Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-08-26 / 34. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM.

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1951. AUGUSZTUS 26.

Az alkotmány ünnepére

arra a történelmi fejlődésre, amit a

Miért mondott le Bereízky Albert az Egyházak Világtanácsának

nemzetközi bizottsági tagságáról?

A bizottság amerikai befolyás alatt álló többsége nem vette figyelembe a magyar protestáns egyházak határozatait

Genf mellett^ Rolle-ban ülésezett ez Egyházaik Vüágtanácsa egyik szerve, a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság. E bizottságnak Bereczky Albert ref. püspök is tagja volt. A bizottság ülését követően kezdte tanácskozásait az Egyházak Vüágtanácsa Központi Bizottsága. A tanácskozásokon részt vett Bereczky Albert is. Mivel a Nemzetközi ügyeikkel Foglalkozó Bizottság, tárgyalásai során nem. vette figyelembe a magyar protestáns egyházaknak követelését, hogy ez Egyházak Vüágtanácsa álljon ellen a

Bereczky Albert beszéde

— Mór az első napon, súlyos lelki- ismereti kényszer alatt, fel akartam szólalni. Engedjék , meg, hogy most az ezóta elhangzottak és a ki- .osztott iratok alapján együttesen szóljak a kérdésekhez. A problémák mind összefüggnek egymással.

— Az első dolog: az elnöktől néhány bejelentést hallottunk, ezek között két lemondást. Csao professzorét, aki az Egyházak Vflágtanáasa hat elnökének egyike volt éa Neü- püspökét.

nyugati politikai érdekeltségek befolyásának és foglaljon állást a Népi Kínának az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele mellett és Németország újrafelfegyverzése ellen, — Bereczky Albert felszólalásában bejelentette: nem tekinti többé magát a Világtanács Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága tagjának s csupán mint megfigyelő vesz részt a további tanácskozásokon. Bereczky Al- bertnek az Egyházak Vüágtanácsa Központi Bizottságán elhangzott felszólalását az alábbiakban közöljük.

valóm volt erről nem akarom ismételni. Ebhez hozzá kell venni másodszor, hogy a nagy szocialista forradalomban átalakuló új kínai állam az import-keresztyénséget gyanúsnak tartja. Es miért lenne ez másként? Van bennünk megértés az iránt, hogy a szabadságukért küzdő volt gyarmatok bizonyos összefüggést találnak

a gyarmatosítás és a misszió

Az alkotmány ünnepén az evangélikus egyház ünnepi istentiszteletet tartott a Deák-téri templomban, melyen a templomot egészen megtöltő s az alkotmányt ünneplő gyülekezet előtt Dezséry László püspök II. Thes. 3:7— 16. alapján prédikált. Többek között a következőket mondta:

— Pál apostol itt a helyes hitnek és a helyes keresztyén élelrnagatartásnak öntudatával beszél.„Kövessetek minket, mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül,“ PáJ apostol tehát magát „rendes“ embernek tartja. Számunkra az irányadó, amit erről a „rendes“ életről magyarázatként. mond. Eletmagaitartását három tételbe foglalja össze. „Ingyen kenyeret nem ettünk eeokínéS.* „Mutíkával és fáradtsággal éltünk éjjel-nappal dolgozva.“ „Közü- letek senkinek sem voJlunk terhére.* Még hozzá teszi, s ez igen fontos, hogy mindezt nem azért tette, mintha „nem lett volna rá joga“, hanem azért élt így, hogy önmagát például adja nekünk. És azért, mert azt tartja s ezt Isten parancsából mondja, hogy „ha valalki nem akar dolgozni, ne is egyék“.

