Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-02-25 / 8. szám

Dezséry László:

Hagy is látjuk dolgainkat?

A magyar lapok egyidőben Írnak há-om nagy eseményről. Sztálin történelmi fontosságú nyilatkozatáról,

r.i oly szerint a háború nem eikerül- he'.etlen, a szovjet-magyar barátsági szerződés hároméves évfordulójáról és a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusáról. A három nagy esemény összefügg.

Sztálin újabb békeny" okozata az egész világközveleményt foglalkoztatja s foglalkozatja az egész magyar népet, benne a magyar keresztyénséget is. Az, aimt mi keresztyének a háború elten és a béke mellett szólhatunk, hitben van megalapozva. Hitben és a biblia által adott józan látásban. Ez a hívő, józan bölcsességünk mondatja velünk ugyanazt, amit Sztálin mondott A háború nem elkerülhetetlen. Sohasem elkerülhetetlen, tehát most sem. De persze csak akkor, ha az a hit és ez a józan bölosesség az emberiség sok-sok tagjában él és hat s nem engedi, hogy a háború gondolatával vagy a háború elkerülhetetlenségének gondolatával az emberiséget gonosz erők behálózzák. Nekünk keresztyéneknek az a reménység adatik ezekben a napokban, hogy a bákelábor hatalmas vezetőjének, a nyugati hatalmak által annyira támadott Szovjetuniónak vezetője: Sztálin a háború elkerülhetőségének meggyőződésében és józan belátásában kormányoz. Sztálin, a Szovjetunió neveljen Ismét kijelentette: „Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetuió továbbra is tántoríthialatlanul folytatja n háború elhárítására és n béke megőrzésére irányuló politikáját.“

A lapok egyházi vezetők nyilatkozatait is közCrlk erről a fontos nyilatkozatról. Bereczky Albert református püspök a Magyar Nemzetben többek közt a következőket mondja. Sztálin nyilatkozatának: >.a tömörsége és egyszerűsége olyan, hogy mindenkinek nzonnal éreznie kell: így csak az szólhat, aki tudatában van igazának, felelősségének és erejének. A nyilatkozat lényegét abban látom, hogy új és biztos útmutatást ad a békéért Való küzdelemben... Aki valóban a béke oldalán áll, nem vonhatja ki magát a tiszta és egyszerű szavak hatása cCól. A szavak mögött eltagadhatat- lan tények vannak és e tényekkel nem lehet perlekedni.*

Magam ugyancsak a Magyar Nem- szét számára a következőket mondottam1:: Sztálin, a Pravdának adott nyilatkozatában megint azt a lenyűgöző nyugalmat mutatja, ami minden szavát jeliem ezni szokta. Ez a nyugalom árad át nyilatkozatából belém is és tnéndazok felé, akik rendíthetetlenül hiszünk a békében. Sztálin nyugalmát s a világhelyzet megítélésében való igazát két dolog adja: egyrészt ttz, hogy a Szovjetunió egyencsvonu- lú, rendszeres békepolitikájának hallatlan erkölcsi fölénye van a háborús uszítók felett, másrészt az, hogy Sztálin azokra támaszkodik és azokhoz fordul, akik az emberiség százmillióit teszik ki, az egyszerű emberekhez. Sikik nem akarnak háborút. Mert, ha Valamiben biztosak lehetünk, akkor abban feltétlenül igen, hogy az erkölcs a béke oldalán van és hogy az egyszerű emberek százmilliói — tekintet nélkül arra, hogy melyik országiján élnek — nem akarnak háborút.“

Egyházunknak, ha a békéről nemcsak képmutató általánosságokat akar mondani, hanem a bókét konkréten, magvar hazánk békéjét és az emberiség békéjét őszintén szereti s védelme zni akarja, — nem szabad elfelejtenie, hogy a világpolitikai helyzet logikája szerint tudnia kell, hogy ezt a békét ma a Szovjetunió őrzi. Ez az első nagy ok, amiéri mi keresztyének is megemlékezünk a Szovjet-Magyar Barátsági Szerződés hároméves évfordulójáról. De egyházunk még egyebeket sem felejthet el abból, amit az elmúlt évtizedben Isten színe előtt át kellett élnie s ami mind arra vezet minket, amire történelmünk Istene az egész magyar népet vezette, a Szovjetunióval kötött és fenntartandó barátság útjára.

