Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-03-11 / 10. szám

EGYES SZÁM ARA f*F0 RI N i ii rii'iÉi r hiiímimmit iwiiii'MniHi‘iriiMi™~*,”ii— mi tii ". Jézus a keresztfán L A húsvéti evangélium Jézus halálának és feltámadásának történetét a virágvasárnapi jeruzsá- lomi bevonulástól kezdve húsvét reg­geléig, amikor a szentasszonyok üre­sen találják a sziklasírt, húsvéti evan­gélium néven ismerte és őrizte meg az ülőkor számára az őskeresztyén ha­gyomány. Az első időkben ez a ha­gyomány szájról szájra adott, ezer­szer és ezerszer elismételt történetek­ben élt az ősgyülekezet tagjai kö­zött. Csak jóval később, a keresztyén időszámítás szerinti első század utolsó harmadától kezdve foglalták írásba. A biblia — kritikai és iroda­lomtörténeti kutatás két olyan görög nyelven írt, nemcsak a húsvéti ese­ményeket, hanem a későbbi evangé­liumok egész anyagát is magában fog­laló, de eredeti alakjukban nyomta­lanul elveszett iratot ismer, amelyekre támaszkodva írták a ránk maradt evangéliumok írói műveiket. Ezek kö­zül: az egyik „ős Márk“, a másik „Lo- f/ia“ nevén ismeretes. Az utóbbi egye­dül Jézus mondásainak és beszédei­nek gyűjteményét tartalmazta. Ezek legnagyobb része ránk maradt az evangéliumok szövegében. Jézusnak egy mondását azonban: „Jobb adni mint venni“ Lukács evangélista nem evangéliumának, hanem az általa írt másik könyvnek, az Apostolok Cse­lekedetéről írt könyvnek 20 fejezeté­ben a 35. versben, Pál apostol szá­jába adva őrizte meg számunkra. A NYOLC NAP ALATT virágvasár- ^ nap reggelétől húsvét reggólig le­játszódó Krisztus-drámának négy nagy eseménye volt: Jézus diadalútja Jeruzsálem utcáin virágvasárnapon, „pálmák vasárnapján"; a nagycsütör­tök esti utolsó vacsora: a nagypén­teki események, amelyek valójában már nagycsütörtökön a késő esti órákban Jézusnak a Gecsemáné kert­jében történt elfogatásáva! kezdődtek és nagypénteken alkonyaikor a sírba- íélellel fejeződtek be; végül vasárnap reggel történt meg és vált ismeretessé a tanítványok körében a feltámadás csodája. Természetesen hozzátartozik a húsvéti evangéliumhoz azoknak a Krisztus-megjelenéseknek a története is, részben Jeruzsálemben és környé­kén, részben Galileában, amelyek kö­zül a legszebbek reánk maradtak az evangéliumok elbeszélésében. A húsvéti evangéliumból ez alka­lommal csak a nagypénteki esemé­nyekről lesz szó. A nagypénteken tör­tént események teljes történetét csak mind a négy evangéliumból lehet ösz- szeáliítani. Így csak az első evangélista tud Pilátus feleségéről, aki figyelmezteti a helytartót, hogy ne avatkozzék „ama igaz ember dolgába", majd hozzá­teszi, hogy sokat szenvedett miatta álmában. Hasonlóképpen egyedül Máté evangélista említi, hogy Jézus kezébe a gúnyolódó katonák nád­szálat adtak királyi pálca képen. Egyedül ez az evangélium beszéli el azt is, hogy miként viszi vissza a har­minc ezüst pénzt a rossz lelkiismeret által gyötört áruló, Iskarióti Júdás és miként dobja az átokká vált vér- dijat a templom kincsei közé. Máté evangélistától tudjuk meg azt is, hogy a főpapok ezen a pénzen ve­szik meg a Fazekas mezejét, a ké­sőbbi Vér-mezejét, ahol a Cselekede­tek könyvében megőrzött hagyomány szerint Júdás felakasztotta magát. A ELSŐ EVANGÉLIUMNAK más ilyen, egyedül általa meg­őrzött adata Pilátus kézmosási jele­netét beszéli el. Erről a jelenetről és általában Pilátus személyéről a ké­sőbbi, biblián kívüli hagyomány sok további, természetesen minden törté­nelmi érték nélküli részletet beszél ei. Egyik középkori legenda elbeszéli Pilátus halálát, hogy miként követeti el öngyilkosságot, mikor Tiberius császár kegyét elveszítette. Holtestét a Tiberis folyóba dobták, de a folyó hullámai kivetették magukból, majd a tengeren át a Rhone folyó vizébe került. Innen jutott tovább a svájci Vierwaldstatti-tóha és végül Luzern mellett a róla elnevezett hegy lábánál talált nyugvó helyet. Itt a legenda szerint minden nagypéntek éjjelén ki­kel sírjából és a tó vizében kezét mossa. MÁSODIK EVANGÉLIUM, amely terjedelme szerint egyéb­ként is a legrövidebb, a passió, a nagypénieki szenvedés történetét va­lamennyi evangélium között a leg­rövidebben beszéli el. Másrészt azonban, úgy látszik, Márk evangé­lista elbeszélése áll legközelebb a jeruzsálemi gyülekezet ősihagyomá­nyaihoz, amely olyan féltő gondos­sággal őrizte meg minden apró rész­letében a hívők körében a húsvéti evangéliumot, a Megváltó szenvedésé­nek, halálának és feltámadásának tör­ténetét. Ősrégi hagyomány szerint Márk evangélista saját magáról beszél, ami­kor a 14. fejezet 50. versében meg­említi, hogy amikor Jézust elhagyták tanítványai és mindnyájan elfutó! tak, egy ifjú, akinek testét csak egy gyolcsing takarta, továbbra is követte öl. Ez az ifjú lett volna állítólag az evangélista, aki így talán azt akarta jelezni, hogy ő a szomorú esemény­nek továbbra is szemtanúja maradt, amikor a megrémült és megfélemlí­tett tanítványok már szerte futottak testvérük mellől. A NAGYPÉNTEKI ESEMÉNYEK a harmadik evangéliumban arány­lag rövid helyet foglalnak el. A Lukács evangélista által megőrzött hagyomány legértékesebb helyzetét annál a golgolai jelenetnél találjuk, amidőn az egyik gonosztevő szidal­mazza Jézust, míg a másiknak Jézus ezeket az üdvözlést jelentő szavakat mondja: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.“ A szenvedés történetének részle­teit, az első három evangélista, amint ez elbeszélésükből kitűnik, egészen annak alapján írták meg, amit a szent asszonytól hallottak. Jézus mellett ugyanis csak ők maradtak ott és tar­tottak ki mellette mindvégig, még akkor is, amikor a tanítványok egy­másután menekültek el Jeruzsálem­ből, mert életüket féltették. A szent asszonyok mindenütt jelen voltak már a Pilátus előtt lefolyt esemé­nyeknél is, későbben pedig a praeto- riumból eltávozva, a Golgotára ve­zető Via Dolorosán, a Fájdalmak út­ján és fenn a Golgota hegyén, a há­rom kereszttől egy kicsit távol állva, de nem olyan messzire, hogy Jézus­nak a keresztfán elhangzott szavait meg ne hallották volna. A tanítványok már nagycsütörtök éjtszakáján szétszéledtek. Előbb a tö­meg körében tűntek el és igyekeztek a figyelmet magukról elterelni, majd később elfutottak Jeruzsálemből is. Lukács evangéliuma beszéli el, hogy Péter a kakas megszólalásáig még a Mester mellett maradt. Jézust a fő­pap udvarán Kajfás és társai halálos gyűlölködéssel vallatják. De amikor a Mester szemrehányó tekintete ta­lálkozik a lélekben árulóvá lett és Urát megtagadó tanítvány tekinteté­vel, Péter is eltűnik szemünk élők Csak húsvét reggelén találkozunk is­mét vele, amikor a feltámadás öröm­hírét hozó szentasszonyokkal együtt futva siet az üres sziklasírhoz. Máthé Elek IMÁDSÁG Uram, tégy engem békessé­ged eszközévé. Hogy szeretni tudjak ott, ahol gyűlölnek. Megbocsássak ott, ahol sérte­getnek. Összekössek ott, ahol széthúzás és harc van. Re­ménységet ébresszek ott, ahol kétségbeesés gyötör. Világos­ságot gyújtsak olt, ahol sötét­ség uralkodik. Örömöt vigyek oda, ahol bánat van. — Uram, add, ne arra törekedjem, hogy engem vigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak. Ne arra, hogy engem megértsenek, ha­nem hogy én legyek a meg­értő. Ne arra, hogy engem sze­ressenek, hanem hogy én sze­ressek. Mert aki ád, az kap, akt magáról elfelejtkezik, az talál s aki megbocsát, az nyer bocsánatot. Ámen. (Assisi Ferenc) Készele vagyunL ezért a Lazáéri imáJLozni és do lg ozat KUirmai egyházi hírek NÉMETORSZÁG Kelet-Berlin városi tanácsa az egy­házi hatósággal egyetértőlcg terveze­tet készített a belváros erősen meg­sérült templomainak helyreállítására. Ezek között a templomok közölt van a Nikolaj templom is, ahol ezelőtt 300 évvel az énekköltő Gerhart Pál evangélikus lelkész hirdette Isten igé­jét s Krüger János híres korál-szerzö volt a kántor. A tervezet szerint augusztusra annyira rendbehozzák a templomot, hogy bár tető nélkül, de szabadtéri istentiszteletek tartására használható lesz. Remélik, hogy ha­marosan hozzáfoghatnak a teljes helyreállításhoz. A gyülekezet 80%-a elpusztult, s azt reméli, hogy az egész világ keresztyénségének testvéri se­gítségével állíthatja majd helyre Ger­hart Pál és Krüger János egykori mű­ködésének színhelyét. • Az aacheni egyetem hallgatóit meg­szavaztatták Németország újrafelfegy- verzése kérdésében. A hallgatóknak mindössze két (2) százaléka szavazott a felfegyverzés mellett. 37 százalék Németország részvételét Európa „vé­delmében" a németek politikai és ka­tonai egyenjogúsításától teszi füg­gővé, 57 százalék minden felfegyver­zés ellen foglalt állást, összesen 1000 hallgatót kérdezlek meg­EGYESULT államok Január végén Cincinnatiban kilenc protestáns egyház 60 képviselője gyűlt össize, hogy 17 millió hivő meg­bízásából tárgyalásokat folytasson. A tárgyalások célja, hogy ezeket az egy­házakat egy egyházi testté egyesítse „Krisztus egyesült egyháza“ néven. A kilenc egyház különféle református, kongregacionaüsta, presbiteriánus és methodista felekezetekhez tartozik. FINNORSZÁG A finn rádiótársaságolr gyűlési tar­tottak lelkészek számára, amelyen a rádiónak a családi életre való befo­lyásáról értekeztek. Különös figye­lemmel beszélték meg az istentisztele­tek közvetítésének kérdését, amelyek a hallgatóság körében igen nagy nép­szerűségnek örvendenek. DÉL-AFRSKA Az anglikán püspökök konferen­ciája élesen elítéli a délafrikai álla­mokban fellángolt faji gyűlöletet A konferencia rámutatott arra, hogy a közelmúltban hozott törvények, ame­lyek a színeseket a fehérektől élesen elkülönítik, nem egyeztethetők össze az emberi méltósággal és a keresz­tyén társadalmi rendjel. (Ö.P.D.) Dér Endre: Hívás — imádkozásra — Fői-főt a földről, Édesem1 Magasba-szállva fényesen1 Opáitüzü tekék alól a Végtelen felénk-dalol! Torz terhek rút lakatfa kattan, — merítsük meg fejünk a NapbanI s messzilángú gyermekszemmel mutassuk meg: mi sarj az embert... Mi bársongpdzsitok lakói voltunk, kilencszer-százezer éve, — de ráhulltunk e sártekére... megmerített benne szeretve viharkarú Urunk, a Jó, — hogy látva-lássuk; csak Nóta jó, hogy kallva-halljuk: nincs oly zene, mint Közelsége-éneket — Emlékszel még: hogy1 simogat, csittítva fájó átkokat?... Millió mágnes — nagy kék Szemel ki állna hát meg, ellene?! Opáitüzü tekék alól hívó-szava felénk-daloll — Kezed-kezembe, Édesem!: Hazánkba-lengjünk, fényesen! Az elmúlt hét végén lezárult a Ma­gyar Dolgozók Pártjának 11. kon­gresszusa. A főváros ünnepi színeket öltött s az egész ország őszinte, nagy érdeklődéssel kísérte a Magyar Dol­gozók Pártjának kongresszusi mun­kásságát. A kongresszus óriási mun­kát végzett, hiszen országépítést vég­zett. Kétéves nemzeti fejlődésünk tör­ténete foglaltatott össze a beszámo­lókban és elkövetkező reményteljes esztendők tervei feszültek a javasla­tokban, bejelentésekben és határoza­tokban. 1946. augusztus 1-e óla, a há­roméves terv bejelentése időpontja óta nem hangzott el nemzetünk szá­mára nagyobb jelentőségű és lelke. sílőbb bejelentés, mint Rákosi Má­tyásé ezen a kongresszuson, amikor bejelentette, hogy hazánk első ötéves tervét a dolgozók négy esztendő alatt teljesítik és a módosított és felemelt tervet 51 milliárd helyett 85 milliárd értékre emelik fel, Ezzel a bejelen­téssel a kongresszus az egész dolgozó magyar nép erejének hatalmas szim­bólumává és a magyar munka har­cának nagy és győzedelmes kútfor- rásává lett. Kútforrássá, melyből a következő esztendők nemzeti össz­munkája fakad céllá, mely kell, hogy egyesítsen mindamuiunkat hazánk jövője érdekében. Ebben a tekintet­ben, vagyis a nagy országépítö terv teljesítésének közös elhatározásában egyek vagyunk a Párttal mi, evan­gélikus keres ztyének is. Egyek vagyunk azért, mert olyan Mesterünk van az Ür Jézus Krisztus­ban, aki az emberért volt, aki az em­bert szerette s aki az ember, vagyis az egész emberiség boldogságának. testvériségénélc és egymásrautaltságá­nak prédikátora volt. Jézus Krisztus testében hordozta az emberi szolidari­tás képét és valóságát. Mi evangélikus keresztyének nem külön falka va­gyunk a nyájban, hanem ott, ahol az emberek, közelebbről nemzetünk közös boldogulásáról van szó, töké­letesen egyek az egésszel. Boldogan lehetünk bizonyságot arról, hogy sem hitünk, sem ,,világnézetünk“ sem keresztyén életformánk nem szakít cl minket az országépítésnek ettől a nagy tervétől, hanem éppen belekapcsol abba s az emberi szol­gálat és áldozatkészség legteljesebb odaadását hívja elő belőlünk. A kongresszus határozatai egész népűnk fejődésének elsőrangú fon­tosságú határkövei. Rákosi Mátyás mondotta: „Amit a kongresszus el­határozott, az mind dolgozó népünk javát szolgálja és ezért meg kelt valósítani.“ Annak a jövendőnek amelyet Rákosi Mátyás és a kon­gresszus többi vezérszónokai az or­szág anyagi és kulturális épülésének céljaként megrajzoltak, feltétele a béke. A felemelt ötéves terv beruhá­zásainak és el ét színvonal-emelkedé­sének ez a látóhatára, t azok a tapasztalatok, amiket a hároméves terv végrehajtásával kapcsolatban már eddig is szereztünk, még luda- tossabbá teszik bennünk a békéért való küzdelem kötelességét. A ma­gyar nép építeni akar, tehát békét alear. Az evangélikusság építést és fejlődést akar, lehat békét akar. Ele­ven számunkra a régi szólás-mon­dás s éppen a békés alkotó mun­kában kapja napjainkban igazi tar­talmát: „Imádkozzál és dolgozzál.“ A kongresszus után a mi evangélikus népünk készségesen bejelenti: K é - szék vagyunk imádkozni és dolgozni ezért 'a hazá­ért, amely a mienk! Erdei Ferenc iöldmmlésiigyi minisztert választotta tögondsokává a tiszániúh református egyházkerület Az Egyházi Tudósító jelenti: A tt- Ezántúlí református egyházkerület sza- vazati.ontó bizottsága Péter János püspök és Fazekas Endre egyház­megyei gondnok elnökletével március 5-én felbontotta a tiszántúli egyház- községek presbitériumainak az egy- házJkerületi tisztségei re adott szava­zatait, A szarazatbontó bizottság megállapította, hogy az érvényes ösz­szcs szavazatok 95.96 százalékával Erdei Ferenc földművelésügyi mi­nisztert választották a presbitériumok az egyházkerület főgondnokává. Az egyházkerület világi főjegyzője dr. Kalmár László Kossutli-díjas egye­temi tanár, a szegedi Tudományegye­tem rektora lett. amerikai lesz a legközelebb! pápa ? Annak a sötétlelkű háborús uszí­tásnak, amit Amerikában a katolikus egyház bevonásával csinálnak, eirylk hátborzongató jelét találhatjuk az amerikai sajtóban. Keresztyének és minden épárzékű ember könnyen megállapíthatja belője, milyen laza ennek az amerikai katolikus ,keresz­tény ségnek" a kapcsolata Jézus Krisz­tushoz, s milyen laza a felelősségér­zete az emberiség iránt A csikágói hetilap, „The Christian Century" (67, 1950. S3.) írja egyik vezércikkében: az Egyesült Államok polgára lesz a római katolikus egy­ház legközelebbi feje? V/. Hadriánus óta, akit az 1522. éyben választottak meg, és húsz boldogtalan hónapon át kísérletezett azzal, hogy a középkori egyház legszembeszökőbb visszássá­gait megszüntesse, a pápai trónon nem ült olyan, aki nem lett volna olasz. Az elmúlt hónapokban erősen vitatták a kérdést, milyen kilátásai lennének a legközelebbi pápaválasz­táson egy amierikai bíborosnak — ren­desen Spellman bíborost nevezték meg. Erről a vitáról szinte csak a napi sajtó többnyire szenzációs lap­jain lehetett olvasni. De most a pálos atyák havi folyóirata, „The Chatolic World* vezércikket hoz Pinci R. A.- tól a következő címen: „Amerikai pápát kapunk?“ A válasz tökéletes igen. És az okok, amelyeket idevonat- kozólag felhoznak, még érdekeseb­bek, mint az a tény, hogy a katolikus sajtó ezzel a kérdéssel foglalkozni kezd. XII. Piust amerikainak kellene követnie, mondja ez a katolikus új­ságíró, nem csupán a pápás egyház növekvő jelentősége miatt az Egye­sült Államokban, hanem azért is, mi­vel az olyan pápa, aki amerikai pol­gár lenne, Olaszországnak kommu­nista uralom: a jutása esetén az Egye­sült Államokban menedékhelyet ta­lálna és az összes amerikaiakat össze tudná fogni a Sztálin elleni szent há­borúra. „Ami a pápát a kommunis­ták kezében érné“ mondja „The Chatolic World“, „az amerikaiakat ugyan elszomorítaná, de ez nem lenne elég ahhoz, hogy támogatására sar­kalja- De ha egy amerikai forogna abban a veszélyben, hogy szent tisz­tét vagy életét elveszítse, az minden honfitársát talpra állítaná, tekintet nélkül arra, személy szerint milyen hitet vall és ebben a helyzetben az a tény, hogy az Egyesült Államok felkelnének, azt jelentené, hogy ake- resztyénséget mindenfelé belevonná a harcba. Ebből szent háború lehetne.“ Hogy „szent háborút“ idézhessetek fel, válasszatok amerikai pápátl teszi ehhez hozzá a Münchenben megjelenő Zeitwende c. folyóirat február 15-i száma. Kinek a kezében ? A költő kézbe vesz egy árkus papírt, ráír egy versel s a papírt szá­zakat érővé tette. A csekkszámlatulajdonos veszi a csekkönyvet, aláírja s a papírlapot nagy összeget érővé tette. A mechanikus kézbeveszi az anya. got, megformálja s értékes szer­számmá teszi. Isten kézbeveszi a megromlott, bű­nös embert, Fiának vére által meg­tisztítja, Szentlélekkel tölti meg s ál­dássá teszi a világ számára.

Next

/
Thumbnails
Contents