Pál apostol a helyes tót és a helyes életmagatartáa öntudatával erre ad példát az egész keresztyénségnek s ez irányadó számunkra ma is.' Irányadó a keresztyénség 6zámára, akiket mindig^ kísért a pietizmus, az önző .és gyakorlatiatlan kegyesség farizeusséga. De Pál apostol ebben nemcsak az egyház számára akart Példa tenni, hanem azt akarta, hogy ez egyház ebben példa legyen minden ember számira, mint ahogy Krisztus is nemcsak az egyház számára, de minden ember számára alkart Megváltó és Példa tenni. .Isten a keresztyénséget nem azért adta, hogy egy elkövetkezendő . viliág, sápadt -ígéreteivel álljon elő, s hogy az emberiség itt a íöldön 6eromit se lásson abból, amit Krisztus mutatott, hanem azért adta, hogy a keresztyének az emberséges és jó élet szervezőjévé legyenek, hogy maga az egyház az igaz emberi élet, a minden emberre tekintettel lévő élet boldogságának telepe legyen. Pál apostol érezte ennek felelősségét és éreznünk kell nekünk is. Akkor, amikor egyházunk ezeket az elveket Isten parancsából átveszi: „ingyen kenyér nem kell nékem“, „dolgozom éjjel-nappaí fáradsággal“ és „mások terhére nem leszek“, akkor nem olyan •törvényeket állít fel, amelyek csak aszkétáknak szólnak, mert mi nem aszkéta csodabogarakat akarunk nevelni, hanem olyan embereket, akik az egész emberiségnek szánják azokat a jó igazságokat, amiket Istentől tanultak. Nem volna egyházunkban missziói léitek, ha nem azt váltanánk, hogy nemcsak minden keresztyénnek, de a világban minden embernek el kell fogadnia ezt a törvényt, hogy a munka ad jogot az éleire és a kenyérre.

Azok, akik 1948-ban a magyar evangélikus egyházban a Magyar* Népköztársasággal, vagyis a dolgozó nép államával kötendő megegyezést sürgették, Pál apostol fenti elveit fogadták el és ebből a helyes hitből és ebből a helyes életmagatartásból találták helyesnek, törvényes felsőbb égnek és ígéretes jövendő előkészítőjének az új magyar államot. Tudtuk róla, hogy ez az Állam ugyanezen elveket vallja: Ingyenkenyeret ne egyék senki, dolgozzék mindenki fáradsággal és senkinék terhére ne legyen.

Tudtuk, hogy ezek az elvek nem sápadt törvények, amelyeknek nincs következménye az életünkre, hanem számoltunk ezeknek az elveknek erkölcsös következményeivel. A megegyezést akaró egyházi vezetők pontosan tudták, hogy miért akarnak megegyezni ezzel az Állammal és akik a megegyezést nem akarták, pontosan tudták, hogy miért nem akarnak megegyezni vele. Mi tudtuk, hogy ez az Állam a dolgozók jobb rendjét építi s a megegyezéssel elfogadtuk az ipar államosítását, a «na gén vagyon ok felhasználását a nemzeti élet fejlesztésére, elfogadtuk a mezőgazdaság szocialista fejlesztését s vállaltuk mindazt, amit a három- és ötéves tervünk tőlünk megkövetel, mert erkölcsi alapon mondtunk igent

'

szocializmus építésének nevezünk. A megyegyezést nem ünnepi nyilatkozatnak szántuk, hanem úgy döntöttünk, hogy tartjuk magunkat hozzá. És amikor ennek a Megegyezésnek szellemében a Magyar Népköztársaság két évvel ezelőtt kihirdetett Alkotmányára, — mely Magyarországot a dolgozó nép kezébe adta — letettük az esküt, akkor döntöttünk a kapitalista életrend ellen, döntöttünk az imperializmus ellen, igen határozottan döntöttünk az imperialista háború ellen, a gyarmatosí- táa ellen 6 döntöttünk erkölcsi atopon a munka rendje mellett. Ezek a döntések a mi egyházi életünkben is alakí- tóan hatnák.

Mint egyház, valljuk ennek a megegyezésnek és ennek az eskünek erkölcsi alapján, hogy minit egyház sem az egyház egészével, sem az egyes egyház tagokat értve nem akarunk ingyenkenyeret enni a dolgozók államában, hanem dolgozni akarunk fáradsággal éjjel-nappal és nem akarunk senkinek terhére lenni.

Mit jelent az, hogy nem akarunk senkinek terhére lenni? Ez jelenti a többi ember elismerését. Elismerését azoknak, akik nem élnek az egyházban. Elismerését más. népeknek. Egész addig a konzekvenciáig, hogy jelenti az elismerését Korea jogának ,az önálló nemzeti léthez és a saját népe érdekében teremtő békéhez. Nem akarunk más terhére lenni s ez jelenti a részvétéit azoknak az embereknek feladaNem akarunk -terhére lenni testileg. .Csendesen munkálkodva, .a. magunk ■kenyerét akarjuk enni., Nem akarunk terhére lenni szellemileg és lelkileg sem. Nem alkarunk olyan lelkiismereti béklyót kötni az emberek lelki, szellemi éleiére, ami őket a fejlődő tudomány eredményeivel, egy új kollektív kultúra eredményeivel, a szocializmus építésével szembe állítaná. Voltak a mi egyházunkban egyesek s talán vannak is még, volt Magyarországon egész egyház is, amely ezt tervezte. Az eredmény azonban siralmas volt. A lelkiismereti béklyók nem Isten parancsából és nem erkölcsi alapokból szármáztak. Embereket megkötöztek lelkileg, de ezzel csak azt érték el, hogy embereket elszigeteltek a fejlődéstől, kiszakítottak az életből és saját emberi érdekeikkel állították őket szembe. Ez a kérdés oda tartozik, amit Pál apostol ebben az igében így mond: „halijuk, hogy néme’yek rendetlenül élnek közü- tetek, akik semmit sem dolgoznak, hanem nyughatatíanikcdnak.“ Némely keresztyéneknek ezzel a „nyughatatlansá- gával“ fordultunk szembe, mert ez nem Krisztus 'leikéből származott.

Egyházunk számára Pál apostol megszabja a helyes magatartást; „csendesen munkálkodva a magunk kenyerét enni“. Azt a kenyeret, amit magunk megkeresünk, épp úgy, mint a többi ember és azt a kenyeret, amit Istentől kapunk az ő igéjében. Ez a csend, amit tőlünk Isten megkíván, nem a hallgatás csendje, hanem a békesség, az igazság és a szeretet csendje. Az a csend éz, amit Isten a bűnbocsánatban megbékélt sziveknek az ő vezetésében boldoggá tett keresz- lyén családoknak és az ő igazsága alapján az emberek között áldásként forgolódó keresztyéneknek és keresztyén közösségeknek életében megvalósít.

Az alkotmány ünnepén legyen bíztató .köszöntésünk egymáshoz ez: „Az Úr legyen mindnyájunkkal.“ De érezzük meg, hogy ennek a köszöntésnek az a mondat az előzménye, ami etette áll a Bibliában: „A békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet.“ Ez az összefüggés vesz most rá minket arra, hogy alkotmányunk ünnepén imádkozzunk és még lendületesebb munkába fogjunk a Magyar Népköz- társaság és az egész világ békéjéért.

semmi magyarázatot nem kaptunk. Ez már önmagában is feltűnő volt, de még feltűnőbbé vált azáltal, hogy Neil püspök lemondásáról, betegségéről, továbbá arról a reményről, hogy őt majd isimét egészségesen viszontláthatjuk az Egyházak Vüágtanácsa munkájában, megnyugtató fe. világod fást kaptunk. Talán én vagyok az egyetlen ebben a tiszteletre méltó bizottságban, aki ezt az ügyet így megérteni és elhordozni nem tudom. Csao professzor lemondását mostanig az ökumenischer President (az Egyházaik VilágtanócSa hivatalos kőnyomatosa. A szerk.) nem hozta nyilvánosságra, annak ellenére, hogy a világsajtóban nemcsak a tényt, hanem részben Csao professzor levelét is olvashattuk. Ezt a levelet szerettem volna itt hallani! Vájjon szabad-e hát gyorsan továbbmenni és csak az utódja megválasztásáról beszélni? Tatán ismét én vagyok az egyetlen, aiki a legmélyebb érdeklődéssel szeretném önökkeii együtt megérteni a tényt, megismerni a levetet és levonni az ebből egészen bizonyosan levonandó tanulságokat. Attól félek, hogy sokan azt gondolják, hogy minden világos és magától értetődő. És attól félek, hogy Így a magabiztosság kísérésébe esünk bele. Ügy gondolják, hogy Csao professzor ezt a lemondását, „súlyos nyomás“ alatt tette. Én nem ismerem őt személyesen, de az Egyházak Világtanácsa tagjai biztosan ismerték, amikor elnökké választották. Tehát az a Csao professzor, akit ilyen magas megtiszteltetés ért, — valóságos keresztyén, ö most tényleg súlyos nyomás alatt van, — de az én meggyőződésem szerint egészen más értelemben, minit ahogy a legtöbbem gondolják. Mert a kereszlyén ember mindig Isten nyomása alatt cselekszik. Csao profesz- szor lemondásának egyetlen keresztyén és egyházi magyarázata van: Csao keresztyén, de kínai keresztyén, aki együtt él a népével. Es ha az elé a választás elé kerül, vájjon saját népe mefflett ál jón-e és annak hirdesse az evangéliumot, vagy pedig az Egyházak Világtanácsa mellett nyilatkozzék, — nem nehéz a választás. Ne felejtsük el: az Egyházak Világtanácsa nem azonos az Una Saincía-va! (az . egy . közönséges keresztyén amyaszentegyházzal), éppen ezért a hozzá való hűség nem próbaköve .a .keresztyén hitnek.

— De miért keltett mégis Csao professzor eme döntésének létrejönni? Egyszerűen azt kell mondanom: nem Csao professzor és nem a kínai keresztyének magatartása miatt. Hát akkor miért? Először is azért, mert a túlnyomóan „nyugati* Egyházaik Világtanácsa az egészen úi világhelyzetet nem jól értette meg. Elég, ha a torontói deklarációra utalok. Ami mondanimagatartásbam? Elképzelem, mintha én lennék Csao, a kínai keresztyén egyházi vezető. Torontó és a többiek- után én se tehetnék mást, mint lemondani. Nehéz döntés tehetett. De ez a döntés az Egyházak Világtanácsát is döntésre kötelezi. El kell dönteni: vájjon az volt-e a hiba, hogy Csao professzort elnökké választották, vagy pedig az, hogy az Egyházak Vi- iágtanácsa nem értette meg az egészem újat, ami most a világtörténelemben — és különösen Keleten végbemegy? Mert arról még csak beszélni sem lehet, hogy Csao professzor magatartása mögött hazugság, vagy gyávaság tenne. Én bátornak, bölcsnek és keresztyénnek tartom.

— Hálás leszek, ha felmentenek az

BÉKE

írok.

Nem apró rokokó mozdulat mozgatja toliam.

A szavak selymes finom szűrője sohase voltam.

Sziklákat vések, mint bányák mélyén

az izzadt vájár, mert kell a szén és kell a szó, mint a szivárvány

kellett régen, mikor az ember térdig

iszapban gázolt s hátamögött az özönvíz réme világolt.

S ha kőoltáron

áldozott

tegnap

messzi elődöm, én az utóda ma gyújtok tüzet a hegytetőkön.

Lángolj

Ararát

gyújtott foka Isten szívébe:

— szívembe szállt a lélek küldte Béke,

1951. augusztus.

Jakus Imre

/ alól, hogy Csao professzor utódjának

megválasztásában részt vegyek.

— Legyen szabad most a főtitkár széleskörű jelentéséinek néhány pontját kiemelni.

— Ismét Torontóról kell valamit mondanom. De az én véleményem szerint, ott (t. j. Torontóban) lényeges volt az egyoldalú politikai állásfoglalás. Ezt mutatja egyébként a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság jelentése ié.

Hálásak vagyunk az Egyházak Világtanácsa törekvésért, hogy munkáját nemcsak a világ egyik felében akarja végezni. De látva az eddigi eredményeket, fel kell vetni a kérdést, hogy ez nem csupán illúzió-e? Nem • úgy tünák-e, mintha azok az ázsiai területek, ahol az Egyházak Világtaná- csának hatása van, többé vagy ke- vésbbé „nyugati“ orientációjuak?

— Néhány szót a Végrehajtó Bizottság jelentésének szétosztott kivonatairól.

— Ha jól értem, a mai emberiség

legnagyobb kérdéséről — és így a mai keresztyénség legnagyobb kérdéséről — van szó: f

a béke ügyéről.

Azt gondolom, ezzel az üggyel ezekben a napokban még komolyan fogunk foglalkozni. Bár jTóményemet leszállította e tekintetben az, hogy ma már itt egy „deklaráció“.-1 láttam. Lehet-e deklarációt kiadni, ha nem értünk egyet? . Már most $em hagyhatom szó nélkül, hogy a fentemlített jelen- téskivonaíban van egy kétértelmű szó azokról, akik mindig a békéről kiáltanak. Azonnal jelentkezem: én vagyok az egyik!

— Ez a Központi Bizottsági ülés nagyon jól van előkészítve. Bocsássanak meg, hogy azt mondom: kevesebb — több lenne. Gondolok különösen most — az előkészítéssel kapcsolatosan — egy fontos pontra. Tegnap este megkaptuk a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság jelentését azzal, hogy azt ma délelőtt tárgyaljuk. Nem ismerem az Egyházak Világtanácsa „szent' nyelvét“ (az angolt) és már jó késő is volt. Mégis, néhány perc alatt megállapíthattam három tényt.

— Először ez a jelentés megismétli a torontói határozatokat a koreai kérdésben és szilárdan ragaszkodik egy olyan állásponthoz, amelyet sok oldalról támadtak, mégpedig teológiai alapon és az Egyházak Világtanácsa érdekében.

— Másodszor: ez a jelentés semmit sem ír arról, hogy a magyar és más egyházak, vagy egyházi embereik valamit mondtak ez elten. Nem is szólva arról, hogy a magyar református és a magyar evangélikus egyház, mint az Egyházak Világtanácsa tagegyháza, hivatalos választ adott a biévres-i levélre, — és ebben a válaszban

két konkrét javaslatot

is tett, t. í. hogy az Egyházak Világ- tanácsa foglaljon állást Németország felíegyverzése ellen és az új Kína teljes jogú befogadása mellett, mind az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, mind az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsába. A világsajtóban sokat olvastam erről a magyar állás foglalásról, de az Egyházak Világ- tanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága nem foglalkozik ilyen kellemetlen javaslatokkal.

— Harmadszor: láttam, hogy nevemet, mint a Nemzetközi Ügyekkel Fog’aíkozó Bizottság tag Iáét, a jelentésben kinyomtatták. Talán udvariasabb lett volna legalább a nevemet kihagyni, ha már állásfoglalásaimról nem írnak.

— Befejezésül három kérésem van:

— Ne tekintsen az Egyházak Világ- tanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága tagjának.

— Szíveskedjenek kihagyni ez Egyházak Világtanácsa ökumenikus és Missziói Albizottsága tagjai közül.

— Engedjék meg, hogy mostantól kezdve ne úgy legyek itt, minit as ülés tagja, hanem mint megfigyeld.

faiból, gondjaiból és munkájából, akik között élünk. Azt jelenti, hogy nem akarunk a dolgozó nép államának a nyalkán élni.

Csao professzor lemondásáról

között? És ha van is megértés, gyakoroljuk ezt e bűnbánatban és új