Nem szabad elfelejtenünk, — hangsúlyozzuk, mint egyháznak nem szabad elfelejtenünk, — hogy a Szovjetunió szabadított meg minket a

fasizmus őrületéből és gyilkos karmaiból. Az a bűnbánat, amit ■ nácizmus ideje alatt mutatott bátortalan

és lanyha egyházi magatartás miatt Isten előtt megtartottunk, kötelez minket arra, hogy ne felejtsük el azokat, akik a nácizmus embertelensége ellen életet és vért áCdoztak a mi érdekünk ben is. Az egyháznak ószre kell ven nie azt is, hogy a fasizmus szellemé nek újraéledése ellen a Szovjetunió küzd s azt is, hogy a nyugati halai mák Muciit frázis uk kisél etében ho gyan támasztják feli lépésről-lépésrc Nyugat-NémetOrszágban és Japánban a militarizmust, hogyan terjed a nyu. gáti országokban a feji gőg s hogy a nyugati keresztvénség ugyanolyan „keresztyén-nenfzeti“ frázisokat hallat, mint egykor mi, a Horthy-időszak „keresztény Magyarországában“. Ezek a frázisok vittek ugyanis minket annakidején és visznek ma nyugatiakat a fasizmus igazi természetének félreismeréséhez és terelik el a figyelmet arról, amit a fasizmus az egész emberiségre nézve jelentett. Ha mi komolyan megbántuk azt, hogy hatmillió európai zsidó és ki tud ja hány millió ártatlan európai ember rendszeres elpusztításának idején az egyház tiltakozó szavát nem emeltük fel úgy, hogy az hatékony lehetett volna mindezek ellen, akkor ma segítenünk kell azokat, akik ugyanennek a széliemnek feléledése ellen küzdenek.

A Szovjet-Magyar barátság jegyében történt a szomszéd népekkel való megharátkozásuni történelmi fordulata is. Egyházunknak azt sem szabad elfelejtenie, hogy ez a szomszédainkkal való barátság és népeink boldogulásának érdekében való együltmű- ködés egyben felszámolása annak a sovinizmusnak, ami ezt eddig a magyar nép lelkében lehetetlenné tette és ami világosan a mi keresztyén hitünk ellenére volt. Ennek a középeurópai megbékélésnek támasza és őrzője ez a barátsági szerződés-rendszer, amit a Szovjetunióval ezek a népek kötöttek. Ezer példával lehetne igazolni ennek a helyes történelmi fejlődésnek értékét. Aki azonban valamennyire is figyeli az eseményeket és észrevesz olyan tényeket, ahogyan például Csehszlovákiában vagy Romániában ez. egyházak közötti egyetértés az utolsó három évben kialakult, pl, észreveszi azt, hogy a romián ortodox egyház és az erdélyi magyar protestantizmus viszonya e három év alatt milyen alapvetően változott meg, kétségtelenül Jézus Krisztus lelkének megfelelően, az lemérfieti mindennek értékét az egyházi érdek szemüvegén is.

De a Szovjet-Magyar barátság volt őriző je annak a szocialista fejlődésnek is, ami Magyarországon az elmúlt esztendőkben lefolyt. Aki külföldön járt akár a felszabadulás előtt, akár azután, az orcapirulással hallott Nyugaton is jóindulatú véleményeket arról, hogy Magyarország mennyivel maradt el az általános európai társadalmi fejlődéstől. Egyházunknak alázattal be kell vallania, hogy a szovjet-magyar barátság és a Szovjetunió hatása a mi hazánkban korszakos lépésekkel vitt előre minket abban, hogy ettől a szégyentől megszabaduljunk.

Ami pedig a Magyar Dolgozók

Pártja II. kongresszuséit illeti, az számunkra ugyanazokban a tételekben lesz fontossá, amikről most szóltunk. Vegyük komolyan azt, hogy a magyar munkásosztály forradalmi pártjának vezetése aló kerültünk s Isten kezéből fogadjuk el mindazt a lényt, ami ebből egyházunkra nézve bűnbánatra való kötelezettség vagy benső megújulás vonatkozásában bekövetkezett. A magyar keresztyénségnek nem az a dolga, hogy polgári bástyákat építsen ki a magyarországi történelmi fejlődéssel szemben, hanem az a dolga, hogy beleépüljön abba a bástyába, ami magyar hazánk békéjét, szomszédainkkal való barátságát, népünk társadalmi fejlődését védelmezi s közben mindezekért az a dolga, hogy hirdesse Isten evangéliumát, konkrété ezekben a napokban, ennek a népnek s élje szeretőiben és tisztaságban az evangéliumi keresztyéniig boldog életét.

Ez Isten Igéje

Jut gyen meg a Te akaratod.* Máté Errang. 6:i0.

„Alig van nehezebh, mint saját akaratunkról letéve, mindent Istenre hagyni. Ez mutatja, hogy milyen felséges és szükséges imádság a Miatyánk harmadik kérése s mennyire teljes komolysággal és teljes szívvel kell azt imádkoznunk.

Mert bizony iger nagy dolog megöldőkölni a T.li akaratunkat, hogy egyedül Isten akarata legyen. Bűn vallomás ez arról, hogy te nem tudod véghez vinni Isten akaratát és könyörgés azért, hogy Isten kegyelme bocsássa meg tehetetlenségedet s adjon erőt meg- cselekvéséhez.

Hogy Isten akarata megtörténjék, ami akaratunknak meg ko'l törnie. Mert e kettő egymás ellen van.

Figyeld meg Krisztust a Ge- tsemáné kertben. Könyörög Mennyei Atyjához hogy vegye eJ tőle a keserű pohárt és mégis azt mondja: „Mindazáital ne az én akaratom, hanem a Tied legyen."

Ha Krisztus akaratának, amely pedig minden bizonnyal mindenkor a legcslegjobb volt, félre kell állnja, hogy Isten akarata legyen meg, hogyan akarnánk kevélykedni mi a saját akaratunkkal, amely ped'g soha sem ment a gonoszságtól és egyébre sem érdemes, minthogy gátba ütközzék.*

Luther.

Milyen az Isten?

Ahhoz kell alkalmazkodnunk, amit az elet követel tőlünk. Különben hajótörést szenvedünk. De mi is ez az „élet“ tulajdonképpen? Nem túl határozatlan személytelen fogalom-e ez? Vájjon nincs-e ott az „élet“ mögött az „Elet“, és az „Élet“ mögött az „Isten", s az ,Jsten“ mögött az „Atya' f S vájjon az „Atya“ nem az a végtelen Szollem-e, aki teremlett bennünket, szeret minket, s megváltana mindnyájunkat, s akinek jellemét Jézusban láthatjuk oly fenségesen és tökéletesen? Jézus istensége érthetővé vá't-e már számunkra? Amikor „Jsten“-ről beszélünk, ,.Jizus‘-ra gondolunk-c? Vájjon Jézushan nem Isten emberré tételével állunk-e szemben? Vájjon Benne nem Isten hajolt-e le a mi felfogóképességünkhöz és szükségeinkhez? Ezeket a kérdéseket a magam részéről egész lényemmel, egy boldog „igen“- nel tudom megválaszolni. Mert Jézusban Isten természetéit látom. Dobog a szívem, amikor erre gondolok: képtelen lennék, ha lehetséges lenne, Istent elfogadni máskép, mint ahogy Jézusban látom. Ha O nem olyan, mint Krisztus — akkor nem tud érdekelni.

De ö ilyen. Amint az írás mondja: a Fiú az Isten „dicsőségének visszatükröződése, és lényegének képmása“. Zsid. 1, 3. Jézus ezt mondja: „ki engem látott, ez Iái te az Atyát.“

E. P. D.

Tiszta hangú hegedűk

Vannak régi, drága hegedűk, melyeken annyit és oly szépen játszottak nagy hegedűművészek, hogy még ügyetlen kéz érintésére is édes és tiszta hangot adnak. Ugyan miért? Mert ha a hegedű finom farostjait mindig tiszta, szép hangok reszket- telik meg, akkor végül úgy kapcsolódnak egymásba, hogy nem egész tiszta' érintésre is nemes hullámzással felelnek.

így van ez az emberi lélekkel is. Ha lelkűnkben nincs egyéb, mint bosszús, makacs, ideges gondolat, akkor nagyon nehéz Lesz nyugodt feleletet adni goromba megszólításra és szinte lehetetlen nem lenni ingerültté az ingerült viselkedésre. De ha telkedben Isten beszédének tiszta gondolatait hegedülöd, nap mini nap, akkor olyankor sem fog csúf hangot adni, amikor egyszer-egyszer valaki durván kaparász rajta.

Mivel foglalkozott a püspöki értekezlet?

Egyházunk püspökei értekezletet tartottak s ezen az értekezleten sok, a gyülekezeteket és a híveket mélyen érdeklő határozatot hoztak. Az Evangélikus Élet értesülése szerint a püspökök igen érdekes elvi kérdésekről és kezdeményezésekről tárgyaltak.

Tárgysorozatom volt n rádiós isten - tiszteletek kérdése. Egyházunk n vgy hálával veszi, hogy a magyar állum rádiója egyházunk rendelkezésére áH és rendszeresen közvetít evangiéikus istentiszteleteket budapesti templomainkból és a stúdióból Lapunk szerkesrtősége egyik fő'anúja annak, hogy híveink mennyire várják és mennyire szerelik ezeket az adácokat. Betegeink, szórványaink, elfogtad háziasszonyok, de rendes lempiorajárók is boldogan kapcsolják be ezeket az istentiszteleteket A püspökök számot vetettek azzal a hálára indító tehetőséggel, amit e*ek a rádiós istentiszteletek jelentenek. Megállapították, hogy a rádió a magyar népé s hogy a mai rádiós istentiszteletek abban a figyelemre méltó elvi helyzetben szólalnak meg az egész orrzAg számára, hogy az egyház és az állam elválasztásának időkorát éljük. Kétségtelen, hogy igehirdetéseinket nemcsak a hívők hallgatják, hanem azok is, akik nem élnek az egyházakban. Egyházunk számára tehát a rádiós isten- tisztelet missziói alkalom s hálásan vesszük, hogy a magvar állam igehirdetésünknek ezt az alkalmát is megadja. Ugyanakkor azonban rádiós is-‘ lentiszteleteink alka’mak arra is, hogy népünkkel való. együttérzésünket, hozzá való hűségünket s a nem zeti célok szolgálatára való készségünket kifejezzük. A magyar ketesz- tyéns’g nem akar elszigetelt s az élettől elidegenített csoport tenni a magyar nép körében, hanem meg akarja mulatni azt, amire őt Isten rendelte. Istentől való rendeltetésünk ugyani* szerete'ben való szolgálat mindenkinek. A püspökök elhatározták, hogy az igehirdetéseknek ezeket a további rádiós alkalmait még erőteljesebben kiaknázzák mindkét fenti szempont szerint.

A püspökök igen jelentős határozatot hoztak az országosan kőtelező offertóriumokra nézve. Eddig minden gyülekezetnek évi tiz offortóriumo! keltett volna beküldenie különböző közegyházi célokra * ezen tíz országosan kötelező offertóriumhoz jw'g a teológusok szupplikácipja é« a gyám intézeti offer tórium is járult. Ez a tizenkét offertóeium igen nagy kiesést jelenteit a gyülekezetek életl.ibeB. Gyülekezetrink mindenütt igen erőteljesen támaszkodnak az offertóriumi bevétetek ie s ezért szükségessé vált az offer óriumak új reodeaóse. Egyházunk belső fejlődése is megkövetelte ezt az új rendezést. Több offertórium ugyanis közben megszűnt, de bizonyos szakmunkát végző egyházi egyesület céljait is szolgálta. Ezeket a munkaágnfcat egyházunk bevonta hivatalos munkájába s íny az egyesületi offer tóriumok raegsrün- tetlhelők. Ezeknek alapján öt eddigi országosan kötelező affért órái imot

megszüntettek és csak a következő offertóriumok maradtak meg. f, Sajtó-offcríórium, egyházi sajónk 'támogatására, 2. „Nyugdíjas leiké* szék, le'ikészözvegvek éí lelkészírváfc segélyezésére szolgáló Offertorium1?, 3. Biblis-offer tórium. 4. Egyházi iskolákat támogató offerlórium és 5. Missziói offerlórium, mely a be'mlsí- sziói intézetek és a missziói munka céljait szolgálja. Az országos o?f«r- tóriumok számának csökkentése azonban arra kötelez minden gyüte- keze'et, hogv ezeket az offertóriunró- kat igen komolyan készítse elő s mintássá meg közegyházunkért hozott áldozatra való kószségétA püspökök elhatározták, hogy a teljes szolgálati éviiket betöltőit lelkizzek, tehát a több mint 40 évet szolgáló lelkészek nvugdíjbarcnu'ását minden kerületben előmozdítani i,7ve- keznek, mert erre az egyházi nyi^rdíj- inlézet későbbi tehermentesítése és a jelenlegi vnllástaní tó-lelkészek elhelyezésének kérdése vezeti egyházunkat.

Örömmel tárgyalták meg a pR*ijjök azt a tényt, hogy uz evatrgéLlus lelkészek önsegélyezésére as egész országban Itt Is — olt Is Matató jelek mutatkoznak. Lelkészetek klscbb-nagyobb közösségeket alkotnak, melyekben támogatják egymást bizonyos váratlan kiadásokat teteufő események alkalmából. A lelkészek közösségi szellemének megerfcö '-se jele annak s testvériségnek, aminek egyházfinkban a hívek közfi’t Is Mel vannak s amelynek megerősödésére más vonatkozásban is szükség van. Az újtestamentomi gyülekezet, ír elvnek „mindene köz vala*. éled ezekben a kezdeményezésekben.

A teo’ógiát elvégző úf • lelkészek alapkönyvtárának megalapításával 1* foglalkoztak a pftepökök. ami azt jelenti, hogy igyekeznek minden fiatal lelkészt hozzájuttatni megfelelő ma- gánkönyvárhoz azért, hogv leikéirre- ink tudományos színvonala és fatal lelkészeink szellemi haladása bizkesit- tas.v'k. Ez is közegyftézi érdek 6s népünk érdeke.

A püspöki értekezlet még érést sor hivatalos ügyöt tárgyalt, bor-imólónk azonban csak arra szorítkozik, hogy híveinkkel olyan szempontekot ismertessünk, amelyeket püspökein* az egyházépflís szolgálatában, egyházunk jövője érdekében ügyelőmbe vesznek.

A SzavjslHaiá ejyiiázaigak bikeíelMvisa a világ keresztényeihez

Alextj moszkvai, Kallisrtrát gruzl és VI. Georg örmény patriárcha « Szovjetunió nagy egyházai nmében Tbilisziben békeértekez'etre gyűltek egybe, ahol átgondolták a ker.esztyénség egységének szellemét, annak erejét és határoztak az egyöltműkődés méretei tekintetében Is.

A tbiliszi konferencián határozatot fogadtak ei,. amelyben a többi között a következőket jelentettek ki: „Hogyha a' béke védelmére összefognak Krisztustól távollevő emberek if, akkor mennyivel . inkább a béke harcosainak kell lenniük a keresztyéneknek, akik Krisztus parancsát követik. Ezétt a szovjet egyházak síelve felemelték szavukat a Béke Híveinek táboriban s a Szovjetemé valamennyi egyháza csatlakozott a békevédők szövetségéhez.

Azonban a béke ellenségei »ein pihennek: minden eszközzel fokozzák az igazság ellen indított harci készségüket. A pusztítás és a halál hatalmas • erővel fenyegeti az igazságot, a békét, a mindcnekfelelt való szeretetet. Azért mi, a Szovjetunió

keresztény egyházainak vezetői, ügy véljük, hogy a legfőbb ideje segítségünket hatványozni a bókrrnoz- geíom megerősítésére és felhívással fordulni az egész keresztyén világhoz, amely nem lehet és nm szabad, hogy támasza legyen a pusztítás őrült politikjának .

A Béke Fejedelme, a mi Crcr.Tt Jézus Krisztus nevében lehívjuk Krisztus hatalmas nyájának valamennyi pásztorát és mindönkit, aki Krisztust Megváltójának vallja, egyesítsék erejüket a világkatasztrófa elhárítását célzó közős harcra, hegy még a gondolata is eltűnjön az élet horizontjáról.

Est a küzdelmet folytatnunk és erőritcr.önk kell és valamennyi keresztyénnek, tekintet nélkül h fogására, egyesíteni« kell erőfeszítését e szent ügy érdekében.

Az emberiség megmentéséhez jelen pillanatban a keyesztyénség avval járulhat legjobban hozzá, ni ténylegesen támogatja a béke harcosainak az atomfegyver betiltására hozott nemes határozatait.“