Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-11-25 / 47. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ EGYHÁZTÖRTÉN ElHÚL A keresztes háborúk Már 636-ban elfoglalta a patesztínai Szentföldet Omár mohamedán kalifa, csaknem :éleze-r év mú.va, az 1095. évi clermonti zsinaton gondoltak arra, liogy mohamedán kézből visszafoglal­ták a Szentföldet. Nem véletlen., hogy Aliért éppen ebben az időben indultak meg a keresztes hadak. Ekkorra érett be ugyanis a középkori feudális társa­dalmi rend egyik nagy válsága. A XI. században az ©gyro nagyabb méretben kialakult kereskedelem elhozta Kelet gazdagságéinak a hírét, ami igen sok emberre gyakorolt vonzó hatást: A feudális birtokot csak a legidősebb fiú örökölte, a többek csak úgy szerez­hettek fö'det maguknak, ha a háború­ban kitűntek. M'ások pedig az uzsorá­soknál lévő nagy adósságaik Aniatt voltak készek szerencsét próbálni. A kereskedők gazdag piacok után kutat­tak. A parasztok pedig a föktesttrak nagy követelései elől menekültek. Ugyanakkor a kezdetleges mezőgazda- sági termelés tehetetlen volt a soroza­tos termelési kudarcokkal szemben. Pes­tis-járvány és marhavész nehezítette a helyzetet. Sok helyen a parasztok füvet és gyökeret ettek a nagy éhínség miatt, sőt előfordult emberevés is. Nagy hullámokban menekültek az em­berei? az éhség-eú'tótba vidékekről a jobb gabonatermő főztek felé. A feuda­lizmus nem tudott más kivezető utat találni a válságból, mint elindítani egy olyan vállalkozást, nme’y eltereli a nyugtalan tömegeket a gazdag Kelet felé. Mindezt azonban a pápaság a „szent háború“ dicsfényével akarta álcázni. 1095-ben a franciaországi Clermont varosában tartott zsina­ton Amiensi Remete Péter tartott nagyhatású beszámolót a Szent­földre zarándoklók szenvedéseiről, majd II. Orbán pápa tartott ha­talmas beszédet a keresztes hadak Szentföldre indításárcl, mire a fel­lelkesített tömeg felkiáltott. „Isten akarja!“ A katonák harci jelvénye a vörösszíníí kereszt lett, magukat kereszteseknek, a hadjáratot pedig keresztes hadjáratnak nevezték. Mindenki, aki részt vett a „szent háborúban, bűnbocsánatot, adósság­halasztást, ha pedig jobbágy volt, felszabadítási ígéretet kapott. A pápa a püspökök útján megparan­csolta, hogy a papok a keresztes há- bóhi érdekében prédikáljanak. A nép hallgatott e papok szavára s a Szent­föld megvédésének célján felbuzdulva, széles vallásos tömegek jelentkeztek 8 keresztes hadjáratba. Elsőnek a sze­gény parasztságból összeállított sereg indult el Rossz fegyverzettel, éhesen, hiányos felszereléssel, gyalog tették meg a hatalmas utat Kfeázscába. De már a Rajnától kezdve minden váro6 előtt azt kérdezték: »Nem ez az a Jeruzsálem, ahová mi tartunk?* Az út nehézségei között igen nagy részük elpusztult, akik pedig megérkeztek Kisázsilába, azokat a törökök könnyen tönkrever lék. A nép fiai vérüket és életüket adták oda a papsáig által magasztalt ügy érdekében, nem vet­ték észre, hogy kik nyerészkednek hősi önfeláldozásuk árán. Remete Péter 40,000 katonájá­val dúlta fel Zjmony várát és egész környékét. Folkmar pap serege a zsidókat fosztogatta. Godeschalk pap rablásban élenjáró hadát Kálmán királynak kellett szétvernie. Emicho leiningeni gróf féktelen erkölcstelenségével csúfolta A »Vigyázzatok azt kiáltják* kan­táta december 2-án szólal meg a Deák­téri templomban. Az általánosan elis­mert kanláta az evangélikus világban egyike a legnépszerűbbeknek és leg­többször előadottaknak. A bevezető kartétel lüktető zenekari kísérete a „tíz szűz“ ébresztését tolmácsolja. A közeledő vőlegény az „adventi király“ varasát példázza. Ezen gondolatkörhöz kapcsolódik a közismert »Vigyázzatok azt kiáltják* című ének tartalma, ami­kor „Sión leánya“, a menyasszony várja a közeledő vőlegényt. „Sión leánya* egyházi értelmezése, a »hí­vők "közössége“, arttely évenként szün­telenül, türelmetlenül készülődik a mennyei vőlegény fogadására. Ilyen meg a keresztes nevet. A fosztogató keresztes lovagoktól és uraktól any- nyira kellett óvnia Kálmán király­nak az országot, hogy amikor Bouillon Gottfried lotharingiai her­ceg akart átjönni Magyarorszá­gon, a hercegnek tulajdon öccsét ketiett kezesül adnia, hogy nem lesz semmi fosztogatás. Ha a keresztyén országok népeivel Így bántak el, még sokkal inkább ke­gyeílenkedtek a „pogányákkal“, a mo­hamedánokkal. Mikor a 450 toronnyal és hatalmas fallal körülvett Antiochlát bevették a keresztesek, a lovagok a nagyváros minden férfi lakosát lemé-; szaró!tatták. Jeruzsálem bevétele után pedig kivétel nélkül mindenkivel vé­geztek, asszonyt és gyermeket sem kíméltek. A Képes Krónika leírja, hogy ami­kor a második keresztes hadjárat so­rán III. Konrád, német császár jött át Magyarországon, ígéretet tett, hogy Krisztus zarándokaként fog vi­selkedni, de azután az országot be­csapva, a leggoooszabb rablónak mu­tatkozott. Végigzsarolta és fosztogatta az országot, mert hatalmas seregének ellátását eleve arra alapozta, amit a néptől tud kicsikarni. A harmadik keresztes hadjárat során Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes nagy vigasságok között vonult át Magyar- országon, mert bőven volt. mit eldor- bézoínia. Az országnak kellett ellátnia borral, liszttel, kenyérrel, gulyával, ha­jóval. A dfekálás mértékére jellemző, liogy az Esztergomban átadott búza- lisz (raktárban három átvevő keresztes belefuít a liszthombárba. Egyre inkább elfajultak a keresztes hadjáratok, s a negyediknél már arra sem volt szükség, liogy dicsfénnyel övezzék a szervezett rablást, hanem nyíltan törtek a tőrnek, lovagok és kereskedők a gazdag bizánci (konstan­tinápolyi) császárságra. Ennek már semmi köze sem volt a Szent'löldhöz, ftt már csak az aranyért és a külön­féle kincsekért folyt a harc. Éppen úgy fosztották ki a 'keresztyéneket, mint- a mohamedánokat. A legfelháborítóbb azonban az ú. n. „gyermek-hadjárat“ volt. Az a nézet vált uralkodóvá, h»gy a Szentföldet csak pártatlan“ gyer­mekek foglalhatják el és nem bűnös felnőttek. N émetországbót, 'Francia- országból egész sereg fiú *és leány gyűlt össze. Egy részük, tengeri vihar áldozatává lett, a többieket pedig Egyiptomban a hajótulajdo- nosok egyszerűen eladták rab­szolgának’ Mindennek a sok szenvedésnek és vérnek csak az. az átmeneti eredménye volt, hogy az első keresztes hadjá­ratnak sikerült bevennie Jeruzsálemet. Megalakult a jeruzsálemi királyság. Azonban nem tártott sokáig ez sem, mert Szaiaddin szultán csapatai elfog­lalták Jeruzsálemet és fogságba esett a jeruzsálemi király is. Ennek azonban az volt az ára, hogy harcokban, út- nehézségek és betegségek miatt em­berek százezrei pusztultak el Tönkre­mentek egész országrészek, amelyeket a rab’ólovagok fosztottak ki. A „szent“ háború kudarca és a ke­resztes hadjárat csődje minden idők számára beszédes példa marad. Hir­deti minden háborús uszítás megszé- gyenülését, bármennyire is „magasz­tos“ cégérrel álcázzák azfl Ottlyk Ernő lázas készülődés folyik e Lutheránia berkeiben. Gyűjtik az olajat a lámpásba és várják a trombltaszót. Á trombita­szó december 2-án harsan fel 7a8 óra­kor a Deáktéri templomban, ahová sze­retettel várja a Lutheránia énekkar az „adventi király“ érkeztére gyülekező „hívők közösségét*. A kantáta előtt Sándor Judith Teleman G. Ph. advent első vasárnapjára írott kantátáját énekli. Zalánfy Aladár egy Bach prelúdiumot és fugát ját­szik. A kantáta magánszólamait ez blka'ommal: M. Molnár Éva, Litassy György, Záhony János (ének), Barky Lász'ö (hegedi!). Sváb Nándor dr. (oboa) adják. A kont'nuót 2atánfy Ala­dár játsza. ÍROK NÉKTEK... a nagytakarításról Q árguló levelek peregnek le a fák- í- ró!, amint az őszi szél fáradtan végiigseper az utcán. A napsugár még átmelegeti délíeló a levegőt, a házak ablakai tárva vannak. A kapuk előtt yermekek bűcsúzkodnak. A közeli is- olából sereglettek elő és vidám kiál­tozásuktól visszhangzik az utca. — Nem sietek haza, — mondja az egyik, — otthon nagy a felfordulás. Nagy takarítanak! éj yermekkori emlék elevenedik szí­vemben. Igeq, ilyentájt kaptuk meg mi is otthon a felszólítást: — Tisztítsátok ki fiókjaitokat... hol­nap kezdődik a nagytakarítás! Emlékszem, kelletlenül engedelmes­kedtem. Minek a nagy felfordulás, ami­kor úgy is minden nap takarítunk? — gondoltam. Azután meglepve láttam, hogy mi minden lim-lom, szemét gyűlt össze félévenként fiókjaimban. Amikor hazajöttem az iskolából, rá sem ismertem otthonunkra. Tenyeres­talpas Julis és Maria nénik vonullak vedreikkel be- és ki. A frissen súrolt padlóra nem volt szabad rálépni, leterí­tett papírlapokon óvatosan kígyóztunk ide-oda; semmit sem találtam a helyén, mindenütt útban voltam és alig vár­tam, hogy befejeződjék ez az egész felfordulás. Sokáig rejtély volt előttem az, hogy édesanyám miért és hogyan tudja olyan'jókedvűen és szeretette! végig- íáiadni a nagytakarítást, amikor mind­nyájan zúgolódtunk miatta és igyekez­tünk lebeszélni róla. Csak akkor értettem meg 51, amikor már »saját* otthonomba köszöntött be az első nagytakarítás ideje. Számomra sem veit többé teher. Pedig áldozato­kat is követelt. Néha a lámpa, máskor egy szép váza tört el... pedig csak a pókhálónak és piszoknak üzentem ha­dat. Bizony ez vele járhat a nagytaka­rítással. Isten is rendez időnként nagytakari- fást. Szeme belelát a szennybe, pi­szokba, amiben élünk. Bűneinket látja, önzésünket, személy válogatásunkat, anyagiasságunkat, önigazságunkat, kétfelé sántikáló engedetlenségünket, gőgös szere te tlenségünket és sok más undok bűnünkét. Oh, hányszor felszólít minket, hogy ,tÍ6ZÍtsuk meg magunkat minden testi és telki üsztátalanságtól.. .!* (II. Kor. 7:1.) De mi jói érezzük magunkat bűne­inkban, megszokásainkban, állomvilá­gunkban. És ha tagaTÜgatimk is tes- sék-l'á-ssék, a szívünk rejtekhelyein Ott húzódik metg drága énünk sok ha­mis kincse, bálványa, így azután Isten maga látogat meg minket és alaposabb tisztogatáshoz fog. Nem olyan letépünk van, aki sze­mét huny a bűn felett. Hol itt, hol ott jelenik meg seprűje- a történelemben. Egyházát sem kíméli. Sőt féltékenyen őrködik övéi tisztasága felett, hogy só, világosság és áldás lehessenek a világ számára. A történelemben folyó nagytakarítás­ban is sokáig csak felfordulást lát a szemed. Siratod a megszokott ké­nyelmei, megosztott szívedet, életed megzavarását, atyáidtól örökölt hiába- valóságadat. Összetörik, elpusztul cgy- egy hasznosnak vélt, szívedhez nőtt, de voltaképpen mégis csak ideigvaló kincsed. Sőt mások éleiében is csak a vesztes-eget és felkavarodást látja a szemed. Mindaddig, míg igazán el nem hi­szed, hogy Isten szereti nagy házatá- ját, a világot. Nem pusztít, hanem tisz­tít, nem rombol, hanem épít, nem el­vesztés, hanem megmentés az Ö gon­dola a. Ébreszt a »kis szunnyadásból*... amelyből halálos álöm lehet. Mindezt csak akkor fogod hitben lát­ni, ha Isten elvégezte a te szívedben is a nagytakarítást Ha igéje fényével bevilágított legmélyebb, legrejtettebb rekeszébe is. Akkor új fényben ragyog fel számodra Krisztus, Aki az igazi NAGYTAKARÍTÁS A'dozata. Teste az egész világért megtört a Keresz­ten. Azért jött a világra, hogy megke­resse és megtartsa azt, ami elveszett. A te szemed nem látja azokat. De ö számon tartja' és mélyen utánuk nyú­ló keze, hegyeket omlaszt, magasságo­kat ront le, bűnrétegeket szakít át. A seprő az 5 kezében van. Minden ese­ményen keresztül tisztogatni akar. Mért menteni akar! Szísz Edit BACH J. S. „Vigyázzatok azt kiáltják44 c. (140) kantátája december 2-án Megjelent és az Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának könyvesboltjában (VIII., ÜHői-út 24.). Kapható Bókay János Zsoltárfordításai Vető Lajos evang. püspök előszavával. A könyv címe: „Harmincegy zsoltár" A gyönyörű kiállítású könyv ára fél vászonkötésben 15 forint. Számozott példány a fordító aláírásával 25 forint. “ A postatakarók csekkszámlája: 20.412. GYÜLEKEZETI HÍREK Következő vasárnap: november 25. Szentháromság ünnepe utáni 27. va­sárnap, az egyházi esztendő utolsó vasárnapja. Igák: II. Péter 3:3—13., Máté 24:37—51. Liturgikus szint Zöld. Kölese. A gyülekezetben november 23—24—­25-én közösségi konferencia lesz Hernád Tibor tállyai és Uzom László szolnoki lelkész szo'gálataivat. Tokaj. A tokaji egyházközség 1951. novem­ber 11-én tartott közgyűlésén Breuer Oszkárt egyhangúlag lelkészének meg­hívta. Gádoros. A gyülekezetnek évtizedeim át volt egy ház tanácsosa, a felszabadulás kö­rüli nehéz időkben hűségesen helyt álló templomgottidnoka, a legutóbbi időkben örökös tiszteletbeli egyház- gondnoka Janecska János 70. élet­évében meghalt. A köztiszteletben álló, szövetkezeti mozgalomban is élenjáró testvért az egész község osztatlan részvéte kísérte utolsó útján. Aldá-s legyen emlékezetén! Budahegyvidék A Lutheránia énekkar a Budahegy- vldéki Református egyházközségben nov. 18-án Buxtehude műveket muta­tott be. Két kar és egy szóló kantáta hangzott el. Zalánfy Aladár harmóniá­mon jáíezatt el egy kis Canzonettát A Lutheránia ének és zenekarán kí­vül M. Molnár Éva, Luhn Otty és Do­bos Géza működlek közre, A hangver­senyt Welter Jenő vezényelte. Beve­zető beszédet és zárszót a házigazda Szabolcsim László lelkipásztor mondott. Kaposvár. Október első hetében Turőezy Zol­tán püspök végzett Istentől gazdagon megáldott evangéiizációt, a reformáció ünnepével kapcsolatban pedig dr. Kar­ner Károly teol. tanár szolgált a gyü­lekezetben. Rád Bensőséges ünnepe volt e hó 11-én a Váchoz tartozó rádi leányegyház­községnek. A templom 40 éves fenn­állását ünnepelte a kis gyülekezet. Sokan eljöttek a közeli falvakból és a váci anyaegyházközeégbőf, hegy együtt örüljenek Istenben. A délelőtti úrvacsoraosziás és istentisztelet után délutás két órakor kezdődött az ünne­pély a templomban. Zsúfolásig meg­töltötték a hívek a templomot. A lel­kész imája után az ifjúság karéneke következett, majd Gerengai levita kántor ismertette a reformáció kezde­tétől napjainkig az egyházközség tör­ténetét. A nagy felkészüléssel és is­meretanyaggal rendelkező előadást igen nagy érdeklődéssel figyelte a gyülekezet, erőt merítve az ösök hité­ből. Az ifjúság szavalatai után a lel­kész a 84. zsoltár alapján beszélt a templom szereteíéröL A hívek nagy áhítattal fogadták a templom zsoltáráról szóló üzenetet. Végül az ifjúság éneke és a lelkész imája zárta le az igen ál­dott ünnepet. A fasori leikészkör szeretetvendégsége Az evangélikus gimnázium díszter­me: zsúfolásig megtöltő közönség előtt tartotta vasárnapi szeretetvendégségét a fasori lelkészkor, Kemény Lajos Irásmagyarázata és Pásztor Pál s. lel­kész bevezető szavai után Meiss György, az Operaház tagja énekelt operaáriát és egy Petpii-dal:, kivételes művészi tudással, majd Bókay János író olvasta fel néhány új zsoltárfordí­tását megrendítő hatással, miután előbb néhány szóval vázolta a zsoltáriroda­lom keletkezését és hatását a modern költészet kifejlődésére. A mindenkép­pen gazdag műsort a lelkészkor ifjú- tógának egy-egy szép szavalata éi zongorajátéka töltötte ki. Vanyare Nógrád ez ősi evangélikus községé­nek gyülekezete templomszentelési ün­nepének vasárnapját megelőző nyolca* dát gyülekezeti csendesnappal nyitotta meg a Szentháromság ünnepe utáni 26. vasárnapon. Az egyházi esztendőt lezáró hét igeaoroza'a „Emberek az Emberfia eiőtt“ (Máté 25;3I—46.), „Gyülekezet az Isten Fia előtt“ (If. Theas. 1:3—10.), „Egyház az Isten tró­nusa előtt“ (Jei. 1—11.) címen szólott a hívők seregéhez. A szolgálatot dr. Gy mesi Károly lelkész végezte. Orgo­náit Schultz Jenő a gyülekezet lelkésze, akinek vezetésével a gyülekezet erőtel­jes, hatalmas gyermekkórusa énekeli, Dunafőldvár. MihácsI Lajos, dunaföídvári lelkészt és feleségét, Hanlffel Mártát Isten leánygyermekkel áldotta meg, aki Márta nevet kapott. Képek a nyíregyházi „bokrokbólet Sokan ném is tudják, hogy Nyiregy- házától nyugatra hatalmas tanyavilág terül el. A tanyabokrok, kisebb-nagyobb tanyatömörülések. Félkaréjban 20—30 kllomóteis körzetben övezik a várost. Lakói még az 1700-as években Békés­csabáról idetelepült szlovákok, ahogy it­ten mondják: tirpákok, nagyobbrészt evangélikusok. Az idetelepülőket megál­dotta az Isten (V. Mózes 28:1—14.) A nép nagyobb része vallásos, hitéhez ragaszkodó. A lelki szolgálatot a nyír­egyházi lelkészek végzik, akik vasár­nap reggel motoron, kerékpáron, vagy az itten szokásos kétkerekű, egylovas taligán nekiindulnak a tanyavilágnak s annyi istentiszteletet tartanak, amennyi az idejükből és erejükből futja. Ezeket az istentiszteleteket egymástól távol fekvő tanyabokrok teko’áíban tartják. A nép vágyik az ige után. A lelkész melleit szép számmal vannak laikus munkások; az itteni nép közül került igehrejetők, akik megértve az egye­temes papság elvének követelményeit (I. Pét. 2:9) és a jóságos Isten paran­csát (V. Mózes 6:4—7.), bibl'aórákon hirdetik az igét A nép szereti és meg­becsülj őket. Meg is érdemlik, mert sok áldozatos munkát végeznek. t Kapu nics, egy tarka kutya csahol körül bennünket, amint a tanyára érünk. A lapunkat Kínálom. Kiderül, hogy az öreg gazda nem tud sem írni, sem o.vasra. . Azonban nem enged el­menni. Arra kiváncsi mi van a lapunk­ban, az Evangélikus Éiet-ben. Néhány szemelvényt olvasok fel neki. Elénk fi­gyelemmel hallgatja, majd felugrik a lócáról. Tizenöt forintot tesz az asztal­ra. w Küldjék a lappi, minél előbb. — mondja. Én csodálkozva kérdem: — Hogyan, 1 nem tud olvasni és mégis megrendeli a lapo‘? — Megrendelem biz én. — feleli ne­vetve. — En ugyan nem tudok írást, de a gyerek, meg az asszony az ért hozzá. Majd ők elolvassák. • Körülbelül a tizedik bokorba értünk. Itt megkértek bennünket, hogy láto­gassuk meg az öreg bácsit, aki nagyon beteg. Eleget tettünk a kérésnek. El­mentünk hozzá. Az öreg bácsi ágyban feküdt. Nagy fájdalmai vannak. Mor- 'iumon él. Mikor meglátott bennünket, fel akart film az ágyon. Nem engedtük. Fekvő maradt, úgy panaszkodott. — Ma délben tel akartam kelni, — mondta. — Magamhoz vettem az énekeskönyvet, hogy énekeljek az Ur­nák ebéd előtt. De nem tudtam éne­kelni, mert elfogott a gyengeség éti vissza kellett feküdnöm az ágyba. Az öreg bácsinak ez volt a legna­gyobb panasza. Nem a súlyos beteg­sége, nem a fájdalmak és kínok, amik a testét gyötörték, hanem az, hogy ma nem tudott az Úrnak énekelni. A Batátomra néztem (Ján. 15:15-) * elszégye’.tem magam. A Barátom sze­mében szemrehányás sugárzott felém. Eszembe jutott, hányszor nyílt már pa­naszra az ajkam, de sohaseb amiatt, hegy nem tudtam imádkozni, az Úrnak hálát adni. Mielőtt elmentünk, együtt imádkoz­tunk a beteggel. Az imádsághoz min­den tiltakozásunk ellenére felült a* ágyán, pedig most is fájdalmak gyö­törték. — Nem lehet az kérem, hogy fekve imádkozzam. Az Ür sem fekszik, mikor a segítségét kérem. Az imádságban Hozzá szólok s ha Hozzá szólok kell, hogy megalázzam magam. Hol marad az alázatom, ha fekve imádkozom? Az öreg bácsi felüti az ágyán s nem gondolt arra, hogy hány „jó keresz­tyén“ mondja el esténként ágyban fek­ve, élig alva az Űrhöz címzett imád­ságát, akkor is, ha nem beteg, ha fá­rad:, vagy semmj baja sincs. * A tanyai ember jószívű, szíves ven­déglátó. Errefelé nincsen vendéglő. Itt rá van utalva az ember a vendégszere­tetre, de most estefelé egésznapos gya­loglás után mégte korog a gyomrunk az éhségtől. Ma elfelejtettek ennivaló­val kínálni bennünket. Éhesen marad­tunk. Pedig még messze van a tanya, ahol éjszakázni fogunk. A Barátom minden tanyába beszól. Bibliaórára hív­ja az embereket. En a 'apót tér tesztem. Tanváről-tanvára megyünk. Már alig emelem a lábamat a fáradtságtól, mert ma is mögöttünk maradt, úgy 20—30 kilométer. Végre megérkezünk a szál­lásunkra. Alig pihenünk pár percet, már jönnek a hívek. Leülünk egymás mellé, előkerül az énekeskönyv és a Biblia. A Barátom a jóságos Isten k'mondbatatlan szeretetéről be­szél. Csendben hallgatjuk minden sza­vát. Amikor bevégzöd’k az igehirdetés, a gyülekezet együtt, hangosan mondja rá az Áment. Azután felhangzik a zá­róének: — „Igen Atyám, mert így kedvei előtted ...“ Lassan szed'k fel mami'kát a ta­nyaiak. Kettesével, hármasával indul­nak hszafp'é. Nvumovóra 'érünk. A sötét éjtszakába világot 6zór a teli he’d fénye s ezernyi csillag tündért ragyogása az Isten féltő, szerelmét hirdeti. Szoníágh István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents