Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-11-18 / 46. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ Kegyelemből hit által Protestáns egyházaink nagy tétele. Jói ismerjük, büszkén, rátartian valljuk. Másokat kissé még le is nézünk, akik nem egészen ezen a tételén állnak. Dö értjük is? És ebből élünk is? Ügy tűnik, már nem. Jó egy kicsit ‘ráfigyelni Istennek arra az igéjére, mely ezt tételt tartalmazza. .Kegye­lemből tartatott meg, hit által.. .* (Efez. 2, 8.) Azon a nyelven, ahogy ezt Pál leírta, még másként hangzik: kegyétemből megmentettek vagytok, hit által. A megmentettek előbb elve­szettek voltak. Elveszettek, akiknek nem csupán egy és más dologban volt hiányuk, hanem, akik végső szükség-1 ben voltak, akik már csak egyet tud­tak, segítségért kiáltani: Ments meg Uram minket, mert elveszünk! És éppen ezek nem akarunk tenni. Ennyire elesettek, hogy már egyébre képesek senl lennénk, mint csupán csak, eegéiykiáttásra? Nem, ennyire rosszul igazán nem állunk. .Mindnyájunk Ci­pője szorít valahol.* Mindnyájan át­élünk sZorongatásokát, aggodalmakat, lekiismeretfürdalásokat, sőt ttiardösá- sokaf, mindnyájan látjuk magunkról, Hogy Vannak nyomorúsága ink, gyarló­sága ink és bizony „vétkezgéfünk*. Kö­ri yörgünk is Isten segítségéért, segít­sen megállni, hogy ne essünk el olyan gyakran, könyörgünk irgalmáért, ne vessen el minket. De elveszettek, akik­nek fejé fölött összecsaptak a hullá­mok, akik előtt Semmi lehetőség, akik számára többé semmiféle üt nincs, csak egyetlenegy, ha valaki onnan kívülről megragadja még a habok tarajén úszó Üstökűnket és ennélfogva kihúz, — ilyeneknek valóban nem látjuk magun­kat, Különösen mi, a kegyesek, temp­lomosak, az ébredés népe, a biblia­órákra, meg imaórákra járók, bibliát forgatók. Csak van valami különbség köztünk meg az .elveszettek* 'között. Igen, ilyeneket ismerünk mi is. Akik a mi ítéletünk szerint is egészen bi­zonyosan elveszett emberek. Meg is tudnánk nevezni őket. Azok igen! Azok a kocsrrwtöltelékek, tolva j-'ásból, csa­lásból élők, cédák, másokkal összeállók még mi egyebeik. De ml? Pedig látod, Ilyeneké a kegyelem. Az ilyen egészen elveszetteké. Nem vesszük észre hogy az előbbi gondol­kodás níiiyeíl félelmetesen hasonlít ah­hoz, ahogy Jézus környezetében a ke­gyesek (farizeusok) beszéltek a vám- szedőkrö,, meg a parázna nőről? Es JéZus azok közé ült lé. Megmondta, hogy a betegeknek Van szükségük or-1 voera, nem az egészségeseknek. Há azok a kegyesek meglátták Volna, hogy hajszálnyival nem jobbak azoknál, aki­ket úgy elítéltek! Akkor még ők. iá megmert te t te k ké lehetlek volna. Ha eh hitték volna, hogy .betegek“. Eíveszetíségünknek egyik darabja ép­pen ez is, hogy neííi is látjuk, fél sem istnerjük el veszettségünket, hogy azt hisszük magunkról, hogy álldogálunk, (I. Kor. 10, 12.) ván ezért mégis csak bennünk Valami kis jó. Áld már látja, Hol tart, reményteljes helyzetiben Van, Az legalább már kiáltani kezd a ee>- gítségért és minél inkább látja össze­csapni a hullámokat maga fölött, an­nál hangosabban kiélt. Ha meg tudnánk látni, hogy a legnagyobb hullám, mely azzal fenyeget, hogy Végkép és tel­jesen elborítson, éppen az, hogy azt hisszük; — mi azért égy kicsit állunk. Velünk azért mégis csak meg lehet elégedve a tisztelendő úr, milyen ked­ves is hozzánk, milyen barátságos, látszik, mennyire örül, hogy ily eh hí­vd Is vannak, nem csupán eirugaszko- dottak. Ha idegen jön a gyülekezetbe, ba is mutat neki minket, elmondja, hogy mi ezek meg azok Vagyunk a gyülekezetben etb. Pedig lám, lám, még a megmentés is csak kegyelemből ván. Mert nem­csak, hogy elveszettek vagyunk, de még csak megmentésre érdemesek 6em vagyunk, A gyermekemért érdemes a legutolsót is pénzzé tenni, hogy meg­mentsem és megint egészséges legyén. Hiszen a gyermekem! Isten kövekből is támaszthat magának embereket és az neki sokkal egyszerűbb is lenrte, ahhoz nem kellett Völína á Fiát a Golgothára adni. Istennek igazán nem éri meg, hogy megmentsen. És hogy mégis megteszi, hogy nem a kövekből támaszt magának új, engedelmes em­bereket, hanem az elveszetteket menti meg, ez megmagyarázhatatlan és Indokolhatatlan, de bo’dogító kegyelem. Ha valaki olyan Olvassa e sorpkát, aki elveszettéként gyötrődik, akinek a feje fölött összecsapták a hullámok, nem lát kiütát és szíve szorongással telik meg, de színig, az ám hallja még, högy ez a kegyelem van. Van! Mert az embernek Fia azért jött, hogy meg­keresse, ami elveszett. Foltin Brúnó Kérés, keresés, zörgeiés Ezt olvastam: .Sokféle fajtája lehet óz imádságnak. Lehet egyszerűen, ter­mészetesen elhangzó «kérés». Lehet sötétben puhatolódzó, bizonytalanul ta­pogatózó «keresés». És lehet a látszólag legyőzhetetlen nehézségek előtt álló émbef tusakodása, mint valami bezárt ajtón való «zörgetés». De akár ilyen, aísár olyan imádság, sohasem «hiába­váló»“. Ki az, aki kér, ki az, aki kére®, és ki ■z, aki zönget? Ügy látom, három kü­lönböző ember a kérő, a kereső és a zörgető. De van úgy, hogy egy ember . ugyanazon imádságban kér is, keres is, zörget is. Máskor ugyanazon ember éle­tének különböző szakaiban kér, keres és zörget. El tudom képzelni, hogy a ma még kérő létek holnap már kereső, hol­napután pedig már zörgető lesz, Más­kor pedig a ma még zörgető holnap már kereső, holnapután pedig kérő lesz. Mert különböző időkben máskép- pert állunk Isten előtt. Néha ügy, mint á gyermek, aki teljes biza­lommal van szülőjével szemben, s reggel, amikor iskolába megy, a biztos meghallgatás reményében megy oda apjához és kér péhzt füzetre, vagy könyvre. Viszont a szülői házból kima- radozó nagyfiú, amikor kapuzárás után megy haza, már nem azzal a gyermeki bizalommal megy szülőjéhez és kér be- bocsáttatást .hanem félő, bizonytalan­kodó érzésekkel keresi a szülő szívét. Nertl tudja, meg íognak-e bocsátani néki, Aki pedig ügy tér haza mint tékozló fiú, mint elveszett és etsiratott gyermek, — az talárt kétségbeesve zörget, hogy egyszer lehetővé vál­jék a tehetetlen és befogad lassúk az atyai házba. Miit gondolsz, te egyszerűen csak kér­hetsz, vagy már keresned kell az elve­szített atyai szivet, sőt talán már zör­getnéd ke'i, hogy ismét megnyíljék a magad mögött bezárt atyai ház kapuja előtted. Akár kérsz, akár keresel, akár zörgetsz, legyen bizonyosságod afelől, hogy azt nem hiába teszed, hiszen Isten Jézus Krisztusban Atyáink, akiiibk mele­gebb a szíve, sokkal teljesebb a könyö­rülő szeretető, mint a legjobb földi szülőé. Azért, he kérsz, a gyermek bi­zalmával kérj! Ha keresel, ne felejtsd, hogy Isten előbb indult a te keresésedre és fűi zörgetsz, gondolj arra, Isten máris indul, hogy kezét a kilincsre tegye, és ajtót nyisson előtted. Biztasson meg az ige: .Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindannyiunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna Vele együtt minden’*, mihékünk?* (Rom. 8:32.) A2tán azt se felejtsd el, hogy isten en­gedi magát „szaván fogni". A mi Iste­nünk az, aki Jézus Krisztus által a Hegyi beszédben azt ígéri: .Aki kér, mind kap, aki kere6, talál és a Zörge- íőnek megnyittatik.“ (M't. 7:8.) Pásztor Pál A Béke Világtanács bécsi ülésszaka vi!áj)iöriénelíni jelentőségű a békéért vívott harcban A Béke Világtárfács most befejező­dött bécsi ülésszakának ülésezését és határozatait a békét szerető és a béké­ért harcoló emberek százmilliói kísérték figyelemmel és üdvözlik egyetértéssel. Emberi és keresztyén felelősségünkből kifolyólag mi is ezek között ä százmil­liók között vágyunk; A magyar nép és a magyar evangélikus keresztyén nép büszkén tudja magát azok között, akik szívükön hordják a béke ügyének fele­lősségét e öntudatosan tudja magát együtt azzal az ötSzázhatVánkét miliő emberrel, aki a béke megóvása, a ha­ladás, az építés, az otthon, d jövő 'érde­kében félre tud tenni politikai, egyházi és Sok más, embereket elválasztó szem­pontot, hogy azért egyesül jön, amiért a Béke Világtanács a bécsi ülésszakán is bafeölt: a békéért. Amikor á háború ée béke kérdésében odaálltunk az embe­riség béke melletti hitvallásához, tuda­tában Vagyunk annak, hogy a százmil­liók megmozdulása újabb és újabb milliókat fog még a búké pártjára oda­vonzani. Oda vonzza a még hiányzó be­csületes, jöszándékú, a keZesztyénségü- két igazán átgondoló újabb milliókat. Amikor a bécsi tanácskozás határoza­tai a békéért folytatott küzdelemben új lehetőségeknek nyitottak kaput, akkor a mi kivánságimka-t iS hirdették: kősSön az az öt nagyha'.alom, amely emberi Számítás szeflnt ma a világ sorsát és jövőjét tartja a keiében, megegyezést. O’dják meg békeegyezfflérihyel a fenn­álló ellentéteket. Kezdjék meg a foko­zatos leszerelést térjenek vissza d nor­mális gazdasági és kulturális kapcsola­tokhoz, hogy Istennek ezeket az aján­dékait minden nép élvezhesse. Keresztyén hitünkből folyik a dönté­sünk, amikor magunkévá tesszük és másokévá is tenni akarjuk azt a „nenn­et, amit a Béke Vifágtanács bécsi ülés­szakát! újra IklihöhdOtt áí atomfegy­verre és minden egyéb tömeggyilkoló fegyverre. Mély együttérzéssel fogad­juk a Béke Világtanács bécsi üléssza­kának azokat a határozatait is, melyeik a német népre vörtatkóznak. Nyugat- Néfné (ország fdfégyvérzésé, a néniét egység megakadályozása növeli á nem­zetközi helyzet feszültségét és az em­beriséget újabb katasztrófák reászaka- dásáVa! fenyegeti. A Béke Világtanács a népek szántára biztosítani akarja azt a jogot, hogy egy nép maiga döntsön hazája egyesítésének kérdésében Né­metországban, amikor a kegyetlen és véres koreai háború mielőbbi megszün­tetését követeli, amikor Közép- és K6- zel-Keleten, Délkelef-Azsiában és Viet­namban a fennálló viszályok békés meg­oldását követeli és mi vadjuk, hogy ezekben a követelésekben a béke ügyé­ért aggódó minden becsületes és gon­dolkodó embernek olyan kívánsága kap bangói, amellyé! a k<e feszt yen erhöef is hité alapján egy. A keresztyén ség leg­tisztább tanításaiból következőnek vall­juk, hogy a gyarmati és félgyarmati népek jogosan cselekszenek, amikor többé már nem akarnak beletörődni le­igazolt sorsukba. Mi Krisztustól tanultunk és tanítá­saként hirdetjük, hogy a mi helyünk nem e rombolás, nem az elszabaduló indulatok, nem a megalázók oldalán van, hanem az építés, 0z erkölcs oldalán és az elnyomottakért SikfaszáEök táborá­ban. Isten minket úgy vezetett és vezet, hogy részt kaphattunk és hisszük, még nagyobb részt is híz ránk a békeért Ví­vott harcban. A magyar keresztyén egy­házak és benne a mi egyházunk néfri- csa'k vállalja, de meg is köszöni Isten­nek ezt a megbizatását. Amikor a Béke Viíágtanács bécsi ülésszakáról a magyar küldöttek hazajöttek, köszöntjük őket, mert ők a mi hevünkben végezték mun­kájukat. Különösön is köszöntjük Péter János református püspököt, aki egyhá­zunk békeakaratát és a béke megvédé­séért Való igaz elszántságát képviselte és hirdette a most befejeződött bécsi ülésszakon. Bókay János zsoltárfordításai 64. zsoltár Bereczky Albert: AJTÓNYITÁS Ára: 12 forint. BOLDOGOK Ara 6 fórint. két Ítélet között Ára kötve: 45 forint Bibliai kézikönyv I—VI. Ara 60 forint. Tlwrnc’jsen Eduatd; fi lelkigondozás tana Ara: 50 foriflt. Kaphatók a Református Konvent Sajtóosztályán; Budapest, XlV., Abonyi-u. 21, Csekkszámlaszám: 40.526. Hallgasd meg Üram könyörgésem, Fenekedik rám a gonosz, Tajlékző dühhel ostoroz, Ne hagyd, hogy kiemisa a vérem, Légy menedékem! Szájukban kardot rejtegetnek, Az forog ott nyelvük helyett, Szavuk In-gvcs nyílként sebez, A jámborlelkű embereknek Sok kíiit szereznek. Leselkednek ránk, mint az állat; „Nem Mihát minket senkisem“, Mondták dölyfösen, peétjécán. Megcéloznak, s há eltalálnak, Vad táncot járnak. Mint a jó tréfán úgy mulatnak; „Hej, sikerült eléjieüem!“ — Az ember szíve rejtelem, (Őrzője minden indulatnak, Sötét haragnak. De Isten látja, amit tesznek, Megtoról bűnt, vétkét, hibát, Felkapja bosszuló nyilát, És jaj lesz a gonosz sziveknek, Mind elvéreznék. A gáncsot vetők térdre hullnak, Saját nyelvük! e boílanak, Ajkukra fagynak á szavak, Megértik hatalmát az Úrnak, ÉS feljajdulnak. öt Szerette, félte, S örvend, ki Mindig csak hozzá menekül, Mert tudjá, mindenen felül Ö »X emberek mehedéke: Igazság, békét Hároméves az új Evangélikus Élet egyéves az Egyetemes Sajtóosztály Az egyetemes közgyűlés határozatai egyházunk sajtója érdekében A munka sodrában egyházi saj­tónkért folytatott küzdelmünk áJafldo lendületében megártunk egy percre e két évforduló melleit. Az „Evangélikus Élet“ a felszabadulás utáni működé* sében három esztendőt zár le ezen a héten. Munkával és küzdelemmel tel­jes három esztendőt. A küzdelmet azért folytattuk, hogy egyházunk saj­tója, egyházunk belső megújulásának eszközévé legyen, hogy egyházi saj­tónk vezesse a belső egyházi reformot, s hogy híveink minél szélesebb köré­ben tegye közérdeklődés tárgyává és lelkesítő egyházépítő tervvé egyházunk belső reformját. Híveink, tehát olva­sóink lépésről-lépcsre ismerték meg saj­tónkból új egyházunk új feladatait s a levelekből, az előfizetésben való hű­ségükből s a lapunkért hozott áldoza­tukból tudjuk, hogy ma már megis­merték, megszerették és segítik ezt a tervet. Az „Evangélikus Élet“ egyhá­zunk szolgáló szerve akar lenni, ál­dására egyházunknak és hasznára mindazoknak, akik útbaigazítását, lelki tanácsait elfogadják. Segítse Isten egyetlen egyházi hetilapunknak ezt a szolgálatát sikerre, egyházunk népének szívében. . Az egyetemes közgyűlés is foglalko­zott az „Evangélikus Élet“ évi jelenté­sével s abból megállapította, hogy az „Evangélikus £let“-nek ma tizenkét és félezer előfizetője van s teljes anyagi önállóságban tudja végezni szolgála­tát. Az örvendetes fejlődés egész egy­házunkban nagy örömet kelt és re­ménységet egyházi sajtónk még erő­sebb és még hathatósabb tevékenysé­gére. De foglalkozott az egyetemes köz­gyűlés a Saitóosztály könyvkiadói és könyvterjesztői tevékenységével Is s az egyetemes sajtóbizottság me gélé ge» dcssel hallgatta az „Egyetemes Sajtó­osztály“ legújabb könyvkiadási terveit Az egyetemes közgyűlés két, az egy­házi sajtó szempontjából nagyjelentő­ségű javaslatot fogadott el. Ezek a kö­vetkezők: Az egyetemes sajtóbizottság foglal­kozott egyházunk sajtójának ügyével és meghallgatta az „Egyetemes Sajtó- osztály1 jelentéseit, azt javasolja az egyetemes közgyűlésnek, rendelje el, hogy az evangélikus egyház minden gyülekezetében évenként sajtóhónap tartassák az evangélikus sajtó népsze­rűsítésére. Bízza meg az egyetemes közgyűlés az „Egyetemes Sajtóosztály“ elnökségét a sajtóhónap előkészítésével s az elkészült terveket terjessze az elnökség a püspökök értekezlete elé, hogy az minden kerületben végrehaj­tathassak. Határozza ef az egyetemes közgyű­lés, hogy egyházmegyénként „sajtó­előadói“ tisztséget létesítsenek s ezek­re a tisztségekre a püspökök adjanak megbízást ptyar lelkészeknek, akiket az Egyetemés Sajtóosztály egyhá­zunk sajtójáért kifejtett működésűk alapján javaslatba hoz. Az evangéliumból fakad Isten va­lódi dicsősége, amikor azt tanltjuk, hogy a törvényt nem cselekedeteink töltik be, hanem Isten irgalma Krisz­tusban, és be is fogja tölteni (minden­kor), nem egy cselekedet által, hanem a hit által, — nem úgy, hogy mi fel­kínálunk Istennek valamit, hanem úgy, hogy mi mindent Krisztusban kapunk meg. (Luther a 62. tétel magyarázatában.) Szombat esti közös imádkozásunk — November 17. — • A szabadulás öröme. (Zsolt, 125.) A zsoltárban a fogságból hazatért nép újjorigó hálája csap felénk. Szinte álig tudja á zsoliáros kifejezni azt a nagy örömöt, amely elfogta a haza­térteket, akiknek „megtelt szájuk nevetéssel, nyelvük pedig vigadozássáf. A legnagyobb öröm ezen ö világon a szabadulás örömé. HátaJnias öröm az te, amikor valaki hosszú fogságból szabadul, dé enné1, sokkál nagyobb, ami­kor az agyongyötört lélek Jézus Krisztus által bűnnek, ördögnek, haJáfrítík hatal­mából szabadul meg. Mert nincsen nagyobb rabság, mint a bűnnek rabsága, és éppén ezért nirtCs is nagyobb öröm, mint a bűn rabságából Váló szabadulás öröme. Ott, ahol egy létek halálosan komolyan veszi az igét: „megbocsáttattak a te bűneid*, ott valóban megtelik a Száj nevetéssel és a nyelv vigadözéssáL Mért a teghatóknásabbat akikor cselekszi velünk Isten, amikór bűnéiiíket meg­bocsátja. Hiszen, ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség te van. VALLJUK MEG, hogy sokszor „kívánatosabb* örömök után járunk, mint a szabadulás öröme. ADJUNK HALAT, hogy Isten Jézus Krisztusban naponként ad szabadulást bűneink börtönéből. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy naponként részűnk legyen a szabadulás örömében és a végső teljes örömben. K. t. BIBLIA-OLVASÓ November 18. Vasárnap. Zsolt. 57:2.. Ján. 20:19/b., Jel*. 4:1—11., Ezs. 30:8—14. Isten imádata csak azok előtt nyer megvilágítást, akik bűneik mélységé­ből kiemelve ismerték meg mát jetent békességben lenhi. Akik azonban nem akarják Isten ismerni, mert az ö ismerete számukra újétet-kez­dés követelésével jár, azoknak romlása eükeriilheíetten. November 19. Hétfő. Ezs. 62:íl., Lk. 3:6., Járt. 5:19—29., Ezs. 30:15—17. Istert a ezabadítást a Jézus Krisztus kezébe tette le. 0 az ítélet ura éb van hatalma, hogy megelevenítsen és életre hívjon sokakat. Akiknek rém kell Jézus Szabdditása, azok egy ed ülmaradotts á guk reménytelenségében vesznek el; November 20. Kedd. Zsolt. 96:4—5., Jé!. 1:11., Máté 24:29—36., Zsolt. 130., Ezs. 31:1—8. Az ítélet várásá bűnbáfiatra sürget. Istein népének tudnia kell, hogy Jézus jövendölései mind beteljesednek majd az utolsó időkkel kapcsolatban. Azért nem lehet halogatni a megtérés Idejét, hanem Istent kereső bűnbánattal két! elfordulni á gonosztól ée odafordulni Istenhez, November 21. Szerda. Péld. 1:10., I; Kor. 6:9., Jóéi 2:12—18., Ezs. 33:17—24. Az Istenhez fordult ember kérésére soha nem marad néma ez Isten. Száva miridig kegyeltem. Ezért nem lehet belefáradni a bűn-bánatra hívás szolgálatába. A szolgálat jutalma az Ítélet napján adatik még. November 22. Csütörtök. Zsolt. 118:25., Ján. 14:14., Máté 24:37—42., Ezs. 35:T—lö. Az ítélet várása éberségre kell, hogy intsen mindnyájunkat. Mivel Jézite Krisztus időt nem mondott, azért az idő fogalma nem zavarhat meg tifiriket. Az éberségben hálálták számára, örök öröm lesi az osztályrész. November 23. Péntek. Ezé. 5Ö:4/b„ Csel. 10:33., Jel. 12:9—11., Máté 24:1—14. A várakozás mindig nehéz próbatételt jelöni, Miért adja hát akkor Isten, ha ilyen nehéz benne megál'.ani? Mert -hitünket erősíti. A halálig való hűség az üdvösség legbiztosabb záloga. November 24. Szombat. Zak. 8:21.. Jel. 15:4., Jel. 20:11—15., Ezs. 35:3—10., Máté 24:I5=-28. Aí utolsó ítélet képe mindenkit megállít és elgondolkoztat. NemiortMöm- ©égünk nem enyhíti annak borzalmait ha Isten elhozza majd teánk. A nehéz napokat Isten az Ű válaszlottaiért megrövidíti, és az öröm szavát hallatja feléjük. J ____'Jurányi I»Wb

Next

/
Thumbnails
Contents