Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-10-21 / 42. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. ■ 11 " r 1951. OKTÓBER 21 40 fillér I A püspöki értekezlet a törvényhozó zsinat tervét tárgyalta Az október 16-án tartott püspöki értekezlet örömmel vette tudomásul, hogy Buchaila Ödön nyíregyházi kerületi lelkész elkészítette az 1B52. évi Losung fordítását. Az Útmutató 1952. cvi kiadásának előkészítését az Egyetemes Sajtóosztályra bízták. A püspöki értekezlet érdekes kér­désben hozott elvi határozatot, mely híveink közül némelyek komoly figyelmére számíthat. Az ú. n. ige­dobozok használatát «a Biblia babo­nás használatának* nyilvánította a püspöki értekezlet A püspökök örömmel foglalkoztak a teológia Budapestre költözésének eddigi eredményeivel. üdvözölték az értekezletről Jan Chabada szlovák evangélikus püspö­köt, aki egyben a szlovák egyház elnöke is lett, s akit október végén iktatnak hivatalába. Megemlékezett a püspöki értekezlet S. C. Mlchetfclder, a Lutheránus Világszövetség főtitkárának haláláról. Testvéri üdvözletüket küldték Her­mann Illemnek, a nemrégen Magyar- országon járt n yu ga tnónipt országi evangélikus lelkésznek és teológiai tanárnak, akit a Hibingeni egyetemes teológiai diszdoktorsúggal tüntetett ki. Ugyancsak. üdvözölték Daumitler német lelkészt is, a bajor Gusztáv Adolf Werk elnökét, akit ugyancsak díszdoktorrá avatlak. A református egyház október 24-én reggel fél 9 órakqr nyitja meg egyetev jnes törvényhozó zsinatát, az Abonyi- utcai konventl székházban. A püspöki értekezlet a testvéregyháznak erre a nagy ünnepéré a következő küldött­séget állította össze: egyházunk kép­viseletében Túróczy Zoltán és Dezséry László püspököt, Groó Gyula egyete­mes főtitkárt és dr. Fekete Zoltánt, a pcsli egyházközség felügyelőjét, evangélikus zsinati tagot küldik ki. A püspöki értekezlet a továbbiak­ban az evangélikus zsinat tervét tár­gyalta. Dezséry László püspök elő­adásával kapcsolatos megbeszélés után azt határozták, hogy az értekezleten megvitatott zsinati terveket írásba foglalják, s arról tanulmány után újra értekeznek, majd annak végleges formáját megküldik az összes zsinati tagoknak s minden evangélikus lel­késznek, hogy az egyházmegyei lel­kész! munkaközösségek foglalkozhas­sanak a zsinaton folyó törvényhozó munka minden részletével. Elhatároz­ták, hogy az egyházmegyei lelkészi munkaközösségeknek a zsinattal kap­csolatos első munkaülésein személye­sen részt vesznek s maguk ismertetik a zsinat tervét. Egyidejűleg megindul a zsinat bizottsági munkája is. A zsinati törvényhozás homlok­terében álló kérdéseit hal pontban állapították meg. Ezek: 1. az állandó zsinat megalkotása, mely állandó zsinat a terv szerint az evangélikus egyház állandó törvényhozási és leg­főbb közigazgatási szerve lesz; 2. a lelkészválasztási eljárás áj rendezése; 3. az egyházi törvénykezés reformja; 4. a nők egyházi törvényben biztosított egyenjogúságának ki­dolgozása; 5. az egyházi mnnka, és különö­sen az egyház oktatói munkájá­nak üj szabályozása, beleértve az egyházi Teológiai Akadémiád ra és az egyházi középiskolákra vonatkozó új törvényeket; #. az egyház háztartására, vagyis anyagi ügyelnek rendezésére szolgáló új törvény. Ugyanezen napon délután az égy« temes presbitérium a késő éjtszakai órába nyúló tanácskozásokon többek közt a zsinat ügyét Í9 tárgyalta. Az egyetemes presbitérium tudomásul vette, hogy az 1948-ban összehívott és 1948. december 8-án a zsinat első ülésszaka után elnapolt zsinatot újra összehívják, s annak • második ülés­szaka a fenti tervezet szerint -és az addig még kialakuló javaslatok szerint még ebben az évben elkezdi munká­ját. Túróczy Zoltán püspök az egye­temes presbitériumnak a zsinattal kapcsolatos tárgyalását e szavak­kal fejezte be: «legyünk egyek ezért a zsinatért való könyör­gésünkben, és kérjük egyházunk lelkészeit és tagjait, hogy buzgó- sággal és az egyház ügyére és Isten akaratára figyelve vegyenek részt a törvényalkotó evangélikus zsinat munkájában*. Évenként csaknem egymillió forinttal emelkedett a Magyar Népköztársaság egyházunknak nyújtott támogatása Az egyetemes presbitérium október 16-i ülésén Péter Lajos egyetemes egyházi pénztáros ismertette az egy­házunknak nyújtott államsegélyek tekintetében bekövetkezett változáso­kat. Az egyetemes presbitérium a Magyar Népköztársaság népének és kormányának hálával adózott azért, amit ezekből a bejelentésekből hallott. A bejelentések legnagyobb jelentésű részlete az volt, hogy az állami támo­gatás mértéke a lelkészfizetések új rendezése folytán évente csaknem egymillió forinttal emelkedett. Nyil­vánvaló. hogy ez a kongrua-rendezés egyházunk lelkészeinek és gyülekeze­teinek helyzetét és életszínvonalát Igen lényegesen emelte. Egyházunk népének tudnia kell, hogy az a ren­dezett- és Isten iránti halára indító jóviszony, mely egyházunk és a Magyar Népköztársaság közölt az el­múlt években kialakult, egész egy­házunk életének és munkájának szi­lárd biztosítéka. Ennek a jóviszonynak további kiépítésén fáradozni egyházunk minden tagjának kötelessége a egyházunk hivő népét arra Indítja, hogy mind világosabban Ismerje fel Isten kegyelmes aka­ratát, mellyel egyházunkat el- hetyzetc, fenntartja és biztosítja, mindenek felett pedig szolgálatba állítja a szocializmust építő magyar nép körében. \ Ugyancsak örvendetes tudomásul tsolgált ezen a prrbitériumii gl^ssp. amikor Dezséry László püspök be­jelentette, hogy az Evangélikus Teológiai Akadémia Budapestre költö­zésének és Budapesten való elhelye­zésének költségeit az Állami Egyház­ügyi Hivatal 430 ezer forintos költség- vetésben bi/tosítotla. Ezt az állam­segélyt teológiánk áttelepítéséhez egy­házunk úgy kapta, hogy ez semmivel sem érintette az Evangélikus Teológia fenntartásához múlt esztendőben biz­tosított évi rendszeres államsegélyt Egyházunk elmondhatja, hogy ezzel az államsegéllyel, s azzal a valóban lenyűgöző áldozatkészséggel, mellyel egyházunk népe a múlt esztendőben is segítette teológusainkat a Lelkész­nevelő Intézet támogatásán keresztül, telkésznevelésünk valóban biztosítva van Az idei tanévet több mint 90 teológus kezdi meg egyházi Teológián­kon, s bizonyosak vagyunk benne, hogy egyházunk népe töretlen lelkese­déssel és áldozatkészséggel fogja tovább is támogatni Lelkésznevelő Intézetünket és teológusainkat. A Lelkésznevelő Intézet mögött átló gyülekezeti szupplikációk és egyéni felajánlások rendszere, egyházunk' vezetőségének meggyőződése szerint, teológiánk Budapestre, az ország központjába való áthozatala követ­keztében csak még jobban ki fog épülni Isten dicsőségére és egész egyházunk áldására Az egyetemes presbitérium tudomá­sul vette, hogy az egyetemes egyház új bizottságot állított fel az «Evangé­likus Egyetemes Egyházi Szeretet- iflttmcnjek Bizottsági;» címen; mely, ~“y—— ■ ■ ' bizottság címéből is láthatóan mind­azokkal az egyetemes egyházi szeretet- intézményekkel foglalkozik, s azok fenntartását és szociális munkájának biztosítását munkálja, melyek az el­múlt időkben' az egyetemes egyház gondozása alá kerültek. Az egyetemes egyház ezen bizottsága részletes javaslatokat tett arranézve, hogy mely intézményeket milyen céllal és milyen, módon kivan fenntartani. Egyházunk közvéleménye lapunk hasábjairól is rendszeres értesülése­ket szerezhet majd ezeknek az intéz­ményeknek működéséről, új rendjéről és eredményeiről. A szeretetintézmé- nyek központi irányítására Sztcblö Gábor lelkész kapott kinevezést. Az egyetemes presbitérium meg­vitatta az újonnan felállított vallás­ügyi alap létesítésére szolgáló állami rendeletét Is, Készüljetek az Ige hallgatására! Szentháromság ü. u. 22. vasárnap. Ige: Máté 18. 21-35 Csak « Szentírúsból ismerjük meg Istent és az embert igazán: Istent bűntbocsátó Istennek és az embert erre a bocsánatra valóban rászoruló embernek. Különböző formában — történetekben, tanításban, példázat­ban — ismerjük meg ugyanazt az igazságot.: Kicsoda Isten? Kicsoda az ember? Ez a példázat különösen vi­lágosan beszél erről. Miért szorulunk mi rá Isten bűn­bocsánatára? Mert Isten számot akar vetni az emberrel és ezen a számve­tésen mindig ugyanaz az eredmény, 5). Ugye a te szobád falára is ezt lehetne felírpi? Ezért életkérdés szá­munkra a hünbocsánat, különbén el­veszünk, Jézus ugyanis az elszámolás óráján is azt mondja: „Tudom a te dolgaidat...“ lépéseidet, gondolatai­dat, szavaidat, tudom ki vagy, tudom azt is, amit senki emberfia rólad nem tud. Ekkor derül ki, hogy ment­hetetlenek, fizetésképtelenek vagyunk. Mit jelent ez az ctszójnolás? El kel! számolnod lelkeddel: az igehirdetésekkel és a szentségekkel úgy éltél-e, ahogy kellett? A Bibliád­dal, az imádkozásaiddal, a kereszttel, a neked adott kegyelmi ajándékkal. El kell számolnod a szeretteiddel, akiket rád bízott Isten, a szegények­kel, akikkel találkoztál, az ellensé­geiddel! Ugye érted már, mit jelent ez a kibeszélhetetlenül nagy adósság: a 10.000 talentum? Rajtunk csak a bünbocsánat segít, ha Isten megszán minket! Csak aki nagyon komolyan veszi ezt a számadást, annak jelent sokat, mindent, életet, egyetlen élet- lehetőséget a bűnbocsánat! Isten el­engedi tartozásodat Jézus Krisztu­sért, szét tépi adósleveledet (Kol. 2, 4). Nemcsak valamit enged efl az adós­ságból, hanem mindent, mind a 10.000 talentumot! Istep nem a ri­deg jog alapján, hanem a Szánalom és kegyelem elapján határtalan sze­retette! bánik velünk. Ezért elvár­hatja hálánkat! Amint Ö megbocsá­tott nekünk, úgy kell nekünk is fele­barátunk felé fordulnunk, a Miatván- kot így kell életünkkel is imádkoz­nunk (5. kérés). Csak így maradha­tunk meg a kegyelmi állapotban, Krisztusban. De lehet-e megvetni ennyi kegyel­met, természetesnek tartani Isten jó­ságát? A példázatbeli szolga megmu­tatta urával szemben, mi is gyakran megmutatjuk az Úrral kapcsolatban. Lehet! Ne játsszunk a kegyelemmel! Isten nem „bocsánat-automata“, aki bármeddig rendelkezésünkre áll újból és újból és mindig „köteles“ méltányolni bűnvalló imádság-fillé­reinket. Tanulj meg csodálkozni naponként Isten bocsánatán, így tudsz te is má­sok felé bocsánatos szeretettel for­dulni. Bocsánatot nyertél —- te is bocsáss meg, annyit úgysem tudsz elengedni másoknak, amennyit né­ked engedett el Isten. Ne feledd: ke­gyelemből élsz, légy hálás ezért, hall­gass Jézusra: Légy irgalmas, mint a te Mennyei Atyád is irgalmas! (Luk. 6. 36.) fiflfcuscher Károly. Korunk hatalmas jelensége a gyarmati és függő helyzetben lévő népek világraszóló megmozdulása, mely úgyszólván napról -napra nyilvánvalób­ban szemeink előtt bontakozik ki. ■ Olyan jelenségről van szó, mely alapjaiban változtatja meg a vilá­got, melynek méretei és jelentő­sége ma még szinte beláthatat­lan, de kétségtelenül azt mutatja, hogy Isten új történelmi szakaszt nyitott meg az emberiség életé­ben s hogy igazságát érvényesíti korunk nagy kérdéseiben. A Távol-Kelet egyetlen forrongó világ, melyben Kína történelmében bekövet­kezel fordulat a legdöntőbb jelenség. A kínai nép csodálatos beleő forrada­lomban és szabadságharcban gyűrte ie a japán és az amerikai imperializmust 6 megteremtette szabad, békés fejlő­désének, népe jóíéténeik és virágzásá­nak alapjait. A kínai fordulat egész Kétet-Azsi-ában mély benyomást gya­korol és lehetetlen észre ' nem venni hatását a legnagyobb ázsiai népekre is, olyanokra, rrrnt India, de a kis népekre is, mint a 'hős Korea népe. A viszony­lag kis koreai/nemzet hosszú hónapok óta bátran harcol az emerikai betola­kodókkal és az Egyesült Nemzetek Szervezetének zsoldos hadaival, me­lyek az emerikai gyarmatosító politika csatlósaiként képv'ee’ik a nyugati ha- talmaskodók beavatkozó terveit Ke’.et- Azsiában. A koreai nép hősi harcáról népünk naponta értesül és tájékozódik s e tájékozódás révén naponta jobban lelkesül azért, hogy a Távoi-Kelet- nek ez a kis népe példát tud adni a szabadságszeretetből és minden népek előtt nyilvánvalóan igazolja, hogy a népek megelégelték az el­nyomást és a gyarmatosítást s hogy az abból való felszabadulás hite és küzdelme korunknak való­ban v lágjelensége. De ugyanígy közd Vietnam népe is szabadságá­ért s újabb és újabb jelei vannak annak, hogy Burma, a Matájföld és az ázsiai országok mind a szabad­ság oldatára állnak. Az utolsó hetek új jelentősége és igen figyelemreméltó eseménye a Közel-Kelet megmozdulása. Az iráni kormány államosítja -az angol-amerikai kézben lévő olajforrásokat és kitessé- kelte hazájából az angol kizsákmányo­lás képviselőit. Irán népe nagy tömeg­tüntetésekben és a szabadság lelkese­désében támogatja a kormányát, mely felvette a harcot az angol imperializ­mussal. Egyiptom felmondja az angol­egyiptomi szerződést és ellenséges csapatoknak nyilvánítja parlamentjében a szerződés alapján Egyiptomban állo­másozó angol katonaságot, mely Egyip­tom és Szudán elnyomásának és a Szuezi-csatorna Anglia világuralmi cél­jait szolgáló birtokának biztosítására van odarendelve. Az egyiptomi nép le­szedi az angol utca-névtáblákat s lelke­sen támogatja köményét és parlament­jét a szabadságért vívott küzdelemben. Irak szintén felszólította az angol kor­mányt az angol-iraki szerződés felül­vizsgálására s ezzel mutatja, hogy szo­lidáris az egész arab világ, az arab né­pek szabadságáért vívott küzdelemben. Az északafrikai francia gyarmatok népe is megmozdult. A nyugati gyarmatosí­tóknak gondokba ránco'ódtk a homloka s az angol sajtó arról panaszkodik, hogy a gyarmati világban .minden er­jedésben van*. Keleti és nyugati keresztyének homloka nem ráncolódik gondokra ebben a helyzetben. A magyar hí­vő keresztyénség derűvel és Istcb igazságába vetett rendíthetetlen hitte! nézi ezt a világtörténelmi fejlődését s a maga erejével is, az igazság melletti bizonyságtevés hangjával is támogatja ezt a folya­matot. A mi hitünk szerint sz'ntén „erjedésben van“ az egész gyarmati virág. Ezt az erjedést azonban mi a Bibliából ismerjük, abból a kije­lentésből, amit Jézus Krisztus a jó kovászról mondott, mely megke­leszti. az egész tésztát. Ez a jó ko­vász Isten igazsága, mely követ­kezetesen érvényesül és kell, hogy érvényesüljön világunkban. Ez a jó kovász emberi szemmel nézve a szabadságnak és a társadalmi igaz­ságnak a jó kovásza, s melynek erejében bízni minden embernek joga és tisztessége. Nem kétséges, hogy az az erjedés, mely a gyar­mati és félgyarmati Sorban élő né­pek között ma világméretekben folyik, kihat a mi életünkre is, meg­erősíti állásfoglalásunkat saját ha­zánkban azok mellett az erők mel­lett, melyek a világ népeinek sza­badságáért, jólétéért és békéjéért . küzdenek. Dr. Vető Lajos püspök a szászországi Mei?senbe utazott Dr. Vető Lajos püspök rendkívül ér­dekes és jelentős 'tanulmányi 'konferen­ciára kapott meghívást Németországba. A, konferenciát a Keresztyén Demo­kratikus Unió rendezi, mely a ketetné- métoi szaga keresztyének politikai pártja s egyik j legnagyobb'tömörülés a Német Demokratikus Köztársaságban. Otto Nuschke miniszterefnökhelyettes szemé­lyesen hívta meg Vető püspököt a fenti konferenciára, mely október 19-én kez­dődik. A konferencia tudományos és elméleti megalapozását dolgozza ki an­nak a hitvallásnak, mellyel- a német keresztyének vállalják a világ békéjé­ért folyó küzdelmet s mellyel elfogad­ták a 6zoc'a’5zmus építését s abba tevő­legesen beálltak. A konferencián' igen kiváló német teológusok és teoretikusok vesznek részt s kétségtelenül nagy je- * len tősége, van annak, hogy a német keresztyének s "közöttük elsősorban a német é van g élik üss ág a béke, a népi demokrácia és a szocializmus elvi kér­désében megnyilatkoznak. Egyházunk népe nagy érdeklődéssel várja ennek a konferenciának eredményét, Dr. Vető Lajos püspök beszámoló iát s biztosra veszi, hogy a konferencia eredményei segítséget jelentenek a magyar keresz­tyének, a magyar evangélikusok vilá­gunkban való tájékozódásában is. Arany János: A rabíelkek Hát ez a szabadság napja, Mely igy éget és vakít? Mely soha nem látogatta Börtönünk gyász ablakit? Ah! ez égő iángö.zpnhöz Gyenge szemünk nem szokott: Menjünk vissza börtönünkbe! Kedves félhomály van ott. És e nyüzsgő élet, e zaj, E szilaj, zugahnas ár, Mely el-elsodor magával, S fejünket borítja már, — Ah, mi háborító e zaj S mindig lázas állapot: Menjünk vissza börtönünkbe! Állandó magány van ott. Itt a lég nyersebb, keményebb, A szellő fúvása metsz, Felhő tornyosul felettünk, A villám cikázni kezd. Ég a földet megrohanja; Itt öl a vész, gyújt amott: Menjünk vissza börtönünkbe! Csendes, jó idő van olt. Mennyi küzdés, mennyi munkai Éber álom, hosszú éj, Szírt s hu’lpm között hánykódás, Kis reményhez nagy veszélyt Ah, e fáradság, rebengés Nem gyötörte a rabot: Menjünk vissza börtönünkbe! Béke, nyugalom van ott. Hah, mi ez: kard villámlása, Álgyúdörgés, vérpatak, Égő fáklya, véres zászló, Öldöklő s leolt hadak! Szalmaágyon, csepről-csepre Elenyészni volna jobb: Menjünk vissza börtönünkbe! Csöndesebb halál van ott. . ____ _ (1848, augusztus.) ..'" WP*

Next

/
Thumbnails
Contents