Éppen a családi élet egyik legmeg­döbbentőbb tapasztalata, hogy nem tudjuk igazán szerelni egymást. Jó- szándékunk hányszor kudarcot vall igyekezetünk kárbavész. tehetetlenek vagyunk. Mennyi panasz hangzik el arról, hogy nem 'tudjuk megérteni egymást! öregek a fiatalokat és for­dítva. Mintha láthatatlan falak me­rednének közénk s mi sírva ostro­moljuk azokat innen s túl: úgy sze­retnénk egymást szeretni és nem si­kerül. Jézus Krisztus a családnak is megváltója. Milyen rsadálatos: amikor Istelt tudtuí adta, hogy Szabadítót küld a vi­lágnak, ezt úgy üzente meg: „Gyer­mek születik nékünk, fiú adatik ne­künk .. .* (Ésaiás 9,6.) S ez a gyer­mek — az örökkévalóság atyja. Ez a gyermek a Mária fia. Zsenge élete felett a zord és jámbor ács hűsége vir- raszt, ki atyja neki s mégsem azt József, a neveiőatya. Testvérei nem értik meg őt (Márk 3,21.31—35), de ö testvérévé fogadja azokat, akik cse­lekszik az Alva akaratát s nem ta­gadja meg vér szerint való aityjafiail sem. Még a kereszten is gondosko­dik édesanyjáról s az egyház első vértanúi között ott vannak hitte ju­tott tesvérei. Igen, Jézna Krisztus el­jött a családba és megváltotta azt a bűn minden nyomorúságából. Is­ten országa, Isten házanépe a család­nak is jövendője és reménysége. Jézus Krisztusban ma is, rtt is Isten tervei­nek műhelye, áldott erőforrás, meny- nyei boldogság előíze, az egyház ős« sejt je a keresztyén család. O. E. tó® HM viharkabál*, sporrmel lények UJimMSSÍHú, csak Sztália-át 8 Groó Gyula B IB L IA-OLVASÓ Március 11. (Judlca) Vasárnap. V. Móz. 14,1. Róm. 8,17. II. Kor. 5,14—21. Átkozott az az élet, melyet magunknak élünk. Ezért minél! nagyobb ajándékot kaptunk, annál inkább az a feladatunk, hogy alázattal másoknak szolgáljunk a békéltetés hivatalában, Bizony, jaj nékünk, ha megfeledkezünk, hogy Isten a maga megmagyarázhatatlan irgalmánál fogva az átok és bűn alá rekeszlett világot megszabadította az ő Fiának vére áltaJ, hogy egy lest se dicsekedik előtte. M't. 23,13—33. Március 12. Hétfő. És. 6,8. I. Kor. 1,23—24. Zsid. 8,1.4.6.8.10—13. Meg-megújul minden reggel az Ür kegyelme. Áldott szövetség, melyet Isten és az ő népe között nem tud megrontani senki és semmi. Akik jobban várják az Urat, mint őrök a reggelt —• áldják a keresztet. M't. 23,34—39. Március 13. Kedd. Zsolt. 77,6. Mk. 7,37. Zsid. 10,11—18. Ha bűnös vagy, mint ahogy mi kivétel ntéjkül mind­annyian azok vagyunk, azért ne gondold Krisztust hóhérnak, meri akkor bizony borzalomba és mindenféle kéiségekbe sülyedsz, hanem kérd, hogy boldogan megérthesd, hogy Krisztus egyetlen tökéletes áldó. zaltal, önmaga vérével eltörölte münden bűnödet. Csak ezért használta fel Isten még Kajafás és kíséretének gaztettét is. Mt. 26,1—5. Március 14. Szerda. Préd. 12,9. Lk. 23,46. Ján. 13,31—35. Mi természetünknél fogva szeretetlenek, hidegek és ön­zésbe szakadt emberek vagyunk. Isten Fia viszont éppen minket sze­retett annyira, hogy engedelmes volt a keresztfának haláláig. Ha eb­ben hinni tudunk, „csak úgy magától“. Jézus szeretete lángra lobban bennünk és engedünk az új parancsolatnak: kezdünk szerelni olyano­kat is, akiket eddig nem szerettünk, keressük az alkalmat, hogy a „jó dolgot“ megcselekcdhcssük. Ml 26,6—16. Március 15. Csütörtök. Zsolt. 22,23. Zsid. 13,15. Zsid. 9T5_—18,27—28. A mi haláJunk egyetlen egy bűnünket sem ké­pes eltörölni. Krisztus egyetlen áldozatával, rövid idő alatt az egész világ bűnét elvette és eltörölte. A sálán nem lökhet minket a kárho­zatba, hiszen mi a Krisztusban vagyunk. Ö érettünk adatott, vére éret. tünk kion'latott. Dicséretet éncklek hát én is az én Uramnak. Mt. 26,17—30. Március 16. Péntek. 1. Sóm. 14,6. Ján. 19,11. Zsid. 4,14—16. A fogházak bűnös rabjai kivétel nélkül kegyelemre vár­nak. Nagy gonddal készítik kegyelmi kérvényüket, ha erre alkalom nyílik. Az új élet reménységével van tele a szivük. A bűn foglyainak is lehetséges az új élet. Isten ezért adta a megingathatatlan alapokat A nagypénteki keresztet és a húsvéti üres sírt. Vannak visszatérő bűnö­sök, fogházakba újra visszatérő elítéltek. Mégis várják a kegyelmet. Jézus az újból és újból megtérő Pétereknek megbocsát, mert ő imád­kozik érettük, hogy el ne fogyatkozzék a hitük. Mt. 26,31—46. Március 17. Szombat Ezék. 37, 23—24. Ján. 12, 3. Jer. 17,13—-17. A betegnek gyógyulás, a fogolynak szabadulás, a féle­lemben levőnek erő, a háborúságban szenvedőnek reménység, mind- annyiunknak evangélium az Úr szara. Mi azt hittük, hogy Isten verés« rajta gonosz tanítványa Judás, pedig ez is érettünk történt, hogy az Ó sebeivel gyógyuljunk meg. Zak. 9,8—12. Mt. 26,47—56. Dr. Molnár Rudolf Papok Dózsa György táborában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents