Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-07-29 / 30. szám

1951. július 2t».

XYT. évfolyam 30. szám.

f

Az Egyházi Tudósító szerkesztőiének beszélgetése a Német Evangélikus Napokról hazaérkező Dr. Vető Lajos püspökkel

A magyar protestáns egyházak 'közös külföldi hírszolgálaténak, a Hungarian Church Pressnek szerkesztője, Kádár Imre beszélgetett a magyar rádióban dr. Vető püspökkel a berini Evangélikus Napok eseményeiről és jelentőségéről.

K.: A német sajtó, de a világsajtó haladó része is nagy jelentőséget tutaj- donit a berlini Evangélikus Napoknak. Tényleg olyan fontos volt ez az esemény?

V.: Valóban fontos volt. Mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy milyen roppant méretei voltaik ennék a találkozónak. Egy héten keresztül, Kelet- és Nyugaí-Berlinbein egyszerre félmillió német evangélikus .találkozhatott és cserélhette ki gondolatait. Jól mondotta Dibeiius püspök mindjárt a megnyitó ünnepségen, hogy a német evangélikus egyház olyan híddá lehet, amely minden akadály és szakadás fölött egybeköti a Keleten és a Nyugaton élő németeket. Magam is még mindig teljesen hatása alatt vagyok ennek a berlini látogatásnak. Nagy hálával gondolok vissza az Evangélikus Napok rendezőire, akik valóban páratlan vendészéretettel fogadtak. Alkalmam volt beszélgetni a német evangélikus egyház vezetőivel, Dibeiius püspökkel, Thadden Triegiaifal, az Evangélikus Napok elnökévé!, beszélhettem Martin Nicmöllerret is. Beszélgettem Grotewohl miniszterelnökkel és .Nuschke helyettes miniszterelnökkel is. Szeretném kiemelni azt js, hogy a demokratikus berlini hatóságok előzékenységéből milyen tökéletes rendben folytak le az egy héten át tar- íó-ós százezres tömegeket mozgató ünnepségek. A közellátás Kelet-Berlinben általában is kitűnő, úgyhogy az Evangélikus Napokra érkező nyugatnémetek és külföldiek nem győzték dicsérni.

'K‘- Miiyen Magatartást tanúsított a Kérhet Demokratikus • Köztársaság . az . Evangélikus Napok irányában? /

V.: A lehelő legbárái&ágasabbat. Mintegy hatvan küíöftvoinaíoí bocsátott- a részvevők rendelkezésére, gondoskodott a százezres tömegek elszállásolásáról és étkeztetéséről, hatalmas anyagi segélyt is biztosított az előkészületek céljaira. A megnyitó .ünnepségen megjelent Wil- hem Pick köztársasági elnök és a kormány számos tagja. Pick elnök üzenetet is intézett a részvevőkhöz. Ebben kifejtette, hogy Béniin ma Németország egysegének és békéjének szimbóluma s a német nép számára élet-halál kérdése, hogy a béke mellett és egy új háború ellen döntsön. Hangsúlyozta, hogy a keresztyén emberek tartoznak, fokozott mértékben, határozottan fellépni minden háborús uszítással szemben, és hitvallást fenni a földi béke mellett. Kérte a Németország minden részéből Berlinbe érkezett keresztyéneket, hogy vigyék magukkal haza' berlini benyomásaikat és legyenek mindenütt szószólói a" béke megőrzésének és Németország egységének.

K.: Általaiban milyen a viszony a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és az egyház között?

V.: Ezt a viszonyt talán legjobban jellemzi az a fogadás, amelyet Ebert főpolgármester adott az Evangélikus Napok vezetőinek tiszteletére. Dibeiius püspök kifejezte' az egyház háláját a kormány nagylelkű támogatásáért és a nagyberlini evangélikus templomok helyreállítására fordított hatalmas anyagi segítségért. Otto Grotewohl miniszterelnök rámutatott, hogy az állam és az egyház között igen is- lehetséges a jó egyetértés a közös nagy emberi feladatok megoldása céljából, a nélkül, hogy bármelyik félnek fel kellene adnia elveit,

K-: Vájjon az Evangélikus Napok .irányában a nyugatnémet kormány részéről is tapasztatható volt ilyen előzékeny magatartás?

V.: Azt nem mondhatnám. A megnyitó ünnepségen nem képviseltette magát a bonni kormány s a nyugatnémet lapok eleinte meglehetősen kedvetlenül foglakoztak az előkészületekkel! Mikor aztán az Evangélikus Napok átütő sikere világossá lett; már megváltozott a helyzet. A záróünnepségen már két bonni miniszter fel . is szólalt. A nyugatnémet, kormánynak, amely tudvalevőleg elutasította a Német Demokratikus Köztársaság felhívását a német nép egységének meg- va’ósitására vonatkozólag, tudomásul kellett vennie, hogy a német népben althatatlanul él az egység vágya. Ez

a vágy hol ha’lgatólagosan, hol kimondottan az Evangélikus Napok úgyszólván minden összejövetelén érvényesült. Az ifjúsági találkozón. 80.000 fiatalember és leány vallotta ezt az egységet. A négy világfaj felől érkezett ifjak a . gyűlésyezető kérdésére, hogy miért jöttek Berlinbe, Németország északi, déli, keleti és nyugati evangélikusai nevében együtt váltották: mert testvérek vagyunk. Tömegesen maradtak az ifjak Berlinben a Világifjúsági Ta'ál- közóra is, amelynek vezetősége az Evangélikus Napok ifjúságának rendelkezésére bocsátotta a saját sátrait. Thad-den Trieglaff, az Evangélikus Napok elnöke határozottan kimondotta, hogy a széiíépettség nyomasztó súlya alatt vergődő nemei nép felé az egyház tartozik segítő és bátorító szót mondaná. Ebben a . szellemben beszéltek a német hitvalló egyház vezetői is mind Heinemann, a bonni kormány volt belügyminisztere, aki fudva'evőleg múlt óv októberében azért mondott le állásáról, mert az újrafeifegyvérzés kérdésében nem volt hajlandó az amerikai parancsoknak engedelmeskedni. Martin Niemöller egyik előadásában utálatos látványnak minősítette az olyan keresz- tyénséget, amely Jézus Krisztust az uralkodó gazdasági éls fársada'mi rendszer ügyvédjének-akarja megtenni és ezért akár újabb hábo'rút is kész zúdítani a világra, ö fejtette ki azt is, hogy csak a háborús uszítok vádolják

A Die Kirche című berlini evangélikus lapban Dibeiius püspök 7,A mi nagy Egyházi Napunk” címmel' cikkét " írt, amelyben beszámol az evengéljkus egyház nagyjelentőségű berlini eseményeiről Cikkében a többi között a következőket írja:

„Valóban ez volt: nagy Egyháznap! Már a külsőségeiben is ez volt. Maga az a tény, hogy háromszázezer ember gyűlt egybe erre az egyházi ünnepségre, ame'ynek fele Berlin lakóiból, másik fele Németország egyéb részeiből sereglett össze, még Németországban nem fordult elő és egész biztos, hogy az evangélikus egyház életében még ez nem történt meg. Ezt senki 6em várta és senki sem akarta. Bár meg lehetett volna szervezni. Egyiszerü emberek gyűltek össze azzal a boldogító érzéssel, hogy a szívükben érezték, hogy egy igen nagy közösség tagjai. Ez az érzés akkor is kibontakozott, amikor sokezren sorakoztak fel a földalatti pályaudvarok várótermeiben és várótermei előtt és egyszerre sokezer torokból csattantak fel a legszebb egyházi dalok. Az ismerkedési estélyen a berlini- Allaikertben egyszerre ötvenezer ember imádkozta a Miatyánkot. Nagyarányú közösség volt ez, amely azonban sohasem tömörült tömegbe. Egy óriási család élményéi. testünkön éreztük, mindenki tudta, hogy testvérek között van és ez az érzés valósággá vált. Nem voltak szenzációk, nem törekedtek arra, hogy ismert nevek vonzó erejét csillogtassák, ahol valaki* beszélt, ott mindig nagyszámú hívő jelent meg, tekintet nélkül arra, hogy lei volt a szónok. Az állandóan zsúfolt termek és terek jellemezték legjobban áz Egyházi Napokat.

A bibliai közös munkán, amelyet a vá- .ros négy helyén tartottak meg, tízezer ember jelent meg.” Dibeiius püspök azután beszámol arról, hogy az O'im- pia stadionban megtartott zárógyűlésen amelyen minden helyet elfoglalt a nép és a stadion külső részén sok tízezrek álltak, akiknek már nem jutott hely. de senki nem mozdult a helyéről, s várta mindenki a hangszórókon közölt beszédeket és határozatokat. A záróimat és a záróéneket sokezren • mon- . dották el

Dibeiius. püspök a berilni. Egyházi. Nap eredményeit a következőikben fog- > falta össze:

„Mindig -csak- azt hallottuk .. akár a . keleti, akár az ország más részéből érkezett hívőktől, hogy mennyire .boldoggá és felszabadulttá' tette őket mindaz, amit az Egyházi Napon láttak és hallottámadó' szándékokkal a Szovjetuniót, viszont Nyugat-Nómetország újraíel- fegyverzése valóban a legnagyobb veszélyt jelenti.

K-: Milyen hatásúik' lesz a német Evangélikus Napóknak ( a legközelebbi fejlődésre?

V.: Meggyőződésem, hogy az Evangélikus Napok jelentős mértékben hozzájárultak a német nép egységének öntudatosítésához és a béke megóvásának ügyéhez. A nyugatról Berlinbe érkezett tömegek szemtanúi lehettek keleti testvéreik fejlődő, felemelkedő életének és békés építő szándékainak. Hiszem, hogy a vi'ágikeresztyénség vezetői, közelebbről az Egyházaik Világ- tanácsa számára is.komoly tanúságokkal szolgáltak a berlini egyházi ünnepségek. Láthatták, hogy a számra nézve is oly jelentős német evangélikusok legjobbjai . határozottan békét akarnak. Azt akarják, hogy az egyház ne szorítkozzék a béke puszta hangoztatására, hanem valóban szánja oda a maga erőit a fenyegetett béke meg- védelmezésére. Az egyház akkor hű az evangélium parancsához, ha Jézus Krisztus tanításaihoz híven az Ö példáját követve, mindenét, önmagát, is odaszán ia a béke szolgálatára. Az Evangélikus Napok jelszava ez volt: ..Mégis testvérek vagyunk!” Ezi a minden szakadék fölött megvalósuló testvériséget segítették e'őbbre vinni a német Evangélikus Napok.

iák ezt sokan, mert sok tízezer sziták ezt sokan, mert sok tízezrek szívében történt valami, amit szavakkal nem. lehet kifejezni-.”, A TANULSÁGOK

Az Egyházi Nap megmutatta, hogy az evangélikus Németországban az egyházi élet véglegesen a közösség stádiumába jutott, . ami azt mutatta, hogy a laikusok uralták az Egyházi Napot. A legjobb felszólalásokat a ’.alkusok tartották, ök hordozták az egész Egyházi Napok, építményét. Luther Márton fejezte ki ezt a gondolatot: A hívők egyetemes papságának tanításával. Ez a tény az evangélikus egyház életében új fejezetet nyitott meg. Ez azt jelenti, hogy az egyház visszatért a gyakorlati élet feladatainak megoldásához, ami egyértelmű azzal, hogy az életet nem vasárnapra és munkanapokra osztja, hanem el van határozva a kettőt együtt élni.

Megújulás

A napsugár Tavas zilizétől,

Ha a parancs Megjött az Égből S gyökérből gallyig Fut a nedv:

A tölgyrügy is Letolja régi

Zörgő, rezgő, ,

Megszáradt téli Lombját, amihez Nincsen kedv’....

A, Szentlélek Áldott füzétől,

Ür irgalma Es kegyelméből — Tisztulásig ha Jut a hitt:

Oemberünk Lehámük rólunk —

Üjjá leszünk És „jó kovászunk" Megkeleszt, éltet Mindenkit!

Fű, fa, virág,

Üjjászült: ember Kivirúl, mért Az isten .nem ver.

Ha ú j tavaszt kér Eleied:

Virágozz, nőjj És gyümölcsözzél,

. Megigazúij ’

A tölgykeresztnél Es nyerhess örök- Élétet! ,

Andhraás Béla

Dibeiius püspök az Egyházi Napokról

Hogyan hallgatja a világ az egyház igehirdetéséi

Egyházunk .'számára nem lehet közömbös kérdés, hogy szolgálata miiyen visszhangra talál Nem azért kérdése ez az egyháznak, mintha bizony aggódnia kellene afelől, hogy Isten igéje „élő' és ható”, amely megtenni a .maga gyümölcseit. Kérdésévé azért kell váljék, hogy önvizsgálatot tartson az egyház: vajjoii hűségesen vég- zi-e a magig szolgálatát a világban, vájjon. tisztán és igazán hirdeti-e Isten igéjét, vájjon nem hamisítja-e meg a Jézus Krisztusról szóló örömhírt?!

A söpöri lelkésztovábbképző konferencia bizonyára ezért vette fel pro- grammjába, mint „egyházunk mai kérdését” azt a kérdést: „Hogyan hallgatja a világ az egyház igehirdetését?”

Hogy a feltett kérdésre konkrét választ kaphassunk — mondotta Dezséry László előadó —, mindenek előtt azt a kérdést kell tisztáznunk, mit értünk világ” fogalma alatt. _Ennek a fogalomnak sokféle értelmezése lehetséges: más-más tartalmat tulajdonítunk neki, ha tudományos, erkölcsi, világnézeti, vagy politikai fogalomnak tekintjük azt. Ezeken belül is széles skálája nyílik az értelmezés lehetőségeinek,

Mint egyháznak, nem lehet azonban feladatunk, hogy a „világ” fogalmának értelmezését az egyház lényegétől idegen módszerrel keressük. Sok félreértésre vezetett és vezet, hogy ebben a tekintetben sem tudjuk és merjük a dolgokat „belülről nézni”, vagyis a sajátosan egyházi utat járni.

Mi, a mi saiátos módszerünk? — Az, hogy a biblia talajáról indulunk ki és. hogy .a biblia fettételeit farijuk szem előtt. Mi tehát a biblia mondanivalója abban a kérdésben, hogy micsoda a

vn*g?. ,«.■ .

Gondoljunk , csak a pünkösdi történetre: Az apostolokra és azokra az emberekre, akik figyelték őket, figyel-. iek rájuk, hallgatták őket. Gondoljumk - csak azokra, akik — hallván az apostoloknak az Ür Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételéi -— tanácstalanul, de

„jóindulatú érdeklődéssel” kérdezgették: „Vájjon, mi akar ez lenni?” A világ fogalma alatt tehát embereket értünk. Olyan embereket, akik — mint mi magunk is — szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy Isten egybegyűjti és megszólítja őket, hívogatja őket. A világ foglalnia alatt •— biblikusán — olyan embereket keli értenünk, akik — mint mi magunk is — hallják az Isten szabad kegyelméről, az ő bűnbocsátó szeretőiéről szóló örömhírt és valamilyen módon az üdvtörténet hatókörzetébe jutnak.

Ez a világ mindig érdeklődik, kérdez: „Vájjon mi akar ez lenni?” Mi akar lenni, miben áll az egyház igehirdetése, szolgálata?

Ugyanakkor mindig ad is valamiféle választ a saját kérdésére. Mintahogy az első pünkösdi történet „szereplői” is adtak. Ez a válasz lehet hívő válasz:- „halljuk, hogy szól’ák az Isten dicső dolgait. . .” De lehet kétkedő is, vagy megbotránkozó válasz is:, „Édes bprtól részepedtek meg”. Mintegy „kontrollja” lehet az igehirdetés valószerűségé- nek. Az egyháznak szüksége van a világ ezen vizsgáló,, mérlegelő tekintetére. Nem szabad tehát attól megrémülnie, arra bizámaíknul, ellenségesen visszahatnia. Az egyház magatartásán valami vissza kell tükröződtek abból a „méltóságteljes nyugalomból, ami az ő Urának., Jézus Krisztusnak a világgal való érintkezéséből árad. Az egyház állandóan szem előtt ke'l tartsa azt a Jézust. aki mindig tudja, hogv mit és miért tesz. Mégpedig azért tudja, mert sziinte’en könyörög az Atyához, hogy szolgálata tiszta szolgálat, ő maga pedig engedelmes legyen.

Az is kétségtelen, hogy a tisztázottság nem mindig — és végeredményben nem is — az egyháztól függ. Az Isten Szentiel'kének műve az. aki lenyűgöző erővel-t!«ztázza” a kérdéseket. A Léteknek ebbői az erejéből és világosságából éltek azok az első .keresztyének. akik egviitt voltak . .. örömmel és tiszta szívvel. Emberek, akik a Lélek' szerint jártak,: akiknek, éppen ezért, az örömét semmi el nem vette. Az egyház igehirdetése' ma sem tehet irritáló, ingerlő szándékú é,s jellegű. Csak rriteszíó' lehet. M’-sszió, mely hivagatás. Elképzelhető tehát az egyház és a világ közötti normális viszony.

Persze csak akkor, ha az egyház min* den vonatkozásban. a Jézus engedelmességét tartja szem 'előtt, reá .figyel, az ő nyomdokain jár.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a kérdést sem, hogy hogyan nézi „az egyháztól távol álló világ” az igehirdető egyházat:

A világ az egyháznak nem csupán az igehirdetésére, hanem egész magatartására is figyel. Az egyházat szociológiai jelenségnek látja. Megnyilatkozásait társadalmi és történeti szempontból értékeli. Amikör egyházról ' beszél, konkrét dolgokra és konkrét személyekre gondol.

Mi következik ebből?

8 1.1 egyháznak nem szabad „meg- L-JJ sértődnie" amiatt, hogy a világ hitetlenül néz arra az Istenre, akiről áz egyház bizonyságot hivatott, tenni. Ez a tény inkább igaz, őszinte önvizsgálatra, saját, maga felé irányított

kérdezési« kell. hogy késztesse. Meg kell kérdeznie önmagától: vajjón valóban és kizárólag a szent és -bűnbocsátó szeretet Istenéről tesz-e bizonyságot! Meg kel! kérdeznie, ki tud-e küszöbölni vajión életéből mindené, ami nem Krisztus-hitéből és iránta való. engedelmességből folyik!

I 2. | Amiatt sem szabad érzékeny- * * f kednie az egyháznak, fia a világ nem fogadja el „egyszerűen”, hogy amit az egyháznak mond, az , valóban ige-hirdetés. Nem szabad neheztelnie amiatt, hogy nem hiszi a világ, hogy a biblia Isten igéje, hanem azt talán valamiféle, az egyház által az élet légik Ü’önite'ébb eseteire nagy leleményességgel alkalmazott előírás-gyűjteménynek tekinti Ez a megítélés "áz. egyházat inkább arra ttcelüinísbj hogy minden . vonalon- küzdjön': áz: .„eriköles- prédikáció”, -a- moralizálás ‘.'veszélyével .szemben és-minden'igyekezetével azon tegyen, hogy • a tiszta evangéliumot hirdesse. t ■ ■

[ -j I Azon se háborodiék fel az egyház, ha az ige hirdetés« tudománytalannak, . vagy egyesen tudomány ellenesnek látja a világ. Inkább legyen bátorsága meglátni saját, e téren elkövetett mulasztását' és tartsa bscsületügyének a biblia tudományos használatát. j

I a I önvizsgálatra kell intse az egy- 1 | házat az a tény is, hogy a világ

az igehirdetőkre nem tud úgy tekinteni, mint „szabályszerűen meghívott” és valóban hivatott .emberekre. Szívlelje meg az egyház azt a tanulságot, ami-' vei — ebben az összefüggésben — példának okáért egy Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond vagy általában a magyar aníiklefikáíJs irodalom szolgál,

amikor a protestáns papot megrajzolja. Küldetés-tudat és hűség kell, hogy elíöltse lelkészeink, igehirdetöinik valóját.

J 5. I Azon csodálkozzék ez egyház, ha a világ egyházunk tanítását világnézetnek, a . filozófiai, idealizmus egy válfajának látja. Inkább újból és újból fel kell vetnie a kérdést, hogy igehirdetése valóban pusztán az evangélium hirdetése-e, vagy pedig enged talán annak a meg-rnegú iúló kísértésnek, hogy az idealizmus világnézetének a szószólója legyen?

1

6, I Azon se ütközzék meg az egy- „

_jj ház, hogy tanítása és élete mögött poiíttkát is lát a világ. A marxizmus a vallást « „kulturális felépítmény”- lüknek tartja, mely a gazdasági és társadalmi helyzettel nem csupán szorosan összefügg, hanem tulajdonképpen ezeken, épül fel. A régi gazdasági és társadalmi rend megváltozása — meggyőződés« szerint — ezért maga után vonja a „vallás” elsorvadását is. — Az egyház élei képess égé ezzel az állásponttal szemben vitával nem biztosítható, d-e még csak be sem bizoJ nyitható. Inkább fel kel! vetnie maga felé a kérdést, liogv tudott-e; mert-e valóban a világ „sójává” és „világosságává” lenni?' 1 - /

A társadalmi, erkölcsi és világnézeti döntések nagv korszakában élünk! Vájjon megáKhát-e -.korunkban más, mint egy megújult, az evangéliumi, forráshoz visszatalált, szüntelenül ■ abból táplálkozó egyház? r \ "

Dr. Lehel László