Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-10-28 / 43. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ INGADOZÓ HIT Isten egy válaszUiatatlan irányelv szerint jár el az emberi lélekkel szemben, ez pedig így hangzik: Le­gyen neked a te hiled szerinti Ha a bűnös felébredt és keresi bű­nei bocsánatát: harcolhat, küzködhet, és könyöröghet amennyit akar, de békességet addig nem talál, amíg nem hisz. Isten nem küzdelmei komoly­sága vagy könyörgései bensőséges volta szerint jár el vele szemben, ha­nem hite szerint. Abban a pillanatban megszabadul, amint hisz, — de előbb semmiképpen. Miért van ez így? Azért, mert Isten kegyelme nem vásárolható meg, .lem is jutalom, amit kiérdemel­hetünk, nem csúcs, amit megmászha­tunk vagy magaslat, amit elérhetnénk, hanem egyszerűen és kizárólag ado­mány, amit el kell fogadnunk. Ha pedig Isten a szegény bűntudatra éb­redt bűnösei is csak hit szabálya sze­rint jár el, mennyivel inkább a tulaj­don gyermekeivel, okik Lélektől szü­lettek és akiknek a szántára minden gazdagságot és kincset készen tart Krisztusban. Mi hát a fettétele annak, hogy Isten gyermeke a bukdácsoló, ingadozó ál­lapotból átjuthasson a tartós békes­ségbe? Először a szív teljes odaszá- nása. Ez a talaj -a hit számára. Ahhoz, hogy Jézus meggyógyíthasson minket, szükséges, hogy akarjunk meggyó­gyulni, átadjuk magunkat mindenes­től és engedjük gyógyító erejét mun­kálkodni rajtunk. Ha még nem adtad át bűneidet, akaratodat, magadat tel­jesen az Ürnak, először ezt a . lépést kell megtenned. Akik azonban min dennél jobban vágyódnak Jézussal járni, és mégis annyit bukdácsolnak, közösségük Istennel szaggatott, felhő takarja el szemük elől Krisztus tel­jességét, azoknak ezt mondhatom: nehézségeitek mind hitelek ingadozá­sából erednek. Nem maradiatok meg abban, amit kezdetben hittetek. Mert all ez az igazság hívőre nézve is: Le­gyen a te hited szerint. A Sátán jól tudja ezt. Ismeri Isten terveit, ezért fordítja fő támadásait hitünk ellen. Álruhában jön, a gya­nútlan lelket először önmagával fog­lalkoztatja és ezt mondja: «Nézd csak a szívedet és az életedet! Látod milyen hideg vagv, milyen közömbös, milyen messze állsz attól, aminek len­ned kellene. Hogy merheted azt hin­ni, hogy Jézus téged megváltott és szentté tesz!?» Ha te is hallgattál er­re a hangra és Jézusról elfordítottad tekintetetedet, akkor elkezdődött a ké­telkedés romboló munkája benned. Pedig annak csak egy következménye lehet. Amint igaz, hogy legyen a te hited szerint, úgy az is, hogy tegyen neked a te kételkedésed szerint. Isten azt mondta, hogvha nem kételkedés nélküli hittel kérünk, ne gondoljuk, hogy kaphatunk valamit Tőle. (Jak. 1:7-—8.) Jézus a kételkedő lelket nem szabadíthatja meg teljesen: ezt je­gyezd meg jól magadnak! Abban a pillanatban állj meg, ami­kor kezdesz kételkedni és gondold meg, mi a következmény! Ha kőtelke­déi, akkor odaadásod haszontalan, küzdelmed hiábavaló, kérésed meg­hallgatás nélkül marad. A kételkedés rombol! Az ördög mégis úgy elvakí­tott, hogy a kéte'kedést természetes­nek tartod és jóhiszemű könnyelmű­séggel mondod: «Nem tehetek róla, ilyen kételkedő vagyok!» Furcsán hangzanék, ha ezt mondaná egy hívő ember: «Hát én már ilyen hazudozó vagyok!» Pedig Isten szemében a ké­telkedés éppolyan utálatos, mint a hazugság, sokszor még utálatosabb, mert megcsufolja az ö hűségét. Jézust a földön jártában egyedül a hilellen- ség bűne akadályozta abban, hogy nagy dolgokat tegyen. Ugyanígy aka­dályozod te is magadban benned vég­zett hatalmas munkáiét hitetlenséged­del, kételyeiddel. Bizonyos vagyok benne, hogyha látnád ennek egész sú­lyát, nem mernél tovább ké­telkedni! Vagv nem így van? Azt gondolod, Isten tévedett és mégis kan- hat tőle valamit a kételkedő is? Nem tanasztaltad-e, hogy a kételkedés mindig csak sötétségbe és nyugtalan­ságba, végül pedig bűnbe vitt? R. P. Scbmith Akiket az Isten keres Képek az Iszákosmentő Misszió munkájából ' Szolgálatomat elvégeztem és a b!á- nyaközpont állomásán vártam a vo­natot. Az egyik pádon egy teljesen „elázott“ felebarátomat húzkodta tár­sa. Haza szerette volna vinni, de nem tudta. A jegyváltásnál is furcsa hang üti meg a fülemet. Ez a felebarátom sem józan. Csapzott haj, réveteg te­kintet, tántorgó járás, mindenkivel könnyű barátkozás. Ugyanabba a ko­csiba száll, ahová én. Egy társaság központja lesz, s hamarosan hallja az erkölcsi prédikációt: Csak akar­nia kell, nem jut ide. Talán megun­ta már ezt, mert elfordul tőlük. Én kezdek el velő beszélgetni. Közele­dünk már Pesthez. Annyit mégis el­mondhattam, hogy van szabadulás az ital megkötözöttségéből is. Hívtam összejövetelünkre. Kelenföldön még hívott, hogy igyunk meg egy fröccsöt. Hónapok teltek el, de nem jött el az összejöveteJünkre. Egyszer egy isme­rős arcot mutatnak nekem, egyik szer­dai óránkon. Ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Nagy volt az örö­möm, midőn megtudtam és felismer­tem, hogy az én vonatismerősömről van szó. Találkozásunk óta már volt elvonó kúrán. Éppen egyik társát lá­togatta meg — akivel együtt volt az elvonó kúrán, — midőn egyik munkatársunk, ezt a társát ment meg­látogatni és az összejövetelre hívni. Beszédközben az is nyilvánvaló lett, hogy öt már hívta valaki ilyen össze­jövetelre. Egy hónapon keresztül jött szorgalmasan az Ige hallgatására. Külső megjelenése feltűnően megvál­tozott, egészen rendes lett. — Kitar­tása nem volt. Jöttek a barátok, a kártva ... elmaradt közülünk. Kerüli a velünkvailó találkozást. — De mi tudjuk, hogy az Isten ma is keresi. * Koffclt, piszkos ruháiban keres fel valaki. Elmondja, hogy már nem bír­ja tovább. Inkább öngyilkos lesz, minthogy ezt az életet folytassa. Ö is volt már elvonó kúrán. Nem tud az Hallal szakítani. Egy asszony aján­lotta neki, hogy keresse fel misszión­kat. Ennek férje már volt az Iszákos- mentő Misszió naigytarcsaá otthoná­ban, de megszökött onnan és lezül- lött Szökése óta kétszer is visszatért, de cselekedeteinek következményeit nem tudta hordozni, így mindig tá­voznia kellett. — íme Isten még ezt a felebarátunkat is felhasználta egy másik megmentésére. Mikor mindent végighallgattam, tudomására hoztam, hogy szívesen elhelyezzük otthonunk­ban. Örömmel elfogadta ajánlatomat. Ügy beszéltük meg, hogy másnap el­jön újból, miután ügyeit elintézte és kimegy otthonunkba. Nem jött el. A legközelebbi vasárnapon, az egyik bu dapesti gyülekezetben végeztünk egész­napos szolgálatot, A délelőtti istene tisztelet után felebarátunk keres. Ez­után egész nap velünk volt, boldog örvendezéssel. Kitűnt, hogy munkahe­lyén nehézségek vannak az elbocsá­tását illetőleg. Imádságban tusakod- tunk, hogy ezek vétessenek el. Isten áldott alkálimat készített a mentő-szol­gálatról való bizonyságtevésre, amely­nek következményeképpen a nehézsé­gek elsimultak és a mii kedves feleba­rátunk három nap után az otthon la­kója lett, azóta is ott van. Ma már az Ür megtalált gyermeke, hisszük, hogy rövid idő múltán az Ö kegyelméből visszatérhet a társadalomiba, s telje­sítheti a tőle megkívánt munkát fő­nökei megelégedésére. * Az Iszákosmentő Misszió november hónapban a következő alkalmat ké­szítette szenvedélyektől megkötözött felebarátaink számára: november 4-én esendesnap Újpesten, november 8—11- ig konferenc'a Gyenesdiason és no­vember 22—25-ig Kisvárdán. Ezekre az alkalmakra ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk érdeklődő testvérein­ket. Teológus lettem A felvételi vizsgát megállottám. Az eredmény kihirdetése után elszorult a szívem, s valami kibeszélhetetlen hatalmas ölöm töltött el: nemcsak az eredmény miatt, hanem azért, hogy biztosan indulhatok azon az úton, amelyre évek óta készültem. Túl vagyok mindenen — gondoltam. — És mégsem. Most kezdődik való­ban «minden», Kemény és megfeszí­tett munkát követel tőlünk egy­házunk, ha négy év alatt akarunk kikerülni a Teológiáról. Alapos fel­készülést kivan hivatásunk: — és igaz felkészültséget dolgozó népünk, amelynek szolgálatára készülünk. — Egyházunk és népünk új, minden nehézségeken szilárdan helytálló embereket akar és vár tőlünk is. Ezt tapasztaltam a felvételi vizsgán. Nehéz szolgálat elé állít Isten. Olyan világban élünk, amelyben forr, alakul minden az xíj emberért. Olyan új társadalom kiépítése áll előttünk, amelynek alapja a testvériség, sza­badság, feltétele — pedig a béke! És ennek a társadalomnak kiépítésére mi is, magyarországi evangélikus teológusok hivatottak vagyunk. Üj emberré kel! születnünk a Jézus Krisztusban! Ezekkel az érzésekkel kezdem, és hiszem minden teológus testvérem is szolgálatunkra való felkészülésünk áldott alkalmát: — a teológiai tanul­mányok mívclését ■g£* 1, n Ifj. Blázy Lajos I Bókay János zsoltárfordításait A Reformáció zsoltára 46. zsoltár Ä „Reformé” a Magyarországi Egyházügyi Hivatalról Albert Finet, a Béforme című heti­lap október 20-i számában Kossá Ist­vánnal, az Álami Egyházügyi Hiva’al Elnökével foly Vo!t beszé'ge’ésével kapcsolni ban a következőt Írja: Kossá István határozott, rokonszenves férfi. A szociális’a államnak az egyházzal szembeni állásfoglalását, szerinte min. denek előtt az a körülmény halározza meg, hogy a szocialista állam lénye­génél fogva laikus, világi állam. Súlyt helyez azonban arra, hogy a vallás szabad gyakorlatát biztosítsa, gondos­kodik az egyházi hiva’alt viselőknek az államkincstár terhére történő el- lálmányáról, továbbá jelentős összege kel aldozoH a háborús cselekmények kövckez'ében lerombolt templomok helyrehozó alára. Az állam tudomásul veszi, hogy a vallás — mint ilyen — az állampolgá­rok bizonyos része számára va’óság. Természetes, hogy azt, csupán társa­dalmi szempontról teszi vizsgálat tár­gyává. Az egyház, a maga éle’hez való jogát vita’i'ása, életképessége álla', kell, hogy megmu'assa. Ez az egészséges reálizmus jellemzi a szocialista állam látását az egyház felöl. TRUMAN ELÉGEDETLEN AZ EGYHAZAKKAL Az amerikai protestáns vezetőknek szokásos „Washingtoni Zarándoklatát“ Truman plnök felhasználta arra, hogy szokott álszent szólamok kíséretében megfedje a szovjet-ellenes háborús tömbtől húzódozó egyházakat. „Sajnála­tomra meg kdl mondanom — hangoz­tatta —, hogy évek óta tartó fárado­zásaim ellenére s^m sikerült közös hitvallásban kereszteshad Járatra egye­sítenem a keresztyén egyházakat a hi­tetlenek seregével szemben* Angus Dun, az anglikán egyház washingtoni püspöke a „zarándokok­hoz“ intézett, nagy 'feltűnést keltett prédikációban válaszolt Trumannak erre a kirohanására. „Az evangéliumok Istene — mondotta a püspök — nem engedi magát olyan áruvá aljasítani, melyet a Mammon ijedt szolgái a ma­guk cáliaira felhasználhatnának. Ezek az egyházat azért akarják megvásárol­ni a kommun zmus etieni harcuk cél­jaira, _ hogy ők maguk zavartalanul szolgálhassanak a Mammonnak.“ Az Evangélikus Papnék' Oífhona ez év tavaszán kérő szóval fordult az Ev. Élet olvasóihoz, hogy adomá­nyaikkal segítsék hozzá hasznavehe­tetlenné vált kútjának megújításához. Voltak, akik a kérő szót ezen a köz­vetítésen át hallották meg és az Ott­hon vezetősége és lakói hálásan kö­szönik a segítséget. Nem gyűlt össze annyi, amennyi szükséges lett volna, a téli tüzelőre tartalékolt pénzt is igénybe kellett venni és még így is, a vízvezetéket Hajtó motor újra beállí­tása elmaradt. De ennél nagyobb gond most, hogy nincsen tüzelőre való. A lakóiknak jóval az önköltségi áron alul megállapított hozzájárulásai-majd- nem teljesen kimerítik kegy- vagy nyugdijukat. Az Otthon vezetősége kénytelen ismét kérő szóval fordulni azokhoz a hittestvérekhez, akik együtt éreznek a magános, támasz nélküli öregekkel és szívesen „cselekszenek jót hitük cselédeivel“ (Gál. 6:10), tudva, hogy a jókedvű adakozót sze­reti az Isten. Az adományokat köz­vetlenül az Otthonba, K is tárcsa—Zsö- fialiget címre kiérjük, vagy az egyet, egyház csekkszámlájára. 4224 Evang. Egyházi Pénztár, Bp„ Deák-tér 4. az összeg rendeltetésének megjelölésé­vel. Jizyteient az Evangéliumi Énekek című énekesfüzet. Kapható az Evan­gélikus Egy. Egyház Sajtóosztályánál. (Budapest, VIII.. Üllői-út 24.) A füzet ára 4.— forint. A füzetet a pénz előzetes beküldése után, vagy utánvétellel megküldjük. Egyházzenei hangverseny a Pesterzsébeti Evangélikus Egyház templomában 1951 október ?8-ón ti. u. 5 órakor A műsoron szerepel: Bach J. S. 6. kantátája. Előadja: a gyüle­kezeti vegyeskar és zenekar. A szólókat Masopust Péterné (soprán), M, Szűcs Ilonka (alt), Szabó Gyula (tenor) és Dankö László (basszus) éneklik. Vezényel: Bencze István. Az Isten a mi menedékünk, Ereje oltalmat ad nékünk: Ha bármi vész reánk szakad, ö mindemkor velünk marad. M'ég akikor se kellene félnünk, Ha ez a föld inogna vélünk, Felcsapnának a tengerek S belédölnének a hegyek. A föld is fenségétől reszket És ő parancsol a vizeknek, Ha tajtékot söpör a szél, Zúgásában is ő beszél. De Isten magas városénak A legbőszebb vihar som árthat, A békesség hajléka ez, Hol szelíd patak csörgedez. Mert a mindenség közepette Az Ű,r lakik, 6 teremtette, Azért nem inog meg soha, S oly szép a hajnal mosolya. Pusztulnak népek, birodalmak. Megsemmisülnek nagy hatalmak, Remeg a föld, a menny dörög, Egyediül ő szilárd, örök. Őrködik, vigyáz ő feleltünk. Feltámogat, ha térdre estünk, — Bárki törné is ellenünk, Jákób Istene van velünk! .1 érték, lássátok, mily hatalmas: A bűnösöknek nem irgalmaz, Ha szelíd intelme kevés, Félelmetes a büntetés. De véget vet minden borúnak, Pusztulásnak és háborúnak, A dárdákat kettészeli, A kocsikat felperzseli: Megmutatja, övé itt minden, Erősebb nála senki sincsen, — Ha bárki tör is ellenünk, Jákób Istene van velünk! Szombat esti közös imádkozásunk A békeszerető Isten béke-követei 85. zsoltár 9—14. Isten népének azért van békessége, mert Isten elengedi-e álnokságát és elfédezte minden bűnét. (3. v.) Jézus Krisztus által tette ezt. Ö békéltette meg Istent. Azért kell szüntelenül az igét hallgatni, hogy belőle kihadljuk a béke- szerető Isten békességet munkáló szavát, ö a békesség Istene. Ami az Ö 'lénye, azt szólja. De nemcsak szólja, hanem akkor, amikor szólja, általa mun­kálja is. Ez a békeszerető felein ellene van minden békétlenségnek! Ott van békéiden ség, ahol az „igazság és a békesség“ nem „csókolgat­ják“ egymást. Isten nem gyönyörködik a háborúságokban, csak megbékélt emberekben és népekben leli kedvéi A versengés, a békéiéiemség, a háborúság előbbi állapotát bolondságnak mondja a zsoltár. Isten azért szól kétség nélkül békességet, hogy vissza ne térjenek az emberek a békétlenség állapotába. (9. v.) Ugye inár magad is meg- íapasztelted, hogy a békesség állapota után, lia visszaestél a viszály, harag, gyű* lötség és háborúskodás rettenetes állapotába, hogy az valóban a bolondság állapota. Az ö békessége embereken keresztül áramlik bele ebbe a világba. Azokon keresztül, akik meghallották a békeszerető feten békességet munkáló szavát. „Ragályos“ fesz ez a békesség. Még a' földjeinkre, népünkre is átter­jed! (12—14. v.) A megbékélt ember a békesség zászlóvivője és hordozója ebben a világ- ben. Parlamenter. Isten népének ez az útja: megbékélni és békéltetni másokat. VALLJUK MEG: a bűn következtében bennünk viszálykodásra, háborús­kodásra van hajlam. ADJUNK HALÁT: Isten megbékélt velünk az ö Fia által és kétség nélkül békességet szól az Ö népének. KÖNYÖRÖGJÜNK: ne tegyünk akadályai Isten békéjének. F,gvén, egyház, a nép a békesség zászlóhordozója legyen ebben a világban. Hegyháti János B1BL1A-0LVAS0 Szentháromság utáni 23. hét. Október 28. Vasárnap. I. Króm. 29:9; II. kor. 9:7; Dániel 7:2—18; Es. f: 1—9. A Biblia tanítása szól minden embernek.A szabad akaratukból való cselekvés boldog érzéseket vált ki belőlünk. Adakozzunk szabad akaratunkból. Isten­nek is kedves lesz. Ésaíás próféta panaszkodik népének nagy bűne; Istentől való elfordulása miatt. Október 29. Hétfő. Es. 53:6; Máté 26:2; Máté 23:1—11; Es. 1:10—17. —tm Isten Választottja mindnyájunk vétkét magára vette, egészen a megfer s-zittetesíg. Máté int bennünket, hogy tegyünk méltók erre a nagy áldo­zatra. Ne keressük az előHilést, ne hívassuk magunkat Mesternek, hanem inkább szolgáljunk másoknak igaz szeretettél. Esaiás is fontosabbnak tartja a jót tevést a hizlalt barmok és tulkok áldozatainak bemutatásánál. Október 30. Kedd. II. Móz. 24:7; Jel. 22:14; Ef. 3:14—21; Es. 1:18—20. Isten parancsolatainak igyekezzünk rrrinderíben engedetnieskedni. Pál apostol könyörög Istenhez, hogy Krisztus szeretőiének teljes ismeretére vezesse eí az emberiséget és akkor, amint Esaiás megírta, .skarlátpiros bűneink hófehérek lesznek*. Október 31. Szerda. Jer. 31:9; Rom. 1:17; Zsolt. 124; Es. 2:1—5. Az .tetemhez való ragaszkodásért a múltban sokszor szenvedni keltett A si­ralomban való járás azonban mindig diadalra vezetett. Luther 95. tételének mái emlékezetes napján ez a bibliai tanítás vésődjön a lelkűnkbe; az igaz ember bitből él! A híí megszabadít minden veszedelemből és tudunk jármi az Istennek világosságában. November I. Csütörtök. Esdrás 3:11; Jel. 19:1; János 17; Es. 2:6—22. Isten irgalmassága állandóan tapasztalható választott népe életében. Ieíesn^ nek ezért dicsőség és tisztességadás jár. János Evangéliumában található Jézus főpapi imádsága a Biblia tegmeghatóbb tanítása. „Ahol én vagyok, azok is velem legyenek... Az a szeretet legyen Sbennük, amellyel engem szeletté! és én is őbennük legyek“. Esaiás szerint minden bálványt, ara­nyait és drágaságot eldob az ember magától, hogy Isten közelségében maradhasson meg. November 2. Péntek. Jer. 31:34; Ján. 14:9; Máté 10:34—42; Es. 4:2—6. Isten bűnöket megbocsátó kegyelme határtalan, véikeinket meg nem történtelmek tekinti és „többé meg nem emlékezik róluk“. Jézus így tanítja Fitepet: „Aki engem látott, látta az Atyát“. Jézus tanítványainak hatalmat és utasítást ad, hogy hogyan éljenek az emberek között. November 3. Szombat. Jób. 9:18; Csel. 15:18; Róni. 11:25—36; Es. 5; 1—7. Isten hatalma kiterjed az égre és a tengerekre. Állandóan emlékez® minden cselekedetére. Az ember Isten dolgait meg nem ismerheti, ki­nyomoz ha tat Írnok az ö útjai. Esaiás Istentől elfordult népét a hálátíiari szőlőhöz hasonlítja, a kövér hegyen telepített szőlőnek még a kerítését iö ledöntik, bogy a szőlő cltapodtessék és legelővé tegyen. Szuchovszky Gyula i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents