Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-11-11 / 45. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 1951. NOVEMBER 11. A keresztyén realizmus az sí élet­magatartás, ahogyan a keresztyének hi­tüknél fogva az életet és a világot né­zik, megítélik és ^cseleikvőleg alakít­ják. A keresztyén realizmus tartalmát Krisztus tanítása és példaképe s min­den idők és népek leghatározottabb és leghűségesebb keresztyénednek példája határozza meg. A CDU elméleti alap­ja a keresztyén realizmus. * Istennek, minden dolgok teremfőjé­nek valósága magától értetődően minden teremtmény valósága fölött áll. Isten a forrása az anyagnak és a szellemnek, a létnek és a tudatnak. A létet és a tudatot ezért a keresz­tyén hit. mint két lényegükben füg­getlen valóságot fogja fel, amelynek közös forrása Istenben van, 6 az em­berben, Isten képmásában hatják ét egymást. A két lényegileg független valóságnak az Istentől teremtett világ­ban való elismerése a keresztyén em­ber világnézetét dualisztikusnak tün- ■ teti fel * Ez a realisztikus magatartás ala­pozza meg azt a megrendíthetetlen meggyőződést, hogy a teremtő vég­telen jóságától indíttatva az ember­nek érzékeinél és értelménél fogva kielégítő eszközöket bocsátott rendel­kezésére ahhoz, hogy a világot megis­merje. Ez a megismerés azonban nem hűlj magától az ölünkbe, hanem a megismerésre való törekvés egyike azoknak a feladatoknak, amelyeket Isten az ember elé kitűzött. Az isteni kinyilatkoztatásba vetett hittel adva van a természet önfeltárásának meg­bízhatóságába vetett hit is, amelybe (a természetbe) az ember megfigyelés és kutatás útján egyre mélyebb be­pillantást nyer. Ez a meggyőződés arra a követelményre vezet, hogy az embernek fáradhatatlanul kell küz­denie Istennek 6 az' általa teremtett természetnek egyre- mélyebb megisme­résére. A keresztyén tehát igenli a tudomány haladását s a szakadatlan törekvést e haladás értelmében. * Realisztikus magatartása révéin az embernek és lehetőségeinek nagyon józan megítélése válik lehetővé a ke­resztyén ember 'Számára. Egészen tá­vol áll a keresztyéntől hogy az em­bert, mivel talán benne Isten képmá­sát látja, mint mindenestől tökéletes lényt, mint minden dolgok .mértékét tüntesse fel. A keresztyén az embert a bűn jegye alatt látja, mint olyan te­remtményt, aki ugyan a legmagasabb­ra van rendelve, 6 a legmagasabb tel­jesítményre képes, de megmarad a hajlama az alacsony dolgok iránt és vétkessé tud lenni a legborzalmasabb elfajulásokban és gonosz tettekben. A keresztyén az embert feszültségben lát*a a között a feladatok között, hogy a földet uralma alá hajtsa, s a veszély között, hogy az anyagnak a terhe, sőt ez általa alkotott technika hatalma fölébe kerekedik. Az embert a rom­boló és építő eszmék feszültség! te­rében szemléli. A keresztyén azt ez utat. amely a veszélyeken és tévedéseken biztosan átvezet, Krisztus követésében talál ia meg. Az isteni kegyelem ad neki erőt arra, hogy ezen az úton járjon. A Jézus Krisztus által történt isteni kinyilatkoztatás a keresztyén hit a'ap- ja. Az, hogy valaki keresztyénnek nevezhe‘i-e magát, attól függ, hogyan viszonylik Jézus Krisztushoz. * Krisztus történeti személyiség. Azt, hogy élt-e, a történeti források meg­győzően bizonyítják. Jézus életéről három forrássorozat tesz bizonyságot, amelyek egymástól messzemenően függetlenek: a görög-római, a zsidó és a keresztyén. Az újtestamentum az egész ókor legmegbízhatóbb ránk ma­radt irata. Plátonmá! például, aiki Krisz­tus előtt 348-ban halt meg, a legré­gebbi ránk maradt Plá*on-fé’e kéz­iratig, mely Krisztus után 895-ből «éármazik, az idői távo'ség kereken 1250 évet tesz ki. Az Ü'testamentum­ra! ez a távolság sokkal kisebb. Az Ojtestamemtum legrégebbi másoltai­ból vak) a Codex Vaticanus 350-ből, * Cod^x Sinalticus a Krisztus utáni 330. évből A legutolsó húsz évben to­vábbi kéziratok bukkantak fel, ame­lyek lényegesen idősebbek. Az evangéliumok tartalma megbíz­A keresztyén realizmus tételei Előterjesztették a CDU (Keresztyén Demokratikus Unió) meisseni munkaeyűlésén (1951. okt. 19—21-ig) ható. Mivel az első kéziratok olyan korban keletkeztek, amelyben még •kellő számú olyan ember éli aki Jézus Krisztus életének és halálának szemtanúja volt. * Krisztus az embert, mint felelős sze­mélyt áMítja Isten elé. Ez a felelősség necnosupáin a lelki élet dolga, hanem a nyilvánosságé is. Mert Isten nem csupán a szívek ura, hanem az egész teremtett világé. A felelősség annyit jelent, hogy Istennek kel felelni, és­pedig életünkkel és cselekvéseinkkel úgy, hogy Isten akaratát komolyan vesszük. Nem jámbor fogadkozásból, hanem Isten akaratának tevékeny igenléséből áll a keresztyén ember fe­lelősségtudata. * Az embernek Isten képmásává kell Jennie,, követnie keli — már amennyire az a földi életben lehetséges — az Örökkévaló képmását. „Az én Atyám mmdezideig munkálkodik,. ezért én is munkálkodom*, — mondja Jézus (Jám. 5:17). Az isteni példát követve' az 'embernek közre keli működnie a világ megújulásán. A munkára való kötelezettség tehát, kikerülhetetlenül következik a keresztyén emberre he­lyezett felelősségből. Jézus számára, aki ifjú korától fogva ácsiként keményen dolgozott, tanít­ványai számára,., akik, mint halászok..- kenyerüket nehezen keresték, a mun­kának ez az igenlése magától érte­tődő. De koruk uralkodó rétege szá­mára, mely a testi munkát megve­tette, mivel az első sorban rabszolga- munka volt, ez a tan forradalmi' lépés volt. A keresztyének voltak azok, akik először hirdették a munka méltóságát. * Az embernek az Isten iránti szere- tete, a felebaráíi szeretetbeh bizonyul igaznak. Aki Istent teljes szívéből sze­reti, Isten mesterművét, az embert is nagy szeretettel kell körül vegye. Min­den ember tudja, milyen erős tud lenni ez a szeretet, hiszen legalább is a saját életét szereti. Jézus nem emel kifogást ez önszeretet ellen; ellen­kezőleg, Isten akaratával egyezőnek tekinti. Csupán azt követeli, hogy az ember embertársait is, azokat, akik mint ő is Isten teremtményei és akik felé mint ő felé is, Krisztus hívása hangzik, ugyanolyan szeretette! vegye körül. .Amit akartok azért, hogy az emberek Evetetek cselekedjenek, mindazt ti is úgy esetek ed jétek azok­kal.* (Mt. 7:12). Ha valaki arra törekszik, hogy má­son szeretettel segítsen a helyett, hogy lebecsülje, kijátssza, kizsákmá­nyolja, emberi méltóságától meg­fossza. akkor a viszonzás elve, amely a gyűlölet és a bűn lavinájaként vonul végig a világon, erejét veszti. Akkor a béke birodalma szervesen épülhet fel: az ember megbékülése önmagával, béke a férfi és a nő, a szomszéd és a szomszéd, a gyülekezet és a gyüle­kezet, a nép és a nép között. Ilyen­formám a földi békesség a társadalmi fejlődés célja. Krisztus akarata sze­rint a beikének az emberi társadalmat hordozó elvvé keli lennie. * Jézusnak az akkor fennálló társada­lomra vonatkozó kritikáját az evan­géliumok lapjai bizonyítják. A fönn­álló viszonyok megváltoztatására irá­nyuló célkitűzéseivel Jézus a nemze- zetek egyenjogúsága, a rabszolgák, asszonyok és gyermekek emberi mél­tósága mellett szá’lott síkra. Jézus a szegények és az elnyomottak melegí­tője volt. a vakok és • bénák, a süketek és ooktescik s a betegek üdvözítőé volt, akiken akkoriban senki sem segí­tett. A modern szociális gondoskodás története Krisztusnak ezzel a példá­jával kezdődik. Jézus óvott az gazdagság vészé'vé­től. határozottan szembe "fordu't a gvámolte’anokna.k az uralkodó réteg által történő kizsákmányolásává’.. A kir'árokn* és nénzvá’tókaf ostorral kér­gévé k; a temp'omból A nénén ural­kodó réteget intette, horry elvárása Isten rettente ítéletével, katasztrófá­val fog végződni. Ez uralkodó réteg gyűlölete volt az, amely Krisztust ke­resztre feszítette. • Isten szeretetének az emberiség tör­ténetébe való behatolása: a keresztyén- ség világmozgató erejének titka. Isten szeretetének kinyilatkoztatása hatalmá­ba keríti az embereket, megvalósítja bennük az érzületnek azt a. megválto­zását, amelyet Krisztus követei. Az életnek Krisztus szeretető által végbemenő megújulása éppen úgy le­rontja a szociális válaszfalakat, mint a nemzeti előítéleteket. A keresztyénség . hatásterületén megváltoztatja a gazda­sági viszonyokat. « Mivel Krisztus tanításának minden korra nézve megvan ,a jelentősége — ,ég és föld elmúlnak, de az én beszé­deim 6oha el nem múlnak* — magá­tól értetődik, hogy tanításának korunk nagy szociális és politikai problémáira nézve is jelentőséggel kell bírnia. Krisz­tus korának szociá'iis kérdéseivel kap­csolatban félreérthetetlen és határozott állást foglalt. Ez az állásfoglalás útmu­tatást jelent arra nézve, hogyan kell a keresztyéneknek az emberi • társas együttélés kérdéseit kezelnie, miközben Isten valóságát korának valóságával szembeállítja, miközben megkérdezi, mennyiben tettünk eleget a felebaráíi szeretet parancsának ot'm vflt a beke az emberi tarsáaalóm bordözo el­vévé. miközben számot ad arról, hogy az elnyomás milyen formái léteznek még vagy újra és mit kell tenni ahhoz, hogy, a félebaráti szeretet elleni ezen vétségek legyőzessenek, miközben vé­gül tekintetünket határozottan, előre irá­nyítja, telítve azzal az akarattal, hogy a jövő útját egyen.gee.se s engedje, hogy halottaikat a halottak temessék el. * A keresztyénség mindig akkor lett az emberiség számára áldássá és remény­séggé, amikor olyan keresztyéneket produkált, akik az emberiség élén bá­tor hitbizonyossággal vittek előre a világosság fáklyáját, mely a jövőbe ve­zető utat megvilágítja. De soha 6em akkor, amidőn Krisztus nevével vissza­éltek a fáradság, tunyaság, önzés és bűnözés leplezésére. Azokra, akik bát­ran jártak az emberiség élén, hivatko­zunk akkor, amidőn magunkat „haladó keresztyéninek nevezzük. A keresz­tyén realizmust nem lehet elvontan, a társadalmi gyakorlattól külön választva nézni, hanem minden korok és népek TEMPLOM ÉPÜL Fönn a hegyen jól beásva, ■ Magasodik harminc szálfa. Körülöttük téglahalom S talicskások füttyét hallom. Azelőtt a hegy tetején, Szél, ha fütyült s élt egy kökény, S míg a völgyben boldog társa, Virágosán várt a nyárra, ö szelekkel verekedve, Szomjúságtól elepedve, Atkozván a kecskecsordát, Kiniódta ki ritkás lombját. Am mióta csákány s balta, A vizet a dombra csalta, A kökény is fehérfodrú, Zö'.dleveles, szép koszorú, S úgy hajlik a hegy vállára, Mintha annak pilteszárnya, Fehér szárnya, fátyla volna S emelné fel a magasba. Szálfák közé fal növekszik, Szinte varázslatnak tetszik, kiért szívem kívánkozik, A fal-tetőn hajladozik. Könnyű testén, fehér mezén, Simogatón ég a napfény. Süss csak napfény — templom épül S messze néz a hegytetőről...! Borsi D. József haladó keresztyénéi tapasztalatainak a summájaként kell tekintenünk. Aki arra a kérdésre akar válaszolni, miként vi­szonyuljunk kórunk társadalmi és poli­tikai problémáihoz, mindig elsősorban arra a példára fog hivatkozni, amelyet Krisztus maga adott. És másodsorban azokra a példaképekre, akiket nekünk a keresztyénségnek két évezredet betöl­tő történelme szolgáltatott. * Az eteő három évszázad ókeresztyén egyháza, mely többségében proletárok­ból állott, gyülekezeteiben, amelyeknek együitmaradása nem kényszeren és ön­zésen, hanem önkéntességen és a fele- baráti szereteden nyugodott, az új tár­sadalom élőképét építette fel. Minden nemzet és osztály egyenlőségének elvé­ben, valamint abban, hogy a tulajdoni, szociális kiegyenlítésre'kötelezte, az új társadalmi rend előképét teremtette meg. • Ez magyarázza meg, hogy a keresz­tyének körében nem csupán haladó, ha­nem a társadalom eiőbbrejutását gátló mozzanatok is érvényre jutnak. Minden időben azonban azok a keresztyének szolgálták legjobban az emberiség ügyét, akik cselekedettel és valósággal a mellett a példakép mellett tettek bi­zonyságot, amelyet Krisztus maga és az első három évszázad keresztyénéi ;áltak. ^ _ __ |0 Jellemükre és vérmérsékletükre, osz­tályukra és képzettségükre nézve bár­mily különbözők' voltak azok a férfiak és nők, akiket hdidó keresztyéneknek nevezünk, bizonyos vonásaik mégis kö­zösek. * A XIX. század nagy filozófiai irány­zatai, az idealizmus és a materializmus, maguk határolták el magukat a keresz- tyénségíől. Az idealizmus, miközben Isten képzetét az abszolút ezekem fogal­mában oldja fel, továbbá miközben az embert mint tökéletes lényt minden dol­gok mértékének tekinti, s az államot, mint „önmagában értelmes“-t isteníti. A materializmus, a d telek tikéi materializ­mus döntő kifejezésformájában, miköz­ben Isten képzetét túlhaladottnak jelenti ki s a vallást azon felépítmény egy ré­szének nevezi, amely a gazdasági bá­zissal együtt szükségszerűen változik meg. Marx Károly és a tőle k'induló moz­galom mellett a keresztyén szociális reformerek voltak úgyszólván az egye- dü'.iek,-. akik a XIX. században a szo­ciális kérdés fe'é mély erkölcsi komoly­sággal és a kibírhatatlan viszonyok megváltoztatására irányuló igazi segítő- készséggel'és akarattal fordultak. E tár­sadalmi reformerek eredménye nem csupán mindkét felekezet szeretetmun- kájának széleskörű kiépítése volt, nem is csupán a növekvő megértés a szociális kérdés jelentősége iránt a Krisztusban hívők minden rétegében, hanem rendszabályok, a legkirívóbb szociális károk kiküszöbölésére, ame­lyeket a század folyamán a kormá­nyok íogantosítoítak. A német társadalombiztosítás k'építése a keresz­tyén társadalmi reformerek jelentős részvételével jött létre. Éppen a keresztyén társadalmi re­formerekkel való egybevetése vezet el Marx Károly történeti művének felis­meréséhez. Marx a Németországba át­terjedő iparosodás jelentőségét kezdet­től fogva helyesen elemezte és kimutatta, hogy a kapitalista rendiből származó károkat végérvényesen csak e rend le­győzésével lehet kiküszöbölni. A nélkül, hogy a dialektikus materializmus híve lenne, a keresztyénnek a marxizmus- lenLnizmus által nyújtott gazdasági elem­zés alapvonalait helyeseknek kell felis­mernie. Azt a magatartást, amelyet a keresz­tyéneknek a társadalmi kérdések szem­pontjából el kell foiglatniok, Naumann Friedrich, kétségtelenül egyike a legje­lentősebb főknek a keresztyén társa­dalmi reformerek között, olyan szavak­ba foglalta, amelyeket a Keresztyén De­mokratikus Unió a magáévá tesz: „Nincs szándékunkban, hogy egy fel­bomló múlt testőrei legyünk. Amikép­pen első évszázadaiban a keresztyénség a megújulás ereje volt, csak így tu­dunk mi is ma élő keresztyénséget el­képzelni. Az egész vifágon nem isme­rünk semmit sem, ami haladóbb, Ígére­tesebb, átalakítóbb és magávalragadóbb lenne, mint amilyen a valóságos keresz­tyénség. Az evangélium számunkra clyan, mint az oivasztó hőség, egy új korszak ereje.“ » Keresztyén felelőssége alapján a Ke­resztyén Demokratikus Unió vallást tesz a társadalom szocialista megújulása mellett. Az új, jobb társadalmi fejlődé­sért való küzdelemben a Marx Károly­ról kiinduló mozgalom, amely konzek­vens kialakulását a Szovjetunióban ta­lálta meg, példaadó hatású. Ennek a ténynek kell bennünket arra indítania, hogy a marxizmus-Ienlnizmus követői­vel való. politikai együttműködést a blokk-politika talaján tovább gyakorol­juk. Az a súly, amelyet a keresztyének e probléma kialakításánál latba vetni tudnak, attól-fog fiiiggeni. hogy vájjon a múlt hibáit felismerik-e, belőlük ta­nulnak-e és elszántan levonják-e a kö­vetkezményeket. A keresztyének szá­mára az ilyen új magatartásnak az az előfeltétele, hogy szakítsanak a XiX. század romantikus be: I’ítottságával s térjenek vissza a nagy keresztyén ha­gyományokhoz, ahogyan az Krisztusnak magának és legbátrabb tanítványainak a pé’daképében a keresztyén történelem két évezredével adva van számunkra. • A demokratikus erők a Hitler-uralom megdőlte után úgy segítettek magukon, hogy antifasiszta-demokratikus rendet teremtetitek, mely első államformáját a Német.. Demokratikus Köztársaságban találta meg. A demokratikus erőknek ez az önroagukon való segítése Német­országban áttörést jelent a múlt legyő­zése és egy új újra való lépés szem­pontjából. A CDU'ézért igenli'ezt a ren‘ det s annak megszilárdításán együtt munkálkodik. A Német Demokratikus Köztársaságban a békés gazdasági élei felépítése nyújtja a példát ahhoz, hogy a német nép a saját erejéből hogyan győzheti le a bűnös Hitler-háború követ­kezményeit s miként juthat el a boldo­gabb jövőbe, A Német Demokratikus Köztársaság megalakításával létrejött a harc köz­pontja az egységes Németországnak demokratikus alapokon való újjászüle­tése céljából. Ennek a ténynek rendkí­vül nagy a jelentősége abban a harcban, amely népünk nemzeti életérdekeiért és a béke biztosításáért folyik. A saját népünk nemzeti érdekeiért való harc a keresztyén számára annak a feladatnak a teljesítése, amelyet Teremtőnk- azzal a ténnyel bízott reánk, hogy éppen ennék a népnek a körében és ebben a korban engedett bennünket világra jönni. A német nép exisztenciájának biztosítása, egysége és békéje révén az a feladat, amely alapvető döntésre késztet. A Keresz­tyén Demokratikus Unió éppen úgy, mint a többi demokratikus erők Német- oiszágban ezt az utat ezért ahhoz a nagy béketáborhoz va'ó tartozásban járják, amely a. Szovjetunó vezetése alatt áll. Emellett baráti kapcsolatban levőknek érezzük magunkat azokkal az államokkal, amelyeknek politikája a mi nemzeti szabadságharcunkat támo­gatja, különösen a Szovjetunióval és éppen úgy minden néppel, amelynek hékeerői ugyanebben az irányban mű­ködnek, noha reakciós kormányaik még a háború táborában vannak. A békeharc korunk központi fel­adata. Két világháború, amelyet a ka­pitalista gazdasági rendszer válságai váltottak ki, a népek jólétét és sok millió ember életét megsemmisítette. Az USA kormánya részéről foganato­sított előkészületek egy harmadik vi­lágháborúra világos döntésre kénysze­rítenek. Aki nincs az imperialista há­ború mellett, annak a világbékefrontba kell beállania. A földön való békességnek Isten aka­rata és parancsa értelmében az emberi társadalom alapelvévé kell lennie. Ez a béke nem csupán' a szívnek békessége, hanem a népek és az emberiség bé­kéje. Ezért nem lehet az igazán ke^ resztyén, aki nem harcol a békéért ab­ban a meggyőződésben, hogy a békét fenn lehet tartani és meg lehet szi­lárdítani, ha a népek sorsukat maguk veszik a kezükbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents